AJOM12

Lévay József

nak; a levelet, melyhez az üz. illenék, nem találjuk.

472.

Vatta. T. E. A küldemény szerencsésen megérkezett, de nem tudom, képes leszek-e hamarjában „emberre vinni." E szeretetre méltó germanismus azt fejezi ki, hogy a kinek pénze van, az most mind beteg és falun vagy fürdőn lakik, csak a szegény ember egészséges.

n

Jegyzet Tóth Endrének, aki 1864. aug. 21-én (MTA Ltár 1221.) az

Arany János

által javasolt igazításokat elvégezve (lásd 462. üz.), visszaküldte A férj c. költői beszélyét, s kérte A.-t, „Ha tehát kiadója akad, kérlek, kedves barátom, add oda, ugy a mint lehet. Tökéletes felhatalmazásomat adom a kötésre

[szerkesztői feloldás]

ti. szerződéskötésre

nézve, csupán egy pár példányt köss ki számomra."

473.

Egy valakinek. Teljes igaza van. A székely népköltemények XIII-ka

Petőfi

Petőfi Sándor

é. De a gyűjtő nem szándékos oka, mert hona fide küldötte fel, sőt mielőtt megjelent volna, levélben figyelmeztetett is bennünket a tévedésre. De mi a levelet akkor nem olvastuk el pontosan, azóta kerestük fel. A mi a kérdést illeti: „lehet-e népköltemény az, melynek szerzőjét ismerjük?" egyenes válasz: nem, ha a szerző ismert nevű iró (mert például „Fábján Pista nótája" népköltemény, bár szerzőjét ismerjük.) Csak az esetben válna népkölteménnyé, ha a nép az eredetit a maga izlése szerint annyira átalakitná, hogy egészen különbözővé lenne. De figyelmes gyűjtőnek és kiadónak akkor is meg kellene jegyezni, micsoda mű népi variánsa. Hogy ez a mi figyelmünket elfutotta, sajnos, de már nem tehetünk róla.

n

Jegyzet A szóban forgó „Székely népköltemény"-t F. Szabó Sámuel (lésd 523. gl.) adta közre egy közléssorozat egy darabjaként ( K II. I. 26. sz.). A Petőfi-vers a Szerelem, szerelem, keserü szerelem c. - Szabó Sámuel A. által emlftett helyesbítő levele nem maradt fönn. – A „Fábján Pista nótája"-nótáját maga A. tette közzé 1851-ben Vahot Imre Remény c. folyóiratában, s felhívta a figyelmet arra, hogy a stilusa, előadásmodora arra mutat, hogy maga a hős, Fábján Pista, a fogságba esett betyár mondta volna tollba fogsága idején, búcsúzásul, elítélése előtt.

474.

Debrecen I. Gy. Vettük köszönettel, s használni fogjuk, vagy az egyiket vagy mindkettőt.

n

Jegyzet Illéssy Györgynek (lásd 164. gl.), akitől a következő szám hozta is Wieland Oberon-jának egy fordítás-részletét. A másik mi volt, nem tudni, mást nem közölt tőle eztán a K.

10. sz.

475.

M. Sziget. A mostani levél és küldemény megjött szerencsésen. Az előbbit nem „nyilt-leveleztük" volna? Tehát vettük a 12 forintot is. Szives viszonti üdvözlet !

n

Jegyzet Máramarosszigetre Szilágyi Istánnak, aki 1864. aug. 18-i (MTA Ltár 683.) levelében előfizetési ügyekben fordult

Arany János

-hoz. „Vártam, hogy lapod végin értesitesz", ti. a beküldött pénzek megérkeztéről. A.-t megcsalta emlékezete, s

Szilágyi

Szilágyi Istán

nak volt igaza; nmcs számára üz., a nyilt levelezés rovatában e félévben a szóban forgó 12 Ft-ról.

II. sz.

476.

