Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
ISTEN HOZOTT, ÚGY HA JÖTTÉL  
  Tisztelt tagtárs!
n
Jegyzet – A „Tisztelt tagtárs !" megszólítást
A.
Arany János
Szarvas
Szarvas Gábor
sal, mint az Akadémia tagjával kapcsolatban használja. A vita tárgyát követő részek
Lehr
Lehr Albert
nél így hangzanak: „Körülbelül másfél óráig időztem
Arany
Arany János
nál. Jobbára
Greguss
Greguss Ágost
megrostált magyarázatairól folyt köztünk a szó, de egyéb nyelvi kérdésekről is.
[szerkesztői feloldás]
. . .
Greguss
Greguss Ágost
magyarázataira nem sokat adott, kivált a nyelviekre.
[szerkesztői feloldás]
. .
A mi a kifogásokat illeti, azokat szerencsésen elintéztük az én javamra. Egyen kívül. A ,Rákócziné' balladának ezt a helyét:
 
 
 
,,Hozott isten, édes–kedves angyalom!
 
Isten hozott, ugy ha jöttél, szép virág"
 
 
Greguss
Greguss Ágost
így érti: ,szívesen látlak, ha úgy jöttél, azaz szõkve'. Én pedig így: ,ha úgy jöttél, azaz, magadtól, önként, nem küldtek'. Mindaketten tévedtünk. Hogy mi az igazi értelem, azt megmagyarázta
Arany
Arany János
ottlétemben, de megmagyarázza Hátrahagyott Iratai II. k. 391. l.-ján egy ,el nem küldött levél is."
A Nyelvőr legújabb füzetében Lehr Albert a balladák Greguss-féle magyarázatainak némelyikét igazítva helyre, maga is téved egypárszor. Így az ,,Isten hozott, úgy ha jöttél” magyarázata
Lehr
Lehr Albert
nél még mesterkéltebb, mint
Greguss
Greguss Ágost
nál. Valóban sohse' hittem volna, hogy ebből oly vexatus hely kerekedjék commentatorok kezében. Hát nem hallottak effélét soha: „isten hozta komám uramat" – „de bizony, magam is igyekeztem ám !" Itten az isten hozott, szószerinti értelemben van véve: az isten is hozott, de magam is iparkodtam. Hasonló az eset nálam is.  
  Rákóczi az előbbi sorban már mondotta: ,,Hozott isten, édes kedves angyalom" – most egy ötlettel, ismétli: valóban Isten hozott, úgy ha jöttél (azaz máskép nehezen is jöhettél volna), mert nem eresztett volna különben a bécsi porkoláb. – E költeményt már 48-ban sokan olvasták (
Petőfi
Petőfi Sándor
is) meg is jelent az Életképek-ben, de homályosnak ezt a helyet nem találta senki.  
  Másik észrevételem
Lehr
Lehr Albert
azon állítására van, hogy én szeretem a közmondásokat megváltoztatni, módosítni; mert az ,,egérutat vesz" kifejezésben a vesz igének vásárlani értelmet adok. Ez igaz, de épen így származnak a szójátékok, melyeket, hogy költőnek ne legyen szabad csinálni, most hallom először. Hát a nép maga nem csinál? épen a vesz igével? ,,Ötön vette." Azaz nem vásárolta, csak elvette az öt újjával. A „varga betűt ír" sem gondolom, hogy halálos vétek volna. Igaz, hogy a ki gyalog vagy kocsin nagy kerülőt tesz, arra alkalmasb szó a szokott vargabetűt csinál : de mikor a ló által vonszolt vitéz a porba fejével nagy görbe vonalat rajzol, akkor képesebb (s így költőnek jobb) kifejezést azt mondani: ír.  
  Ennyit, ha Ön jónak látja, megjegyezhet a Nyelvőr következő számában, a nélkül, hogy e levelet közölné, vagy nevemet fölemlítné. Antikritikát sohasem írtam, most sem akarok.  
  Budapest, 1877. február 18.  
  Igaz tisztelője  
 
Arany
Arany János
.  
 

Megjegyzések:

Litteratus körökben gyakran emlegetett kis cikke ez
A.
Arany János
-nak; nemcsak
A.
Arany János
-nyal kapcsolatban, hanem általában azzal kapcsolatban, hogy az interpretátorok, az értelmezők gyakran mint magyarázzák túl s a költő szándéka ellenére a műveket. Lehr Albertet különben
A.
Arany János
nagyra becsülte s félig-meddig ő indította el nemcsak tudósi pályáján, de
A.
Arany János
-t értelmező tevékenységére is (lásd Lehr Albert: Emlékezés Arany Jánosra, MNy 13. 141–145. l.; JKK XII. köt. 223. l.).
Lehr
Lehr Albert
szóban forgó cikke (Nyr 1877 64. februári szám) Greguss Ágost híres könyvének két újabb párhuzamos kiadásához, kiadásváltozatához kapcsolódik ( Arany János Balladái. Fejtegeti Greguss Ágost.
Bp.
Budapest
1877 , s Arany János Balladái. Magyarázza Greguss Ágost,
Bp.
Budapest
1877. Jeles írók iskolai tára I. füzet). –
A.
Arany János
talán, mert nem akarta megbántani
Lehr
Lehr Albert
t s hitelét rontani, vagy talán mert félt a nyilvánosságtól – hisz egyéb kis Nyr-beli cikkeit is álnéven adja ezentúl már –, végül mégsem küldte el ezt a kis cikket a Nyr szerkesztőjének, Szarvas Gábornak. Vagy talán az utolsó sorban emlitett ellenszenve az „antikritiká”-val szemben, melyet máskor is gyakran hangoztatott, volt az ok (levél Szász Károlynak, 1860. dec. 27., JKK XII. köt. 602– 604. l.). De az is lehet, hogy miután személyesen
Lehr
Lehr Albert
rel is közölte megjegyzéseit, midőn az őt fölkereste, a félreértés, félremagyarázás elkövetőjetől várta a helyesbítést, amit ez, évtizedek múltán ugyan, meg is tett ( Lehr Albert: Emlékezések Arany Jánosra. MNy 1917. 141–145. l.). Arany László tette közzé a HIL 391–392. lapon két lábjegyzettel. Az első: „A Nyelvőr szerkesztőjének szánt, de el nem küldött levél." A második a cikk első felében érintett költeményről világosít föl: ,,Rákóczyné című költeményben.”