KOSZORÚ. I. ÉVF. II. FÉLÉV 1863
Pesty Frigyes
A magyar főváros című főcikként adott dolgozatában a főváros
múltjáról, jelenéről s főképp jövőbeli kilátásairól értekezik. Szemrehányással állapítja
meg, hogy a reformkor politikája nem méltányolta eléggé a városokat, nem bizott bennök s
ez nem maradt egészen hatástalan az elkövetkező események alakulására sem. „De vajon
Attila ostora nem felénk volt-e irányozva, akkor, midőn 1847-ben királyi városainkat, nemzetiségünk megóvása miatt, nem
mertük feltétlenül országgyűlési szavazati joggal fel ruházni ? *"
n
Jegyzet * Nincs hely itt e tényre ítéletet mondanunk. De tekintve a megyék akkori
képviselésének is korlátoltságát, egyenkinti szavazat a városoknak csakugyan
gerjeszthete aggodalmat. Aztán 1847- re
következett 48 !
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Pesty Frigyesre lásd 562. gl. –
A.
nyilván az Apponyi György-féle adminisztrátori rendszer ama
törekvésére gondolt, amely arra irányult, hogy a megyék haladó nemesi szavazataival
szemben - ha azok ki nem küszöbölhetők – bármi áron ellenszavazatokat szerezzen,
esetleg a városoktól is, esetleg polgári ellenszavazatokat is. S alighanem a
nemzetiségi várospk esetleges ellenszavazataira is gondolt Arany János
A.
Mindenesetre Arany János
Pesty
panasza a reformkori nemesi politika
szűkkeblűsége miatt a városokkal szemben nem megokolatlan, hiszen a városoknak még a
Szentkirályi Móric-féle reformjavaslat alapján is mindössze 16 szavazatot akartak
biztosítani. (
Hóman- Szekfü; VII. köt. 172.
1.)– Pesty Frigyes
A.
utolsó
mondatának értelme nem egészen világos. Valószínűleg arra céloz, hogy bár 47-ben bizalmatlanság nyilvánult meg a
városok iránt, 48 meghozta jogaikat. – Hogy mily mélyen érdeklődött Arany János
A.
városaink története, jelene, jövője
iránt, a várostörténeti monográfiák folytonos ismertetése, dicsérete és javallása
mellett, bizonyítja e cikket köszönő levele, az erősen polgárérzületű Arany János
Pesty
höz: „Ha oly érdekes tárgy akadna
még tolla alá, melyet az ily vegyes közönség örömest és tanulsággal olvas, kikerem
és mindenkor szívesen fogadom további becses közreműködését." (1863. aug. 21.
OSZK)Pesty Frigyes
Szász Károly válaszol
A.
-nak, aki a lap 2. számában, M. P. jelzéssel
ellátott, A Niflungok vagy Giukungok e. cikkében bírálta az eposz keletkezésének
Szász-féle világnézeti megokolását. Arany János
A.
már korábban is tett, a Budapesti Szemle ismertetésében,
Arany János
Szász
felfogására néhány
ellenvetést. Erre is felel Szász Károly
Szász
.
Többek közt azt írja, hogy M. P. cikke s Szász Károly
A.
több megjegyzése „szelid vád akart lenni a Bpi Szemlében a Nibelungénekről közlött tanulmányom némely, a
világnézetre vonatkozó állitásai ellen.*"
Arany János
n
Jegyzet * Nem az ellen, ha valami ellen. Csak annyit akart jelölni,
hogy
Szász K.
ama különben
kitünő értekezésben, mintha összetévesztené. a XIII. század világnézetét az V-ik
századéval.Szász Károly
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A vita tisztult-e ki lassan (a XIII.-ik századig) a Niebelung- ének világnézete, vagy
megfordítva, az utóbbi mindjárt a keresztyén világnézet levegőjében termett meg, s
igy torzult el az északi darabokban, az Edda-ban, mely fő vonásokban egyezik az
itteni előadással. Én az első esetet tartom természetesnek." – E cikkében
A.
