SZÉPIRODALMI FIGYELŐ. II. ÉVF. I. FÉLÉV 1861-62
Sz. M.-nak. Nem kaptam. Igazán boszantó hogy épen onnan maradnak el
a versek. Egyet sem, soha. – Az a kör, a Bükk lejtőin,
megemlékezhetnék már rólunk. Nem kapunk onnan semmit.
n
Jegyzet Szemere Miklósnak,
aki a maga zsörtölődő érzékenységével újra számon kérte, miért nem reagál
A.
küldeményeire, – újabb
küldeményeire sem – , és válaszolt az 65. üz.-re. „Nem kétkedem szavadban, édes
Jancsim, hogy
levelemet, de bosszantó igazán a
sorstól, hogy éppen az én levelem és talán csak az egy levél, nem jutott hozzád."
(1861. okt. 8. MTA Ltár 612.)
– Az a kör a Bükk lejtőin: Arany János
Lévai
,
Lévai József
Tompa
s tovább Kazinczy Gábor, Erdélyi János, akik, különösen az első kettő, gyakran találkoztak
Tompa Mihály
Szemeré
vel. Fönti levelében
is pl. Szemere Miklós
n
Jegyzet
Szemere
arról is tudósítja A.-t: „Szemere Miklós
Tompa Miska
", „mint hallom, szomszedomban fog szüretelni, Molnár Józsefnél" (egy ottani
birtokosnál).Tompa Mihály
Kecskemétre, K ... nd. A költők gyakran
szerencsétlenek, de azért a szerencsétlenek nem mind költők. A levelezésben semmi haszon
– kivált ha rá kell fizetni.
n
Jegyzet Egyike azoknak a kifakadásoknak, amelyekre
A.
kényszerült a gyakori portós
versküldemények miatt. – Közölve
Várdai: Adalék
734. 1.
Arany János
Ugyanott, N. L. urnak. A multkori szelid,
szelidebben azt tette, hogy gyönge. Ez epitheton a mostaniakra is áll.
–
n
Jegyzet Epitheton: jelző.
Miskolcra L ... nak. Nagy köszönet el!
[!]
[sic!]
n
Jegyzet
Miskolcra Lévay Józsefnek, aki egyik levelében előfizetéseket küldött föl,
majd pedig érdeklődött korábbi küldeményei iránt: „Gondolom kezedhez jutott a minap
küldött Álom cimü versem." (1862. jan. 29. MTA Ltár ,319.) A vers megjelent: KII. 1.
13. sz.
Azon tisztelt ismeretlen egyéniségeket, kik bennünket
verscsomagokkal örvendeztetnek, igen kérjük, sziveskedjenek a levélcsomag egész sulyát
bérmentesitni, nehogy mi a simplán feladott levelekért
duplán és triplán fizessünk. Jövőre az
ilyeneket visszautasítjuk.
n
Jegyzet lásd a 72. üz.
Kolozsvárra, Gy. A küldeményt megkaptam.
Szives köszönet!
n
Jegyzet
Kolozsvárra, Gyulai Pálnak, aki egy márc. elejei (pontos dátuma nincs,
Somogyi 416. 1.) leveléhez
csakugyan köszönetre érdemes, tekintélyes mennyiségű kéziratot csatolt. A maga,
Szeberényi Lajos: Néhány év Petőfi életéből.
Szeged
1861. c. könyvéről szóló
bírálatát, amelyet a SzF három számon át közölt
(
SzF II. II. 1-2-3. sz.), s
tovább kolozsvári kollégiumi tanártársának, Jancsó Lajosnak (?-1882) Goethe és Shakespeare c. tanulmányát
(
SzF II. 1. 15- 18. sz.). S
végül a Gonosz mostoha c. költeményéhez kiegészítést
adott
Gyulai
, amely aztán ezzel
jelent is meg. (
SzF II. 1. 19.
sz.)Gyulai Pál
Sz. Miklósnak. Köszönet. „Amit vártál,
megvan."
n
Jegyzet
Szemere Miklósnak; a
„köszönet" a következő számban közölt „Eszményi kandúr"
c. versét nyugtázza. Az üz. második mondata a „kritikai vitá"-val van
összefüggésben. (lásd 12. mj.).
Szemere
a
SzF II. I.
9. „Felhívás"-t intézett Szemere Miklós
Brassai
hoz, folytassa kritikai álláspontjának: kifejtését, hogy ő
majd felelhessen arra. Brassai Sámuel
Brassai
eleget tett e kívánságának, s e szám s a következő közölte cikkét: Nyilt válasz Szemere Miklós urnak.
Brassai Sámuel
Sz. Sándornak. Kijő a sorja – de a 24 óráé
nem.
n
Jegyzet
Szilágyi Sándornak;
levelezésbeli nyoma nincs, s így nem tudjuk értelmezni.
M. Sziget. Sz. I. Sajnálom a késedelmet. Innen expediálva vannak a
könyvek, könyvárusi uton. Jó volna megnézetni az ottani könyvárusnál. Tizenöt példány
ment. Ha nincs ott, menni fog. A másik dolgot is eligazitom.
n
Jegyzet
Máramarosszigetre Szilágyi Istvánnak:, aki ekkor ott az ev. ref. gimnáziumot igazgatta.
Szilágyi
előfizetési és a
Kisfaludy társaság pártolótagsági ügyben fordult A.-hoz. „A Kisfaludy-T. pártolói könyvilletménye ügyében
sürgetnek, hogy irjak hozzád. Az egész világ megkapta már a IId szállítmányt.
" Majd a következő megbízást
csatolja leveléhez: „Vedd kérlek át Tóth Lőrinctől (lásd 12. gl.
) a 29. f. 6 kr. ", amelyre a
mellékelt nyugta ki van állitva, s „az én költségemen utasitsd hozzám Szilágyi István
Sziget
re". (1862. márc. 14. MTA Ltár 679.)Máramarossziget
Korona és kard. Megénekelték már azt százszor; de ily gyengén alig.
Iskolai gyakorlatnak megjárná: de az irodalomban többet kivánunk kezdőtől is.
Ballada a koldusbotról. Az alap jó volna, de a kivitel nehézkes
Látszik, hogy a forma parancsol a költőnek, nem megfordítva.
Dézs
, M. L.-nak.
Dés
Köszönet és köszöntés!
n
Jegyzet
Désre, Medgyes Lajosnak szól; sajnos, A-nyal való levelezésének csak töredéke lelhető föl, s abból nem
derül ki, mi a köszönet tárgya; a SzF-ben ez évf-ban
semmiféle írás nem jelent meg tőle; sem nevével, sem ismert vagy gyanítható
álnevével; talán előfizetőket gyűjtött.
T. Gy. – A mennyiben mi nem „csupán kizárólag a külformáról", hanem
egy kissé a „tartalom"-ról is itélhetünk: ön művét nem adhatjuk ki. Sok az, hogy a költő
„egy óriás tölggyel megmássza a Kárpátok legmagasabb fokát", s vele
„lesöpri az ég minden csillagát". Az ily egetsöprő merészség nem üdvezit. Másban keresse
a költészetet.
n
Jegyzet
Tamásfi Gyulának
(1836- 1902) szól, Székesfehérvárra;
Tamásfi
itt született, iparos családból, eredeti neve: Tomsics.
Mérnök lett, majd gazdasági tanácsos. Ifjú korától írt, főképp divatlapokba. Népies
hangot érzelmessel vegyít, de nem Ábrányiék franciás, frivol modorában, hanem inkább
az angolok – akiktől fordított is – moralizáló tónusában. Később A. egy üz.-ben dicsérte, (lásd 199. űz.
) s
közölt is tőle verset. (
K. I. II. 6.
sz.)Tamásfi Gyula