AJOM12

Arany János

valamelyik művének fordításáról van szó. Bizonyítékot azonban nem hoz véleménye mellett, s azt sem tudja, kinek szól. Várdai: Adalék 738. 1. – Közölve uo. részi.

180.

E-G. urnak. A versekben van eszme s itt-ott ügyes fordulat, de a magyarság általában még nem elegendő arra, hogy rajta verset lehessen irni.

181.

Üres ez a világ. A vers sincs egészen tele. Legalább uj kevés van benne.

182.

Dr. N.J … urnak. Meg fog jelenni. Hogy mingyárt nem lehet, oka: mert nem célszerű ily kis lapot egyféle tárggyal nagyon elfoglalni. Azonban a sajátot is szivesen vennők.

n

Jegyzet Dr. Nagy Józsefnek.

Nagy

Dr. Nagy József

(1818-1892) nyitrai gazdag polgárcsalád gyermeke, orvos lett, s megyéje tiszti főorvosi állását töltötte be. Megyéje egyik természetkedvelő s tudománybarát arisztokratájának, Forgács Károly grófnak (284. gl. ) afrikai útinaplójából tett közzé részletet ( K I. II. 2. sz.); erről van itt szó. Rendkivül sok tudománynépszerűsítő cikket irt különféie lapokban, friss stilussal, nyilván ezért küldött neki is A. a K megindulásakor munkatársul való meghívást, amire ez, közremunk.álását ígérve, válaszolt. (1862. okt. 28. MTA Ltár 410.) „Sajátot" azonban, hacsak nem névtelenül. vagy álnévvel, nem hozott tőle a lap.

183.

Budára, névtelennek. Hogy ily soká kerül a sor, oka nem csak a nyilt levél iró, hanem a kicsiny hely, mellyel rendelkezik. Sokszor egy megirt nyilt levél hetekig elhever, el is avul, mert nincs tér. A mi a kérdést illeti: én is ugy tudom, hogy a Midsummernight Sz. Iván éjjelét jelenti.

n

Jegyzet Nyilván

Shakespeare

Shakespeare, William

mesejátékának címéről van szó, amelyet egy esztendővel később ezzel a címmel is adott ki A. (1864), jóllehet korábban Nyáréji álomnak emlegette leveleiben s írásaiban e darabot (lásd pl. 10 mj.). Lehet tehát, hogy a címadás ötletét az itt szóban forgó s fön nem maradt levél sugallta.

184.

S. K. urnak, Bénye. Ha a sor rákerül. Individualitást nem lelek én azokban, de máskép elég jól zeng.

n

Jegyzet Sántha Károlynak szól.

Sántha

Sántha Károly

(1840-1917) kecskeméti iparosszülők gyermeke, a lutheránus teológiára iratkozott, s később egyházában vezető szerepet játszott, magas posztokat töltött be. Fiatal éveiben különféle lapokban irt verset, tárcát, később inkább csak vallásos irodalommal foglalkozott. Két verse közül az első így „zeng": Száll, száll, száll / Daru madár száll, f Szebb hazára, messze délre / Bár mehetnék tova véle. / Száll, száll, száll." Közölve a két vers: K I. II. 25. sz. és K II. 1. 5. sz.)

185.

A testvérek átka. A történet tragikuma csak el van mondva, nincs feldolgozva költőileg. Mást inkább.

186.

A Bálványozóban van eszme, de nincs elég jól elmondvai A másik üres.

187.

Testvérkönnyek. Tisztelni való érzés,– de nem találta meg költői kifejezését.

188.

K-nyi Lajos urnak. Az ujabb közleményből fogunk közleni.

n

Jegyzet Kubinyi Lajosnak, lásd a 136. üz.

189.

A metaphysikai vázlat nem lapunkba való. Nem a tárgy, hanem az előadás miatt. Visszavehető.

190.

Sz . . . betü alatt, helyben. Megkaptuk mi azt a verset mind a kétszer, de több mint költői inconsequentiákat látunk benne. Igazitni rajta nem lehet.

191.

Corvin anyja. Oly párbeszédes ballada akar lenni, hogy az ember összetéveszti a szólókat. De ha nem tévesztené is; a párbeszéd még csak semmi.

192.

G-cu urnak. Ha rákerül a sor, már csak speciál nemzeti szinezetéért is adni fogjuk.

n

Jegyzet Julian Grocescu-nak (lásd 441. gl.) szól, s annak a román népballadájára vonatkozik. Közölte is a lap: I. II. 12. sz.: „A hegedős (Román népmonda)".

193.

Annak a kit illet. Határozottabb önállást szeretnék látni. Az elsőt talán. De ez nem azt teszi, hogy bizonyosan.

194.

Egy távozó … Szintén nem látunk

[!]

[sic!]

határozott önállás jeleit. Ez még csak emlékezés. Talán mással kezdenők itt.

195.

Kétség között. Oda tettük, honnan elő is vehetjük. Jó annyira, hogy nem ront.

n

Jegyzet Nem tudjuk, kinek szól; ha a cím ez, nem közölt ily című verset a lap.

196.

Undine közölhető – egyéb feltétel nélkül. Az eredeti mind conceptiójában gyenge, mind kivált az által visszatetsző, hogy nemesise a honszeretet ellen fordul, a családi érzés érdekében. Tanulmányozza az idegen példányokat, melyekből olykor szivesen veszünk. Kivált a spanyolokat nálunk kevesen ismerik.

n

Jegyzet Ó. J. névjelű szerzőnek szól, akitől egy novella-fordítást közölt a lap Undine cfmmel, amelynek írója Fernando Penneberg. Talán német, talán amerikai iró; a novella Amerikában, a déli államokban játszódik, de fölfogása, stilusa, hangulata inkább a német késő-romantikára vall. – Az Ó. J. kezde;. betű alighanem Óldal József (1822-1884), hírlapírót rejti, aki különféle, főképp kat. lapokban írt és fordított cikkeket, tárcákat.

197.

Két nővér. Közölhető. Ha egykissé

[!]

[sic!]

a rajz, correctebb lesz, sok jót várunk. Semmi affectatio, s ez jó ösvény.

n

Jegyzet Báró Pongrácz Emilnek (1842-1886), aki családja elszegényedett ágából született; jogot tanult, sokat utazott, előbb szépirodalomhoz mutatott kedvet, elbeszéléseket és útirajzokat irt, majd inkább gazdasági kérdések foglalkoztatták, de élete végéig érdeklődött az irodalom iránt, s irogatott is. A biztató kezdetet, amelyen angol hatás látszik a témában, s francia a pezsgő, tiszta, jól szerkesztett előadásban, nem hozott műkedvelésnél többet. - Egy levélkéje maradt fönn A.-hoz, melyben nagy tisztelettel és igen udvariasan honoráriumát kéri. (1863. dec. 21. MTA Ltár 433.)

198.

Nap és éj. Hozzád lebben. Közölhetők. De ez nem azt teszi, hogy „minél elébb".

n

Jegyzet Úgy látszik, a türelmetlen szerző nem bírta kivárni az ígéret teljesítését s visszavette, mert a K egyiket sem közölte.

199.

Hafiza s a másik. Eltettük. Egészen más hang már ez, mint a melyet a Figyelő megrótt.

n

Jegyzet Tamásfi Gyulának szól (lásd 86. üz.). – A vers, a cím sugallásával ellentétben, nem fordltás. ( K I. II. 6. sz.)

200.

Az éji őr. Figyelmet érdemel. Sorát várja.

n

Jegyzet Tamássy Dénesnek szól (lásd 171. üz.) – A vers meg is jelent ( K 1. II. 5. sz.).

201.

Lévára. Az alkalmi költeményben van eszme, de némi költőietlen nehézkesség is. Adhatjuk, de jobb szeretnők nem adni.

n

Jegyzet Nem is adott Léván honos költőtől semmit a lap.

202.

A két hun monda. Stilaris igazitással s egy helyreigazitó jegyzéssel adható lesz.

n

Jegyzet Solcz Frigyesnek szól Késmárkra (lásd a 167. üz.).

203.

Szép ifju király. Formajátéka sajátságos. Elővesszük. Agid nem oly tiszta.

n

Jegyzet Miskolcra, Szalóczi Bertalannak szól (1842-1895), aki kálvinista papcsaládból származott, maga is pap lett; főképp vidéki, helyi lapokba helyi tematikájú költeményeket, elbeszéléseket irt, erősen a Tompa-féle népies, érzelmes, romantikus modorban. – A szép ifjú király c. vers románcszerű rege; 4- és 5 soros strófák váltják egymást, kereszt- és párosrimekkel. A formajátékot főképp a tizenkettős folyton változó fajtáju ütemosztása adja. ( K I. II. 10. sz.)

204.

Lamartine-hoz a beküldött forditás nem igen méltó. Több gyakorlás kell még a tömöttet tömötten s a könnyíit könnyen adni vissza.

205.

A szabadban. Megjelenhet.

n

Jegyzet Tulajdonképpen

Tompa Mihály

nak szól, aki ebben az esztendőben több versét (Fürdőben, Az ifjú költő, A szabadban) Ifjú Péter néven adatta közre. Eredete ez álnév használatának

Tompa

Tompa Mihály

folytonos érzelmi hullámzásában, egyszerre nagyon is erős s nagyon is labilis öntudatában s tehetségtudatában, folytonosan sérült becsvágyában leli magyarázatát, annak ellenére, hogy a tréfa álarcába öltöztött. „

Tompa

Tompa Mihály

és

Lévay

Lévay József

felküldték »A szabadban« cím alatt közölt verset, Ifjú Péter névvel

Arany

Arany János

hoz, hogy adja ki.