és Arany János
Szász
között azzal indult, hogy Szász Károly
A.
az előző félévben terjedelmes észrevételt tett
a
BpSz VI. évf. III. füzetének
ismertetésében (
K I. 14. sz.) Arany János
Szász
nak A Niebelungenlied c. s a BpSz e számában megjelent
tanulmányára. Szász Károly
A.
többek között már
itt ezt írta: „Arany János
Szász
azon
meghatározását nem tartjuk szerencsésnek, hogy az eposz a világnézet költészete".
Már előbb szólott arról, hogy minden műnek van világnézete, s ezért Szász Károly
Szász
nak szólni kellett volna a Niebelungenlied sajátos világnézetéről. A BpSz következő számának ismertetésekor – e számban jelent meg Szász Károly
Szász
tanulmányának folytatása – újra s
most már határozott megfogalmazásban adja Szász Károly
Szász
felfogásával szemben ellenvéleményét. Szász Károly
Szász
, úgymond, elismeri, hogy a Niebelungenlied hősein félkeresztény és félbarbár szellem
ömlik el, de egyszersmind azt sejteti, mintha „a teljesb s egységesb világnézetű s
igy jobb eposzokat termő korszak a nyugalmas bölcselkedés korszaka volna, nemcsak a
mü-, hanem a naiv eposz is holmi spekulációkból indulna ki, holott az ellenkező már
eldöntött, csaknem megcáfolhatatlan igazság". A Niflungok
vagy Giukungok című ismertető cikkét pedig (
K I. 2. 44. 1.) így zárja: „Az már most a kérdés: e
világnézetből Szász Károly
[szerkesztői feloldás]
ti. a germán ősmondák világának világnézetébőlA.
az Edda-mondakörból egy részletet ad elő prózai kivonatban, nyilván német
forrás nyomán. – A Giukungok vagy Niflungok Giuki mondabeli király fiai, akik Sigurdot kísérték, midőn
elindult Brunhildot Gunnar számára feleségül kérni.Arany János
A Zene rovatban Bartalus István három folytatásban
Wagner
t magasztaló,
lelkes ismertető cikket tesz közzé, a nagy zeneszerző pesti hangversenye alkalmából.
(Wagner, Wilhelm Richard
Wagner
és hangversenye
a Nemzeti Szinházban). Azzal fejezi be ezt, hogy a Nemzeti Szinháznak föl kell készülnie
Wagner népszerűsítésére, sőt Erkel és Wagner, Wilhelm Richard
Mosonyi
is „Wagner-felé magyar operákon gondolkodhatnának. Igen
ez legyen előttünk a cél; de mivel ugrás a természetben nincs, e cél felé haladjunk
lépcsőnkként, tanuljunk és tanítsuk a zenét, hogy Mosonyi Mihály
Wagner
t ismerhessük."
Wagner, Wilhelm Richard
A.
a következő jegyzetet fűzi a cikk
végéhez:
Arany János
n
Jegyzet * Nem kívánunk tisztelt referensünkkel vitatkozni, örömest elismerjük
Wagner
kitünő
tehetségét, sőt operareformja is ugy tünik fel előttünk mint egy s más tekintetben
üdvös reactio a jelenkori opera tulzásai ellen. Azonban a jövő operájának, a
mennyire elméletből ismerjük, nem igérhetünk nagy jövőt, mert a szavalati drámával
kíván versenyezni, mire képtelen, s mert e miatt kénytelen megbénitni azt is, a mit
mint opera elérhetne.Wagner, Wilhelm Richard
A rémuralom idejéből. (Francia beszély.) címmel Robespierre bukásának napjaiban játszó s
az eseményeket a Gironde szemszögéből néző elbeszélést közöl a lap a szerző s a forditó
megjelölése nélkül. Ebben a novellának az a hőse, aki előadja az eseményt, egy helyütt
így szól: „Egy háromszin vállszalagos gazember* fennszóval olvasta egy cikkét a
Republicanus Couriernak"
n
Jegyzet * Hogy az elbeszélő, saját szempontjából, így cimezi a forradalmi embert,
reméljük, senki sem botránkozik meg rajta. Akkor esnék ki szerepéből, ha nem igy
beszélne.
Kecskeméthy Aurél Az újságiró címmel borulátó
eszmefuttatást, epés jellem-karcolatot közöl, fejtegetve a sajtónak s a zsurnalisztáknak
a társadalomban betöltött szerepét. A közmorál lezüllesztését veti az újságírás szemére,
s így fejezi be cikkét: „Talán majd csak azon utóvilág, mely a mai társadalmak
romjaiból fog kikelni, fogja ezt megitélhetni ; - s az fogja tudni, e társadalmak
kora bukásában mennyi rt!sze volt a napisajtónak ?•"
n
Jegyzet * Mint minden ily természetű rajzolatban, ebben is lehet egy kis túlzás
jobbra halra. Mi nem féltjük a társadalmat a napisajtótól.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Kecskeméthy Aurélt e cikke (
K I. 15-16.
sz.) is, mint egész munkássága kora kitűnő és kegyetlen megfigyelőjének
mutatja, ám végső következtetése, részlet-igazságai ellenére, most is szemben állt a
fejlődés irányával; mert a cikk ugyan nem konzervatív tendenciájú, megfogalmazása
szerint, sót a kor zsurnalisztikájához képest igenis polgárias szellem lengi át, de
csömöre a konzervativokéval egyenlő következtetésekhez juttatja.
Kecskeméthy
t, a karcolatszerű arcképrajz ez
úttörő mesterét Kecskeméthy Aurél
A.
láthatólag
becsülte. Nemcsak fiának cikke, (
ÖM III. köt.
400. 1.) tanúskodik erről, hanem az a tény is, hogy Arany János
Kecskeméthy
t szívesen látta, invitálta
dolgozótársul. (lásd Kecskeméthy Aurél levelét
Kecskeméthy Aurél
A.
-hoz, 1862. MTA Ltár 266.)Arany János
Mentovich Ferenc három folytatáson át főcikként
közölt A természetjelenségek befolyása az emberi szellemre c.
racionalista, materialista felfogású dolgozatában, egyebek közt azt fejtegeti, hogy az
emberiség múltját mitizáló hiedelmek mily nagy akadályai lehetnek a fejlődésnek.
„Az igazságnak a képzelet dltal okozott elferdeitt!sei közt egy sem volt annyi
ártalommal, mint az őskor túlhajtott tisztelete, mi ellenkezik a józan értelemmel.
Természetes, hogy azon időben, midőn az értelemnek aránylag kisebb hatásköre
lehetett, ezen érzelem sokkal erősebb volt mint napjainkban, midőn az már
gyengülőben van, s kétségkivül egyre gyengülőbb leend, helyette a jövőbe nézés, az
előhaladás vágya foglalván el a tért ; elannyira, hogy a hajdankor tiszteletének
érzését a jobb jövő reménye váltandja fel. Hogy a régi multban mennyire túluralkodó
volt e tisztelet, arra számtalan nyomot találunk minden ország irodalmában és
néphitében. Ez származtatta a költőknél az aranykor képzetét, melyben a világot béke
övezte, bíln és gonoszság hallatlan volt, a theologusban az ember eredeti
ártatlansága, s később ezen boldog állapotból alábukása hitét;*"
n
Jegyzet * Nem pusztán a képzelet ártalmas kinövéséül rovandó meg az
őskor ez idealizált képe. Az emberi nemzet szükségét érzi, s talán érezni fogja
mindig, egy oly eszményi világnak, hol a természet viszonyai kedvezőbbek, az emberek
jobbak, az élet csupa öröm, csupa tökély, ellentétben a jelen idők fáradalmaival,
szenvedéseivel, bűneivel; s ezt a világot hová helyezze, mint vagy a ködös multba,
vagy a még ködösebb halál utáni jövőbe. Kell lenni eszményi példány világának, hová
meneküljön képzeletben, melynek dicssugarai tettekre lelkesitsék; ez az ember
idealis természetéből foly. A leghiggadtabb fők, egy vagy más alakban, nem
menekülhettek valamely költött idealis kör befolyása alól, sőt a legvastagabb
materialisták azon veszik észre, hogy egy vagy más uton belé
jutottak.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Mentovich
nak e, Buckle
munkáján alapuló cikkére lásd 447. üz. – Ez, Mentovich Ferenc
A.
világnézetének megítélésére oly fontos megjegyzés utolsó
mondata aligha független Kautz Gyulának a BpSz ez évi folyamába megjelent cikkétől (A socialismus és communismus rendszerei. XIII.-XIV. k.), amelyet
Arany János
A.
nyomatékosan olvasói
figyelmébe ajánlott. (lásd 211. gl.) – Közölve
Várdai:
Adalék 661. 1.)Arany János
Vidéki álnevű kritikus három folytatáson át boncolgatja Lázár Kálmán népszerűsítő természetrajzi munkáját. (A lég urai. Képek a
madárvilágból. Irta Gróf Lázár Kálmán. 1.
füzet.
Pest
, nyom. Budapest
Emich
nél. 1864.) A munka nyelvi vétségeit fölsorolva többek közt ezt
mondja: „Pártolja tovdbbd irónk a divatból már kimenni* kezdő ilyes származékokat,
mint »ezzeli rokonság,« »közelembeni tölgy,« »Maros menténi hegyek,«"
Emich Gusztáv
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Lázár Kálmánra lásd 588. gl. – A Vidéki álnév kit takar, nem tudjuk;
stílusa s modora után ítélve talán Gyergyai Ferencet. (lásd 43. mj.)
A továbbiakban a cikk meglehetős vaskalapos pedantsággal némely ritkább, főképp
nyelvújítási s méginkább tájszó használatát veti a szerző szemére: „»Kajdács«
bizony nem tudjuk mit tesz* [ … ] »ivar« (sexus) B. Józsika Miklósnál: ivar = elefántcsont** [ … ] Megkisérti irónk még a
divatkezdeményezést saját származékokkal, mint : »váslik« (vásik), »kotlik«***
(kotol)"
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Az ivar-t, amely valóban nyelvújitási
szó, a NyUSz szerint
Jósika
csakugyan elefántcsont-értelemben
használta. – Az ivor-t, a NyUSz
B. Józsika Miklós
A.
Aristophanes
fordításában mutatja
ki először. A szó kialakulására, meggyökeresedésére – s talán Arany János
A.
által való használatára is – nyilván hatással
volt a francia ivoire (elefántcsont) szó. – psittacus, latinul: papagály. - A MTSZ nem ismeri a kajdács főnevet; a Dunántúlon, a
Balatonvidékén ma is él, ebben az értelemben.Arany János
A
Lázár
könyvéről szóló fenti kritika
befejező közleményének utolsó soraihoz ezt a lapalji jegyzetet fűzi Lázár Kálmán
A.
:
Arany János
n
Jegyzet * Mi pedig e kissé hosszabb birálatot, mely nem áll arányban lapunk rövid
ismertetéseivel, célszerűnek láttuk közleni azért, mert nyelvbeli megrovásai nem
csupán a birált munkára illenek, sőt talán erre semmivel sem jobban, mint nagy
részére mindannak, a mit egy idő óta nyomtatva olvas az ember. Hogy épen a t.
szerzőt éri e megkülönböztetés: csak alkalom szerint esett, t. i. hogy egyik
tisztelője s műve szorgalmas olvasója fáradságot vőn, az átalános nyelv- és stilus
hibákat épen az ő könyvében jelölni meg, melyről egyébként dicsérőleg
nyilatkozik.
Rövid ismertetés számol be Vörösmarty Minden Munkái IX. és X.
kötetének megjelenéséről.
Vörösmarty
Shakespeare-fordításaival kapcsolatban ezt olvashatjuk:
„Nem tudhatni, vajon Vörösmarty Mihály
Vörösmarty
Lear-forditását már ekkor megkezdte-e*" (ti
48 elején).
Vörösmarty Mihály
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A
Gyulai
által gondozott 12 kötetes, 1861 -64-ben, Ráth Mórnál megjelent kiadásról van szó; s írásmodorából következtetve e
kis cikk is valószínűleg Gyulai Pál
Gyulai
é. –
Gyulai Pál
A.
48-ban
Arany János
Vörösmarty
val és Vörösmarty Mihály
Petőfi
vel szövetkezve akarta lefordítani
Petőfi Sándor
Shakespeare
fontosabb
műveit. (lásd
Vörösmarty ÖM, rendezte és jegyzetekkel
kisérte Gyulai Pál, Shakespeare, William
Bp
. 1885. V. köt. 434. 1.) Innét e határozott
állitás.Budapest
Tórh Endre
A férj c. „költői beszély" -éból közöl részletet a lap. Egy sora
így hangzik: „Oh mondd, oh mondd : Szeretsz-e té 's ? !*"