KÖTELEZVÉNY
Szalonta városának alúlírt főbirája, tanácsa, Nemes és nem Nemes közönsége adjuk tudtúl
az illetőknek, hogy mi a városunkat folyó évi
aprilis 17-én romba döntött tüzvészokozta szerencsétlen körülményektől
kénszeríttetve, községi határozatink, különösebben pedig f.é. 42 szám alatti
tanácsvégzésünk értelmében, városunk közszükségei pótlása végett, debreceni polgár lakos
özv: tek. Kollner Illyésné nő- született
Jäger Rozália asszonyságtól felkértünk, s
valosággal fel is vettünk kölcsön, száztól hatos törvényes kamatra hat ezer, számmal
6000 forintot váltócédulában, oly módon hogy a kamatokat évenként, a tőkét pedig
mostantól számítandó öt év elmultával, tehát az 1852-dik év Augusztus ho 10-ik napjára hiány nélkül meg és
visszafizetni köteleztetünk, ha pedig a kamatokat rendesen minden évben, a tőkét pedig
fél évi kölcsönös felmondás után, a ki tüzött határnapra, készen beszállitva le nem
fizetnők, teljes hatalmat és szabadságot engedünk fent tisztelt hitelezö asszonyságnak,
hogy mind a tőkét mind a kamatjait, a netalán okozandó perkölcséggel együtt, a városnak
bármely ingó, vagy ingatlan vagyonából, az 1832/6 XX: és l840:XX
törvénycikkelyek értelmében, szóbeli per úton, akármely bíróság előtt magának elégtételt
eszközölhessen.
n
Jegyzet A városi tanács jún. 5-én tartott ülésén
Kenyeres
főbíró jelenti: tudomására jutott, hogy Debrecenben 6 000 Ft kapható kölcsön magánszemélytől. A tanács
szükségesnek találja ennek igénybe vételét; a pénzt a kisajátított telkek
kártérítéseként használják fel. E határozattal felhatalmazvafordul a város
kölcsönért Kollernéhez. A pénzért Kenyeres János főbíró utazik el, zsebében a szükséges aláírásokkal ellátott
szerződéssel. Kenyeres János
A.
nincs vele. A
város a sópénztártól 4 %-os kamatra kapott pénzt, a fenti összegért pedig 6 %-ot
kellett fizetnie. Az évi 360 vft kamatot elég pontosan átadták Kollernének, kivéve
1849-et, amikor négy hónapot késtek
vele. Az utolsó kamatot a tőkével együtt 1852. aug. 16-án viszik Debrecenbe.Arany János