Arany

Arany János

a nyilt levelezésben (…) azt feleli, hogy: »A szabadban« megjelenhet. Erre levelet kap

Arany

Arany János

Tompa Mihály

tól, melyben tréfásan megtámadják, hogy »meg van fogva« mert ha tudta volna, ki írta a verset, majd más hangon szólt volna. – S erre a »Koszorúban« (ua. f. 5. sz.) a következő nyílt levél van: »Gömörbe. Ha I. P-r a nem éppen ifjú Mihály vagy József volna, sem fogott volna meg, ámbár nem volna csoda. Egészen más kedvtelésből olvasni; s más szakmányból. Hanem így is megírtuk rá, hogy megjelenhet, s ez elég egy kezdőnek«." Így írta le ez összekoccanás történetét

Lévay

Lévay József

. ( Tompa Mihály Összes költeményei. Sajtó alá rendezte Lévay József.

Bp.

Budapest

1885. II. köt. 426.)

2. sz.

206.

Brüssel

Brüsszel

. Vettük köszönettel. Szives üdvözletünket! A novella jó és szép.

n

Jegyzet Brüsszelbe Jósika Miklóséknak szól. Jósikáné a 178. üz-re válaszolva felel: „küldök itt egy kis novellát becses lapja számára. Ha netalán egy vagy más oknál fogva ki nem jőhetne, legyen szíves nekem a kéziratot visszaküldeni[. .] férjem, legszivesb üdvözletével együtt, mutatványt küld a legújabb regényéből a »Végváriak« -ból." Jósikáné novellája: Nagyanyám naplója ( K 1. II. 13-15. sz.). – A Végváriakból azonban nem közölt a K részletet; a 281. üz.-ben közli

Arany János

Jósikával, hogy nem adható. Helyette az egy részletet küldött A szegény ember dolga csupa komédia e. regényéből. (

Arany János

-hoz, 1863. okt. 7. MTA Ltár 246.)

207.

N. P. urnak, Kolozsvár. Becses ajánlkozása és küldeménye nagy örömünkre volt.

n

Jegyzet Nagy Péternek szól (1819-1884), aki kolozsvári iparosszülők gyermeke volt, teologiát tanult, külföldi egyetemeken is, majd tanított és lelkeszkedett, folyvást magasabbra emelkedett egyházában, és 1866-ban az erdélyi ref. egyházkerület püspöke lett. Sokat forditott, főképpen angolból, maga is üjúságától fogva frt verset, elbeszélést, értekezést, bár ezek szintje nem emelkedett sohasem a jóizlésű műkedvelőé fölé. Művelt, finomízlésü, liberális, toleráns szellem. Püspöksége idején paposkodott Tolnai Lajos Marosvásárhelyt, s az ellene ind.ltott hajszában Nagy Péter volt az, aki megértéssel kiállt mellette. – Az a levél, amelyre ez az üz. válaszol, nem található, de a következő levelében visszatér rá Nagy Péter (1863. okt. 23. MTA Ltár 414.); e szerint Falsen János c. névtelen dán szerzőtől való novella forditását küldte be, s nyilván további közremunkálását ajánlotta fel

Arany János

-nak, amit egyébként már a K megindulásakor is megtett. (A.-hoz, 1862. okt. 22. MTA Ltár 413.)

208.

L. Albert urnak, Sopron. Önnek van igaza. Hogy ne? A szolga iránti megvetés porba rántaná azt a helyet.

n

Jegyzet Lehr Albertnek (1844- 1924) szól,

Arany János

későbbi jeles fáradhatatlan nyelvi és stílusbeli értelmezőjének;

Lehr Albert

ez időben fejezte be tanulmányait Sopronban, ahol apja lutheránus pap volt. Az üz.-ben a Ráchel siralma c. A.-vers értelmezésenek egyik problémájáról van szó.

Lehr Albert

levele ugyan nem maradt fönn, ill. nem található; az esetet azonban, amelynek szülötte ez az üzenetváltás, maga később elbeszélte a MNy egyik Arany-emlékszámában. E szerint a soproni ev. gimnázium egyik önképzőköri ülésén

Lehr Albert

egy diáktársa úgy szavalta el a szóban forgó verset, hogy e sorban „»Feledém. hogy szolga«, ezt: szolga megvetéssel mondta." Ő rögtön fölszólalt ez ellen, mondván, hogy ez félreértése a versnek. Heves vita keletkezett, s nem tudta meggyőzni ellenfeleit, s ezért fordult magához a költőhöz, előadva neki, hogy szerinte „azon a helyen a »szolga« aki szolgál, azaz nem ura saját helyzetének, akaratjának, s bármennyire meg van indulva, szíve ellenére is végre kell hajtania Heródes parancsát, engedelmesketlnie kell." ( Emlékezés Arany Jánosra. MNy 13. 141-145. 1.)

Lehr Albert

és A. viszony(lásd még Csatkai Endre cikkét ( Soproni Szemle 1961. 342-44. 1.).

209.

T. K. urnak.

H. M. Vásárhely

Hódmezővásárhely

. Dícséretes foglalkozás. „Gyenge Sándor'' különösen érdekes.

n

Jegyzet Török Károlynak szól, Hódmezővásárhelyre.

Török

Török Károly

(1843-1875) szegény iparoscsalád fia. Előbb kanásznak s csak később adják tanulni. Dalokat. népszokásokat gyűjtött, s

Arany János

tetszését megnyerhette, mert tanulmányai után a Földhitel Intézetben kapott állást, nyilván

Arany János

vagy fia közbenjárására. A Gyenge Sándor c. újkeletű katona-, ill. szegénylegény balladát, a Nagy-Pál Jancsi c. hasonlóval együtt, közölte a lap tőle ( K 1. II. 5. sz.). később pedig népdalokat hozott gyűjtéséből (K II. II. 4. sz.)

210.

P. Sz. K.

Nagy-Enyed

Nagyenyed

. Az igért küldeményt szeretném látni. A „darab" iránt még nem volt alkalmam kérdést tenni.

n

Jegyzet P. Szathmáry Károlynak szól Nagyenyedre, aki 1862-ben Máramarosszigetről az enyedi kollégiumba ment át. Levele, melyre válasz ez az űz., nem található, de nyilván Csák c. darabjának (lásd 78. gl.) sorsáról kívánt kérdést tétetni A.-nyal. – Korábbi levelében tanulmányt ígért magyar regényírókról s novellát is. (

Arany János

-hoz, 1863. ápr. 30. MTA Ltár 492.)

211.

T. E. Vatta. Vettem a multkorit is. Magánlevélben mihelyt lesz érkezés.

n

Jegyzet

Tóth Endré

Vadnai Rudolf

nek, aki Vadnain keresztül küldött verset

Arany János

-nak ( Ó örülj! … K I. III. 3. sz.), s hogy azonnal választ nem kapott, szokása szerint nyugtalankodott a vers sorsa miatt; ezért mégegyszer leírta azt, s most közvetlenül

Arany János

-nak címezte levelét, amelyben a vidékét sújtó rettenetes inségről is beszámolt. (1863. júl. 6. MTA Uár 1208.) – Az ígért magánlevél vagy nem készült el, vagy nem maradt fönn.

212.

Kun László, Bánffi Dénes. Bizony azt a körmöt még nem látjuk. Elég könnyed reminiscentiák balladai formákra, de önállást nem sejtünk benne. Ez nem azt teszi, hogy ne lehetne később.

n

Jegyzet Az üz.-ben szereplő két név nyilván nem élő személyek. kortársak neve, hanem két beküldött ballada vagy más efféle történeti költemény címe, illetőleg hősének neve. A kalandos életű, tragikus végű király s a XVII. századi erdélyi főúr kedvenc figurája ez időben a történeti költészetnek.

213.

Anyai szeretet. Uj eszme nem igen van benne, de a régiek elég jól mondvák el. Megérdemli, hogy eltegyük.

n

Jegyzet Nem jelent meg később sem a K-ban.

214.

Utlevél stb. A humor – mint a hegedűről mondják – nem vált. Concentráltabb gondolat kell.

215.

A gonosz kecske. Jó kis mese. De netalán feltételt alig teljesíthetnénk.

n

Jegyzet Talán az Arany László-féle A félignyúzott bakkecske e. mesének egy variációja lehetett; nem jelent meg a K-ban.

216.

A granátosok stb. Több is hever nálunk, s valóban szeretnénk adni belőlök, de majd mindet oly elmosódottnak látjuk az eredetihez képest. Ha lehet, választunk.

217.

A szeszély áldozatjai. Nincs a nyelvben novellai elevenség, a jellemzés csak kivülről mondatik el, a cselekvény szintén alig mondható annak. Nem közölhető.

218.

Tükör stb. A hibák még nem kijavíthatók. Alapjokban a fő hiba.

219.

Gonosz apa. Még most csak olvasmányai emléke kisérti. Elég könnyen versel, de ez az elég nem elég.

220.

Hajón ... Negative jó, de positive nincs semmi benne. Igy csak a negativ jó marad.

n

Jegyzet Közölve Várdai: Adalék 732. l.

221.

„Nizet Ferenc derék ember." A versre nem használhatjuk e jelzőt, bár elég jó nyelvgyakorlás.

222.

Honfi ima stb. Sekélyes reminiscentiák, nem egyes helyekből, hanem átalában a költői nyelvből.

223.

Elfelejtett harcos. Alapjában nem költőietlen, de a kivitel bágyadt és olykor prózai. Több concentratio a gondolatokban! – Tárgya miatt is alig lehetne kiadni.

224.

Nyalka Jancsi etc. Tehát csak véletlen találkozás

Petőfi

Petőfi Sándor

elveivel? Pedig mintha e nehány költemény

Petőfi

Petőfi Sándor

eszméinek a hijja volna. Ránk ily hatást tettek.

n

Jegyzet Közölve Várdai: Adalék 735. 1.

