A. ÜDVÖZLŐ BESZÉDE MADÁCH IMRE R. TAGHOZ, 1862. MÁRC. 27-ÉN TARTOTT SZÉKFOGLALÓJAKOR Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIIKT106 /o:ajom13-lev.tei.XIIIKT106 nincsen meg. Először a Kisfaludy Társaság ÉvlapjaiÉvlapoknak Új Folyama, I. köt. (1860-63.) 162- 165. lapján, majd Arany LászlóKOHA_AUTH:96681 adta közzé: HIL. III. kötetében. Az általa alkalmazott (!) jeleket mi is követtük, mint amelyek a megszokott helyesírástól eltérő szavak után szerepelnek ebben a kiadásban. Ismeretlen. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó beszéd Kiadott. Elveszett. Budapest Arany JánosKOHA_AUTH:96679 Madách ImreKOHA_AUTH:118530 A. ÜDVÖZLŐ BESZÉDE MADÁCH IMRE R. TAGHOZ, 1862. MÁRC. 27-ÉN TARTOTT SZÉKFOGLALÓJAKOR Tisztelt Társaság ! Nekem jutott a szerencse, hogy Madách ImréKOHA_AUTH:118530 t e szépirodalmi társaságban bemutassam. Ezen bemutatás nem most történik először. Oh, emlékszem én, s mindenkor édesen fogok emlékezni a napra, midőn ama nevezetes műnek, az Ember tragédiájának, habár csupán töredékeit olvasva Önök előtt, majd örvendő meglepetés, majd lelkesült csodálkozás, itt javalló elégültség, ott elmélyedő figyelem, mindenütt pedig folytonos, fokozatos érdek kifejezését láttam a hallgatók arcain. Jól esett nekem ily fogadtatása a költeménynek a t. Társaság részéről: mert úgyszólván felelősséget, erkölcsi solidaritást vállaltam vala a sükerre ! nézve az által, hogy e müvet Önök elé hoztam. Ugyanis a szerző - méltán jegyzem föl e vonást oly korban, midőn a leghalványabb irodalmi zöldség is, mint pincében kelt növény, a nyilvánosság napfénye felé nyujtózkodik - a szerző, mondom, egyedül az én itéletemtől függeszté vala fel, lásson-e világot e tragédia, vagy örök homályba vesszen, semmitől nem irtózván annyira, mint félszeg vagy középszerű munkával szaporítani azon verselők számát, kiknek a költővé lehetést „non di, non homines, non concessere columnae." Azóta is vettem őszinte vallomását, hogy ha akkor e müvet roszaló (!) itélettel küldöm vissza, már rég tűzbe dobta - s „Ádám, utolsó álmát a purgatorium lángjai közt álmodta volna végig." - A költemény, Önök javallása folytán, szépirodalmi társaságunk tekintélye alatt, ím megjelent, köz kézen forog; és bár iránta, mint mindennevezetesb tünemény iránt, a sajtóban úgy, mint magán körökben, a kritikában úgy mint az olvasóknál többféle lehet a vélekedés: azt az egyet ma bátran kérdhetem: van-e közöttünk - nem mondom, e falak, de talán a két haza határai közt - olvasó, ki MadáchKOHA_AUTH:118530 művét irodalmunkra nézve kisebb-nagyobb mértékben nyereségnek ne vallaná? ki inkább azon időt szeretné visszahozni, mikor a szerzőnek egy szeszélyétől függ vala, semmivé tenni homályban lappangó költeményét? Azt hiszem, nincs. Mindnyájan elégedve gondolunk e műre, s ha világirodalmi jelességek mellett netalán érezzük, látjuk is fogyatkozásit, nem örömest válnánk meg a tudattól, hogy ez - a mienk! Nem volna itt helyén a -tragédia érdemlegi méltatásába ereszkednem. De el nem hallgathatok egy észrevételt, mely inkább magán körben mint sajtó útján felőle olykor nyilvánult: hogy t. i. e mű nagy mértékben pessimista világnézet kifejezője. Mellőzöm a kérdést, hogy a pessimista irányu költő megszűnik-e csupán ez áltál költő lenni; hisz úgy pl. ByronKOHA_AUTH:313429 nem volna az. Ohajtandó ugyan, hogy a költői lélek teljes harmoniában legyen a világgal; de ha nincs: ki tehet róla? A művészet harmoniája nem mindig az optimismusé is egyszersmind. - De én nem találom e pessimismust az Ember tragédiájában, mihelyt mint egészt fogom fel. Mert min sarkallik az egész? Lucifer részt követel a teremtésből, hogy megrontsa azt. Nyer Istentől két megátkozott fát. Egyik fa segélyével erkölcsileg már megrontá az embert; hanem ő physikailag is tönkre akarja tenni Ádámban az összes emberiséget, hogy ne is szülessék az. Kívánhatjuk-e Lucifertől, hogy ne pessimista színben mutassa neme jövőjét Ádámnak, midőn célja: kétségbe ejteni s benne ily módon egész ivadékát elölni? Ugy de, mondják, a sötét álomképek tárgyilag is egyeznek a világtörténettel. Ezt tagadom én. Minden tárgyi hűség mellett, melylyel egyes korokat felmutat a szerző, látszik, hogy, Lucifer célja szerint, a sötétebb oldalt vette. Ez nem a szerző pessimismusa: ez magából a szerkezetből foly így. Téved tehát, ki így fogja fel, hogy szerző a világtörténet egyes szakainak, s áltatok az egésznek, hű képét akarta adni, azt mutogatván, hogy nincs haladás az emberiségben, csak szünteleni körben forgás, vagy alább szállás, mig minden a nihilismusba sülyed. (!) Ki egyszerű egész-voltában tekinti e compositiót, az tisztában lehet a költő céljával. „Lucifer az embert teljesen meg akarja rontani; az első embert kétségbeesésig űzve, benne megsemmisíteni összes nemét; ez neki a sötét képek által már-már sikerül is, midőn a szeretet szava és Isten keze visszarántja az örvény széléről." Ez a mese alapvázlata: innen indulva kell méltánylani az egyes részeket és a kivitel sükerét. (!) De szinte megfeledkezém mostani feladatomról, mely nem egyéb, mint hogy ama jeles mű alkotóját e szépirodalmi társaságba, mint tagot, bevezessem. Ím itt áll közöttünk: elég rá mutatnom: ez ő ! Szellemét ismerjük mindnyájan. Ki a gondolatnak, az átalános (!) emberinek oly derekas érvényt szerze faji s egyedi aprólékosságba s képzelmi üres játékba nagyon is elmerült mai költészetünkben: annak díszes helye van közöttünk. És így, tisztelt barátom, nincs egyéb hátra, mint alkalmi előadással elfoglalnod azon széket, melyre mindnyájunk egyhangú szavazata oly örömest, oly méltán hívta meg az Ember tragédiájának koszorús szerzőjét. MadáchKOHA_AUTH:118530 nak 1862. márc. 27-én tartott székfoglalója előtt intézte hozzá az igazgató ezt az üdvözlő beszédet.