KOSZORÚ. III. ÉVF. I. FÉLÉV 1865
A magyar classicai-nemzeti eposz története címmel részleteket
közöl a lap
Toldy
ismeretes
irodalomtörténetéből e szerkesztői lábjegyzettel:
Toldy Ferenc
n
Jegyzet * Olvastatott (mint annak idején kiemeltük volt) a magyar tud. akadémia
mult dec. 5-diki ülésén. E
mutatvány egyik cikke a szerző „A Magyar Irodalom Története a legrégibb időktől a
jelenkorig, rövid előadásban" című munkájának, mely még e hóban végkép elhagyja a
sajtót, s melyet míg őszinte örömmel üdvözlünk, ajánljuk egyszersmind e mutatvány
által is a közönség figyelmébe.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet Az ülés dátumát illetően A. tévedett, az előző év december 5-én „a philosophiai és törvénytudományi
osztály" ülése volt, 12-én a
„nyelv és széptudományi osztály"-é. Erről, illetőleg
Toldy
előadásáról a Vegyes rovat igen meleg
elismeréssel tudósított (
K II. II. 25. sz.) –
Toldy Ferenc
Toldy
műve még ez évben meg is
jelent: A Magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől
a jelenkorig, rövid előadásban, 1.-11. szállítmány, Toldy Ferenc
Pest
1864-65.Budapest
Eötvös Lajos
Petőfi Sándor ifjúkori ksérletei címmel három
Petőfi
nek tulajdonított verset s egy prózai
részletet tesz közzé a lapban, „A pápai ref. képzőtársulat Érdemkönyve. 1841-44." kéziratgyüjteményébő1 e szerkesztfü
megjegyzés kíséretében:
Petőfi Sándor
n
Jegyzet * E közleményt Eötvös Lajos
Pápáról Gyulai Pálnak küldötte be, hogy
Petőfi
Vegyes Művei második kiadásakor használhassa. De minthogy a
Vegyes Művek második kiadását bajosan remélhetni,
Petőfi Sándor
Gyulai
jónak látta ez érdekes
közleményt lapunkba adni.Gyulai Pál
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Eötvös Lajos (1848- 1872)
Eötvös Károlynak, a híres ügyvédnek- 48-as
párti képviselőnek és írónak öccse; tudósnak, történésznek, irodalomtörténésznek
készült, de tüdőbaja korán elvitte. A három vers: 1. Hazatérés (németből,
Heine
után); 2. Vándordalok (dicséretet nyert dalok); ez két dalból áll;
kezdő soraik: „Távol szeretteimtől" és „Hová, hová az égi uton"; 3. Pórnak esti dala (németből Claudius után). A próza: Székfoglaló beszéd. (bírálói fellépésekor). Mind a
verseket, mind a prózát Heine, Christian Johann Heinrich
Petőfi
ének fogadják el a kiadások.Petőfi Sándor
A nemrég elhunyt Zilahy Károlynak félben maradt
dolgozatát adja főcikk gyanánt két folytatásban a lap (A tragoedia bölcselete,
vonatkozással Teleki László „Kegyenc" -ére). Ebben
fordulnak elő a következő, szerkesztői megjegyzésekkel kísért mondatok: „Nem
szokatlan dolog, miszerint valamely írónál költői igazság és művészi forma érzéke
oly erősen ölelkezik, hogy első tekintetre az alkotó kéz hiánydt még műértő előtt is
képes feledtetni. [ ... ] Mélyebb pillantásra aztán észrevesszük, hogy ilyenhelyt a
teremtőképzelet tulnyomólag tanulmánnyal van helyettesítve és a művészet tettleges
igényeinek csak nemleges minőségben van elégtéve. Ilyesmit érzünk
Lessing
vagy Arany János* művei egy részében és Egressy
játékában."
Lessing, Gotthold Ephraim
n
Jegyzet Szerk
n
Jegyzet
Zilahy
az előző esztendő májusában halt meg, s nyilván öccse,
Zilahy Károly
Imre
(lásd 242. üz.), aki maga
is munkatárs volt a K-nak, adta át a hátramaradt
tanulmánykötegeket, bizonyosan a örlést is ő végezte, nem akarván megbántani
Zilahy Imre
A.
-t. (– Közölve
Várdai: Adalék 733.
1.)Arany János
Néhány bekezdéssel alább ez áll
Zilahy
cikkében: „A magyar irodalom három legtisztább tragoediai compositiója : »Bánk bán« Zilahy Károly
Katoná
tól, a »Kegyenc« Katon a József
Teleki
től és »Zách Felicián« Bajza Jenőtől.*"
Teleki László
n
Jegyzet * Ez utóbbira nézve az elhunyt biráló kedvenc véleményét minden további
észrevétel nélkül hagyhatjuk.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Bajza Jenőre és művére lásd 333. gl.
Bajza
Bajza Jenő
Zilahy
nak legbensőbb baráai és
szövetségeseihez tartozott.Zilahy Károly
Zilahy
félbenmaradt cikkének utolsó
mondata ez: „Ezt a mese [t. i. A kegyenc meséje] pontról pon!ra
bebizonyítja.*
Zilahy Károly
n
Jegyzet * Itt a mese előadása következik, de az sincs befejezve, annálfogva
célszerűbbnek láttuk elhagyni a részletezést. Különben is összegyűjtött munkái közt
meg fog jelenni e tanulmány, valamint szerző véleménye az egészre nézve, mely
kéziratai közt röviden meg van.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A mondott kötet meg is jelent: Zilahy Károly munkái I. - II. köt.
Pest
1865., s benne a szóban forgó tanulmány
is.Budapest
n
Jegyzet * E cím alatt különböző tárgyú öt novelletta küldetett be hozzánk, melyeket
egymás után fogunk közleni. Öt fiatal beszélyiró önkénti versenye ez, kik ily
dicséretes uton igyekeznek tökélyesítni magukat.
Az előző számban vita keletkezett Fogarassy János
és
Gyulai
között Gyulai Pál
Vörösmarty
„sirhalmomi" jelzője helyes vagy
helytelen voltáról. Vörösmarty Mihály
Fogarassy
szerint a régi nyelvben is van ilyen, rag + képzős alak. Fogarassy János
Gyulai
ennek ellenére elveti a helyesség lehetőségét.
E számban Gyulai Pál
Fogarassy
válaszolFogarassy János
Gyulai
nak, (Felvilágositás,
Gyulai Pál
Vörösmarty
„sirhalmomi"
szóalakjára.), rokonnyelvi példákkal kívánva érvelni állítása mellett. A. csillagot tesz a cikk végére a következő megjegyzéssel:
Vörösmarty Mihály
n
Jegyzet * Mi a kérdéses alakot: sírhalmomi gyász oly költői
merészségnek teldntjük, mely egy
Vörösmarty
nál, épen merészsége által, megkap és kiragad a
mindennapiságból: de azért nem engednők meg, hogy a próza pl. bundámi
permet irjon vagy mondjon.Vörösmarty Mihály
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A „sirhalmomi gyász" jelzős szerkezet, a
Haldokló leány c.
Vörösmarty
versben olvasható, amely 1828-ban keletkezett, és 1829-ben jelent meg. – Vörösmarty Mihály
Fogarassy
főképp a Sajószentpéteri végzésnek nevezett nyelvemléket hozza fel érvül,
amelyben hasonló alak fordul elő. Később a nyelvészet igazolta Fogarassy
Fogarassy
t, nem zárva ki az ilyféle alakok
lehetőségét és helyességét. Fogarassy
Gyulai
nyilván azért lépett fel ellene most ily erélyesen, mert használata ez időben
ragályszerúen eluralkodott (
Vörösmarty ÖM II. köt.
1960. 324. 1.). -
Közölve Várdai: Adalék 731. 1.Gyulai Pál
Molnár Aladár
Psychologiai képek e. főcikként közölt négyfolytatásos
értekezésének első részében, egyebek közt, egyes kifejező fiziológiai jelenségeket
boncol és osztályoz az ösztönösség illetőleg a tudatosság szempontjából. Igy ír:
„Vajon az életnek e kétféle nyilvánulásai közöl a nevetés és sírás melyikhez
tartozik? Az önkénytes taglejtésekhez-é, vagy az egészen önkénytelen testi
változásokhoz, minő pl. a pirulás is? Ugy látszik, hogy mintegy átmeneti közepet
képeznek a kettő között. Mert igaz ugyan, hogy nevetésünket, ha akarjuk,
elnyomhatjuk ; de az is igaz, hogy csupán akaratunk által nem idézhetjük
elő.*
n
Jegyzet * Azonban mily nagy hatalma lehet e részben is a képzeletnek,
mutatja a művészi sirás és nevetés, mint péld. a szinészeknél, kiknek
csinált, szándékos nevetése olykor alig különbözik az igazitól; vagy a képzeletben
dús fiatalok (leginkább növendék leányok) pajzánkodása, kik csupa játékból
valódi sirást és nevetést birnak előidézni.
A Vegyes rovat arról ad hírt, hogy
Jósika
újabb történeti regényt ígér. A szerkesztő jegyzetet tesz e
hírhez:
Jósika Miklós
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Jósika
1865. febr. 27-én halt meg
Drezdában, ahova a nagyobb nyugalom s a jobb
munkalehetőségek reményében költözött Brüsszelből, s
Jósika Miklós
A.
lapjának is novellát s
regényrészletet ígért. (lásd Jósikáné levelét Arany János
A.
-hoz, 1864. febr.
8. MTA Ltár 249.) – A szóban forgó regény, ha már megírta, valószínűleg
a Vert leány várat nyer c. lehetett, amely 1865
Arany János
Pest
en meg is jelent, de nem a Kisfaludy
Társaságnál.Budapest
E számban
Kriza
a híres népballada, a
Molnár Anna újabb variánsát közli, a szerkesztő megjegyzésével:
Kriza János
* Közöljük még e variánst, annak bizonyságául, hogy a mely költemény ennyi változatban
hordja magán a népiesség bélyegét, az nem lehet - mikép egy buzgó román vitatta - merő
irodalmi plagium. Szerk.
Greguss Ágost
A balladák eredetiségérő1 c. főcikk:ént kétfolytatásos
tanulányában, egyebek közt, arról szól, hogy mily gyakori a balladákban az égi
szellemek, istenek, szentek segítségül hívása és azok beavatkozása. Így más balladákhoz
hasonlóan, „Arany legendájában* [is] Szent László, a boldogságos szűz védelme
alatt segíti győzelemre Laczfi székelyeit a tatár ellen."
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A Dubniczi
Krónikát, amelyet 1479-ben
kezdtek írni latinul Dubniczon, az Illésházyak kastélyában, Trencsén megyében találták meg. A Budai-krónika és a
Bécsi Képes Krónika másolata nagyobbrészt, de éppen
az a része, vagyis az Anjouk, főképp pedig Nagy Lajos koráról szóló rész, amely
önálló, igen nagy szerepet játszott
A.
történeti tárgyú költészetében. Nemcsak Szent László csodájának
históriáját vette innét, hanem a Toldi-trilógia számtalan
mozzanatát is. Arany János
A.
érdeklődése
nyilván Endlicher István régebbi ismertetése
nyomán (Wiener Jahrbücher der Litteratur, 1826.) terelődhetett a XIX. század közepén
figyelemre egyébiránt alig méltatott krónikára. Ezért mondja Domanovszky Sándor: „Hosszu ideig csak egy ember méltatta
kellő mértékben a Dubniczi-Krónika értékét: – Arany János. Ő felismerte a Krónika eredeti részének nagy becsét."
(
Századok, 1899. 227. 1.) - Első teljes kiadása a Krónikának a Mátyás
Flórián-féle, 1884-ből. – Arany János
Greguss
cikke:
K III. 1. 18-19. sz.
