Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
EGY HELYESÍRÁSI KÉRDÉS  
  Révai Miklós (Elaboratior Grammatica Hungarica. II. köt. 810. s köv. II.) összeállítja azon igéket, melyeknek gyökéhez, mint ő nevezi: sz evanescens ragad. Ezek két osztályba esnek: I. a melyeknek egytagú primitív gyökéhez közvetlenül ragad az sz: mint le, te, ve, vi, ki, az sz hozzájárultával: lesz, vesz, visz, hisz és további en pótlékkal: leszen teszen, veszen, viszen, hiszen;, 2. a gyökhöz nem pusztán sz, hanem ösz, üsz vagy alhangulag osz, usz járúl, mely régen, más nyelvjárásban, öd, üd, od, ud is lehetett, mert sok igében mindenik vegyesen használtatik, bár nem mindenikben.  
  Az I. alatti igék hajlítási példáit alább egész terjedelmében közli
Révai
Révai Miklós
; itt csak röviden idézzük:  
  Ind. praes. leszen, veszen, hiszen. ”  
  imp. leve, lőn: veve, vőn; hive, hűn, hin.  
  perf. lett, vett, hitt.  
  Imp. praes. légy, végy, hígy (nem hídj v. higyj).  
  Conj. praes. legyen, vegyen, higyen (nem hidjen).  
  ” imp. lenne, venne, hinne.  
  fut .exact. leend, lejend, le'nd stb.  
  A 2. alatti igéket, ha indicat. praesensökben d változik az sz-szel (példái: kövéreszik vagy kövéredik, háboroszik, vagy háborodik, melyek első alakja ma már alig ismeretes) a múltban dt-vel írja: kövéredtem, háborodtam; de az aluszik, feküszik igéket, hol a praesensben nincs d, általában csak így hajlítja:  
  Ind. praes. feküszik v. fekszik, aluszik v. alszik. "  
  imp. feküvék, fekvék; aluvék, alvék.  
  perf. fekütt, alutt.  
  Imp. és conj. praes. fekügyék, alugyék.  
  Conj. imp. fekünnék, alunnék.  
  Infinitiv. fekünni, alunni.  
  Particip. feküvő, fekvő; aluvó, alvó.  
  " imp. feküve, fekve; aluva, alva; vagy  
  feküvén, fekvén; aluván, alván.  
  Part. perf. fekütt, alutt.  
 
Révai
Révai Miklós
okainak és tekintélyének hódolva, az Akadémia is ( A Magyar Nyelv Rendszere 1846. 2441.) így tanított: aluszik vagy alszik, feküszik vagy fekszik, ragozásban: lesz, visz stb. igékkel tökéletesen megegyeznek, csakhogy némely idejökben összevonva is használtatnak, és a jövő időben az u, ú v-re változik:  
 
,,Aluszom v. alszom Feküszöm v. fekszem
,,Aluvám v. alvám Feküvém v. fekvém
,,Aluttam Feküttem
,,Alvandom Fekvendem
,,Alugyál Fekügyél
,,Alunnám Fekünném
,,Alunni Fekünni
,,Aluvó v. alvó Feküvő v. fekvő
,,Aluva v. alva Feküve v. fekve
„Alutt Fekütt
,,Aluvandó v. alvandó Feküvendő v. fekvendő."
 
  Ime, a mit
Révai
Révai Miklós
, és utána maga az Akadémia egyedül helyesnek tartott az I. osztály közelebbi ülése nem okokkal, hanem szavazattöbbséggel, a permissiv használatból is kirekeszté! S én, ki 30 éves írói pályámon az Akadémia helyesírását meggyőződésből is követtem, most kénytelen vagyok alugyál, alunni-féle helyesírásomat összes munkáimban, arcpirulva, kijavítgatni !  
 

Megjegyzések:

A.
Arany János
-t, mint ismeretes, gyakran s intenzíven foglalkoztatták helyesírási kérdések. Szerkesztő korában különösen gyakran; hisz akkor naponta találkozott e problémakörrel. Sok glosszájában, szerkesztői megjegyzésében s cikkében hozzá is szólt legkülönfélébb vonatkozásaihoz (lásd pl. JKK XII. köt. 41, 75., 192. l., – Visszatekintés. Az „aki” az Akadémiában stb.). Maga, éppen mert elvileg is igyekezett tisztázni a kérdéseket, a korszak egyik legkövetkezetesebb helyesírójának mutatkozott. Nem szabad, persze, elfeledni, hogy a helyesírás nagy változásokon ment át s
A.
Arany János
ezeket is követte, s hogy a versben a ritmushoz is igazította helyesírását. A helyesírás ügye az 50-es évek után, a 70-es évek közepén a nyomdatermékek óriás méretű s ugrásszerű szaporodása következtében, az iskoláztatás szélesbülésének, s a korszerű s viszonylag egységes tankönyvek szükségletének következtében újra sürgetően felmerült. Az Akadémia bizottságot küldött ki, de a bizottság nem tudott egységes álláspontra jutni. Végül a bizottságbeli többség 1877-ben kiadta a ma a felfogásának megfelelő elvi összefoglalást és szabályzatot ( A magyar helyesírás elvei és szabályai. Újabban átvizsgálva kiadta a m. t. Akadémia nyelvtud. bizottsága,
Bp.
Budapest
1877. ). A kisebbség azonban, melynek legfőbb tekintélye és erőssége Budenz József volt, leghevesebb védelmezője pedig Szarvas Gábor s az ifjú Simonyi Zsigmond, már ezt megelőzően, 1876-ban a közönség elé lépett javaslatával ( Vélemény a magyar helyesírás javításáról. A m. t. akadémia nyelvtud. bizottsága elé terjesztették
Budenz J.
Budenz János
és Szarvas Gábor bizottsági tagok.
Bp.
Budapest
1876. ). A többség az ortodoxan, mereven értelmezett etimológiai elv felé hajolt, a kisebbség az etimológiai elv lazítása irányába, a fonetikai elv érvényesítése felé. Később lassankint kétségkívül sok megvalósult Budenzék javaslatai közül, de néhány radikális javaslatuk soha (pl. a kettős betűjelű hangjelölések kiiktatása).
A.
Arany János
ezt a rövid hozzászólást vagy inkább csak széljegyzetet 1878-ban, tehát akkor vetette papírra, midőn az év elején a többség a maga felfogását hivatalosan elfogadtatta. Arany László a cikk utolsó bekezdésének „az I. osztály közelebbi ülése" kifejezéshez csillagot tett és a lap alján megjegyezte: ,,1878-ban, mikor a helyesírási szabályokat újra tárgyaltak” ( HIL 394. l.). A két álláspont azonban akkor lett igazán elvileg világos, midőn az egyiket előbb
Simonyi
Simonyi Zsigmond
( Helyesírásunk revíziója. Nyr 1877. 391., 433., 481. l.), a másikat Hunfalvy Pál ( Helyesírás, Nyr 1878. 4., 55., 99. l.) még egyszer összefoglalta.
A.
Arany János
-nak akkor látnia kellett, hogy igazában egyik félhez sem tartozik, hanem közöttük helyezkedik el. Ő inkább
Révai
Révai József
bevált útmutatásaihoz, mint dogmává merevített elveihez ragaszkodott, mely utóbbira a többség hajlamos volt (lásd
Hunfalvy
Hunfalvy Pál
i. m. 103. l.). Talán ezért, e felismerés következtében nem adta át ezt a széljegyzetét a többi hasonlóval együtt, soha közlésre a Nyr-nek.