Aranysárkány fejléc kép
 
TELEFON  
  Ez új találmány most áll a keresztvíz alatt. A Vasárnapi Ujság „Beszélő távirda" nevet adott neki, ami képtelenség, mert nem ír. Mások másképen próbálják magyarosítani.
n
Jegyzet – A Vasárnapi Újság a korszak egyik legnépszerűbb hetilapja volt, Nagy Miklós szerkesztésében megjelent tudományos ismeretterjesztő képes újság.
Apáink – tán szépapáink – a teleszkópot ,,messzelátónak" nevezték volt s a köznép ma is úgy hívja. De az irodalomnak más szóra volt szüksége, mely a Fernrohr képére és hasonlatára legyen teremtve, így lett a távcső.
n
Jegyzet – A távcső a német Fernrohrnak tükörfordítása.
Vajjon vétenénk a magyar nyelv szelleme ellen, ha a telefon magyar nevéül a messzehalló, a népnek is könnyen érthető szót fogadnók el?  
  (Most olvasom, hogy az Ellenőr messzeszóló-nak nevezte el.
n
Jegyzet – Az Ellenőr politikai napilap volt, Csernátony Lajos szerkesztésében; Tisza-, ill. szabadelvű-párti.
Nem rossz, de a messzehalló jobb hangzású is, jobban is kifejezi a dolgot. A messzelátó is jobb, mintha messzenéző-nek nevezték volna el, mert messze nézni lehet, ha nem lát is az ember. Igy messze szólni is, fődolog az, hogy meg is hallja valaki. S a messzehalló éppen ezt fejezi kí.)  
 

Megjegyzések:

Ezt a cikket a következővel együtt (A párnatánc) a MNy 1916-os évfolyamában Voinovich Géza tette közzé Arany János hagyatékából címmel (327– 328. l.). A címhez csillagot tett s közli a cikk keletkezéskörülményeit s lappangásának okát: „
Arany
Arany János
kézirati hagyatékában többek közt egy rövid nyelvészeti cikk s egy népszokás leírása maradt fenn. Mind a kettő kiadatlan; hogy miért, azt megvilágítja Simonyi Zsigmondnak Arany Lászlóhoz 1888. november 10-ikén írt, alább közölt levele.” Úgy látszik, a Hátr. Iratok számára későn érkeztek. A két cikk 1877-ből való, mert Szarvas Gábornak a levélben emlitett nyilatkozata a Magyar Nyelvőr 1877. évi folyamában jelent meg (555. l.). – A párnatáncra vonatkozó följegyzés azért érdekes, mert e tánczot
Arany
Arany János
költőileg is leírja Toldi Szerelmében XII. ének, 109-ik verssz .“ ** Igen tisztelt képviselő Úr ! A mint a Hátrahagyott Iratok nyelvészeti czikkeit olvasgattam, eszembe jutott, hogy a dicsőültnek a Nyelvőrbe szánt apróságai közül kettő annak idején kiadatlanul maradt nálam. Az egyik (a telefonról) azért nem jelent meg, mert
Szarvas
Szarvas Gábor
éppen akkor írt róla egy czikket, melyben ellene nyilatkozott e szó lefordításának; a másik meg azért, mert nem volt benne semmi néprajzi szöveg. De mind a kettő érdekes és kár volna, ha kimaradnának a Hátr. Iratokból. Mindenesetre kötelességemnek tartottam, hogy íme idemellékelve visszaküldjem. Maradok kitűnő tisztelettel, igaz híve Simonyi Zsigmond.” – Arany László ez időben a nagyszalontai kerület képviselője volt: innét a megszólitás. –
Szarvas
Szarvas Gábor
cikke, melyben ellenezte a telefon szó magyar szóval való helyettesítését, ez év utolsó számában jelent meg (Telephon, 555– 557. l.). – Nem érdektelen megjegyezni, hogy az egyik első telefonelőfizető Arany László volt ( Arany László válogatott művei.
Bp.
Budapest
1960. Bevezetés 95. l.); talán ez is közrejátszott, hogy
A.
Arany János
épp e találmánynak igyekezett magyar elnevezést adni.