SZÉPIRODALMI FIGYELŐ. II. ÉVF. II. FÉLÉV 1861-62
A helybeli postával némely előttünk ismeretlen irásu egyének egy idő óta
bérmentetlen leveleket küldöznek hozzánk, s e szivesség nekünk minden egyes esetben 8
krba kerűl. A legközelebbi ily levelet nem fogadtuk el s ezentúl egyet sem
fogadunk.
n
Jegyzet lásd a 72. és 75. üz.
Miskolcra L. J.-nek. A „Napkelet" azóta Londonban van. A cikk ott áll, 16-ik száma élén. Lehet, hogy a név
másé, de ugyanaz. B. . zz ... y kézirata ügyében nehány nappal ez előtt írtam egy „mea
culpás" levelet. Oda ért-e már?
n
Jegyzet
Miskolcra
Lévay Józsefnek, akinek egy fölhívását
közölte a Vahot Imre-féle Napkelet (1862. 16. sz., l. 24. gl.
). E fölhívás
arra szólitja föl az írókat, hogy több, 4-5 néplapot hozzanak létre. A Vegyes
rovatban
A.
is tudósít e
felhívásról (
SzF II. I. 25. sz.). Igy
Arany János
Lévay
nak is tudomására jutott,
s nagyon megütközött rajta, mert ő semmi ilyet nem küldött Lévay József
Vahot
lapjának:. Ezért felkérte A.-t, tudja ki, miről van szó tulajdonképpen (A.- hoz, 1862. ápr. 27. MTA Ltár 321.). Még mielőtt azonban A. válasza megérkezett volna, maga is rájött, hogyan Jutott
Vahot Imre
Vahot
lapjába a neve. 1862. jún. 11-i levelében (MTA Ltár
322.) azt írja, a Vahot Imre
Vahot
által közölt
„néplapféle cikket" most már olvasta. „Olyan legény nincs több a magyar ég alatt",
mármint ti. Vahot Imre
Vahot
. Igen homályosan
rémlik előtte, folytatta Vahot Imre
Lévay
,
hogy ő azt neki, Lévay József
Vahot
nak: a
forradalom évében adta hosszabban kidolgozva. „Hiszen melyik okos ember
inditványozhatna mostani helyzetünkben 4- 5 néplapot !" – kérdi Vahot Imre
Lévay
. „De nem érdemes nyilvánosan szót tenni e
hitványságért, – így fejezte be." – „A »Napkelet« azóta Londonban van" mondatnak kettős ertelme van: egyrészt Lévay József
Vahot
valóban elutazott a londoni
világkiállításra, s csak pár hónap múltán tért vissza (lásd munkáját:
Az 1862. londoni világkiállítás emlékkönyve.
Pest
1863.
és
PN
1862. dec. 16. 288.
sz.); másrészt londoni útja előtt a Napkelet-et, amely már azelőtt is
többször megszűnt időlegesen, végképp megszűntette. Vagyis a Napkelet azóta Ábrahám
kebelében van – ilyfélét jelent. – Bozzayra 1ásd 154. gl.
– Úgy látszik
Vahot Imre
A.
-nak ez a „mea culpás" levele
elkallódott, nem jutott elArany János
Lévay
hoz, mert ez 1863-ban – Lévay József
A.
ekkori
fönnmaradt válasza szerint v újra sürgette, tenne Arany János
A.
lépéseket valamely kiadónál, hogy hozná ki
Bozzay verseit. Az 1863. okt. 10-i (MTA Ltár 356.)
levelében aztán A. végkép lezárja ezt az
ügyet. Korábban megkínált vele néhány kiadót, – úgymond, – de senki sem fogadta el.
„Most pedig, barátom, most ! nincs most pesti könyvárus, a ki vállalkoznék, ha
ingyen adod is. Arany János
Jósika
nem kap
regényeire. Hát visszaküldöm."Jósika Miklós
A Kritikai Lapok szerkesztőjét kérjük, sziveskedjék intézkedni, hogy
cserelapját ne kiadó hivatalunkba, hanem a szerkesztő szállására küldjék. Most is azt
gondoltuk, megszüntette a küldést: s ime három számát kapjuk egyszerre. A vidéki
csereplédányokat is halomra gyülve, későn kapjuk meg, hasonló okból; se kedv
se idő olvasni aztán. Átalában kérjük mindazokat, kik szerkesztőségünkhöz
fordulnak, hogy küldeményeiket annak lapunk homlokán olvasható szállására
intézzék.
n
Jegyzet A Kritikai Lapokra lásd 247.
gl.
– „Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető
küldemények utasitandók: Üllői-ut és Hárompipa utca sarkán, 11-ik szám." „Kiadó
hivatal, hová előfizetési pénzelt s minden a lap anyagi részét illető dolgok
utasitandók: Egytem-utca 4-ik szám." Ez áll a lap fejlécén a dátum alatt jobb,
illetőleg baloldalán.
Nagy Kőrös
re. Oly okos ember, mint az ottani
könyvtárnok, beláthatná, hogy sokkal könnyebb két félévi folyamot egybeköttetni, mint
elfogyott számokat ujra szedetve uj kiadást rendezni. S mintha ez utóbbira
csak szerkesztői jóakarat kellene ! Az ám. Jó lenne még a félévi folyam
is.Nagykőrös
n
Jegyzet
Nagykőrösre nyilván a
kollégium könyvtárosának szól ez az üzenet, aki ez időben Szilágyi Sándor volt. A játékos oktató hangnem is erre vall.
Levelezésbeli nyoma ez üz.-nek nem lelhető. – Nyilván a SzF
első, kifogyott számairól van szó.
A nagykőrösi tanuló ifjuságnak szives köszönetünket! Nem szerkesztői
többesben.
n
Jegyzet A nagykőrösi kollégium diáksága bizonyosan valamely, a múlt
év eleji gesztushoz hasonlóval fordulhatott ez idén is A.-hoz (lásd 9. üz.); levelük nem található.
Máram. Szigetre.
Sz. K. Megkaptuk a
küldeményt.Máramarossziget
n
Jegyzet
Máramarosszigetre P. Szathmáry Károlynak, aki újabb előfizetőket küldött
A.
-nak; levelezésbeli nyoma az
üz.-nek nincs.Arany János
Kolozsvár. Sz. K. Nagyon szivesen vennénk afféle
dolgozatot, minőről Gy. emlékezett ! S minél hamarabb, annál
jobb.
n
Jegyzet
Szabó Károlynak szól ez
az üz., aki ez időben Kolozsvárott tanárkodott, s készült,
mint könyvtáros,
Gyulai
örökébe
lépni. Gyulai Pál
Gyulai
1862. máj. 13-i levelében
(Somogyi 421. 1.) közvetítette
Gyulai Pál
Szabó
kérdését: „Szabó Károly azt kérdi, hogy szívesen vész-e tőle egy,
a régi magyar költészetre vonatkozó értekezécskét, mely a Tinódi-féle cantionáléra s
több historiás énekre vonatkozik, s melyben az Erdélyi Muzeum könyvtára alapján több
uj adat lesz. Irj erről egy pár szót a nyilt póstában.Szabó Károly
Hanvára.
n
Jegyzet
Tompá
nak szól, aki
legközelebbi levelében nagy szeretettel válaszolt rá, mégpedig verssel nyomósitva:
„mikor 3 soros óhajtva várt fenyegetésed megjelent a ben, már
akkor utban volt a vers; sajnálom, hogy [a 543 póstán] elveszett." A vers a Sirboltban c. volt, s most újra leíratta, s elküldte.
(Tompa Mihály
A.
-hoz, 1862. jún. 17. MTA Ltár 1013.)
Valójában nem veszett el, csak Arany János
A.
a
nyílt levelezésben nem jelezte megérkezését, s az aggodalmas Arany János
Tompa
elveszésre gondolt. (A.-hoz 1862. júl.
1. MTA Ltár 1014.) Az óhajtva várt fenyegetést tartalmazó három sor a
Török Bálint 33. strófájának tréfás parafrázisa.
„Várja szegényt – beh mihaszna várja ! – /Odahaza a szép két kis árva: / Minden
reggel kimegy az utcára / Édes atyját, de mihaszna várja." – Közölve
Várdai: Adalék 241.
1.
Tompa Mihály
F. I. urnak. Sopron-Széplak. Ha e lakhelyet
tudjuk, lapunk azóta rég járna oda. De most már végén vagyunk az évnek. – Köszönjük az
uj küldeményt, s használni fogjuk. A hiba nagy hiba, de már megtörtént, s
utólagos igazitás sem tenné jóvá. Reméljük inkább, hogy mind e rész, mind talán (szabad
legyen óhajtatnunk) az egész költemény önállóan is megjelenik, s akkor a mi
figyelmetlenségünk által esett csorba helyre fog üttetni. Szives
üdvözlésünket
n
Jegyzet
Fábián Istvánnak szól.
Fábián
(1809-
1871) sopron megyei parasztcsalád fia; pap lett, s egy ideig Eszterházán
a hercegi udvarban nevelő, magyar tanár. Itt nagy nyelvismeretre és széles
műveltségre tett szert. Később plébános, majd kanonok lett. Rokonszenves, folyvást
munkálkodó, tiszta, puritán egyéniség. Helytörténeti munkáktól néprajziakon át
nyelvészetiekig sokfélét írt, de igazi szívügye a Kalevala megismertetése és lefordítása volt. A SzF
kilenc folytatásban mutatta be a fordítás egy részletét, „Kullervo (epizód a Kalevala című finn
eposzban)" címmel. (
SzF II. II. 9-17.
sz.) – Mi volt „a megtörtént nagy hiba", amely nyilván a közlésbe
csúszott be, nem tudjuk. – A korhoz képest kitűnő, önmagában is jó, A. epikájának értelmében népies ízű, a népiességben
mindig mértéktartó, s máig nem eléggé méltányolt fordítás, kötetben, sajnos, nem
jelent meg. – Fábián István
Fábián
nak csak egy
későbbi, közre munkálását ígérő levele maradt fönn A.-hoz (1862. nov.
5. MTA Ltár 106.).Fábián István
M. L. Deész. Vettük köszönettel. De a cimezésben
annyi ceremónia volna miköztünk? Hagyjuk azt.
n
Jegyzet
Désre Medgyes Lajosnak, de mint a
korábbi köszönő üzenetet (lásd 85. üz.), forrás híján ezt sem lehet értelmezni. A
címzésben való „ceremónia" nyilván a megszólitásra vonatkozik. Mint A. levelezése mutatja, akik nem ismerték közelről,
egyéniségét ridegnek vélték, s bizonytalan, félénk, túlságosan is udvarias
hangnemben közeledtek hozzá; bár idegenekkel szemben kétségtelenül nemcsak
tartózkodás, de távoltartás is volt egyéniségében.
A. L. urnak Abony. Megkaptam, nagy köszönettel.
Már félig útban valék, azért maradt el a tudósitás. Nem oly hosszu, hogy ne
használhassuk: fogjuk is legközelebb. Köszönöm a jókivánatot.
n
Jegyzet
Abonyi Lajosnak szól. A.
1862. máj. 6-án rövid, de igen
meghitthangú levélben fordult
Abonyi
hoz, „Kedves Uramöcsém" megszólitással. „Nem volna-e –
kérdezte – egy novella készen vagy készülő félben a Figyelő
számára [ … ] most nagyon kifogytam a beszély féléből s mennél hamarabb jönne, annál
kedvesebb volna." (OSZK Ltár) Abonyi Lajos
Abonyi
, úgy látszik, aug.-ra készült el a kért novellával, s mire
fölküldte, A. már induló félben volt Abonyi Lajos
Pest
ről. Ez
év aug. közepén ui. Balassa Jánosnak, a híres
orvosnak javaslatára a szliácsi gyógyfürdőre utazott, szept. 12-én tért vissza. (Budapest
Tompá
hoz, 1862. szept. 13. MTA Ltár 1162.) Tompa Mihály
Abonyi
novellája: Az öreg
Héka ajtaja (Mesélte nekem az öreg Agócs batya) című etnográfiai
leírásokat magába ölelő népies elbeszélés. (
SzF
II. II. 22-26. sz.)Abonyi Lajos
TM-nak. Mindenben eljártam. Levél megy nem soká.
n
Jegyzet
fehérhajó utca 3-ik sz. fizesd ki, 38. o. Frt. jár neki, több egy fillér sem." Az
ígért magánlevél az 1862. okt.
21-i. (MTA Ltár 1163.
Tompá
nak szól, aki 1862. szept. 18-i (MTA Ltár 1021.)
levelében néhány versének és levelének továbbítását kérte A.-tól más szerkesztők számára, továbbá azt, „Lukácsit
Tompa Mihály
[szerkesztői feloldás]
nyilván valami iparosembert, talán szabót
F. J. urnak H. M. V. Vettük köszönettel és adjuk szivesen. Örvendünk a
találkozásnak: Post nubila Phoebus.
n
Jegyzet
Fejes Istvánnak szól (1ásd 87. gl.), Hódmezővásárhelyre, ahol az ez időben lelkészkedett, s a Jézus a tengeren c. költeményre vonatkozik, amelyet a
SzF 23. sz. közölt. – post
nubila – Phoebus: a felhő után maga Phoebus, azaz: a hir után maga a hir küldője, a
név után maga a név tulajdonosa. Talán
Pest
re
jöttét s látogatását ígérte Budapest
Fejes
;
levele nem található.Fejes István
Cs. Gy ... úr levelére helyben. Sajnáljuk ön állapotját, de sem oly „széles"
ismeretségünk nincs, se' lapunkat tudakozóintézeti közlönnyé nem tehetjük. Az az egy
eset kivételes volt.
n
Jegyzet
Arany
gl.-áiban is több ízben szóvá tette s megcsipkedte az előfizetőknek azt a
patriarchális elképzelését, hogy a szerkesztőt meg lehet bízni, mindenféle
ügyes-bajos dolgaik elintézésével. (lásd 200. gl., 116. üz.)Arany János
Ismeretlennek. S. Patak. Rajongás, zajongás. Semmi tisztult eszme. Nem „egy
év" – négy év sem lesz még sok e verseknek. Akkor önmaga is más szemmel
fogj a nézni őket: ha nem , – az még rosszabb lenne. A drámával jó lesz még várni: nem
oly könnyű az, mint látszik.
T. M . ... nak. Levelet és pénzt kaptam. Jobb mulatást, mint nekem van itt.
Levél ment H-vára is, Lasztócra is.
n
Jegyzet
Tompá
nak, aki 1862. okt. 21-i (MTA Ltár 1024.) levelében az általa
gyűjtött Kisfaludy társasági pártolói díjakat küldötte be, s egyuttal tudósította
Tompa Mihály
A.
-t, hogy Arany János
Lévay
nál van éppen, akitől hamarosan tovább megy
a Hegyaljára - talán Szemere Miklóshoz - szüretre. A levél, amely elment Hanvára, az 1862. okt.
21-i (MTA Ltár 1163.); a következő levelében (Lévay József
Tompá
hoz, 1862. nov. 16. MTA Ltár 1164.) aztán részletesen beszámolt
Tompa Mihály
A.
, miért kiván „jobb mulatást,
mint nekem van itt": „iró és P.ublicum hajhászás" részint, részint pedig fiának,
Arany János
László
nak veszélyes tifuszos
megbetegedéséból igen lassú fölépülése.Arany László
Merényi urnak. Valamit tettünk az ön ügyében. Pár nap mulva megtudja. Többet
nem tehettünk.
n
Jegyzet Nyilván Merényi László(1837-1909), a
neves népmesegyűjtő a címzett, akinek első gyűjteményéről A. maga irt bírálatot, (
SzF
I. 1 -4. sz.) harmadikról pedig fia, Arany László. (
K II. I. 9.
sz.)
A.
alighanem
pénzbeli támogatást szerzett a Társaságtól Arany János
Merényi
számára. Ez ugyanis még július végén azt irta az
Akadémiához küldött levelében, hogy „még legalább is három hónapig ott kell időznie"
népmese gyűjtő munkája eredményes befejezéséhez, s ezért „további segélyt kért, ha
csak kölcsönképpen is." (
SzF II. II. 11.
sz. Vegyes.)Merényi László