Miskolcra. L.J. A csomag itt van. Ohajtva várjuk a mielőbbi „megállapodást" ama bizonyos dolgozatra nézve; szeretnők már a septemberi ülésen jelenthetni, mert kifogyunk az időből. A minap kérdezett könyv utórészét most irják, a mint leghitelesebb forrásból tudjuk.

n

Jegyzet Lévay Józsefnek; a levél, amelyre a válasz ez az üz., nem található, de

Lévay József

felelete erre az üz.-re igen. (1864. szept. 23. MTA Ltár 331.) Eszerint „ama bizonyos dolgozat": a Kazinczy Gábor fölött tartandó emlékbeszéd, amelyet e levélben végképp elvállalt

Lévay József

, s

Arany János

a Kisfaludy Társaság szept. 28-ig ülésén be is jelentette (a Kisfaludy Társaság jegyzőkönyvei, 1860-65. MTA Ltár).– A csomagot s „a kérdezett könyvet" illetően közelebbit nem tudunk.

477.

Abony. Cikkeit vettük, jóizüen ettük; köszönet érettük.

n

Jegyzet Abonyi Lajosnak, akinek Abonyban, közel

Pest

Budapest

höz szép birtoka, gyümölcsöse, szőlője volt, s aki egész magatartásában jellegzetesen szíves, patriarchális embertípus volt. Alighanem valamilyen kóstolóval kedveskedett A.-nak.

12. sz.

478.

Kolozsvárra. Sz. K. Az „irodalmi cikkecskét" szivesen elvárjuk és szivesen látjuk. Hiszen csak lehetne mozdulni! Viszont üdvözléseket !

n

Jegyzet Szabó Károlynak, aki 1864. szept. 6-ig (MTA Ltár 463.) levelében többek közt ezeket írta: „Ha majd egy-két régi m. irodalmi cikkecskét beküldhetek – természetesen csak költészeti, vagy nyelv tekintetében érdekes, ritka vagy eddig ismeretlen művekről – légy szives röviden értesiteni, eltaláltam-e a modort, melyben ily avatag,, száraz tárgy a Koszorú közönségének olvasható; ha igen, ugy folytatni fogom[ … ] Miért nem jősz bé valaha hozzánk Erdélybe; ha a zajt nem szereted, csendesen is oly szivesen fogadnánk mint sehol sem különben a magyar korona területén. Gr.

Mikó

Mikó Imre

[szerkesztői feloldás]

Imre

[szerkesztői feloldás]

lásd 260.gl.

is szivesen várna; de igy vagytok ti pestiek; még

Gyulai Pali

Gyulai Pál

sem ford képpel sem felénk; pedig őt már itt Erdély fiának tartanák."

479.

Vattára. T. E. Csupán annyit, hogy még semmire sem mentünk, noha kisérletet már tevénk. A levél természetesen megjött, arra e válasz: de ime nem küldhetünk egyebet állandó jókivánatunknál. Ugye szegény válasz?

n

Jegyzet Tóth Endrének, aki

Arany János

nyílt postájára (lásd 471. üz.) válaszolva érdeklődött „haza kerülnek őszre ama »méhészek«, hogy megnézzék: mi van a köpüben? …. " azaz, hogy sikerült-e kiadót szereznie A férj c. beszélyére. Tóth-ot láthatólag rendkivül nehéz – a három éves rossz termés s hosszú betegeskedése következtében beállott – helyzete szorította e folytonos, szinte zaklató sürgetésre. Most is küldötte egy régi versét köz!ésre, mint mondta: „szeretnék lapodnak egy parányi szolgálatot tenni"; valójában azonban azért, mert szorultságában a kicsi honorárium is igen jól eshetett neki. A., úgy látszik, megérezhette ezt, s innen a szinte szégyenkező, mentegetődző üz. (

Tóth A.

Tóth Endre

-hoz, 1864. szept. 9. MTA Ltár 1222.)

480.

Abonyba. A. L. Vettük a küldeményt, köszönettel a fáradságért. Az a bizonyos tárgy megvan és meglesz. Szives üdvözlet !

n

Jegyzet Abonyi Lajosnak szól, de nem lehet megállapítani, mire vonatkozik; a vonatkozó levél nem maradt fönn;

Abonyi

Abonyi Lajos

nak e félévben nincs sem eredeti munkája, sem népköltészeti közleménye a K-ban.

13. sz.

481.

Székes-Fehérvár

Székesfehérvár

ra. A mult nyárról reclamált két számból szerencsére még volt és megküldöttük. Reméljük azóta odaért. Nem kivánunk értök semmit; a kimaradt számokkal, mig van, mindenkor szivesen szolgálunk t. előfizetőinknek.

n

Jegyzet Alighanem Udvardy Vincének (lásd 446. üz.) szól ez az üz. vagy esetleg Csermely Sándornak. (Lásd 283. üz.)

14. sz.

482.

Miskolcra. Vettük a 12 ftot, s így természetesen a levelet is. A bejelentés megtörtént s kedvesen fogadtatott. A pár számot elindítottuk. D. D. 1865-re iratott be.

n

Jegyzet

Lévay József

nak, előfizetési s pártolói tagdíj-ügyekben (lásd 487. üz.). Ami kedvesen fogadtatott a Kisfaludy Társaságban, Kazinczy Gáborról ígért emlékbeszéde.

15. sz.

483.

B. E. urnak, Törtel. A lapot meginditottuk s a munkát, ha nem mindjárt kerülne is rá a sor, szivesen vesszük.

n

Jegyzet Beniczky Emilnek (lásd 251. gl.), aki házassága révén birtokhoz jutva, a Pest megyei Törtelen gazdálkodott. A kért novellát el is küldte ( Csak báró. K II. II. 25-26. sz.).

484.

Aszód . Sajnálnók, ha a hallgatás által félreértést okoztunk volna. Közelebbi alkalommal reméljük mindent jóvá teszünk.

n

Jegyzet Podmaniczky Frigyesnek, aki máj. 14-i (MTA Ltár 432/a.) levelében küldött egy novellát A.-nak. Alighanem ennek ügyében fordult újra A.-hoz, ám sem az övé, sem A. esetleges levele nem található.

485.

Lasztóc . Szives üdvözlet és köszönet a küldeményért. De hát ki tudja, miért kövezik meg? Azt hiszem, a jegyzet nélkül áll be az a martir processus. Egyébiránt nem sok kő kell már nekem. – Az a bizonyos dolgozat pedig hadd készüljön ám!

n

Jegyzet Szemere Miklósnak, aki keltezetlen levelében (MTA Ltár 620.) három verset küldött A.-nak, s kérte, ha nem felelnének meg valamely szempontból, küldené inkább vissza őket, de ne változtasson rajtuk semmit. – Dorgálta, a maga tréfás módján,

Arany János

-t, miért tett csillagot

Madách

Madách Imre

Kolozsiak c. ( K II. II. 12. sz.) novellája címéhez e megjegyzéssel: „Barkóczi, Barkóczi, Barkóczi !" A Kolozsiak a novellában a szerencsétlenség, a végzetszerűség szimbólumai, s velük szemben a novellában is, mint az egész Hegyalján, a Barkóczi nevet, mint a szerencse, a mindig fölülmaradás, a feltétlen érvényesülés, akár az árulás árán való érvényesülés jelképeként emlegetik. E jelképszerűség a Barkóczi főűri családról ragadt a névre, mert e család klasszikus esetét mutatta föl a köpönyegforgatásnak, mindenek előtt Ferenc gróf, Thököli egykori tábornoka (?-1709), aki árulása révén a Habsburg-hatalom egyik kedvelt embere lett, s nagy vagyonra tett szert. – Hogy

Arany János

mit akart pontosan e lábjegyzettel kifejezni: azt-e, hogy inkább derűsebb tárgyról kellene írni, vagy utalni arra, hogy az ő idejében is sok a „Barkóczi", nem lehet tudni. Abból a reagálásból, amelyet

Szemere Miklós

közvetít, úgy látszik, egyesek s maga

Szemere Miklós

is ilyenféleképpen érthették. E szerint sokan, nemcsak a család leszármazottai, hanem távoli rokonai, barátai föl voltak háborodva e megjegyzés miatt. De könnyen meglehet, hogy

Szemere Miklós

is, barátai is félreértették e megjegyzést, amely talán csupán játékos önirónia volt A. részéről.

Madách

Madách Imre

novellája elején ugyanis azt írja, hogy a Kolozsinév puszta kimondása is szerencsétlenséget hoz, s ez ellen úgy lehet védekezm, ha mindjárt többször kimondják, a rontás ellenszeréül, a „Barkóczi" nevet.

Arany János

játékosan felveszi tehát ezt a babonás pózt, hisz elvégre folyóirataival kapcsolatban félhetett is a balszerencsétől – ebben az üz.-ben is utal a megszűnés fennforgó veszélyére – , de annak elhárítására tréfásan lenyomtatja a lap aljára 3-szor a védő varázsigét. –

Madách

Madách Imre

novellája megjelent a Halász Gábor-féle kiadásban, II. köt. 512-40. 1. – A munka, amely készül,

Szemere Miklós

akadémiai székfoglalója.

16. sz.

486.

N. P. urnak, Kolozsvár. A küldeményt nagy köszönettel vettük. Abból a másikból – subjectiv és objectiv okoknál fogva – semmi sem lesz. Azt a „hervadandó" valamit, pedig alkalmasint nem leend szükség bizni senkire: egy ősz, egy tél elég lesz annak.

n

Jegyzet Nagy Péternek; talán a Kőszemű Mournivale c. anonim angol novellát nyugtázza. ( K III. 1. 1-2. sz.), mert e félévben már nem hozott tőle fordítást a K. – Az „a hervadandó" meg talán maga a lap; Inivel ekkor kezdett híre járni

Arany János

Szalontára költözési szándékának. A másik, amelyből „subjectiv s objectfv okokból semini sem lesz": a Nagy Péter által az ez év elején beküldött, ugyancsak anonim, Sapieha herceg c. lengyel tárgyú fordított novella, amelyre vonatkozólag még 1864. márc. 18-i (MTA Ltár 1345.) levelében azt írta A. „Sapiehat, éppen mert érdekes, nem merem adni, a galiciai állapot és szentszövetség hirével szemben [ … ] várok vele, mig idejét látom." Végül nem is adta a lap.

17. sz.

487.

Miskolcra L. J. Az ujabb 12 frt megjött. Sz. S. ur neve után nincs restantia, de még két ugyanazon vezeték nevű ur van beirva Miskolcról: vajon nem történt-e a nevekben tévedés ott vagy itt? Kérnék felvilágosítást, mert addig a 8 frtot nem lehet beírni.

n

Jegyzet

Lévay József

nak, aki 1864. okt. 11-i (MTA Ltár 333.) levelében pártolói díjakat küldött, többek között Szücs Sámuel tanártársáét is Miskolcról.

18. sz.

488.

Nagy-Kőrös

Nagykőrös

re L. L. A küldeményt vettük. Egy kissé drasticus a hang, igazán ad asinum van irva, de olyan is kell néha. Közölni fogjuk.

n

Jegyzet Losonczy Lászlónak (lásd 460. üz.), aki Aesopi mese c. versét ( K II. II. 11. sz.) küldte a lapnak. „Igazán ad asinum van írva": a vers hőse ugyanis a nagyravágyó szamár.

489.

Vatta T. E. Valóban megijedtünk attól az irástól. De reméljük, azóta jobbra fordult az állapot. A másik dologban semmire sem mehettünk, lévén iszonyú idegenség mindenféle kiadástól. Mig a könyvvásár, az általános pénztelenség elmultával, nem emelkedik, kevés reményünk van boldogulásra. Meg sem hallgatják az embert.

n

Jegyzet Tóth Endrének, aki arról turlósftotta, egy rövid, kusza, dúlt hangú levélben, hogy súlyos beteg, s egy félmondattal beszélye sorsáról (lásd 479. üz.) is érdeklődött. (1864. okt. 23. MTA Uár 1223.)

490.