Greguss Ágost
Greguss
cikkének egyik
végkövetkeztetése a záróbekezdések egyikében így hangzik: „Meddő tehát – hogy
visszatérjünk feljebb kimondott állitásunkhoz – meddő a feleselés bizonyos balladák
eredetisége fölött.*"
Greguss Ágost
n
Jegyzet * Emlékeztetnünk kell nem annyira a szerzőt, mint az olvasót, hogy
(legalább a Koszorú) épen nem a székely ballada eredetisége mellett
feleselt, csupán azt cáfolta, hogy
Kriza
közleménye irói plagium volna oláhból, mit
Tomának szenvedélyes védője vitatni nem átallott.Kriza János
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Greguss
e mondata és Greguss Ágost
A.
megjegyzése ismét a Vadrózsapörre utal vissza. (lásd 441. gl.)
– Toma : román népballada; szenvedélyes védője pedig
Arany János
Grocescu
(lásd uo.). –
A. maga több megjegyzésben is hozzászólt a
vitához, köziilök itt nyilván a Szabó Sámuel
cikkéhez fűzöttre gondol, mert ebben mondta ki: arról lehet vitázni, hogy „e ballada
az oláh néptől származhatott [ ... ]a székely nép közé;" csak arról nem
érdemes és nem szabad, hogy itt plágiumról, Grocescu, Julian
Kriza
és gyűjtőtársai által elkövetett plágiumról lenne szó. (lásd
III. mj.)Kriza János
Greguss
újabb cikkét közli a
főcikként: „A ballada viszonyáról a népköltészethez," a következő szerkesztői
lábjegyzettel:
Greguss Ágost
n
Jegyzet * E cikk szedése közben maga a pályanyertes munka is megjelent
: minélfogva alkalmat veszünk felhini reá t. olvasóink figyelmét. Kapható,
Emich
utján, minden hazai
könyvkereskedésben. Ára ujkönyv-rovatunkban lesz kitéve.Emich Gusztáv
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet A 20. sz.
Uj Könyvek rovata már föl is vette
Greguss
könyvét, amelyből e cikke is való:
„A balladáról. Irta Geguss Ágost. Koszoruzott pályamű. Kiadta a Kisfaludy Társaság [ … ] Ára 1
Frt."Greguss Ágost
A Dante-ünnep alkalmából Pulszky Ágost tollából ad
a lap tanulmányt, amelyet a következő lábjegyzettel lát el a szerkesztő:
n
Jegyzet *Most, midőn a nagy költőkirály hatszázados születési ünnepe következik,
érdekesnek tartottuk e tanulmányt közrebocsátni, mely egyaránt tanuskodik a
szépreményű fiatal iró jeles tehetségéről és kitünő szorgalmáról.
n
Jegyzet Szerk.
n
Jegyzet
Pulszky Ágost (1846-
1901), Pulszky Ferenc legidősebb fia,
aki gyermekkorát atyjával emigrációban töltötte, s igen kitűnő, széles műveltségre
tett szert, különösen a történelem, művészettörténet és irodalom területén. Sokkal
kevésbé pregnáns egyéniség, mint atyja, gondolataiban és cselekedeteiben egyaránt
határozatlan, atyja kemény, harcias, liberális racionalizmusa nem volt meg benne.
Nagy érdeme azonban, hogy hallgatóit megismertette a századvégi modern nyugati
polgári szociológiájával, oekonómiájával s igy a Huszadik
Század körül csoportosulók egyik nevelője lett. Képviselősködött is, és
magas közigazgatási és miniszteriális posztokat töltött be. – A Pulszky családot
A.
-hoz, fián, Arany János
László
n át, akinek a Pulszky-fiúk legszűkebb
baráti köréhez tartoztak, s később menyén, Szalay Gizellán át, akinek legjobb barátnője Arany László
Pulszky
leánya, Pulszky Ferenc
Polixénia
volt, igen közvetlen kapcsolatok
fűzték. (lásd
Arany László Válogatott Művei.
Pulszky Polixénia
Bp.
1960.
Bevezetés.)Budapest
Brassai
főcikként adott A
természet művészete c. értékezését a következő lapalji megjegyzéssel közli
Brassai Sámuel
A.
:
Arany János