AJOM12

Petőfi Sándor

ért,

Arany

Arany János

ért s az általa

Arany János

-ban annyira tisztelt fegyelem megóvta a petőfieskedők szertelenségeitől. Tóth Kálmán szelídebb, szolidabb, rokonszebvesebb, bár kétségtelenül gyengébb tehetségű párja. Az 50-es években és a 60-asokban a népies nemzeti iskola hangnemében és tárgykörében mozgott; öregkorában azután rátért a tehetségének, egyéniségének, szemléletének leginkább megfelelő népies műdal, érzelmes, életképszerű idill művelésére. Néhány könnyed, finom érzésű, hibátlan építésű dala méltán maradt fönn, s néhány közismertté is vált. (pl. Fekete szem éjszakája) Tiszta, egyenes, melegszívű egyéniség, a naivitástól, és a szimplaságtól sem ment.

Arany János

-hoz nemcsak a rajongás, hanem valami gyermeki bizalom és ragaszkodás is kötötte, amely

Arany János

számára nem egyszer terhessé is vált, mint ez levelezésükből s a K és SzF nyílt levelezéséből kiolvasható annak ellenére, hogy

Arany János

folyton a tapintatos, segíteni kész barát magatartását kívánta tanúsítani vele szemben.

3. sz.

210.

— Asboth Lajos „Emlékiratai” most már nagy kelendőségnek örvendenek, rövid időn 2-ik kiadásban fognak megjelenni. Ezen kivűl „A hadvezér” cimü hadtani munkája is elkészült kiadásra.

Jegyzet

Asbóth

Asbóth Lajos

ra és könyvére 1. 132. gl.

4. sz.

211.

— A Budapesti Szemle XLVI. és XLVII. füzete, egy kötetben, megjelent. Ha terünk engedné, bővebben is szólanánk e dús tartalmu kötetről. Ott van:

Machiavelli

Machiavelli, Niccolò

és Montesquieu, politikai tanulmány b.

Kemény Gábor

Gábortól. Ki a tisztelt báró éles logikáját, a dolgok mélyébe ható szellemét ismeri, az örvendeni fog e tanulmánynak. Az „1817-diki inség és éhhalál Erdélyben” (mely azonban Magyarországot sem kimélte) szintén becses adalék a század történetéhez gr.

Teleki

Teleki Domokos

Domokostól. E sorok irójára kettős érdekű, mert elmondhatja:

„Engem is, a nyomorok napján, ily év hoza fényre.”

Gautier

Gauthier, Théophile

„művészi jellemrajzában” Zichy Mihály derék hazánkfiát örömmel üdvözöljük a jelenkor legeredetibb festői közt. — „Él-e Árpád fiága?”

Botka

Botka Tivadar

Tivadartól szintén érdekelni fogja Árpád minden igaz ivadékát. — A „Socialismus és communismus” — ez a jövők zenéje — melyről

Kautz

Kautz Gyula

Gyula folytatja értekezését, megint olyan, mely nem a hold lakóit érdekli. Nekünk huzzák. — „Ujabb adalék a török uralom történetéhez Magyarországon”.

Szilágyi

Szilágyi Sándor

Sándortól, segit világot deríteni hazánk ama gyászos korára, melyben történelmünk eddig sehogy sem volt otthon. Végre „Oroszország jelen belviszonyai”

Mazade

Mazade, Louis Charles Jean Robert de

után Reviczky Szevértől, „Magyar tud. Akadémia” — „Irodalmi Szemle” (

Szilágyi

Szilágyi Sándor

Tóth

Tóth Dénes

D. és

Dallos

Dallos Gyula

Gy. urak tollából s végre „Hazai könyvészet” rekeszti be a diszes sort. A szerkesztő

Csengery Antal

A. lakása, s igy a Budapesti Szemle kiadó hivatala is, Györgynap óta, Sándor utcán a 17-ik számu házban keresendő.

Jegyzet Kemény Gábor (1830—1888) a neves erdélyi arisztokrata család hárói ágából született; igen kitűnő iskoláztatást kapott, s széles érdeklődési körét — , amely mindenekelőtt közgazdasági volt — külföldi tanulmányokkal is mélyítette. Az 50-es évek közepétől s főként a kiegyezés alatt és után igen sokat szerepelt, s több ízben volt iparügyi, ill. közlekedési miniszter. Tanulmányai valóban jeles tehetségnek mutatják, sőt a haladó liberálizmus eszméi valamelyes őrzőjének is; gyakorlati politikájában azonban nem emelkedett a Tisza-kabinetek átlagának szintje és szemlélete fölé. — Teleki Domokosra 1. 123. gl. — Az idézett s variált verssor

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

tól való, a Zalán futása első énekéből, s így hangzik: „Engem is a nyugalom napján, illy év hoza fényre”.

Arany János

születési éve 1817.

Jegyzet Theophile Gantierről (1811—1872) „a kitűnő militész”-ről van szó, „kinek érdekes cikkét az l'Artiste és a Journal de St. Petersbourg hasábjairól átvesszük és közöljük.” — így vezeti be n szóban forgó cikket a szerkesztő;

Zichy

Zichy Mihály

ről, — „aki tőlünk, fájdalom kora ifjuságában elszakadva, mintegy arra látszik hivatottnak, hogy távol észak fővárosában tartsa fenn a magyar név hírét” (337—338. 1.) — Botka Tivadar (1802—1885) Bars megyei középnemes családból származott, jogot tanult, megyei tisztségeket viselt; a liberálisokhoz tartozott, de később, bár megmaradt a liberálisok oldalán, a konzervatkok felé hajolt, s az 50-es években egy ideig szerepet is vállalt. Történészkedett, főképp idősebb korában, nem menten a vidéki nemes műkedvelő vonásaitól. — Ez a kérdés a délibábos nemesi ellenállás, Habsburg-ellenesség egyik kedvenc, még eztán is, főképp a dilettáqs történészek között, sokat hányt-vetett kérdése volt. E szerint a francia Croy régi nemesi, majd hercegi családból származó Croy-Dülmen francia-német hercegi família tagjai az Árpádok egyenes ági leszármazottai volnának, s így joguk volna a Habsburgokkal szemben a magyar trónra. A családnak kétsegtelenül voltak az Árpádok alatt kapcsolatai magyar főrangú családokkal, talán közvetve a fejedelmivel is, de ez nem igazolható. — Kautz Gyula (1829—1909) német polgárcsaládból származó közgazdász, egy ideig egyetemi tanár, az Osztrák-Magyar Bank magas tisztségeit töltötte be. A kiegyezés korának egyik legképzettebb gazdasági szakembere; ifjú éveiben határozott rokonszenvet és érdeklődést mutatott a szocialista tanok iránt, s még e cikkéből is kiüt ez az elmúlt rokonszenv. E cikk rendkívül fontos, mert a szocializmus iránti magyar érdeklődés első szakasza után — amelynek megtestesítői a nemesség köréből kerültek ki (Lukács Móric,

Eötvös

Eötvös József

Trefort

Trefort Ágost

Kemény Zsigmond

) — ez a másodiknak, a liberális polgárainak egyik reprezentálója. Azok egy ideális fejlődéssel kikerülni akarták a szocializmust, ez fölébe kerekedni polgári érvekkel. — Szilágyi Sándor tanulmánya ahhoz a kutatáskörhöz tartozik, amelyet a tudományos érdeklődésen túl a nemzeti ellenállás gondolata is ösztönzött egyrészt azért, hogy bebizonyítsák annak a Habsburgoktól sugallt eszmének tarthatatlanságát, hogy a magyarság

Ausztriá

Ausztria

nak s a dinasztiának köszönheti fönnmaradását; másrészt azért, hogy az egykori elnyomatás túléléséből erőt merítsenek a jelenlegi túléléséhez. — Reviczky Szevér (1840—1864) bihari középnemes család fia, jogot tanult, de az irodalom és közgazdaság érdekelte igazán. Egyéniségében sok rokonvonás van

Csengery Antal

ével. Nagy tájékozási kedv és munkabírás, erős gyakorlati érzék és szervezőkészség, közvetítő hajlam és alkalmazkodó tehetség jellemzi. Főképp a latin, az olasz és francia s az orosz irodalom iránt érdeklődött. Öntudata, határozott tartása alapján e fiatalon elhunyt polgárias irányzódású nemzedék összefogója lehetett volna. Felfogásában a polgári liberalizmus hlve, de érzékeny társadalmi-szociális kérdések iránt is.

Kemény Zsigmon

körében igen nagyra becsülték. Midőn párbajban elesett, az egész sajtó, ellenfelei is a kor szellemi élete egyik nagy veszteségének tekintették halálát. —

Mazade Charles de

Mazade, Charles de

(1820—1893) francia polgán közíró, a Revue des deux Mondes szemleírója, akit mint egy-egy ország társadalmi gazdasági szellemi struktúrájának tömör, jó szemű összegezőjét dicsértek. Itt idézett cikke is e típusba tartozik. — Dallos Gyuláról (1. 430. gl.) és Tóth Dénesről (?—1880), a francia filozófusok iránt érdeklődő újságíróról van szó.

212.

— Zajzoni fiatal költő — igazi nevén Rab István — kitől lapunk is hozott vala egy pár élvezetes dalt — nincs többé. A sokat szenvedett ifju e napok egyikén, Brassóban, elhunyt. Művei: a Kordalok és Börtöndalok egy még ki nem forrott, de jóravaló tehetség nyomait sejtetik vala. Nyugodjék csendesen!

Jegyzet

Zajzoni

Rab István

ra 1. 6. gl.

5. sz.

213.

Van az ismeretes decennium áldásai közt, mely nyelvünket nemcsak kitolta helyéről, hanem el is torzitotta, sok ezer közt egy szó, mely nemcsak hivatalos használatban fenmaradt, hanem a közéletben és irodalomban is egyre kisérti a magyar fület. Ez a beállitani, oly jelentéssel, hogy megszüntetni (einstellen). Én istenem! hisz beáll, magyarul épen azt teszi elkezdődik (beállott a mulatság) : hogy teheti hát az ettől képződő beállit azt, hogy megszüntet!? Valóban szükség volna nyelvtani polemiákra, nem a rokonság vagy családositás körül, hanem a bitang ujitás fékezésére.

Jegyzet A nemzeti lelkesedés fellobbanásával megint lábrakapott — nem egyszer komoly főket is magával ragadva — a Horvát István és

Dugonics

Dugonics András

szellemében való dilettáns történészkedés és nyelvészkedés, amely rokonságba hozta a magyarsággal a fél világot (1. pl. Bartal György: A parthus és hun-magyar scythakról.

Budapest

. 1862.). A családositás pedig abban rejlett, hogy szógyököket kerestek, amelyekből többnyire dilettánsan, erőszakolt módon egész szócsaládokat vezettek le; még jó néhány évig virágzott s jeles nevek is akadtak művelői között. (L. pl. Toldy Ferenc: Az „A” indulathang és családja nyelvünkben c. értekezését, amely valódi tud. megállapításai s értéke ellenére is tartalmazott ilyféle vonásokat; 1865. jún. 19-én adta elő az Akadémiában, s az az évi Akad Ért-ben meg is jelent, 410—419. 1.)

214.

A magyar akadémiai Értesítőnek is két uj füzete jelent meg, mint a tulsó lapon, „uj könyveink” sorában látható. E folyóirat nem örvend oly elterjedésnek a közönség közt, mint érdemlené. Tévedés azt hinni, hogy az akadémiai cikkekből laicus ember nem okulhat. Ime ott van most is, hogy egyebet mellőzzünk, a mathem. és term. tud. közlönyben

Benkő

Benkő Dániel

Dániel jeles értekezése: „a növények tápszere- és táplálkozásáról gazdászati szempontból,” melyet minden okszerű gazda hasznára fordithat. — De a közönség szórakozott figyelmén kivűl másban is keresendő annak oka, hogy ez Értesítő füzetek oly gyéren terjednek. Nem hirdetik eléggé őket. Hozzánk is jött már kérdés előfizetésök feltételei iránt, s bizony meg valánk akadva, mig válaszolhattunk. Kik a szerkesztői, azt csak tudjuk, hol nyomják, azt is: de hogy az előfizetési pénzt hová kell küldeni, maig sem vagyunk tisztában. A közönség egyszeri kétszeri hirdetést észre sem vesz, annál kevésbbé keresi fel hónapok mulva; szükség, hogy minduntalan szeme előtt lássa. Ajánljuk az illetők figyelmébe.

Jegyzet Az Akadémia 1860-tól három füzetet adott ki párhuzamosan. A „Nyelv és Széptudományi Osztály”, a „Philosophiai Törvény- és Történettudományi Osztályok” és végül a „Mathematikai és Természettudományi Osztályok” „Közlönyét” „Magyar Akadémiai Értesitő” címen. Ezeken előfizetési tájékoztatás valóban nem volt található, sem a borltólapon, sem egyebütt. — Benkő Dániel (1799—1883) székely kisnemesi családból származott, s bár jogot és teológiát tanult, gazdasági szakember lett, s mint ilyen hírre tett szert.

6. sz.

215.

— A magyar irók segélyegyletének közelebbi ülésében örvendetes tudomásul vette a választmány a pénztárnoki jelentésből, hogy mind az alapitó, mind az évdijas tagok, mind pedig az egyszer mindenkorra adakozók száma egyre gyarapszik, jótékony előadások jövedelmével is az országnak majd e majd ama részéből gyámolittatik, ugy hogy ez intézet már is megalapitottnak tekinthető, s jövőjéhez a legszebb reményt kapcsolhatjuk. Legyen ez buzditás a hazafiaknak, hogy áldozatuk itt már nem esik soha nem létesülő experimentumok tengerébe, hanem már is áll egy intézet, segélyez, özvegyek, árvák könyeit törli le; csakhogy szilárdabb jövője még több áldozatot igényel.

Jegyzet A „soha nem létesülő experimentumok”-kal

Arany János

az át nem gondolt és szükségtelen kezdeményeknek (pl. emlékműállitás, egyesület-alapítás stb.) arra a beteges elburjánzására utal, amely a nemzeti élet újjáéledése idején betöltötte az országot. (1. pl. 99. gl.)

216.

— Valaki a Hölgyfutárban szépirodalmi lapjaink ily fusióját ajánlja: A Nefelejtset egy Gombostüvel oda kellene tűzni a Virágcsokor ba (mely talán nem is létezik már); A Virágcsokro t bevinni a Családi kör be s a Nővilág kebelére illeszteni, s midőn ez ily bájakkal fölöslegessé tenne minden Divatcsarnok ot, a Hölgyfutár meghozná a hirt, hogy van egy általános — „Hölgydivatlap” — Mi pedig oly szépirodalmi lapot ohajtanánk, mely ne a divatra (a mi szabók tiszte) hanem a szépirodalomra helyezné a fő sulyt.

Jegyzet A Nefelejtsre 1. 40. gl., a Gombostűre 143. gl., a Virágcsokorra 169. gl., a Családi Körre 6. gt., a Nővilágra 2., 23. gl. — „Divatcsarnok (1853—1863); Szépirodalmi, művészeti és divatközlöny; Felelős szerkesztő Szabó Richárd; Kiadó Emich Gusztáv” Évtizedes fennállása alatt szerkesztői gyakran változtak — Császár Ferenc, Szilágyi Virgil, Szabó Richárd, Vértesy Arnold — de színvonala, Szilágyi Virgil átmeneti kísérletétől eltekintve, mindig Igen alacsony volt. Császár Ferenc alatt a magas nemesi rétegekre s az őket majmoló polgárságra számított, később inkább csak a kispolgárságra. Harmad- és tizedrangú írók s méginkább újságírók írták. Sok fordítást adott a nyugati kommersz irodalom prózájából. A Családi Kör és a Nefelejts testvére, de még talán azoknál is igénytelenebb színvonalon mozgott. — A Hfr javaslata: 1862. jún. 5. 57. sz. Hirrovat.

217.

—

Birchpfeiffer

Birch-Pfeiffer Sarolta

től szinházunknál uj darabot készülnek előadni, a „Goldbauert” „Aranyparaszt” cimmel. A Goldbauernek még sejtjük valami értelmét, de mit jelentsen az aranyparaszt? csak a mindentudó tudja.

Jegyzet Birch-Pfeiffer Sarolta (1800—1868) a kispolgári, főképp hölgy közönségnél nagy közkedveltségnek örvendő német színpadi szerző, aki többnyire gyenge regényeket dolgozott át vizenyősen szentimentális tónusban hazug romantikájú drámai csinálmányokká. A Goldbauer végül mégiscsak Aranyparaszt címmel került színre, 1862. jún. 20-án a Nemzeti Színházban.

218.

— A Vachott Sándorné szerkesztette „Szünórák”-nak már negyedik füzete jelent meg, Széchenyi István arcképével s tanulságosan mulattató tartalommal.

Jegyzet A Szünórák (1862) az Anyák hetilapja (l. 57. gl.) folytatása kívánt lenni, szélesebb közönségnek szánva. Könyvtárakban nem található. —

Vachottné

Vachott Sándorné

ra l. 57. gl.

219.

— Mi eddig nem tudtuk, mit tegyünk használat után a szerkesztőségünkhöz beküldött azon könyvekkel, melyekre szükségünk tovább nincs. Egy kis életrevalóság mellett kitalálhattuk volna, hogy jó lesz azokat talány és rébusz feladatok megfejtőinek tűzni ki jutalmul. Hogy mi minden jó gondolattal elkésünk!

Jegyzet Persze „a talány és rébusz feladatok” ezután sem leltek otthont

Arany János

lapjában, még a népszerűbbnek szánt K-ban sem. Az efélét is a „képeskedő” divatlapok izetlenségel közé számította.

7. sz.

220.

— Egész respectussal jelentjük, hogy közelebbi „Vegyesünkben” az uj könyvek hovatétele iránti megjegyzés nem azok szerzői vagy beküldői ellen volt irányozva. Nem gondolók, hogy ezt magyarázni kelljen!

Jegyzet l. előző gl-t.

221.

— Hirlik, hogy valamely bukófélen álló solid lap szerkesztője „humoristicus közlönnyé” akarja metamorphizálni folyóiratát, e mély jelentésű cimmel: „A nemzet bohóca.” Csak azért említjük, hogy nem a Figyelő forog itt szóban.

Jegyzet Célzott-e itt valamely lapra

Arany János

, nem tudni. Inkább csak öniróniája jellegzetes megnyilatkozásának látszik ez a kesernyés ötlet. De még valószínűbb, hogy így, indirekt módon, kívánta cáfolni a rivális szerkesztők sugalmazása által lábra kapott híreket a SzF átalakításáról, illetőleg megszüntetéséről. A PN hamarosan, nyilván az ő kérésére, egyenes cáfolatot is adott. „A »Szépirodalmi Figyelő«-ről több helyi lap mindenféle átalakítási híreket hozván, ezen lap szerkesztősége kijelenti, hogy ama hírek kissé időelőttiek valának, miután a »Figyelő« eddigi viszonya semmi változásnak nem indult s eddigelé még nincs semmi ujitás elhatározva.” ( Pesti Napló 1862. aug. 10. 184. sz. (Hirrovat.)

222.

— Alkalmat veszünk egy ujdonsági cikk folytán irodalmunk egy nyelvbeli visszaélésére forditni a figyelmet. A hárem hölgye nem odaliszk, hanem odalik = szobahölgy, (oda = szoba szótul, lik képzővel).

Jegyzet A szó eredeti alakja csakugyan odalyk.

223.

— Hire jár (ezt írja a Hölgyfutár) hogy egy részvényekre alapitott nagyszerű politikai lap (körülbelül Times nagyságú) van nálunk keletkezőben. Elhisszük; miért volnánk magyar ember, ha kezdeni nem mernénk. De Times-szabásu lapra nem elég a nagy papiros. Nagyszerü politikai és socialis élet, nagyszerűen kifejlett iparos műveltség kell. Mostani politikai lapjaink is még tán jobb szeretnének — egy időre legalább — visszazsugorodni előbbi alakjukba, mint szélesebb krinolint ölteni. Szemökből olyanformát néz ki az ember.

Jegyzet A Hfr szerint a Times-szerű lap szerkesztőjéül „egyik a hajdani »Esti lapok«-ból ismert publicistánk van kijelölve”. ( Hölgyfutár 1862. jún. 17.72. sz. Hirrovat .) Talán

Jókai Mór

ról járt ilyféle hír, aki hamarosan meg is alapította a Hon-t (l. 518. gl.), amely annyiban valóban hasonlított a Times-höz, hogy bőven hozott közgazdasági tárgyú cikket, hírt, tájékoztatást, mégpedig az angol lap mintájára, az első lapon.

8. sz.

224.

—

Eredics

Eredics Ferenc

Ferenc egy kis füzet verses költeményt bocsáta közre az uj könyveink sorában látható címmel. A versek nagyon fiatalok még. Hanem (bár a boritékon nincs nyoma) a tiszta jövedelem, mint magán uton értesűlénk, a jogászsegélyegyleté fog lenni; annálfogva, ki megveszi, jót tesz, nem mondhatjuk direct, de legalább indirect uton.

Jegyzet Eredics Ferenc (?—?) dunántúlról származó jogász, később neves szombathelyi ügyvéd. Füzete: Költemény-füzér.

Budapest

1862. A magánúton való értesülést nyilván fiától, Arany Lászlótól vette

Arany János

; ez ugyanis ez évben kezdte meg jogi tanulmányait, s mindjárt be is kapcsolódott élénken az ifjúság életébe. ( Kolozsváry Aladár: Arany László. A ref. főgimnázium értesitője, Mezőtúr 1909.)

9. sz.

225.

— Mult számunkból kiszorúlt a következő értesités, mely különben e lapban lett volna olvasható először.

Szabó Károly

Károly jeles történetnyomozónk tudományos erdélyi utjáról már volt emlités e lapokban. Ez utazást már eddig is nem remélt süker koronázza. „Roppant sokat dolgoztam — igy ir

M. Vásárhely

Marosvásárhely

ről — s még többet tanultam. A Teleki-könyvtárban is találtam több XVI. századi históriás éneket, melyeket a catalogusban nem találhatni, s melyek közül néhány unicum, vagy igen-igen ritka: de mége mind semmi, mert feltaláltam azt, mi után annyi magyar bibliographus oly régóta hasztalan epedett: Apáczai János (a címen igy áll) Magyar Logicatská ját, Fehérvár 1654. Br. 32 lap. — Képzeld, hogy megörültem a kincsnek s hogy fog örvendeni neki

Toldy

Toldy Ferenc

, Erdélyi János, Szilágyi Sándor,

Révész

Révész Imre

Lugossy

Lugossy József

stb. — Barátom! nekem az unicumokhoz ritka szerencsém van. E 2 ives kis könyv, melyért az akadémia nem tudom hány arany dijt hirdetett, teljesen ép példányban megvan a m. vásárhelyi ref. coll. könyvtárában, nem a catalogusban, hanem a valóságban. Ugyanott találtam

Gönczi

Gönczy Pál

Énekes könyvének (Debrecen. 1616. 4r.) teljesen ép példányát” — stb. Ilyen könyvtámokot minden hazai intézetünk mellé!

Jegyzet Szabó Károly (1824—1890) békési, bár erdélyi eredetű, ref. papcsalád fia, aki előbb tengerész akart lenni, majd Hunfalvy Pál s később Toldy Ferenc mellett kedvet kapott a filológiához, s a magyar forráskutatás egyik legjelentősebb alakja lett. Nagykőrösön együtt tanárkodott

Arany János

-nyal, majd Kolozsvárt az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárosa, végül a kolozsvári egyetem tauára lett.

Arany János

-hoz közvetlen, meghltt barátság fűzte. A kőrösi kör sok rokonszenves egyénisége közt is, egyike a legrokonszenvesebbeknek. Nagy szívósság és igazi szelidség, lelkes ügyszeretet és férfias tartózkodás, magas tudományos igény és emberi szerénység jellemezte s emellett csöndes, finom humor is. — Nem egészen világos, miért mondja

Arany János

: késés következménye, hogy nem lapjából értesül a tudományos világ e felfedezésről, hiszen maga

Szabó Károly

, lokálpatriotizmusának eleget téve, így ír: „kolozsvári lapból .akarom legelsőben tudatni a m. tud. világgal, hogy e könyv, melynek létezését is kétségbe vonták némelyek, melyet annyian hasztalan nyomoztak, megvan, s Erdélyben, a régi magyar könyvek hazájában van.” (1862. jún. 20. MTA Ltár 460.) Talán

Gyulai Pál

megnyugtatására szól

Arany János

e fogalmazásmódja, s gesztus

Gyulai Pál

iránt. Ez ugyanis Kolozsváron már előbb értesült a felfedezésről, mint

Arany János

Szabó Károly

leveléből, s rögtön, úgy látszik, Szabó Károly megkérdezése nélkül, küldte is tovább a hírt

Arany János

-nak, mert így, úgymond, „csütörtöki számodban egy érdekes ujdonságot írhatsz s megelőzheted az erdélyi lapokat”. (1862. jún. 22. Somogyi 423.1.).

Arany János

közben megkaphatta Szabó Károly idézett levelét, s látva annak az erdélyi közlés elsőbbségét illető kivánságát, szándékosan kiszorította a

Gyulai Pál

által közölt hírt. — Szabó Károly kutatásáról s főképp éppen a Magyar logicátska megtalálásáról a kolozsvári Korunk c. lap számol be (1862. 98. sz.). Kiadni pedig csak öt év múlva, 1867-ben adta ki Horváth Cyrill. — Lugossy József (1812—1884) ref. lelkész, a debreceni kollégium polihisztor hajlandóságú, de kiváltképp nyelvészettel foglalkozó professzoráról, aki az Akadémiában is nagy szerepet játszott, és

Toldy

Toldy Ferenc

baráti köréhez tartozott, meg Révész Imre (1826—1881), ref. lelkész, tanár, levéltáros, az Akadémia tagja, egyháza múltjának egyik elsőrendű kutatójáról van szó. — Gönczi György híres Keresztyéni énekjének ez az említett harmadik kiadása.

10. sz.

226.

— A magyar t. akadémiának két üléséről tartozunk rövid jelentéssel

[szerkesztői feloldás]

...

Balla

Balla Károly

Károly értekezett „az északi fényről, mint az időtan alapjáról.” Tárgya iránti lelkesedésétől elragadva, versekben nyitá meg előadását; hogy az északi fény s ebből vonható időjóslat körűli hypothesiseiben nincs-e része a költészetnek, megítélni szakértők dolga. Mi csak elismerve szólhatunk a soha nem ernyedő lelkesűltségről, mellyel e koros férfiú, magányában, észleléseihez tapad, s mely képes volna a tudomány ez ágát előbbre vinni

[szerkesztői feloldás]

...

Majd az ülés összesre változván (t. i. midőn a tagok legtöbbje már eltávozott) a könyvkiadási ügyben a mult héten beadott bizottsági javaslatot végig tárgyalta s elfogadta; azután a titoknok némely külföldi tagok leveleit, s az akadémia részére küldött cserekönyvek cimeit olvasta fel; mi megtörténvén, az összes ülés (mely a terembeli nagy hőség miatt akár össze-sülés-nek is vala mondható) kilenc órakor eloszlott.

Jegyzet Balla Károly (1792—1873) kisnemes családból származott, jogot végzett, majd katona lett, végül kilépvén a hadseregből, mezőgazdasággal és meteorológiával foglalkozott. Ifjabb éveiben irt verseket is különféle reformkori szépirodalmi lapokba. Ez időben azonban már inkább csak amúlt idők tanúját tisztelték s hallgatták meg benne, bár valójában mindig csak polihisztor hajlandóságú, régimódi műkedvelő volt. — Az össze-sülést kiváltó hőség indokolt volt: júl. 1. volt az ülés dátuma.

227.

— Az irói segélyegylet titkárául (jegyezzük meg a M. O. ellenében: ideiglenes titkáraul, de, reméljük, majd véglegesen is)

Gyulai Pál

Pál választotatott. Nem sokára műbe veszi azon Album szerkesztését, mely az egyesűlet javára lészen kiadandó.

Jegyzet Az írói segélyegyletnek véglegesen is Gyulai Pál lett a titkára. A szóban forgó album pedig, amelyet

Gyulai Pál

e tisztségében hivatalból szerkesztett, a Részvét könyve volt. (l. 267. gl.)

228.

— Lauchsz Lőrinc, mint szerkesztő, s a sz. fehérvári tanárok, mint kiadók, előfizetést hirdetnek „Gymnasiumi hetilapra” mely october r-jén indul meg; ára 5 ft. egész, 2 ft. 30 kr. levén fél esztendőre. Tehát ismét egy szép reményű szaklap, mely a „Tanodai Lapok” mellett épen nem fölösleges. Programmja felvilágosult szellemben van irva, mint illik a tudomány férfiaihoz. Munkatársai jeles tanárok, tudósok a hazában, valláskülönbség nélkül.

Jegyzet Lauchs Lőrinc (1836—1882) dunántúli polgári származású katolikus pap, aki teológus korában lapokba küldött verseket és cikkeket, szervezte diáktársait az irodalom pártolása ügyében; lapalapítási terve, a Gymnasiumi hetilap nem valósult meg. — „Tanodai Lapok (1856—1870); Kathol. nevelészeti és közoktatási heti közlöny; Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos Lonkay Antal; Nyomatott Vodianer F.-nél.” Szemléletében, világnézeti cikkeiben mereven egyházias; moralizálóan irodalomellenes is többnyire; módszertani cikkei között azonban meglepően friss és tapasztalati alapvetésűek is akadnak.

Arany János

nyilván e szűk és 1rodalomellenes magatartása miatt örült volna, ha a lapnak a liberálisabbnak látszó

Lauchs

Lauchs Lőrinc

riválist támasztott volna.

II. sz.

229.

— Egy Erdélyből vett magánlevél szerint Szabó Károly ur, az erdélyi muzeum könyvtárnoka, szorgalmasan folytatja a Székelyföldön történelmi, régiségtani és könyvészeti adataink kutatását. Nem rég

Maros-Szék

Marosszék

ből

Udvarhely-Szék

Udvarhelyszék

be utazott, s az Udvarhely melletti Budvár nevű székely ősvár romjai mellett egy pogányszékely sírt bontatott föl. Sajnáljuk, hogy a levél nem tudósit a benne talált régiségekről. Ugyancsak Udvarhelyt Tököly puskáját szerezte meg az erdélyi muzeum számára, s több még eddig ismeretlen nyomtatott historiás éneket fedezett föl egy székely birtokosnál.

Jegyzet Szabó Károly erdélyi kutatásaira l. 225. gl. — E gl. anyagának három levélből kellett összetevődnie:

Gyulai Pál

éból

Arany János

-hoz (1862. jún. 22-én Somogyi 423. l.), Szabó Károlyéból

Arany János

-hoz (1862. jún. 20-án MTA Ltár 460.) és Szabó Károlynak egy, ez idő szerint elveszett leveléből.

230.

— Lauffer és Stolp

[szerkesztői feloldás]

...

előfizetést nyitnak egy „állandó külföldi Regény-csarnokra.” A forditó,

Hang

Hang Ferenc

Ferenc, megjegyzi: „hasonló regénycsarnokok már többször megindittattak, de hogy állandók nem voltak, ennek oka nem a közönség részvétlenségében, hanem egyéb körülményekben keresendő.” Ez bók a közönségnek, hogy olvas biz' az regényt, csak szája izére legyen; vád a forditóknak, hogy

Dumas

Dumas, Alexandre

et comp. helyett másféle regényeket is meg akarnak izleltetni a közönséggel. — Előfizetés 3 kötetre 2 ft. Megindul juliusban. (Még nem sejtettük.)

Jegyzet Hang Ferenc (1836—?) budai német polgárcsaládból született, s jogot végzett, ügyvédkedett, előbb

Budapest

en majd Kalocsán, de az ügyvédi gyakorlat mellett nagy bőséggel fordította a két Dumas, Paul de Kock, Luise Mühlbach stb. regényeit. A nagyban dolgozó fordító-iparos egyik első példája nálunk.

12. sz.

231.

— A m. akadémia hétfői űlésében, e hó 21-én a philos. törvény és történettudomány lévén soros

[szerkesztői feloldás]

...

Rómer

Rómer Flóris

Flóris 1. tag értekezett a Pannoniában létező erőditett római táborokról, ily cimmel: „Nehány, Pannoniában feltalált római vár.” Legbővebben ismertette a Szőny városa alatti castrumot és Acincum v. Aquincum maradványait, Ó-Buda körül. Érdekes tárgyu előadásából mit érne itt néhány szót idéznünk, jobb azt egészben, nyomtatva olvasni el. De alkalmat veszünk egy szókötési hibára reflectálni, habár annak tesszük is ki magunkat, hogy ismét rendre utasitassunk olyanok által, kik azt hiszik, hogy ők jobban megtanulták a nyelvet, mint mi tudjuk. Nem csupán a t. felolvasót érdekli e gáncs: a hiba, szabatosság örve alatt, annyira el van terjedve már, hogy mindennap olvasni akadémiai tagok értekezésében, hirlapokban, regényekben, mindenütt. Egész divat: nem is iró, ki nem tudja igy szabatosítni stilusát. A szabály könnyü: „az igehatározó után mindig az igét tenni, sohasem az ugynevezett igekötő szócskát.” Például a fönebbi mondatban: „e hiba annyira el van terjedve” vagy: „e hiba annyira elterjedt” — szerintök igy kell: „e hiba annyira van elterjedve” — „e hiba annyira terjedt el.” A szabály könnyü volna, mondom, de hamis. Ugyan kérem, van-e széles e hazában magyar ajak mely igy beszéljen: „annyira éheztem meg, hogy alig látok a szememmel?” — Valamig ez rosz, amazok is roszak. A t. tag előadásában is hallottunk ilyet, épen az annyira határozóval: ezért vevénk alkalmat e megjegyzésre.

[szerkesztői feloldás]

...

Jegyzet Az oldalvágás arról, hogy egyesek úgy hiszik „jobban megtanulták a nyelvet, mint mi tudjuk”, Riedl Szendének szól. Ez ugyanis lapjában, a Kritikai Lapokban (1. 247. gl.) igen keményen kikelt

Arany János

ellen, mert az a következő címbe — belejavitva, zárójelben — az egy névelőt közbeiktatta: „A mezei gazdaság jelen állapotja, mint a tudomány közhasznuságának bizonysága. Kifejtve (egy) beszédben,

[szerkesztői feloldás]

melyet

Liebig Justus” mondott ( SzF II. II. 3. sz. Uj könyvek rovat). Ezt az eljárást Barsi József nehezményezte a Kritikai Lapok egy cikkében. A szerkesztő Riedl Szende pedig még rá is duplázott: ez germanizmus, és

Ballagi

Ballagi Mór

nyelvtanával bizonyitott. „Ezekre támaszkodván, kijelenthetjük, hogy ezen esetben

Barsi

Barsi József

urnak van igaza s a Figyelő annál inkább hibázott, minthogy először hibát látott, a hol az nem volt, s másodszor ezt javítani akarván uj hibát követett el.” ( Barsi József: Kérdés a Kritikai Lapokhoz. 1862. jún. 1. 7. sz.) A SzF 6. számában válaszolt

Arany János

Riedl

Riedl Frigyes

nek és

Barsi

Barsi József

nak Kis polémia címmel, megvédte a maga helyes álláspontját. Erre felelt a Kritikai Lapok, nyelvtudományi tudatlauságban marasztalva el a SzF-t, s a közönségre apellált döntésért. (1862. jún. 15. 8. sz.)

232.

— A napokban mentek sajtó alá „Petőfi Sándor vegyes munkái” két kötetben Gyulai Pál által rendezve. E kötetek tartalma: eredeti és forditott novellák, drámák, egy vig eposz, uti rajzok, kritikák, polemiák, apró cikkek, ifjukori kisérletek, levelek s oly költemények, melyeket

Petőfi Sándor

nem vett föl sem első, sem második gyüjteményébe. Szóval e kötetek, egy pár forditott regényen kivül, majd mindent magokba foglalnak, mi

Petőfi Sándor

től folyóiratokban vagy önálló kiadásban megjelent vagy a mi kevés lefoglalt irataiból kézre került. A munka Pfeiffernél fog megjelenni. Előlegesen arra figyelmeztetjük a közönséget, hogy csak e két kötet a

Petőfi Sándor

árvájának tulajdona, mert költeményeinek mind első mind második gyüjteményét, maga

Petőfi Sándor

, még életében, örökre eladta

Emich

Emich Gusztáv

nek.

Jegyzet

Petőfi Sándor

„vegyes művei”-nek e

Gyulai Pál

által rendezett kiadása 1863-ban jelent meg, de nem kettő, hanem három kötetben.

233.

— Mint „Uj könyvek” cimű rovatunk is mutatja, az akadémia által kiadott „Monumentáknak” ismét két uj kötete jelent meg. Mindakettő Árpádkori okmányok ujabb gyüjteményét tartalmazza: a VIII-dik kötet 1261-től 1272-ig; a IX-dik 1272—1790-ig; amaz összesen 172, ez 246 oklevelet, többnyire latin nyelven, de van Uros szerb királytól, néhány szerb szövegű is, magyar forditással. Az első kötethez van toldva vagy ragasztva (nem függesztve) „Függelék.

Olaszhon

Olaszország

levéltárai a magyar történelem szempontjából.” — Az ilyet más országban minden nagy ur s vagyonos ember sietne megvenni könyvtárába. De nálunk maga e buzditás is annyira elkopott frázis, hogy le sem irhatja, mauvais goût nélkül, az ember.

Jegyzet Az említett kiadvány-sorozat teljes címe: „Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi emlékek. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Történehni bizottmánya.” 1857-ben indult meg két sorozatban: „első osztály: okmánytárak,” „második osztály: irók”. — mauvais goût: rossz ízlés.

13. sz.

234.

— Szinte röstelljük az „akadémia” szót é-vel irni, annyira egyedül vagyunk orthographiánkkal. Többnyire akademiának látjuk irva, s halljuk néha ejtve is. Mi nem értjük, miért kell ez annyira közajkon forgó, mondhatni meghonosult szóban (a köznép is tudja, hogy papja „akadémián” járt) a görög ŋ hangot rövid e-vel adni vissza. Nem is hangzatosb az öt rövid vocalis. Mi hát maradunk árva egyedüliségünkben, mig jobbra nem tanittatunk.

235.

— A régi orthographiai per: keresztény-e, vagy keresztyén, ujra fölmelegült. Mily szerencsétlenek azon nemzetek, kik e vallási distinctiót nem tehetik a helyesirásban! Kik a Kreuz, croix, croce, stb. szókkal semmi áron nem köthetik össze az átalános christian, chretien, cristiano elnevezést. Kivált az a francia majdnem „sretyen”-nek hangzik: horrendum! ty-vel!

Jegyzet Kik vitáztak a keresztény-keresztyén-féle „katolikus”, ill. „protestáns” ejtésről, nem lehet kideríteni; de

Jókai Mór

is céloz rá az Üstökös-ben: Tallérossy Zebulon levele Mindenváró Ádámhoz. (1862. aug. 9. 6. sz.) — Kreuz, Christ németül; croix, chretien franciául; croce, cnstiano olaszul: kereszt, illetőleg keresztény.

236.

— Pagóban, Dalmát vizen, óriás cethalat fogtak. A journalistica tehetne hozzá egy kérdőjelet, miután a földközi tenger s Hadria öble még eddig nem vala hires cethalászatról. Cápa lesz az.

4. sz.

237.

— A Szépirodalmi Figyelő ről mindenféle hirek jöttek forgalomba a többi lapok ujdonságai közt. Mi tehát szükségesnek látjuk kijelenteni, hogy e hirek legalább is koraiak, miután a Figyelő eddigi viszonya még eddig semmi változásnak nem indult. Magán, bizalmas körben volt szó oly javitások behozataláról, melyek a lapnak csak előnyére fognának lenni, de e részben is elhatározva, vagy munkába véve ez ideig semmi sincs. Collegáink szives részvételét köszönjük, de kissé időelőtti volt.

Jegyzet A SzF ilynemű, „publikum csőditőbb” átalakításáról már ez év jún. 20-án kelt levelében írt

Arany János

Tompa Mihály

nak (MTA Ltár l 159.), s azóta majd minden levelében újra. E gl.-ja nyomán azonban nem szünt meg a rebesgetés szerkesztősége feladásáról; s a rebesgetés oka ugyanaz volt, mint két év multán, a K. esetében, midőn

Fischer (később Halász) Náthán

Tompa Mihály

Arany János

így tudosította: „Ami a

Szalontá

Nagyszalonta

ra költözést s kapcsolatban a lap megszünését illeti: azt hiszem e hir olyanoktól került vagy legalább olyanok terjesztik buzgalommal, a kik innen szeretnének engem akárhova tenni, csakhogy nekik egy falat kenyérrel, egy pár előfizetővel több maradjon.” (1864. nov. 21. MTA Ltár 1175., l. még 221. gl.)

238.

—

Fischer

Fischer Náthán

Náthán győri izraelita folyóiratából: „Ifjusági iratok a magyarhoni mindkét nembeli izraeliták számára” — az I. és II. füzet megjelent. Összeállitása mutatja irányát. Egy pár gyönge verset nem számitva, elül van egy keleti rege, aztán egy eredeti magyar tárgyú beszély. Majd életrajzok következnek, ily rendben: I. Cohn Albert. II. Deák Ferenc. III. Guttmann Jákó. IV. Vörösmarty Mihály. Történelmi adatok. (Az ilyenek nem adatok, hanem kivonatok v. képek a történelemből.) A makabaeusi szabadságharc, vele szemben:

Zrinyi Miklós

Zrínyi Miklós

. Azután földisme: I. Palestina. II. Magyarország. Végre természetrajz, természettan és különféle. Versek dolgában figyelmeztetjük a szerkesztőt Frankl héber tárgyu költeményeire, melyekben izraelitaság mellett izlés is van.

Jegyzet

Fischer Náthán

(1834—1910)

Budapest

megyében kispolgár családból született, majd tanulmányai után különböző felekezeti s állami iskolákban tanítóskodott,

Budapest

en és vidéken: ez időben Győrött. Főképp felekezete múltjáról és iskoláinak kérdéseiről irt cikkeket. Lapja mindössze egy évet ért meg: ekkor őt magát áthelyezték Zemplénbe. — Cohn Albert (1814—1877) Pozsonyból elszármazott nevelő, aki a zsidóság nemzetközi szervezeteiben nagy szerepet játszott, s tekintélyét nem utolsó sorban a Rottschildokkal való kapcsolatának köszönhette. — Guttmann Jákó (1815—1858) aradi születésű szobrász, aki Bécsben,

Páris

Párizs

ban és

Rómá

Róma

ban a divatos, klasszicizáló modorban portrékat készített. Szintén a Rotschildokkal állt pályáját segítő kapcsolatban. —

L. A. Frankl

Frankl, Ludwig August

(1810—1894) zsidó származásu osztrák költő, aki gyakran nyúlt a zsidó népélet és múlt témáihoz, népies románcokat és balladákat irt;

Arany János

nyilván éppen ezeket ajánlja a szerkesztők figyelmébe.

Frankl

Frankl, Ludwig August

egy művéről — Hősök és dalok könyve — maga

Arany János

írt bírálatot. ( SzF 1. 22. és 23. sz.), s már előbb egy antológia nyomán egy versét is lefordította; Az utolsó főpap (1857. okt.). —

Fischer

Fischer Náthán

folyóirata könyvtárakban nem lelhető.

239.

— Toldy Ferenctől: „A magyar irodalom története” már harmadik javitott kiadásban jelent meg Emich Gusztávnál. Ára a 2 kötetnek 2 ft. — Vajha a mohácsi vész utáni irodalom történetének folytatását is mielőbb jelenthetnők.

Jegyzet

Toldy

Toldy Ferenc

művének első kiadása 1851-re van datálva, bár 1850-ben jelent meg.

15. sz.

240.

— Az Akadémia palotájának épitése nagy eréllyel foly. Naponként számos látogatót, kivált vidékieket, lehet látni a telek körül, kik részint a munka folyamát szemlélik, részint az épitési irodában a terv iránt kérnek felvilágositást. Ez örvendetes érdekeltségnek, mely ugy hisszük országszerte élénk, igen jó szolgálatot tett a „Vasárnapi ujság” közelebbi két száma, a hol a szerkesztő „Látogatás az akadémiai palota telkén” cimü cikkében mindent elmond és kimagyaráz, mi ez ügy körül csak érdekelheti az embert. „A munka — mond cikke végén — megindult s egész erővel foly

[szerkesztői feloldás]

...

Bizzunk az akadémiai elnökség eddig tanusitott erélyében s a hazai közszellem hatalmában.” Ez ohajtáshoz örömest csatoljuk a magunkét is. Valóban tartozzunk bár melyik párthoz, többé már nincs helyén a különböző tervek felett vitázni, a palota épitését népszerütlenitni, hanem oda kell munkálnunk, hogy az minél hamarabb s minél diszesebben felépülhessen.

Jegyzet A VU cikke; 1862. aug. 3. 31. sz.

241.

— Vidéki lapjaink mind inkább szaporodnak. Alig indult meg julius elején a „Zala-somogyi közlöny,” már

Nagy-Várad

Nagyvárad

on ismét egy más van keletkezőben, a „Bihar” cimü politikai, társadalmi és kereskedehni lap,

Győrfi

Győrfi Gyula

Gyula szerkesztése alatt. Octoberben fog megindulni; az előfizetés reá egy évre 10 p. fr. Ohajtandó, hogy az ily lapok egészen vidékök specialis érdekeinek képviselői legyenek s ne igyekezzenek nagy politikát üzni, sem poetáskodni.

Jegyzet „Zala-somogyi Közlöny (1862—1873); Ismeretterjesztő lap a szépirodalom, kereskedelem, ipar, gazdászat, tudomány és művészet köréből; Felelős szerkesztő; Fodor Pál, főmunkatárs; Roboz István.” Hetilap, egyike a legjobban szerkesztett vidéki lapoknak ez időben. Vidéki irodalmi szépelgés, társasági pletyka és adoma helyett főképp a két megye gazdasági életével foglalkozott, erős vonzódással a mezőgazdasági és ipari kapitalizálódáshoz. — „Bihar (1862—1863); Politikai, társadalmi, és kereskedelmi közlöny Felelős szerkesztő Győrffy Gyula; Kiadó-tulajdonos Hollóssy Lajos.” Megjelent hetenként kétszer; a jobb vidéki lapok közé tartozott, távol tartotta magát a vidékies nagyzolástól, szenvelgéstől és adomázástól ez is. A kiegyezést előkészítő csoporttal tartott közeli rokonságot irányában. Többször megintették, lefoglalták Habsburg-ellenes cikkei miatt. Ugyanakkor a baloldalt is támadta;

Vajda

Vajda János

Polgárosodását pedig valósággal becsmérelte. (1862. nov. 2., 10.) — Győrffy Gyula (1835—1885) veszprémi középnemesi család fia, de egész tevékenysége Biharhoz kötötte. Kitűnő ügyvéd hírében állott, s a politikában az elmélet terén is járatos volt. A liberálisok baloldalibb árnyalatához tartozott egy ideig.

242.

— Kissé elkéstünk ugyan vele, de mégis csak megemlitjük, hogy

Kakas

Kakas Márton

Márton „Valódi magyar szakácsnék könyve” cim alatt uj szakácskönyvet akar kiadni s felszólitja gazdasszonyainkat, hogy a tisztán magyar ételek készitésmódját irják le neki s küldjék be, kivált azokat, melyek, mint népünk kedvencei, hol ez, hol amaz vidéken divatosak, s melyekről eddigi szakácskönyveinkben egy szó sincs. A szakácskönyv nem tartozik ugyan szorosan az irodalomhoz, de minden esetre hasznos könyv s épen oly szakértés kell hozzá, mint akármihez. Épen azért bátrak vagyunk azt a kérdést kockáztatni: vajon ért-e

Márton

Kakas Márton

ur annyit a szakácsmesterséghez, hogy meg tudja itélni, próbálni és szabatosan megmagyarázni a beküldött ételrecepteket? Talán nem ártana, ha egy szakácsot vagy szakácsnét is fölvenne fődolgozótársnak. Még arra is figyelmeztetjük, hogy felszólitásában az „abrudbányai bálmos” egészen uj, octroyált kifejezés. A bálmost egész Erdélyben egyformán csinálják, csak bálnosnak nevezik;

Budapest

en legfeljebb erdélyi bálmosnak lehetne nevezni.

Jegyzet

Jókai Mór

, úgy látszik mégsem adta ki a „Kakas Márton valódi magyar szakácsnék könyvé”-t. Talán mert ideje nem volt rá, vagy mert nem gyűlt be kellő mennyiségű recept. A Kakas Márton évi naptáraiban azonban találhatni recepteket is. Fölhívásának az Üstökös-ben semmi nyoma.

243.

— Sokkal örvendetesb hir az, hogy

Jókai Mór

Mór, közönségünk ez annyira kedvenc regényirója „Politikai divatok” cimü regényt ir. E regény — mint a M. S. tudatja — előfizetés utján fog megjelenni tizenkét füzetben; havonként két füzetet kapunk s az elsőt october elején. Nem csak azon örvendünk, hogy

Jókai Mór

ismét gyakrabban ir regényt, mint a közelebbi két évben, hanem azon is, hogy a francia divatu tárcaregény helyett, melyet nagy részt hirtelen, számról számra, szokás irni, most az angol füzetes regény módját követi, mely több időt enged a kidolgozásra.

Jegyzet A Politikai divatok kötetben 1862—63-ban jelent meg.

16. sz.

244.

— A napokban jelentek meg „J. N. Bouilly elbeszélései” I. kötet, a francia eredetiből forditotta Fekete Józsefné, szül. Szabó Ida , egyik leánynevelő intézetünk tulajdonosnője. Csinos s nagy részt jól elbeszélt beszélykék a növendék ifjak és lyányok számára. A forditásról már nem nyilatkozhatunk épen ily kedvezőn. Nem eléggé magyaros, meg-megérzik rajta az idegen iz. Különösen arra figyelmeztetjük a forditónőt, hogy a magyar, kivált az elbeszélésben, nagyon ritkán használja a szenvedő formát. Ez elbeszélések majd mindenik lapján hemzseg a sok passivum. Például: „Ha miatta egy cseléd megszidatott.” Nem magyarosb-e ez: Ha miatta valamelyik cselédet megszidták. Egyébiránt e megjegyzés nem csak forditóink, de eredeti iróink nagy részére is illik.

Jegyzet J. N. Bouilly (1763—1842) kisjelentőségű francia író, aki előbb könynyű színpadi műveket szerzett, majd nagyobb részt didaktikus célú elbeszélések, cikkek írására tért át. — Fekete Józsefné Szabó Idáról (?—?) többet az

Arany János

által is közöltnél nem lehet tudni. Férje a királyi kat. gimnázium tanára volt.

245.

— A „Bolond Miská”-ban „Katang kórók” cim alatt már hónapok óta foly egy cikksorozat, melyben Bolond Miska nyugot-európai utja élményeit közli olvasóival. Azt hitte az ember, hogy az egész valami Stemeféle Sentimental journey lesz. A világért sem, csak olyan tárca-cikkek biz' azok, melyek akárhova beillenek, csak humoros lapba nem, még nemzetgazdasági elmélkedés is több van bennök, mint humor. Egy-két elmésség ugyan megakad, hanem az ilyesmi még politikai szónoklatban, vezércikkben is helyén van, s magában nem alkot semminémü aesthetikai humoros művet. A mult heti számban megjelent XII-ik cikk épen nagyon humortalan. A londoni világiparmű-tárlatot irja le, s az „Önbirálat” szerzőjével ő is fölfedezi, hogy dolgoznunk, munkálkodnunk kell s különösen az aristocratiának ajánlja, hogy ragadja meg az ipar zászlóját. Lám mennyire hatott Bolond Miskára az Önbirálat s a londoni iparműtárlat, napjaink e két legnevezetesb mozzanata. Tanul és okoskodik Bolond Miska is, hanem, ha már benne van, jó lesz azt is megtanulnia, hogy Koh-i-noor nem valami ország, város, vagy falu, hanem annak a hires gyémántnak csak oly neve, mint neki a Bolond Miska név s annyit tesz, hogy Világosság hegye. Ezért azután ne irja ugy, mint eme cikkében, hogy kohinori gyémánt, kohinori kő. Még azt is jó lesz megtanulni, mert dolgoznunk, munkálkodnunk kell, hogyha Kipfelhauserféle alakot akarunk beszéltetni, tudnunk kell németül. Nem árt ha Bolond Miska az Önbirálat szerzőjével együtt többször lapozgatja a Márton vagy

Brassai

Brassai Sámuel

német nyelvtanát. Az a Kipfelhauser átkozott roszul beszél németül, ellenben magyarsága elég hibátlan. Legujabb elmélkedésé- ben plane azt mondja: zürück erinnolni. Ez hungarismus, ilyet nem mondhat más, csak törzsökös magyar ember, ha németül beszél, minőnek Kipfelhausert Bolond Miska teljességgel nem akarja rajzolni. (?)

Jegyzet A Katáng-kórók c. útirajzot 1862. ápr. 20. óta közölte minden másod-, harmadik számában a Bolond Miska. A kifogásolt Kipfelhauser-féle szók a Kipfelhauser a nagyvilágban c. cikkben találhatók (1862. aug. 16. 33. sz.). — Zurück errinnolni: azt akarná jelenteni: visszaemlékezni, csakhogy tökéletesen igaza van a SzF gl.-jának, a németül jól, magyarul pedig rosszul tudó ember ilyet soha nem mondhatna, hiszen a zurück igekötő nem kapcsolható az erinnem igéhez. — Kipfelhauserra 1. 82. gl. — A Bolond Miska válaszolt e gl.-ra, s válaszában azzal a fogással élt, hogy

Gyulai Pál

nak adresszálta feleletét, mintha neki tulajdonítaná e gl.-t. „Mielőtt tovább mennénk, hát felelek az én kedves barátomnak, — írta — Gyulai Pálnak, a ki a Szépirodalmi Figyelőben azt irja, hogy ezek a Katang-kórók nem idevalók, tudniillik a Bolond Miskába. Én eddig azt hittem, hogy a humornak igen sok faja van, azt hittem, hogy egy a lehető helyeken kedélyes hangban tartott utazási ciklus is idevaló, hanem úgy látszik, hogy ezt az én kedves barátom,

Gyulai Pál

nem engedi meg, míg azt igen természetesnek tartja, hogy egy Szépirodalmi Figyelő politikai brossürökről adjon hetekig tartó ismertetéseket. Hogy

Gyulai Pál

fölteszi rólunk, miszerint nem tudtuk mi az a „Kohinoor”,

[szerkesztői feloldás]

ez már mulatságoshoz hasonló. De legmulatságosabb az, hogy Kipfelhausert magyarizmussal vádolja, s a német nyelvben való járatlanságot lobbantja szemünkre ott, a hol egy félig magyar, félig német ember ír olyan nyelven, mely literaturailag kérdésbe sem jöhet, még azon esetben, ha itt, valaki a német nyelv ismeretét szenvelegné, nem találna vagy egy finánc-imokot, a ki a német kitételeket superrevidealja, hogy a Figyelő gyermekes kapcáskodásainak eleget tegyen. Oh bölcs — a kik indusul is, németül is tudtok, — férfiak, ti.” (1862. aug. 31. 35. sz.) —

Vajda

Vajda János

önbirálatáról, mint ismeretes,

Gyulai Pál

irt hosszú bírálatot a SzF-ben. —

L. Sterne

Sterne, Laurence

Sentimentaly journey-ját érzelmes utazásnak szokták fordítani. — Hogy a két Márton közül Istvánra-e (1770—1831) vagy Józsefre (1771—1840) gondol a gl., nem lehet eldönteni, mivel mindaketten írtak német nyelvtankönyvet; valószínűbb, hogy az előbbinek 1792-ben kiadott rendkívül elterjedt, rövid grammatikájáról van szó. — Bolond Miska (1860—75) „Felelős szerkesztő ideiglenesen Szokoly Viktor; Rajzolja Jankó

[szerkesztői feloldás]

János

”; humorisztikus hetilap, amelynek lelke Tóth Kálmán volt, s irányát is teljes egészében ő szabta meg. Jankó rajzai a kor egyik legjobb vicclapjává emelték. — Meglehet azonban, hogy a

Gyulai Pál

nak való címzés valódi s helyénvaló; nem egyszerűen csak fogás. Mert ez egyike a SzF ama kevés számú gl.-inak, amelyek esetében

Arany János

szerzősége valóban nagyon kétes. Ez időben

Arany János

éppen Szliácson tartózkodott (l.

Voinovich

Voinovich Géza

III. köt. 31. 1.). Ez ugyan magában nem teszi kétségessé szerzőségét, hisz szliácsi időzése alatt kétségtelenül tőle való gl-k is jelentek meg a SzF-ben (l. pl. 237. gl., 251. gl.). De a gl. kioktató, pattogó, gunyoros, személyeskedéstől és kicsinyeskedéstől sem ment hangneme, s tovább az Önbírálatra,

Vajdá

Vajda János

ra való rájátszások, akivel szemben

Arany János

sértődötten némaságot fogadott (64. gl.), inkább

Gyulai Pál

énak vallják ezt a gl-t. A szerzőség iránti s kezdettől meglevő kétségünket aláhúzta, érvekkel támogatta kötetünk lektora, Barta János s vele együtt a

Gyulai Pál

munkásságát kutató Kovács Kálmán is.

Tóth

Tóth Kálmán

feleletének utolsó mondata — az

Arany János

-t nyersen parodizáló közölés —, azonban, nyilván a szerkesztőnek volt szánva; vagy mert

Tóth

Tóth Kálmán

egyszerííen sérteni akarta

Gyulai Pál

val együtt

Arany János

-t is, vagy mert maga sem volt egészen bizonyos — az adresszálás ellenére sem — a gl. szerzőségében. Épp e bizonytalanság alapján vettük fel, illetőleg tartottuk meg mi is azt a gl-t, amely a SzF s az

Arany János

-csoport körül, illetőleg vele szemben az irodalmi közélet egy részében kialakult hangulatra rendkívül jellemző.

246.

— A derék

Kis-Kőrös

Kiskőrös

városa, Petőfi Sándor születése helye, nagy fiának egy kis szerény emléket állitott. Az emlék nem akart országos lenni s azért reá csak

Kis-Kőrös

Kiskőrös

ön és vidékén gyűjtöttek. A napokban, minden ünnepély nélkűl, lőn felállitva. Az emlékkő, melyen

Petőfi Sándor

nek csinosan készűlt s fehér kőből faragott mellszobra áll, mintegy 10 lábnyi magas és sóskuti kőből van készitve. Az egész emlék a mellszoborral együtt 14 lábnyi; az evang. diszes. iskola-épület előtti térről néz a főpiacra s azon s egy melléképületen át arra a házra, melyben

Petőfi Sándor

született s melytől alig pár lépésnyi távolságban áll. Itt eszünkbe jut a

Reményi Ede

által tervezett országos Petőfi-szobor. Különösnek találjuk, hogy az egész ügyet csak

Reményi Ede

ur viszi. Mi ugyan elsietett dolognak tartjuk az egészet, de ha már megindult, ohajtottuk volna egy választmány megalakulását. Ha

Reményi Ede

ur a maga zsebéből állit emléket

Petőfi Sándor

nek, ahoz senkinek sincs szólója, de miután ő iveket bocsátott ki az ország minden vidékére s nem eredmény nélkül, az ügy többé már nem magánvállalat s ezért nem csak

Reményi Ede

urnak, hanem a journalistikának is kötelessége mindent megtenni arra nézve, a mit a jó rend és hitel, valamint a visszaélések és elhamarkodás meggátolhatása szükségessé tesznek.

Jegyzet

Reményi Ede

re, a Petőfi szobor ügyére s az

Arany János

által tett javaslatra l. 3. gl., 27. gl.

(?)

17. sz.

247.

— A mint mult számunkban is emlitettük a „Budapesti Szemle” ötödik évi folyamának utolsó füzete is megjelent. Tartalma a következő: Bod Péter élete és munkái, első közlemény, Gr.

Mikó

Mikó Imre

Imrétől. A mennyiben az első közleményből itélhetni, ez egy igen kimeritő monographia, mely Bod Péternek eddig részletesen kevéssé ismert életét rajzolja, s egyszersmind kinyomott és kézirati munkáit ismerteti. Meglepő, hogy Erdély egy legnevezetesb államférfia tölti be irodalomtörténetünk e hézagát. Bod Péter, a mult század egyik legnevezetesb tudósa, leginkább protestans egyháztörténelmi iró volt s igy ez életrajzot és tanulmányt jogosabbanvárhattuk volna a protestans egyház valamelyik papjától vagy tanárától. Azonban fájdalommal kell megvallanunk, hogy kivéve Révész Imrét és Lichner Pált, majd senki sem törődik a protestans egyház és irodalom történelmével. Átalában mind két clerus többet tehetne e tekintetben. Irodalmunk történelmének azt a korszakát, mely a mohácsi vésztől a XVIII. század közepéig terjed s ugy szólva a vallásos viták korszaka, ők világosithatnák fel legjobban, nem csak ezért, mert helyzetöknél fogva több adat birtokába juthatnak, mint mások, hanem azért is, hogy ide a hittani kérdések mélyebb ismerete szükséges, mint a mennyit az irodalom történelmével foglalkozóknál rendesen találunk. Egy-egy sikerült monographiának mennyi hasznát venné aztán az, ki az irodalom egész történelmét állitja össze. Addig nem is lesz irodalmunk történelme minden irányban alaposan megírva, mig monographiáink meg nem sokasodnak. A második cikk: Humbold Sándor és müvei ötödik közlemény,

Almási Balogh

Almási Balogh Pál

Páltól,

Humbold

Humboldt, Alexander von

utazásait ismerteti. Az ily cikkek inkább honosítják a tudományt, mint a „Kritikai lapok” nyulfark cikkei

Hegel

Hegel, Georg Wilhelm Friedrich

ről, Maculayről, melyek legfeljebb conversations-lexikoni cikkeknek illenek be, mégis nem hisszük, hogy

Csengery Antal

azzal a nevetséges pöffeszkedéssel merjen előállani: ide nézzetek az én vállalatom fogja meghonositni a tudományt, mely eddig a magyar irodalomban hiányzott. A többi cikkek, melyek közt legérdekesb a Szabó Józsefé, e következők:

Machiavelli

Machiavelli, Niccolò

és Montesquieu, harmadik közlemény, Báró

Kemény Gábor

Gábortól. A nemzetközi ipar- és mütárlat Londonban, első közlemény,

Szabó József

Józseftől. Ujabb adalék a török uralom történetéhez, második közlemény

Szilágyi

Szilágyi Sándor

Sándortól. Irodalmi Szemle: Arany László népmeséi

Gyulai Pál

Páltól. Hazai könyvészet.

Jegyzet Gróf Mikó Imrére 1. 260. gl. — Révész Imrére 1. 225. gl — Lichner Pálra l. 207. gl. — Almási Balogh Pál (1794—1864) ref. papcsaládból származó orvos, a reformkori értelmiségi polgár, az egyetemes műveltségű, kitűnő szakember, a közügyek iránt áldozatosan érdeklődő hazafi szép példája; amellett, hogy a maga szakterületén nagy nevet szerzett magának, a magyar tudományosság nyelve és a magyar irodalom ügye is tevékenyen foglalkoztatta, s ez utóbbi területen néhány kísérletet is tett. — „Kritikai Lapok (1862—1863); A magyar tudományosság, szépirodalom és művészet érdekében; Szerkeszti és kiadja Riedl Szende; Főmunkatárs: Hegyi Gyula.” Megjelent havonta kétszer. Világirodalmi műveltséggel és szempontok alapján, bölcselettel fölfegyverkezve, kívánt ítélni a magyar irodafom és tudomány kérdéseiben; a Humboldtokat tekintette eszményképének, s bizonyos filozófiai realizmust hirdetett némi túlzott öntudattal, németes katedrafilozófusi biztonsággal. Főképp az értelmiségi — jórészben az ekkor magyarosodó német eredetű — polgárság körében volt népszerű. — Példa a nyúlfarknyi cikkre: Macaulay ismertetése négy lapon (1862. aug. 15. 12. sz.). — Szabó Józsefre 1. 181. gl. — Kemény Gábor báróra 1. 211. gl. — E gl. szerzősége iránt is merülhet fel — s merült is fel a kötet lektora, Barta János részéről — kétség, bár távolról sem oly mérvű, mint a 245. gl. esetében. A BpSz ügyének szorgalmazása — amelyet ugyan kötelességének érzett

Gyulai Pál

is —, a történeti monográfiák lelkes ajánlása, az egyháziak történeti munkára való biztatása,

Lichner

Lichner Pál

és

Révész

Révész Imre

dicsérete (1. 207., ill. 225. gl.), továbbá Balogh Pálé, akinek családját szívélyes ismeretség fűzte

Arany János

-éhoz, s főképp Szabó Józsefé, ald

Arany János

egyik legkedveltebb embere volt a kortárs természettudósok között — mindezek inkább

Arany János

-énak, mint Gyulaiénak mutatják. Nem mond ellen

Arany János

szerzőségének a Kritikai Lapok megbírálása sem.

Arany János

kedvetlenül nézte e lapnak és szerkesztlőjének,

Riedl

Riedl Frigyes

Szemlének túlságosan is elméleties tudóskodását, nyelvészkedését, gyakran tudákos, fölényes modorát, s ellenszenve egy ennél nem kevésbé indulatos másik gl-ban (1. 231. gl.). ill. az Egy kis polémia c. ismert írásában ki is tört belőle. Mindezek, s a stíluskritérlumok szólnak annyira

Arany János

, mint

Gyulai Pál

szerzősége mellett. Ami még leginkább

Gyulai Pál

mellett szól, az a Kritikai Lapokat illető megjegyzések nyers, gúnyos kifejezései, Kraftausdruckjai, bár a gl-kban mutathatók fel ilyenek

Arany János

-tól is.

(?)

248.

—

Peti

Peti József

József, a pesti ev. reform. főiskolában a theologia egyik tanára, a dunamelléki egyház-kerület aljegyzője, f. hó 22-én reggel élete 28-ik, boldog házasságának 3-ik évében meghalt. Hűlt temei

[!]

[sic!]

Pápá

Pápa

n, aug. 23-án temettettek el. A boldogult egyike volt ama keveseknek, kik a nálunk annyira elhanyagolt philosophia téren

[!]

[sic!]

munkálkodnak. Nem csak a protestans egyház vesztett benne, hanem irodalmunk is.

Jegyzet Peti József (1831—1862) somogyi kisnemes családból származó ref. pap, aki filozófiai tanulmányait Bécsben végezte, s prot. lapokba sok kisebb, bölcseleti vonatkozású cikket irt, és segédszerkesztője volt az

Arany János

által melegen pártolt Házi Kincstárnak (1. 38. gl.) és prot. Egyházi és Iskolai Lapoknak (1. 36. gl.).

18. sz.

249.

— Irodalmunkat ismét veszteség érte.

Egyed

Egyed Antal

Antal, apát, dunaföldvári plebános és magyar akadémiai lev. tag, a házára rontott gyilkosok egyikétől vett sebek következtében, aug. 27-én estve hat órakor meghalt. A boldogult 1779-ben született s Virág Benedek által már korán be lőn vezetve a magyar irodalomba. Különösebben mint a klasszikai irodalom buzgó mivelője tűnt ki.

Tibullus

Tibullus, Albius

elegiáit (

Budapest

, 1845, az akadémia kiadványa) és

Ovidius

Publius Ovidius Naso

Metamorphoseonját (

Budapest

. 1851, Müllernél) forditotta. Ujabban a zsoltárok forditását küldte be a Sz. István-társulathoz kiadás végett. Műförditmányai

[!]

[sic!]

nem sikerültek ugyan minden tekintetben, de a mig

Tibullus

Tibullus, Albius

forditásában felülmulta elődét, Perecsényi Nagy Lászlót, addig más felől Metamorphoseonja igen élvezhető forditmány s az elegiákhoz mérve haladást tanusit. E mellett nem csak mint iró tette magát emlékezetessé közöttünk; buzgó lelkész, hű hazafi és jótékony emberbarát volt. Minden vagyonát közcélokra hagyta; iskolai és egyházi hagyományai mellett nem feledkezett meg a magyar akadémiáról és nemzeti szinházról sem; végrendeletében mindenik alaptőkéjéhez 1000 forinttal járult. Sok ily tagot hazánk mind két clerusának!

Jegyzet Egyed Antal (1779—1862) székesfehérvári polgár szülőkteíl származott, s a teológia elvégeztével a kalocsai s a pécsi egyházmegyében lelkészkedett, s az

Arany János

által említett műforditásokon kívül verseiből is több kötetet adott közre, de nem emelkedett a műkedvelő szinten túl. Nevét nem is ezek s nem is az

Arany János

által emlitett alapítványok tartják fenn, hanem

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz való mély s a költő műveltségére, öntudatára nem hatás nélküli barátsága, amely annak a tolnai Börzsönyben való tartózkodása idején keletkezett. — Egyed zsoltárfordításainak nincs könyvészeti nyoma. — Perecsényi Nagy László (1771—1828) Arad megyei értelmiségi nemes családból született, maga is különféle megyei tisztségeket töltött be; a deákos polihisztor s literátus nemesi hivatalnoknak jellegzetes példája; mérhetetlen mennyiségű felköszöntőt irt, és sok klasszikus auktort fordított, kissé ódon, vidékies stílusban.

250.

— A „Nővilág” 23-ik számában a „Házikör” cimű rovatban a német-magyarság e következő remek példányát olvastuk: „Kártifióla más módra. A kártifióla sós vizben meg lesz főzve, gondosan leszűrve, egy tálba téve, reszelt sajttal jól meghintve és forró olvasztott irósvajjal leforrázva és tálálva. Vagy irósvaj egy félmeszely tejföllel össze lesz forrva és a kártifiólára öntve.” Ugy látszik, hogy a Nővilág szerkesztője uj szenvedő formát akar a magyar nyelvre octroyálni, az az értelmetlen lesz alkalmasint a német passivum wird-jének forditása. A Bolond Miska Kipfelhausere ebből csakugyan tanulhatna, ez már németes beszéd, ezt nem lehet vádolni hungarizmussal. De, fájdalom, Bolond Miska nem szokta jó nevén

[!]

[sic!]

venni a mi tanácsainkat. Közelebbi megjegyzésünkre is azt feleli, hogy „egy félig magyar, félig német ember (ti.

Tóth Kálmán

) ir olyan nyelven, mely literaturailag nem jöhet kérdésbe.” Mi nem mernők igy elitélni szegény

Tóth Kálmán

t. Ha ez áll, akkor

Tóth Kálmán

még csak nem is akar alak lenni, akkor irója nem humorista s literaturailag nem jöhet kérdésbe. Mi nem azt kívánjuk, hogy

Tóth Kálmán

irodalmi magyar és német nyelven beszéljen, hanem hogy jellemzően beszéljen. Ha ezt nem érti Bolond Miska, akkor nem csodálkozunk, hogy azt sem érti, hogy mi a politika, az Önbírálatot politikai röpiratnak nevezi és szemünkre hányja, hogy szépirodalmi lap létünkre bírálatot mertünk róla irni. Ugy látszik, hogy a mi kedves Miskánk a humor és politikai élet klasszikai földjén,

Angolország

Anglia

ban, nagyon keveset szedett a begyébe.

Jegyzet A Nővilág (1. 23. gl.) Házikör c. rovata alatt s ez alatt a recept alatt is Sz. Ch. Augusta aláírás található (1862. aug. 20. 23. sz.). A lap szerkesztője, legalább névleg, Vajda János volt ez időben. — Tóth Kálmán Bolond Miská-jával való vitát a németes beszéd utánzását illetően 1. 245. gl. — A Bolond Miska itt említett felelete: 1862. aug. 31. 35. sz. — A gl. szerzőségének kérdéses voltára 1. 245. gl.

(?)

251.

— „A központban tartózkodó fiatal irók egy része — irja a Pesti Napló — név szerint

Almásy

Almásy Tihamér

Tihamér,

Beniczky

Beniczky Emil

Emil,

Dalmady Győző

Győző,

Győri

Győri Vilmos

Vilmos,

Reviczky Szever

Szever,

Szabados

Szabados János

János,

Thaly

Thaly Kálmán

Kálmán,

Tolnay

Tolnay Lajos

Lajos,

Vertessy

Vértesy Arnold

[!]

[sic!]

Arnold, s

Vida

Vida József

József, elhatározták, hogy mint dolgozótársak legjobbnak tartott műveikkel a

Balogh

Balogh Zoltán

Zoltán, szerkesztése alatt octoberben megjelenő uj szépirodalmi lapot fogják támogatni.” E lap cime Uj nemzedik

[!]

[sic!]

lesz. Örvendünk e mozgalomnak. Lapunk már tavaly kimondta, hogy az iróknak hajlamok, elveik szerint kellene csoportosulni egy vagy más lap körül. Nagy hiba az, hogy szépirodalmi iróink minden lapba irnak, nem alkotnak különböző csoportozatokat. Ez aztán egyik oka annak, hogy szépirodalmunkban nem fejlődhetnek ki különböző pártok, melyeknek küzdelme csak jótékonyan hathatna minden irányban. Innen foly az is, hogy 7—8 szépirodalmi lap tengődik, de egyetlen egy sem virágozhatik fel, sem anyagilag, sem szellemileg. A közönség jelesb költőink és novellistáink nevével majd minden lapban találkozván, egyik körül sem csoportosul számosabban s inkább csak azt nézi, hogy melyik olcsóbb s cifrább. A mi a cimet illeti, nem tartjuk jónak. Valami ujat várat, aesthetikai uj irányt s több effélét. A P. N. ugyan azt mondja, hogy nem lesz benne semmi efféle s az egész cim csak az életkorra vonatkozik, hanem akkor valami szerényebb cimet kellett volna választani. Aztán e magyarázat szerint nagyon kizárólagos cim is. Hány évesnek kell lenni annak, ki az Uj nemzedikhez

[!]

[sic!]

tartozik? Beveszik-e a 30—40 éves embert is, vagy az ilyennek ha írni akar belé, el kell-e hazudni éveit? Nem annyira gunyolódni akarunk, mint inkább azt sejtetni, hogy az irodalomnak az életkorhoz semmi köze s az Uj nemzedéknek csak az elvet, irányt illetőleg lehet valami értelme.

Jegyzet Ez a lapalapítás volt

Arany János

szerkesztői terveire, úgy érezte akkor, a legnagyobb csapás, szerkesztői önbizalmának legnagyobb sérülése. Ekkor ugyanis a SzF már halódott, s ő már a K alapításának gondolatát forgatta magában. Ezt népszerűbben, szélesebb írógárdával, főképp fiatalokkal szándékozott szerkeszteni. S most úgy vélte, a fiatalokat összefogó s nevelő szándéka, tevékenysége alól is kihúzták a gyékényt. Keserűen panaszkodott, tervei elorzását emlegette,

Tompa Mihály

nak irt levelében. „Az ily összpontosítás az én eszmém volt, rég pengetem, s tőlem lopta el, a szó betű szerinti értelmében az új nemzedék.” Alább meg, miután e „központosítás”, ez erőegyesítés mikéntjét vázolta, így folytatta: „Persze ez plagiumnak látszik az Uj Nemzedék után, de nem az. Reménylem egyéb iránt, hogy az új nemzedékből is eltoborzok néhányat, ha nem is nyilvánosan.” (1862. szept. 24. Ráth, 329.) S csakugyan leveleiben

Arany János

már jóval korábban is több ízben emlegette e központosító tervét (1. pl.

Tompa Mihály

hoz, 1862. jún. 20. MTA Ltár 1159.,

Csengery Antal

höz 1860. febr. 7. MTA Ltár 76.). — Az Uj Nemzedék alapító programját a PN tette közzé, Reviczky Szevér (1. 211. gl.) ajánló, ertelmező tárcacikkébe ágyazva. (Irodalmi csoportosulás. Az Uj nemzedék és programja. 1862. szept. 3. 202. sz.) A hosszú kommentár és a rövid program méltán válthatta ki az

Arany János

gl-jában félreérthetetlen módon megnyilatkozó kelletlenséget, ellenérzést. Sok szó, sok moralizálás az üzletiessé „aljasult” szépirodalommal szemben, de konkrét metjelölése annak az iránynak s azoknak az eszméknek, amelyeket a lap követni fog, szinte teljesen hiányzik. „Szakítani kellett azon elvekkel — így vázolja a jövedő lap soványka eszmei programját a tárca —, melyek a legszentebb dolgokat is a haszon szekerébe szeretnék hámos lovukul befogni s elfogadni azon irodalmi elméletet: mely nem egyesek nyerészkedését, nem a tehetségtelen s renyhe álbecsvágy megdicsőitését, de az irodalmi megállapított irány tehetségökhöz mért továbbfejlesztését tűzi ki az írók feladatául. Egyesek munkálkodását sokakért — eszmékért.” Ez a legmegfoghatóbb része

Reviczky Szevér

cikkének. A programnak pedig ez: „Elvünk, formát és tartalmat illetően: a nemzeti iskolának megtisztult nézeteít követni.” E tétel kifejtésére azonban nem kerül sor sem a programban, sem

Reviczky Szevér

kommentárjában. Fontos része

Reviczky Szevér

kommentárjának az a néhány sor, amelyben

Arany János

lapjához való viszonyukról szól. Az a hír kapott lábra már hónapokkal előbb — úgymond —, hogy a pesti fiatal írók elhatározták, csupán egyetlen szépirodalmi lapot fognak ezután támogatni, hogy szét ne forgácsolják az erőket. „Az ondit

[szerkesztői feloldás]

a fáma

a »Figyelőt« emlegette ezen állandó csoportosulás irány és célpontjául. A dolog pedig úgy állott, hogy mialatt némely szépirodalmi, hazafiui vállalat már serkentgette az írói tartaléksereget, mely áll az 52 vármegye összes gymnasiumainak irodalmi aspiransaiból, s e széles ország különböző szőrű s próbás levelezőiből, — a központi nehány imtiátor fiatal író még szabatosan formulázott s tiszta megállapodásra sem jutott a tervbe hozott csoportosulás eszméjét illetőleg

[szerkesztői feloldás]

...

A kezdeményező fiatal írók ekkor még arról tanakodtak, nem lenne-e célszerű egy nyilt felhivásban felkérni e magyar szépirodalmi lapok közt egyedül álló, jeles Szépirodalmi Figyelő bokros érdemű szerkesztőjét, Arany Jánost, fogadná el az ajánlkozó ifjabb írók szerződtetését lapjához. Mint értesülve vagyunk, az Uj nemzedék belmunkatársai, — l l — elsőrendűnek tartották volna a konstatált irodalmi irányt képviselő lap s szerkesztő szárnyai alá szegődni, szellemi erejök jobb részének nyilatkozványait e téren hozni az olvasó közönség elé, de eme üdvös eszme végrehajtását a számarány egyrészt, másrészt a Szépirodalmi Figyelőnek különben is terjedelmes s gazdag erő-dotatioju volta tették majd feleleslegessé, majd gyakorlatilag kivihetetlenné.” „A tanakodás s a számos értekezleten áthuzodó őrlődések végeredménye azon megállapodás lőn: csoportosuljanak az ajánlkozók egy új, legközelebb megindítandó szépirodalmi lap körül — ügyekezzenek szegődésöknek jeles, irodalmi tökélyre törekedő művek írásával s közzétételével eleget tenni, s életet adni.” - Az Uj Nemzedék végül 1862. szept. 16-án jelent meg: „Szépirodalmi-, képes hetilap; Felelős szerkesztő s tulajdonos: Balogh Zoltán; „Főmunkatárs Szabados János; Állandó munkatársak: Abonyi Lajos, Áldor Imre, Almási Tihamér, Beniczky Emil, Bolnai

[szerkesztői feloldás]

gróf Bethlen Miklós gróf

, Csermelyi Sándor, Dalmady Győző,

Frankl [Fraknói] Vilmos

Frankl Vilmos

, Győry Vilmos, Kiséri

[szerkesztői feloldás]

Péter Dénes

, Kormos Béla, Kuliffay Ede, Kun Pál, Pauler Gyula, Reviczky Szevér, Thaly Kálmán, Tolnai Lajos, Urvári Lajos, Vértesi Arnold, Vida József.” A lap beköszöntő cikkében megintcsak nem sok nyomát találni valamely határozott eszmének. „Vezéreszménk, így irt — szabatosabban kiindulási pontunk — s az eszköz melyet elfogadtunk: a csoportosulás.” Eddig, folytatja, akkor volt mindig erős irodalmunk, ha megvolt a mag, amely köré erős csoportosulás jöhetett létre, s 49 óta azért gyönge, mert ez a szükséges csoportosulás nem születhetett meg. Arról azonban, hogy a csoportosulás központját alkotó mag milyen eszme kell, hogy legyen, nem szól a lap. — A SzF gl-jában felsoroltak közül egyébként valamennyi szerepelt valamilyen írással a K-ban is. —

Almási Tihamér

Almási Balogh Tihamér

(tulajdonképpen Almási Balogh Tihamér, 1838—1907) a híres orvos, Balogh Pál fia (1. 247. gl.), aki maga is orvos lett, de az irodalom jobban érdekelte, s bár orvosi gyakorlatát föl nem adta, elsősorban népszínművei írásának élt, s igen nagy sikereket ért el, s bár néhány alakjában — főképp a Cigány Panna c. darabjában — a népszínmű realistább ágazatával is rokonságot mutatott, mégis igazában a népszínmű hanyatló, üres, bohózat felé tartó irányzatához tartoznak művei. Próbálkozott társadalmi, polgári vígjátékokkal is, a francia színpad hatása alatt, s nem egészen sikertelenül.

Arany János

-nak különben tanítványa volt

Kőrös

Nagykőrös

ön, hova atyja az iskola kitűnő híre miatt adta; s levele is maradt fenn

Arany János

-hoz, melyben szívélyes, meleg, közeli ismerősre valló hangon szólott. — Balogh Zoltán (1833—1878) Balogh Pál fia volt ő is, bátyja

Tihamér

Balogh Tihamér

nak. Ő festőnek készült; megjárta Itáliát, s Bécsben képezte magát; de betegsége miatt felhagyott a rendszeres művészi munkával, csak passzióként űzte. Egy ideig az atyjától örökölt s a felesége hozományaként vidéken szerzett birtokán élt; majd

Budapest

re jött, s ezután az ő érdeklődése is az irodalom felé fordult. Írt vígjátékot is, ám a középfajú dráma jobban vonzotta, sok verse jelent meg, s irt verses regényt is. Bírálataival is gyakran találkozunk a lapokban; friss nyelv jellemzi őket; lélektani igazságot, bizonyos társadalmi realitást és kidolgozott stflust követelt; művészeti vonatkozású cikkei tájékozottságra vallanak. — Beniczky Emil (1838—1864) felföldi középnemesi családból született, előbb pap akart lenni, majd levetve a reverendát, tanított

Budapest

en, s verset és beszélyt irt különféle lapokba, nem nagy művészettel, de liberális polgárias célzattal s realisztikus törekvéssel. Főképp a dzsentri és polgár fölfelé kapaszkodását s a soviniszta gőgöt gúnyolta; stílusában didaktikus és szalonias hangot vegyített, jobbanmondva e két hangnemközött ingadozott frásmodora. — Dalmady Győző ez időben — 26 esztendős — ügyvédsegéd volt, és jogi leckéket adott egy Degenfeld grófnak, s fölváltva lakott

Budapest

en és vidéken. Az irodalomban már ismerték nevét, és a fiatalok megmozdulásaiban tevékenyen részt vett. — Győry Vilmos — 24 éves ekkor — ebben az esztendőben tért vissza külföldi útjáról, hova főrangú tanítványait kísérte; most pedig a híres és

Csengery Antal

köréhez baráti szálakkal fűzött irodalomszerető s költő Székács József ev. szuperintendens mellett lelkészkedett, s majd még ebben az évben Orosházán lett pap. E csoport tagjai közül ő dolgozott a legtöbbet

Arany János

lapjaiba, verset és prózát, eredetit és fordítást egyaránt. Vida József (1833—1876) Vas megyei iparoscsalád fia, jogot tanult, újságfróskodott, maJd jogakadémiai tanár lett, előbb. Egerben, majd Kassán. Költészetére

Arany János

jellemzése (l. 10. mj.) teljesen igaz s találó. Ugy tartották,

Arany János

kritikája kedvetlenítette annyira el, hogy eztán alig egy-két verset irt. Mindenesetre, mint ezt

Arany János

is elismerte, a Tóth Kálmán-féle epigon-népiesség képviselői között a legtehetségesebbek közül való, s ha kedvét nem veszti — kötetében (l. uo.) van rá bizonyság, — ki is emelkedhetett volna közülük. — Vértesy Arnold (1836—1911) ekkor, az abbahagyott jogi és orvostudományi tanulmányok után, már a divatlapok körében jelentős névnek számított; tárcái, elbeszélései kedveltek voltak. Thaly Kálmán huszonhárom esztendős volt ekkor, s bevégezvén jogi és bölcsészeti tanulmányait, a PN-nál újságíróskodott. Már túl volt első viharos irodalmi sikerén, a Kárpáti Kürt c. verseskötetével (l. 2. mj.). — Tolnai Lajos a 25. életévébe lépett, Török Pál nevelő intézetében tanított, s egyelőre inkább még a vers mint a próza vonzotta.

252.

—

Dalmady Győző

Győző költeményei megjelentek s elég diszes kiállitásban. Illető rovatunk nem soká szólani fog róla. Szépirodalmi lapjaink már hozzá szólottak s mondottuk

[!]

[sic!]

egy csoport banalis phrasist. Ha már nem akarnak kritikát irni, miért nem igyekeznek, habár egy sorban is valami jellemzőt mondani s legalább egyetlen eszmécskét kifejteni? Például a „Családi Kör” ezt irja róla: „

Dalmady Győző

költészete kristály tiszta tó, melyben a szerelem ege tükröződik vissza csillagaival, felhőivel, könnyeivel; szerelmi költeményei valódi költemények, minden érzelme egy-egy csillag, épen olyan tiszta, épen olyan bájos ragyogásu és mikor ez eget felhők boritják, a mi szemünkből esík az eső; miért hogy e tiszta mennynek el kell borulnia?

[szerkesztői feloldás]

”

stb. Lehet-e ennél valami émelygősb és üresb. Ugy látszik, hogy a legtöbb szépirodalmi lap azt hiszi, hogy a hölgyeknek az üres fejü udvarlók nyelvén kell beszélni.

Jegyzet

Dalmady Győző

kötetéről -p. -n. jelzéssel, Költemények, írta Dalmady Győző. 1862. (Nyilt levél Szász Károlyhoz) címmel, illetőleg alcímmel meglehetősen elmarasztaló kritika jelent meg a Belirodalom rovatban. ( SzF II. II. 25. sz.). — A Családi Kör (l. 6. gl.) emített kritikája névtelenül jelent meg a lap „Egy hét története” című gl. rovatában, amelyet rendszerint Kempelen Győző (l. 57. gl.) szokott írni. E szám e rovata azonban elüt az ő kedélyeskedő, humorizáló modorától; érzelmes, patetizáló; inkább a szerkesztőre vall. (1862. aug. 24. 34. sz.)

253.

— Az „Ország tükré”-ben

Vadnai Károly

Károly mélyen sajnálkozik: kritikánk sülyedtségén. Három részre osztja azokat a kritikusokat, kik nem szoktak bókolni: „Egyik — igy szól — epéskedik, mint megtiprott vipera; másik a közönség mulattatására elménckedik, mint a circusi clown, a harmadik pedig dorongol, mint bármelyik csárdahős.” Vajon minket melyik alatt ért, vipera, clown vagy csárdahős vagyunk-e? Az ilyen átalános phrasisok nem érnek semmit, senki sem veszi magára, a közönség se tudja, kitől őrizkedjék. Aztán legkönnyebb, cáfolat és fejtegetés helyett, a kritikát untalan csak kiméletlenséggel vádolni. A kimélet vagy kimélenség

[!]

[sic!]

nagyon másod rendü dolog a kritikában, mindig a körülményektől függ, t. i. hogy minő üggyel, munkával van bajunk, s mi róla a meggyőződésünk. Épen azért

Vadnai Károly

t nem azért rójuk meg, hogy kiméletlen a kritikusok iránt, hanem azért, hogy nem mond semmit s meglehetősen következetlen. Ő az Ország Tükrében nagy zajjal üdvözölte az Önbírálat bátor fölléptét és gunyostorát. Vajon nem azért üdvözölte-e, mert szerzője nem kimél oly nemü dolgokat, melyek meggyőződése szerint nem érdemelnek kíméletet? S most mégis jajveszékel a kiméletlenség miatt, mert talán vannak olyan emberek, kik nem látják kíméletre érdemeseknek az Önbírálat üres phrasisait, éretlenségét, ferditését és rágalmait. Kár

Vadnai Károly

nak Macaulayt és

Planch

Planche, Jean Baptiste Gustave

cot hozni föl, kiket, ugy látszik nem olvasott. Nagyon meggyülne velök a baja; azok az urak nem csak hogy mélyebben de egyszersmind kiméletlenebben is biráltak, mint a mi kritikusaink.

Jegyzet

Vadnay Károly

e cikke Tíz nap története címet viseli. Tulajdonképpen folytatásos napló ez, amelyet mindig

Vadnay Károly

írt.

Vadnay Károly

gyakran foglalkozott e rovatban a színházak s a szini kritika ügyével. Cikkének éle most alighanem

Gyulai Pál

ellen irányult, bár nevét nem említette, csak a típust támadta. „Mit tartson az olvasó e különben okosabb munkára termett irodalmi dulakodóról, ki mindent egyenlő rossz szinben lát s vitézségét abba helyezi, hogy mindenkinek egyformán nekiront.” (1862. szept. 1. 19. sz.) — Az Önbírálatról

Vadnay Károly

az Ország Tükre ugyane rovatában irt négyhasábos elismerő cikket, amelyben általánosságban emlegeti

Vadnay Károly

tételeinek, állásfoglalásának ellenzőit, bár néhány alluziója kétségtelen

Gyulai Pál

nak a SzF 13. sz.-ban megindult bfrálatsorozatára vonatkozik ( SzF II. II. 13—18. sz.). Néhány kétértelmű mondata mindenesetre alkalmas volt arra, hogy a közönség

Gyulai Pál

ra gondoljon: „apró emberkék, becsmérlőleg beszélnek nagy férfiakról, gunyolják, mint porbeli pipiske az ég madarát; más különben mind e tiszteletre méltó urak lapjok által terjeszteni akarják azt, amivel magok sem bírnak — a szellemet és az izlést. '' (1862. aug. 10. 17. sz.) — Planche, Gustave (1808—1857) a francia romantika túlzásait mérséklő, azt a klasszicizálás és bizonyos eszményítő, idealizáló realizmus felé terelő eklektikus polgári esztétikus és esszéíró, a Revue des deux Mondes egyik gyakori cikkrója. Helye az esztétika történetében jelentéktelen. Nálunk, említett vonásai miatt mégis igen nagy tekintélynek örvendett, s nyilván éppen a szóban forgó híres francia lapban vitt szerepénél fogva is; főképp

Gyulai Pál

ra hatott, de

Csengery Antal

is sokszor idézte, és sokra becsülte. — Az Ország Tükrére 1. 174· gl.

(?)

19. sz.

254.

—

Kozma

Kozma Vazul

Vazul, gr.

Majláth

Majláth Kálmán

Kálmán szerkesztése mellett, october hó 1-én egy hetenként kétszer megjelenő politikai lapot fog meginditani, „Vezér” cim alatt. Az előfizetési dij egész évre 12 ft. félévre 6 ft. A programm elég hosszu; nekünk, mint szépirodalmi lapnak természetesen nincs szavunk hozzá, legfeljebb csak azt a különös logikat jegyezzük meg, hogy a Vezér, a mint a szerkesztő mondja, nem lesz pártorganum s mégis azt igéri, hogy zászlóját a municipalis rendszer mellett fogja kitűzni. Egyébiránt reánk nézvefontosb az, hogy ez uj lap gazdag szépirodalmi, tudományos és kritikai tárcát igér a mit csak méltányolnunk lehet.

Jegyzet Vezér; Felelős szerkesztő: Gróf Majláth Kálmán” hetenként kétszer jelent meg, mégpedig 1862. okt. 1-én először. A megyei rendszer híve, „a trón és a vallás” érdekeit elsődlegesen szem előtt kívánja tartani. A konzervatív és reakciós meg a szabadelvű lapok közt középhelyet foglalt el. Célja, úgymond, egy nemzeti középosztály kialakítása. Programjában ez olvasható: „A Vezér nem pártorgánum,

[szerkesztői feloldás]

...

a Vezér zászlóját a municipális rendszer mellett tüzendi ki.” — Kozma Vazul (?—?) az 50-es, 60-as éveknek sokféle vállalkozásba belevágó nyomdásza és kiadója. — Majláth Kálmán (1815—1894) a többségében konzervatív aulikus grófi család fia, aki az 50-es, 60-as évek politikai életében többször is szerepelt, a család tekintélyes tagjaival ellentétben, a központosítás ellenzőjeként. Különösebb tehetséget azonban nem mutatott, s a figyelem sohasem fordult feléje. A kiegyezés után meghasonlott családjával, s kegyelemkenyéren tengődött.

20. sz.

255.

— Egy fiatal kritikus, ki a Hölgyfutárban az ugynevezett Uj nemzedék tagjait ismerteti, panaszkodik, hogy nálunk nem igen méltányos a kritika. Megvigasztaljuk. Ugy látszik, hogy a könyvárusok segitni kivánnak e bajon s a kiadásukban megjelent könyvek méltányos kritikáját magokra vállalják. Legalább

Kilián

Kilián György

György könyvárus ur már föllépett. Hetek óta olvashatni majd minden lap hirdetései közt e következő igen méltányos kritikát

Ponori Thewrewk

Ponori Thewrewk Emil

Emil: „Józsa” cimü költeményeiről: „Alulirt könyvkereskedés a t. c. közönség figyelmébe ajánlja e müvet s nem mondunk sokat, ha lantos költészetünk egyik legszebb nyereményének nevezzük. Minden benne foglalt költemény egy darab élet, ritka plasztikával s oly psychologiai mélységgel előadva, minőt csak kevés költőnknél találunk. Nyelvük ment minden magyartalan pongyolaságtól, valóban költői erőteljes rhytmusok, a lehető legtökéletesb mutatványul szolgálhat mind annak, ki hazánk édes nyelvének ebbeli tökélyét élvezni ohajtja. Reméljük, hogy a mint az eddig kézen forgó példányok a legszebb hatást gyakorolták, ugy a nagy közönségtől is e mű örömmel fog fogadtatni.” Azonban legyen szabad nekünk e méltányos kritikát, nyegleségnek nevezve, Macaulaynak e következő szavaival kisérni: „Az nem mentség az iróra nézve, hogy a hirlapirók magasztalásait nem az ő, hanem kiadójuk pénze vagy befolyása eszközli ki. Az ő dolga, hogy oly intézkedéseket tegyen, melyek másokat megakadályozzanak olyasmit tenni, mi őt megalázhatja.”

Jegyzet A Hfr egy cikksorozatban ismertette az Új Nemzedék (l. 251. gl.) íróit; szerzője Szabados János, Keresztély álnévvel (1. 29. gl.). gl.). (1862. szept. 4—23. 106—114. sz.) — Ponori Thewrewk Emilről (1838—1917). a későbbi klasszika filológusról van szó, akinek pályáját szinte kezdettől hivatalos elismerés és méltánylás kísérte, s aki nem késett ezért hálás lenni. — Hogy ilyfajta megjegyzésekre mennyire nem személyes rokon- vagy ellenszenvek indították

Arany János

-t, mutatja, hogy ugyane szerzőről, egy Homeros-kiadása alkalmával igen elismerően s pártolólag nyilatkozott (1. 204. gl.). Bár e kettősségnek az is lehet oka, hogy — mint kötetünk lektora, Barta János véli — e gl. is inkább

Gyulai Pál

tól, mint

Arany János

-tól származik.

Gyulai Pál

nak is célpontja volt az eféle nyegleség; de

Arany János

-nak is. Stílussajátságai azonban inkább

Arany János

-ra, mint

Gyulai Pál

ra vallanak.

Gyulai Pál

pl. ritkán használja a németes-angolos „úr” szót, aposztrofálást,

Arany János

viszont meglehetősen gyakran. A „legalább”-féle kötőszavakkal, módosítószavakkal való fölütés is jellegzetes sajátja

Arany János

-nak; a „segítni”-féle hangkivetés is, a „föllépni” ige kedvelése is s méginkább az „e” kiemelő jelző alkalmazása az „a” névelő lehetősége helyett.

(?)

256.

— A Sz. Figyelő szerkesztője egy tisztes családból származott, jó nevelésű, protestans ifju embert ajánlhat, ki f. é. october elejétől kezdve itt

Budapest

en egyszerű ellátásért hajlandó kisebb gyermekek mellett tanitóságot vállalni s azoknak a zongora-játszásban is alapos oktatást adni. Azon t. szülék, kiknek ilyenre, szükségök volna, sziveskedjenek e lapok szerkesztőségéhez fordulni. (Üllői út, a gr. Károlyi ház szomszédságában, a másik sarkon.)

Jegyzet Ki volt e fiatalember, nem lehet megállapítani; talán ugyanaz a Kún Pál, aki egy

Arany János

-ék szomszédságában lakó egyetemi tanárnak, Tipula Péternek könyveit eladásra rendezte, s akit az alkalommal azzal segített

Arany János

, hogy fölhívta az eladásra olvasói figyelmét (312. gl.).

257.

— Mint az irodalmat érdeklő curiosumot jegyezzük ide, hogy a londoni világmű- és ipartárlaton egy bécsi nyakkendőgyáros

Hoenig

Hoenig Ignác

Ignác, a többek közt Petőfi-nyakkendőket állitott ki, (Petőfinyakkötő, with black et feigned silver fringe. with good silver fringe.) Szegény

Petőfi Sándor

soha életében nem viselt nyakkendőt, sőt a hadügyminiszterrel is épen e miatt gyült volt meg a baja, s imé most Londonban nyakkendőjét bámulják.

Jegyzet A „Petőfi-nyakkötő” angol leírásába szedéshiba következtében kerülhetett az et szó az and vagy at helyett. A szöveg magyarul: Petőfi nyakkötó fekete és hamis ezüst rojttal. valódi ezüstrojttal. — Természetesen a Mészáros-féle afférra gondolt

Arany János

21. sz.

258.

— A nemzeti szinháznál, mint halljuk, a diszletekkel kezdik a javitást. Ez is jó: de sürgetőbb is van. Oda kell törekedni, hogy a játék feledtesse a diszitményt. Ha egyszer a szinész ragadja képzeletünket, ugy leszünk vele, mint a gyermek, ki a vesszőt is arabménnek tudja képzelni.

259.

—

Petőfi Sándor

haláláról — írja a M. O. — ismét egy adatot kaptunk. „A forradalmi hadjárat Erdélyben 1849 nyarán” cim alatt Lipcsében 1863. évszámmal egy osztrák hadastyántól egy munka jelent meg, mely szerint 1849. jul. 31-én

Bem József

, a kozákoktól üldöztetve, kocsijáról, melyben

Petőfi Sándor

vel együtt ült, leugrott és a Szitás-Kereszturra vivő országut melletti mocsárba vetette magát. Nem sokára besötétedett.

Petőfi Sándor

, ki

Bem József

példáját követte, beljebb hatolt a posványba, s nem is jött elő többé, mig

Bem József

egyedül a kereszturi utra jutott, hol huszáraival találkozott stb. Ezen uj programmista (miért programmista?) szerint

Petőfi Sándor

a pocsolyába halt volna! — Igy a M. O. Mi nem abban találunk képtelenséget, hogy egy

Petőfi Sándor

pocsolyába fult, hisz ő maga megirta: „mi lesz az ég harmatjából? sár!” hanem abban, hogy

Bem József

, ki

Petőfi Sándor

t szerette, az „osztrák hadastyán” szerint is kocsijában hordta, kedvenc segéde ily eltünéséről ne szólott volna senkinek, se Temesvár körül hova még azután kijött, se utóbb a menekülteknek, ugy hogy épen az „osztrák hadastyán” számára lett legyen feltartva e homály földeritése.

Bem József

nek ily megszabadulta rég ismeretes dolog, valaki jónak látta ehhez kapcsolni

Petőfi Sándor

eltünését, talán csak azért, hogy ő is ujat mondjon.

Jegyzet A

Petőfi Sándor

halálára vonatkozó híradást

Arany János

teljes szövegében átvette a MO-ból (1862. szept. 23. 218. sz. Ujdonságok rovat). Az osztrák hadastyán: báró

August von der Heydte

Heydte, August von der

, aki a szabadságharc idején dragonyos őrnagy volt az erdélyi császári hadseregben. Idézett munkája

Petőfi Sándor

eltűnésének irodalmában egyik kulcsfontosságú mű; címe: Der Sommer-Feldzug des Revolutionskrieges in Siebenbürgen im Jahre 1849. Leipzig 1863. — A MO nem hűen idézi

Heydté

Heydte, August von der

t. Közölt híre a Petőfi-legenda egyik akkoriban már közszájon forgó variációja, amelynek előadásához Heydte könyve csak alkalmat nyújtott a lapnak, s bizonyos alátámasztó, valószínűsítő elemekkel szolgált.

[szerkesztői feloldás]

Dienes András szíves szóbeli közlése.

— Az idézett mondat

Petőfi Sándor

nek Az őrült c. verséből való. — programmista: nyilván pragmatistát, oknyomozót akart írni a MO cikkírója.

260.

— Gr. Mikó Ádám , gr. Mikó Imre nagyreményű fia, a hidvégi gr. Mikó család utolsó sarja, külföldi utjából hazatértében

Lincz

Linz

ben folyó hó 17-én meghalt. Ha minden magyar részvéte vigasztalás lehetne a mélyen sujtott atyának. . De a keserv poharát egyedűl ö ürité ki, mi, bár könnyes szemmel, csupán nézők lehetünk.

Jegyzet Mikó Imre grófot (1805—1876) az erdélyi nemesi passzív rezisztencia egyik vezetőjét, Erdély művelődésének egyik irányítóját, a Múzeum Egyesület alapítóját szíves személyes ismeretség is kapcsolta

Arany János

-hoz, amely nyilván Kemény,

Csengery Antal

s nem utolsósorban

Gyulai Pál

közvetítésével jöhetett létre;

Gyulai Pál

ui. valóságos tanácsadó;a volt a grófnak Kolozsvárott. A K első számának beköszöntő cikkét is Mikó Imre írta Koszorú címmel.

261.

— Megjelent „Az Ország tükre” képes naptár 1863-ra, igen diszes kiállitással. Szépirodalmi és ismeret terjesztő részei elég bővek, de naptári részét teljesebbnek ohajtanók. A naptár mindenek előtt legyen naptár. Igy ebben, egyebek közt, hiába keressük a két haza posta-állomásait, melyeket a Trattnerében is feltalálunk. A naptár egy közhasznú vade-mecum, csupán mulattató könyvvé tenni nem célszerű, kivált, ha egy Ország tükre. Mindamellett ajánljuk e csinos könyvet.

Jegyzet A postaügyekben való helyes tájékoztatás

Arany János

-t, mint szerkesztőt mindig érdekelte, és egy, e tárgyba vágó könyvet kétszer is jegyzettel kísért (l. 191.gl.). — Az Ország Tükrérel. 174. gl. — vademecum: útmutató, kalauz, szóról-szóra: jöjj velem.

262.

— Vida József, tehetségesb ifju költőink egyike, az egri lyceumba jogtanárrá választatott. Reméljük, e heterogen pálya nem vonja őt el a költészettől, melyben hivatásának már is szép jeleit adta. 22. sz.

Jegyzet

Vidá

Vida József

ra 1. 251. gl.

263.

— Dr.

Károlyi

Károlyi Sámuel

Sámuel

Nagy-Kőrös

Nagykőrös

ön folyó hó 26-án elhunyt. Özvegye, öt neveletlen árvája siratja a jó férjet, derék atyát; számos baráti, ismerősei fájlalják benne a szilárd jellemű, őszinte, becsületes férfiut és tudományosan kiképzett orvost. Áldott legyen emlékezete!

Jegyzet Károlyi Sámuel (1818—1862) felföldi polgárcsaládból származott; tanulmányai után vidéken, főképp az Alföldön orvoskodott.

Arany János

nyilván nem csupán

Kőrös

Nagykőrös

ről, hanem még

Szalontá

Nagyszalonta

ról ismerte, mert 1845—50 között itt volt Károlyi állomáshelye, s csak 50-ben került át ő is

Kőrös

Nagykőrös

re. — Valóban tudományos egyéniség volt; sok cikket irt, elsősorban a természettudomány és az orvostudomány kapcsolatait érintőket; igaz, cikkei nagyobb részt népszerűsítő célzatúak voltak.

Arany János

-t nemcsak a páciens bizalma, hanem a jóbarát szeretete is fűzte hozzá. Első pesti éveiben minden a maga s családja egészségét érintő kérdésben kikérte tanácsát: „Megbocsáss, de engem csak hozzád von régi bizalmam.” (

Károlyi

Károlyi Sámuel

hoz, 1861. okt. 5. OSzK.) Megkérdezte új orvosának, Poor Imrének receptjei s diagnózisa felől is, s tudósította családja egyéb dolgairól is. (1861. okt. 17. OSzK.)

264.

— Egyik divatlapunk verselményei közt ilyet is olvasni:

— Igy elnézve e hegyeket

E regényes ormokat —

Elégült vagyok s feledem

Hogy itt mennyit — koplalok.

ha ez is rim, akkor ne csufolkodjék senki ama népdallal, mely igy kezdődik:

Görbe kéményt megölellek,

Kérettelek, nem jöttél.

265.

— Egy másik divatlapban pedig igy sarkantyuzza phantasiáját a vidéki levelező: „a Balatonnak —

Garay

Garay János

szerint az isten könnyének lecsapoltatása körüli munkálatok már megkezdődtek.” Tehát az isten könnye le lesz csapolva.

Jegyzet

Garay

Garay János

az 1847-ben keletkezett, A Balaton című költeményében mondja a Balatont isten könnyének.

266.

— Láng Farkas, ki mint gépész több évig foglalkozott Egyiptomban, most visszatérvén egy thébei ó sirból kiásott s hieroglyphokkal boritott 10 hüvelyknyi követ ajándékozott a nemzeti muzeumnak. Im a magyar is (valamint a sokkal szerencsésb angol) mindenüvé elviszi hazáját, a mi bizonyára nemesebb dolog, mint az „ubi bene” — szabásu világpolgárság.

Jegyzet Láng Farkast illetően bővebb adatunk nincs. — „ubi bene, ibi patria”: ahol jól megy sorunk, ott a hazánk.

267.

— A magyar irók segélyegylete által kiadandó album cime: „A Részvét könyve” — lészen. Találóbb elnevezést találni sem lehetett volna.

Jegyzet A Részvét Könyvére 1. 355. gl. —

23. sz.

268.

— November 1-én egy uj évnegyedes politikai folyóirat fog megjelenni „Világszemle” cím alatt

Jankó

Jankó Vince

Vince szerkesztése mellett

Noséda

Noséda Gyula

Gyula kiadásában. Előfizetési ár egész évre 6 ft. egy füzetre I ft. 50 kr. Tartalma kizárólag politikai lesz s három osztályból fog állani. I. Világhirnök, mely a fontosb politikai események idősorozatos előadását tartalmazza. II. Történeti értekező, mely kizárólag politikai értekezéseket foglal magában a legfontosabb koresemények és kérdések fölött. III. Politikai levéltár, melyben a koreseményekre vonatkozó nyilvános okiratok fognak közöltetni. A felhivás hosszasan mutogatja, hogy mily mellőzhetlen szükség van nálunk a francia revue-ek és angol review-khez hasonló folyóiratra s Jankó Vince épen e hézagot kivánja betölteni. Különösnek találjuk, hogy a szerkesztő semmi tudomást nem vesz a

Csengery Antal

Budapesti Szemléjéről. Ez is a francia revue-ek és angol review-khoz hasonló folyóirat, s a hézagot kissé elébb igyekezett betölteni, mint a Világszemle. Igaz ugyan, hogy

Csengery Antal

politikai szemléjét bizonyos körülmények miatt néhány év óta félbeszakítá, de azért Szemléje még is inkább szemle, mint a Jankóé lesz, mennyire a felhivásból kivehetni. A nyilvános okiratok gyűjteménye nem szemlébe való, s a koresemények feletti értekezést még senki sem nevezte történelemnek. Sokkal jobban teszi vala

Jankó

Jankó Vince

, ha tudomást vesz

Csengery Antal

szemléjéről s azt mondja, hogy csak azt a hézagot akarja betölteni, melyet a Budapesti Szemle félbehagyott t. i. a politikai szemlét. A legnagyobb iróhoz sem illik ignorálni a multat és jelent, s legkevésbbé azért, hogy minél hangzatosb felhivást bocsáthasson közre.

Jegyzet A hírdetett lap, úgy látszik, nem jött létre; könyvtárakban nincs nyoma. — Jankó Vincéről (?—?) csak azt tudjuk, hogy a szabadságharc után emigránsként élt Londonban, az 50-es években hazatért, s a híres Vidats-féle gépgyár kötelékébe lépett, majd földbirtokot szerzett. Sok cikke jelent meg részint a külföld gazdasági és pénzügyi életéről, részint a magyar géptechnika köréből. — Noseda Gyuláról (?—?) sincsenek adataink, csupán az, hogy nyomdája az egyetemi templom mellett volt, s hogy ő adta ki a Buda haláláról írt, Földy Gézának tulajdonított hirhedt bírálatot (1. 436. gl.). — Barta János e gl-t is

Gyulai Pál

énak véli. A gl. hangneme, különösen második felében kétségtelenül ad jogosultságot e véleménynek.

(?)

269.

— Kápolnay István Genfben lakó hazánkfia „Katonai hetilapra” nyit előfizetést félévre 11 ftjával o. é. Tehát ismét egy szaklap: csak volna jobb földje nálunk a szaklapoknak.

Jegyzet Kápolnai Pauer István (1833—1896) a magyar katonai szakirodalom egyik úttörője és szorgalmazója; ifjú kora ellenére részt vett a szabadságharcban, utána pedig mérnökké képezte magát; besorozták katonának a császári hadseregbe, de 1860-ban átment

Garibaldi

Garibaldi, Giuseppe

seregéhez, s 1866-ig maradt Olaszországban. Vagyis ez időben nem lakott Genfben; ez a lakóhelymegjelölés nyilván a lap megjelenésének lehetőségét, illetőleg az országba való beengedését célozta. A kiegyezés után magasrangú tisztként szolgált a hadseregben. Ez a lapterve azonban nem vált valóra.

270.

— Erdélyi János prózai munkái 5—6 kötetben összegyüjtve fognak megjelenni. Nagy nyereség aesthetikai irodalmunkra nézve. De nem tudjuk, miért zárta ki verseit melyeknek egy kis gyüjteménye régebben megjelent ugyan, de már nem igen kapható, s

Erdélyi

Erdélyi János

azóta is irt nehány jó költeményt, melyek közül csak „Szücs Marcsát” kell emlitenünk. — Valóban nagy szükség volna nálunk egy oly gyüjteményre is, hol azon költőknek kik jót ugyan, de kevesebbet irtak s külön kibocsátni átallják, munkái együtt, egy „könyvtárban” fel lennének találhatók. Az ily „Poetae minores”- féle kiadás (a minort csupán mennyiségileg értve) igen sokat tenne arra, hogy jelesbjeink jó művei folyvást élénk emlékezetben maradjanak a közönségnél. Csak a közelebb mult korból mindjárt jut eszébe az embernek öt vagy hat név kiknek művei együtt igen jeles gyüjteményt tennének, mig most elszórva lapokban, vagy régi kiadásban elkallódva, kevés ember fér hozzájok, s külön kiadáshoz nincs egyhamar remény.

Jegyzet

Erdélyi

Erdélyi János

munkáinak 1863-ban a következő kétkötetes gyűjteménye jelent meg: Erdélyi János kisebb prózái.

Budapest

1863. Az itt jelzett kiadás tehát nem jött létre, s életében már nem is jelent meg több könyv Erdélyi neve alatt, csupán a halála utáni esztendőben, 1869-ben. — A „régebben megjelent” „kis gyüjtemény”-en nyilván az 1844-ben, „Erdélyi János költeményei” címen kiadott kötetet érti

Arany János

, s nem az 1849-ben megjelent „Szabad hangok” címűt, mert ebben csak politikai, forradalmi témájú verseket adott ki

Erdélyi

Erdélyi János

. — A Szücs Marcsa c. vers népies románc. — poetae minores: kisebb költők.

271.

— Ócsvári Ede, nagy-mihályi orvos előfizetést nyit I ftjával ily című könyvre: „A magyar nép szaporátlanságának okai”. Fő ok, úgy sejtjük, a görvélykór, amelyet a t. orvos ur igen jól tud gyógyítani.

Jegyzet Ócsváry Ede (?—?) orvos, előbb az északkeleti részeken, majd Kolozsvárott. — Jelzett munkája Ungváron jelent meg 1863-ban. — görvélykór: a kor orvosi szaknyelvében meghűléses légzőszervi hurutot jelentett, a népnyelvben viszont inkább gümőkórt, TBC-t.

272.

— Szintén korszerű munkát lehetne irni e cim alatt: „A magyar lapok szaporaságának okai.” Csakhogy e nyavalyát még nehezebb volna orvosolni, mint a görvélyt. Rák ez, rák.

273.

—

Brassai Sámuel

Brassai Sámuelné Koncz Krisztina

édes anyja, özv. Brassai Sámuelné, Koncz Krisztina asszony, sept. 26-án, élte 87-dik évében, elhunyt. Csendesen nyugszik az oly anya, kit ily hosszan kisért a fiui gyöngéd tisztelet, s a fiu, hacsak egy részben is, vigasztalást merithet, Tellusra gondolván, kit

Solon

Szolón

a legboldogabb halandónak nevezett.

Jegyzet

Brassai

Brassai Sámuel

val, akitől

Arany János

-hoz néhány szíves hangú, nagy becsülésről tanúskodó levél maradt fönn (MTA Ltár), úgy látszik,

Gyulai Pál

révén kötöttismeretséget

Arany János

lapjainak mindvégig munkatársa maradt. — Tellos, athéni polgárt Hérodotosz híres műve szerint (1. 30.) azért mondta boldognak

Solon

Szolón

, mert kiváló fiakat és unokákat adott a hazának oly időben éppen, mideín azokra igen nagy szükség volt.

24. sz.

274.

— Vahot Imre, veterán szerkesztőnk, a „Napkeletet” megszünteti, okul emlitvén azt is, hogy lapja mellett a „Rákóczy-induló” cimű kép nem jelenhetett meg. Mit is ér az oly nap, mely „R. induló” nélkül kél föl!

Jegyzet „Napkelet” 1. 24. gl

275.

— Ritkán volt alkalmunk szólani

Garibaldi

Garibaldi, Giuseppe

ról. De azt már még is megemlitjük, hogy betegágyában sonett-irásra adta fejét. „Omnia jam fient, fieri quae posse negebam”, mondaná erre az Idők Tanuja.

Jegyzet

Garibaldi

Garibaldi, Giuseppe

szonettjeiről nem tud a szakirodalom. — Omnia jam fient, fieri quae posse negabam: már mindaz megtörténik, amiről azt mondtam, hogy nem történhetik meg. — „Idők Tanuja (1860—62); Egyetemes magyar ujság; Tulajdonos és felelős szerkesztő: Lonkay Antal.” Déli napilap, a Pesti Hírnök testvérpárja, az egyház másik szócsöve, de amannál tartózkodóbb, kevésbé harcias; bizonyos kenetes méltóságtartás jellemezte; a napi politikában sem oly visszataszítóan és föltétlenül küzdött az aulikus érdekekért, mint az.

25. sz.

276.

— Gyulai Pálról irja valaki, hogy ő is uj lap meginditásában fáradoz, saját szerkesztése alatt. Nincs semmi a dologban.

Gyulai Pál

a mi lapunk fő munkatársa marad.

Jegyzet Az

Arany János

által idézett könyv teljes cime: A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak együtt való hamis és zavaros beszédei, hasonlóan hamis és titkos cselekedetei felfedezéseül összeiratott és kiadatott a köznépnek ovakodási hasznára és a rosz emberektől való őrizkedésikre.

Budapest

1862. szerzője Tornyai Károly (?—?) a Felső-Tisza-vidéken élő vándorköltő, „népköltő”, aki vásárokon adta elő és adta el verseit, amelyek az epikus ponyvanépiesség, a leszállott almanach-líra, s a petőfieskedés elemeit gyúrták egybe.

26. sz.

277.

— A lapok hirdetései közt ily könyveimet is olvasunk: „A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak együtt való hamis és zavaros (ez persze a kauderwelsch magyarja lesz) beszédeik, hasonlóan hamis és titkos cselekedeteik.” Mondja valaki még, hogy nem polgárosodunk! — Nem ajánljuk e könyvet a közönségnek, az árát is eltitkoljuk.

Jegyzet

Aszalay

Aszalay József

ra 1. 92. gl.

278.

— Aszalaitól ily cimű könyv van megjelenőben: „Pikánt vázlatok az élet- s történelemből.” Csak ne legyen nagyon pikánt.

Jegyzet