KOSZORÚ. III. ÉVF. I. FÉLÉV
mondá a régi dal. Vajon fog-e ez az új év „vig örömöt hirdetni”, vagy csak folytatása
lesz két elődjének, melyekben bizonyára nem sok örömre méltó volt? Magyar példabeszéd
szerint a rosz háromig meg nem áll, de ezt talán nem kell alkalmaznunk: az esztendőkre.
Nem ismerjük a jövőt, s ismeretlenekről csak jót szabad föltennünk: bizzunk tehát ez új
évben is, hogy reményeinket nem fogja meghiúsítani. Sok rosz évet, tiz évet, száz évet
átélt már e nemzet, melyekkel egy sorba bizonyára nem lehet tenni e legközelebb elmult
kettőt. Nem vigadtunk még „sirva” sem, de a kétségbeeséstől s hitünk elvesztésétől is
nagyon távol valánk. Nem zengte senki, de mindenki szivében ott rezgett a lélekemelő
dallam: „megfogyva bár.!”
n
Jegyzet Az idézett „régi dal”: népdal.
* Hétfőn, az év második napján megkezdődtek a magyar tud. akadémia ülései.
a mathematikai és természettudományi osztályok
ülése következvén
[szerkesztői feloldás]
...[szerkesztői feloldás]
..Szabó
J. levelező tag
pedig
Szabó József
Zsigmondy
Vilmos bányamérnök, nálunk a maga nemében első és jeles „Bánya
tanát” mutatja be dicsérőleg, (mely könyv hozzánk is beküldetvén, mig szívesen
örvendünk: egy oly szakértő geolog elismerésén mint Szabó József, másrészről nem tehetünk róla, hogy az e munkában, kivált az
előszóban gyakorta s úgy látszik szándékosan, előforduló efféle helyesirást meg ne
rójuk: „felkellemlitenem”, „megnememlékeztem” — „elnemkerülhetvén” — „kinefejezzem” mely
orthographia nyelvünket az amerikai tömködő nyelvek közé
sorozná).Zsigmondy Vilmos
n
Jegyzet
Szabó Józsefre l.
181. gl. — Zsigmondy Vilmos (1825—1888) luteránus pap-családból származó
bányamérnök, a magyar nyelvű bányászati szakirodalom tekintélyes úttörője, az artézi
kutak egyik hazai kezdeményezője. —
A.
nyilván az Arany János
August Friedrich Pott
(1802—1887) által inkorporierendnak, einverleibend-nak, azaz
bekebelezőnek nevezett tipusú nyelvekre gondol a„tömködő” megjelöléssel, vagyis
azokra, amelyekben a szavak a módosító elemeket részeik közé veszik és
olvasztják.Pott, August Friedrich
* Ime, hányszor leirtuk a „redout” szót, pedig mire lapunk megjelenik talán már el is
lesz fogadva az új magyar szó, melyet e fogalom kifejezésére alkotni akarnak. Lapjaink
ugyancsak sok szót kandidáltak már: bálház — bálpalota — táncpalota — vigadó — élvezde —
gyönyörde — kedvelde — hóralak — bájlak — városi tivornya — kéjvárda — lejtvárda —
vigalda — üdülde — rajonda — idénylő — vigarda. — A „vigardát” a „Főv.
L.” is ajánlja, mint a mely a „vig”-ből és „várdá”-ból van összehúzva (de hová
lett a v?). Csak az a kérdés, hogy a valódi és ezután használandó szó
megválasztására ki lesz az illetékes biró, miután mindenki mást-mást ajánl, s mindenki
legjobbnak tartja a saját maga által ajánlottat. — Ugy ne járjunk vele, mind a vajdára
szavazó cigányok, midőn a szavazatok összevetésénél senki se nyert egy
szavazatnál többet, mert mindenki magára szavazott.
n
Jegyzet A
redout-vita csak a század végén fejeződött be, s foglalta el az addig féligmeddig
elfogadott vigarda helyét a vigadó (l.
Nyr 1:
295. l. 7: 212. 1.). — A FL ajánló cikke: 1865. jan. 10. 7. sz. Fővárosi hirek rovat.
* Bezerédj Istvánné asszony, hidjai
selyemtenyésztőjéből ez idén 32 mázsa selyemgubót adott el külföldre. Mint tudjuk,
Bezerédj István volt az első, ki hazai iparunk
előmozdítása tekintetéből selyemtenyésztés és gyár fölállítására vállalkozott, s hogy
ezek mennyire haladtak az óta, örvendetesen mutatja ez idei termelés
is.
n
Jegyzet
Bezerédj Istvánnéra és
férjére l. 119. gl.
* Haj redout! haj vigarda! Régen meg van irva, hogy pártok szakgatják a magyart. Ime e
szóra nézve sem kerülhettük ki az egyenetlenséget. Az ellenzék a jó magyar
„vigadó”-val él, a másik párt a bérlők által loyaliter elfogadott
vigardát (a sok rosz közül a legértelmetlenebbet) használja. Soha ki
nem lábolunk e veszedelemből.
* A weimari földleirási intézet egy új atlasz kiadását indította meg, Graf Adolf kidolgozása szerint. Az egész mű 41 lapból fog állani
s előfizetési ára 8 f. 20 krra megy. Ez mind szép: de mikor akad már egy vállalkozó, ki
a magyar közönséget egy magyar atlásszal örvendeztetné meg. Való, hogy
német nyelvű térképeket nálunk akárki is könnyen használhat: de mégis mennyivel jobban
esnék, magyarul olvasnunk a térképen, a mi leforditani való. E század eleje túltesz vala
e részben rajtunk: a debreceni „uj átlász” minden tökéletlenségei mellett oly kezdemény
volt, melynek folytatása becsületünkre vált volna, míg így a mindennapi használatra oly
szükséges dolgot, mint a földkép, itkgen nyelven olvasunk. Csuda, hogy naptárunk
van.
n
Jegyzet
A.
érdeklődése, előszeretete a térképek iránt ismeretes. Annak idején Kőrösön Szilágyi Sándort kérte,
hogy pesti útjai alkalmával szerezzen neki valami jól használható térképet; majd
midőn ez elfelejtette Salamon Ferenchez
fordult, hogy vegyen neki bármilyen nyugati nyelvű térképet; pl. olyat, amelyet,
mint mondja, „láttam egyszer Arany János
Julius Perthes
-től”. (Salamon Ferenchez, 1859. hónap és
nap nélkül MTA Ltár 1349.) — Perthes, Julius
Juliska
is megírta egy levélben, miként vette minden este apja a
térképet elő, hogy azon kövesse, magyarázza fia útját Erdélyben. (1860. szept. 15.
Rolla Margit: Arany
estéje. Arany Juliska
Bp
. 1944. 47. 1.) — A debreceni „új Atlász”
emlegetésével a Kovács Ferenc (1770—1838) rézmetsző által, a debreceni diákok
segítségével készített, 1813-ban
közreadott „Magyarország és a hozzá kapcsoltatott Horvát és Tót
országoknak és a Határőrző katonai vidékeknek, nem különben az Erdélyi
nagyfejedelemségnek közönséges táblája” c. altlaszára gondol Budapest
A.
Arany János
*
Kertbeny
„hazánkfia” kétségbe
vonja a
Kertbeny Károly
Sealsfield
regényiróról elterjedt azon véleményt, mintha ez morva származású s eredetileg
Sealsfield, Charles
Postel
nevű lett volna, mely
véleménynek egyéb támasza nincsen is, mint hogy Postel Antal
Sealsfield
bizonyos Postel Antal utódjait tette örökösivé. Azonban a Sealsfield, Charles
Kertbeny
állítása is csupán személyes
ismeretségére támaszkodik a „Kajutkönyv” irójával, minden egyéb
adat nélkül Kertbeny Károly
Sealsfield
nevét
vagy multját illetőleg. Sealsfield, Charles
Kertbeny
ur
hajlandó őt osztrák eredetű zsidónak tartani, ki talán Kertbeny Károly
Sealsfield
nevű lett volna; zsidó létét pedig
onnan magyarázza, hogy midőn Sealsfield, Charles
Schweiz
ban az összeiró
küldöttség kérdezte tőle: katholicus-e vagy protestans? kitérőleg felelt: „egyéb
vallásu”. Csak oly adatokat ne használjon „t. hazánkfia” Svájc
Sealsfield
eredete kinyomozásában, mint a
minő adatoknál fogva egyik „erősen szőke” poétánkat mór származásunak
irta.
Sealsfield, Charles
(?)
n
Jegyzet
Sealsfield, Charles (1793—1864) igazi nevén
Karl Postl
, aki eredetileg prot. pap volt,
majd Svájcon át, Németországból
Amerikába vándorolt, s regényíró lett; előbb
Postl, Karl
Cooper
követője volt,
majd Cooper, Astley Paston
Balzac
hatására az
amerikai társadalom rajzát tűzte ki célul. Kajütkönyv c.,
1841-ben irt regénye a texasi
szabadságharc korából veszi anyagát. — Balzac, Honoré de
Kertbeny
ez időben Brüsszelben élt, s
főképpen a Leipziger Illustrierte Zeitungnak írt. Ebből
vehette át a lipcsei, Kertbeny Károly
A.
által
folyvást olvasott Európa a cikket, s innét lehet a gl. tárgya. — Arany János
A.
-nak Arany János
Jókai
hoz irt leveleiben is többször találkozunk a Jókai Mór
Mór
névvel alkotott kedvesen csipkelődő
szójátékokkal. (1. pl. 1855. dec.
10.
Jókai Mór
Ráth
.)Ráth Mór
* Az akadémia hétfői (jan. 23-ki)
ülésében, a philosophiai és törv. és történettudományi osztályokon lévén a sor,
Tóth Lőrinc
r. tag nagyérdekű
értekezése következett „a párbajról” A párbaj iránti előitélet, mondá, noha még a
középkor átkos hagyománya, annyira meggyökerezett a közvéleményben, hogy még ma sincs a
törvényhozásnak ereje azt egészen kiirtani. Dracói szigorú törvények inkább nevelnék
mint gyógyítanák e bajt. Legfölebb ahhoz lehet remény, hogy szűkebb korlátok közé
szoríttassék a párbaj maniája. E végre az értekező négy eszközt ajánl: r. emberséges
irányu nevelést, s az irodalom közremunkálását e társadalmi visszaélés megbélyegzésére.
2. Célszerű törvényt a párbaj ellen, s mint olyat, az 1844-ik törvényjavaslatot ohajtja érvényre emeltetni. 3. Párbaj
elleni egyleteket, oly férfiak kezdeményezésével, kiknek férfias bátorságát senki
kétségbe nem vonhatja. 4. Becsületbiróságokat, melyek elé minden párbaj viendő, s melyek
elejét vegyék a hetyke semmiskedésből eredett párbajoknak. Az akadémia közhelyeslő
éljennel fogadta az alapos munka felolvasott részeit.
[szerkesztői feloldás]
...[szerkesztői feloldás]
..n
Jegyzet
Tóth Lőrincre 1. 12. gl.
* Az akadémiai titoknok választás, folyó hó 26-án délutáni 5 órakor végbement.
Megválasztatott Arany János, 30 szavazattal 12
ellen; ki e hivatalt, köszönete mellett azon kijelentéssel, hogy részéről csak
ideiglenesnek kivánja tekinteni, elfogadta. (Lapunk szerkesztésére e változás semmi
érezhető hátránnyal nem leend.)
* Még egyszer „vigadó és vigarda”. Addig-addig próbálgattunk új szót alkotni a
„redout”-ra, míg — nem a farsangnak lett vége, mert az ez évben elég hosszú, hála
istennek, hanem — kisült, hogy „redout” nem is azt teszi a mit mi ugy keresünk, mint
Diogenes az embert, hanem egyszerüen csak annyit, hogy „erőd” Z. A. ugyanis a P. N.-ban kimutatja, a francia akadémia szótára, s az olasz szótár
nyomán, hogy e nyelvekben a „redout”-ot „vigarda”-i értelemben csak provincialiter
használják, s igy is nem épen „tisztességes” összejövetelekre. Tehát csak azért, mert a
német nyelvben valami különös értelemben használják, minek csináljuk mi e
különös értelemre valami különös és igen értelmetlen rosz
magyar szót. Z. A. tehát még egyszer a „vigadó”-t ajánlja, s mi most már felfogadjuk,
hogy ezután azt használjuk, ha csak minden laptársunk magunkra nem hagy vele, (sőt akkor
is. Szerk.)
(?)
n
Jegyzet A redout elnevezésére 1. 535. gl. — A gl., mint a szerkesztői megjegyzés
mutatja, Arany Lászlóé lehet. —
Z. A.
— alighanem Zichy Antal — cikke:
PN
1865. febr. 2. 27.
sz.
Zichy Antal
* Szalay László „Magyarország
történeté”-nek folytatására és befejezésére mind a Szalay árvák gyámja B.
Eötvös József, mind a kiadó, Lauffer Vilmos, Thaly Kálmánt szólították föl. Szép megbizás az ifju historicus részére, csak
hogy nem fogja-e erejét felülmulni, kivált miután épen az utolsó másfél század, s így a
legnehezebb rész van hátra, melyben legjobban kipótolhatatlan
Szalay
irodalmunkra nézve.Szalay László
n
Jegyzet
A.
értesülése téves volt, s a K következel száma egy személyes, kommentáló elemet nem
tartalmazó gl.-ban ki is javította: „Mult számunk e hirét — úgymond — oda kell
módosítanunk, hogy nem az egész mű, hanem csak a hatodik kötet (melyből már csnk
kevés van hátra) — befejezése forog kérdésben, s ez az, a mit Arany János
Thaly
magára vállalt.
(
K III. I. 7. sz. Vegyes.)Thaly Kálmán
* Hétfőn (febr. 13.) az akadémia
nyelv- és széptudományi osztályának volt ülése.
Fogarasi
János r. t. folytatás bevégzé
már régebben megkezdett értekezését „Kriza János székely népköltési
gyüjteményéről nyelvészeti tekintetben”. Ez alkalommal leginkább a „Vadrózsák” kitételeit magyarázó szótárból emelt ki némely ritkább
és figyelemre méltóbb szavakat, s a székely tájnyelv oly sajátságait fejtegeté, melyek
világot derítenek a közös irói nyelv némely szavaira. Fejtegetései közt előfordulván a
denevér szó is, s honnan származhatott: egy osztálybeli tag,
közbeszólva, megjegyzi, hogy a denevér szót talán nem is den
v. dan gyökből kell származtatni, mert a szó ez alakja lehet hogy kopott:
ugyanis Fogarasi János
Tompa
egy költeményében
olvasta: „jár a tündelevény” s kérdésére Tompa Mihály
Tompa
tól ugy értesűlt, hogy e szép hangzásu s költői
szó: tündelevény, semmi egyéb mint a gömöri tájnyelvben ismeretes neve a
denevérnek. E szerint a denevér a tün, tünde, tündér szók atyafiságához
tartöznék, a mi nem valószinűtlen, ha ez alkonyi félmadár csapongó, el-eltünő röptét
tekintjük. Erre egy r. tag megjegyzi, hogy hiszen van a denevérnek sokféle tájneve,
péld. bőregér, szárnyas egér stb. A közbeszóló célja azonban nem az volt,
hogy ama sok tájnév mellé pusztán még egyet felhozion, hanem hogy e szép magyar szóra
rámutasson, melyből a denevér csonka szó eredete valószinüen megfejthető. Tompa Mihály
Fogarasi
továbbá egy, az irodalomban nagyon
elharapódzott visszaélésre figyelmezteté hallgatóit: ez az — onta, —
ente képzőnek — onkint, — enkint helyetti
használata. Divatba jött ugyanis naponkint, éjenkint helyett naponta,
éjente szókat irni. Értekező mind a régi mint a mai népnyelvből kimutatja, hogy
naponta annyi mint: napnak idején, éjente
éjnek idején, vagy nap folytán, éj folytán (mig t. i. a nap és
éj tart); így évente év folytán; idénte: idejében: sőt
tájnyelvben: legénytem = legény koromban; idéntem = időmben;
füvente = fű korában (kaszálni a zabot); elevente = élő
állapotában. Bár figyelembe vennék e megrovást azok, kik az naponta szót
derüre borura használják naponkint helyett.
Fogarassy János
[szerkesztői feloldás]
..n
Jegyzet A tündelevény szó s ilyenfajta
származtatása erően megragadta
A.
képzeletét és tetszését. Még fél évtized múltán is védelmébe vette a Nyr-rel
szemben. Edelspacher Antal azt állította
ugyanis, hogy szláv eredetű a szó (
Magyar Nyelvőr 5:
155. 1.). Arany János
A.
lapszéli
jegyzetet tett: „Tehát még mai napig élő, magyarból megfejthetei elnevezés helyett
is valami idegen kell: szláv, oláh, görög, akármi! csak magyar ne legyen!”
(
Magyar Nyelv XIII. 157. 1.) — ki volt a
közbeszóló „osztálybeli tag”, az Akadémia jegyzeikönyvébe, sajnos, nincs
följegyezve.Arany János
* Hogy némely lap mily hiteles és pontos tudósitást hoz közintézeteink nyilvános
gyüléseiről, íme egy szép példát mutatunk be olvasóinknak a „Gazdaasszonyok Hetilapja” referense után: „A Ballada elméletéről irott
pályamunkák közül többen levén érdemesek a jutalomra, sorshuzás utján döntett
[!]
el s
a sorsvederből Arany János, [sic!]
Gregus
ur jeligéjét húzta ki.” Nem szükség
olvasóinkat a lapokban átalános közlött hivatalos jelentésekre utalnunk, hiszen ily
parodiája az itélethozásnak s az érdemek jutalmazásának a Dahomey királyságban sem
dívik.Greguss Ágost
n
Jegyzet A Kisfaludy Társaság által hírdetett ballada-elméleti pályázat
díjának odaítélése Greguss Ágostnak híres kis
könyvéért (
A balladáról.
Pest
1875.), már előző évben
megtörtént, természetesen, a szokásos bíráló eljárásnak megfeleleien. — A „Gazdaasszonyok Hetilapjá”-t Vachott Sándorné szerkesztette. (
Sőtér István: Eötvös József. Budapest
Bp
. 1953. 338. 1.) A lapnak az OSZK-ban nincs nyoma. — A
napjainkban fölszabadult s köztársasággá alakult Nyugat-Afrikai Dahomey akkor fekete
királyság volt.Budapest
* Valamelyik régibb számunkban irtuk, hogy a debreceni magyar átlász óta magyar
földabrosz talán nem is jelent meg. Azóta figyelmeztettek bennünket, hogy de bizony
jelent néhány héttel ezelőtt Hunfalvy János
felügyelete alatt egy 23 darabból álló elég teljes kiadás, melynek ára 12 frt. Culpa
nostra stb.
n
Jegyzet Az Atlászt hiányoló gl.: 538. — Hunfalvy János munkája: „
Magyar kézi
atlasz, mely 26 nagy földképen az egész Földnek egyes részeit
ábrázolja.
Pest
1865.” Budapest
A.
értesülése tehát nem egészen pontos. — culpa
nostra stb.: a mi vétkünk stb. valamely latin szólás kezdete, amely a tévedés
beismerését jelenti; esetleg a „mea culpa” gyónási formula
változata.Arany János
* Közelebb mult hétfőn (20.) az akadémia phil.-törv.- és, tört.-tudományi osztályai közös
ülésében
[szerkesztői feloldás]
...Purgstaller
József
r. t. értekezett „az anyag és erő közti viszonyról” e jeles munkájában a
természettudományok mai állásából indulva ki, a mi ritka eset
bölcselőinknél; Purgstaller József
[szerkesztői feloldás]
...n
Jegyzet
Purgstaller Józsefre 1. 421. gl.
* A Vámbéryvel jött tatár mollah (tulajdonképen üzbek
Kungradból, az Aral tó mellől) september óta folytonosan
Szilády Áronnál tartózkodik Halason, és szorgalmasan tanul magyarul. Már annyira vitte, hogy „Buda halálá”-ból a „Csudaszarvas regéjét”
le is forditotta anyanyelvére, és ezt kerek, olvasható latin betükkel (melyeket szintén
csak Magyarországban léte óta ismer) lemásolva, be is küldte a
szerzőnek. — Curiosum képen, hogy ez atyafi-nyelv hogyan hangzik, ide irjuk az első
strófát:
n
Jegyzet
Vámbéry
tatárjára 1.
502. gl. — Több Vámbéry Ármin
A.
-nyal váltott
levele maradt fönn Arany János
Szilády
nak;
azt azonban, amelyben ezt a fordítást elküldötte, nem ismerjük. — Az egzotikus
fordításról egyidejűleg a PN is hírt adott, majdnem
szóról-szóra adva e gl. szövegét. Nyilván maga Szilády Károly
A.
mesélhette a PN szerkesztőségében, s
innen az egyezés. „A csodaszarvas regéjét” le is fordította
anyanyelvére, és ezt szép kerek olvasható latin betűkkel be is küldte a szerzőnek.”
(
PN
1865. márc. 1. 49.
sz.)Arany János
* Megjelent a „Budapesti Szemle” uj folyamának első füzete.
Tartalma legnagyobb részét, II ivet, Deák Ferenc
értekezése: „Észrevételek Lustkandl Vencel ily cimű munkájára: „Das
ungarisch-österreichische Staatsrecht” a magyar közjog történelmének
szempontjából” — teszi.
Lustkandl
ur fáradságot vett magának nagy szorgalommal forgatni, olvasni a magyar közjogra
vonatkozó némely dolgokat, hogy annál alaposabban támogathassa ön politikai nézetét;
azonban okoskodásait nagy hazánkfia az ő régi pajzsával és fegyverével, a logikával,
egymás után háritja az ő régi politikai nézetét; azonban okoskodásait nagy hazánkfia az
ő régi pajzsával és fegyverével, a logikával, egymás után
háritja
el és vágja vissza. A nagy érdekü közjogi értekezés németül is meg fog jelenni
Emich Gusztáv kiadásában. —
Lustkandl Vencel
[szerkesztői feloldás]
...n
Jegyzet
Lustkandl Wenzel (1832—1906)
osztrák jogász, aki az abszolutizmus centralizmusát s az egységes birodalom elvét
történeti-jogi érvekkel próbálta megvédeni a magyar követelésekkel szemben. Könyve:
A magyar-osztrák államjog. — A korszak kutatói között
újabban föl.merült oly vélekedés, hogy a munkát tulajdonképpen nem
Deák
, hanem Csengery Antal írta.
Deák Ferenc
* Reviczky Szevér siremléke, egy magas tört szobor,
mely a budai hangverseny jövedelméből s kegyes adakozásokból készült, nem sokára fel fog
állíttatni. A szobor alján kis koszorúban az elhunyt neve, kora, halála napja, s a
következő szép és jellemző vers lesz vésve:
n
Jegyzet
Reviczky Szevér síremlékére a verset
Tóth Kálmán írta. (1.
PN
1865. jún. 24. 143.
sz.) — A PN átvette
A.
szövegét, de megjelölte a szerzőt is. —
Arany János
Reviczky
re 1. 251.
gl.Reviczky Szevér
* Tisztelt laptársunk a M. Sajtó mostanában sűrűn használja az
irodalomban nem igen használt „imént” szót, de nem helyes értelemben. Ő azt
szokta kifejezni vele, hogy „a napokban” — „nem rég” stb., pedig az a szó határozottan
azt teszi, hogy: „nehány perccel, pillanattal ezelőtt.” A Nagy
Szótár szerint: „csak kevéssel ezelőtt, épen most p. az imént láttam, az imént
mondottam.” Ne forgassuk hát ki szavainkat helyes értelmökből, kivált miután eddigi
értelmökben még nagyobb szükség van rájok, mint volna azon újban, melyben használni
kezdik.
(?)
n
Jegyzet A Czuczor-Fogarasy-féle Nagyszótár szövegét
nem pontosan közli a gl. Az így hangzik: „Csak kevéssel ez előtt, éppen most
történt, hogy Imént láttuk, imént mondottuk.” — „P.”: nyilván
például.
* Mult heti (9.) számunk mellett küldöttük szét
Kazinczy
Ferenc arcképét 1804-ből, minek megérintése a lapból kimaradt.
Most utólag figyelmeztetjük rá t. előfizetőinket, hogy ha (mint gyakran megesik)
eltévedt volna a postán, idejében reclamálhassák. Később Kazinczy Ferenc
Kazinczy
öregkori arcképét is szándékunk adni; de
ez is, mely kevéssel fogságból kiszabadulta után, és tudtával készült, méltó vala, hogy
nagyobb körben ismerje a közönség. A következő arckép,
Kazinczy Ferenc
Batsányi
é, már munkába van
véve.Batsányi János
n
Jegyzet
Kazinczy
öregkori képét már nem sikerült adní; közben a lap megszűnt.Kazinczy Ferenc
* Berlinben más figyelemre méltó is van, a himeves miniszteren
kívül. Most egy történelmi társaság alakult csupán
Berlin város történeti kutatására. Vajha nálunk is vidékszerte
szaporodnának az oly történet nyomozó társaságok, milyen nem rég Győrött alakult.
n
Jegyzet A hírneves miniszter nyilván
Bismarck
, aki 1862 szeptemberében lett
miniszterelnök, és hivataloskodásának ép e szakaszában (1862—1866) megbortánkozó látványosságot nyújtott egész
Európa számára a parlamentnek majd furfangos kijátszásával, majd durva erőszakos
semmibe vételével. — A győri történetkedvelőkre 1. 562. gl.Bismarck, Otto Eduard Leopold von
„Babonák és népszokások gyüjteménye Cseh és Morvaországból” cimű
könyv jelent meg közelebb német nyelven, mit csak azért emlitünk, hogy a nép hitregei s
történeti multj ára világot deritő efféle gyüjtemények iránt a figyelmet itthon is
ébresszük.
n
Jegyzet A Morvaországi babonák és népszokásokról szóló könyv nyilván
Joseph Virgil Grohmann
Abergauben und Gebräucke aus Bökmen und Mäkren,
Grohmann, Joseph Virgil
Leipzig
1864. c.
munkája.Lipcse
* Figyelmeztetjük t. olvasóinkat Balázs Sándornak
épen most megjelent beszélygyüjteményére: Tükör darabok, két kötetben. A kettő 8
beszélyt foglal magában, u. m. „Henrik angyala'', „Jogász bál”, „Három gép”, „A szürke kaputom története”, „A kik az asztal végén
ülnek”, „Náni néni”, „Tizenhat pengős
szerelem”, „A gyermek alszik”. Ezek közül az első,
harmadik és negyedik a Figyelő s Koszorú
hasábjain jelent meg először, s igy olvasóink előtt e gyüjtemény egy része már be van
mutatva. Balázs Sándor egyike azon nem nagy számú
beszélyiróinknak, kik a fősulyt nem csattanós helyzetekre, hanem a lelki állapotok
festésére helyezik, s így műveit méltóknak tartjuk az
ajánlatra.
n
Jegyzet
Balázs Sándorra 1.
174. gl. — Későbbi írói működésére sajnos, egyáltalán nem áll ez a jellemzés;
teljesen behódolt a népszínműves irány csattanókra építő divatjának. —
Henrik angyala: SzF I.
I. 16—18. sz.,
A szürke kaputom
története. K LII. 17sz.,
A háromgép:
K II. I. 6—7. sz. — Közölve
Várdai
: Adalék
740. 1.Várdai Béla
* Az Akadémia hétfői (márc. 6-ki)
ülésében, mely gr. Dessewffy Emil elnöklete alatt
a phil. törv. és tört. tud. osztályok részéről tartatott, először a titoknok jelenté b.
Jósika Miklós
nak mult febr. 27-én
Drezdá
ban történt gyászos elhunytát. Megérinté röviden,
hogy szépirodalmunk e régi fáradhatlan bajnoka, a mellett hogy költészetünk egy addig
majdnem parlagon heverő ágát, melyben szinte kezdeményező volt, eleinte mondhatni
egymaga, a virágzásnak nevezetes fokára emelte; egyszersmind, méltán kedvelt regényei
által, előmozdítá, szélesebb körben, a társas életben is elterjeszté s hatalmasan segité
kivívni, a nyelvujitás diadalát. Reményét fejezte ki továbbá a szóló, hogy bár
Drezda
Jósika
földi részei nem
nyughatnak a hazai földben: az akadémiától nem lesz talán megvonva kegyeletének
nyilvánithatása, s hogy így e jelesét is befogadhatja azon egyszerü de díszes
pantheonba, melyet emlékbeszédek s évkönyvei által szokott emelni elhunyt tagjai
irodalmi érdemeinek. Végre felhivta az akadémiát, intézkedjék emlékbeszéd tartása iránt,
— mely utóbbi intézkedés az illető, nyelv- és széptudományi osztályhoz tétetett által.
Jósika Miklós
[szerkesztői feloldás]
...
* Ezt is jó tudni. Valami Löwenthal nevű úri ember
Németországban új vallás alapításán fáradoz. Az általa
toborzandó felekezet cogitánsok (gondolkozók) nevet fognak viselni;
L.
úr hit ágazatait eddigelé egy
röpiratban bocsátá ki, melynek cime: „Religion ohne Bekentniss”
azaz, jó magyarúl: „Vallás, vallás
nelkül.”Löwenthal
n
Jegyzet
Lőwenthalról
semmit sem tudunk. A szójáték abból adódik, hogy a Bekentniss német szó egyszerre
jelent vallomást, hitvallást és vallást is.
* Tirolban akadt ember, ki
Goethe
„Erlkönig”-jét sajátságosan magyarázza.
Szerinte az egész egy allegoria, melyben a gyermek a kath. egyházat, a tündérkirály a
szabad kőművességet ábrázolja. Ez az úr is elmehetne olvasva a millenium
váró angolok közt.
Goethe, Johann Wolfgang von
(?)
n
Jegyzet A milléniumot váró angolok e korbeli hirdetői azoknak a kereszténység
egész történetét végigkisérő j6slásoknak, hiedelmeknek, amelyek szerint Krisztus
újra eljön a földre, hogy megalapítsa örökké tartó birodalmát.
* Élénk kis esti lapunk, a Magyar Sajtó, april elejétől kezdve beléteszi fél lábát a koporsóba.
Jelen szerkesztősége (
Pákh
, és
Pákh Albert
Greguss A
.) „egyéb irodalmi
elfoglaltsága miatt” visszalép s a szerkesztést a Sajtónak 1861-diki szerkesztője, Hajnik Károly úr veszi át. — Csak kétszer fog hetenkint
megjelenni, a kiadó úr, „nem vélvén az olvasó érdeke ellen cselekedni ha egyheti
tartalmát nem hat kisebb, hanem két nagyobb adagban” küldi szét. Sajnáljuk a gondosan
szerkesztett lapot, mely irodalmi viszonyainkkal legtöbbet foglalkozott a politikai
lapok közül, s melynek tárcája nem egy-egy regénynek hónapokon keresztül elnyújtásával,
hanem kisebb irodalmi, birálati, könyvészeti, aesthetikai cikkekkel igyekezett a
szépirodalmat képviselni.Greguss Ágost
n
Jegyzet A „Magyar Sajtó (1855—65) Politikai napilap; Kiadó
tulajdonos: Heckenast Gusztáv”. Ez a kis,
kezdetben Bécsben, később
Pest
en megjelenő lap igen változatos sorsot ért meg. Rendben
egymásután a következők szerkesztették: Török János, Hajnik Károly,
Jókai Mór, Vajda János, Pákh Albert. Irányzata
újabb s újabb szerkesztői szerint változott. Budapest
Pákh
és Pákh Albert
Greguss
1863. júl. 1-én vették át. —
Greguss Ágost
Pákh
egyéb irodalmi
elfoglaltságának Inibenlétét nem ismerjük, de alighanem a magyar hírlapirodalom
történetéről nagy ambicióval kezdett akadéiniai székfoglalója lehetett ez;
befejezését azonban betegsége súlyosbodása és halála megakadályozta. Pákh Albert
Greguss
t pedig alighanem az akadályozta,
hogy az országgyűlési napló egyik vezetőjeül szemelték ki. — Hajnik Pál (1806—1866) felföldi kisnemes családból származott; jogász lett, de
korán megismerkedett a gyorsírással, s így az országgyűlésen, 48-ban is, a naplók elkészítése körül játszott fontos
szerepet. Világos után fölváltva szerkesztősködött, s volt laptudósító; az 1861-es országgyűlésben újra a napló
szerkesztője. — A MS e változást bejelentő tudósítása: 1865. márc. 31. 74.
sz.Greguss Ágost
* Szintoly hirtelen, mint a Sajtó megszünt, indult meg
Heckenas
tnál egy „jó és olcsó” irodalmi
vállalat, „Regélő” cimű. Szerkesztője „nem tudódik”, célja „az
egész europai s amérikai irodalomban furorét csinált sensations olvasmányok”
terjesztése. — Nem szükség bővebben ajánlanunk, hiszen talán kitűnt lapunk két évi
folyamából, hogy mennyire kapunk az ilynemű olvasmányokon.Heckenast Gusztáv
n
Jegyzet „Regélő (1865—68); Regényfolyóirat; Kiadó-tulajdonos Heckenast Gusztáv. A kiadó felelőssége alatt szerkesztve.”
Megjelenik „minden hóban kétszer''. Kispolgári, főképp regényfaló
nőolvasóközönségreszáinitó lap. Harmadrangú regények mellett hasonló rangú névtelen
novellák, karcolatok tö- megét közölte s cikkeket, amelyek nagy emberek s udvarok
magán-, főképp szerelmi életébe adtak pletykajellegű betekintést. — A „furóret
csinált sensations olvasmányok”, a zajos feltűnést keltő, szenzációs olvasmányokat
gyártó irodalmi ipar kezdettől egyik célpontja volt a Vegyes
rovat gl.-inak.
* Jósika Miklós „Emlékirat”-ából a már megjelent két köteten kívül még két kötetre menő kézirat
maradt készen. A harmadik kötet mely a bécsi congressus idejéről szól, nem sokára
kikerül sajtó alól, s aztán követni fogja a negyedik is. Őszintén ajánlhatjuk
olvasóinknak, mert így félbeszakadva is igen kedves olvasmány.
n
Jegyzet
Jósika
önéletrajzára 1. 504.
gl.Jósika Miklós
* A jövő hóban egyszerre négy új szaklap indul meg, még pedig három közülök oly szakokat
fog képviselni, melyeknek irodalmunkban eddig nem volt organumok. — Az egyik „Századok magyar történelmi szemle”; szerkeszti Pesty Frigyes, ki e lapjával a dunántúli történetkedvelők egyik
közelebbi gyülésén nyilvánult azon kivánságot ohajtja teljesítni, hogy bár lenne már egy
magyar lap, mely a hazai történet kútforrásaival, okmányaival stb. foglalkozzék. — A
másik a „Nyomdászati füzetek”, mellyel a szerkesztő, Aranyossy Lajos oda fog törekedni, hogy nyomdászaink
magyar nyomdászok, s nyomdászatunk magyar nyomdászat legyen. Igen üdvös cél, s hogy
mennyire szükséges tenni, működni ez irányban is, csak az irodalom háztartásával
foglalkozók érezhetik eléggé, kik naponkint kénytelenek tapasztalni, mennyire alá vannak
még nyomdáink vetve a német nyelv, és kivált a német nyomdászat befolyásának. — A
harmadik szaklapot Xántus János és gr. Lázár Kálmán fogják szerkeszteni; cime lesz: „Magyar természettudományi lapok”, melyben egyszersmind a cél és
irány is benne van foglalva, a mit a lap maga elé tűzött. — Végre a negyedik lap a
Girókúti
és Girókuti Ferenc
Pólya
orvos urak szerkesztése alatt meginduló „Kertészgazda”, melynek már mutatványszáma is megjelent. — Az első
három lap egészen üres hézagot fog betölteni irodalmunkban, s a negyedikre is van
szükség mint olyanra, melynél — ilynemű lapjaink gyakori megindulása, megszünése,
egymásba olvadása után — a közönség teljes biztositékot találjon Pólya József
Pólya
úr köztiszteletben álló
nevében.Pólya József
n
Jegyzet A Századok csak két esztendő multán
jelent meg, 1867-ben, miután megalakult
a Magyar Történelmi Társulat. — A Dunántúli Történetkedvelők Társaságát 1863-ban hozták létre, Répceszemerén, ahol Nagy János
birtokos úr házánál névnap ünneplésre több dunántúli és pesti történetkutató és
kedvelő jött össze. Elhatározták, hogy időről időre összegyűlnek egyik vagy
másikuknál, bemutatni eredményeiket. Két év múlva a Komárom megyei Csepen ápr. 18-án aztán forma szerint is tudományos társasággá
alakultak, újabb két esztendő múlva beolvadtak a frissen alakult Magyar Történelmi
Társulatba, annak magvát alkotva. — Pesty Frigyes (1823—1889) temesvári iparos családból származott, újságíró lett, s főképp
gazdasági kérdések érdekelték. De kezdettől fogva történeti stúdiumokkal is
foglalkozott, és igen nagy része volt abban, hogy a temesvári német polgárság a
magyar reformmozgalmak céljaival s a magyar múlttal megismerkedett és
megbarátkozott. A szabadságharcban részt vett, majd 1864-ben igazgatása mellett szerkeszti Girókub P. Ferenc
laptulajdonos; Kiadó: Emich Gusztáv.” Hetilap.
Pest
re költözött, s
egyik szorgalmazója lett a Történelmi Társulat megalapításának. Utolsó esztendeiben
főképp forráskutatással foglalkozott. — Aranyossy Lajos (?—?) nyomdász volt ez időben Budapest
Pest
en, később szerkesztő-újságíró alföldi városokban. Lapjának nincs
könyvtárakban s könyvészeti munkákban nyoma. — A Xantus János (1825—1894),
a kiváló természettudós és utazó által, aki az előző évben tért haza, s hagyta el
végleg az amerikai állami szolgálatot, szerkesztendő lap megjelenésére nincs
nyomunk. — Lázár Kálmánra l. 588. gl. —
Girókuti Ferenc (1816—1895) magyarosodó német gazdatiszti
családból született a Dunántúlon; maga is gazdasági szakember lett, s különösen a
kertészet és a gyümölcstermelés területén szerzett érdemeket. A népszerű gazdasági
irodalom egyik úttörője. — Pólya Józsefre l.
408. gl. — „Kertészgazda (1865—1867); Magyar gazdák, gazdasszonyok,
kertészetkedvelők, állattenyésztők, méhészek, selymészek, szőlészek, dinnyészek,
gyümölcsészek, erdészek, s a természettudományokkal foglalkozók szaklapja; Orvos dr.
Pólya József
Budapest
[szerkesztői feloldás]
.[szerkesztői feloldás]
.
* A Réthi Lajos által szerkesztett „Növendékek lapjának” első száma megjelent. Ismert nevekkel
(
Indali
, Indali Péter
Szász K.
, Sámi László) találkozunk benne, azonban nem annyira e gondosságot, mint a
lap irányát tartjuk dicséretre méltónak. Nem közvetlenül árasztott „aranytanácsokkal”,
melyeket a gyermekek hamar megúnnak s egyik fülökön be, a másikon kieresztenek,
igyekezik hatni az ifjuság nemesbitésére, hanem érdeklő olvasmányok által akarja az
erkölcsi hatást mintegy belopni olvasói lelkébe, s ez mindenesetre sokkal célravezetőbb
út. Ajánljuk a csinosan kiállított kis lapot illetők
figyelmébe.Szász Károly
n
Jegyzet
Réthi Lajosra l.
84. gl. — Indali Péter (1824—1885) erdélyi parasztcsaládból származott,
jogász lett, s házinevelősködött, majd Világos után a híres Szőnyi-féle intézet
tanára lett, s végül 1857-től
Erdélyben, Kolozsvárott tanár. — Sámi László (1817—1881) erdélyi, zilahi iparoscsalád gyenneke; tanár lett, és
hazafiságánál s széleskörű ismereteinél fogva több reform- s forradalomkori vezető
bizalmasa (
Kossuth
, Kossuth Lajos
Wesselényi
, Teleki László). Világos után tanár Kolozsvárott, ahol Wesselényi Miklós
Gyulai
hoz is bizalmas barátság fűzte. Munkásságában a
materializmus egyik legelszántabb ekorbeli képviselőjének látszik. — „Növendékek Lapja (1865); F. szerk. Réthi Lajos;
Kiadja Stein J.; Nyomatott a ref. főtanoda
betűivel.” Nagyon figyelemre méltó, hogy Gyulai Pál
A.
ezt a vállalkozást oly melegen pártolta. Az erdélyi, kolozsvári
tanárság racionalista, materialisztikus szellemű csoportjának összefogása hozta
létre, s már a mutatványszámban Csányi László
a világ keletkezését és fejlődését természettudományos, materialisztikus szellemben
magyarázta ifjú olvasóinak. Hasonló szellemű tudományos kísérletet mutatott be benne
Mentovich Ferenc is. A lap azonban egy
évnél tovább nem bírta magát tartani.Arany János
* A nemzeti szinház igazgatója ellen — irja a P. N. — egy pár lap
szenvedélyes harcot folytat s minden alkalmat felhasznál, hogy leköszönését sürgesse,
vagy hogy azon, véleménye szerint örvendetes hirt elbeszélje olvasóinak, hogy
Radnótfáy
úr már
leköszönt. Mi nem találjuk ezt se oly örvendetesnek, se oly kivánatosnak mint mások. És
nemcsak azért, mert nem tudjuk, mi következik utána, hanem azért is, mert egyesek
ellenszenvét nem tartjuk elegendő oknak, hogy ezért az igazgató lelépjen. — Mi pedig
sajnálva halljuk, hogy a lemondás már csakugyan megtörtént volna, de az állandó
bizottság közbevetette magát, hogy Radnótfáy Nagy Sámuel
R.
urat addig megtarthassa helyén, mig országos intézkedés
történhetik.Radnótfáy Nagy Sámuel
n
Jegyzet
Radnótfáy Nagy Sámuel (1803—1896)
erdélyi középnemes családból származott, jogot tanult, de korán foglalkozott
irodalommal is, fordított. A közéletben konzervatívnak számított, s Világos után is magas hivatalt töltött be. 1862-ben lett intendáns, s bár „gutgesinnt”-nek
tekintették, főképp ízlésével, szervező készségével használt a színháznak. Ezért a
Gyulai—Csengery csoport mellé állt, midőn az üjabb polgárias, ellenzéki nemzedékek s
a francia romantikával rokonszenvező csoportok Zilahy Károly, Reviczky Szevér és
Dobsa Lajos vezetésével támadást
indítottak ellene, sőt 1863-ban
Reviczky
és Reviczky Szevér
Zilahy
memorandumot is szerkesztett,
amelyben lemondását kérték, s amelyet mintegy hetven iró és színész irt alá.
Zilahy Károly
Gyulai
már ekkor Gyulai Pál
Radnótfáy
mellett foglalt állást
(
K 1. 1. 3—5. sz.) s a K azóta is, bár egyes intézkedéseket helytelenített
rendszerint mellette nyilatkozott. A K e gl.-ája szövegét a
gondolatjelig szóról szóra a PN-ból vette. (1865. ápr. 5. 78.
sz.)Radnótfáy Nagy Sámuel
* Poor Imre orvostudor a pesti Rókus kórház első
orvosává neveztetett. (Nem elsőd orvos, mint némelyek irják. Azért, hogy
másod, harmad lehet és van, nincs elsőd. Az
„első” szóban már benne van az a sorozás, mit a másod
harmad-ban a d jelent. Ha elsőd jó volna, ugy
elsődik-et kellene mondanunk első helyett. Oda pedig még
nem jutottunk.)
n
Jegyzet
Poor Imrére l. 453.
gl.
* Minden lap elmondta már, hogy a pesti csónakegylet ezentul foglalkozókat
is vesz föl; de mi maig sem tudjuk, mit jelent e szó: olyanokat-e, kik a csónakászattal
m. e. műkedvelésből foglalkoznak, vagy olyanokat, kik átalában bizonyos
foglalkozással keresik kenyeröket. Ha ez utóbbi: nem szeretnők, hogy e
szó felkapjon s oly szint vessen aristokratiánkra, mintha az semmivel, vagy legalább
semmi hasznossal nem foglalkoznék. Nincs már oly osztály többé.
*
Gutzkow
német hires költőnek, ki,
mint tudva van, egy idő óta elmeháborodásban szenved, két regényeért: „Ritter von Geiste” és „Zauberer von Rom” — Brockhaus firmája, mint most kényszerűlve nyilatkozik,
6000 tallért fizetett, a mi, (hivatkozik az üzlet férfiaira,) lehető legnagyobb
tiszteletdij a mostani német irodalmi viszonyok közt. Elég szép is, tagadhatatlan, de
oly nagy olvasó közönség mellett, minő a német, állhatna kissé fényesebben
is a dijazás dolga, kivált ha oly első rangu szerencsétlen irójáról van szó, mint
Gutzkow, Karl
Gutzkow
.
Gutzkow, Karl
(?)
n
Jegyzet
Gutzkow, Karl Ferdinánd (1811—1878) a radikális Ifjú
Németország mozgalmának egyik legjelesebb képviselője ez évben kísérelt meg
öngyilkosságot, és ennek következtében lett elmezavara, amely már korábban is
mutatkozott, köztudottá. A Brockhaus, a világ egyik nagy könyvkiadó cége által
megvett regényei: A szellem lovagjai és A római varázsló erősen
antiklerlkálisak.
*
Hesekiel G.
Berlinben egy kissé vadregényes költeményt irt s adott ki, a
„Halál életéből” cimmel. Az egészet álmodja valaki; de a
halál szerepe az, hogy e jó urnak kedve kerekedik egy kis földi szerelemhez, s körútat
tesz a civilizált népek közt. Angliában sikertelen szerelmi
epedés miatt szörnyet kell halnia, Spanyolországban az
inquisitio földalatti börtönbe temeti, Franciaországban
megmérgezik, Olaszországban rőfnyi szarvakat raknak fel neki.
Mihozzánk nem jő; itt pandurokkal s rablókkal gyülne meg a baja. Ki a phantasiát a
képtelenek képzelésében tartja: annak ez már csakugyan phantasia lehet.
Hesekiel, Johann George Ludwig
(?)
n
Jegyzet
Hesekiel, Johann Georg Ludwig
(1819—1874), berlini újságíró
és szerkesztő, aki a késóromantikától indult, s a rohamosan fejlődő nagyváros
kispolgárságának egyik jellegzetes regénygyárosa lett. Anekdoták egybefűzése és
földuzzasztása volt kedvelt módszere, de a fantasztikus is nagy szerepet játszott
munkáiban. Az emlltett historia Wappensagen, 1865. c. kötetének egyik
darabja.
* Az akadémiai palota épitőmestere,
Stüler
, még a mult hó közepe táján meghalt. Hirtelen
halállal mult ki, 65 éves korában. Dr. Stüler Ágost, fő épitészeti titkos tanácsos. — Schinkel tanítványa — a porosz király építő mestere volt, a fő
épitészeti hivatal igazgatója, az ipar és keresk. ministeriumban titkos tanácsos, a
műakadémia tanácsának tagja, sok rendjel tulajdonosa. Jelentékenyebb építményei között
egy német lap felhozza a pesti múzeumot is, olyféle kis pontatlansággal, melyet ott
nyugat felé akkor is elkövetnek irányunkban, ha az ő jeles embereikről van
szó.Stüler Ágost
n
Jegyzet
Stüler
re l.
89. gl. — Melyik ez a német lap, nem tudjuk; talán ismét az Európa. (l. 377.
gl.)Stüler Ágost
* Az a
Kiss
nevű szobrász,
ki Berlinben közelebb meghalt, lehetne magyar eredetü is, de
kötve hisszük, mert német betükkel Kisz-nek irják, s csak a latin
német-irás szerint Kiss-nek. Hagyjuk az efféle kiss-szerű
atyafiasitást: mi hasznunk benne!Kiss August
n
Jegyzet
Kiss August (1802—1865)
a romantikus és újklasszikus stílust vegyítő német, berlini szobrász; különösen
állatszobrait ismerték.
* Mult pénteken (apr. 9.) már lapunk
bezárása után, kisérte örök nyugalomra irótársai és baráti gyász csoportja
Kempelen
Gyöző
hammvait. Ő szorgalmas fiatal munkása volt irodalmunknak, derék ember és jó hazafi,
méltó arra, hogy kora elhunytát fájdalommal említsük, s ezzel is sötétebben tekintsünk
végig irodalmi férfiaink ritkuló soram.Kempelen Gyöző
n
Jegyzet
Kempelen Győző (1829—1865)
elszegényedett neves középnemesi család fia; tanár, újságíró, aki kisigényű
verseivel a nemzeti klasszicizmus és a Tóth Kálmán-féle epigon népiesség modora
között ingadozott. Az Új Nemzedék (l. 251. gl.) köréhez
számították.
A.
-nyal már korábban
személyes kapcsolatba került. 1858.
januárjában arra kérte Arany János
A.
-t, írjon felesége sírkövére néhány sort. Felesége, Róza,
Tóth Kálmán nővére volt, s az irodalomban
is ismert név: hat kötet beszélye s egy regénye jelent meg: Arany János
A.
eleget tett a kérésnek (Kempelen Ríza sírkövére. — Arany János
A.
krk, 1. köt. 281., 508. l.) A K
rokonszenvét azonban alighanem előmozdította az is, hogy Kempelen Vajda röpiratait elleniratban igyekezett cáfolni, a Bihar c. lap 1862—1863. évfolyamában; egyrésze e cikkeknek Herostratidák.
Felelet Aristidesnek az
„Önbírálatra” és „Polgárosodásra”. Arany János
Pest
, 1863.
címmel meg is jelent könyv alakban.Budapest
* A névmagyaritókat figyelmezteti a helytartó tanács, hogy folyamodványaikat ne
közvetlenül, hanem mindig a helytartó tanács útján intézzék a m. udv. cancelláriához. Mi
pedig, ha elfogadnák, arra figyelmeztetnők őket, hogy kövessék ama közelebbi nehány
névmagyarítót, kik érthető magyar nevet választottak, ne pedig azon régebbieket, kiknek
magyar neve első hallásra elárulja, hogy a csupán szolgai fordítása valamely idegennek.
Miért roszul, ha jól is lehet?
* Hogy a magyar tudományosságnak szentelt ezen diszpalota, kezdetéhez méltóan, be is
végeztessék: főuraink és áldozatkész tehetősb fiai hazánknak, a nyomasztó pénzviszonyok
dacára, nem szünnek meg a kimerülni kezdő épitési pénztárt újabb adományokkal
gyarapítni. Igy közelebb olvassuk, hogy gróf
Festetics
György 3000 forinttal
járult az épitési költségekhez; nem sokára pedig egy Marczibányi nevet fogunk
említhetni, kétezer forint adománnyal.
Festetics György
(?)
n
Jegyzet
Festetich György (1815—1879) a Georgikont alapító nagy keszthelyi
gróf unokája; de ó már konzervatív, aulikus főúr; egy ideig a király személye körüli
miniszter. — Melyik Marczibányiról van szó, nem tudjuk.
* Az akadémia palotájáról lévén szó: még egy szem magot kisértünk meg elhinteni, talán,
ha a nagyobb lapok is segítik röptét, valamikor fogékony keblekre talál tehetősb
hazánkfiainál. E nemzeti diszépület, a mi az architecturát illeti, körülményeinkhez
képest elég fényesen jött létre; de hiányzik, a mi ily épületek teljes bevégzettségét
megadja, a festészet és szobrászat méltó közreműködése. Van ugyan az épület külsején
nehány terra-cotta szobor — laptársaink megrótták — mi, ha az idő viszontagságaival
dacolni birnak, legalább mig másokkal cserélhetjük fel, azt mondjuk: jól tette az
építtető bizottmány, hogy költségesebb szobrokkal nem terhelte az úgy is eléggé
megterhelt építési pénztárt. Van továbbá néhány olajfestvény, még a régi teremből:
elhunyt tagok arcképei, az akadémia jelvénye,
Széchenyi
álló képe, és 3—4 mellszobor. De vajon ennyi lesz-e, mi a
monumentális épületet diszinteni fogja, az idők végtelenéig? — Az épittető bizottmány,
bölcs előrelátással, úgy gondoskodott, hogy számos fülke, számos oly hely maradjon mind
az előcsarnokban, mind a teremben, hová később szoborműveket diszesen beállíthatni: ezek
betöltése a vagyonosabb honfiak áldozatkészségének, és a következő nemzedékek
buzgalmának lesz fentartva. Fiatal művészeink szaporodnak, de munka nélkül honn,
külföldre kénytelenek elzülleni, mert főuraink és jobbmódú honfitársaink a szobor
diszitményt magán házaiknál még költségesnek tartják. Ime itt a hely, az alkalom,
közhelyre áldozatul összehordani azt, a mit magán lakásokon még most átall a magyar
ember. A közélet, a tudomány férfiainak Westminster Hall lehetne idővel az akadémia
csarnoka. Az Esterházy-képtár ott lesz, az igaz, de nem mint az épülettel öszhangzó
diszlet, hanem mint oda szállásolt gyüjtemény: kivánatos lenne, épen azért is, mivel e
nagy becsű képtár is ott lesz, a főlépcső, előcsarnok stb. helyiségeinek, a közönséges
falfestés helyett, idő mulva frescóval fölváltása is. Mind ez a jövő dolga, de nem árt
minél gyakrabban emlegetni, hogy lassankint az eszme valósággá
érlelődjék.Széchenyi István
n
Jegyzet A Westminster Hall London egyik
régi nevezetes épülete, amelyet 1820-ban építettek újjá, részben megtartva és utánozva eredeti gót
stílusát. Folyosóin a legnevesebb angol államférfiak szobrai állnak. — Az Esterházy
képtárra 1. 367. gl.
* Valamelyik lapszerkesztőről azt irják collegái, hogy feladatúl tűzte volna ki magának
fiatal irókat szerkesztőkké növelni. Mi pedig azt nem foghatjuk meg, hogy az általános
emberi és irói képzettségen kivűl minő képzettség
kivántatik még a szerkesztéshez, a mit egy kis gyakorlat bármely valamire való
szerkesztőség irodájában meg nem adna.
* A budapesti hajós-egylet már kiadta idei versenye sorrendjét. Dijak 100, 50—50, 20 stb.
arany; tehát: „paulo majora canamus”. Ha meg nem sértenők a t. egyletet, azt szeretnők
megkérdeni tőle: vajon célszerű és lehetséges volna-e a vitorla-hajózást
ősz Dunánkon meghonosítani? és nem érzi-e a t. egylet ez újításra hivatottnak magát? —
Ha lehetséges, ugy hisszük, idővel igen. Mily szép volna a széles Dunát lobogó
vitorlákkal borítva látni!
(?)
n
Jegyzet Paulo majora canamus: nagyobb dologról énekeljünk. (
Vergilius
IV. eclogájának elejéről
való e szólássá vált mondat.)Publius Vergilius Maro
* Sajnálkozva emlegetik a lapok a selmeci erdészeti akadémia leendő megszüntét, hogy a
mariabrunni erdészeti intézettel egyesüljön. Valóban nagy kár lenne, ha e hir
teljesednék.
n
Jegyzet Mariabrunn: egy Bécs melletti
híres kolostor fölé épült falu, nyaralóhely. — A hír álhír volt.
* Megjelent a „Növendékek Lapjának” egy pár első száma. Szerkeszti
Réthi Lajos, kiadja Stein J. Kolozsvárott. A nevelés férfiai többször megkisérlették nálunk ifjusági
folyóirat alapitásút, de mindannyiszor nem nagy sikerrel. Ohajtjuk, hogy az új lap
szerencsésebb legyen mint elődei. Erdélyben sok szakképesség és ügyesség van a nevelési
téren; tudtunkra az első gyermekzsebkönyv (
Döbrentei
„Kis Gyulája”) is Erdélynek köszöni
létét. S e „Növendékek Lapja” első számai után minden jót
várhatunk.Döbrentei Gábor
n
Jegyzet A Növendékek Lapjára 1. 563. gl. —
Réthi Lajosra uo. — Döbrentei Gábor (1876—1851) munkája:
A kis Gyula könyve, vagy
fiu- és leánygyermekek számára irt elbeszélések.
Pest
1829., a maga korában
rendkívül népszerű volt, s több kiadást ért meg.Budapest
* Plouvier Eduard uj szinműve, „Madame Aubert” a hatásosb darabok közé tartozik, melyen a fordítók bizonnyal
kapva kapnak. Az úgynevezett félvilágból (miért ne mondjuk a „demimondeot”
magyarul?) kerűlt ki tárgya ennek is, mint legtöbb hatásos francia drámának, s jellemzi
az egészet egy a darab végén a hősnő szájába adott mondat: „Ah mily boldogok a
becsületes nők!” Különben egyszerü historia. Madame Aubert-t egykor Flórának hivták s a
demi-monde nevezetessége volt. Lelkiösmeretét roppant sok elfecsérlett vagyon terheli.
Többi közt St. Gery marquis is tönkre tette magát miatta. Ez, és fia Armand, szegényes
állapotban élnek. Madame Aubertnek is van egy fia, György, kivel nem akarja tudatni
anyja gyalázatát. Egy közjegyzőnél neveltette, s jövőjét nagy tőkék letétele által
biztositá, de a fiú semmit sem tud szüleiről. Azonban egyszer becsület-vitába keveredik
Armanddal, párbajra kerülne a dolog: ekkor anyja kénytelen fölfedezni titkát hogy e
testvérgyilkosságot elhárítsa, hiszen György is a marquis fia. Apja
elismeri és felfogadja, s minden jól végződnék, ha a bünbánatos asszonyság elbírna ennyi
boldogságot, és örömében fia karjai közt ki nem adná lelkét. E biz elég egyszerű és nem
is vadonat-új lelemény.
(?)
n
Jegyzet
Plouvier Edouard (1821—1876), a második császárság idején divatos
polgári színpadi szerzők közül egyike a legjelentéktelenebbeknek. —A gl. tárgya
inkább
Gyulai
ra, esetleg Arany Lászlóra, az előadás azonban, különösen a
lezárás határozottan Gyulai Pál
A.
-ra
utal.Arany János
* A „Kladderadatsch” szerkesztője,
Dohm
úr, azon eredeti ötletre bukkant , hogy
Dohm, Ernst
Shakspeare
„Lear királyát” bohózattá travestálja. Az „Új
Lear” azonban, egyik berlini színpadon előadatván, nem igen nagy sikernek
örvendett. A conceptio jeles; tudni való, hogy Lear a tragediában is oly gyöngeségeket
árul el, melyek nehány vonással comicummá változhatnak, s ebben Shakespeare, William
Dohm
ügyesen járt el, jól is bonyolít; de utóbb
elveszti a fonalat és nem tud magán segíteni. Kár.
Dohm, Ernst
(?)
n
Jegyzet
Dohm Ernst
(1819—1883) berlini újságíró és
vígjátékszerző, aki a londoni Punch mintájára alapította és
szerkesztette Kladderadatsch c. erősen szatirikus élclapját,
amelynek címe a berlini, sziléziai és jiddis hangutánzás keverékéből állott elő. —
Lear-átdolgozásáról nem szólnak a szakmunkák.
* Egy kicsinységekben gyönyörködő úri ember — természetesen angol — oly apróirás készítő
gépet talált fel, mely gyémánttal üvegre a miatyánkot egy angol □ ujjnyi térnek
356-ezered részére leirja; oly kicsiny mérv, hogy e szerint az angol biblia egy □ ujjnak
mintegy 20-ad részét foglalná el. Hova marad ettől a mi sokat emlegetett
cseresznyemagunk? Hanem azért ez mégsem művészet.
* A dunántúli történetkedvelők még mindössze csak hat gyűlést tartottak, s már is igen
méltán kezdik a történettel foglalkozók figyelmét teljes mérvben magukra vonni.
— ... Ezek voltak a három napig tartott összejövetel
tárgyai; mi pedig nem zárhatjuk be sorainkat, hogy ne nyilvánítsuk azon — már máskor is
kifejezett — ohajtásunkat. vajha a haza minden részében keletkeznének ily szép célú
társulatok.
[szerkesztői feloldás]
Ezután mintegy húsz előadó nevét és előadás cimét sorolja föl a glossza.n
Jegyzet A Dunántúli Történetkedvelőkre 1. 562.
gl.
* A pesti iparbank april 24-dikén
tartott gyűlésében elhatározta, hogy a jövő évi juniusban iparkiállítást rendez
Pest
en, s
e kiállítás körüli előleges teendők elintézésére b. Eötvös József elnöklete alatt egy bizottmányt nevezett ki. — Ez
iparkiállítással, melyhez természetesen egy, legalább 15 ezer embert magába fogadó
csarnokot kellene építeni, a zenede-ünnepély rendezői már is közösségbe akarnak lépni,
oly módon, hogy építtessék meg e nagy csarnok még f. évi augusztusig, hogy a zenede ünnepélye is benne tartathassék, s aztán
a költség, legalább arányos részletben, legyen közös. Helyiségül a városerdőbeli nagy
kört akarnák megnyerni. Jó gondolat, a mai pénztelen időkben, csakhogy kivihető-e, s
átalában ez óriás épület negyedfél hónap alatt fölépíthető volna-e? az a legnagyobb
kérdés.
Budapest
(?)
n
Jegyzet A tervezett kiállítás létre is jött a következő esztendőben, jóval
kisebb méretekben ugyan a tervezettnél, de a neki szánt épület nem.
Eötvös
a bank felügyelőbizottságának volt
tagja. A hír a PN-ban megjelent, de egészen más, hivatalos
szövegezésű fogalmazásban. (1865. ápr.
27. 96. sz.)Eötvös József
— Az akadémia második ülése a palotában (máj.
1.) korántsem volt oly népes a harmadik
előadás Than Károly 1. tagtól: „a
csizi ásványviz vegyelemzése” még inkább leköté a figyelmet, nemcsak a
szakemberekét, hanem átalában. Csíz egy kis falu Gömörben,
Rimaszécs mellett, s mint egyház a hanvai
anyaszentegyházhoz tartozik (
[szerkesztői feloldás]
...Tompa M.
lelkészsége alá). Ott fedezték föl, pár évvel ezelőtt, amaz ásványos vizet, melynek
kitűnő jod tartalmáról sokat beszéltek és irtak a lapokban. De ily pontossággal, mint
Tompa Mihály
Than
kisérleteiben, vegyelemezve
még nem volt, ki azt minden részeiben összehasonlítja a világhirű halli vizzel, s
meglepő hasonlatot fedez föl a kettő között. Mindenik különösen jod és
brom tartalmára nézve jeles: a csizi, jodban valamivel szegényebb, de
bromiumban gazdagabb levén, mint a halli. Than Károly
Than
úr az ülésben egy érdekes kisérlettel is bizonyítá, hogy e viz
jod tartalma nem sokat enged a hallinak. Csizi vizbe elébb keményitő oldatot, azután
savanyt töltvén: az rögtön elébb szép világos, aztán sötétkékre, csaknem feketére
változott, mi a hallinak is tulajdona. —
Than Károly
[szerkesztői feloldás]
...n
Jegyzet A csizi forrás ma is a kontinens
egyik legerősebb jódtartalmú forrásának számít. — Bad Hall felsőaiusztriai jódos
fürdő. —
Thán
előadását Weninger Vince a politikai számtan tárgyköréből vett
felolvasása és Szily Kálmán „a melegség
moztani elméletéről” szóló értekezése előzte meg; de ezekről a gl. csupán rövid
kommentálás nélküli tartalomismertetést ad. — savany: sav.Than Károly
* Párisi lapok szerint megint egy uj módját találták fel, hogy lehessen nyomtatványokat,
képeket stb. sokszorosítani, még pedig az eredeti példánnyal teljesen hasonlólag. A
készűlék egy érclapból áll, melyet a lemásolandó példányra kell nyomni, s ez aztán
galvan folyam segítségével ugy belé eszi magát a lapba, hogy a legszebben lehet róla
lenyomatokat venni. Az első kisérlet, mint irják, fényesen sikerült, s az eredeti
példánynak se lett semmi baja. Ha mindez igaz, nagy fontosságu volna a
találmány.
n
Jegyzet Mi légyen e sokszorosítási találmány érdemi jelentősége, ma
már nem lehet megállapítani; szakirodalomban nincs nyoma.
* A pesti vízvezetés ügye megint fölkerült. Most részvények utján akarnák e tervet
foganatosítani, oly módon, hogy a társaság bizonyos százalékot meghaladó jövedelmet
nyerne, e fölöslegben a városnak is lenne része, s az igy nyert jövedelmekből lassanként
magához váltaná a részvényeket, úgy hogy néhány évtized mulva az egész vízvetés a város
tulajdonává lenne. Csakhogy lenne már valahogy.
n
Jegyzet Csupán a pesti oldal
vizvezetékhálózatáról van szó. Buda már 1860-ban kapott korszerűt. A pesti oldalé
pedig csak 1868-ban készült el, akkor
is csak ideiglenes jelleggel, véglegesen 1879-ben, nagyrészt a város tulajdonaként.
* Az akadémia nyelv- és széptudományi osztályának közelebbi ülésében, hétfőn május 15-én, Szepesi Imre 1. tag olvasá
Mátyás
Florián lev. tag értekezését:
„Magyar nyelvritkaságok” Az egész ugy látszik egy részét
képezi a szerző tanulmányainak egy nyelvtörténelmi szótárhoz, melynek
valóban oly nagy hiányát érezzük, s melyet értekező alapos buvárlatok után
közrebocsátani készül. Ez alkalommal némi kedves csalódásainkat ingatta meg. Egyik a
Keveháza név, melyben szerinte a háza
egyszerűen a helynevekben szokásos aszó-vá (Medgy-aszó, Hosszu-aszó,
Szarv-aszó) sugorodnék, a keve és kuve szintén csak küve (a kő
szótól) volna; s igy az egész fenhéjázó mondai Keveháza
prózára fordítva köveaszó, vagy kőaszó lenne. Másik fő pontban
az 1403-ban kelt sajószentpéteri
tanácsvégzést ifjítja meg egy egész századdal; mutogatván, hogy az évszámban a 4-es
tulajdonkép 5-ös, melynek illető ága csak ténta-bugygyanásból eredt; mutogatja különösen
benső érvekkel, hogy ez okirat nyelve nem a XV-dik század elejéről való. Sajnáljuk: de
ez igazságot el kell ismernünk; s ez utóbbira nézve jobban meggyőzött bennünket, mint az
első iránt. Nem vitatjuk, hogy a mai Kajászó (Sz. Péter) lenne
Keveháza ; de tekintetbe kell vennünk, hogy Mátyás Florián
Turóczi
a XV-dik században bizonyosan élőszóból ismerte e helynév kiejtését, s ha
kőaszót, vagy küveaszót hallott volna: ez nehezen nyujtott vala neki alkalmat, hogy
Keve vezér nevével összekapcsolja. Bizonyosan
a hagyomány is ösztönözte ily kapcsolatra, az is tudhatott valamit Keve vezér temető-helyéről. — A többi elemzett régi szókat
mellőznünk kell e szűk téren. Az akadémia nagy érdekkel hallgatta az előadást, sőt egy
tag azt is indítványozta, hogy fejezze ki helyeslését a jegyzőkönyvben; de ez szokás
elleni levén, mellőztetett, annál inkább, mert minden felolvasott értekezésnek birálatra
kell adatni, s a birálatot igy megelőzni nem lehet; s mivel ha most helyeslést,
előfordulható esetben rosszalást kellene imi a jegyzőkönyvbe; szóval minden értekezést
az ülésben megvitatni: a mi sok kellemetlenségre adhatna okot.
Thuróczi János
[szerkesztői feloldás]
..n
Jegyzet A későbbi kutatás mindkét esetben
Mátyás Flórián (1. 340. gl.) véleményének
helyességét igazolta: a sajószentpéteriek végzése boraik árulásáról 1503-ból való, s a Keveháza-féle alak
téves olvasat eredménye; az előtagban szereplő Küve azonban a kutatás szerint
egyuttal tulajdonnév is volt; valószínűleg egyenlő a Keve-vel, s így a
Turóczi krónikájának e magyarázta sem alaptalan. (1.
Pais Dezső
Magyar Nyelv Vlll. 395. l.) — Sajószentpéter Borsod megyei kisközség. — Szepesi Imre (1811
—1875) lévai polgárcsaládból született, piarista lett; előbb vidéken
tanár, majd
Pest
en igazgató, végül a klasszika
filológia professzora a pesti egyetemen. Magyar, latin, zenetanítási tankönyveken,
neveléstani, hitéleti munkákon kívül verseket is írt, Sulyánszky Antal érzelmes, kegyes, moralizáló
modorában.Budapest
* Gróf Lázár Kálmán szerkesztése alatt megjelenendő
„Uj korszak” cimű szaklap programmját nehány nap mulva közzé
teszi. Célja e folyóiratnak hazai közintézeteinket, irodalmunkat, könyvkiadó üzletünket,
s legfőkép a tanügyet rendszeres figyelemmel kisérni, s az illető rovatok vezetésére már
is tekintélyes szakférfiak vannak megnyerve. A programm kibocsátásakor még szólunk
felőle.
n
Jegyzet
Lázár Kálmán (1827—1874) az erdélyi tudománykedvelő
s tudományt dilettáns módra passzióval művelő arisztokraták típusába tartozott. Sok
útirajzot, természettudományt népszerűsítő cikket, könyvet irt, s a madártanban,
műkedvelő volta ellenére, megbecsült nevet szerzett. Családja elszegényedett ágából
született, polgári életet élt; 67 előtt
írásai honoráriumából, 67 után
hivatalnoki fizetéséből: árvaszéki ülnök lett. — Tévedés csúszott e hiradásba: Uj Korszak címen ekkor már működött egy lap, Henszlmann Imre,
Riedl Szende
és Schwarcz Gyuláé, s ebben egyik leggyakoribb szerző Lázár Kálmán volt. E tényből adódhatott a tévedés. Schwarcz Gyula
Lázár
a következő évben Korszellem címen indított lapot, melynek programját a K részletesen ismerteti (1. 591. gr.).Lázár Kálmán
* Báró Eötvös József vegyes tartalmu hetilapja is
meg fog indulni julius elején. Úgy
halljuk, hogy a lap tárcája a magyar nyelv ügyével is sokat fog foglalatoskodni, s
kivált nagyobb lapjaink soloecismusait keményen meg akarja támadni. Ez, ez! Ebbe kellene
már egyszer erős kezekkel belé markolni.
n
*
Gy. P.
-nak lapunk mult számában közlött
birálatára két lap felelt: a Bécsi Hiradó és a Fővárosi Lapok. Azon olvasóink kedvéért, kik e lapokat talán nem olvassák,
ide irjuk röviden feleleteik tartalmát. Az előbbi lap, előrebocsátván, hogy mindig az
ifjú irodalmat vádolják hetvenkedéssel, hetykeséggel, pedig ime az „öreg irodalom” is
csak ugy hetykélkedik, elmondja, hogy figyelemmel olvasta Gyulai Pál
Gy.
cikkét, de nem talált abban egyebet tagadásnál,
pedig tanulja meg Gyulai Pál
Gy.
hogy (a B. H. a hol lehet, szeretvén latinul beszélni) az „actori incumbit
proba” még nem azt teszi hogy a tagadás eo ipso cáfolat. — A F.
L. már több tért áldoz a feleletre. „Gyulai Pál sarat dobál” ugymond, „minden birálóra, hogy maga legyen az
egyetlen folt nélküli fehér hattyú. Irgalmatlanokat kiált, gondolván, kis embernek igy
kell, hogy észrevegyék”. Megteszi hát ő is a kedvéért, folytatja tovább s ezuttal is
észreveszi kiabálásait, és méltónak tartja, hogy megrójja azon zugprokátori fogásokat,
melyekkel Gyulai Pál
Gy.
az ő birálatából egyes
passusokat kikap, azt sehol sem említve meg, a hol ő a „Fény
árnyait” meg is dicsérte, csak azt akarva erővel kimutatni, hogy a F. L. birálata csak bizarrságot és rémséget talált abban. Felhozza
továbbá, hogy az a vád, mintha e műről a F. L. mondta volna azt,
hogy a francia iskola árnyékában termett, csak ráfogás, mert ilyenfélét már Gyulai Pál
Pákh
is mondott az akadémia előtti
referáláskor, ő csak magáévá tette ezt, s igy Pákh Albert
Gy.
-nak egyenesen Gyulai Pál
Pákh
ot kellett volna megtámadni, ha nem azt nézné, hogy ki mond
valamit, hanem azt, hogy mit; Végül szivére köti Pákh Albert
Gy.
-nak, hogy legyen következetes, s ha ezelőtt 6—7
évvel gyengéknek mondta Gyulai Pál
Szigligeti
akkori darabjaitSzigligeti Ede
n
), hát gyalázza most is a
mostaniakat; mindenek fölött pedig cselekedjék azon szép mondat szerint, a mit a F. L. magyarul mond itt el, de a mit a B.
H. bizonyosan igy formulázott volna: „Amicus Jegyzet Némelyiket gyengébbnek, némelyiket jobbnak. Különben azt,
a mivel e mostani birálatát végezi, hogy
Szigligeti
drámairodalmunknak oly szolgálatokat tett, melyek őt
halhatatlanitják, elmondta már ezelőtt 9 évvel is, a Budapesti
Szemle első füzetében.Szigligeti Ede
Plato
, amicus Platón
Socrates
, sed magis amica veritas”. — Ily módon felel a két lap, s ez az
elvek, a birálati lényeges állitások fölötti vitatkozás.
Szókratész
(?)
n
Jegyzet
Gyulai
nak ez a Bécsi Hiradótól és a FLtól megtámadott
kritikája a Kban jelent meg a Gyulai Pál
Szigligeti
nek A fény
árnyai című társadalmi drámáját elemzi, amely Teleki-díjat nyert, és
ápr. 28-án adták elő a
Nemzeti Színházban. Szigligeti Ede
Gyulai
e
bírálatában vitázik több lapnak a darabról adott kritikájával, így a Bécsi Hiradóéval és a FL-éval is. De a
bírálók nevét sohasem említi. (
K III. 1. 12—20.
sz.) — A fény árnyairól szólva, az Gyulai Pál
A.
gl.-jában találhatókon kívül, a FL
Arany János
Gyulai
következetlenségét támadja.
Régen, úgymond, fanyalogva szólt Gyulai Pál
Gyulai
Gyulai Pál
Szigligeti
ről, most meg dícséri.
A változás okaként a sorok közé a klikkezés vádja van rejtve Szigligeti Ede
Gyulai
val s a Kval szemben.
Mindenekelőtt azonban Gyulai Pál
Gyulai
kritikája személyeskedését kívánja bizonyítani, majd egy lábjegyzetben arról szól,
hogy mennyivel magasabb igényű színikritikák látnak napvilágot a PNban Salamon Ferenctől, mint „azok
a polemico-cholericus” kritikák a Kban, Gyulai Pál
Gyulai
tól.
(
FL
1865. máj. 18. 114.
sz.) — ABécsi Hiradó viszontválaszában „hetyke
önhittségről, elbizakodottságról” vádolja Gyulai Pál
Gyulai
t, s azt állítja, nem érti, nem is akarja érteni a többi lap
bírálatát; egyszerűen „kikapdos néhány pontot” az egyes kritikákból, s szájaizének
megfelelően e részletekkel polemizál. (
1865. máj. 17. 113. sz. Vegyes
rovat.) — „Bécsi Híradó (1864—1865); Politikai és irodalmi napilap;
Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Kecskeméthy Aurél.” Mint Kecskeméthy Aurél minden vállalata, jó színvonalú, érdekes, jól tájékozott, de
lojális a rendszer iránt, sőt mi több, védi a rendszert, s annak nemcsak „polgári”
törekvéseit, hanem aulikus megnyilvánulásait, s magát az udvart is. — actori
incumbit proba: a vádló kötelessége a bizonyítás — amicus Gyulai Pál
Plato
, amicus Platón
Socrates
, sed magis amica veritas: barátom Szókratész
Plato
, barátom Platón
Socrates
, de még inkább barátom az igazság.Szókratész
* Beküldetett szerkesztőségünkhöz a gróf Lázár Kálmán szerkesztése alatt megindulandó „Korszellem” cimű heti közlöny előleges programm tervezete. Szándoka a lapnak
a kül- és belföldi tudományos, irodalmi, művészeti, könyvkiadási mozgalmakat folytonosan
éber figyelemmel kísérni, a világirodalom minden rendű szaktudományának új nyereményeit
„a közönség közt szétszórva közkinccsé tenni”, s bár a szerkesztőség mindig egy
határozott s következetes irányt követend a tudományok körül, a másnemű nézeteknek is
lapjában helyet enged, hogy igy az eszmék tisztázását előmozdítsa; ezenkivül a művészet,
ipar, kereskedelem, és az egész társas élet mozzanatait szem előtt tartani. Ehhez képest
a két ivnyi lap tartalma lesz: 1. Társadalmi vezércikkek. 2. Tudományok csarnoka
(természettudomány, történet, régészet, jogtan, nyelvészet, bölcsészet, geographia,
ethnographia). 3. Tanügy (elméleti értekezések, tudósítások, egyetem, akadémiák,
gymnasiumok, népiskolák). 4. Kül- és belirodalom. 5. Kül- és belföldi könyvismertetés.
6. Kül- és bel tudományos intézetek (akadémia, tudós congressusok, stb.). 7. Egyéb
intézetek. 8. Művészet (szini, képző, zene). 9. Tárca (beszélyek, versek stb.). 10.
Egyveleg (ebbe minden befoglaltatik, a mi eddig, külön megemlítve nem volt). 11.
Levelezések kül- és belföldről. — Mint láthatni a terv igen terjedelmes alapra van
fektetve; átalában a szándék — oly lapot indítani, mely a közönséget minden irányban
teljesen tájékoztassa — nagyon szép és üdvös: csakhogy majd a kivitel óriási nehézségeit
sikerülend-e legyőzni, ez az, mi ilynemű tervek olvasásakor önkénytelen eszünkbe jut: s
a min tapasztalaton alapuló aggodalommal kétkednünk kell.
n
Jegyzet 1. 588.
gl.
* Ünnepélyekben gazdag volt
Pest
en e mostani hét.
Egyházi ünnep, gazdasági kiállítás, lóversenyek, regatta, bálok, folytonos izgalomban
tarták a várost, s az ilynemű felvillanyozó mulatságok mellett más időben talán csendes
óráknak is folytonos élénkséget adott most Ő Felsége legmagasabb itt mulatása, a
városban, a kiállitáson, a versenyeknél tett látogatásai, vagy a hozzá járuló fényes
küldöttségek, s ezeket kísérő néptömeg. — A magyar gazdasági egyesület kiállitása,
szerény igényeinket, kevés erőnket figyelembe véve, szépen sikerült; a rendezők igazán
megérdemlik a dicséretet. Az állatvilágból juhok és sertések (többnyire magyar fajok)
voltak kiállitva, a gépek köréből minden, a mi jelenleg a gazdaságoknál alkalmazásban
van. A nagyobb zajt ütő, füttyögő, zugó gépek többnyire Angliából kerültek, de hazai gépészeink s iparosaink is kitettek magukért:
maga Budapest
Vidats
109 darab gazdasági
eszközt állitott ki, s a legnagyobb bámulást gerjesztett útcai gőzmozdony is Vidats István
Pest
en készült, bár angol gépészek gyárában. — A magasabb
élvű „sport” sátoros ünnepeit ülte. A csolnakverseny még sohasem volt ily fényes:
nagyobb dijak, több versenytárs mint eddig, a fényes és roppant számú közönség,
mindannyi inger volt a győzelem elnyerhetésére. A lóversenyhez rendkívüli közönséget
vonzott Ő Felsége jelenléte. Alig maradt a városban kocsi, s a bevonuló fogatok egy
óránál tovább folytonos zajjal, zörgéssel tölték be az utcákat. — És ezek mellett éjjel
kivilágítás, fáklyás menet, nappal az utcákon folytonosan hullámzó népcsoportok: szóval
szokatlan ünnepélyesség, zaj, élénkség mindenütt, mindenfelé.
Budapest
(?)
n
Jegyzet
Ferenc József
ez év júniusában hosszabb időt
töltött a magyar fővárosban és Gödöllőn; látogatása már az
újrakezdődő kiegyezési tárgyalásoknak is előjele volt, s így élénk érdeklődés, s
bizonyos rokonszenv is kísérte, mert a közvélemény azt remélte, hogy az uralkodó
megértőbb lesz, mint osztrák politikusai. Az Akadémia frissen fölépült palotáját is
fölkereste, jún.
8-án.
— A legközelebb lefolyt hét gazdag volt akadémiai ülésekben. Jun. 10-ére az elnök gróf összes ülést hivatott, melyre a
tagok szép számmal megjelenvén, ő maga előadá válaszát az akadémia hozzá intézett azon
kérelmére, hogy az aug. 19-dikére
elnökileg kitüzni szándékolt köz-űlés későbbre, jelesül nov. 3-ára, mely egyszersmind az akadémia alapításának, a
Széchenyi István által kimondott ,,légyen”
igének, 40 éves évfordulója, halasztassék el. Ő
mlga
kifejté okait, melyeknél fogva az akadémia kivánságához nem járulhat, s a felszólalók
tekintélye, nagy száma s ellenokai dacára is megmaradt az augustusi határidő mellett. A
vita nem volt minden keserűség nélkül, de mely, bizton hisszük, el fog enyészni, mihelyt
az akadémia értesülhet a titkos okokról is, melyek a grófot ez ellenállásra
kényszerítették; az sem lehetetlen, hogy utóvégre mégis az akadémia kivánata fog
teljesedni.
n
Jegyzet Gróf Dessewffy Emilről van szó. A gróf 12-én az elnökségi ülésben ki is fejtette
okait, amelyek három csoportba oszlottak: 1. A nemzet elvárhatja, hogy minél előbb
éljen is az Akadémia az általa adott lehetőséggel, s használja a palotát arra, amire
építették. 2.
Szent István
király
ünnepének fényét emeli, ha 19-én tartják az első, ünnepélyes ülést. 3. Személyes
ügyei, gazdasága, mivel az Akadémia építkezése több éven át elvonta idejét tőlük, a
szétzüllés, a tönkremenés szélén állnak, tehát nem várhat őszig, haza kell utaznia;
különben is egészsége is pihenést kívánna. (
PN
1865. jún. 13. 134.
sz.).I. István
* A szinházi előadások fénypontját még folyvást Artôt Desirée kisasszony vendégjátékai teszik. Kedden lépett föl utolszor
„Traviatá”-ban
n
), mely mindenesetre legjobb szerepei közé tartozik a jeles
művésznőnek.
Jegyzet Magyarúl, a szinlapok szerint
„Tévedtnő”: igy, egyszóba irva. Miféle csuda ez? Még megérjük, hogy igy irunk: „A
húgom eltévedtnő az erdőben” — „Kati elesettnő az utcán” — Az angol nem adná sokért,
hogy részesülőit, mellékneveit nem kell a különböző nemekhez alkalmaznia, nagy
előnynek tekinti a többi nyugati nyelvekkel szemben, mi pedig, erővel be akarjuk
nyelvünkbe erőszakolni, ha valahol egy-egy nőnemű kifejezést
találunk.
(?)
n
Jegyzet
Artôt Desirée (1835—1907) belga énekesnő, aki több ízben
lépett föl
Pest
en, így 1865. jún. 3-án a Nemzeti Színházban. — A gl.
Arany Lászlóra vall; legelső cikkeinek
egyikében is igen hevesen és hosszasan támadja a szavak nemének idegen mintájú
erőszakolását. (
Régi nyelvészeink.
OM II. köt. 53—76. 1.), bár
Budapest
A.
is elítélte ezt az
irányzatot (
Nő-e vagy né-e?
K 1. 1. 1. sz.
A jövő stílusa. K 1.
II. 18. sz.).Arany János
* A nyelvtudományi osztály hétfői (19.) űlésében az akadémián két előadást hallottunk,
ugyanazon tárgyról. Pompéry János lev. tag
bevégezte most Joannovics György multkor említett
értekezésének felolvasását „a mutató szócskáról” — s utána Toldy Ferenc r.-tag „mutato nomine” ugyanazt fejtegeté „Az „a”!
indulatszó és családja nyelvünkben” cím alatt. E primitiv felkiáltásból származtatja ő
(mint „aki” cikkünk is, a Koszorú 21. számában) elébb a mutató
névmást, aztán abból a névelőt. De eltér abban, hogy szerinte az „a!” névmássá létekor
nem z képzőt, hanem h torokszelletet vőn fel (ah). Ezért
találjuk nyelvemlékekben „ah föld”, „ah viz”. E torokszellet későbbi kivesztével lett a
rövid „aki, a mely”, melyeket aztán (tiszavidéki) lompos kiejtés változatott, „akki,
ammely”-re. De némely tájakon ma is tisztán ejtik: „aki, amely”: tehát össze kell irni.
— Nekünk úgy tetszik, mintha az, hogy a mutató névmás először torokszelletet vőn fel,
nem volna elég erősen bebizonyítva. Igaz, úgy is irják nyelvemlékeink: de legrégibb
emlékünk, a halotti beszéd, sőt maga a tisztelt értekező által feltalált
königsbergi irat is, már ismeri a névmásnak, sőt utóbbi a névelőnek is,
z betűs formáját („ozchuz”, „ez nem levt vala”, „ez az
isten”). Tehát később vette föl a torokszelletet? mert csak későbbi
emlékeken találjuk. Szerintünk nem vette soha, csupán az irók kisértették
vele kitüntetni leirásban azt az erélyes hangot, mellyel az
a, akár mint névmás, akár mint névelő, ejtetik, s ily értelemben, ha
tetszik, ma is megvan a torokszellet s ez követeli, hogy ne enyésztessük el
összeirá
[!]
által. Mi a Verseghyféle célzásokat illeti, a mennyiben ránk is
háramlanék belőlök, egyszerüen azt jegyezzük meg: van kora az ujításnak, van kora a
conservatiónak; s mi oly meggyőződésre jutottunk, hogy az utóbbi most szükségesebb
nyelvünkben, mint az első.[sic!]
n
Jegyzet A Pompéry
által fölolvasott Joannovics-előadás első feléről a K 21.
sz.-nak Vegyese tudósított; akkor csupán a tárgy
megjelölésére szorítkozott. Joannovics György
(1821—1909) macedón eredetű,
délvidéki, nemesített gazdag polgárcsaládból született, jogász lett, tevékenyen
részt vett a közéletben, a reformkor haladó nemessége mellé zárkózva. A kiegyezés
után államtitkár lett. Világos, ill. hosszú internáltsága és börtöne után kezdett
behatóbban nyelvészeti kérdésekkel foglalkozni, s a század második fele
ortológus-neológus vitájának egyik állandó szereplője. Józanság, világosan
tisztázott fogalmak, nyugodt előadás s a gyakorlati hasznosság tisztelete
jellemezte. — A nyelvtudomány e kérdésben is
A.
álláspontjának helyességét igazolta (1.
Simonyi Zsigmond: A jelzők
mondattana. Arany János
Bp
. 1914. 66—68. l.;
Melich János
Magyar Nyelv XXIV. köt. 4. 1.) — ,,aki” cikkünk:
Az „AKI” az akadémiában c. cikkét Budapest
A.
, mint ismeretes, a Gogol-féle köpeny-ből vett
Akakievics Akaki álnévvel írta alá. (
K. III. 1.
21.) — E gl. ismét bizonyítja, hogy valóban Arany János
A.
-é az utólsó félévek sok csillagos gl-ja
is.Arany János
* Addig-addig csúfoltuk a törököket az ő elmaradottságukkal, hogy bizony túltesznek
rajtunk.
Stambul
ban több török ifjú egy társulatot
alakított az europai irodalom remekműveinek lefordítására, s a szultán e társulatot
százezer piaszterrel segélyezi évenkint. Minden fordítást igen olcsó árakon hoznak
forgalomba, hogy mindenki megszerezhesse azokat, s igya szegényebb osztályok közt is
terjedhessen a műveltség.
Isztambul