225.

Egy lánykához. Nyelvtant elébb, azután verstant, azután még valanút, a mi már nem tan.

226.

A szinpad, stb. Megkisértjük a stilusát kiegyengetni, s akkor talán közölhető lesz.

227.

K. G. urnak B . .. . falva. A „függeléket" betűről, betűre, kézirat után magam kijavítottam. Stereotyp alá merném adni. Iszonyú időt vesz el, ezeket is elküldözni. Ide s tova ősz lesz, és még. . . Pár hét alatt szétküldhetném, ha ez az ideoda küldözés nincs.

n

Jegyzet Kazinczy Gábornak Bánfalvára. Alig volt valamivel annyi kényelmetlensége

Arany János

-nak a Kisfaludy Társaságnál, mint Kazinczy Gábor Moliére fordításaival, amelyeket a Társaság pártolóinak illetménykötetként adott.

Kazinczy

Kazinczy Gábor

ban ugyanis, aki tisztaszívű, őszinte, de sokszor terhessé váló barátsággal ragaszkodott A.-hoz, fttrcsa vegyüléke egyesült a nagyúri grandezzának, elózékenységnek, nagyvonalúságnak és az aggályos pedantériának, meg sérülékeny, szinte beteges érzékenységnek. A beküldött fordításrészletekhez minduntalan utólagos Javításokat küldött; más korrektúrájában nem igen bízott meg; majd a nyomtatás, a kiadás külalakjára, a hirdetés és honorálás kérdésére voltak újabb s újabb kívánságai. S ha úgy találta, kívánsága nem teljesült, mély megbántottsággal gyötörte magát s barátait is. Ez az üz. a Tartuffe-fordításra vonatkozik, amely ez év végén meg is jelent, amelynek korrektúráit év elején kezdték oda- s visszaküldözgetni. (

Arany János

-hoz, keltezetlen, 1863 elején, MTA Ltár 256.). – A. üzenetének hangja kétségtelenül türelme vesztéséről tanúskodik.

Kazinczy

Kazinczy Gábor

természetesen meg is bántódott ismét, olyannyira, mint ritkán. „Volt-e erre szükség? alig hiszem. Ha közvetlenül nekem küldöd e pár sort, magadat a lenyomtatástól, engem egy kellemetlen érzéstől mentesz föl. Figuráltatva ott, s oly szerepben, melyre okot legkevésbé sem adtam'', stb. (1863. júl., nap nélkül. MTA Ltár 257.)

3. sz.

228.

Álmos és a többi. Elég könnyen foly, de szét is foly, nincs benne eszme concentratio.

229.

Egy leányhoz. Nem rosz, de nem találunk benne a miért jónak mondhatnók. Semnú nyomot nem hagy a lélekben.

230.

Örömnapok. Közönséges kelméből van szőve. A mi benne van, az a nyelvé, édes núndnyájunké. Ezen felül kellene még a költőé.

231.

P. F. Z. A négy versben két sor jót találtunk. Az a, midőn a képzelmi hajótörött azt mondja a kis leánynak: „vessen utána egy kötelet: egy pillantást." De ennyiért nem közölhetjük.

232.

Hol van a Béranger-bőli forditás? „ … Az a nyílt levél nem oda szólott; nem is Béranger-bőli fordításra, hanem Béranger-rőli értekezésre. A mostani Moore-féle sem adható. Mi ohajtanánk mindenkinek eleget tenni, de akkor senkinek sem tennénk eleget.

n

Jegyzet Melyik korábbi üz.-et értette magára ez üz. ismeretlen címzettje, nem derithető ki. Beranger-ről sem ebben, sem a következő félévben nem jelent meg tanulmány. Fordítás pedig csak a következő félévben, Jánosi Gusztávtól. Ám az üz. hangneme hozzá nem illik; hozzá igen előzékeny, biztató s udvarias üz."eket küld A. – Közölve Várdai: Adalék 734. l.

4. sz.

233.

I. Gy.. .né urhölgynek. Tudtam én, hogy a Koszorú „dívattudósitásai" a lelkes magyar honleányok közt is találnak közönségre, máskép fel sem vettem volna a lapba. N agysád elismerő, biztató levele oly kedves - alig állhattam meg, hogy ki ne nyomassam - hogy a divattudósitót bizonnyal kétszeres munkásságra fogja ösztönözni. Fogadja üdvözletemet!

n

Jegyzet Nem tudjuk kinek szól; talán Illéssy György (lásd 162. gl.) feleségének. – A K „Divattudósításai"

Arany János

tréfája volt. Ily címen ui. egyes, széles körben lábra kapott nyelvi hibákat gúnyolt ki, csípős szatirával. ( K I. II. 2 - 3. sz.)

234.

B. Z. urnak. Helyben. A lapot nem rendeletre nem küldik, hanem rendelet hiányában nem küldik. T. i. a félév elején, nem tudva mennyire kell összehúzni magunkat, nem indítottunk meg, minden példányt egyszerre, a mennyi a mult félévben volt, de feltettük, hogy a kilátások javultával megfogjuk indítani. Most már menni fog.

n

Jegyzet Balogh Zoltánnak szól (lásd 251. gl.), és alighanem a majdani tiszteletdíj terhére előlegezett példányra vonatkozik. Olyféle megegyezése ui. töhb íróval volt A.-nak, hogy a megjelenendő munkáik honoráriumának terhére mintegy előlegezve, adja a lapot. –

Balogh

Balogh Zoltán

levele nem maradt fönn.

235.

P-ny. urnak, itt. Hiszen csak gondolat lett volna benne! nem bánnák mi a rímet.

236.

Aszódra. Vettük köszönettel. Műileg jónak is találtuk de a légkör! Annyi panasz van ránk egyetlen szabadabb lépésért e tekintetben. Meg kell gondolkoznunk egy kissé. Vagy tán bevárnók azt a másikat.

n

Jegyzet Podmaniczky Frigyes bárónak, aki 1863. jún. 21-i (MTA Ltár 432.) levelében némi sértődött türelmetlenséggel tett kérdést, – jóllehet egyébként igen szíves, közvetlen hangú üz.-eket váltott

Arany János

-nyal, – „egy csekély vázlatot" illetően, melyet még a tavasszal küldött. Ezt most, a várakoztatás következtében visszakérte, de levele hangját enyhítve, mást ígért. Nem tudni, ez az üz. erre a visszakértre vagy már esetleg az ígért „másra" vonatkozik-e. Alighanem ez utóbbira. Hiszen

Arany János

még kezdő s rangnélküli szerzővel szemben is mindig igyekezett egy-két számon belül választ adni, s így nem valószínű, hogy az akkor már az irodalomban is ismert nevű, gazdag s népszerű bárót ennyire megvárakoztatta volna; a 260. üz. viszont inkább az előbbi lehetőséget látszik valószínűsíteni.

237.

Tisztelt munkatársaink, kivált a nem rendesek, legyenek egy kis várakozással beküldött műveik iránt. Az olvasógép nem uj már, sokszor megtagadja a szolgálatot. Nem őről éjjel nappal, szünet nélkül. Abból pedig semmi sincs, hogy minden beküldött művet csupán a gyönyörüségért olvasson az ember, még ha szerkesztő is. Géppel kell morzsoltatni.

n

Jegyzet Nyilván szorosan csatlakozik ez az űz. az előzőhöz, a Podmaniczky-féléhez, s mintegy indirekte magyarázatot ad

Podmaniczky

Podmaniczky Frigyes

nak is. – Közölve Várdai: Adalék. 734. 1.

5. sz.

238.

Gömörbe. Ha I. P-r a nem épen ifju Mihály vagy József volna, sem fogott meg, ámbár nem volna csuda. Egészen más, kedvtelésből olvasni, más szakmányból. Hanem igy is megírtuk rá, hogy megjelenhet, s az elég egy kezdőnek. A levelet sajnálkozó örömmel olvastuk (nem szerkesztői többesben szólva.)

n

Jegyzet

Tompa Mihály

nak és

Lévay

Lévay József

nak (lásd a 205. űz.). – Az űz. utolsó mondatában

Tompa Mihály

nak 1863. júl. 27-i (MTA Ltár 1035.) leveléről van szó, amelyben a

Juliska

Arany Jullianna

lakodalmáról való elmaradásukat menti ki: „Szó nélkül is nyomta lelkemet a

Juliská

Arany Jullianna

nak tett ígéret;

[szerkesztői feloldás]

– megígérte volt egykor, hogy ő fogja esketni -

de … „ de. . mentsen ki bennünket, nincs mennyegzői ruhánk ! Nem éppen bibliai értelemben

[szerkesztői feloldás]

ti. lelkileg

, hanem körülményeink értelmében. Nyomorult az élet barátom!" és sorra festi nehéz anyagi, egészségi bajaikat. Erre felelet „a sajnálkozó öröm" s „a nem szerkesztői többes".

239.

A lekváros, meg a több is. Valami lehet igaz történet, de a költészetben még sem igaz. Megfordítva, költött dolgot igazzá tesz a poesis. Ezeken nem érzik a költészet megigazító ereje. Prózák.

n

Jegyzet Közölve Várdai: Adalék 735. 1.

240.

N. P. urnak K-vár. Megérkezett, de még nem volt időnk elolvasni. Hanem jó lesz az. A kegyed ízlésében mindig megnyugszunk.

n

Jegyzet Nagy Péternek szól Kolozsvárra. Nagy Péter sokat fordított A. lapjának; most is fordítás, alighanem a „Livius elveszett naplói" c. anonim angol novella forog szóban. ( K I. II. 12 - 14. sz.). Levelezésbeli nyoma nincs e küldeménynek.

241.

K. L. Népdalok. Egykor megdicsértem volna én ezeket nagyon. Most keveslem arra, hogy a Koszorúban világot lássanak. Más a szerkesztő, más a .

242.

Cs. I. urnak Z – j. Nem volt érkezésünk a kis beszélyt még elolvasni, de a szerző neve is előre ajánlja azt. A mi a Puskin-félét s a többit illeti: a P ... é magában rövid, egy kötetre sem menne. A többivel együtt kivolna tán egy 10, 12 ives füzet: de az ív már a jövő évre maradna. Addig természetesen fel kellene küldeni. Az elfogadás nem függ az igazgatótól, be kellene mutatnia 'a gyülésnek, mely azon pont felett is határoz, kiad-é nem eredetiből való forditmányokat.

n

Jegyzet

Zilahy Imré

Kis Imre

nek (1845-1867) szól (valódi nevén Kis Imre). Zilahy Károly testvéröccse, akit bátyjához hasonlóan erős világirodalmi tájékozódás jellemzett. A francia és az angol mellett, sőt előtt az orosz irodalom is foglalkoztatta, cikkeket közölt róla; s vers- és próza-fordításokat adott közre. Ezek alá rendszerint a Cserényi Imre álnevet írta. A szóban forgó Puskin kötet az

Arany János

által javasolt kibővítéssel a következő esztendőben, a Kisfaludy Társaság segítségével meg is jelent. ( Puskin költői beszélyei.

Bp.

Budapest

1864.)

6. sz.

243.

Sz. S-r. N. K-s. Ne legyen az ember oly türelmetlen, mint egy kezdő. Már háromszor is volt a nyomdában s mindig kiszorult. Az új hadd jőjjön.

n

Jegyzet Szilágyi Sándornak szól, Nagykőrösre. Nyilván az Adalék a Martinovics- féle perhez c. dolgozatának megjelenését sürgette

Szilágyi

Szilágyi Sándor

, s erre ez a

Szilágyi

Szilágyi Sándor

val szemben a baráti körben szinte obligát kioktató hang.

Szilágyi

Szilágyi Sándor

sürgető levele, ha volt ilyen, nem található; de lehet, hogy csak valamely ismerősén át üzent, mint ez e baráti körben nagyon is szokásos volt.

244.

R. R-ő urnak. Sajnáljuk: de itt minden embernek kétannyi dolga van, mint a mennyit elvégezhet. Az illető imi fog önnek.

n

Jegyzet Alighanem Rényi Rezsőnek (1827-1899), az ez idő szerint Somogy megyei tisztviselőnek szól, aki irodalomszerető hírben állott, később maga is irogatott; a betű jegy csak reá illik.

245.

P. S-ma urnak. Sokkal még most sem mondhatunk többet. Az „élő halott" olynemü áradozás, minőt legtöbb fiatal ábrándozó jónak gondol, pedig csak viszhangja olvasmányainak. A másik legalább a formába jobban ömlött, de még az sem közölni való.

246.

Tündér multja. Nincs jövője.

247.

Childe Harold búcsúja. Le van már forditva magyarra, jól is.

n

Jegyzet

Byron

Byron, George Gordon Noel

Childe Haroldjábó1 többen fordítottak. A. vagy Teleki Sándorné Bickersteth Johanna 1857-ben a Nővilágban (lásd 23. gl.) megjelent fordítására, vagy a Lukács Móricz-félére ( Társalkodó 1831. 301. 1.), vagy esetleg Petrivechich Horváth Lázáréra ( Munkái 1842. I. köt.) gondol.

248.

K. I. urnak. Ha az Ehret die Frauen forditását érti ön, ott nem a dijazás a baj. Igen sok kell hozzá, hogy egy ily költemény jól legyen forditva. Ön megtette a magáét, de mi azt hisszük, több kell.

n

Jegyzet Schiller híres költeményéből, a Die Würde der Frauen-ből való ez a szállóigévé lett mondat: Tiszteljétek a nőket, az asszonyokat. K. 1. fordítása nem jelent meg a K-ban. – A címzett talán a debreceni Komlóssy Imre, aki több ízben kereste föl

Arany János

-t kísérleteivel, forditáskisérleteivel is (lásd 162. üz.).

7. sz.

249.

A. L. Abony. A gyüjtés iránti felhivás nem sokára megjelenik: addig is egyenesen Gy … hoz jobb lesz küldeni, mert ő a társaság megbizottja e részben. – A másik dolog már egy számban végét éri s azonnal elküldöm a diját.

n

Jegyzet Abonyi Lajosnak szól, aki talán a Kisfaludy Társaság népdalgyűjtő mozgalma, ill. felhívása iránt érdeklődött, de mivel ez még nem Jelent meg, ezért utasította A.

Gyulai Pál

hoz, mint aki úgyis gazdája lesz ennek az ügynek. A népdalgyűjtésre való felhívást a Társaság 1860. okt. 25-én tartott ülésén határozták el, s megbízták

Gyulai Pál

, készítse el a felhívást.

Gyulai Pál

1861. máj. 28-án mutatta be az első felhívást; ennek júl. 30-i, végleges formáját elfogadták, és okt. 29-én

Gyulai Pál

már beszámolhatott az első eredményekről, köztük

Abonyi

Abonyi Lajos

küldeményéről, amelyről az ülés résztvevői igen elismerően nyilatkoztak. E felhívásnak jelent meg újabb változata ebben az évben. (A Kisfaludy Társaság jegyzőkönyvei 1860-1865. MTA Ltár.) – A „végét érő dolog"

Abonyi

Abonyi Lajos

nak az 5-8. sz.-ban közölt Halál Panni c. elbeszélése.

Abonyi

Abonyi Lajos

levelei ez idő szerint nem találhatók.

250.

Szederkény. Az a baj, hogy a jelen év már harmadik, s ezzel a mostani cyclus lejár. Lesz-e uj három év ez inségteljes időben? a jó isten tudja; s ha nem lesz, ugy a társaság semmit sem adhat ki.

n

Jegyzet Ki a címzett, nem tudjuk, s azt sem, a borsodi vagy a baranyai Szederkénybe szól-e az üz. De nyilván a Kisfaludy Társaság illetménysorozata számára, amely 60-ban kezdődött, ajánlott fel az illető fordítást.

251.

Hátszeg vidékre. Ha szóval, verssel lehetne segiteni ! Hisz a napilapok több hasábra menő inségrovatja szónak már ugyan elég. Azt hiszi ön, hogy az öné hatalmasabb lesz, mint a másoké? A „szegény magyart" oly verssel nagyon gyengén pártfogolnók, mint a „Szegény magyar."

n

Jegyzet Hátszeg Hunyad megyei község. – Levelezésbeli nyoma azonban nincs az üz.-nek. Egy gl.-ban azonban szóvá tette

Arany János

a Hátszeg vidékét sújtó természeti csapást (lásd 383. gl.)

252.

I. Gy. urnak. Valóban eltévedt az a költemény még akkor tájt és azóta sem került elő. Ha kivánja ön, legyen akaratja szerint.

n

Jegyzet Valószínűleg Illéssy Györgynek (lásd 164. gl.) szól, s alighanem egy beküldött költeményének valamely más lap számára való átutalásáról van szó, mert

Illéssy

Illéssy György

nek már csak a K II. II. 10. sz.-ban jelent meg munkája, Wieland Oberonjának fordítása, melyet A. dicsérve ajánlott az olvasók figyelmébe (lásd 125. mj.)

8. sz.

253.

A Cs. K. ellen intézett felszólalást, mostani viszonyunkban e lappal, nem adhatjuk álnév alatt. Bár a tény tagadhatatlan igaz, azt vetnék ellene, hogy magunk koholtuk azt a levelet.

n

Jegyzet A címzettet nem tudtuk megállapítani. Amint azonban a következő: szám Nyilt levelezéséből kiderül, azt kifogásolta a felszólaló, hogy a Családi Kör (1. 6. gl.) előfizetési hirdetéseiből nagyobb terjedelműnek tünhet föl, mint amekkora a valóságban, s ezzel megcsalja az olvasókat.

Arany János

igazat adott neki; de úgy látszik a lap megjelenése után a Családi Kör felvilágosítást kért ez üz. alapján a vád mibenlétéről, és tisztázta magát, úgy hogy A. a következő számban mind a maga, mind a címzett részéről visszavonta a vádat. – A Családi Körrel

Gyulai Pál

nak a nőírókról folytatott ismeretes híres polémiája tévén gyűlt meg a baja

Arany János

lapjának. (1. 166. üz.) Ezért nem tartotta

Arany János

korrektnak, ha a lap ellen névtelen cikket ad a K.

254.

P-ny urnak, helyben. Műszavakkal nehezített stílusa a beküldött cikknek tankönyvbe való volna, nem lapba. A közönség se meg nem értené, se nem gyönyörködnék benne.

255.

N. P. urnak, Kolozsvár. Megkaptuk az uj küldeményt is. A novellát ismertük már, de nekünk ugy tetszett, hogy a tudományos része nincs kellően egybeolvasztva a mulatságossal. De meglehet a forditásban jobban fog tetszeni. Még nem olvashattuk el.

n

Jegyzet Nagy Péternek Kolozsvárra. A küldemény Az óhitű szakácsné c. angolból fordított anonim novella ( K. II. I. I. sz.) s a Falsen János c. dánból fordított ugyancsak anonim elbeszélés lehetett. ( K II. I. 4- 5. sz.) A megjegyzés azonban alighanem a már korábban kapott Livius elveszett levelei c. munkára vonatkozik, mert ebben található meglehetős sok klasszikus filológiai utalás, fejtegetés. ( K I. II. 12-14. sz.) Ennek az üz.-nek levelezésbeli nyoma nem található.

256.

A. O. urnak

Budá

Budapest

n. A „magna jocose" célját méltányoljuk, de a jocosum benne nem igen finom s a magna sem eléggé magna.

n

Jegyzet A címzettet nem ismerjük; magna jocose: nagy dolgokat vidáman!; magna: többes accusativus, jocose: módhatározó; a magyar szövegben a „jocosum" a jocosus melléknév egyes semleges nominativusa, főnevesítés: vidámság; a „magna" többes semleges nominativus: nagy dolgok.

257.

Trszty. . urnak. Figyelemre méltónak találtuk, kivált az egyiket népdal formai ügyes játékáért. Az utóbbit közöljük.

n

Jegyzet Vagy annak a N. T. J. jelű szerzőnek szól, akitől a következő, a 9. sz. hozott egy Vigasztalás („A »Koszoru« 3.ik számában megjelent »Szinházi dolgok« című cikk tisztelt irójához".) című, a népdal eszközeivel karikírozó,

Gyulai Pál

t csipkedő, pasquillus-szerű verset; vagy Torkos Lászlónak (1839- 1939), akinek Ifju a boldog élet c. versére illik e jellemzés. ( K I. II. 16. sz.)

258.

Tisztelt előfizetőinket általában figyelmeztetjük, hogy valamely szám elmaradása esetén azonnal reclamáljanak, s ha a postán küldött reclamátiónak sükere nem lenne, igyekezzenek biztos kéz által juttatni hozzánk panaszukat. Ime oly eset történt, hogy egy előfizetőnk, kinek rendes nyomott cimszalag alatt félévig folyvást küldöttük a lapot, most panaszkodik, hogy a két első számon kivül egyet sem kapott, folyvást reclamált, azonban reclamáló levelei közül egy sem jutván hozzánk, sérelmét nem orvosolhattuk. Hasonló eset előfordulása ellen óvjuk a közönséget, hogy reclamátiói sikertelenségét ne tulajdonitsa nekünk, mert nálunk reclamátio meg nem hál, elintézetlen; ha tehát valamelyiknek sikere nincs, ez annak biztos jele, hogy nem jutott kezünkhöz.

9. sz.

259.

A Cs. K. ellen intézett felszólalás tárgyában a szerkesztőség felvilágosított bennünket, hogy mig lapja két iv szöveggel s fél iv boritékkal jelent meg, addig igy hirdette: megjelenik, harmadfél iven, boritékkal. Ha tehát a leszállitás után igy hirdeti: megjelenik két iven boritékkal: ez nála nem azt teszi: két iv meg boriték; hanem másfél iv szöveg és fél iv boriték vagy, a mint mi mondanók: két iv a boritékkal együtt. E szerint mind a felszólaló, mind mi, igazat adván neki, pörvesztett fél vagyunk.

n

Jegyzet lásd 253. üz.

10. sz.

260.

Aszódra. Vettük köszönettel. Többet, mihelyt elolvashattuk.

n

Jegyzet Podmaniczky Frigyes bárónak, aki nyilván a visszakért novellája helyett küldte el az akkor ígért újat. (lásd 236. üz.)

261.

Sz. S.

Maros-Vásárhely

Marosvásárhely

. Kerestük a Sz. F. címlapját és tartalom jegyzékét az illető kiadónál, már régen, de nem kapható. Elvárjuk az ígéretet.

n

Jegyzet Szabó Sámuelnek szól (lásd 523. gl.), aki 1863. aug. 27-i levelében (MTA Ltár 477.) többek között így ír: „Ujból bátor vagyok alkalmatlankodni magam részére a Figyelő első felének cimlapja és tartalomjegyzékeért, amelyet annak idejében meg nem kapva, használat közben sok alkalmatlanságot és bosszuságot szerez. [ ... ] és most – így folytatta – következnék, hogy a rég

[szerkesztői feloldás]

ti. 1863. máj. 22-i levelében MTA Ltár 776.ti.

megigért népdalokat is küldjem, de 6 l/2 hét óta folytonos szünidőnk közben reggeltől -estig folytonos oskolai ügyeket igazitva" teltek napjai, de most „egy pár hétre rokonaimhoz megyek pihenni, ott nyerek én magamnak időt ezen sokkal kedvesb igéret teljesittésére is."

II. sz.

262.

Egy rab végszavai. Gyöngék. Ha minden el nem fogadott költeményt visszaküldöznénk, arra egy külön hivatal kellene. Nem olvasgatja azt igy se senki.

263.

Csak egynehány betű . . A kettőnek menete s végfordulata ugyanaz. Áldja mindenik a keserűség okozóját. S az egész alapeszme ennyi bennök, a mi se nem uj, se a költészet ereje által ujjá nincs téve. A verset nem mondhatni hibásnak, de ha positivabb érdeme nincs: az egész egy hiba.

264.

Szép az élet. Figyelmet érdemel, tehetség nyomai látszanak; de ezekből még nem tűnik ki, reprodukáló lesz e az, vagy önállóan teremtő. Várjunk.

265.

A fejérvári basa. Kissé homályos. Nehéz dolog ugy rejteni, hogy egyszersmind világos legyen. Mindazáltal figyelemre méltó, s alkalmilag közölhetjük is.

n

Jegyzet Úgy látszik szerzője visszavette. Ily címmel seminit sem közölt a K.

12. sz.

266.

Emlékszel e. Versnek is van logicája: de ennek nincs.

267.

Oh ne szeress. Az érzés jó, de nem találta meg a költői kifejezést.

268.

Több, kivált prózai mű beküldőjét még egy kis várakozásra kérünk. Sok a baj. IJ. SZ.

269.

Egy hadnagy a XVII-ik században. Gyakorlat még ez csak. Nem ilyen a beszély.

270.

Róza mégis . . . stb. Ügyesen irott mű, csak egy tollvonás igazítni való lenne rajta.

271.

Balsors. A forditást sem találtuk kielégitőnek; a beszélyben sem a „végzet tévutait" azaz kalandokat keresünk ma már, hanem lélek- és jellemrajzot. W. derék költő volt, de novelláit az ujabb iskola tulszárnyalta.

14. sz.

272.

La bégueule. Hogyan viszonozzuk a kedves bizalmat? Arsene morálját nem mernők egészen ajánlani hölgyeinknek. Arsene ő nagysága megtérése igen gyanus, mert bár: „Férje volt Párisban" mégis: „Titkon ifjú szeretőt keresett." Meg a forditás, nyelv, verselés ellen is vannak kifogásaink. Jobb lesz ki nem adni. Nemde?

n

Jegyzet La begueule: a kényeskedő nő; valamely francia vers címe lehet, amelyet a címzett lefordított, és közlésre ajánlott föl.

273.

Dalok. „Ha csillagot rabolhatnék, Csillagokból házat raknék. " Ne bántsuk. „Congeries siderum multis congesta rapinis Diruet et raptas alter habebit opes."

n

Jegyzet Congeries siderum multis congesta rapinis / Diruet et raptus alter habebit opes: Csillag nagyságú dolgokat hiába gyűjtesz, halmozol össze, elpusztul, széthull, az, s az összerablott holmi másé lesz, más fog öülni neki. Közölve Várdai: Adalék 736. 1.

274.

Marja Sz … Minthogy az elbeszélés formája lyrai; szerettünk volna benne több zengzetességet. A célzásos helyek miatt is bajos volna adni, meg a feltételt sem tudjuk.

275.

Átok stb. Nincs bennök az, ami legfőbb. Nem közölhetjük.

276.

Merengés. Rimpengés. Hova menne „az égen át, de még odább"? – Még azért nem repül az ember, hogy mondja.

277.

Általfuthatod-e. Másnak engedjük.

15. sz

278.

L. J. Miskolc. Vettem mindent. Azon ur neve nem volt bejelentve az első két évre. Magán levelet irok nem sokára.

n

Jegyzet Lévay Józsefnek, aki 1863. okt. 6-i (MTA Ltár 328.) levelében többrendbeli pénzt – Kisfaludy társasági pártolói díjat, előfizetést a lapra, adományt az írói segélyegyletnek – küldött, s keservesen panaszolta fásultságát. Az ígért vigasztaló levél: 1863. okt. 10-i (MTA Ltár 356.).

279.

M. F. nek. M. V. H. Az igéret csak szép szó. A lapokat megindítottuk, járnak, az előfizetést máig sem kaptuk. Hát a múzsa nem mond semmit?

n

Jegyzet Mentovich Ferencnek Marosvásárhelyre, s nyilván annak korábbi igéreteire (

Arany János

-hoz, 1861. febr. 10. MTA Ltár 338. 1863. jan. 7. MTA Ltár 392.) vonatkozik, hogy fölkeresi levéllel gyakorta

Arany János

-t, s valami munkát is küld. Levelezésbeli nyoma ez üz.-nek ma nem található.

16. sz.

280.

Hanvára . A mostani levelet kaptam, de előbbenit is, de a mire hivatkoznak, nem. Az előbbeni levélből azt gondoltam, hogy a megjelent kötetről van szó, mely hozzám jutott természetesen; de a mostaniból látom, hogy más küldemény volt az, melynek elvesztét kétszeresen fájlalom. Nem lehetne kipótolni.?

n

Jegyzet

Tompa Mihály

nak, aki 1863. okt. 8-i (MTA Ltár 1036.) levelében kérdi: „Kaptad-e Ajnácskóről irott levelemet s régebben elküldött verseimet? Mégis szeretném tudni". Az Ajnácskőről írott levélben pedig, amelyet

Arany János

félreértett, ez áll: „Kaptad-e költeményeimet; régen elküldtem; különben eddig leveled is lehet Hanván; lapok mindenesetre vannak, majd megtudom tán belőlük, ha hazamegyünk, mi a nyár utolsó napján meg fog történni." 1863. szept. közepe (MTA Ltár 1034.). – Tompa Mihály Versei VI. kötete ugyanis ez évben jelent meg, s nyilván ezt a kötetet is elküldte A.-nak, s ebből keletkezhetett a félreértés. – Ebben a félévben még három verse jelent meg

Tompa Mihály

nak a K-ban: A palota helyén ( K 1. II. 17. sz.); erről tehát aligha van itten szó. Ily gyorsan nem fordult a posta; az Estve, és a Fürdőben címűek lehetnek tehát ezek. ( K 1. II. 20. sz.)

281.

Brüsszel. Ohajtanánk mutatványul önállóbb részt közleni, ha még lehet, s legott szives készséggel teljesitnők kötelességünket. A küldött szakasz igen művészi lélekrajz, de összefüggésből kiszakítva nem elégitené ki a vegyes közönséget. Bocsánat, hogy ezt ily későn tudatjuk, de soká haboztunk e lépés iránt, félve a balulértéstől.

n

Jegyzet Jósika Miklósnak, aki felesége levelének tudósítása szerint (1863. júl. 17. MTA Ltár 248.) elküldte a Végváriak c. regényének egy részletét mutatványul, közlésre.

Jósika

Jósika Miklós

nem neheztelt meg az elháritásért, hanem 1863. jún. vagy júl. 17-i (MTA Ltár 245.) levelében mást ígért e mutatványrészlet helyett, s az valószinűleg A szegény ember dolga csupa komédia c. regényének Prikulics címmel közölt részlete volt ( K 1. II. 20. sz.); nyilván mintegy engesztelésül sietett A. ezt rögtön kiadni.

282.

Pless. Magánlevelet akartunk irm s ime, elkéstünk. Talán majd akkor, ha az igért kötet kezünknél lesz, a mi eddig nincs. A nyelvbeli haladás dicséretes, de még nem elegendő arra, a miben kegyed kisérletet tőn.

283.

Cs. S. urnak. Sajnáljuk, ha a reclamált szám nem jutott kézhez, mi minden reclamátiót azonnal át teszünk az expediturához, hol megnyugtatnak a végrehajtás felől. A küldött verset is megkaptuk, de részint a miatt haladt el közlése, mert nem akartuk kegyed szivességét nagyon igénybe venni, miután még eddig semmivel sem viszonozhattuk.

n

Jegyzet Csermelyi (De Riva) Sándornak szól (1834- ?).

Csermelyi

Csermelyi (De Riva) Sándor

d unántúl olasz eredetű gazdatiszti családból származott, maga is gazdasági, később pénzügyi szakemberré képezte magát, de kezdettől irt szépirodalmi cikkeket és verseket.

Arany János

lapja is, szinte minden évfolyamában, hozott tőle. Az Uj Nemzedék (lásd 251. gl.) körül csoportosult írókkal tartott barátságot.

Szász Károlly

Szász Károly

al bírálatot is íratott róla

Arany János

, amely az átlag jobbjai közé helyezi ( K I. II. 9. sz.); a szóban forgó vers: Ősszel. ( K I. II. 21. sz.)

17. sz.

284.

Imádkozzál Jonathán … Az imádság sem tartja meg.

285.

Halottak napján. Még csak gyakorlat, s az sem gyakorlott. Különben azonnal intézkedtünk a lap iránt.

18. sz.

286.

M. Sziget. Sz. I. Magánlevelet irtunk. Egy kis tévedés van az esztendő számitásra nézve.

n

Jegyzet Máramarosszigetre Szilágyi Istvánnak, aki 1863. okt. 21.-én levéllel (MTA Ltár 680.) fordult

Arany János

-hoz, néhány Kisfaludy társasági pártolói illetmény ügyében, úgy vélve, hogy azok nem hátralékban, hanem egyenesen előlegben voltak az év végén. A szóban forgó magánlevél, ha megszületett, nem található.

287.

Miskolc. L. I. Várjuk erősen azt a tisztázatot. Hetek óta sovárgunk érte. Egyebet is várunk, de azt mindenek előtt. (Épen most kaptuk. Sz.)

n

Jegyzet Lévay Józsefnek, aki 1863. okt. 6-i (MTA Ltár 328.) levelében ígérte, hogy a Kisfaludy Társaság Shakespeare gyűjteménye számára hamarosan útnak indít egy részletet az általa fordított Titus Andronicus-ból „ [ … ] itt van már nálam, teljesen bevégezve [ … ] csak leiratom mégegyszer; az nem kerül többe 4-5 napnál egy sebes irónak." – Az „épen most" kapott levél az 1863. okt. 26-i (MTA Ltár 327), a Titus Andronicussal.

288.

A. Sztregova. „Szellő se hoz hirt felőled."

n

Jegyzet Alsósztregovára

Madách

Madách Imre

nak, aki fönnmaradt levelezése szerint ez évben ápr. 19-én írta utolsó levelét

Arany János

-nak. (MTA Ltár 379. – lásd 159. üz.)

289.

M. Vásárhely. M -ch. A multkori nyílt posta oda szólott. Nem örvendeztet semmi válasz?

n

Jegyzet Marosvásárhelyre Mentovich Ferencnek szól, s a 279. üz.-re utal, mert azóta sem kapott sem levelet, sem verset, vagy cikket

Metovich

Metovich Ferenc

tól, aki aztán 1863. nov. 8-i (MTA Ltár 397.) levelében magyarázta meg, miért hallgatott, a szüretet s az iskolát hozván fel mentségül.

290.

Blumauer fordítása nem nekünk való. Van is már annak magyar forditása. A travestiaérdeke attól függ, ha minél többen ismerik – könyv nélkül tudják – az eredetit. Ma már sok ember azt gondolná, hogy ez az igazi Aeneis.

n

Jegyzet Kinek szól, nem tudjuk. Nyilván Szalkay Antalnak (1753-1804), a nádor komornyikjának 1792-ben megjelent, a maga idején közismert és közkedvelt fordítására gondol

Arany János

– Közölve Várdai: Adalék 732. 1.

291.

G-cu. J. Ön egy számot kér: de hova? Jobb lesz ha maga átveszi vagy nálunk, vagy a kiadó hivatalban. A Jósnő csak némi nyelvbeli igazitással jöhetne ki, arra még nem értünk rá.

n

Jegyzet Grocescu Juliánnak szól (lásd 441. gl.) – A szóban forgó vers azonban már nem jelent meg, nyilván a közben kitört ballada-vita következtében, amelynek Grocescu egyik főszereplője volt (lásd 441. gl.), s amelynek következtében végkép elidegenedett, sajnos, nemcsak a K-tól, hanem a magyarromán együttműködés munkálásától is.

292.

S-a K-ly. Közölni fogjuk egyiket, vagy talán mindakettőt is. (De nem a kis széket.)

n

Jegyzet Sántha Károlynak (lásd 184. üz.); mindkét szóban forgó versét közölte a K: Egy dal ( K I. II. 25. sz.) Nem vénül meg a sziv, mely szeret (K II. I. 5. sz.).

293.

Cs. S-r. Vettük ön szives levelét, s ahhoz igyekszünk tartani magunkat. Leveleit is elvárjuk, de csak óvatosan. 63-ra bizony fel van az.

n

Jegyzet Csermelyi Sándornak (lásd 283. üz.), aki nyilván előfizetési ügyben fordult A.-hoz; talán híreket is küldött neki, s erre vonatkozik az intés: „csak óvatosan".

294.

D-In-k. Már micsoda képzelet az, hogy kápolnát visz ki a mezőre? Hagyjuk tavaszig: most ugy sem korszerű: ha akkor ujra beküldi, tán jobb lesz mint most.

295.

Gy. V. O-a. Ama bizonyos hetek után semmi sem készül számunkra?

n

Jegyzet Győry Vilmosnak Orosházára.

Győry

Győry Vilmos

ezév szept. 8-án vette feleségül Csengery és A. baráti köre egyik tagjának, Székács szuperintendensnek (lásd 472. gl.) lányát. Székács, aki, úgy látszik súlyt helyezett veje irodalmi tevékenységére és előrejutására, levélben érdeklődött

Arany János

-nál, vajon ír-e már

Győry

Győry Vilmos

valamit a K-nak, s egyenlő-e a lapban gyakran szereplő „Vilmos" álnevű cikldróval, – aki egyébként Csapó Vilmossal (lásd 491. üz.) volt azonos. (

Arany János

-hoz, 1863. dec. 6. MTA. Ltár 624.)

296.

Kolozsvár-r. Még egy hátra van: de azért csak kérjük a továbbit. Mi sem fogunk megfeledkezni. (Épen most vesszük az uj küldeményt.)

n

Jegyzet Nagy Péternek szól, s annak fordításaira vonatkozik; ezekből volt már csak egy közöletlen, bizonyosan Az óhitü szakácsné e., mert legközelebb ezt hozta a lap. ( K II. 1. 1. sz.) A „mi sem fogunk megfeledkezni": a honoráriumra vonatkozhati.k. Amint levelezésük sorai közül kiderül, Nagy Péter nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy ne esett volna neki jól a honorárium, amely a kor viszonyaihoz képest a jobbak közé tartozott. – Az épp most vett küldemény az 1863. okt. 23-i levél (MTA Ltár 414.).

297.

D-re. Intenti ora tenemus, várva az igéret teljesültét.

n

Jegyzet Degré Alajosnak szól, aki 1863. jún. 26-i levelében (MTA Ltár 92.) azt ígérte, feleletként A. 1863. márc. 8-i (MTA Ltár 1338.) levelében foglalt novellakérésére: „a nyár folyta alatt egy novellával fogok alkalmatlankodni, örömmel ajánlván közremtiködésemet mindaddig, míg azt szívesen veszed." – intenti ora tenemus: figyelmesen tartjuk az arcunkat, azaz: figyelünk, várakozunk. (Vergilius Aeneis-éből II. ének, vett fordulat.)

19. sz.

298.

K-vár. Az uj küldemény megérkezett, használni fogjuk. A cikkecskéknek is nagyon lelünk helyet. A dán beszélyt is örömest megtartanák, ha kegyed máshová tett igéretét máskép leróhatná, de ha nem, ugy visszaküldhetjük. Alkalmilag izenjen még e tárgyban.

n

Jegyzet Kolozsvárra, Nagy Péternek; annak a küldeménynek érkezését jelenti, amelyét már a 296. üz.-ben is jelezte. „A dán beszély": Falsen János, anonim szerzőtől; Nagy Péter beleegyezett A. kérésébe, s a K II. I. 4-5. sz. hozta e fordítást. – Mik voltak „a kis czi.kkecskék", csak sejteni lehet. Nagy Péter jegyével, az „ –r.–„-rel egy Hamburg c. földrajzi, kultúrtörténeti ismeretterjesztő cikk található a K-ban ( K II. I. 6. sz.), talán övé több angol tárgyú cikkecske (pl. Doyle angol krónikája K II. I. 9. sz.), Sterne élete, A brítt Muzeum ( K II. I. 25. sz.), s talán néhány angol vonatkozású glossza; stílusuk reá vall.

299.

Estve. Sajnáljuk, hogy nem viszonozhatjuk a dicséretet. A külső leírás elég pontos, a verselés is megjárja, de hiányzik valami. Hogy a „hegy csúcsa oly szép, mintha nem is volna földből, s nem állott volna az egész napon át" - hogy a folyóról minden indok nélkül a Sajóra történik ugrás, hogy „az ábránd virágot vág mintaa képnek" stb. az ilyen külsőleg sem talál, s ugy tetszik, mintha rím vezette volna a képzelődést.

300.

Hangok a D-n. Másnak engedjük. Nem értjük az ilyet: „És a név, mit ábránd keze ir, Elmosódik, – nem időt, de egy vihart se bir."

301.

Halottak napján. A verselés lehetne jobb, a gondolat tömöttebb, concentráltabb: de az ellentét elég jól van összeállitva, s közölhetnők. Kár hogy elkésett az alkalomtól kissé.

n

Jegyzet Nem jelent meg e vers a K-ban.

302.

W-hl J … Vettük a levelet és küldeményt. A versecskét majd meglássuk. Az idegen románc nehezen válik be. Elég csinos gyakorlat, de csak negatív érdeme van. Szives üdvözlést addig is, mig ráérnénk válaszolni.

n

Jegyzet Wohl Jankának (lásd 381. gl.), a „versecske" a Meg sem mondtam c. dalocska lehetett ( K II. I. 3. sz.); az ígért A.-levél, ha valóban elkészült, ma nem található.

303.

Méry. Vettiik. Egyenlőre is hosszúnak látszik lapunkba; nem volt még időnk olvasni. Talán másutt hamarább lehetne értékesi teni.

n

Jegyzet Méry Etel Józsefnek (1834- 1883), annak a kisnemesi családból származó bencésnek szólhatott, aki Győrött tanárkodott.

Méry

Méry Etel József

, aki később történeti tanulmányokat irt, ezekben az években még hosszú lélegzetű, körülményes, moralizáló elbeszéléseket adott közre lapokban. Az ő cimzettsége mellett szól az elhárítás tartózkodó udvariassága is, amellyel

Arany János

papoknak, különösen kat. papoknak rendszerint üzent.

20. sz.

304.

Enyed. P. Sz. K. Semmi sem érkezik. D-csról egy nem hosszu cikket ha még e hónapban vehetnénk, igen kapóra jönne. Egyebet is várunk. Talán a szerkesztői bajokon túlesett már.

n

Jegyzet Nagyenyedre P. Szathmáry Károlynak, aki korábban egy levelében (1862. dec. 21. MTA Ltár 489.) tanulmányokat ígért

Arany János

-nak, többek közt Dugonicsról. Ezt most el is készítette ( K II. I. 4- 5. sz.). A szerkesztés talán valamely segélyalbumra vonatkozik. Nagyenyed ugyanis teljesen leégett 1849 januárjában, és csak igen nehezen állt talpra, folytonosan segélyért fordulva a közönséghez. Talán városa számára szerkesztett most segélyalbumot, mert az el5ző években is több ilyet szerkesztett, pl. Gyulai Árvizkönyv (1860), Szigeti Album (1860). Vagy talán a Rdkóczi-levelek további sajtó alá rendezésén dolgozott. Ebből egy kötete már korábban meg is jelent. (1861.)

305.

Hanva. Csak irhatnánk egy kedvünkre való magánlevelet! Az emlegetett régebbi küldemény „párját" még nem kaptuk, pedig az is nagyon elkelne itt.

n

Jegyzet Hanvára,

Tompa Mihály

nak, akinek még okt. 18-i (MTA Ltár rn36.) levelére sem válaszolt, csak nyilt póstán. (lásd 280. üz.); most, két hét múlva, mégis időt szakított magának, s

Tompa

Tompa Mihály

újabb üzenetére 1863. dec. 5. (MTA Ltár 1038.) csakugyan egy „kedvére való magánlevelet" írt, egyik leghosszabbat a

Tompa Mihály

hoz szolók közül. (

Tompa Mihály

hoz. 1863. dec. 13. MTA Ltár 1172.) „A régebbi küldemény" A palota helyén c. vers lehetett ( K I. II. 17. sz.); a párja pedig A Hajó c. ( K II. I. I. sz.); formában, hangulatban, terjedelemben is valóban párosak ezek.

306.

M. Vásárhely. M . Vettük a küldeményt. A kivánt név kettő, s talán e betükről kitalálhatod: T. D. – Sz. S. – Ha ez a hieroglyph nem vezet célhoz, akkor más uton.

n

Jegyzet Marosvásárhelyre Mentovics Ferencnek, aki A. 289. üz.-ének sürgetésére 1863. nov. 8-i (MTA Ltár 397.) levelet küldött s vele a Természetjelenségek befolydsa az emberi szellemre c. tanulmányát ( K I. II. 22 -24. sz.), egyben arra kérte

Arany János

-t, hogy frná vagy fratná meg, kik azok az általa, Mentovich által gyűjtött előfizetők, akik még nem küldték be a K esedékes előfizetési díját, mert szeretné megsürgetni a késedelmeseket; erre felelnek a kezdőbetűk, a „hieroglyph".

307.

O. Zs. urnak. Baziás. A mi magán hajlamunkat illeti, örömest közlenénk afféle hosszabb tanulmányokat, de lapunk tere szük arra, hogy szemlébe való hosszabb cikkeket fölvehessen. Ha mindazáltal a irás nem volna tömött, ugy hogy két-három számban adhatnók, szeretnénk vele közelebbről megismerkedni.

n

Jegyzet Ormós Zsigmondnak (lásd 74. mj.), Baziásra. Ormós 1863. nov. 5-i (MTA Ltár 418.) levelében fölajánlotta „Rubens-tanulmány Münchenben" c. kéziratban négy ívet kitevő dolgozatát, hogy – mint írta – „a Koszoru becsét tőlem telhetőleg növeljem, de hogy művészetbe vágó cikkek beküldése iránti ígéretemnek is eleget tegyek" Ti. 1862. nov. 6-i levelében (MTA Ltár 417.) tett ilyen irányú ígéretet. A., úgy látszik, mégis túl hosszúnak s távolesőnek vélte a Rubens-tanulmányt. Helyette Ormós egy ily címűt adott: Kézrajzok, különös tekintettel herceg Esterházy kézrajzgyűjteményére. ( K II. II. 4-5. sz.)

308.

Meddő küzdés … Haladást látunk, de még önállóságot nem. Várjunk.

309.

A jó kis magyar leányt vettük. Az „atyja" megtanitá szépen, okosan beszélni s jól viselni magát. De költői tekintetben ép ez a baj. Mintha nem is a jó kis leányt hallanók, hanem apja szép tanitásait. S ez morális tekintetben igen jó. De a költői varázs oda van, mihelyt ujjal mutatható a moralis gondolat, melynek kedveért a költött alak létezik. Erkölcsi magnak minden költeményben lennie kell, de nem ugy, mint a gyermek könyvek „Kis Józsefei" stb. történetében.

n

Jegyzet Közölve Várdai: Adalék 657. l.

21. sz.

310.

Alföldi gazda. Fájdalom, hogy mind igaz, a mi benne van. De hogyan esik, hogy az éhség jajkiáltása még nem költészet, s a jövő aratás reménye nem hozza meg a költői kiengesztelést? Hogy hontalanná! hontalanabb most az, „kit elhagyott a drága hazaföld" ez költői eszmevillanásnak is jó; de azért mintegy oda látszik kimenni, hogy a hazaszeretet egy a tölt vermek szeretetével. Ha a számüzöttnek, hontalannak nagyobb, nemesb fájdalma nem lehetne mint az éhség: akkor helyeselnők e költemény alapeszméjét; de az anyagi szenvedéseket enyhítsük a mint tudjuk, s ne énekeljük meg.

n

Jegyzet Közölve Várdai: Adalék 660. l.

311.

Őszi kép. Kár volna ezzel még föllépni „a világ elé." Nem egyéb, mint rímbe szedve az, a mit már száz meg ezer rimelő elmondott, hogy ősszel a virág elhervad, a falevél elhull, a madarak eltávoznak, de majd tavaszra mind ez máskép lesz. Az ilyenben mindig azt keressük, mi hát az eszme? s az eszmében is mindig valami ujat; igy registrálni az ősszel s tavasszal látható természeti dolgokat, még ebben semmi költészet nincs.

312.

A „babonás mutatványokat" vettük, az ily nemű gyüjtést, összeállitást nagyon helyeseljük, s talán közlünk is belőle, de lapunk természeténél fogva csak cum grano salis. – Az ajánlást ez apró közleménynél illőbb lesz kihagyni.

n

Jegyzet A babonagyűjteményből nem közölt mutatványt a K. – cum grano salis: egy csipet sóval, azaz: tréfával, illetőleg: ésszel, mértékkel.

313.

Ősszel és a többi. Itt már látjuk az eszmei tartalomra törekvést, de az eszme sem elég új, sem elég hatályos arra, hogy közlésöket célszerűnek tarthassuk.

314.

Fülek. Se formában, se tartalomban nem üti meg azt a mértéket, melyet kezdőre nézve szükségesnek vélünk, hogy buzdítani merjük.

315.

Byronból. Gyenge fordítás. „Oly dolgokat fogok tenni, mi nem tetszék eddig nékem" – az ilyen szókötésileg sem állja ki a birálatot.

316.

Emléked. … Jó szívről tanuskodik, de nem jó vers, mert költői szempontból tekintve, üres.

317.

Őszi dal. (ősz lengyel.) A tárgy meghatotta a költőt, de a költő nem bírta meg a tárgyat.

318.

B. titokteljes jelenései, még felbontatlan, visszavehetők. Mi a nyilvánosság emberei vagyunk.

22. sz.

319.

Enyedre P. Sz. K. A küldemény megérkezett. Az „egyebet" jól találta s még jobban gondolta. – A cikket épen a végre kértük, a mit emlitésbe hoz, de félünk, hogy azon célra, a hátralevő időhöz képest hosszú ne találjon lenni. Rövidíthetünk rajta az esetben?

n

Jegyzet Nagyenyedre P. Szathmáry Károlynak, aki nyilván a 304. üz-re felelt az

Arany János

által itt említett levélben, amely azonban ez idő szerint nem található. A cikk, amelyen

Arany János

rövidíteni kíván, valószínűleg a Dugonicsról írott. ( K II. 1. 4- 5. sz.)

320.

Kolozsvárra -r. A levélkét kaptuk. Szíves üdvözlet, mig magán uton írhatunk.

n

Jegyzet Nagy Péternek; a „levélke" nem található, s ha az ígért levél elkészült, az sem.

321.

T. M. Vác. Vettük, de még nem olvashattuk. Reméljük azonban, hogy a „visszaküldés" esete nem fordul elé.

n

Jegyzet Tanács Mártonnak (?-1888), aki váci polgárcsaládból született, a piarista rendbe lépett, s bár a szabadságharc után, melyben főhadnagyként vett részt, kivált a rendből, mégis végig kapcsolatban maradt egyházi művelődési intézményekkel, lapokkal. Ez időben sűrűn jelentek meg –

Arany János

lapjaiban is – elbeszélései, amelyek, bár morális célzatúak s szociálisan békítő törekvésűek, témában, hangban sok jó népies vonást is mutattak. Itt Pünkösdi királyság c. elbeszélése forog szóban. ( K II. 1. l -2. sz.)

322.

William lovag. Az egészben nincs több uj, mint ez a rim: „William – villám."

323.

P. G. urnak Litér. Az elfogadottak közé tettük.

n

Jegyzet

Pap Gábor

Vönöczky Gábor

nak (1827-1891), Litérre, Veszprém megyébe.

Pap

Vönöczky Gábor

(igazi nevén Vönöczky) dunántúli kálvinista papcsalád fia; maga is teológiát tanult, s vidéki nevelősködés és lelkészkedés, és folytonos emelkedés után a dunántúli egyházkerület püspöke lett, 1874-ben. Verse: Mult, jelen, jövő. ( K 1. II. 23. sz.)

23. sz.

324.

Brüsszel. Egy ajánlott levelünk utban, vagy talán meg is érkezett, mire e szám ott lesz.

n

Jegyzet Jósika Miklósnak. A levél nincs meg, de

Jósika

Jósika Miklós

1863. dec. 8-i válasza (MTA Ltár 247.) azt mutatja, hogy tiszteletdíj volt a küldeményben, egyúttal tájékoztatás arról, milyen részletet tudna közölni a K, mutatvánvul,

Jósika

Jósika Miklós

készülő regényeiből; s végül kérés, hogy Jósikáné is lenne szíves minél többször novellát küldeni.

325.

Sopron T. S. urnak. Kezünkhöz jutott és köszönjük. Mihelyt a most folyó hasonnemü tárgynak vége lesz, azonnal helyet adunk neki de mig az foly, sok lenne egyszerre egyféléből. Máskor is szivesen látjuk.

n

Jegyzet Sopronba, Torkos Sándornak (lásd 206. gl.), aki nyelvészeti tárgyú cikket küldött a -va, -ve- végű határozói igenév németes használatáról. ( K II. 1. 4. sz.) – Az ez idő szerint folyó nyelvészeti tárgyú dolgozat: Vidéki álnevü irónak nyelvészeti jellegü birálata Lázár Kálmán gróf A lég urai c. könyvéről. ( K 1. II. 23-25. sz.)

326.

Vatta . Bizony nem kaptuk a töredéket. Már csodálkoztunk is a hosszú hallgatáson. Az itt levő egyet, direct célzása miatt, nem mertük adni. Vártuk hogy más jő, és akkor mi is elküldjük a köszönő levelet. Minden esetre ohajtjuk látni a másolatot. Az albumból aligha elkésett, mert még semmi nesze az ujnak.

n

Jegyzet Tóth Endrének szól, aki még a nyár folyamán A férj c. verses költői besszélyéból küldött mutatványt azzal a céllal, hogy egyrészt azt A., ha alkalmasnak találja, közölje, másrészt mutassa meg

Gyulai Pál

nak, vajon e mutatvány alapján közölné-e az egészet a Részvét könyvében. (lásd 267. gl.)

Arany János

nem válaszolhatott e kérdésre, mert a küldemény elkallódott a postán. Ezért Tóth Endre 1863. nov. 23-án újra írt, megismételve kérését, de azzal a megszorítással, hog

Gyulai Pál

hajlandósága esetén is aligha küldhetné most az egészet, mert hónapok óta betegeskedik, s így nem tudta befejezni; csak most tudná, amikor már bizonyosan elkésett a Részvét kényvéből, ezért inkább csak a K-ban való bemutatás mellett szeretne maradni. (MTA Ltár 1209.)

24. sz.

327.

Hanvára. Vettük örömmel. De bizony megy magánlevél, nem vetünk neki öt napot. Az „örökre" ugy lehet nagyon hamar letelik.

n

Jegyzet

Tompa Mihály

nak, aki néhány verset küldött, s a mellékelt rövid levélben kesernyés rezignáltsággal panaszkodott: „a szerkesztés örökre elvett tőlünk – barátaidtól' (1863. MTA Ltár 1038.) – Valóban nem telt el öt nap sem, s megszületett az ígért magánlevél, 1863. dec. 13-án (MTA Ltár 1172.).

328.

N. Enyed

Nagyenyed

P. Sz. K. A levél idejutott s mindenkép meg vagyunk nyugtatva. Lehet, hogy az ittlevő cikk nem fér be az idén. De jó lesz az később is.

n

Jegyzet Nagyenyedre P. Szathmáry Károlynak, aki a 319. üz.-re válaszolt, a válasz azonban ez idő szerint nem található.

P. Szathmáry

P. Szathmáry Károly

nak a Dugonicsról irt cikkéről van szó, amelyet valóban csak a következő félévben közölt a lap. ( K II. I. 4-5. sz.)

329.

Ugyanott G. J. Nagy részvéttel olvastuk a levelet. Csak volna időnk magán uton viszonozni, Szives üdvözlet a távolban.

n

Jegyzet Gáspár Jánosnak (1816-1892), a nagyenyedi ref. főiskola tanítóképzője igazgatójának, a XIX. századi magyar pedagógia és tankönyvírás e derék úttörőjének, a ki székely értelmiségi polgárcsaládból származott, s akit szíves kapcsolat fűzött Csengery,

Gyulai Pál

s

Mentovich

Mentovich Ferenc

baráti köréhez. A részvétre okot adó tragikus esemény az volt, hogy Gáspár János egy napon vesztette el két serdülő fiát; az egyiknek a temetésén a másik összeesett, s mire hazavitték, már halott volt.

Arany János

is tudósította olvasóit a tragikus esetről: K I. II. 11. sz. Vegyes rovat.

25. sz.

330.

Brüsszel. A levél megjött. Várjuk a becses igéret teljesültét. Ha lehetne, minél előbb. Szives üdvözlet.

n

Jegyzet Jósika Miklósnak. 1863. dec. 5-iki levelét nyugtázza, amelyben a regényfró közlésre prózaküldeményt ígért

Arany János

-nak. (MTA Ltár 247.)

331.

Szil-Sárkány. Mi nem gondoljuk, hogy Puskint egy olvasója is felelőssé tenné a mai orosz politikáért, s e felől bizvást mernők közölni jellem- és életrajzát, de terjedelme miatt a Koszorúban nem lehet. A kis cikket még nem olvastuk: ha rákövetkezik a sor.

n

Jegyzet Kinek szól, nem tudjuk. Nem jelent meg a szóban forgó cikk a K-ban.

26. sz.

332.

Debrecen. I. S. Nem igen „halomra" a jót soha. Még nem olvashattuk: de jó ha itt van s köszönjük.

n

Jegyzet Imre Sándornak, a későbbi jeles irodalomtörténésznek és nyelvtudósnak, akit szoros és fegyvertársi kapcsolatok fűztek