Aranysárkány fejléc kép
 
KOSZORÚ. III. ÉVF. I. FÉLÉV  
  1865  
  533.  
  * Ismét itt van a Sylvester estéje, s erre ismét uj év következik. — Örüljünk-e neki?  
 
 
 
„Új esztendő, vígság szerző,
 
Most kezd újulni,
 
Újulással vig örömöt
 
Most kezd hirdetni
 
 
  mondá a régi dal. Vajon fog-e ez az új év „vig örömöt hirdetni”, vagy csak folytatása lesz két elődjének, melyekben bizonyára nem sok örömre méltó volt? Magyar példabeszéd szerint a rosz háromig meg nem áll, de ezt talán nem kell alkalmaznunk: az esztendőkre. Nem ismerjük a jövőt, s ismeretlenekről csak jót szabad föltennünk: bizzunk tehát ez új évben is, hogy reményeinket nem fogja meghiúsítani. Sok rosz évet, tiz évet, száz évet átélt már e nemzet, melyekkel egy sorba bizonyára nem lehet tenni e legközelebb elmult kettőt. Nem vigadtunk még „sirva” sem, de a kétségbeeséstől s hitünk elvesztésétől is nagyon távol valánk. Nem zengte senki, de mindenki szivében ott rezgett a lélekemelő dallam: „megfogyva bár.!”
n
Jegyzet Az idézett „régi dal”: népdal.
 
  2. sz.  
  534.  
  * Hétfőn, az év második napján megkezdődtek a magyar tud. akadémia ülései.
[szerkesztői feloldás]
...
a mathematikai és természettudományi osztályok ülése következvén
[szerkesztői feloldás]
..
Szabó
Szabó József
J. levelező tag pedig
Zsigmondy
Zsigmondy Vilmos
Vilmos bányamérnök, nálunk a maga nemében első és jeles „Bánya tanát” mutatja be dicsérőleg, (mely könyv hozzánk is beküldetvén, mig szívesen örvendünk: egy oly szakértő geolog elismerésén mint Szabó József, másrészről nem tehetünk róla, hogy az e munkában, kivált az előszóban gyakorta s úgy látszik szándékosan, előforduló efféle helyesirást meg ne rójuk: „felkellemlitenem”, „megnememlékeztem” — „elnemkerülhetvén” — „kinefejezzem” mely orthographia nyelvünket az amerikai tömködő nyelvek közé sorozná).
n
Jegyzet Szabó Józsefre l. 181. gl. — Zsigmondy Vilmos (1825—1888) luteránus pap-családból származó bányamérnök, a magyar nyelvű bányászati szakirodalom tekintélyes úttörője, az artézi kutak egyik hazai kezdeményezője. —
A.
Arany János
nyilván az
August Friedrich Pott
Pott, August Friedrich
(1802—1887) által inkorporierendnak, einverleibend-nak, azaz bekebelezőnek nevezett tipusú nyelvekre gondol a„tömködő” megjelöléssel, vagyis azokra, amelyekben a szavak a módosító elemeket részeik közé veszik és olvasztják.
 
  3. sz.  
  535.  
  * Ime, hányszor leirtuk a „redout” szót, pedig mire lapunk megjelenik talán már el is lesz fogadva az új magyar szó, melyet e fogalom kifejezésére alkotni akarnak. Lapjaink ugyancsak sok szót kandidáltak már: bálház — bálpalota — táncpalota — vigadó — élvezde — gyönyörde — kedvelde — hóralak — bájlak — városi tivornya — kéjvárda — lejtvárda — vigalda — üdülde — rajonda — idénylő — vigarda. — A „vigardát” a „Főv. L.” is ajánlja, mint a mely a „vig”-ből és „várdá”-ból van összehúzva (de hová lett a v?). Csak az a kérdés, hogy a valódi és ezután használandó szó megválasztására ki lesz az illetékes biró, miután mindenki mást-mást ajánl, s mindenki legjobbnak tartja a saját maga által ajánlottat. — Ugy ne járjunk vele, mind a vajdára szavazó cigányok, midőn a szavazatok összevetésénél senki se nyert egy szavazatnál többet, mert mindenki magára szavazott.
n
Jegyzet A redout-vita csak a század végén fejeződött be, s foglalta el az addig féligmeddig elfogadott vigarda helyét a vigadó (l. Nyr 1: 295. l. 7: 212. 1.). — A FL ajánló cikke: 1865. jan. 10. 7. sz. Fővárosi hirek rovat.
 
  (?)  
  536.  
  * Bezerédj Istvánné asszony, hidjai selyemtenyésztőjéből ez idén 32 mázsa selyemgubót adott el külföldre. Mint tudjuk, Bezerédj István volt az első, ki hazai iparunk előmozdítása tekintetéből selyemtenyésztés és gyár fölállítására vállalkozott, s hogy ezek mennyire haladtak az óta, örvendetesen mutatja ez idei termelés is.
n
Jegyzet Bezerédj Istvánnéra és férjére l. 119. gl.
 
  4. sz.  
  537.  
  * Haj redout! haj vigarda! Régen meg van irva, hogy pártok szakgatják a magyart. Ime e szóra nézve sem kerülhettük ki az egyenetlenséget. Az ellenzék a jó magyar „vigadó”-val él, a másik párt a bérlők által loyaliter elfogadott vigardát (a sok rosz közül a legértelmetlenebbet) használja. Soha ki nem lábolunk e veszedelemből.  
  (?)
n
Jegyzet L. 535. gl.
 
  538.  
  * A weimari földleirási intézet egy új atlasz kiadását indította meg, Graf Adolf kidolgozása szerint. Az egész mű 41 lapból fog állani s előfizetési ára 8 f. 20 krra megy. Ez mind szép: de mikor akad már egy vállalkozó, ki a magyar közönséget egy magyar atlásszal örvendeztetné meg. Való, hogy német nyelvű térképeket nálunk akárki is könnyen használhat: de mégis mennyivel jobban esnék, magyarul olvasnunk a térképen, a mi leforditani való. E század eleje túltesz vala e részben rajtunk: a debreceni „uj átlász” minden tökéletlenségei mellett oly kezdemény volt, melynek folytatása becsületünkre vált volna, míg így a mindennapi használatra oly szükséges dolgot, mint a földkép, itkgen nyelven olvasunk. Csuda, hogy naptárunk van.
n
Jegyzet
A.
Arany János
érdeklődése, előszeretete a térképek iránt ismeretes. Annak idején Kőrösön Szilágyi Sándort kérte, hogy pesti útjai alkalmával szerezzen neki valami jól használható térképet; majd midőn ez elfelejtette Salamon Ferenchez fordult, hogy vegyen neki bármilyen nyugati nyelvű térképet; pl. olyat, amelyet, mint mondja, „láttam egyszer
Julius Perthes
Perthes, Julius
-től”. (Salamon Ferenchez, 1859. hónap és nap nélkül MTA Ltár 1349.) —
Juliska
Arany Juliska
is megírta egy levélben, miként vette minden este apja a térképet elő, hogy azon kövesse, magyarázza fia útját Erdélyben. (1860. szept. 15. Rolla Margit: Arany estéje.
Bp
Budapest
. 1944. 47. 1.) — A debreceni „új Atlász” emlegetésével a Kovács Ferenc (1770—1838) rézmetsző által, a debreceni diákok segítségével készített, 1813-ban közreadott „Magyarország és a hozzá kapcsoltatott Horvát és Tót országoknak és a Határőrző katonai vidékeknek, nem különben az Erdélyi nagyfejedelemségnek közönséges táblája” c. altlaszára gondol
A.
Arany János
 
  539.  
  *
Kertbeny
Kertbeny Károly
„hazánkfia” kétségbe vonja a
Sealsfield
Sealsfield, Charles
regényiróról elterjedt azon véleményt, mintha ez morva származású s eredetileg
Postel
Postel Antal
nevű lett volna, mely véleménynek egyéb támasza nincsen is, mint hogy
Sealsfield
Sealsfield, Charles
bizonyos Postel Antal utódjait tette örökösivé. Azonban a
Kertbeny
Kertbeny Károly
állítása is csupán személyes ismeretségére támaszkodik a „Kajutkönyv” irójával, minden egyéb adat nélkül
Sealsfield
Sealsfield, Charles
nevét vagy multját illetőleg.
Kertbeny
Kertbeny Károly
ur hajlandó őt osztrák eredetű zsidónak tartani, ki talán
Sealsfield
Sealsfield, Charles
nevű lett volna; zsidó létét pedig onnan magyarázza, hogy midőn
Schweiz
Svájc
ban az összeiró küldöttség kérdezte tőle: katholicus-e vagy protestans? kitérőleg felelt: „egyéb vallásu”. Csak oly adatokat ne használjon „t. hazánkfia”
Sealsfield
Sealsfield, Charles
eredete kinyomozásában, mint a minő adatoknál fogva egyik „erősen szőke” poétánkat mór származásunak irta.  
  (?)
n
Jegyzet Sealsfield, Charles (1793—1864) igazi nevén
Karl Postl
Postl, Karl
, aki eredetileg prot. pap volt, majd Svájcon át, Németországból Amerikába vándorolt, s regényíró lett; előbb
Cooper
Cooper, Astley Paston
követője volt, majd
Balzac
Balzac, Honoré de
hatására az amerikai társadalom rajzát tűzte ki célul. Kajütkönyv c., 1841-ben irt regénye a texasi szabadságharc korából veszi anyagát. —
Kertbeny
Kertbeny Károly
ez időben Brüsszelben élt, s főképpen a Leipziger Illustrierte Zeitungnak írt. Ebből vehette át a lipcsei,
A.
Arany János
által folyvást olvasott Európa a cikket, s innét lehet a gl. tárgya. —
A.
Arany János
-nak
Jókai
Jókai Mór
hoz irt leveleiben is többször találkozunk a
Mór
Jókai Mór
névvel alkotott kedvesen csipkelődő szójátékokkal. (1. pl. 1855. dec. 10.
Ráth
Ráth Mór
.)
 
  5. sz.  
  540.  
  * Az akadémia hétfői (jan. 23-ki) ülésében, a philosophiai és törv. és történettudományi osztályokon lévén a sor,
[szerkesztői feloldás]
...
Tóth Lőrinc r. tag nagyérdekű értekezése következett „a párbajról” A párbaj iránti előitélet, mondá, noha még a középkor átkos hagyománya, annyira meggyökerezett a közvéleményben, hogy még ma sincs a törvényhozásnak ereje azt egészen kiirtani. Dracói szigorú törvények inkább nevelnék mint gyógyítanák e bajt. Legfölebb ahhoz lehet remény, hogy szűkebb korlátok közé szoríttassék a párbaj maniája. E végre az értekező négy eszközt ajánl: r. emberséges irányu nevelést, s az irodalom közremunkálását e társadalmi visszaélés megbélyegzésére. 2. Célszerű törvényt a párbaj ellen, s mint olyat, az 1844-ik törvényjavaslatot ohajtja érvényre emeltetni. 3. Párbaj elleni egyleteket, oly férfiak kezdeményezésével, kiknek férfias bátorságát senki kétségbe nem vonhatja. 4. Becsületbiróságokat, melyek elé minden párbaj viendő, s melyek elejét vegyék a hetyke semmiskedésből eredett párbajoknak. Az akadémia közhelyeslő éljennel fogadta az alapos munka felolvasott részeit.
[szerkesztői feloldás]
..
n
Jegyzet Tóth Lőrincre 1. 12. gl.
 
