Aranysárkány fejléc kép
 
KOSZORÚ. II. ÉVF. I. FÉLÉV 1864  
  I. sz.  
  452.  
  Kolozsvár. -r. Kedves tudomásul vettük és elvárjuk az igéret minél gyakoribb beváltását.
n
Jegyzet Nagy Péternek, aki nemesen szerény hangú, valódi tiszteletet és bensőséges ragaszkodást kifejező levelében kéri A. elnézését, hogy ígért állandó közremunkálása egy időre kimaradt, de – úgymond – „még mindig el vagyok foglalva a közelebbről elrobogott közzsinat utóbajaival". (1864. jún. 23. MTA Ltár 416.) Nagy Péter ez időben ugyanis az erdélyi ref. püspök mellett töltött be fontos protokolláris feladatot.
 
  453.  
  Hanvára. Nem későn jött, de a véletlen máskép intézte most egyszer. A másikat „gyorsan, biztosan" átadtuk.
n
Jegyzet
Tompá
Tompa Mihály
nak, aki 1864. jún. 22-én (MTA Ltár 1042.) két, „kővágással vetekedő munka közt összetákolt verset„ küldött; egyet a K-nak, – nem ugyan megkésve-e, kérdezte – egyet pedig a FL-nak s ujjongva tudósította
A.
Arany János
-t: „Ma tökéletes es6t kaptunk; két év óta nem volt ilyen." S évődött: „de mit tudod te vá.rosf ember és poéta, mikor kell az eső, mikor nem?"
 
  454.  
  Tiszt. példányaink közül nem mindenik indulhat meg az I. számmal; kissé össze kell szedni magunkat, mielőtt a kellő arányt meghatározhatnók.  
  2. sz.  
  455.  
 
N. Enyed
Nagyenyed
re G. J. urnak.
A lap megindulása bizonyitja, hogy a küldött pénzeket kaptuk. Szives köszönet a buzgó fáradozásért
n
Jegyzet Nagyenyedre Gáspár Jánosnak (lásd 329. üz.), aki nyilván előfizetéseket gyűjtött és küldött föl.
 
  3. sz.  
  456.  
  Orosházára Gy. V. urnak. Vettük a csomagot, de még bele is alig pillanthattunk. Ah betüvel megbirkoznánk valahogy; az r-től egy cseppet sem félünk, de igen, ha egy odaillő á-t gondolunk eléje. Talányért talány. Vegye szives üdvözletünket!
n
Jegyzet Győry Vilmosnak, aki ekkor küldhette fel korábban ígért hosszabb novelláját, ill. kisregényét, a Mindennapi csalóddáokat ( K II. II. 14-20. sz.) A rébusz,
Győry
Győry Vilmos
levele hiányában nem fejthető meg. Válaszlevelében
Győry
Győry Vilmos
így próbálta megfejteni: „ha hosszas
[szerkesztői feloldás]
ti. novellája
vagy a h betűt r változtatva, ilyen: akkor majd más sorsot gondoljunk neki." (1864. jún. 9. MTA Ltár 120.) – Az üdvözletünk-et azért húzta alá A., mert
Győry
Győry Vilmos
szíves barátság kapcsolta A. családjához.
 
  457.  
  Miskolc, alias Koritnica. A küldemény is megérkezett, a „spectaculum" is megtörtént. Hygiaea kisasszony változzék muzsává a fenyőberkek illatos árnyain!
n
Jegyzet Lévaynak, aki Koritnyicára, a Liptó megyei Rózsahegy közelében fekvő, ez időben igen kedvelt gyógyfürdőbe utazott; előbb azonban még levelet küldött A.-nak, két verssel együtt: A szenvedőhöz (K II. II. 9. sz.) és Az erdők titka (K II. II. 17. sz.), s beszedett pártolói díjakat a Kisfaludy Társaságnak. – Befejezésként ezt írta levelében: „Két jó tanítványom viszi e levelet. Megkértek, hogy küldjem őket hozzád, hadd lássanak. Szép ábrándozása a fiatal léleknek, miért gátolnám őket." Ez volt tehát a „spectaculum".
 
