A SHAKESPEARE312856 MAGYAR KIADÁSA ÜGYÉBEN ELÓTERJESZTE'IT JELENTÉS

Tekintetes társaság ! Alulírt bizottságnak a közelebbi rendes havi ülés által föladatául tüzetvén t.

Tomori Anasztáz

úr ajánlata következtében a magyar Shakespeare-kiadás alaprajzát elkészíteni s foganatosítása módjára nézve a javaslatát a jelen ülésben előterjeszteni: ennek folytán a bizottság (a hivatalosan akadályozott

Csengery Antal

úr kivételével) összeülvén, tanácskozása eredményét a következőkben van szerencséje bemutatni:

Mindenekelött azon kérdés vala eldöntendő, hogyan eszközölje a társaság e költemények fordítását: megbízás által-e, maga keresvén és szólítván föl az e munkára képes egyéneket; vagy fölhívás által a haza íróihoz, hogy mindenkinek alkalom nyujtassék erejét e nem könnyű munkán megkísérteni. Az első mód célszerűbbnek mutatkoznék, ha attól nem lehetne tartani, hogy a társaság nem talál elegendő erőket célja fönnakadás nélküli kivitelére; mig a másik módon félni lehet, hogy annyi tökéletlen fordítással árasztatunk el, hogy időnk nagy részét áldatlan művek olvasása-, s bírálatára kellend vesztegetni. Mind azáltal a második út előnye, miszerint ismeretlen képesség tünhet föl, mely a vállalat erélyes folytatását nagyon könnyítheti, arra határozta a bizottságot, hogy a nyilvános fölhívást se tartsa mellőzendőnek: hanem mindkét módot ajánlja ügyes fordítók szerzésére.

A mi az elveket illeti, melyek szerint a fordítás eszközlendö lenne: a bizottság nem látja célszerűnek, hogy ez iránt a fordítók előre hosszas körülményes utasításokkal nyügöztessenek le. Elég volna annyit mondani, hogy az áttevők alak- és anyag-, vagy tartalomhű fordításra törekedjenek ; jambust jambussal, lyrai alakot lyraival adjanak vissza: de úgy, hogy az eszmét, az erőt, a nyelv (különösen szavalati) gördülékenységét apró formai bibelésuek sehol föl ne áldozzák. E szerint nem követelné a társaság, hogy a magán vagy párbeszédek vége, - hol

Shakespeare

Shakespeare, William

nál a jambus rímekbe csap át - okvetlenül rímekbe adassék; nem, hogy a fordító mindig és mindenütt sort sorral adjon vissza; nem, hogy a lantos idomú részeket ép azon idomban, ugyan ugyan annyi szótag- s rímmel fordítsa. De megkívánná, hogy az ötös jambus, lehetőleg szabályosan kezelve, megtartassék; sőt azt is, hogy oly darabokban, hol rímes alak az uralkodó (pl. a Midsummernights-Dream ), ez alak a magyarban is követve legyen stb. Általában a bírálók dolga lenne, az itt körrajzolt formai határok közt megítélni, vajjon a fordítás bir-e annyi benső jelességgel, hogy ezért az alakban némi elnézésre számolhat; vagy szoros ragaszkodással a formához, a szellemet nyomorította meg, mely esetben elvetendő. Ohajtja a bizottság, hogy az áttétel ne anynyira azt az olvasót igyekezzék kielégíteni, ki az eredeti

Shakespeare

Shakespeare, William

-el kezében szót szóval összehasonlít s inkább nehézkes fordítással is beéri, csakhogy egy jota se veszszen el az eredetiből; mint inkább azt, ki az angolhoz nem férhetvén, szépségeit a nagy költőnek, magyarban kívánja élvezni; s a színpadot, mely nagy hiányt szenved jó fordításokban. Legfőbb cél mind a háromnak kielégítése es erre törkedni kell, de teljesen elérni csaknem lehetetlen.

Fontos kérdés továbbá, vajjon

Shakespeare

Shakespeare, William

, úgy a mint van, sikamlós, nem ritkán obscenus részeivel adassék-e a magyar közönség kezébe. Itt az a kérdés áll elé: teljes

Shakespeare

Shakespeare, William

t akarunk-e, vagy egy megcsonkított, hézagos, castralt kiadást. A magyar közönségnek becsületére válik, hogy szeméremérzete még azon szabadságot sem tíírheti a művészetben, melyet nagy írók, festők stb. gyakran vesznek. Aztán a növendék-kor, a hölgyterem, a salonasztal kiméletet igényel. De másrészt oly lényeges dolog, most, midőn

Shakespeare

Shakespeare, William

t adni akarjuk, nem adni hiányosan, hogy a bizottság nem örömest szavazna egy csonka fordításra. Mert nem egyes helyek, öt-hat sor kihagyásáról van itt szó; egész darabok vannak, melyeket részint teljesen kihagyni, részint úgy meg kellene csonkítani, hogy nem lenne dráma többé. Említsük-e a „Measure for Measure" címü vígjátékot; melynek noha erkölcsi tendenciája jó, egészen a testi gyönyör s kéjházak legében foly le? Vagy János király első felvonását, mely ki nem hagyható a nélkül, hogy a darab tönkre ne jusson. A bizottság tehát azt ajánlja: fordítassa

[szerkesztői feloldás]

így !

a t. társaság, más nemzetek, különösen a németek példájára.

Shakespaere

Shakespeare, William

t egészen, meg nem csonkítva, csupán arra utasítva fordítóit, hogy részletekben, s hol a darab kára nélkül történhetik, igyekezzenek az oly sikamlós helyeket szelidebben adni vissza s a botrányt a mennyire lehetséges, eltávolítani.

Ezen kérdéssel összefüggőleg szóba hozatott: lefordíttassanak-e a nagy angol költőnek azon darabjai, melyek hihetően ifjúi dolgozatok lévén, nagy szelleméhez nem egészen méltók, mint Titus Andronicus, Pericles . A bizottság azon véleményben állapodott meg, hogy teljesség okáért mindazon darabok, melyek

Sh.

Shakespeare, William

legtöbb kiadásában, neve alatt keringenek, s így a mondottak is, lefordítandók. Hogy pedig a közönség az ilyenek megvételétől ,vissza ne vonja magát: a kiadást oly módon véli a bizottság eszközlendőnek, hogy azon egy füzetben, mely

Sh.

Shakespeare, William

valamely hírneves darabját tartalmazza, mindig egy másodrendü drámája is adassék, s így az utóbbiak kelete biztosítva legyen.

Tekintve a bizottság, hogy

Sh.

Shakespeare, William

egyes darabjainak irodalmunkban már léteznek fordításai: e részben oda irányult véleménye, hogy ezek közöl a jobbak, ha és mennyiben írói tulajdon nem forog fönn, átnézendők, kijavítandók s jelen kiadásban fölveendők lennének. Általában utasíttatni kívánná a fordítókat, hogy azon fordításokat se mellőzzék segédül venni, melyek a nemzeti színház számára régebben készültek: mivel ezekben, ha sokszor hibásak s nem elég hívek is az eredetihez, helylyel-közzel oly erőteljes drámai nyelv van, mely az új áttételnek javára szolgálhat.

Kivánatos lévén továbbá, hogy az áttétel

Shakespeare

Shakespeare, William

nek minél jobb, s az egyformaságért, ugyanazon angol kiadásából történjék: e célra a bizottság dr. Delius Miklósnak nagy részben már megjelent, s Eberfelden, Friderichs könyvárusnál folyvást jelenő angol szöveggel s német igen jó bevezetés-, - s jegyzetekkel ellátott kiadását (melyet

Tomori

Tomori Anasztáz

úr már meghozatott, s e célra hihetően örömest átkölcsönöz) tartja kijelölendőnek; nem rekesztvén ki, sőt óhajtván, hogy a fordítók minél több kiadást, s német áttételt vegyenek segítségül. A jegyzetekből elég lenne annyit használni föl, mennyi a szöveg értésére mulhatatlanúl megkivántatik; s talán egy rövid előszót minden darab homlokára, mely a darab iránt szükséges értesítést tartalmazza.

Hátra van egyike a legfontosabb kérdéseknek: mi módon gyakorolja a társaság az e vállalattal reá ruházott bírálati jogot és kötelességet. Vajjon, ha valakit méltónak lát egyenesen megbízni a fordítással: nem visszás lenne-e annak dolgozatát utólag bírálatnak vetni alá? Vajjon képes lesz-e kebeléből annyi ítészi erőt állítani ki, mennyi ezen bírálásokra szükséges, kivált ha tagjai közöl némelyek, s talán a kik épen bírálni hajlandók volnának, fordítással lesznek elfoglalva. S követelheti-e tagjaitól, hogy e részletes összehasonlítást, napokat, heteket igénylő munkát elvállalják, s díj nélkül teljesítsék? ki és hány lesz olyan tag, a ki elszánja magát, hogy a fordítást az eredetivel sorról sorra, betüről betűre összevesse; a hibákat, hiányokat, nem elég sikerült árnyéklatokat, s ezer ily apróságot összejegyezze, kimutassa, a fordítónak javítás végett megküldje, s a javítottat ismét új vizsgálatnak vesse alá? A bizottság e nehézségekkel szemben, átlátja, hogy ilyes bírálat majdnem lehetetlen. Könnyebb módot kelle tehát keresnie. S ez abban áll, hogy t. Társaság nevezne ki tagjai közöl hármat, vagy állandóan, vagy felváltva az egyes darabokra, kik a bírálatban együttesen járjanak el. Összeülvén t. i. egy közölök oh·asná a fordítást, a más kettő az eredetit, s talán annak jó német fordítását, melyet előre is megolvasgatott, tartaná kezében; s folyvást kicserélnék észrevételeiket. Ily módon talán elsiklana egy két hiba: de arról átalános itéletet lehetne mondani, vajjon a fordítás jó-e, kielégítő-e, vagy éppen rosz. Idő és munka lenne. meggazdálkodva, s a bírálatban mégis meg lehetne nyugodni. Azon esetre is, ha az áttételt javítás végett vissza akarnák adni a fordítónak, a nem sikerült helyek egyszerű aláhúzásával, vagy a gyöngés oldal kijelölésével, s egyéb tanácscsal elegendően támogatnák a fordítót.

Ennyi, a mit a bizottság, küldetéséhez képest a fenforgó vállalat ügyében előterjeszteni szükségesnek látott. Csupán azt adja még hozzá, hogy a fordítást darabonkint, nem tartja elegendőkép jutalmazottnak azon összeg által, melyet

Tomori

Tomori Anasztáz

úr, részéről igazi nagylelkűséggel, felajánlott. A bizottság tehát azt indítványozza, mondana le a Társaság azon tiszta haszonról, melyet e vállalatból remél, és szánná azt, bizonyos meghatározandó arányban, részint a fordítók díjának utólagos emelésére, részint, ha kivált állandó bírálókat fogna kinevezni, ezek fáradságának némi jutalmazására. Ezt maga t.

Tomori

Tomori Anasztáz

úr is így gondolta előbb, csak azután, mások tanácsára, változtatta meg szándékát.

A föntebbi jelentésben foglalt indítványokat a társaság mind magáévá tevén, elhatározta, hogy a bírálat alá veendő fordítások megbírálására nem állandó bírálókat fog választani, a kiadásokból eredendő tiszta jövedelmet pedig egészen az illető fordítóknak juttatja, sőt ezeket, a mennyiben telik és jónak látja, még azon fölül is részesíti jutalomban. Megbizá egyszersmind az igazgatót, intézzen fölszólítást az írókhoz, hogy a kik

Shakespeare

Shakespeare, William

valamelyik színművét le akarják, vagy talán már le is kezdték fordítani, ebbeli szándékuk vagy munkájok felől értesítsék. Ez írói bejelentések folytán fogja aztán a társaság a közrebocsátandó színmüvek sorát meghatározni.

n

Jegyzet

Greguss Ágost

titkár a Kisfaludy Társaság 1860. okt. 25-i zárt ülésén jelentette, hogy „a főtárgyat azon jelentés képezé, melyet a múltkor kinevezett Shakespeare-bizottság dolgozott ki",

[szerkesztői feloldás]

lásd a bevezető jegyzetet

.