  541.  
  * Az akadémiai titoknok választás, folyó hó 26-án délutáni 5 órakor végbement. Megválasztatott Arany János, 30 szavazattal 12 ellen; ki e hivatalt, köszönete mellett azon kijelentéssel, hogy részéről csak ideiglenesnek kivánja tekinteni, elfogadta. (Lapunk szerkesztésére e változás semmi érezhető hátránnyal nem leend.)
n
Jegyzet
A.
Arany János
, mint életrajzai egybehangzóan vallják, csakugyan ideiglenesnek tekintette hivatalát (
Voinovich
Voinovich Géza
III. köt. 173. 80. 1.), s lett belőle másfél évtized. 1877-ben szabadult csak meg tőle.
 
  6. sz.  
  542.  
  * Még egyszer „vigadó és vigarda”. Addig-addig próbálgattunk új szót alkotni a „redout”-ra, míg — nem a farsangnak lett vége, mert az ez évben elég hosszú, hála istennek, hanem — kisült, hogy „redout” nem is azt teszi a mit mi ugy keresünk, mint Diogenes az embert, hanem egyszerüen csak annyit, hogy „erőd” Z. A. ugyanis a P. N.-ban kimutatja, a francia akadémia szótára, s az olasz szótár nyomán, hogy e nyelvekben a „redout”-ot „vigarda”-i értelemben csak provincialiter használják, s igy is nem épen „tisztességes” összejövetelekre. Tehát csak azért, mert a német nyelvben valami különös értelemben használják, minek csináljuk mi e különös értelemre valami különös és igen értelmetlen rosz magyar szót. Z. A. tehát még egyszer a „vigadó”-t ajánlja, s mi most már felfogadjuk, hogy ezután azt használjuk, ha csak minden laptársunk magunkra nem hagy vele, (sőt akkor is. Szerk.)  
  (?)
n
Jegyzet A redout elnevezésére 1. 535. gl. — A gl., mint a szerkesztői megjegyzés mutatja, Arany Lászlóé lehet. —
Z. A.
Zichy Antal
— alighanem Zichy Antal — cikke: PN 1865. febr. 2. 27. sz.
 
  543.  
  * Szalay LászlóMagyarország történeté”-nek folytatására és befejezésére mind a Szalay árvák gyámja B. Eötvös József, mind a kiadó, Lauffer Vilmos, Thaly Kálmánt szólították föl. Szép megbizás az ifju historicus részére, csak hogy nem fogja-e erejét felülmulni, kivált miután épen az utolsó másfél század, s így a legnehezebb rész van hátra, melyben legjobban kipótolhatatlan
Szalay
Szalay László
irodalmunkra nézve.
n
Jegyzet
A.
Arany János
értesülése téves volt, s a K következel száma egy személyes, kommentáló elemet nem tartalmazó gl.-ban ki is javította: „Mult számunk e hirét — úgymond — oda kell módosítanunk, hogy nem az egész mű, hanem csak a hatodik kötet (melyből már csnk kevés van hátra) — befejezése forog kérdésben, s ez az, a mit
Thaly
Thaly Kálmán
magára vállalt. ( K III. I. 7. sz. Vegyes.)
 
  8. sz.  
  544.  
  * Hétfőn (febr. 13.) az akadémia nyelv- és széptudományi osztályának volt ülése.
Fogarasi
Fogarasi János
János r. t. folytatás bevégzé már régebben megkezdett értekezését „Kriza János székely népköltési gyüjteményéről nyelvészeti tekintetben”. Ez alkalommal leginkább a „Vadrózsák” kitételeit magyarázó szótárból emelt ki némely ritkább és figyelemre méltóbb szavakat, s a székely tájnyelv oly sajátságait fejtegeté, melyek világot derítenek a közös irói nyelv némely szavaira. Fejtegetései közt előfordulván a denevér szó is, s honnan származhatott: egy osztálybeli tag, közbeszólva, megjegyzi, hogy a denevér szót talán nem is den v. dan gyökből kell származtatni, mert a szó ez alakja lehet hogy kopott: ugyanis
Tompa
Tompa Mihály
egy költeményében olvasta: „jár a tündelevény” s kérdésére
Tompa
Tompa Mihály
tól ugy értesűlt, hogy e szép hangzásu s költői szó: tündelevény, semmi egyéb mint a gömöri tájnyelvben ismeretes neve a denevérnek. E szerint a denevér a tün, tünde, tündér szók atyafiságához tartöznék, a mi nem valószinűtlen, ha ez alkonyi félmadár csapongó, el-eltünő röptét tekintjük. Erre egy r. tag megjegyzi, hogy hiszen van a denevérnek sokféle tájneve, péld. bőregér, szárnyas egér stb. A közbeszóló célja azonban nem az volt, hogy ama sok tájnév mellé pusztán még egyet felhozion, hanem hogy e szép magyar szóra rámutasson, melyből a denevér csonka szó eredete valószinüen megfejthető.
Fogarasi
Fogarassy János
továbbá egy, az irodalomban nagyon elharapódzott visszaélésre figyelmezteté hallgatóit: ez az — onta, — ente képzőnek — onkint, — enkint helyetti használata. Divatba jött ugyanis naponkint, éjenkint helyett naponta, éjente szókat irni. Értekező mind a régi mint a mai népnyelvből kimutatja, hogy naponta annyi mint: napnak idején, éjente éjnek idején, vagy nap folytán, éj folytán (mig t. i. a nap és éj tart); így évente év folytán; idénte: idejében: sőt tájnyelvben: legénytem = legény koromban; idéntem = időmben; füvente = fű korában (kaszálni a zabot); elevente = élő állapotában. Bár figyelembe vennék e megrovást azok, kik az naponta szót derüre borura használják naponkint helyett.
[szerkesztői feloldás]
..
n
Jegyzet A tündelevény szó s ilyenfajta származtatása erően megragadta
A.
Arany János
képzeletét és tetszését. Még fél évtized múltán is védelmébe vette a Nyr-rel szemben. Edelspacher Antal azt állította ugyanis, hogy szláv eredetű a szó ( Magyar Nyelvőr 5: 155. 1.).
A.
Arany János
lapszéli jegyzetet tett: „Tehát még mai napig élő, magyarból megfejthetei elnevezés helyett is valami idegen kell: szláv, oláh, görög, akármi! csak magyar ne legyen!” ( Magyar Nyelv XIII. 157. 1.) — ki volt a közbeszóló „osztálybeli tag”, az Akadémia jegyzeikönyvébe, sajnos, nincs följegyezve.
 
  545.  
  * Hogy némely lap mily hiteles és pontos tudósitást hoz közintézeteink nyilvános gyüléseiről, íme egy szép példát mutatunk be olvasóinknak a „Gazdaasszonyok Hetilapja” referense után: „A Ballada elméletéről irott pályamunkák közül többen levén érdemesek a jutalomra, sorshuzás utján döntett
 [!]
[sic!]
el s a sorsvederből Arany János,
Gregus
Greguss Ágost
ur jeligéjét húzta ki.” Nem szükség olvasóinkat a lapokban átalános közlött hivatalos jelentésekre utalnunk, hiszen ily parodiája az itélethozásnak s az érdemek jutalmazásának a Dahomey királyságban sem dívik.
n
Jegyzet A Kisfaludy Társaság által hírdetett ballada-elméleti pályázat díjának odaítélése Greguss Ágostnak híres kis könyvéért ( A balladáról.
Pest
Budapest
1875.), már előző évben megtörtént, természetesen, a szokásos bíráló eljárásnak megfeleleien. — A „Gazdaasszonyok Hetilapjá”-t Vachott Sándorné szerkesztette. ( Sőtér István: Eötvös József.
Bp
Budapest
. 1953. 338. 1.) A lapnak az OSZK-ban nincs nyoma. — A napjainkban fölszabadult s köztársasággá alakult Nyugat-Afrikai Dahomey akkor fekete királyság volt.
 
  546.  
  * Valamelyik régibb számunkban irtuk, hogy a debreceni magyar átlász óta magyar földabrosz talán nem is jelent meg. Azóta figyelmeztettek bennünket, hogy de bizony jelent néhány héttel ezelőtt Hunfalvy János felügyelete alatt egy 23 darabból álló elég teljes kiadás, melynek ára 12 frt. Culpa nostra stb.
n
Jegyzet Az Atlászt hiányoló gl.: 538. — Hunfalvy János munkája: „ Magyar kézi atlasz, mely 26 nagy földképen az egész Földnek egyes részeit ábrázolja.
Pest
Budapest
1865.
A.
Arany János
értesülése tehát nem egészen pontos. — culpa nostra stb.: a mi vétkünk stb. valamely latin szólás kezdete, amely a tévedés beismerését jelenti; esetleg a „mea culpa” gyónási formula változata.
 
  9. sz.  
  547.  
  * Közelebb mult hétfőn (20.) az akadémia phil.-törv.- és, tört.-tudományi osztályai közös ülésében
[szerkesztői feloldás]
...
Purgstaller
Purgstaller József
József r. t. értekezett „az anyag és erő közti viszonyról” e jeles munkájában a természettudományok mai állásából indulva ki, a mi ritka eset bölcselőinknél;
[szerkesztői feloldás]
...
n
Jegyzet Purgstaller Józsefre 1. 421. gl.
 
  548.  
  * A Vámbéryvel jött tatár mollah (tulajdonképen üzbek Kungradból, az Aral tó mellől) september óta folytonosan Szilády Áronnál tartózkodik Halason, és szorgalmasan tanul magyarul. Már annyira vitte, hogy „Buda halálá”-ból a „Csudaszarvas regéjét” le is forditotta anyanyelvére, és ezt kerek, olvasható latin betükkel (melyeket szintén csak Magyarországban léte óta ismer) lemásolva, be is küldte a szerzőnek. — Curiosum képen, hogy ez atyafi-nyelv hogyan hangzik, ide irjuk az első strófát:  
 
 
 
Sakhadin sakhaga ucsadi kuslár,
 
Aghizdin aghizga baradi szözler,
 
Görlerning üsztüne csikadi otlár,
 
Turar szöz isittip jirinnen pahlvánlár.
 
 
 
(Száll a madár, ágrul ágra,
 
Száll az ének, szájrul szájra;
 
Fa kizöldül ó sirhanton,
 
Bajnok ébred hősi lanton).
 
n
Jegyzet
Vámbéry
Vámbéry Ármin
tatárjára 1. 502. gl. — Több
A.
Arany János
-nyal váltott levele maradt fönn
Szilády
Szilády Károly
nak; azt azonban, amelyben ezt a fordítást elküldötte, nem ismerjük. — Az egzotikus fordításról egyidejűleg a PN is hírt adott, majdnem szóról-szóra adva e gl. szövegét. Nyilván maga
A.
Arany János
mesélhette a PN szerkesztőségében, s innen az egyezés. „A csodaszarvas regéjét” le is fordította anyanyelvére, és ezt szép kerek olvasható latin betűkkel be is küldte a szerzőnek.” ( PN 1865. márc. 1. 49. sz.)
 
