[szerkesztői feloldás]
JEGYZŐKŐNYV
Az 1848-dik évi februar 19-én
tartatott tanácsülésben, jelen lévén :Ns Bajó László törvénybíró, Madas János,
Fóris István, Tenkei Mihály, Ns. Kenyeres János, Ns.
Kenéz Péter esküttek.
Tömő János a mult nyári gulyás számadókon:
Bonczos János és Debreczeni Istvánon, egy be nem számolt pirók fejű üsző borjú árát
követeli.
A számadók tanúkép előállítják Fábján Mihály
bojtárt, ki azt erősíti, hogy egy csütörtökön, midőn ő maga volt a gulyával, maga a
Tömő János két fia
István
és Tömő István
Ferenc
hajtották azt el onnan.
Tömő Ferenc
Szabó Mihály pedig tanúkép vallja hogy ő látta
midőn Tömő János és öcscse egy pénteki vásárban
egy borjútt árúlt,
János
a kötelet
fogta, az öcscse pedig hajtotta. Ugyanakkor sem tehenet nem látott, sem Katona Józsefet, kiének lenni mondatik most a borju, nem
látta. Tömő János
Tömő
ezt tagadja, sőt
Tömő János
Katona József bizonyítja, hogy az ő ökör borja volt
az, melly a
Tömő
tehenéhez kötve egy
esős napon a heti vásárban árultatott.
Tömő János
Tömő János el nem ismerése ellenében, sem a bojtár,
mint érdeklett, tanuvallása, sem Szabó Mihály
határzatlan előadása nem lévén elegendő azon vád bebizonyítására, mintha felperes a maga
által eladott borjút keresné, annál kevésbbé, mivel Katona Jozsef becsületes lakos vallomásából tisztán áll, miféle borjút árult
Tömő János: a beszámolni nem tudó számadók a
saját elismerése szerint is 25 ftot megért borju árában elmarasztatnak; s végrehajtásra
Fóris István és Ns Kenéz Ferenc esküttek kikiildetnek.
n
Jegyzet
Szalontá
n mindig pénteki napon volt
és van ma is a heti vásár.Nagyszalonta