H. M, Vásárhely

Hódmezővásárhely

T. K. A lakadalmi szokásokra majd rákerül a sor, közlése nincs időhöz és alkalomhoz kötve. A Sz. F.-ből magunknak sincs több egy példánynál: mi azon lapnak, csak szerkesztője voltunk, nem egyszersmind kiadója, s a kimaradt példányok (ha kimaradtak) nem kerültek hozzánk. Szivesen teljesitenők a kivánatot, de rajtunk semmi sem áll belőle.

n

Jegyzet Hódmezővásárhelyre Török Károlynak (lásd 209. üz.). Magyar lakodalmi szokások az Alföldön c. etnográfiai dolgozatát már a következő, a 19. és 20. számok közölték.

19. sz.

491.

Vilmosnak. A kérdéses dolgozat megérkezett szerencsésen; emlitése csupán azért maradt el, mert nem szoktunk minden küldeményt megemlíteni, csupán a mi iránt kétség támad, mint ez iránt most. A költemény e számban nem volt közölhető. Majd másikban. A beszélyt szivesen elvárjuk.

n

Jegyzet Csapó Vilmosnak szól.

Csapó

Csapó Vilmos

( 1843- 192? – vagyonos tolnai középnemes család fia; jogot-tanult, megyei szolgálatba lepett. Műveltség- és művelődés-kedvelő, eszmélkedő egyéniség. Sokat utazott; sok művészeti vonatkozású tárcát, útirajzot irt s elbeszéléseket is; de szolid műkedvelésnél tovább nem vitte. – A kérdéses dolgozat: Az író egyéniségének befolyása munkáira (K II. II. 25. sz.), a még nem közölt vers pedig: Egy menyasszonyhoz. (K II. II. 20. sz.)

21. sz.

492.

Miskolcra. L. J. A levelet mostanság vettük. Gyanitók, hogy ott kell lenni a tévedésnek: most már be van irva jól. Szivből sajnálom a M-a állapotját, nem is merem sürgetni. Bárcsak rá lehetne birni, hogy felránduljon.

n

Jegyzet

Lévay József

nak előfizetési ügyekben szól, az üz. első fele; a második

Tompa

Tompa Mihály

(„M-a": Miska) otthoni gondjaira vonatkozik.

Arany János

nemcsak a jobb, városi kezelés lehetősége Miatt szerette volna, ha

Tompa

Tompa Mihály

feljön, hanem remélte, hogy kedélyét is földeríti egy pesti látogatás.

Lévay József

ugyanis 1864. nov. 4-i (MTA Ltár 334.) levelében az előfizetési díjak rendezése mellett arról is tudósította

Arany János

-t, hogy Tompáné megbetegedett, s hogy ő,

Lévay József

februárban

Pest

Budapest

re szándékozik, és szeretné, ha

Tompa

Tompa Mihály

is vele tartana.

493.

Miskolcra. S. T. K. L. J. Magánválasz ment, poste restante.

n

Jegyzet Ez az üz. A. szerkesztősködésének számára egyik legkínosabb esetét érinti; ez eset következtében majdnem párbajra hívták ki. Tóvölgyi Titusznak (1838- 1919) Különös végrendelet c. ( K II. II. 12-14. sz.) elbeszélésében ui. néhány miskolci olvasó magára vélt ismerni, sőt állitólag a szereplők nevében és a helyszín elnevezésében is világos célzás volt egy miskolci családban lezajlott kínos eseményre. Ezért többen fölszólitották a városból A.-t, adjon elégtételt, ill. végül azt kívánták, tegyen legalább tisztázó nyilatkozatot lapjában.

Arany János

hosszú levelében magyarázta, hogy a szerkesztő nem ellenőrizheti, nincsen-e az országban oly család, oly személy, aki egy novella eseményeit magára veheti. A közlés, az írás majdnem lehetetlenné válna. Igyekezett arról is meggyőzni a fölszólalókat, hogy nyilatkozatot nem célszerű közzétenni, mert az csak föltűnőbbé tenné az esetet, s akkor csakugyan az illető családra vonatkoztatnák a novella eseményeit. A fölszólalók, úgy látszik belátták ezt, s elálltak szándékuktól. (A. post restante levele 1864. nov. 14. MTA Ltár 1363.)

494.

Dézsre. M. L. Talán irtuk volt már egy nyilt postában, hogy a munkának nem tartalma ellen van kifogás hanem terjedelme s egészen könyvszerü előadása ellen. Bajos az ilyet, oly lapban, mely egy hétben egyszer adhatna belőle, s akkor is keveset. A másikat köszönjük.

n

Jegyzet Medgyes Lajosnak. Mi lehetett e terjedelmes munka, nem tudjuk.

Medgyes

Medgyes Lajos

nek ez időben nem jelent meg semmi olyas könyve, füzete, ami a K-ban is jöhetett volna. „A másik": talán vers lehetett; de

Medgyes

Medgyes Lajos

től többet nem jelent meg vers a K-ban, talán megneheztelt e cikk elutasftásáért, és visszavette e verset is. – Hasonló üz.-et csakugyan küldött A. (lásd 434. üz.)

495.

N. Egyed

Nagyenyed

re. Sz. K. Kézbesitettük. Az az egy hó alatti hadd jöjjön minél előbb. Én is remélem „a tó növését" hogy a „halacskák" is kapjanak valamit. De bizony most még csak cseppen s nem csordul. De azért a mi halacskáink nem hagynak el minket.

n

Jegyzet Nagyenyedre P. Szathmáry Károlynak; „az egy hó alatti munka". úgy látszik soká érkezett meg, mert csak a következő félév végén közölte a lap ( Egy magyar költő a XVI. századból. K. III. I. 17-18. sz.) – A „halacskák"- ról szóló tréfás megjegyzés nyilván a honoráriumok nagyobb, csalogatóbb voltára vonatkozik. Pontosan azonban nem tudhatni, mert

P. Szathmáry

P. Szathmáry Károly

levele ez idő szerint nem található.

22. sz.

496.

Abonyba. A. L. Reméljük, vette a küldeményt.

n

Jegyzet Abonyi Lajosnak, akinek

Arany János

1864. nov. 22-i levelében (OSZK) honoráriumot küldött s tagsági „alapító levelet" a Kisfaludy Társaság vagy pedig az írói Segély Egylet részéről. A levélből nem derül ki pontosan, melyikről van szó.

23. sz.

497.

P. Pél. A betiltó levél későn jött; már ki volt nyomva. Mi semmiféle kárpótlásra nem tartunk igényt. A neheztelő állapotot egy élőszavunk eloszlathatná: de levélre nem bizhatjuk.

n

Jegyzet Nem tudjuk, kinek szól és mire vonatkozik; talán Csermelyi Sándornak (lásd 283. üz.), akinek már üzent Pélre (lásd 451. üz.). Ha neki, akkor nyilván az ő,

Csermelyi

Csermelyi Sándor

a 20. sz.-ban megjelent Egy főrangú hölgyhöz c. verse forog szóban. A vers meglehetősen éles szociális szempontból. („Téged látlak termidben, merő fényben, csupa kincsben,/ Mig másnak csizmája sincsen" – így fejeződik be a vers).

Csermelyi

Csermelyi Sándor

, ki gazdatiszt volt ekkor, talán tartott a vers reá hárulliató hatásától, s ezért kérhette vissza.

498.

Lasztóc. Elkésett az igazitás, de annyira el, hogy csak a kész példányok megsemmisitésével tehettünk volna eleget.

n

Jegyzet Szemere Miklósnak szól, akinek szokása volt, akár Kazinczy Gábornak, folyton javításokat, lábjegyzeteket küldeni munkája után. Keltezetlen levelében (MTA Ltár 619.) azt kérte

Arany János

-tól, ne jelentetné meg az Utközben c. versét, mert javításokat eszközölne előbb rajta. De az már ekkorra megjelent. ( K II. II. 22. sz.)

499.

Orosháza. Csak egy kevés várakozást kérünk. Nem válaszul ezt, hanem félreértés megelőzésére.

n

Jegyzet Győry Vilmosnak, aki talán novellája sorsa iránt érdeklődött. Levele nem található.

500.

Sz. -Szállás. A „B. cikksorozatát" nem értjük: nincs semmi fogantyú, hogy érthessük.

n

Jegyzet Szász Károlynak, aki 1864. nov. 25-i rövid levelét (MTA Ltár 556.) ·ezzel a mondattal zárta: „Béla cikksorozatára nézve is várom még határozatodat." De bővebb magyarázatot nem fűzött hozzá, hogy öccse, Szász Béla miféle cikksorozatot küldött a K-nak. E nyílt postára

Szász Károly

1864. dec. 5-én (MTA Ltár 557.) a következő magyarázatot adta: „Béla ti. Jénában, a híres német bölcsészt Fischer Kunót hallgatja, ki philos históriáján kívül

Gőthe

Goethe, Johann Wolfgang von

Faustjáról tart felolvasásokat, s

Béla

Szász Béla

az ő engedelmével, e még sem.mi nyomtatásban meg nem jelent felolvasásokat állitja »Sz

[szerkesztői feloldás]

ász

K

[szerkesztői feloldás]

ároly

-hoz intézett nyilt levelek« formájában össze." „A hozzád beküldött I. és II. persze még a dolog históriája. (illetőleg mondája) körül forog, de már a kezemnél lévő IV. és V. a művet kezdi tárgyalni." (1864. dec. 5. MTA Ltár 557.) – Kuno Fischer (1824-1907), aki inkább mint filozófiatörténész jelentős, semmint eredeti filozófus, 1878-ban adta ki

Goethe

Goethe, Johann Wolfgang von

Faust c. művét.

Szász Károly

e cikksorozata végül nem jelent meg a K-ban, - talán mert időközben az megszűnt, - hanem a BSz ez idei folyamában: Fischer Kuno Goethe Faustjáról címmel. Szász Károly levelében van bizonyos sértődöttség. Így kezdi: „Mit tesz az, hogy: a »B. cikksorozatát« nem értem, nincs fogantyum hozzá?" Úgy sejti, nem azt, hogy elveszett a postán, hanem, hogy nem tetszik a cikknek a tartalma A.-nak. „Szinte nem tudom hinni – folytatta – hogy ebben hiányzanék n megértéshez szükséges fogantyú!" Erre a sértődött hangra válaszol az 502 üz.-ben

Arany János

Szász Béla (1840-1898) Szász Károly testvéröccse,

Pest

Budapest

en, Utrechtben és Jénában tanult teológiát, különféle lapokban írt verset, karcolatot, tárcát, elbeszélést, filozófiai eszmefuttatást, de számbavehetót tulajdonképpen seholsem alkotott. 1872-ben a kolozsvári egyetem filozófiatanára lett. Végül Szász az ő Gyula (lásd 502. üz.) öccsének egy franciából fordított novelláját ajánlja a K-nak, erre kíván válaszolni A. magánúton. (

Arany János

1865. jan. 31-i levelét, MTA Ltár 598. s az 502. üz.)

24. sz.

501.

Sz. A. Halas. Jobb szeretnők elhagyni. A közönség nem értené, s a ki megértené, részünkről személyes megtorlásnak fogná magyarázni közlését.

n

Jegyzet Szilády Áronnak;

Szilády

Szilády Áron

és A. levelezése, sajnos csak igen kis töredékben található, s így nem lehet megállapítani, miről van szó.

Szilády

Szilády Áron

nak a K további számaiban csupán keleti fordításai találliatók, és nem valószínű, hogy az üz. ezekre vonatkoznék.

502.

Sz. Szállás

Szabadszállás

ra. Értelme az, hogy teljességgel nem kaptunk semmit. A többiről magán úton.

n

Jegyzet Szabadszállásra Szász Károlynak. Amiről magánúton irt A.

Szász Károly

nak:

Szász Károly

öccsének,

Gyulá

Szász Gyula

nak franciából való novella fordításait szerette volna elhelyezni a lapban, s