  549.  
  * Megjelent a „Budapesti Szemle” uj folyamának első füzete. Tartalma legnagyobb részét, II ivet, Deák Ferenc értekezése: „Észrevételek Lustkandl Vencel ily cimű munkájára: „Das ungarisch-österreichische Staatsrecht” a magyar közjog történelmének szempontjából” — teszi.
Lustkandl
Lustkandl Vencel
ur fáradságot vett magának nagy szorgalommal forgatni, olvasni a magyar közjogra vonatkozó némely dolgokat, hogy annál alaposabban támogathassa ön politikai nézetét; azonban okoskodásait nagy hazánkfia az ő régi pajzsával és fegyverével, a logikával, egymás után háritja az ő régi politikai nézetét; azonban okoskodásait nagy hazánkfia az ő régi pajzsával és fegyverével, a logikával, egymás után háritja el és vágja vissza. A nagy érdekü közjogi értekezés németül is meg fog jelenni Emich Gusztáv kiadásában. —
[szerkesztői feloldás]
...
n
Jegyzet Lustkandl Wenzel (1832—1906) osztrák jogász, aki az abszolutizmus centralizmusát s az egységes birodalom elvét történeti-jogi érvekkel próbálta megvédeni a magyar követelésekkel szemben. Könyve: A magyar-osztrák államjog. — A korszak kutatói között újabban föl.merült oly vélekedés, hogy a munkát tulajdonképpen nem
Deák
Deák Ferenc
, hanem Csengery Antal írta.
[szerkesztői feloldás]
Somogyi Sándor szóbeli közlése.
 
  10. sz.  
  550.  
  * Reviczky Szevér siremléke, egy magas tört szobor, mely a budai hangverseny jövedelméből s kegyes adakozásokból készült, nem sokára fel fog állíttatni. A szobor alján kis koszorúban az elhunyt neve, kora, halála napja, s a következő szép és jellemző vers lesz vésve:  
 
 
 
Mindent, mi szép volt, forrón szeretett,
 
Hazát, barátságot, becsületet,
 
Szerette mindezt túllángolva, hőn,
 
S az egyiknek áldozatja lőn.
 
n
Jegyzet Reviczky Szevér síremlékére a verset Tóth Kálmán írta. (1. PN 1865. jún. 24. 143. sz.) — A PN átvette
A.
Arany János
szövegét, de megjelölte a szerzőt is. —
Reviczky
Reviczky Szevér
re 1. 251. gl.
 
  551.  
  * Tisztelt laptársunk a M. Sajtó mostanában sűrűn használja az irodalomban nem igen használt „imént” szót, de nem helyes értelemben. Ő azt szokta kifejezni vele, hogy „a napokban” — „nem rég” stb., pedig az a szó határozottan azt teszi, hogy: „nehány perccel, pillanattal ezelőtt.” A Nagy Szótár szerint: „csak kevéssel ezelőtt, épen most p. az imént láttam, az imént mondottam.” Ne forgassuk hát ki szavainkat helyes értelmökből, kivált miután eddigi értelmökben még nagyobb szükség van rájok, mint volna azon újban, melyben használni kezdik.  
  (?)
n
Jegyzet A Czuczor-Fogarasy-féle Nagyszótár szövegét nem pontosan közli a gl. Az így hangzik: „Csak kevéssel ez előtt, éppen most történt, hogy Imént láttuk, imént mondottuk.” — „P.”: nyilván például.
 
  552.  
  * Mult heti (9.) számunk mellett küldöttük szét
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
Ferenc arcképét 1804-ből, minek megérintése a lapból kimaradt. Most utólag figyelmeztetjük rá t. előfizetőinket, hogy ha (mint gyakran megesik) eltévedt volna a postán, idejében reclamálhassák. Később
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
öregkori arcképét is szándékunk adni; de ez is, mely kevéssel fogságból kiszabadulta után, és tudtával készült, méltó vala, hogy nagyobb körben ismerje a közönség. A következő arckép,
Batsányi
Batsányi János
é, már munkába van véve.
n
Jegyzet
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
öregkori képét már nem sikerült adní; közben a lap megszűnt.
 
  11. sz.  
  553.  
  * Berlinben más figyelemre méltó is van, a himeves miniszteren kívül. Most egy történelmi társaság alakult csupán Berlin város történeti kutatására. Vajha nálunk is vidékszerte szaporodnának az oly történet nyomozó társaságok, milyen nem rég Győrött alakult.
n
Jegyzet A hírneves miniszter nyilván
Bismarck
Bismarck, Otto Eduard Leopold von
, aki 1862 szeptemberében lett miniszterelnök, és hivataloskodásának ép e szakaszában (1862—1866) megbortánkozó látványosságot nyújtott egész Európa számára a parlamentnek majd furfangos kijátszásával, majd durva erőszakos semmibe vételével. — A győri történetkedvelőkre 1. 562. gl.
 
  554.  
  Babonák és népszokások gyüjteménye Cseh és Morvaországból” cimű könyv jelent meg közelebb német nyelven, mit csak azért emlitünk, hogy a nép hitregei s történeti multj ára világot deritő efféle gyüjtemények iránt a figyelmet itthon is ébresszük.
n
Jegyzet A Morvaországi babonák és népszokásokról szóló könyv nyilván
Joseph Virgil Grohmann
Grohmann, Joseph Virgil
Abergauben und Gebräucke aus Bökmen und Mäkren,
Leipzig
Lipcse
1864. c. munkája.
 
  555.  
  * Figyelmeztetjük t. olvasóinkat Balázs Sándornak épen most megjelent beszélygyüjteményére: Tükör darabok, két kötetben. A kettő 8 beszélyt foglal magában, u. m. „Henrik angyala'', „Jogász bál”, „Három gép”, „A szürke kaputom története”, „A kik az asztal végén ülnek”, „Náni néni”, „Tizenhat pengős szerelem”, „A gyermek alszik”. Ezek közül az első, harmadik és negyedik a Figyelő s Koszorú hasábjain jelent meg először, s igy olvasóink előtt e gyüjtemény egy része már be van mutatva. Balázs Sándor egyike azon nem nagy számú beszélyiróinknak, kik a fősulyt nem csattanós helyzetekre, hanem a lelki állapotok festésére helyezik, s így műveit méltóknak tartjuk az ajánlatra.
n
Jegyzet Balázs Sándorra 1. 174. gl. — Későbbi írói működésére sajnos, egyáltalán nem áll ez a jellemzés; teljesen behódolt a népszínműves irány csattanókra építő divatjának. — Henrik angyala: SzF I. I. 16—18. sz., A szürke kaputom története. K LII. 17sz., A háromgép: K II. I. 6—7. sz. — Közölve
Várdai
Várdai Béla
: Adalék 740. 1.
 
  556.  
  * Az Akadémia hétfői (márc. 6-ki) ülésében, mely gr. Dessewffy Emil elnöklete alatt a phil. törv. és tört. tud. osztályok részéről tartatott, először a titoknok jelenté b. Jósika Miklós nak mult febr. 27-én
Drezdá
Drezda
ban történt gyászos elhunytát. Megérinté röviden, hogy szépirodalmunk e régi fáradhatlan bajnoka, a mellett hogy költészetünk egy addig majdnem parlagon heverő ágát, melyben szinte kezdeményező volt, eleinte mondhatni egymaga, a virágzásnak nevezetes fokára emelte; egyszersmind, méltán kedvelt regényei által, előmozdítá, szélesebb körben, a társas életben is elterjeszté s hatalmasan segité kivívni, a nyelvujitás diadalát. Reményét fejezte ki továbbá a szóló, hogy bár
Jósika
Jósika Miklós
földi részei nem nyughatnak a hazai földben: az akadémiától nem lesz talán megvonva kegyeletének nyilvánithatása, s hogy így e jelesét is befogadhatja azon egyszerü de díszes pantheonba, melyet emlékbeszédek s évkönyvei által szokott emelni elhunyt tagjai irodalmi érdemeinek. Végre felhivta az akadémiát, intézkedjék emlékbeszéd tartása iránt, — mely utóbbi intézkedés az illető, nyelv- és széptudományi osztályhoz tétetett által.
[szerkesztői feloldás]
...
n
Jegyzet A „mult febr. 27-én.”: félreérthető. Jósika ez év februárjában halt meg. Hamvait születése 100. évfordulóján hozták haza
Drezdá
Drezda
ból, s a kolozsvári temetőben helyezték nyugalomra. — Közölve
Várdai
Várdai Béla
: Adalék 738. 1. részi.
 
  557.  
  * Ezt is jó tudni. Valami Löwenthal nevű úri ember Németországban új vallás alapításán fáradoz. Az általa toborzandó felekezet cogitánsok (gondolkozók) nevet fognak viselni;
L.
Löwenthal
úr hit ágazatait eddigelé egy röpiratban bocsátá ki, melynek cime: „Religion ohne Bekentniss” azaz, jó magyarúl: „Vallás, vallás nelkül.”
n
Jegyzet Lőwenthalról semmit sem tudunk. A szójáték abból adódik, hogy a Bekentniss német szó egyszerre jelent vallomást, hitvallást és vallást is.
 
  (?)  
  558.  
  * Tirolban akadt ember, ki
Goethe
Goethe, Johann Wolfgang von
Erlkönig”-jét sajátságosan magyarázza. Szerinte az egész egy allegoria, melyben a gyermek a kath. egyházat, a tündérkirály a szabad kőművességet ábrázolja. Ez az úr is elmehetne olvasva a millenium váró angolok közt.  
  (?)
n
Jegyzet A milléniumot váró angolok e korbeli hirdetői azoknak a kereszténység egész történetét végigkisérő j6slásoknak, hiedelmeknek, amelyek szerint Krisztus újra eljön a földre, hogy megalapítsa örökké tartó birodalmát.
 
  12. sz.  
  559.  
  * Élénk kis esti lapunk, a Magyar Sajtó, april elejétől kezdve beléteszi fél lábát a koporsóba. Jelen szerkesztősége (
Pákh
Pákh Albert
, és
Greguss A
Greguss Ágost
.) „egyéb irodalmi elfoglaltsága miatt” visszalép s a szerkesztést a Sajtónak 1861-diki szerkesztője, Hajnik Károly úr veszi át. — Csak kétszer fog hetenkint megjelenni, a kiadó úr, „nem vélvén az olvasó érdeke ellen cselekedni ha egyheti tartalmát nem hat kisebb, hanem két nagyobb adagban” küldi szét. Sajnáljuk a gondosan szerkesztett lapot, mely irodalmi viszonyainkkal legtöbbet foglalkozott a politikai lapok közül, s melynek tárcája nem egy-egy regénynek hónapokon keresztül elnyújtásával, hanem kisebb irodalmi, birálati, könyvészeti, aesthetikai cikkekkel igyekezett a szépirodalmat képviselni.
n
Jegyzet A „Magyar Sajtó (1855—65) Politikai napilap; Kiadó tulajdonos: Heckenast Gusztáv”. Ez a kis, kezdetben Bécsben, később
Pest
Budapest
en megjelenő lap igen változatos sorsot ért meg. Rendben egymásután a következők szerkesztették: Török János, Hajnik Károly, Jókai Mór, Vajda János, Pákh Albert. Irányzata újabb s újabb szerkesztői szerint változott.
Pákh
Pákh Albert
és
Greguss
Greguss Ágost
1863. júl. 1-én vették át. —
Pákh
Pákh Albert
egyéb irodalmi elfoglaltságának Inibenlétét nem ismerjük, de alighanem a magyar hírlapirodalom történetéről nagy ambicióval kezdett akadéiniai székfoglalója lehetett ez; befejezését azonban betegsége súlyosbodása és halála megakadályozta.
Greguss
Greguss Ágost
t pedig alighanem az akadályozta, hogy az országgyűlési napló egyik vezetőjeül szemelték ki. — Hajnik Pál (1806—1866) felföldi kisnemes családból származott; jogász lett, de korán megismerkedett a gyorsírással, s így az országgyűlésen, 48-ban is, a naplók elkészítése körül játszott fontos szerepet. Világos után fölváltva szerkesztősködött, s volt laptudósító; az 1861-es országgyűlésben újra a napló szerkesztője. — A MS e változást bejelentő tudósítása: 1865. márc. 31. 74. sz.
 
  560.  
  * Szintoly hirtelen, mint a Sajtó megszünt, indult meg
Heckenas
Heckenast Gusztáv
tnál egy „jó és olcsó” irodalmi vállalat, „Regélő” cimű. Szerkesztője „nem tudódik”, célja „az egész europai s amérikai irodalomban furorét csinált sensations olvasmányok” terjesztése. — Nem szükség bővebben ajánlanunk, hiszen talán kitűnt lapunk két évi folyamából, hogy mennyire kapunk az ilynemű olvasmányokon.
n
Jegyzet Regélő (1865—68); Regényfolyóirat; Kiadó-tulajdonos Heckenast Gusztáv. A kiadó felelőssége alatt szerkesztve.” Megjelenik „minden hóban kétszer''. Kispolgári, főképp regényfaló nőolvasóközönségreszáinitó lap. Harmadrangú regények mellett hasonló rangú névtelen novellák, karcolatok tö- megét közölte s cikkeket, amelyek nagy emberek s udvarok magán-, főképp szerelmi életébe adtak pletykajellegű betekintést. — A „furóret csinált sensations olvasmányok”, a zajos feltűnést keltő, szenzációs olvasmányokat gyártó irodalmi ipar kezdettől egyik célpontja volt a Vegyes rovat gl.-inak.
 
  561.  
  * Jósika MiklósEmlékirat”-ából a már megjelent két köteten kívül még két kötetre menő kézirat maradt készen. A harmadik kötet mely a bécsi congressus idejéről szól, nem sokára kikerül sajtó alól, s aztán követni fogja a negyedik is. Őszintén ajánlhatjuk olvasóinknak, mert így félbeszakadva is igen kedves olvasmány.
n
Jegyzet
Jósika
Jósika Miklós
önéletrajzára 1. 504. gl.
 
  13. sz.  
  562.  
  * A jövő hóban egyszerre négy új szaklap indul meg, még pedig három közülök oly szakokat fog képviselni, melyeknek irodalmunkban eddig nem volt organumok. — Az egyik „Századok magyar történelmi szemle”; szerkeszti Pesty Frigyes, ki e lapjával a dunántúli történetkedvelők egyik közelebbi gyülésén nyilvánult azon kivánságot ohajtja teljesítni, hogy bár lenne már egy magyar lap, mely a hazai történet kútforrásaival, okmányaival stb. foglalkozzék. — A másik a „Nyomdászati füzetek”, mellyel a szerkesztő, Aranyossy Lajos oda fog törekedni, hogy nyomdászaink magyar nyomdászok, s nyomdászatunk magyar nyomdászat legyen. Igen üdvös cél, s hogy mennyire szükséges tenni, működni ez irányban is, csak az irodalom háztartásával foglalkozók érezhetik eléggé, kik naponkint kénytelenek tapasztalni, mennyire alá vannak még nyomdáink vetve a német nyelv, és kivált a német nyomdászat befolyásának. — A harmadik szaklapot Xántus János és gr. Lázár Kálmán fogják szerkeszteni; cime lesz: „Magyar természettudományi lapok”, melyben egyszersmind a cél és irány is benne van foglalva, a mit a lap maga elé tűzött. — Végre a negyedik lap a
Girókúti
Girókuti Ferenc
és
Pólya
Pólya József
orvos urak szerkesztése alatt meginduló „Kertészgazda”, melynek már mutatványszáma is megjelent. — Az első három lap egészen üres hézagot fog betölteni irodalmunkban, s a negyedikre is van szükség mint olyanra, melynél — ilynemű lapjaink gyakori megindulása, megszünése, egymásba olvadása után — a közönség teljes biztositékot találjon
Pólya
Pólya József
úr köztiszteletben álló nevében.
n
Jegyzet A Századok csak két esztendő multán jelent meg, 1867-ben, miután megalakult a Magyar Történelmi Társulat. — A Dunántúli Történetkedvelők Társaságát 1863-ban hozták létre, Répceszemerén, ahol Nagy János birtokos úr házánál névnap ünneplésre több dunántúli és pesti történetkutató és kedvelő jött össze. Elhatározták, hogy időről időre összegyűlnek egyik vagy másikuknál, bemutatni eredményeiket. Két év múlva a Komárom megyei Csepen ápr. 18-án aztán forma szerint is tudományos társasággá alakultak, újabb két esztendő múlva beolvadtak a frissen alakult Magyar Történelmi Társulatba, annak magvát alkotva. — Pesty Frigyes (1823—1889) temesvári iparos családból származott, újságíró lett, s főképp gazdasági kérdések érdekelték. De kezdettől fogva történeti stúdiumokkal is foglalkozott, és igen nagy része volt abban, hogy a temesvári német polgárság a magyar reformmozgalmak céljaival s a magyar múlttal megismerkedett és megbarátkozott. A szabadságharcban részt vett, majd 1864-ben
Pest
Budapest
re költözött, s egyik szorgalmazója lett a Történelmi Társulat megalapításának. Utolsó esztendeiben főképp forráskutatással foglalkozott. — Aranyossy Lajos (?—?) nyomdász volt ez időben
Pest
Budapest
en, később szerkesztő-újságíró alföldi városokban. Lapjának nincs könyvtárakban s könyvészeti munkákban nyoma. — A Xantus János (1825—1894), a kiváló természettudós és utazó által, aki az előző évben tért haza, s hagyta el végleg az amerikai állami szolgálatot, szerkesztendő lap megjelenésére nincs nyomunk. — Lázár Kálmánra l. 588. gl. — Girókuti Ferenc (1816—1895) magyarosodó német gazdatiszti családból született a Dunántúlon; maga is gazdasági szakember lett, s különösen a kertészet és a gyümölcstermelés területén szerzett érdemeket. A népszerű gazdasági irodalom egyik úttörője. — Pólya Józsefre l. 408. gl. — „Kertészgazda (1865—1867); Magyar gazdák, gazdasszonyok, kertészetkedvelők, állattenyésztők, méhészek, selymészek, szőlészek, dinnyészek, gyümölcsészek, erdészek, s a természettudományokkal foglalkozók szaklapja; Orvos dr. Pólya József
[szerkesztői feloldás]
.
igazgatása mellett szerkeszti Girókub P. Ferenc
[szerkesztői feloldás]
.
laptulajdonos; Kiadó: Emich Gusztáv.” Hetilap.
 
  14. sz.  
  563.  
  * A Réthi Lajos által szerkesztett „Növendékek lapjának” első száma megjelent. Ismert nevekkel (
Indali
Indali Péter
,
Szász K.
Szász Károly
, Sámi László) találkozunk benne, azonban nem annyira e gondosságot, mint a lap irányát tartjuk dicséretre méltónak. Nem közvetlenül árasztott „aranytanácsokkal”, melyeket a gyermekek hamar megúnnak s egyik fülökön be, a másikon kieresztenek, igyekezik hatni az ifjuság nemesbitésére, hanem érdeklő olvasmányok által akarja az erkölcsi hatást mintegy belopni olvasói lelkébe, s ez mindenesetre sokkal célravezetőbb út. Ajánljuk a csinosan kiállított kis lapot illetők figyelmébe.
n
Jegyzet Réthi Lajosra l. 84. gl. — Indali Péter (1824—1885) erdélyi parasztcsaládból származott, jogász lett, s házinevelősködött, majd Világos után a híres Szőnyi-féle intézet tanára lett, s végül 1857-től Erdélyben, Kolozsvárott tanár. — Sámi László (1817—1881) erdélyi, zilahi iparoscsalád gyenneke; tanár lett, és hazafiságánál s széleskörű ismereteinél fogva több reform- s forradalomkori vezető bizalmasa (
Kossuth
Kossuth Lajos
,
Wesselényi
Wesselényi Miklós
, Teleki László). Világos után tanár Kolozsvárott, ahol
Gyulai
Gyulai Pál
hoz is bizalmas barátság fűzte. Munkásságában a materializmus egyik legelszántabb ekorbeli képviselőjének látszik. — „Növendékek Lapja (1865); F. szerk. Réthi Lajos; Kiadja Stein J.; Nyomatott a ref. főtanoda betűivel.” Nagyon figyelemre méltó, hogy
A.
Arany János
ezt a vállalkozást oly melegen pártolta. Az erdélyi, kolozsvári tanárság racionalista, materialisztikus szellemű csoportjának összefogása hozta létre, s már a mutatványszámban Csányi László a világ keletkezését és fejlődését természettudományos, materialisztikus szellemben magyarázta ifjú olvasóinak. Hasonló szellemű tudományos kísérletet mutatott be benne Mentovich Ferenc is. A lap azonban egy évnél tovább nem bírta magát tartani.
 
  15. sz.  
  564.  
  * A nemzeti szinház igazgatója ellen — irja a P. N. — egy pár lap szenvedélyes harcot folytat s minden alkalmat felhasznál, hogy leköszönését sürgesse, vagy hogy azon, véleménye szerint örvendetes hirt elbeszélje olvasóinak, hogy
Radnótfáy
Radnótfáy Nagy Sámuel
úr már leköszönt. Mi nem találjuk ezt se oly örvendetesnek, se oly kivánatosnak mint mások. És nemcsak azért, mert nem tudjuk, mi következik utána, hanem azért is, mert egyesek ellenszenvét nem tartjuk elegendő oknak, hogy ezért az igazgató lelépjen. — Mi pedig sajnálva halljuk, hogy a lemondás már csakugyan megtörtént volna, de az állandó bizottság közbevetette magát, hogy
R.
Radnótfáy Nagy Sámuel
urat addig megtarthassa helyén, mig országos intézkedés történhetik.
n
Jegyzet Radnótfáy Nagy Sámuel (1803—1896) erdélyi középnemes családból származott, jogot tanult, de korán foglalkozott irodalommal is, fordított. A közéletben konzervatívnak számított, s Világos után is magas hivatalt töltött be. 1862-ben lett intendáns, s bár „gutgesinnt”-nek tekintették, főképp ízlésével, szervező készségével használt a színháznak. Ezért a Gyulai—Csengery csoport mellé állt, midőn az üjabb polgárias, ellenzéki nemzedékek s a francia romantikával rokonszenvező csoportok Zilahy Károly, Reviczky Szevér és Dobsa Lajos vezetésével támadást indítottak ellene, sőt 1863-ban
Reviczky
Reviczky Szevér
és
Zilahy
Zilahy Károly
memorandumot is szerkesztett, amelyben lemondását kérték, s amelyet mintegy hetven iró és színész irt alá.
Gyulai
Gyulai Pál
már ekkor
Radnótfáy
Radnótfáy Nagy Sámuel
mellett foglalt állást ( K 1. 1. 3—5. sz.) s a K azóta is, bár egyes intézkedéseket helytelenített rendszerint mellette nyilatkozott. A K e gl.-ája szövegét a gondolatjelig szóról szóra a PN-ból vette. (1865. ápr. 5. 78. sz.)
 
  565.  
  * Poor Imre orvostudor a pesti Rókus kórház első orvosává neveztetett. (Nem elsőd orvos, mint némelyek irják. Azért, hogy másod, harmad lehet és van, nincs elsőd. Az „első” szóban már benne van az a sorozás, mit a másod harmad-ban a d jelent. Ha elsőd jó volna, ugy elsődik-et kellene mondanunk el helyett. Oda pedig még nem jutottunk.)
n
Jegyzet Poor Imrére l. 453. gl.
 
  566.  
  * Minden lap elmondta már, hogy a pesti csónakegylet ezentul foglalkozókat is vesz föl; de mi maig sem tudjuk, mit jelent e szó: olyanokat-e, kik a csónakászattal m. e. műkedvelésből foglalkoznak, vagy olyanokat, kik átalában bizonyos foglalkozással keresik kenyeröket. Ha ez utóbbi: nem szeretnők, hogy e szó felkapjon s oly szint vessen aristokratiánkra, mintha az semmivel, vagy legalább semmi hasznossal nem foglalkoznék. Nincs már oly osztály többé.  
  (?)  
  567.  
  *
Gutzkow
Gutzkow, Karl
német hires költőnek, ki, mint tudva van, egy idő óta elmeháborodásban szenved, két regényeért: „Ritter von Geiste” és „Zauberer von Rom” — Brockhaus firmája, mint most kényszerűlve nyilatkozik, 6000 tallért fizetett, a mi, (hivatkozik az üzlet férfiaira,) lehető legnagyobb tiszteletdij a mostani német irodalmi viszonyok közt. Elég szép is, tagadhatatlan, de oly nagy olvasó közönség mellett, minő a német, állhatna kissé fényesebben is a dijazás dolga, kivált ha oly első rangu szerencsétlen irójáról van szó, mint
Gutzkow
Gutzkow, Karl
.  
  (?)
n
Jegyzet Gutzkow, Karl Ferdinánd (1811—1878) a radikális Ifjú Németország mozgalmának egyik legjelesebb képviselője ez évben kísérelt meg öngyilkosságot, és ennek következtében lett elmezavara, amely már korábban is mutatkozott, köztudottá. A Brockhaus, a világ egyik nagy könyvkiadó cége által megvett regényei: A szellem lovagjai és A római varázsló erősen antiklerlkálisak.
 
  568.  
  *
Hesekiel G.
Hesekiel, Johann George Ludwig
Berlinben egy kissé vadregényes költeményt irt s adott ki, a „Halál életéből” cimmel. Az egészet álmodja valaki; de a halál szerepe az, hogy e jó urnak kedve kerekedik egy kis földi szerelemhez, s körútat tesz a civilizált népek közt. Angliában sikertelen szerelmi epedés miatt szörnyet kell halnia, Spanyolországban az inquisitio földalatti börtönbe temeti, Franciaországban megmérgezik, Olaszországban rőfnyi szarvakat raknak fel neki. Mihozzánk nem jő; itt pandurokkal s rablókkal gyülne meg a baja. Ki a phantasiát a képtelenek képzelésében tartja: annak ez már csakugyan phantasia lehet.  
  (?)
n
Jegyzet Hesekiel, Johann Georg Ludwig (1819—1874), berlini újságíró és szerkesztő, aki a késóromantikától indult, s a rohamosan fejlődő nagyváros kispolgárságának egyik jellegzetes regénygyárosa lett. Anekdoták egybefűzése és földuzzasztása volt kedvelt módszere, de a fantasztikus is nagy szerepet játszott munkáiban. Az emlltett historia Wappensagen, 1865. c. kötetének egyik darabja.
 
  569.  
  * Az akadémiai palota épitőmestere,
Stüler
Stüler Ágost
, még a mult hó közepe táján meghalt. Hirtelen halállal mult ki, 65 éves korában. Dr. Stüler Ágost, fő épitészeti titkos tanácsos. — Schinkel tanítványa — a porosz király építő mestere volt, a fő épitészeti hivatal igazgatója, az ipar és keresk. ministeriumban titkos tanácsos, a műakadémia tanácsának tagja, sok rendjel tulajdonosa. Jelentékenyebb építményei között egy német lap felhozza a pesti múzeumot is, olyféle kis pontatlansággal, melyet ott nyugat felé akkor is elkövetnek irányunkban, ha az ő jeles embereikről van szó.
n
Jegyzet
Stüler
Stüler Ágost
re l. 89. gl. — Melyik ez a német lap, nem tudjuk; talán ismét az Európa. (l. 377. gl.)
 
  570.  
  * Az a
Kiss
Kiss August
nevű szobrász, ki Berlinben közelebb meghalt, lehetne magyar eredetü is, de kötve hisszük, mert német betükkel Kisz-nek irják, s csak a latin német-irás szerint Kiss-nek. Hagyjuk az efféle kiss-szerű atyafiasitást: mi hasznunk benne!
n
Jegyzet Kiss August (1802—1865) a romantikus és újklasszikus stílust vegyítő német, berlini szobrász; különösen állatszobrait ismerték.
 
  16. sz.  
  571.  
  * Mult pénteken (apr. 9.) már lapunk bezárása után, kisérte örök nyugalomra irótársai és baráti gyász csoportja
Kempelen
Kempelen Gyöző
Gyöző hammvait. Ő szorgalmas fiatal munkása volt irodalmunknak, derék ember és jó hazafi, méltó arra, hogy kora elhunytát fájdalommal említsük, s ezzel is sötétebben tekintsünk végig irodalmi férfiaink ritkuló soram.
n
Jegyzet Kempelen Győző (1829—1865) elszegényedett neves középnemesi család fia; tanár, újságíró, aki kisigényű verseivel a nemzeti klasszicizmus és a Tóth Kálmán-féle epigon népiesség modora között ingadozott. Az Új Nemzedék (l. 251. gl.) köréhez számították.
A.
Arany János
-nyal már korábban személyes kapcsolatba került. 1858. januárjában arra kérte
A.
Arany János
-t, írjon felesége sírkövére néhány sort. Felesége, Róza, Tóth Kálmán nővére volt, s az irodalomban is ismert név: hat kötet beszélye s egy regénye jelent meg:
A.
Arany János
eleget tett a kérésnek (Kempelen Ríza sírkövére. —
A.
Arany János
krk, 1. köt. 281., 508. l.) A K rokonszenvét azonban alighanem előmozdította az is, hogy Kempelen Vajda röpiratait elleniratban igyekezett cáfolni, a Bihar c. lap 1862—1863. évfolyamában; egyrésze e cikkeknek Herostratidák. Felelet Aristidesnek az „Önbírálatra” és „Polgárosodásra”.
Pest
Budapest
, 1863. címmel meg is jelent könyv alakban.
 
  572.  
  * A névmagyaritókat figyelmezteti a helytartó tanács, hogy folyamodványaikat ne közvetlenül, hanem mindig a helytartó tanács útján intézzék a m. udv. cancelláriához. Mi pedig, ha elfogadnák, arra figyelmeztetnők őket, hogy kövessék ama közelebbi nehány névmagyarítót, kik érthető magyar nevet választottak, ne pedig azon régebbieket, kiknek magyar neve első hallásra elárulja, hogy a csupán szolgai fordítása valamely idegennek. Miért roszul, ha jól is lehet?  
  17. sz.  
  573.  
  * Hogy a magyar tudományosságnak szentelt ezen diszpalota, kezdetéhez méltóan, be is végeztessék: főuraink és áldozatkész tehetősb fiai hazánknak, a nyomasztó pénzviszonyok dacára, nem szünnek meg a kimerülni kezdő épitési pénztárt újabb adományokkal gyarapítni. Igy közelebb olvassuk, hogy gróf
Festetics
Festetics György
György 3000 forinttal járult az épitési költségekhez; nem sokára pedig egy Marczibányi nevet fogunk említhetni, kétezer forint adománnyal.  
  (?)
n
Jegyzet Festetich György (1815—1879) a Georgikont alapító nagy keszthelyi gróf unokája; de ó már konzervatív, aulikus főúr; egy ideig a király személye körüli miniszter. — Melyik Marczibányiról van szó, nem tudjuk.
 
  574.  
  * Az akadémia palotájáról lévén szó: még egy szem magot kisértünk meg elhinteni, talán, ha a nagyobb lapok is segítik röptét, valamikor fogékony keblekre talál tehetősb hazánkfiainál. E nemzeti diszépület, a mi az architecturát illeti, körülményeinkhez képest elég fényesen jött létre; de hiányzik, a mi ily épületek teljes bevégzettségét megadja, a festészet és szobrászat méltó közreműködése. Van ugyan az épület külsején nehány terra-cotta szobor — laptársaink megrótták — mi, ha az idő viszontagságaival dacolni birnak, legalább mig másokkal cserélhetjük fel, azt mondjuk: jól tette az építtető bizottmány, hogy költségesebb szobrokkal nem terhelte az úgy is eléggé megterhelt építési pénztárt. Van továbbá néhány olajfestvény, még a régi teremből: elhunyt tagok arcképei, az akadémia jelvénye,
Széchenyi
Széchenyi István
álló képe, és 3—4 mellszobor. De vajon ennyi lesz-e, mi a monumentális épületet diszinteni fogja, az idők végtelenéig? — Az épittető bizottmány, bölcs előrelátással, úgy gondoskodott, hogy számos fülke, számos oly hely maradjon mind az előcsarnokban, mind a teremben, hová később szoborműveket diszesen beállíthatni: ezek betöltése a vagyonosabb honfiak áldozatkészségének, és a következő nemzedékek buzgalmának lesz fentartva. Fiatal művészeink szaporodnak, de munka nélkül honn, külföldre kénytelenek elzülleni, mert főuraink és jobbmódú honfitársaink a szobor diszitményt magán házaiknál még költségesnek tartják. Ime itt a hely, az alkalom, közhelyre áldozatul összehordani azt, a mit magán lakásokon még most átall a magyar ember. A közélet, a tudomány férfiainak Westminster Hall lehetne idővel az akadémia csarnoka. Az Esterházy-képtár ott lesz, az igaz, de nem mint az épülettel öszhangzó diszlet, hanem mint oda szállásolt gyüjtemény: kivánatos lenne, épen azért is, mivel e nagy becsű képtár is ott lesz, a főlépcső, előcsarnok stb. helyiségeinek, a közönséges falfestés helyett, idő mulva frescóval fölváltása is. Mind ez a jövő dolga, de nem árt minél gyakrabban emlegetni, hogy lassankint az eszme valósággá érlelődjék.
n
Jegyzet A Westminster Hall London egyik régi nevezetes épülete, amelyet 1820-ban építettek újjá, részben megtartva és utánozva eredeti gót stílusát. Folyosóin a legnevesebb angol államférfiak szobrai állnak. — Az Esterházy képtárra 1. 367. gl.
 
  575.  
  * Valamelyik lapszerkesztőről azt irják collegái, hogy feladatúl tűzte volna ki magának fiatal irókat szerkesztőkké növelni. Mi pedig azt nem foghatjuk meg, hogy az általános emberi és irói képzettségen kivűl minő képzettség kivántatik még a szerkesztéshez, a mit egy kis gyakorlat bármely valamire való szerkesztőség irodájában meg nem adna.  
  576.  
  * A budapesti hajós-egylet már kiadta idei versenye sorrendjét. Dijak 100, 50—50, 20 stb. arany; tehát: „paulo majora canamus”. Ha meg nem sértenők a t. egyletet, azt szeretnők megkérdeni tőle: vajon célszerű és lehetséges volna-e a vitorla-hajózást ősz Dunánkon meghonosítani? és nem érzi-e a t. egylet ez újításra hivatottnak magát? — Ha lehetséges, ugy hisszük, idővel igen. Mily szép volna a széles Dunát lobogó vitorlákkal borítva látni!  
  (?)
n
Jegyzet Paulo majora canamus: nagyobb dologról énekeljünk. (
Vergilius
Publius Vergilius Maro
IV. eclogájának elejéről való e szólássá vált mondat.)
 
  577.  
  * Sajnálkozva emlegetik a lapok a selmeci erdészeti akadémia leendő megszüntét, hogy a mariabrunni erdészeti intézettel egyesüljön. Valóban nagy kár lenne, ha e hir teljesednék.
n
Jegyzet Mariabrunn: egy Bécs melletti híres kolostor fölé épült falu, nyaralóhely. — A hír álhír volt.
 
  578.  
  * Megjelent a „Növendékek Lapjának” egy pár első száma. Szerkeszti Réthi Lajos, kiadja Stein J. Kolozsvárott. A nevelés férfiai többször megkisérlették nálunk ifjusági folyóirat alapitásút, de mindannyiszor nem nagy sikerrel. Ohajtjuk, hogy az új lap szerencsésebb legyen mint elődei. Erdélyben sok szakképesség és ügyesség van a nevelési téren; tudtunkra az első gyermekzsebkönyv (
Döbrentei
Döbrentei Gábor
Kis Gyulája”) is Erdélynek köszöni létét. S e „Növendékek Lapja” első számai után minden jót várhatunk.
n
Jegyzet A Növendékek Lapjára 1. 563. gl. — Réthi Lajosra uo. — Döbrentei Gábor (1876—1851) munkája: A kis Gyula könyve, vagy fiu- és leánygyermekek számára irt elbeszélések.
Pest
Budapest
1829., a maga korában rendkívül népszerű volt, s több kiadást ért meg.
 
  579.  
  * Plouvier Eduard uj szinműve, „Madame Aubert” a hatásosb darabok közé tartozik, melyen a fordítók bizonnyal kapva kapnak. Az úgynevezett félvilágból (miért ne mondjuk a „demimondeot” magyarul?) kerűlt ki tárgya ennek is, mint legtöbb hatásos francia drámának, s jellemzi az egészet egy a darab végén a hősnő szájába adott mondat: „Ah mily boldogok a becsületes nők!” Különben egyszerü historia. Madame Aubert-t egykor Flórának hivták s a demi-monde nevezetessége volt. Lelkiösmeretét roppant sok elfecsérlett vagyon terheli. Többi közt St. Gery marquis is tönkre tette magát miatta. Ez, és fia Armand, szegényes állapotban élnek. Madame Aubertnek is van egy fia, György, kivel nem akarja tudatni anyja gyalázatát. Egy közjegyzőnél neveltette, s jövőjét nagy tőkék letétele által biztositá, de a fiú semmit sem tud szüleiről. Azonban egyszer becsület-vitába keveredik Armanddal, párbajra kerülne a dolog: ekkor anyja kénytelen fölfedezni titkát hogy e testvérgyilkosságot elhárítsa, hiszen György is a marquis fia. Apja elismeri és felfogadja, s minden jól végződnék, ha a bünbánatos asszonyság elbírna ennyi boldogságot, és örömében fia karjai közt ki nem adná lelkét. E biz elég egyszerű és nem is vadonat-új lelemény.  
  (?)
n
Jegyzet Plouvier Edouard (1821—1876), a második császárság idején divatos polgári színpadi szerzők közül egyike a legjelentéktelenebbeknek. —A gl. tárgya inkább
Gyulai
Gyulai Pál
ra, esetleg Arany Lászlóra, az előadás azonban, különösen a lezárás határozottan
A.
Arany János
-ra utal.
 
  580.  
  * A „Kladderadatsch” szerkesztője,
Dohm
Dohm, Ernst
úr, azon eredeti ötletre bukkant , hogy
Shakspeare
Shakespeare, William
Lear királyát” bohózattá travestálja. Az „Új Lear” azonban, egyik berlini színpadon előadatván, nem igen nagy sikernek örvendett. A conceptio jeles; tudni való, hogy Lear a tragediában is oly gyöngeségeket árul el, melyek nehány vonással comicummá változhatnak, s ebben
Dohm
Dohm, Ernst
ügyesen járt el, jól is bonyolít; de utóbb elveszti a fonalat és nem tud magán segíteni. Kár.  
  (?)
n
Jegyzet Dohm Ernst (1819—1883) berlini újságíró és vígjátékszerző, aki a londoni Punch mintájára alapította és szerkesztette Kladderadatsch c. erősen szatirikus élclapját, amelynek címe a berlini, sziléziai és jiddis hangutánzás keverékéből állott elő. — Lear-átdolgozásáról nem szólnak a szakmunkák.
 
  581.  
  * Egy kicsinységekben gyönyörködő úri ember — természetesen angol — oly apróirás készítő gépet talált fel, mely gyémánttal üvegre a miatyánkot egy angol □ ujjnyi térnek 356-ezered részére leirja; oly kicsiny mérv, hogy e szerint az angol biblia egy □ ujjnak mintegy 20-ad részét foglalná el. Hova marad ettől a mi sokat emlegetett cseresznyemagunk? Hanem azért ez mégsem művészet.  
  18. sz.  
  582.  
  * A dunántúli történetkedvelők még mindössze csak hat gyűlést tartottak, s már is igen méltán kezdik a történettel foglalkozók figyelmét teljes mérvben magukra vonni.
[szerkesztői feloldás]
Ezután mintegy húsz előadó nevét és előadás cimét sorolja föl a glossza.
— ... Ezek voltak a három napig tartott összejövetel tárgyai; mi pedig nem zárhatjuk be sorainkat, hogy ne nyilvánítsuk azon — már máskor is kifejezett — ohajtásunkat. vajha a haza minden részében keletkeznének ily szép célú társulatok.
n
Jegyzet A Dunántúli Történetkedvelőkre 1. 562. gl.
 
  583.  
  * A pesti iparbank april 24-dikén tartott gyűlésében elhatározta, hogy a jövő évi juniusban iparkiállítást rendez
Pest
Budapest
en, s e kiállítás körüli előleges teendők elintézésére b. Eötvös József elnöklete alatt egy bizottmányt nevezett ki. — Ez iparkiállítással, melyhez természetesen egy, legalább 15 ezer embert magába fogadó csarnokot kellene építeni, a zenede-ünnepély rendezői már is közösségbe akarnak lépni, oly módon, hogy építtessék meg e nagy csarnok még f. évi augusztusig, hogy a zenede ünnepélye is benne tartathassék, s aztán a költség, legalább arányos részletben, legyen közös. Helyiségül a városerdőbeli nagy kört akarnák megnyerni. Jó gondolat, a mai pénztelen időkben, csakhogy kivihető-e, s átalában ez óriás épület negyedfél hónap alatt fölépíthető volna-e? az a legnagyobb kérdés.  
  (?)
n
Jegyzet A tervezett kiállítás létre is jött a következő esztendőben, jóval kisebb méretekben ugyan a tervezettnél, de a neki szánt épület nem.
Eötvös
Eötvös József
a bank felügyelőbizottságának volt tagja. A hír a PN-ban megjelent, de egészen más, hivatalos szövegezésű fogalmazásban. (1865. ápr. 27. 96. sz.)
 
  19. sz.  
  584.  
  — Az akadémia második ülése a palotában (máj. 1.) korántsem volt oly népes
[szerkesztői feloldás]
...
a harmadik előadás Than Károly 1. tagtól: „a csizi ásványviz vegyelemzése” még inkább leköté a figyelmet, nemcsak a szakemberekét, hanem átalában. Csíz egy kis falu Gömörben, Rimaszécs mellett, s mint egyház a hanvai anyaszentegyházhoz tartozik (
Tompa M.
Tompa Mihály
lelkészsége alá). Ott fedezték föl, pár évvel ezelőtt, amaz ásványos vizet, melynek kitűnő jod tartalmáról sokat beszéltek és irtak a lapokban. De ily pontossággal, mint
Than
Than Károly
kisérleteiben, vegyelemezve még nem volt, ki azt minden részeiben összehasonlítja a világhirű halli vizzel, s meglepő hasonlatot fedez föl a kettő között. Mindenik különösen jod és brom tartalmára nézve jeles: a csizi, jodban valamivel szegényebb, de bromiumban gazdagabb levén, mint a halli.
Than
Than Károly
úr az ülésben egy érdekes kisérlettel is bizonyítá, hogy e viz jod tartalma nem sokat enged a hallinak. Csizi vizbe elébb keményitő oldatot, azután savanyt töltvén: az rögtön elébb szép világos, aztán sötétkékre, csaknem feketére változott, mi a hallinak is tulajdona. —
[szerkesztői feloldás]
...
n
Jegyzet A csizi forrás ma is a kontinens egyik legerősebb jódtartalmú forrásának számít. — Bad Hall felsőaiusztriai jódos fürdő. —
Thán
Than Károly
előadását Weninger Vince a politikai számtan tárgyköréből vett felolvasása és Szily Kálmán „a melegség moztani elméletéről” szóló értekezése előzte meg; de ezekről a gl. csupán rövid kommentálás nélküli tartalomismertetést ad. — savany: sav.
 
  585.  
  * Párisi lapok szerint megint egy uj módját találták fel, hogy lehessen nyomtatványokat, képeket stb. sokszorosítani, még pedig az eredeti példánnyal teljesen hasonlólag. A készűlék egy érclapból áll, melyet a lemásolandó példányra kell nyomni, s ez aztán galvan folyam segítségével ugy belé eszi magát a lapba, hogy a legszebben lehet róla lenyomatokat venni. Az első kisérlet, mint irják, fényesen sikerült, s az eredeti példánynak se lett semmi baja. Ha mindez igaz, nagy fontosságu volna a találmány.
n
Jegyzet Mi légyen e sokszorosítási találmány érdemi jelentősége, ma már nem lehet megállapítani; szakirodalomban nincs nyoma.
 
  20. sz.  
  586.  
  * A pesti vízvezetés ügye megint fölkerült. Most részvények utján akarnák e tervet foganatosítani, oly módon, hogy a társaság bizonyos százalékot meghaladó jövedelmet nyerne, e fölöslegben a városnak is lenne része, s az igy nyert jövedelmekből lassanként magához váltaná a részvényeket, úgy hogy néhány évtized mulva az egész vízvetés a város tulajdonává lenne. Csakhogy lenne már valahogy.
n
Jegyzet Csupán a pesti oldal vizvezetékhálózatáról van szó. Buda már 1860-ban kapott korszerűt. A pesti oldalé pedig csak 1868-ban készült el, akkor is csak ideiglenes jelleggel, véglegesen 1879-ben, nagyrészt a város tulajdonaként.
 
  21. sz.  
  587.  
  * Az akadémia nyelv- és széptudományi osztályának közelebbi ülésében, hétfőn május 15-én, Szepesi Imre 1. tag olvasá
Mátyás
Mátyás Florián
Florián lev. tag értekezését: „Magyar nyelvritkaságok” Az egész ugy látszik egy részét képezi a szerző tanulmányainak egy nyelvtörténelmi szótárhoz, melynek valóban oly nagy hiányát érezzük, s melyet értekező alapos buvárlatok után közrebocsátani készül. Ez alkalommal némi kedves csalódásainkat ingatta meg. Egyik a Keveháza név, melyben szerinte a háza egyszerűen a helynevekben szokásos aszó-vá (Medgy-aszó, Hosszu-aszó, Szarv-aszó) sugorodnék, a keve és kuve szintén csak küve (a szótól) volna; s igy az egész fenhéjázó mondai Keveháza prózára fordítva köveaszó, vagy kőaszó lenne. Másik fő pontban az 1403-ban kelt sajószentpéteri tanácsvégzést ifjítja meg egy egész századdal; mutogatván, hogy az évszámban a 4-es tulajdonkép 5-ös, melynek illető ága csak ténta-bugygyanásból eredt; mutogatja különösen benső érvekkel, hogy ez okirat nyelve nem a XV-dik század elejéről való. Sajnáljuk: de ez igazságot el kell ismernünk; s ez utóbbira nézve jobban meggyőzött bennünket, mint az első iránt. Nem vitatjuk, hogy a mai Kajászó (Sz. Péter) lenne Keveháza ; de tekintetbe kell vennünk, hogy
Turóczi
Thuróczi János
a XV-dik században bizonyosan élőszóból ismerte e helynév kiejtését, s ha kőaszót, vagy küveaszót hallott volna: ez nehezen nyujtott vala neki alkalmat, hogy Keve vezér nevével összekapcsolja. Bizonyosan a hagyomány is ösztönözte ily kapcsolatra, az is tudhatott valamit Keve vezér temető-helyéről. — A többi elemzett régi szókat mellőznünk kell e szűk téren. Az akadémia nagy érdekkel hallgatta az előadást, sőt egy tag azt is indítványozta, hogy fejezze ki helyeslését a jegyzőkönyvben; de ez szokás elleni levén, mellőztetett, annál inkább, mert minden felolvasott értekezésnek birálatra kell adatni, s a birálatot igy megelőzni nem lehet; s mivel ha most helyeslést, előfordulható esetben rosszalást kellene imi a jegyzőkönyvbe; szóval minden értekezést az ülésben megvitatni: a mi sok kellemetlenségre adhatna okot.
[szerkesztői feloldás]
..
n
Jegyzet A későbbi kutatás mindkét esetben Mátyás Flórián (1. 340. gl.) véleményének helyességét igazolta: a sajószentpéteriek végzése boraik árulásáról 1503-ból való, s a Keveháza-féle alak téves olvasat eredménye; az előtagban szereplő Küve azonban a kutatás szerint egyuttal tulajdonnév is volt; valószínűleg egyenlő a Keve-vel, s így a Turóczi krónikájának e magyarázta sem alaptalan. (1. Pais Dezső Magyar Nyelv Vlll. 395. l.) — Sajószentpéter Borsod megyei kisközség. — Szepesi Imre (1811 —1875) lévai polgárcsaládból született, piarista lett; előbb vidéken tanár, majd
Pest
Budapest
en igazgató, végül a klasszika filológia professzora a pesti egyetemen. Magyar, latin, zenetanítási tankönyveken, neveléstani, hitéleti munkákon kívül verseket is írt, Sulyánszky Antal érzelmes, kegyes, moralizáló modorában.
 
  588.  
  * Gróf Lázár Kálmán szerkesztése alatt megjelenendő „Uj korszak” cimű szaklap programmját nehány nap mulva közzé teszi. Célja e folyóiratnak hazai közintézeteinket, irodalmunkat, könyvkiadó üzletünket, s legfőkép a tanügyet rendszeres figyelemmel kisérni, s az illető rovatok vezetésére már is tekintélyes szakférfiak vannak megnyerve. A programm kibocsátásakor még szólunk felőle.
n
Jegyzet Lázár Kálmán (1827—1874) az erdélyi tudománykedvelő s tudományt dilettáns módra passzióval művelő arisztokraták típusába tartozott. Sok útirajzot, természettudományt népszerűsítő cikket, könyvet irt, s a madártanban, műkedvelő volta ellenére, megbecsült nevet szerzett. Családja elszegényedett ágából született, polgári életet élt; 67 előtt írásai honoráriumából, 67 után hivatalnoki fizetéséből: árvaszéki ülnök lett. — Tévedés csúszott e hiradásba: Uj Korszak címen ekkor már működött egy lap, Henszlmann Imre,
Riedl Szende
Schwarcz Gyula
és Schwarcz Gyuláé, s ebben egyik leggyakoribb szerző Lázár Kálmán volt. E tényből adódhatott a tévedés.
Lázár
Lázár Kálmán
a következő évben Korszellem címen indított lapot, melynek programját a K részletesen ismerteti (1. 591. gr.).
 
  589.  
  * Báró Eötvös József vegyes tartalmu hetilapja is meg fog indulni julius elején. Úgy halljuk, hogy a lap tárcája a magyar nyelv ügyével is sokat fog foglalatoskodni, s kivált nagyobb lapjaink soloecismusait keményen meg akarja támadni. Ez, ez! Ebbe kellene már egyszer erős kezekkel belé markolni.
n
Jegyzet
Eötvös
Eötvös József
lapja, a Politikai Hetilap (1. 403. gl.) 1865. júl. 2-án meg is jelent.
 
  590.  
  *
Gy. P.
Gyulai Pál
-nak lapunk mult számában közlött birálatára két lap felelt: a Bécsi Hiradó és a Fővárosi Lapok. Azon olvasóink kedvéért, kik e lapokat talán nem olvassák, ide irjuk röviden feleleteik tartalmát. Az előbbi lap, előrebocsátván, hogy mindig az ifjú irodalmat vádolják hetvenkedéssel, hetykeséggel, pedig ime az „öreg irodalom” is csak ugy hetykélkedik, elmondja, hogy figyelemmel olvasta
Gy.
Gyulai Pál
cikkét, de nem talált abban egyebet tagadásnál, pedig tanulja meg
Gy.
Gyulai Pál
hogy (a B. H. a hol lehet, szeretvén latinul beszélni) az „actori incumbit proba” még nem azt teszi hogy a tagadás eo ipso cáfolat. — A F. L. már több tért áldoz a feleletre. „Gyulai Pál sarat dobál” ugymond, „minden birálóra, hogy maga legyen az egyetlen folt nélküli fehér hattyú. Irgalmatlanokat kiált, gondolván, kis embernek igy kell, hogy észrevegyék”. Megteszi hát ő is a kedvéért, folytatja tovább s ezuttal is észreveszi kiabálásait, és méltónak tartja, hogy megrójja azon zugprokátori fogásokat, melyekkel
Gy.
Gyulai Pál
az ő birálatából egyes passusokat kikap, azt sehol sem említve meg, a hol ő a „Fény árnyait” meg is dicsérte, csak azt akarva erővel kimutatni, hogy a F. L. birálata csak bizarrságot és rémséget talált abban. Felhozza továbbá, hogy az a vád, mintha e műről a F. L. mondta volna azt, hogy a francia iskola árnyékában termett, csak ráfogás, mert ilyenfélét már
Pákh
Pákh Albert
is mondott az akadémia előtti referáláskor, ő csak magáévá tette ezt, s igy
Gy.
Gyulai Pál
-nak egyenesen
Pákh
Pákh Albert
ot kellett volna megtámadni, ha nem azt nézné, hogy ki mond valamit, hanem azt, hogy mit; Végül szivére köti
Gy.
Gyulai Pál
-nak, hogy legyen következetes, s ha ezelőtt 6—7 évvel gyengéknek mondta
Szigligeti
Szigligeti Ede
akkori darabjait
n
Jegyzet Némelyiket gyengébbnek, némelyiket jobbnak. Különben azt, a mivel e mostani birálatát végezi, hogy
Szigligeti
Szigligeti Ede
drámairodalmunknak oly szolgálatokat tett, melyek őt halhatatlanitják, elmondta már ezelőtt 9 évvel is, a Budapesti Szemle első füzetében.
), hát gyalázza most is a mostaniakat; mindenek fölött pedig cselekedjék azon szép mondat szerint, a mit a F. L. magyarul mond itt el, de a mit a B. H. bizonyosan igy formulázott volna: „Amicus
Plato
Platón
, amicus
Socrates
Szókratész
, sed magis amica veritas”. — Ily módon felel a két lap, s ez az elvek, a birálati lényeges állitások fölötti vitatkozás.  
  (?)
n
Jegyzet
Gyulai
Gyulai Pál
nak ez a Bécsi Hiradótól és a FLtól megtámadott kritikája a Kban jelent meg a
Szigligeti
Szigligeti Ede
nek A fény árnyai című társadalmi drámáját elemzi, amely Teleki-díjat nyert, és ápr. 28-án adták elő a Nemzeti Színházban.
Gyulai
Gyulai Pál
e bírálatában vitázik több lapnak a darabról adott kritikájával, így a Bécsi Hiradóéval és a FL-éval is. De a bírálók nevét sohasem említi. ( K III. 1. 12—20. sz.) — A fény árnyairól szólva, az
A.
Arany János
gl.-jában találhatókon kívül, a FL
Gyulai
Gyulai Pál
következetlenségét támadja. Régen, úgymond, fanyalogva szólt
Gyulai
Gyulai Pál
Szigligeti
Szigligeti Ede
ről, most meg dícséri. A változás okaként a sorok közé a klikkezés vádja van rejtve
Gyulai
Gyulai Pál
val s a Kval szemben. Mindenekelőtt azonban
Gyulai
Gyulai Pál
kritikája személyeskedését kívánja bizonyítani, majd egy lábjegyzetben arról szól, hogy mennyivel magasabb igényű színikritikák látnak napvilágot a PNban Salamon Ferenctől, mint „azok a polemico-cholericus” kritikák a Kban,
Gyulai
Gyulai Pál
tól. ( FL 1865. máj. 18. 114. sz.) — ABécsi Hiradó viszontválaszában „hetyke önhittségről, elbizakodottságról” vádolja
Gyulai
Gyulai Pál
t, s azt állítja, nem érti, nem is akarja érteni a többi lap bírálatát; egyszerűen „kikapdos néhány pontot” az egyes kritikákból, s szájaizének megfelelően e részletekkel polemizál. ( 1865. máj. 17. 113. sz. Vegyes rovat.) — „Bécsi Híradó (1864—1865); Politikai és irodalmi napilap; Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Kecskeméthy Aurél.” Mint Kecskeméthy Aurél minden vállalata, jó színvonalú, érdekes, jól tájékozott, de lojális a rendszer iránt, sőt mi több, védi a rendszert, s annak nemcsak „polgári” törekvéseit, hanem aulikus megnyilvánulásait, s magát az udvart is. — actori incumbit proba: a vádló kötelessége a bizonyítás — amicus
Plato
Platón
, amicus
Socrates
Szókratész
, sed magis amica veritas: barátom
Plato
Platón
, barátom
Socrates
Szókratész
, de még inkább barátom az igazság.
 