  4. sz.  
  458.  
  Hanvára. Vettük a levelet, a benne valóval együtt, s rögtön intézkedtünk. Az illető 21-kére biztatott, hogy kész lesz; talán mire lapunk megjelenik, az is ott lehet. De azt a másik firmát nem találni többé
Pest
Budapest
en, igy hát csak az elsőhöz fordultunk.
n
Jegyzet
Tompá
Tompa Mihály
nak, aki 1864. júl. 14-i levelében (MTA Ltár 1043.) azt kérte, hogy a neki járó honorárium helyett másoltassa le
A.
Arany János
az ő (ti.
Tompa
Tompa Mihály
) és felesége mellékelt fényképét, de ne Simonyi fényképésszel, mert „másoltattam én már Simonyival, de igen összeégette a képeket'" … „Szeretném ha ezt a most küldöttet Országnál csináltatnád". – Simonyira lásd 115. gl., Országra lásd 286. gl. Ország ez időre tönkrement, s föladta műhelyét.
 
  459.  
  Diósgyőr . Bajos az ilyet nyilt levélben magyarázni. Annyit mondhatunk, hogy szomoru dolog volna, ha csupán rimért kellene tenni olyat. Az előszóban e szó „ódon" némileg megfejti: más részben pedig az: miért különbözik Virgil nyelve a Ciceroétól, sőt a Sallustiusé is. Magasb oka van az ilyennek. Fogadja üdvözlésünket szives figyelmeért.
n
Jegyzet Oly levél, melyre ez üz. válasz, nincs
A.
Arany János
levelezésében; nem lehet megállapítani kinek szól. De alighanem az előző évben megjelent Buda halála valamely része felől intézhetett valaki hozzá kérdést; annak előszavában fordul elő nem ugyan az „ódon", hanem az „ószerü" jelző, mint a költemény modorának jellemzője. Az ilyféle szótévesztés gyakori A. i.üz.-iben.
 
  460.  
  L. L.
N. Kőrös
Nagykőrös
.
Gazdálkodási szempont korlátozott bennünket: de segitünk rajta ha lehet. Mert itt mégcsak most kezdődik az ,,inség".
n
Jegyzet Losonczy Lászlónak Nagykőrösre.
Losonczy
Losonczy László
(1812- 1872) kecskeméti polgárcsalád fia. Bölcsészetet tanult, különböző alföldi városokban tanárkodott, így 1853 óta Nagykőrösön
A.
Arany János
kollégája. Sok cikket, fordítást s még több verset közöltek tőle a lapok, egy-kettőt
A.
Arany János
lapjai is. – Nyilván a jövendő honoráriumba beszámítandó tiszteletpéldányért fordult.
A.
Arany János
-hoz, és erre válaszol az üz. – Levelének nyoma nincs.
 
  461.  
  K. A. urnak, a Sürgöny szerkesztőségébe. Azon az uton küldtük vissza, melyen a levelet kaptuk. – Reméljük, nem tévedt el.
n
Jegyzet Kecskeméthy Aurélnak, aki ez időben a Sürgönyt (lásd 133. gl.) szerkesztette. Mily levélről van szó, nem tudjuk.
 
  462.  
  Vatta. A válasz megérkezett. Szives jókivánatot a gyógyulásra.
n
Jegyzet Vattára Tóth Endrének.
A.
Arany János
1864. júl. 15-én levelével (MTA Ltár 1221.) visszaküldte
Tóth
Tóth Endre
nak A férj c. költői beszélyét négy lapnyi jegyzettel, javítással kísérve. Erre válaszol túláradó hálával Tóth Endre, tudósítva egyben
A.
Arany János
-t arról, hogy ismét súlyos beteg, s a rossz terméskilátások még betegebbé teszik. (
A.
Arany János
-hoz, 1864. júl. 22. MTA Ltár 1220.)
 
  463.  
  Orosháza. Szintén kaptuk a levelet, s azon leszünk, hogy minél hamarabb eleget tehessünk a becses bizalomnak, minden részben.
n
Jegyzet Orosházára Győry Vilmosnak, aki talán hosszú novellájának (lásd 407. üz.), a Mindennapi csalódásoknak folytatását küldte, s kifejtette a novella eszmei mondanivalóját, koncepcióját, aztán így folytatta: „Már nem tudom, hogy én magam is okosan gondolkodtam-e, midőn ezt a novellát kigondoltam, hanem annyi bizonyos, hogy én teljes bizalommal küldöm tekintetes uraságod kezei közé, azon kérelemmel, méltóztassék ugy tenni vele, a mint lehet." (1864. júl. 9. MTA Ltár 120.)
 
  464.  
  Hanva. Közelebbi nyiltpostánk csak olyan ráklevélnek maradt, de reméljük azóta a rák is ott lesz.
n
Jegyzet Tompának, nyugtatásul, hogy hamarosan elkészülnek s postára kerülnek a képek (lásd 458. üz.);
Tompa
Tompa Mihály
ui. azt írta: „siettesd a mennyire lehet a képeket." (1864. júl. 14. MTA Ltár 1043.) – „a közelebbi nyilt posta": a 458. üz„ s alighanem azért „rákpósta", mert nem találta otthon
Tompá
Tompa Mihály
t, mivel az valószínűleg felesége után ment Ajnácskőre (lásd ua. levelet).
 
  6. sz.  
  465.  
  Sz. K. -nak, Kolozsvár. „Egy emberben se bizzatok, kiben segitség nincsen" Nem olyan világ van itt. Nekünk fáj iobban ez a szó.
n
Jegyzet Szabó Károlynak;
Szabó
Szabó Károly
nak ez év nyaráról két,
A.
Arany János
-nak küldött levele maradt fönn (1864. júl. 30. MTA Ltár 462., 1864. szept. 6. MTA Ltár 463.); de ez az üz. egyikhez sem igen illik. Az elsőben 40 Ft előlegezett honoráriumot kér, „oly feltétellel, hogy ha ez összeget december végéig le nem dolgoznám: tartozásomat január 1-jén postán legszívesb köszödetem mellett megtéritem. Biztos lehetsz, hogy egy napot sem fogok vele késni." Erre a kérésre aligha válaszolhatott volna így
A.
Arany János
, mégha elháritotta volna is. Annál kevésbé, mert
Szabó
Szabó Károly
második levelében semmi nyoma megbántódásnak; egyáltalán nem esik benne szó erről a kölcsön-ügyről. Talán egy elveszett levelre felel ez az üz.
 
  466.  
  Drezda. J. . Valóban sajnáljuk, hogy ennyire kellett késnünk, de nem feledkeztünk meg s rövid időn magánlevelünk indul. Addig is üdvözlő tiszteletünket !
n
Jegyzet Jósika Miklósnak, aki ez évben feleségével együtt Brüsszelből Drezdába költözött át. Az ígért levél nincs meg s az esetleg általuk küldött sem. A sajnált késés nyilván nem valamely mű közlésére, – e félévben nem jelent meg
Jósiká
Jósika Miklós
tól semmi a K.-ban – , hanem a levélre vonatkozik.
 
  467.  
  A. L. Abony. Reméljük már vette magánsorainkat.
n
Jegyzet Abonyi Lajosnak. A levél nincs meg.
 
  468.  
  Hanvára. Meg lehet-e elégedni a küldeménnyel? Itt nem igen láttunk különbséget.
n
Jegyzet
Tompá
Tompa Mihály
nak, aki 1864. aug. 5-i (MTA Ltár 1044.) levelében jelentette, hogy vette a képeket (lásd 458. üz.), de rögtön áttért mindenfajta bajainak elpanaszlására, s képekről nem irt. Nyilván ez azt a gyanút ébreszthette A.-ban, hogy
Tompa
Tompa Mihály
nincs megelégedve Simonyi munkájával.
 
  7. sz.  
  469.  
  Munkács. P. Sz. K. Az ajánlatot szivesen fogadjuk. A mű mellékletben, némi chronologiai rendet kell tartanunk, legalább ugy kezdtük, s most egyszerre nem lehet megtörni. De azért jó lesz a nélkül is.
n
Jegyzet P. Szathmáry Károlynak szól, aki, úgy látszik, a szünidőben Nagyenyedről huzamosabb időre Munkácsra rándult, talán kuruckori írásaihoz anyagot gyűjteni, színhelyet látni. Mi volt
Szathmáry
P. Szathmáry Károly
kérése, pontosan nem tudjuk, de láthatólag a magyar költők arcképcsamokára vonatkozott; ezek közlésében ugyanis A. bizonyos kronológiai rendet tartott. (L. 9. felh.)
 
  470.  
  A Sajó mellé. Megkaptuk és köszönet a szép vigasztalásért. De mégis jobb volna nem vigasztalkozni ilyen módon. Deus providebit.
n
Jegyzet Alighanem
Lévay
Lévay József
töltötte vakációját a Sajó mellett, szülőfalujában, Sajószentpéteren. A vigasztalást tartalmazó levél nem maradt fönn. – Deus providebit: Isten gondoskodik, bízzuk Istenre; nyilván a lap bizonytalan sorsára s a maga ugyancsak bizonytalan jövőjére vonatkozik e rezignált megjegyzés. Ekkor volt ugyanis a lap ügyének gyenge állása miatt az a szándék benne legerősebb, hogy fölhagyjon a szerkesztéssel és
Szalontá
Nagyszalonta
ra költözzék. (
Tompá
Tompa Mihály
hoz, 1864. nov. 21. MTA Ltár 1175.)
 
 

Megjegyzések: