Aranysárkány fejléc kép
 
KOSZORÚ. I. ÉVF. II. FÉLÉV 1863  
  4. sz. 74. l.  
  86.  
  Pesty Frigyes A magyar főváros című főcikként adott dolgozatában a főváros múltjáról, jelenéről s főképp jövőbeli kilátásairól értekezik. Szemrehányással állapítja meg, hogy a reformkor politikája nem méltányolta eléggé a városokat, nem bizott bennök s ez nem maradt egészen hatástalan az elkövetkező események alakulására sem. „De vajon Attila ostora nem felénk volt-e irányozva, akkor, midőn 1847-ben királyi városainkat, nemzetiségünk megóvása miatt, nem mertük feltétlenül országgyűlési szavazati joggal fel ruházni ? *"  
 
n
Jegyzet * Nincs hely itt e tényre ítéletet mondanunk. De tekintve a megyék akkori képviselésének is korlátoltságát, egyenkinti szavazat a városoknak csakugyan gerjeszthete aggodalmat. Aztán 1847- re következett 48 !
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Pesty Frigyesre lásd 562. gl. –
A.
Arany János
nyilván az Apponyi György-féle adminisztrátori rendszer ama törekvésére gondolt, amely arra irányult, hogy a megyék haladó nemesi szavazataival szemben - ha azok ki nem küszöbölhetők – bármi áron ellenszavazatokat szerezzen, esetleg a városoktól is, esetleg polgári ellenszavazatokat is. S alighanem a nemzetiségi várospk esetleges ellenszavazataira is gondolt
A.
Arany János
Mindenesetre
Pesty
Pesty Frigyes
panasza a reformkori nemesi politika szűkkeblűsége miatt a városokkal szemben nem megokolatlan, hiszen a városoknak még a Szentkirályi Móric-féle reformjavaslat alapján is mindössze 16 szavazatot akartak biztosítani. ( Hóman- Szekfü; VII. köt. 172. 1.)–
A.
Arany János
utolsó mondatának értelme nem egészen világos. Valószínűleg arra céloz, hogy bár 47-ben bizalmatlanság nyilvánult meg a városok iránt, 48 meghozta jogaikat. – Hogy mily mélyen érdeklődött
A.
Arany János
városaink története, jelene, jövője iránt, a várostörténeti monográfiák folytonos ismertetése, dicsérete és javallása mellett, bizonyítja e cikket köszönő levele, az erősen polgárérzületű
Pesty
Pesty Frigyes
höz: „Ha oly érdekes tárgy akadna még tolla alá, melyet az ily vegyes közönség örömest és tanulsággal olvas, kikerem és mindenkor szívesen fogadom további becses közreműködését." (1863. aug. 21. OSZK)
 
  91. l.  
  87.  
  Szász Károly válaszol
A.
Arany János
-nak, aki a lap 2. számában, M. P. jelzéssel ellátott, A Niflungok vagy Giukungok e. cikkében bírálta az eposz keletkezésének Szász-féle világnézeti megokolását.
A.
Arany János
már korábban is tett, a Budapesti Szemle ismertetésében,
Szász
Szász Károly
felfogására néhány ellenvetést. Erre is felel
Szász
Szász Károly
. Többek közt azt írja, hogy M. P. cikke s
A.
Arany János
több megjegyzése „szelid vád akart lenni a Bpi Szemlében a Nibelungénekről közlött tanulmányom némely, a világnézetre vonatkozó állitásai ellen.*"  
 
n
Jegyzet * Nem az ellen, ha valami ellen. Csak annyit akart jelölni, hogy
Szász K.
Szász Károly
ama különben kitünő értekezésben, mintha összetévesztené. a XIII. század világnézetét az V-ik századéval.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A vita
A.
Arany János
és
Szász
Szász Károly
között azzal indult, hogy
A.
Arany János
az előző félévben terjedelmes észrevételt tett a BpSz VI. évf. III. füzetének ismertetésében ( K I. 14. sz.)
Szász
Szász Károly
nak A Niebelungenlied c. s a BpSz e számában megjelent tanulmányára.
A.
Arany János
többek között már itt ezt írta: „
Szász
Szász Károly
azon meghatározását nem tartjuk szerencsésnek, hogy az eposz a világnézet költészete". Már előbb szólott arról, hogy minden műnek van világnézete, s ezért
Szász
Szász Károly
nak szólni kellett volna a Niebelungenlied sajátos világnézetéről. A BpSz következő számának ismertetésekor – e számban jelent meg
Szász
Szász Károly
tanulmányának folytatása – újra s most már határozott megfogalmazásban adja
Szász
Szász Károly
felfogásával szemben ellenvéleményét.
Szász
Szász Károly
, úgymond, elismeri, hogy a Niebelungenlied hősein félkeresztény és félbarbár szellem ömlik el, de egyszersmind azt sejteti, mintha „a teljesb s egységesb világnézetű s igy jobb eposzokat termő korszak a nyugalmas bölcselkedés korszaka volna, nemcsak a mü-, hanem a naiv eposz is holmi spekulációkból indulna ki, holott az ellenkező már eldöntött, csaknem megcáfolhatatlan igazság". A Niflungok vagy Giukungok című ismertető cikkét pedig ( K I. 2. 44. 1.) így zárja: „Az már most a kérdés: e világnézetből
[szerkesztői feloldás]
ti. a germán ősmondák világának világnézetéből
tisztult-e ki lassan (a XIII.-ik századig) a Niebelung- ének világnézete, vagy megfordítva, az utóbbi mindjárt a keresztyén világnézet levegőjében termett meg, s igy torzult el az északi darabokban, az Edda-ban, mely fő vonásokban egyezik az itteni előadással. Én az első esetet tartom természetesnek." – E cikkében
A.
Arany János
az Edda-mondakörból egy részletet ad elő prózai kivonatban, nyilván német forrás nyomán. – A Giukungok vagy Niflungok Giuki mondabeli király fiai, akik Sigurdot kísérték, midőn elindult Brunhildot Gunnar számára feleségül kérni.
 
  7 sz. 166. l.  
  88.  
  A Zene rovatban Bartalus István három folytatásban
Wagner
Wagner, Wilhelm Richard
t magasztaló, lelkes ismertető cikket tesz közzé, a nagy zeneszerző pesti hangversenye alkalmából. (
Wagner
Wagner, Wilhelm Richard
és hangversenye a Nemzeti Szinházban). Azzal fejezi be ezt, hogy a Nemzeti Szinháznak föl kell készülnie Wagner népszerűsítésére, sőt Erkel és
Mosonyi
Mosonyi Mihály
is „Wagner-felé magyar operákon gondolkodhatnának. Igen ez legyen előttünk a cél; de mivel ugrás a természetben nincs, e cél felé haladjunk lépcsőnkként, tanuljunk és tanítsuk a zenét, hogy
Wagner
Wagner, Wilhelm Richard
t ismerhessük."
A.
Arany János
a következő jegyzetet fűzi a cikk végéhez:  
 
n
Jegyzet * Nem kívánunk tisztelt referensünkkel vitatkozni, örömest elismerjük
Wagner
Wagner, Wilhelm Richard
kitünő tehetségét, sőt operareformja is ugy tünik fel előttünk mint egy s más tekintetben üdvös reactio a jelenkori opera tulzásai ellen. Azonban a jövő operájának, a mennyire elméletből ismerjük, nem igérhetünk nagy jövőt, mert a szavalati drámával kíván versenyezni, mire képtelen, s mert e miatt kénytelen megbénitni azt is, a mit mint opera elérhetne.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Wagner
Wagner, Wilhelm Richard
1863 nyarán tartózkodott először hosszabban hazánkban, s vezette a műveinek részleteiből összeállitott két hangversenyt júl. 23-án és 28-án. –
Bartalus
Bartalus István
cikke K 1. 5-7. sz. – Közölve Várdai: Adalék 659. 1.
 
  12. sz. 255. l.  
  89.  
  A rémuralom idejéből. (Francia beszély.) címmel Robespierre bukásának napjaiban játszó s az eseményeket a Gironde szemszögéből néző elbeszélést közöl a lap a szerző s a forditó megjelölése nélkül. Ebben a novellának az a hőse, aki előadja az eseményt, egy helyütt így szól: „Egy háromszin vállszalagos gazember* fennszóval olvasta egy cikkét a Republicanus Couriernak"  
 
n
Jegyzet * Hogy az elbeszélő, saját szempontjából, így cimezi a forradalmi embert, reméljük, senki sem botránkozik meg rajta. Akkor esnék ki szerepéből, ha nem igy beszélne.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
 
  16. sz. 377. l.  
  90.  
  Kecskeméthy Aurél Az újságiró címmel borulátó eszmefuttatást, epés jellem-karcolatot közöl, fejtegetve a sajtónak s a zsurnalisztáknak a társadalomban betöltött szerepét. A közmorál lezüllesztését veti az újságírás szemére, s így fejezi be cikkét: „Talán majd csak azon utóvilág, mely a mai társadalmak romjaiból fog kikelni, fogja ezt megitélhetni ; - s az fogja tudni, e társadalmak kora bukásában mennyi rt!sze volt a napisajtónak ?•"  
 
n
Jegyzet * Mint minden ily természetű rajzolatban, ebben is lehet egy kis túlzás jobbra halra. Mi nem féltjük a társadalmat a napisajtótól.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Kecskeméthy Aurélt e cikke ( K I. 15-16. sz.) is, mint egész munkássága kora kitűnő és kegyetlen megfigyelőjének mutatja, ám végső következtetése, részlet-igazságai ellenére, most is szemben állt a fejlődés irányával; mert a cikk ugyan nem konzervatív tendenciájú, megfogalmazása szerint, sót a kor zsurnalisztikájához képest igenis polgárias szellem lengi át, de csömöre a konzervativokéval egyenlő következtetésekhez juttatja.
Kecskeméthy
Kecskeméthy Aurél
t, a karcolatszerű arcképrajz ez úttörő mesterét
A.
Arany János
láthatólag becsülte. Nemcsak fiának cikke, ( ÖM III. köt. 400. 1.) tanúskodik erről, hanem az a tény is, hogy
Kecskeméthy
Kecskeméthy Aurél
t szívesen látta, invitálta dolgozótársul. (lásd Kecskeméthy Aurél levelét
A.
Arany János
-hoz, 1862. MTA Ltár 266.)
 
  23. sz. 531. l.  
  91.  
  Mentovich Ferenc három folytatáson át főcikként közölt A természetjelenségek befolyása az emberi szellemre c. racionalista, materialista felfogású dolgozatában, egyebek közt azt fejtegeti, hogy az emberiség múltját mitizáló hiedelmek mily nagy akadályai lehetnek a fejlődésnek. „Az igazságnak a képzelet dltal okozott elferdeitt!sei közt egy sem volt annyi ártalommal, mint az őskor túlhajtott tisztelete, mi ellenkezik a józan értelemmel. Természetes, hogy azon időben, midőn az értelemnek aránylag kisebb hatásköre lehetett, ezen érzelem sokkal erősebb volt mint napjainkban, midőn az már gyengülőben van, s kétségkivül egyre gyengülőbb leend, helyette a jövőbe nézés, az előhaladás vágya foglalván el a tért ; elannyira, hogy a hajdankor tiszteletének érzését a jobb jövő reménye váltandja fel. Hogy a régi multban mennyire túluralkodó volt e tisztelet, arra számtalan nyomot találunk minden ország irodalmában és néphitében. Ez származtatta a költőknél az aranykor képzetét, melyben a világot béke övezte, bíln és gonoszság hallatlan volt, a theologusban az ember eredeti ártatlansága, s később ezen boldog állapotból alábukása hitét;*"  
 
n
Jegyzet * Nem pusztán a képzelet ártalmas kinövéséül rovandó meg az őskor ez idealizált képe. Az emberi nemzet szükségét érzi, s talán érezni fogja mindig, egy oly eszményi világnak, hol a természet viszonyai kedvezőbbek, az emberek jobbak, az élet csupa öröm, csupa tökély, ellentétben a jelen idők fáradalmaival, szenvedéseivel, bűneivel; s ezt a világot hová helyezze, mint vagy a ködös multba, vagy a még ködösebb halál utáni jövőbe. Kell lenni eszményi példány világának, hová meneküljön képzeletben, melynek dicssugarai tettekre lelkesitsék; ez az ember idealis természetéből foly. A leghiggadtabb fők, egy vagy más alakban, nem menekülhettek valamely költött idealis kör befolyása alól, sőt a legvastagabb materialisták azon veszik észre, hogy egy vagy más uton belé jutottak.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Mentovich
Mentovich Ferenc
nak e, Buckle munkáján alapuló cikkére lásd 447. üz. – Ez,
A.
Arany János
világnézetének megítélésére oly fontos megjegyzés utolsó mondata aligha független Kautz Gyulának a BpSz ez évi folyamába megjelent cikkétől (A socialismus és communismus rendszerei. XIII.-XIV. k.), amelyet
A.
Arany János
nyomatékosan olvasói figyelmébe ajánlott. (lásd 211. gl.) – Közölve Várdai: Adalék 661. 1.)
 
  545. l.  
  92.  
  Vidéki álnevű kritikus három folytatáson át boncolgatja Lázár Kálmán népszerűsítő természetrajzi munkáját. (A lég urai. Képek a madárvilágból. Irta Gróf Lázár Kálmán. 1. füzet.
Pest
Budapest
, nyom.
Emich
Emich Gusztáv
nél. 1864.) A munka nyelvi vétségeit fölsorolva többek közt ezt mondja: „Pártolja tovdbbd irónk a divatból már kimenni* kezdő ilyes származékokat, mint »ezzeli rokonság,« »közelembeni tölgy,« »Maros menténi hegyek,«"  
 
n
Jegyzet * Dehogy megy, dehogy !
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Lázár Kálmánra lásd 588. gl. – A Vidéki álnév kit takar, nem tudjuk; stílusa s modora után ítélve talán Gyergyai Ferencet. (lásd 43. mj.)
 
  546. l.  
  93.  
  A továbbiakban a cikk meglehetős vaskalapos pedantsággal némely ritkább, főképp nyelvújítási s méginkább tájszó használatát veti a szerző szemére: „»Kajdács« bizony nem tudjuk mit tesz* [ … ] »ivar« (sexus) B. Józsika Miklósnál: ivar = elefántcsont** [ … ] Megkisérti irónk még a divatkezdeményezést saját származékokkal, mint : »váslik« (vásik), »kotlik«*** (kotol)"  
 
n
Jegyzet * Mi meg tudjuk mondani bírálónak: kajdács = papagáj, Pgittacus.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
 
 
n
Jegyzet ** Ivar lehet sexus; ivor az ebur. Az igazi. papagáj,
 
 
n
Jegyzet Szerk.
 
 
n
Jegyzet *** Közdivatú szó. Már gyermekkoromban így tudtam.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Az ivar-t, amely valóban nyelvújitási szó, a NyUSz szerint
Jósika
B. Józsika Miklós
csakugyan elefántcsont-értelemben használta. – Az ivor-t, a NyUSz
A.
Arany János
Aristophanes fordításában mutatja ki először. A szó kialakulására, meggyökeresedésére – s talán
A.
Arany János
által való használatára is – nyilván hatással volt a francia ivoire (elefántcsont) szó. – psittacus, latinul: papagály. - A MTSZ nem ismeri a kajdács főnevet; a Dunántúlon, a Balatonvidékén ma is él, ebben az értelemben.
 
  25. sz. 594. l.  
  94.  
  A
Lázár
Lázár Kálmán
könyvéről szóló fenti kritika befejező közleményének utolsó soraihoz ezt a lapalji jegyzetet fűzi
A.
Arany János
:  
 
n
Jegyzet * Mi pedig e kissé hosszabb birálatot, mely nem áll arányban lapunk rövid ismertetéseivel, célszerűnek láttuk közleni azért, mert nyelvbeli megrovásai nem csupán a birált munkára illenek, sőt talán erre semmivel sem jobban, mint nagy részére mindannak, a mit egy idő óta nyomtatva olvas az ember. Hogy épen a t. szerzőt éri e megkülönböztetés: csak alkalom szerint esett, t. i. hogy egyik tisztelője s műve szorgalmas olvasója fáradságot vőn, az átalános nyelv- és stilus hibákat épen az ő könyvében jelölni meg, melyről egyébként dicsérőleg nyilatkozik.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Lázár
Lázár Kálmán
, úgy látszik, valóban nem neheztelt meg, mert ezután is adott cikket
A.
Arany János
lapjának.
 
  595. l.  
  95.  
  Rövid ismertetés számol be Vörösmarty Minden Munkái IX. és X. kötetének megjelenéséről.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Shakespeare-fordításaival kapcsolatban ezt olvashatjuk: „Nem tudhatni, vajon
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Lear-forditását már ekkor megkezdte-e*"
(ti 48 elején).  
 
n
Jegyzet * Mi positive tudjuk, hogy meg.
 
 
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A
Gyulai
Gyulai Pál
által gondozott 12 kötetes, 1861 -64-ben, Ráth Mórnál megjelent kiadásról van szó; s írásmodorából következtetve e kis cikk is valószínűleg
Gyulai
Gyulai Pál
é. –
A.
Arany János
48-ban
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
val és
Petőfi
Petőfi Sándor
vel szövetkezve akarta lefordítani
Shakespeare
Shakespeare, William
fontosabb műveit. (lásd Vörösmarty ÖM, rendezte és jegyzetekkel kisérte Gyulai Pál,
Bp
Budapest
. 1885. V. köt. 434. 1.) Innét e határozott állitás.
 
  26. sz. 606. l.  
  96.  
  Tórh Endre A férj c. „költői beszély" -éból közöl részletet a lap. Egy sora így hangzik: „Oh mondd, oh mondd : Szeretsz-e té 's ? !*"  
 
n
Jegyzet * Té 's (olykor té's is) országszerte divatozó népi rövidítése ennek: te is.
 
 
n
Jegyzet Szerk
n
Jegyzet Tóth Endrére é. 209. gl. e művére lásd 472. üz.
 
 

Megjegyzések: