A PÁRNATÁNC
E sorok írója, még gyermekkorában, mi a 20–30-as évekre esik, tősgyökeres magyar
köznépnél ismert egy táncot, párnatánc elnevezéssel, holott párna nem is
fordult benne elő. Rendszerint lakodalmakban, ha már egyéb táncot meguntak,
változatosság okáért vették elő, mint jelenleg úri vigalmakban a cotillont szokás.
Miután a zenészek rárántották e tánc saját nótáját, melynek dallama és ritmusa némi
oláhos vagy a Yankee doodle-éhoz hasonló lejtésű volt, egy férfi
kiállván a középre s kendőt lobogtatva kezében, járni kezdé s szemeit a körben ülő
hajadonok és nőkön hordozva s maga is körben lejtve, végre egynek lábaihoz teríté a
kendőt, rátérdelt, s a nőt, ki szintén köteles volt letérdelni,
megcsókolta.
n
Ekkor a kendőt a nő vette fel, kört lejtvén, egy másik
férfit választott, eléje teríté a kendőt, rátérdelt, a férfi színtén, s elcuppant a
csók. Igy sorra, míg minden jelenlevő férfi és nő nem részesült a táncban és csókban.
Hogy az elbocsátottak visszaültek-e helyükre vagy folytatták a táncot s mikép oldatott
fel végül a csomó, arra már nem emlékszem. De azt már akkor s azóta is mindig gyanítám,
hogy a zsebkendő bizonyosan párna volt eredetileg, azaz midőn e tánc még az
úri rendnél is divott. Ily alakban ősmagyar táncnak hittem. Most jövök rá, hogy nem
egyéb, a szembe-tánc (contredanse) egy fajánál, mely nyugatról került
hozzánk, éppen úgy, mint a mai francia négyes. Egy 1721 angol ,,Táncmester” (,,The
Dancing Master") így írja le szabályait:Jegyzet – Az
A.
által említett Yankee doodle egy máig élő hires amerikai
dal és dallam, melynek kötetekre rúgó irodalma van. Az angol gyarmatokon énekelték,
később, állitólag, az angolok az amerikaiakat csufolták vele, majd egyfajta nemzeti
dallá vált Arany János
Ameriká
ban; először, állítólag
Amerika
Benjamin Carr
egy művében
nyomtatták le (
The Reader's Encyclopedia of American
Literature. New York
1962. 1262–63.
l.).Carr, Benjamin
n
Jegyzet – Ki az emlitett The Dancing Master szerzője, s honnét jutott hozzá
A.
, nem lehet
megállapítani.Arany János
Anderson Janka vagy a párnatánc.
n
E táncot egyes személy (férfí vagy nő) kezdi, ki
párnát véve kezébe, körüllejti a termet, s a zenei dallam végin
megállva, énekli: „Már ez a tánc felakad"; mire a zenészek (szóval v. dallal) felelik:
„Ugyan kérem, mi miatt?" Férfi: „Mert Anderson Johanna nem akar eljönni." Zene: ,,El
kell neki jönni, Bizony el fog jönni, Bár akarja vagy nem, Meg kell annak lenni !" Ekkor
a férfi leteszi a párnát egy nő elé, ez rátérdel, a férfi megcsókolja, ezt dalolván:
,,Hozott isten hozott, Anderson Johanna !" Most feláll a nő, veszi a párnát, táncolnak
egyet, ezt dalolva: ,,Prinkum-prankum.Jegyzet – A tánc közben mondott szöveg
nyilván dal, vers az eredetiben is s
A.
is így fordította, szándékosan vagy ösztönösen, a ritmustól
serkentve, éppúgy, mint a Wittgenstein-bírálat esetében is. Verssorba írva:
Arany János
n
Ez a szép tánc egyszer! Járjuk el mégegyszer, Egyszer, ismét egyszer; Eljárjuk
mégegyszer?" Erre a nő megáll s rákezdi, mint fentebb: „Már ez a tánc felakad". Zene:
,,Ugyan, kérem, mi miatt?" stb. s bevégződvén a rövid kettős dal, most a nő valamely
férfi elé teszi a párnát s dalolja: ,,Hozott isten hozott, Anderson Jánoska !" stb. A
férfi a párnát fölveszi, kezet fognak s kört lejtenek, dalolva mint elébb. Igy foly, míg
az egész társaság be nem kerül a körbe, melynek közepén, ha elegen vannak, még egy
kisebb kör alakul, ennek közepére egy széket tesznek s a párnát reá. Most a párnát az
első férfi elé teszik (ki a táncot megkezdette), az első nő dalolván: „Már ez a tánc"
stb. azzal a különbséggel, hogy ,,eljönni" helyett ezt mondják: „elmenni” és ,,Hozott
isten" helyett: ,,ísten veled" s így egyenkint mennek ki, ahogy bejöttek. Be- és
kijövetelkor minden nőt megcsókol minden férfi a körben és minden férfit minden nő.
Jegyzet – A „prinkum-prankum" tréfás
ikerszónak, mely a prink és prank azonos jelentésű igapárból (jelentése: cicomázni,
de: játszani is) származik,
A.
nem
keresett magyar megfelelőt; talán az eredeti ízét akarta vele megtartani és
éreztetni, talán a vers humorát vélte fokozni vagy egyszerűen úgy gondolta, hogy
„magyar” halandzsa-ikerszónak (pl. irgum-burgum mintájára) is megfelelő ez.
(Részletesebben lásd:
Németh G. Béla:
Egy angol táncdalfordítása Aranynál,
Itk
1965. 599.)Arany János