  23. sz.  
  591.  
  * Beküldetett szerkesztőségünkhöz a gróf Lázár Kálmán szerkesztése alatt megindulandó „Korszellem” cimű heti közlöny előleges programm tervezete. Szándoka a lapnak a kül- és belföldi tudományos, irodalmi, művészeti, könyvkiadási mozgalmakat folytonosan éber figyelemmel kísérni, a világirodalom minden rendű szaktudományának új nyereményeit „a közönség közt szétszórva közkinccsé tenni”, s bár a szerkesztőség mindig egy határozott s következetes irányt követend a tudományok körül, a másnemű nézeteknek is lapjában helyet enged, hogy igy az eszmék tisztázását előmozdítsa; ezenkivül a művészet, ipar, kereskedelem, és az egész társas élet mozzanatait szem előtt tartani. Ehhez képest a két ivnyi lap tartalma lesz: 1. Társadalmi vezércikkek. 2. Tudományok csarnoka (természettudomány, történet, régészet, jogtan, nyelvészet, bölcsészet, geographia, ethnographia). 3. Tanügy (elméleti értekezések, tudósítások, egyetem, akadémiák, gymnasiumok, népiskolák). 4. Kül- és belirodalom. 5. Kül- és belföldi könyvismertetés. 6. Kül- és bel tudományos intézetek (akadémia, tudós congressusok, stb.). 7. Egyéb intézetek. 8. Művészet (szini, képző, zene). 9. Tárca (beszélyek, versek stb.). 10. Egyveleg (ebbe minden befoglaltatik, a mi eddig, külön megemlítve nem volt). 11. Levelezések kül- és belföldről. — Mint láthatni a terv igen terjedelmes alapra van fektetve; átalában a szándék — oly lapot indítani, mely a közönséget minden irányban teljesen tájékoztassa — nagyon szép és üdvös: csakhogy majd a kivitel óriási nehézségeit sikerülend-e legyőzni, ez az, mi ilynemű tervek olvasásakor önkénytelen eszünkbe jut: s a min tapasztalaton alapuló aggodalommal kétkednünk kell.
n
Jegyzet 1. 588. gl.
 
  24. sz.  
  592.  
  * Ünnepélyekben gazdag volt
Pest
Budapest
en e mostani hét. Egyházi ünnep, gazdasági kiállítás, lóversenyek, regatta, bálok, folytonos izgalomban tarták a várost, s az ilynemű felvillanyozó mulatságok mellett más időben talán csendes óráknak is folytonos élénkséget adott most Ő Felsége legmagasabb itt mulatása, a városban, a kiállitáson, a versenyeknél tett látogatásai, vagy a hozzá járuló fényes küldöttségek, s ezeket kísérő néptömeg. — A magyar gazdasági egyesület kiállitása, szerény igényeinket, kevés erőnket figyelembe véve, szépen sikerült; a rendezők igazán megérdemlik a dicséretet. Az állatvilágból juhok és sertések (többnyire magyar fajok) voltak kiállitva, a gépek köréből minden, a mi jelenleg a gazdaságoknál alkalmazásban van. A nagyobb zajt ütő, füttyögő, zugó gépek többnyire Angliából kerültek, de hazai gépészeink s iparosaink is kitettek magukért: maga
Vidats
Vidats István
109 darab gazdasági eszközt állitott ki, s a legnagyobb bámulást gerjesztett útcai gőzmozdony is
Pest
Budapest
en készült, bár angol gépészek gyárában. — A magasabb élvű „sport” sátoros ünnepeit ülte. A csolnakverseny még sohasem volt ily fényes: nagyobb dijak, több versenytárs mint eddig, a fényes és roppant számú közönség, mindannyi inger volt a győzelem elnyerhetésére. A lóversenyhez rendkívüli közönséget vonzott Ő Felsége jelenléte. Alig maradt a városban kocsi, s a bevonuló fogatok egy óránál tovább folytonos zajjal, zörgéssel tölték be az utcákat. — És ezek mellett éjjel kivilágítás, fáklyás menet, nappal az utcákon folytonosan hullámzó népcsoportok: szóval szokatlan ünnepélyesség, zaj, élénkség mindenütt, mindenfelé.  
  (?)
n
Jegyzet Ferenc József ez év júniusában hosszabb időt töltött a magyar fővárosban és Gödöllőn; látogatása már az újrakezdődő kiegyezési tárgyalásoknak is előjele volt, s így élénk érdeklődés, s bizonyos rokonszenv is kísérte, mert a közvélemény azt remélte, hogy az uralkodó megértőbb lesz, mint osztrák politikusai. Az Akadémia frissen fölépült palotáját is fölkereste, jún. 8-án.
 
  25. sz.  
  593.  
  — A legközelebb lefolyt hét gazdag volt akadémiai ülésekben. Jun. 10-ére az elnök gróf összes ülést hivatott, melyre a tagok szép számmal megjelenvén, ő maga előadá válaszát az akadémia hozzá intézett azon kérelmére, hogy az aug. 19-dikére elnökileg kitüzni szándékolt köz-űlés későbbre, jelesül nov. 3-ára, mely egyszersmind az akadémia alapításának, a Széchenyi István által kimondott ,,légyen” igének, 40 éves évfordulója, halasztassék el. Ő mlga kifejté okait, melyeknél fogva az akadémia kivánságához nem járulhat, s a felszólalók tekintélye, nagy száma s ellenokai dacára is megmaradt az augustusi határidő mellett. A vita nem volt minden keserűség nélkül, de mely, bizton hisszük, el fog enyészni, mihelyt az akadémia értesülhet a titkos okokról is, melyek a grófot ez ellenállásra kényszerítették; az sem lehetetlen, hogy utóvégre mégis az akadémia kivánata fog teljesedni.
n
Jegyzet Gróf Dessewffy Emilről van szó. A gróf 12-én az elnökségi ülésben ki is fejtette okait, amelyek három csoportba oszlottak: 1. A nemzet elvárhatja, hogy minél előbb éljen is az Akadémia az általa adott lehetőséggel, s használja a palotát arra, amire építették. 2.
Szent István
I. István
király ünnepének fényét emeli, ha 19-én tartják az első, ünnepélyes ülést. 3. Személyes ügyei, gazdasága, mivel az Akadémia építkezése több éven át elvonta idejét tőlük, a szétzüllés, a tönkremenés szélén állnak, tehát nem várhat őszig, haza kell utaznia; különben is egészsége is pihenést kívánna. ( PN 1865. jún. 13. 134. sz.).
 
  594.  
  * A szinházi előadások fénypontját még folyvást Artôt Desirée kisasszony vendégjátékai teszik. Kedden lépett föl utolszor „Traviatá”-ban
n
Jegyzet Magyarúl, a szinlapok szerint „Tévedtnő”: igy, egyszóba irva. Miféle csuda ez? Még megérjük, hogy igy irunk: „A húgom eltévedtnő az erdőben” — „Kati elesettnő az utcán” — Az angol nem adná sokért, hogy részesülőit, mellékneveit nem kell a különböző nemekhez alkalmaznia, nagy előnynek tekinti a többi nyugati nyelvekkel szemben, mi pedig, erővel be akarjuk nyelvünkbe erőszakolni, ha valahol egy-egy nőnemű kifejezést találunk.
), mely mindenesetre legjobb szerepei közé tartozik a jeles művésznőnek.  
  (?)
n
Jegyzet Artôt Desirée (1835—1907) belga énekesnő, aki több ízben lépett föl
Pest
Budapest
en, így 1865. jún. 3-án a Nemzeti Színházban. — A gl. Arany Lászlóra vall; legelső cikkeinek egyikében is igen hevesen és hosszasan támadja a szavak nemének idegen mintájú erőszakolását. ( Régi nyelvészeink. OM II. köt. 53—76. 1.), bár
A.
Arany János
is elítélte ezt az irányzatot ( Nő-e vagy né-e? K 1. 1. 1. sz. A jövő stílusa. K 1. II. 18. sz.).
 
  26. sz.  
  595.  
  * A nyelvtudományi osztály hétfői (19.) űlésében az akadémián két előadást hallottunk, ugyanazon tárgyról. Pompéry János lev. tag bevégezte most Joannovics György multkor említett értekezésének felolvasását „a mutató szócskáról” — s utána Toldy Ferenc r.-tag „mutato nomine” ugyanazt fejtegeté „Az „a”! indulatszó és családja nyelvünkben” cím alatt. E primitiv felkiáltásból származtatja ő (mint „aki” cikkünk is, a Koszorú 21. számában) elébb a mutató névmást, aztán abból a névelőt. De eltér abban, hogy szerinte az „a!” névmássá létekor nem z képzőt, hanem h torokszelletet vőn fel (ah). Ezért találjuk nyelvemlékekben „ah föld”, „ah viz”. E torokszellet későbbi kivesztével lett a rövid „aki, a mely”, melyeket aztán (tiszavidéki) lompos kiejtés változatott, „akki, ammely”-re. De némely tájakon ma is tisztán ejtik: „aki, amely”: tehát össze kell irni. — Nekünk úgy tetszik, mintha az, hogy a mutató névmás először torokszelletet vőn fel, nem volna elég erősen bebizonyítva. Igaz, úgy is irják nyelvemlékeink: de legrégibb emlékünk, a halotti beszéd, sőt maga a tisztelt értekező által feltalált königsbergi irat is, már ismeri a névmásnak, sőt utóbbi a névelőnek is, z betűs formáját („ozchuz”, „ez nem levt vala”, „ez az isten”). Tehát később vette föl a torokszelletet? mert csak későbbi emlékeken találjuk. Szerintünk nem vette soha, csupán az irók kisértették vele kitüntetni leirásban azt az erélyes hangot, mellyel az a, akár mint névmás, akár mint névelő, ejtetik, s ily értelemben, ha tetszik, ma is megvan a torokszellet s ez követeli, hogy ne enyésztessük el összeirá
 [!]
[sic!]
által. Mi a Verseghyféle célzásokat illeti, a mennyiben ránk is háramlanék belőlök, egyszerüen azt jegyezzük meg: van kora az ujításnak, van kora a conservatiónak; s mi oly meggyőződésre jutottunk, hogy az utóbbi most szükségesebb nyelvünkben, mint az első.
n
Jegyzet A Pompéry által fölolvasott Joannovics-előadás első feléről a K 21. sz.-nak Vegyese tudósított; akkor csupán a tárgy megjelölésére szorítkozott. Joannovics György (1821—1909) macedón eredetű, délvidéki, nemesített gazdag polgárcsaládból született, jogász lett, tevékenyen részt vett a közéletben, a reformkor haladó nemessége mellé zárkózva. A kiegyezés után államtitkár lett. Világos, ill. hosszú internáltsága és börtöne után kezdett behatóbban nyelvészeti kérdésekkel foglalkozni, s a század második fele ortológus-neológus vitájának egyik állandó szereplője. Józanság, világosan tisztázott fogalmak, nyugodt előadás s a gyakorlati hasznosság tisztelete jellemezte. — A nyelvtudomány e kérdésben is
A.
Arany János
álláspontjának helyességét igazolta (1. Simonyi Zsigmond: A jelzők mondattana.
Bp
Budapest
. 1914. 66—68. l.; Melich János Magyar Nyelv XXIV. köt. 4. 1.) — ,,aki” cikkünk: Az „AKI” az akadémiában c. cikkét
A.
Arany János
, mint ismeretes, a Gogol-féle köpeny-ből vett Akakievics Akaki álnévvel írta alá. ( K. III. 1. 21.) — E gl. ismét bizonyítja, hogy valóban
A.
Arany János
-é az utólsó félévek sok csillagos gl-ja is.
 
  596.  
  * Addig-addig csúfoltuk a törököket az ő elmaradottságukkal, hogy bizony túltesznek rajtunk.
Stambul
Isztambul
ban több török ifjú egy társulatot alakított az europai irodalom remekműveinek lefordítására, s a szultán e társulatot százezer piaszterrel segélyezi évenkint. Minden fordítást igen olcsó árakon hoznak forgalomba, hogy mindenki megszerezhesse azokat, s igya szegényebb osztályok közt is terjedhessen a műveltség.  
  (?)  
 

Megjegyzések:

Az előfizetési felhívásokhoz tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetők el: