JEGYZETEK ÁCS ZSIGMOND „VELENCZEI KALMÁ.R"-JÁRA. A. J. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIIKT109 /o:ajom13-lev.tei.XIIIKT109 az MTA Ktárában. Jelzete: Kisfaludy-Társaság iratai, Analecta. Magyar Shakespeare-Tár VII. köt. 172-191. lapján, Radó Antal bevezető tanulmányával. Ez a közlés azonban néhány szóban eltér a kötetünkben közölt A.-kézirattól. Magyarország Budapest Magyar Tudományos Akadémia Kvtár Analecta 210 350 Mérete 21 x 35 cm. Három egészíves, fehér papíron, kilenc sűrűn teleírt oldalra terjed a tintával írt kézirat, 1862. ápr. 23-ról keltezve, A.KOHA_AUTH:96679 névaláírásával. A fordítás-kötet lapjelzeteire hivatkozik A.KOHA_AUTH:96679 a bírálat soreleji számozásában. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó jegyzet Kiadott. Teljes. Budapest Arany JánosKOHA_AUTH:96679 Ács ZsigmondKOHA_AUTH:97194 Kisfaludy Társaság JEGYZETEK ÁCS ZSIGMOND „VELENCZEI KALMÁ.R"-JÁRA. A. J. Tisztelt Társaság ! ShakespeareKOHA_AUTH:312856 „Velenczei kalmár"-jának fordítását Ács ZsigmondKOHA_AUTH:97194 tól, a Horváth Döme-féle kecskeméti kiadásban elolvasván s az eredetivel sorrul sorra összevetvén, átalános véleményem felőle az, hogy e fordítás gyüjteményünkbe fölvehető; de csak miután a fordító még egyszer végig ment rajta, simogatva és javítva a kevésbbé sikerült helyeket. Mert igaz ugyan, hogy e darab fordítója mind az angol nyelvben alapos jártasságot tanusít, mind a magyar nyelvet, irodalmi s népi használatában jól érti, a verselésben is gyakorlott és szabályszerű: mindazáltal vagy siető kéz, vagy nem elég gond, vagy a mindenkivel közös tévedhetés okozta-e, - fordításában itt-ott vannak helyek, a miket, mai nyelvünk határai közt is, jobban lehetett volna visszaadni, erősebben vagy sajátabbúl, vagy természetesebben fejezni ki. Én az egész munkából, lapról lapra, kijegyeztem azon sorokat, mondatokat, szavakat, melyeket szerettem volna, ha máskép fejez ki a fordító; sőt többnyire megkisértém magam is az ily helyek lefordítását. Jegyzeteim számosabbak, részletekbe, ámyalatokba menők, hogysem azokat itt felolvasni szükségesnek vagy épületesnek tartanám; de a fordító, úgy gondolom, hasznukat veheti; annálfogva, ide külön mellékelve, kérem neki elküldetni. A mit e jegyzetekből, a fordítás hiányainak jellemzésére, eredményként összevonhatok: ím ez. Fordítót nyűgzi sok helyt, s nyelvét feszessé teszi e kettő: szigorú metrumot akar és minden közönségestől ment irodalmi nyelvet. Az elsőben oda törekszik, hogy a jámbust tisztán írja, minél kevesb spondeussal, sőt a nélkül, a tilos helyeken. De jámbusai mégsem folynak könnyen, mert az anapaestussal igen bőkezű, noha ezt már KazinczyKOHA_AUTH:114900 sem szerette. Ajánlanám tehát neki, hagyjon fel a túlszigorral, anapaestusait irtsa ki: azt hiszem, mindjárt könnyebben mozogna. Másik érdeme, mi hibává lesz, az irodalmi nyelv keresése. Ezt sokszor a feszességig viszi. Vannak esetek. hogy ShakespeareKOHA_AUTH:312856 egyszerű mondatát pompázó szavakkal váltja fel. Van úgy, hogy némi oly erőszakot tesz a nyelven, a mi nem szabálytalan; irodalmi nyelvben átalában nem lehet kárhoztatni, de drámai nyelvben kissé nehézkes, rosszul szavalható, s a tárgy természetével nem egyez. Értem némely szó-összetételeit, flexióit, szókötését, periodicusabb füzést, hol az nem jól áll, passivák használatát s több efféléket. A drámai nyelv az élet nyelve, a színpadon élő embereket akarunk látni; mi nem azt teszi, hogy a dráma közönmges prózában szóljon, - de mégis az élet nyelvén, a szenvedélyes, séozgalmas életén. Egy-egy, csak könyvben található fordulat, erőltetett, nehézkes irodalmi szórend, conventionált csonkítás vagy toldalék mindenkor folt a dráma nyelvén. Fordító azt nem találta el mindenütt, hogyan fejezze ki magát, ne feszesebben, ne magasb lenni akaró hangon, mint eredetije. Ő a nép nyelvét birja, sok helyt a magyar élő nyelv fordulatait nagy sikerrel alkalmazza is: de olykor vagy nem találja meg a kellő kifejezést, vagy mint póriast lenézi, s magasb irodalmi phrasis után törekszik. Ezt tekintetbe venni annál szükségesb, ha meggondoljuk, hogy a „ Merchant of Venice " sajátkép vígjáték, magasabb és komolyba játszó ugyan, de alapjában, nyelvezetében stb. még is vígjáték. Nem tudom, tette-e már más ez észrevételt, nem is keresem, de én úgy látom, hogy kiesik a támasz azok alól, kik e shakespeari színművet az úgy nevezett dráma, a polgári, ijesztgetős dráma, a sem sült, sem főtt - se tragédia se komédia-féle, örvendetes kifejlésíí színjáték igazolására szokták felhozogatni. - Igen, daczára, hogy a nyelv benne sokszor emelkedett - s melyik shakespeari vígjátékban nem az? S daczára, hogy Antonio sorsa, a zsidó bűnhődése elég komoly fordulat; véleményem szerint a \'elencei kalmár nem egyéb komoly vígjátéknál. Antonio sorsában - a legkomolyabb fordulatkor is, van némi comicum, vagy legalább bizarr a kötelezvény bizarr volta miatt; a zsidó büntetése pedig, hogy elébb majd' életét és minden vagyonát veszti, s az utóbbiakat csak részben és föltételesen nyeri vissza, az akkori zsidógyülölő fogalmak szerint nem tartatott nagyobbnak komikai bűnhődésnél. Hogy a háttér, Portia, Nerissa, Jessica szerelme egészen komikai rugókon perdül le, azt mindenki látja. f:s így a forditónak arra kell törekedni, hogy ne téveszsze a magasb komikai nyelvet, hogy ne vegyítsen lyrai, ódai hangokat ShakespeareKOHA_AUTH:312856 bár sokszor emelkedett, de „familiaris" lenni meg nem szünő nyelvébe. Fordítónk ezt néhol nem érzi, vagy nem találja el; megelégszik, ha eredetije gondolatját vissza bírja adni, akárminő irodalmi nyelven. Sokszor egy vonás: „hogy mondják ezt a társalgás nyelvén?" segítene rajta - amint talán jegyzeteim itt-ott bizonyítják. Kevés helyet találtam, hol fel lehetne tenni, hogy forditó az eredetit nem értette; de még is találtam, hol nem egész híven adta vissza. A párbeszédben hiba, hogy majd Ön majd te-vel szólítják egymást a személyek. Itt egyformaság lesz szükséges: véleményem a föntebbiek után az, hogy kövesse forditó a magyar társalgás nyelvét - mint vígjátékban kell - azaz barátok, jegyesek stb. szólítsák egymást tegezve, az úr inasát szintén (itt hiba volna az angol you), - idegenek használják az önt. - Vagy, ha mint régi történetben, mind te-re változik sem nagy baj; noha így „tragikaibb" lesz a nyelv. Németesség- vagy ángolosságnak nem sok példáját leltem; de még is egy-kettő ki van jegyezve. Felemlítem különösen a well ! szócskát, mely igen gyakran jó-nak van fordítva, ott is, hol más magyar particula fejezné ki a stíl-árnyalatot. A jó! magyarban megnyugvást, beleegyezést jelent; s visszatetszik, midőn például Shylock, Bassanio kérelmére, folyvást ismételgeti: Három ezer arany - jó ! Három hónapra - jó! Antonió lesz a kezes - jó ! s még azután kétkedik: adjon-e pénzt kölcsön vagy ne? Magyar ember kétség kivűl így fejezné ki magát e helyzetben: Három ezer arany - értem ! Három hónapra - értem! Antonio a kezes - értem ! De elég is immár fárasztanom a tisztelt Társaság figyelmét; csupán azt teszem még hozzá, hogy Ács ZsigmondKOHA_AUTH:97194 úr ezeket most már hihetőleg, magától is kijavította volna. Erre őt én képesnek hiszem, s óhajtom, minél nagyobb részt venne ShakspeareKOHA_AUTH:312856 ! - forditásinkban. Pest , ápr. 23. 1862. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 . Széljegyzetek A fordító szövege Észrevétel, vagy igazítás 4. l. „Boldizsár" a „Személyek" közt Ez egy magyar név az olasz nevek közt. Szerző is Balthasárnak irja később. 5. l. „Én nem tudom, kedvem mért oly borús." „Én nem tudom, mért kedvem oly borús." „Ott, hol kevély vitorlás gályaid . . . " Erőszak a nyelven a metrumért. „Vagy, mint a tenger bámulványai. '' Nehéz szó. „Hajlongva üdvözölvék általuk." Nehézkes a sok egyforma többes miatt e hely. 6. l. „Fűtépve lesném, merre tart a szél." Szórul szóra helyes, - de érthetőbb lenne fűszórva. „Érhűtő lehellet . . ." Szorul a rövidség miatt. „Zugó habokba szómám fűszereim." „Fűszerim" is lehet, s akkor nem rímel oly erősen a következő sorral. „S habokkal öltetnék fel selymeim." „És selymeimmel a habot ruháznád." „Szóval ki imént mérhetlen kincs ura - " Erős kakofónia. 7. l. „Ne szóljatok; Antonio, tudom, „Ne mondja senki, én tudom, hiába, Árui végett nyugtalankodik." árui sorsán agg Antónió." "Nem, higy szavamnak"... „Hidd el, nem úgy van." "Nem egy vidékre .. " „Sem egy vidékre" tán jobb volna. „Tehát szeretsz"? „Tehát szerelmes vagy? Antonio: Ments isten a gonosztól. Ant.: Ugyan! ugyan! (Dehogy, dehogy ! No még! no még !) ... „szintoly könnyű lesz" „ . . szintoly könnyű volna. „S én esküszöm.' „No, esküszöm." „S látsz oly ecet-tekintetüeket, „A másik oly eczet-tekintetű, Kik nem vonítják ajkukat mosolyra, Hogy nem vonitná ajkát egy mosolyra Bár a tréfán még Nesztor is nevet." Habár a tréfán Nesztor is nevetne" 8. l. „Nem feledem . . ." „Minden bizonynyal." 9. l. „Mely szándokos komoly csendet követ." Nehéz, feszes. „S érdem ruháját adja az reá (opinion)" „S érdemnek adja rája látszatát." 10. l. „Kik csak azért nézetnek bölcsekül," „Kit csak azért néz bölcsnek a világ." „Külszín ama bohó köviponty után" „E vélemény,e köviponty után." „Kissé távozzunk . . ." „Kissé távozünk." „Jó, délutánig válunk tőletek." „Jó, délutánig elválunk tehát." „Menj, kedvedért még csevegő leszk !" „Eredj ! bizony még csevegő leszek" „Hát van ebben valami?" „Hát már beszéd ez?" 11. l. „ . . . ha megtaláltad, kár a fáradságért.'' „Kár volt utána fáradni" (amaz németes) „Jó; fejtsd meg most, mily némber az" „De mondsza csak, miféle hölgy, kihez . . ." „Nincs rejtve tőled óh ( (Feszes dolgok ezek) „Hisz ösmered te is, Antonio." „Szűk eszközim folyvást megbirhatandnák." ,.Szűk vagyonom folyvást kiállaná. 12. l. „Kockázva, kettőt tettem néha meg." „Kocskázva mindakettőt meglelém." „E gyermek-érvből." (Nehéz) Vagy visszahozhatom végtételed, Kissé nehéz Az előbbiért hálás adós maradván" 13. l. „Portia nevű, de nem kisebb becsű." „Mert mind a négy földparti szél hozott „Mert mind a négy szél hordta néki a híres kérőket." Híres kérőket . . ." „Hitelem Velencze földén (in Venice) Annál inkább, mert víz. 14. l. „A mennyire láthattam" „látom én . . . „ Ki túltölti magát." „Ki eltelik a sokkal." „A túlbőség hamarább őszül meg, az elég pedig tovább él." „A túlbőség hamarabb őszül, de az elég tovább él." „Mi legyen a legjobb teendő?'' „Mit legjobb tenni?" „Eszeveszettség, e suhanc oly nyúl, mely átugorja a jótanács, e béna váz hálóit." „Ifju bolondság oly nyúl, mely átugorja az aggastyán jótanács hálóit.'' „Szent emberek a halál órájában jó ihletet kapnak." „Szent embereket a halál óráján megszáll az ihlet.'' „Ki az ő véleményét választja." „eltalálja." „mint csak azért" csak azért (a mint nem kell) „Kérlek, nevezd meg őket s a mint megnevezed, én leirom." „ Kérlek, mondd sorra nevöket, s a mint nevezed, én irom." „Itt van - a pfalzi gróf." Eredetiben county, nem count, tréfásan tehát grófság (mit ez a bikfic képvisel.) 15. l. „Síró bölcselővé." „bölcscsé" „Illetlen komorság." „Hozzá nem illő komorság - (mert a komorság általában nem illetlen). „Készebb lennék férjhez menni halálfőhöz." „egy halálfőhöz." (itt nincs miért kerülni az egyet.) „begyakorlottabb rosz, szokasa. „rögzöttebb szokása." „ha a rigó fütyöl". „egy rigó . . ." „saját árnyával víni kezd. „megvína saját árnyékával (will, would.) „s törvényszék elé léphetsz." „pedig törvényszék elé állhatsz." „egy fillér áru ángolt sem értek." „Egy fillér árut sem tudok ángolul." 17. l. „sipkáját németektől" „szomszédi buzgalom" (charity): „sipkáját németföldön." „szeretet" (ironice, t. i. nyaklevesért nyaklevessel fizet, jóért jóval.) „kivül e kisértéssel" „kívül meg e kísértés" (t. i. volna) „szeretem, hogy e néhány kérő oly józan." „szeretem, hogy . . . úgy eszire tért." 19. l. „ura az éjjel itt lesz." „ma este, v. estére itt lesz" (a night nem mindig ford. éjnek.) „mint a másik négytől bucsut veszek." „minővel v. amilyennel a másik négytől bucsut veszek." „Mig egy kérő után bezárjuk a kaput." „Alig tesszük be egy kérő után a kaput, másik kopogtat az ajtón." „Három ezer arany - jó! A jó magyarban helybehagyást jelent. - Forditnám igy: Három hónapra - jó ! Három ezer arany - értem ! Antonio lesz kezes - jó Három hónapra - értem! Antonio lesz a kezes - értem! „Hallott ön valami vádat az ellenkezőről?" „Hallott ön valami ellenkezőt róla?" 20. l. „Ő jó ember - ő jól áll." Az ő bízvást elmaradhat. „hogy elég jól áll." ,,vagyona reménybeli (ez virtualitás) „vagyona kockán." „Angliába." (stricte) „Anglia felé." „De a hajók csak deszkák" „Márpedig a hajók csak deszkák" (magyarázza a föntebbit, hogy vagyona kockán!) „mind a mellett az ember jól áll." „elég jól áll." 21. l. „Rég fojtva tartott mérgemet kiontom." „Kitöltöm rajta régi bosszumat." „Shylock, hallod-e?" (szórul szóra jó, de tán jobb volna:) „Shylock, mit csinálsz?" (vagy mit beszélsz?), arra felel aztán: „Gondolkozom" stb. „Tubál, ama gazdag zsidó nememből." (tán így:) „Tubát, ama gazdag hitsorsosom.'' „Hány havat mondtál csak?" Egyszer per te, másszor ön beszélnek a személyek ! 22. l. „Három havig mondád? feledtem ezt, ,,Igen, feledtem, három hónapig, De jó, kezes lészsz . . . Aztán kezes lészsz . . ." 23. l. „Pálcát" (bibliai kifejezéssel tán:) „Vesszőt." „Szerencse volt, Jákob jutalmaul." „Szerencse volt s Jákob megérdemelte.'' „Tán a kamat védtére . . ." (Nehézkes drámai nyelvben) 24. l. „Háromezer arany, szép pénz, kerek szám." (Egy sor kimaradt!) „Három hónapra, hadd lám, mi esik?" „Csak azért, hogy enpénzem forogtatom." „Csak, mert tulajdon pénzem forgatom." „Jó, most kitűn, hogy ÖN reám szorul." „Hagyján, ihol most ön reám szorul." 25. l. „Szép úr, utolsó szerdán rám köpött." „No drága úr, múlt szerdán rámköpött'' (E jelenetben az ön és te különösen kevert ! ) 26. 1. „Látandod magad" (feszes) „Meglátod, hogy az." „Készebb leszek tovább szorongani." (Van egy jó erdélyi szó: szigorgani.") „ . . . három annyiszor* (Kifejezi-e ez a 3x3 = 9-et?) Három becsü vagyont várok haza.'' 27. l. „S egy gaz fiu kétes vigyázatára (Kissé feszes, nehézkes) Bízott lakomba kissé betekintve." „Keresztyénné leszen: mert jóra tér." „Keresztyénné lesz, mert jó szíve van." „Szép szó, hamis szív: sohsem kenyerem . . ." „Szép szó, hamis szív: nem hiszek neki." 28. l. Jövel: ne félj, nem lappang itt veszély." „Hagyján! ne félj stb." 30. l. Szerencse föl ! (Glück auf ! germanizmus.) „öntudatom megengedi" „lelkiösmeretem" (az öntudat nem egészen synonym.) „a zsidótól elszökjem. „e zsidótól elszökjem." 31. l. „Az ördög könyökön lök." (Sok az ö) „Az ördög rángatja könyököm." „Ovakodjál sarkaidhoz folyamodni" (take to heels: igen ángolos): „óvkodjál elinalni" „Jó, a módnélkül bátor ellenség'', (A jó megint rossz itt.) „Jó, öntudatom szivem nyakán függne." „atyám egy kicsit kormos, ? egy kicsit ecetre hajlandó volt . . ." ? 32. l. „parancsolj sarkaimmal" (ángolos) „inaimmal" „jobb kézre, bal kézre ..." Jobbra, balra. „a legközelebbi szögletnél" „ott mindjárt a szögletnél" „figyelem ! most zavarom a vizet" „Megálljunk ! most zavarom stb. 33. l. „Jó, legyen apja aminek tetszik." „Nem bánom, legyen apja akármilyen!'' 35. l. „Hozzá, atyám!" „Rajta, atyám!" „Isten áldja meg . . . nagyon köszönöm'' Magyarban nem igy fogadjuk a köszönést 36. l. „Nagy infectiója volna..." Elmaradt: „szolgálatra" „szegény ember fructificálni fogja" „szegény öreg - - - " (old man) „a kérelem reám impertineál" (nem fejezi ki az impertineat impertinens értelmét). „Ez a tárgy defectusa" Epen ez a tárgy defectusa. „Fölebb emelt, ha ugyan fölebbi fok." (Nem értjük, hogy emelte fölebb a zsidó szökött szolgáját. Preferd kettőt tesz: előhozott s előmozdított. - Tán igy lehetne adni: „Magasztalt, ha ugyan magasztalás.'' 37. l. „Házamat - kérdezd ki!" (Ez azt tenné: vallasd ki házamat, háznépemet. „Kérdezd meg!") „silány életvonal" (simple) Érti az egyszerü vonalat a tenyérben. „dunnás ágy szögleténél" (edge) Edge nemcsak szögletet, de élt, s itt szélt, az ágyszélét teszi. „Alig ült az ágy szélére." „Jó, ha a szerencse aszszony stb." (AKOHA_AUTH:96679 : jó megint nem jó.) „ez egyszer jó házibútor" (A házibutor magyaros szólás, - de itt aligha érti meg az ember az eredeti szöveg nélkül. Jobb volna a wench-et ez esetben máskép fordítni: „ez egyszer derék személy" 38. l. „mert szerettimet" (ezen rokonságot értünk inkább) „barátimat". „Urad hová tünt?" (Gratiano nem látja még Bassaniót, csak kérdezi, hol van? hol találhatná meg?) „kivánatom van" (feszes ez) „Egy kérésem" (vagy ilyesmi, ha jobb metrum akad.) (Feszes, lyrai nyelv) S szemekben mint enyéim, nem hibák" „Oly szemben nem hibák, mint az enyém" (majd ugylátszik, mintha nem tropus volna, pedig az eredeti az.) 39. l. „Ha testemen nem függ tisztes ruha" „Ha józanul nem viselem magam, S nem néha jön csak számra egy szitok, Képem komoly, zsebemben imakönyv Nem lesz stb. -" A nem-et mindig megtartva, mert akkor mondhatja végül: Ne higyj nekem soha ! (Akármivé legyek!) „Jó, majd kitünik . . ." „No, majd meglássuk" - (Tudom, a szabályosság okozza ezt, - 2-ik láb jambus! De Shakespeare fordításban megengedhető ennyi szabadság.) 40. l. „Ha nem valami keresztyén hamiskodott s adott lételt neked" (nem perfectumok) „Ha valami keresztyén gazemberré nem válik érted s el nem lop: nagyon csalatkozom." 43. l. S a szép szüzet ha balsors sujtaná, (Úgy érzi az ember, hogy a szép szűz mentené magát, pedig a balsors.) Csak azon ürüggyel mentené magát." „S a balsors, e szüzet ha sujtaná, Csak azon ürüggyel mentené magát." „Hortyogva nem heversz s szaggatsz ruhát" (Hortyogva nem lehet ruhát szaggatni!) („S hortyogni, vagy szaggatni a ruhát." 44. l. Im kulcsaim, de hisz miért megyek? „Ne kulcsaim. De hisz mért is megyek?" „Mult éjjel is tárcákkal álmodoztam.'' (Tárca bankjegyre emlékeztet) „Mult éjjel is zacskókkal ... " „Összeesküdtek egymással" „Összeesküdtek valamennyien'' (itt azt teszi a together.) 45. l. „S a tört nyakú síp" (azt tenné, el van törve). Az érzetem az, hogy nyakó, félreáll a nyaka, tehát így: „És a nyakó sip, (vagyha ez tájszó:) „S tekert nyakú síp." „Nincs kedvem künn lakozni át az éjt." (A lakoz szó megtéveszt). - „Nincs kedvem eldőzsölni künn az éjt." „Mondd, hogy jövök." (Ich komme). (A magyar nem szól igy). - „Mondd, ott leszek." (Lancelot beszéde próza az eredetiben.) „Élj boldogul"-t kívánt és semmi mást. (Nehéz). „Azt mondta: áldja isten, - semmi mást." ,,Dologra csigavese'' (nehéz). „Rest, mint csiga." 46. l. „Jó, menj be a szobádba Jessica." „Te menj be a szobádba Jessica." (A legfelső sor 6 láb) 48. l. „E ház zsidó atyámé: hej ! ki vagy?" „E ház zsidó apósomé. - Ki vagy, hej?" 49. l. „Hisz' fölfödözne e tiszt:" (Offizierre gondolunk. Nehéz az egész hely. Talán így:) „Fáklyával az jár, ki nyomoz; nekem Pedig rejtőzni kell - (Lorenzo:) Hisz rejtve vagy." „E kedves öltönyödben is" (csonka).„E kedves gyermek-öltönyödben is." 50. l. (Ant.) „Ki van itt?" „Ki jár itt? 52. l. „Rá érdemes szerencsém, ős nemem.'' ( Fortunes, vagyon, birtok. Igy homályos). „Rá érdemes nagy birtokom, nemem" „Csókolni e halandó szent ' ereklyét." „Csókolni ezt az élő szent ereklyét" - (Igy tán világosb) „Az ég szinére köp" (elvész a tropus) „Az ég arcába köp." „A messze szellemeknek" (itt inkább vágy) „Mint csermelyem" (nem fejezi ki az eredeti gondolatot, hogy a tengeren úgy jőnek át, mint egy patakon keresztűl.) „Mint hídon át." „Puszta kárhozat . . ." (Káromlás volna). „Hah, káromkodás E póri eszme 53. l. „Nem tétetett silányabb foglalatba." (Ki kell valahogy tenni: aranynál). „Nem türt aranynál durvább foglalót." Volna elméd, mint szived, nagy.'' (A nagy szivet nem értjük dőre merészségre, - itt ezt fejezi ki a bold.) 54. l. „Szép vég ! Le a függönynyel és jerünk, (Nehéz, feszes, homályos, idegen) „Ez jól ütött ki ! Függönyt rá s jerünk; Hason szinűt hason siker kövessen. Ily szinü kérő mind így boldoguljon!" „A gaz zsidó a Dogét föl vere, Tán így: Ki véle ment átnézni a hajót." „A gaz zsidó a Dogét fölveré S ez elment véle a hajót kutatni." (Nehéz passiva, versben kivált) "Egy gondolában láttatott együtt." „Egy gondolában együtt szöktek el." 55. l. „Oly zagyva szenvedélyt stb." „Nem láttam én oly zagyva kitörést" 56. l. „Titkon kivántam, bár övé ne lenne." „Titkon óhajtám, ne övé legyen.'' „S a gaz zsidó kicsalt kötlevele." (Erősebben szinez, mint az eredeti, pedig még nem tudni, mit akar a zsidó a kötlevéllel.) „Légy víg: ne járjon eszmesereged." (Feszes az eredeti „chiefest toughts" helyett.). - „Légy víg: ne járjon elméd más ügyön, Csak a szerelmi hódolat körül." Megrázta volt" (Nincs helye plusqu. perfectumnak.) 57. l. „El, jerünk." (Hát jerünk !) „Ím, herceg, a szekrények itt feküsznek." (Liegen, holott az angol stand.) „Ím, herceg, itt van a három fiók" (vagy ilyesmi) 58. l. „Nem hat be mélyen, sőt..." A sőt helyett inkább csak vagy csupán kellene. UU- UU- 59. l. „Az idők romaiból . . ." (Minden esetre jobb:) „S idők romjából, új díszben stb. „Amit lelsz, ily kérést nem érdemel." „A mit lelsz, ennyi szót n. é." 61. l. „Eretnek-é tehát a régi , ? „ szo. „Eretnek-é hát a köz példaszó? „Mit akar ön?" (.Már megjegyeztem az ön és te keverését.) 63. l. „Szóhihető személy" „Szava-hihető" (annál inkább, mert próza) „hadd mondjak jókor áment" „Áment jókor, mielőtt . . ." „ő jött itt zsidó alakba öltözve" (feszes). „Zsidó képiben." „ismertem a szabót, ki a szárnyakat készité, melyekkel ő (a szabó?) elrepült.'' „melyekkel lyányod elrepült." (szárnyak lehet egyes is.) 64. l. „S Shylock részéről tudta" (Shylocknak részéről) - „Shilock pedig tudta." (A pedig itt a S Shilock rosszhangzást is megorvosolja és az idegen-magyarságot, kétértelmüséget is.) „Jó lenne boszúm táplálására" (A hal?) Aligha fejezi ki az eredeti gondolatját. Tán így: „Halat horgásznék vele: vagy ha semmi hasznát nem venném, jól tartanám vele boszú- mat." 65. l. „Mintegy félmillióig hátráltatott.'' Tán: „Visszavetett mintegy félmillióig." „Ha bántotok, nem állunk-e boszút?" (shall we not revenge?) „Ne álljunk boszút? (Ez ellentétben a föntebbiekkel, nem folytatás simplán.) 66. l. „Gyakran jöttem oly helyekre" (germanism.) „Gyakran jártam oly helyeken" „de őt fel nem találhattam." (Őt nem kell.) „gyászpadon feküdne" (ik) ,,hej, te veszteség !'' (nem a veszteséghez szól itt, hanem leányához akar, de megint a pénz jut eszébe.) 67. l. „Ki a hajótörésből kimenekült." „Ki a hajótörésből menekült." (A ki széphangzásért elmaradhat) "Te kinzol, Tubal (Nem ikes) „erdő majomért . . ." (Igen jól találva! de „egy erdő majomért) 68. l. „Én megsughatandnám . . ." (Monstrum ez a szó.) 69. l. „Óh mért vet e rút kor tulajdonos S jogai közé záró korlátokat: Tiéd s nem tiéd . . ." Mind ez nehéz, homályos. 70. l „Mig ő határoz, zene játszadozzék." (kissé feszes) „Mig ő határoz, szóljon a zene!" ,,Költözzön.'' (ik.) 72. l. „Font számra méretik . . ." - „mérik azt." 73. l. „Hogy tőrbe vonjon férfiszíveket." (Utána egy sor kimaradt, pedig az átmenet a szemekre abban van.) 75. l. „De teljes összegem csak valami" (nothing) Egy német forditás valamit ír, de tán jobb volna: semmiség, mely szintén jelent valamit kicsinyítő értelemben. „Nem túl öreg" (csak so old van). „Nem oly öreg." (egész hibás értelmet ad!) „Hozzád s sajátaidhoz fordulunk" „Tied s tieiddé válunk tehát Ezennel én, s amim van" (Ezt teszi a turn.) 76. l. „Koszorúzza minden vágyatok siker." (Igen frázisos az eredeti egyszerű mondat helyett.) „Fogadtunk az első szülöttre . . ." Első fi-szülöttre, (boy) „fektetni" és „feküdni" azért sántít, mivel a pénzt jószágba fektetjük ugyan, de fogadásba nem. „E helyt tekintetemnek ifjusága." (Nem értjük, hogy a tekintet tekintély akar lenni?) „Tekintélyemnek ifjusága itt." „Itt látni téged . . ." „Meglátogatni téged nem volt szándokom." „Úgy tevék, uram." (I did, egészen ángolos.) „Bátor valék, uram." 79. l. „A gyapjat új Jásonként elnyerők." Az eredetiben élesebb a figura: „Jáson vagyunk, a gyapjat elnyerők." 81. l. ,Úgy látszik, el nem fogná'' (fogadná helyett, - máshol is; de balértelmet okoz.) „elzúzásra szomjuzót. . ." „szomjazót" szebb hang. „nagyságok és húsz dús kereskedők." (Rossz hang, hibás nyelv): „Nagyságok és vagy húsz kereskedő." 82. l. „Jer velem" (Come, away ! - Portia mondja férjének, midőn küldi, hogy menjen Velenczé be. A come nem tesz mindig jőj-t, s az away mutatja itten az értelmet . .) „Hát csak el!" „Köszöntsd barátid: légy derült szívű." (feszes) . . . „légy vígan velök." „Drágán vevélek stb." „Kincsem vagy, óh mert drágán vettelek" 83. l. „Ha szerelmed rá nem beszél . . ." (férfinál szeretet, annálinkább, mert próza.) „Egy ágy se légyen . . ." Nem érthető tisztán a fordítás. 84. l. „De mióta eb vagyok, vigyázz fogamtól." „Most eb vagyok: őrizkedj hát fogamtól." 86. l. „És egy szerelmi jármot..." (férfiról ismét) „De ez tán öndicséret-szint visel." (Nehéz) 87. l. „No, Balthazár . . ." (És így nem Boldizsár.) 90. l. „Jó, ön mindkét úton el van veszve . . ." „No, ön stb." 91. l. „Hogy tud minden bohó szavakkal . . . " „bohó a szavakkal" (a szükséges) 92. l. „Csupán teritésről lehet szó." (Kimaradt egy kevés, így lehetne folytatni a szójátékot:) Lanc. Az is megtörtént uram, csak fel kell adni (t. i. az ételt.) Lorenzo: A feladás te dolgod. Lanc. Isten mentsen, hogy feladó legyek. Nem kötelességem. Lor. Lesz még több? Máskorra hagyd stb. „Most mondd ki véleményed stb." „No, mond ki stb." 93. l. . . . „mert szegény nyers földtekénk . . ." „Szegény, otromba földünk." (jobban hangzik) „Mindjárt, elébb fogjunk ebédeléshez." (feszült) „Mindjárt, előbb együnk ebédet is." (v. ebédeljünk is ám!) 95. l. „Helyet, hadd álljon szembe én velem." ". . . szinünk elé" (a szembeállás inkább visszafelelés. „Mint volt kegyetlenséged színlete" ". . . látszata." 96. l. „Szent szombatunkra esküvém" (4 láb!)" . . . mondék nagy hitet.'' „De mondd, szeszélyem! - No s jó válasz ez?" „Azt mondom: ugy tetszik. Nincs megfelelve?" „Nem képesek megfogni húgyokat." (Tán illőbb: „Nem bírnak olyankor vizelletökkel. '' „Szoktak gyönyör s undorra hajtni." (Nehéz) „A mint gyönyör vagy undor készteti." ,,Hogy sértsen illemet, mint sértettet," (feszes) „Hogy sértsen illemet, ki sértve van?" 97. l. „Kárral jogom. No, ez már válasz-e? '' . . . „No hát nincs megfelelve?" „E válasz, érzéketlen férfiu . . ." (igen personátus) „Nincs, érzéketlen ember, ily beszéd." „Hát tartozom kedved szerint felelni?" „Neked felelni énnem tartozom." (T. i. Shylock a Dogéhoz beszél s Bassanio belevág.) „A sérelem (offence) nem mindjárt gyülölet" (Sértés volna, kihatólag tán lehetne így:) „Sértő beszéd nem mindjárt gyülölet" (T. i. a zsidó Antóniótól vett sértésekre céloz, melyért joga van megölni, mint a kígyót, nem várva, hogy ismét csípjen.) „De inkább farkast vonnál számadásra." „Vagy inkább . . ." (t. i. folytatja a képsorozatot.) 98. l. „A legkeményebbekbe vágjatok . . ." (Talán itt még a you önt tesz, egyest.) „Végy háromezer zecchinedért hatot" „Ím hat ezer zecchín a háromért." 99. l. „Ha csak . . . Ballario . . . nem érkezik meg ma." „Ma meg nem érkezik" (syntaxis csavart.) „Ne buslakodj, barátom, légy nyugodt !" (courage yet !) „Többet jelent: „Végy szivet" - mondanám, ha ez jó magyarúl volna. „Éledezz !" „Vigye a zsidó hús- csontvér-mindenem.'' (Nehéz az ilyen színpadi nyelvben.) 102. l. „Kinek eljárása legjobb ajánló levél stb." (Talán hozzáteendő:) „Kinek ottani eljárása", t. i. a mint majd az ügyet végzi. „S itt jő az ifjú túdor, úgy hiszem." „S úgy sejtem, itt jő az ifju tudor v. a tudor maga." Portia: „Igen" (Ja) „Övé, jó hercegem, v. „nagy hercegem" 103. l. „Neved Shylock? - Igen, nevem Shylock." (Ezt azt tenné föl, hogy Silokknak kell ejteni, pedig Sájlakk. A szinész úgy fogja ejteni: Schilokk) „S téged fenyít részéről nemde vész?" S te vagy, kit e pör vésze fenyeget? Ant. Mint ő beszél, igen. Ant. „Én, őszerinte. Portia: S (und) elismered? Portia: Hát elismered!" 104. l. „Trónjában ülő fejedelmet. . ." (csonka): ez. „Pálcája földi kényerőt mutat" (nehéz) „Pálcája földi kényszer, hatalom, Fenség s dicső méltóság küljele" „De a pálcás erőnél" (this) „De e pálcás erőnél . „Hogy szelidítsed jogkivánatod" (kissé feszűl) : „Hogy enyhítsd jogszerű kivánatod" „Fejemre minden tetteim! Jogom, (Nehéz) „Fejemre szálljon tettem én jogot S kötvényszerinti zálogom kivánom.'' Kivánok és a kötlevél csomóját!" (vinculum) 105. l. „Nem képes ő fizetni ennyi pénzt?'' „Pénzül fizetni nem bír az adós? „De igen . . ." De bír." „Hogy itt gazság akar elnyomni rényt." (Elavult és rossz új szó.) . . . gazság nyom el való erényt. „Tekintélyteknek (you) és törvényeinknek'' (Egy a sok t, k, más hogy egyesben szól vagy Portiához, vagy a Dogéhoz, kinek authoritása oldozhatná tán fel Antóniót.) 110. l. „Várj egy kissé; van még egy más bajunk" (feszes) „Várj egy kevéssé; más baj is van itt." „Igaz biró ! Vigyázz zsidó" (merk 'Jude !). „Hallod, zsidó?" 111. l. Vigyázz zsidó . . . ,,No lám, zsidó ! v. hallod zsidó?'' „Úgy elveszem, mit ád. Nyujts három ennyit" (feszes). - „No fölveszem hát, adjon háromannyit. . . . „forduljon el, meghalsz s a honra száll javad" (feszeske) „Vagy mérlegét csak egy hajszálnyira Lenyomja, meghalsz, s dobra kél javad!" 112. l. „Tőkémet add ki, aztán távozom." „Hadd lássam a tőkét; aztán megyek.'' „Köszönöm zsidó, hogy erre oktatál" (feszül) ". . . hogy erre megtanitál" „Ezt is saját vesztedre, oh zsidó!" (Az óh igen csizmadiás itt): „vesztedre már, zsidó." „Ám adjon áldást a sátán reá" (nehézkes). „No, hát az ördög (Úgy) áldja meg vele." 113. l. „A párt mely ellen fondor cselt szöve" (A party nem párt, hanem fél volna itt de sok fél következik, valahogy feszitni kell!) „Az, aki ellen fondor cselt szövél." „Hogy egyenes, mint görbe utakon . . ." (ez mást tesz !) „Hogy mind közvetve, mind közvetlenül." „Így jött fejedre a mondott veszély" „Ezért lakolsz, mint elmondám fölebb." „S államteher lesz felkötésed is . . ." (feszül) „Akasszanak fel, nem bánom, közösből." „Hogy szellemünk különbségét belásd . . ." (Nehéz, - nem forditnám szellemnek, hanem ilyen formán: „Hogy lásd, mi máskép szoktunk érzeni." 114. l. „Elvéve élettartó eszközim." (peczkes) „Elvéve, amiből megélhetek." „Antonió, érette mit tehetsz?" (feszűl) „Antonió, mit adnál néki vissza? . . . mi jót tehetsz vele?" „Ingyen kötélt" (Erőltetett:) „Egy kötelet . . ." 116. l. „Fáj, hogy körünkben nem maradsz tovább." (A fáj erős, udvari nyelvnek.) „Sajnálom hogy nem érsz rá itt maradni" (Ez közelebb is jár az eredetihez) „Én nyugtot érzek s bennetek (in vobis), megóva." „Én nyugtot érzek és téged (you) megóva. 117. l. „Jó úr, e gyűrűt - ah, ez tréfaság! . . . ah, ez semmiség! Ezt adni néked hisz' szégyelleném." Ezt adni néked szégyelném bizony. „Inkább Velencze legbelcsesbjét (t. i. gyűrűjét) adom át." (Nehéz, erőltetett) „Inkább Velencze legbecsesb gyűrűjét Kinyomozva azt kihirdetések útján." Megszerzem hirdetés útján neked „Hogy azt sohsem veszítem s adom át" (kinek?). ,,El nem veszítni és nem adni másnak." 118. l. „Hogy nékem adtad. Jó, isten veled !". (well) „Most isten veled" (jóra semmi szükség) ". . . hozd őt, ha lehet" ". . . hívd . . ." (a magyar csak ölében hozhat) „Antonió lakába. El, siess." . . . menj, siess. 120. l. „Suhan lebegve" (sajtóhiba lehet) Suhant . . . 121. l. „Megéjjeleznélek, csak egyedül stb." „Kitennék rajtad éj-jel, csak magunk . . . (Én eredetibb szójátékot, célzást is sejtek, mit a magyar visszaad.) 122. l. (legfelső sor:) Solanio . . . „Lorenzo !" „Hahó, láttátok-e?" (you). „Hahó, nem látta? v. nem látta valaki?" 123. l. „Hagyd el a hahózást fickó! itt, itt!" (ez nincs magyarul) - - - erre, erre ! Lanc. Hahó ! hol? hol? Lanc. . . de merre? Lor. itt! itt! Lorenzo: erre ! erre !" „Mily édesen szenderg a dombon a hold" (Tán szebben hangz.: halmon; bár így is jól hangzik.) 124. l. „Habár csak egynéhány percekre is" (a plurális bánt, feszes) „Habár csupán kevés időre is." 125. l. „Kétségkfrül verébnél jobb zenész." (Úgy emlékszem, a wren ökörszemet, vagy valami kis éneklő madarat tesz, mely a fülmilénél csekélyebb, de mégis, nem veréb, a veréb vastag vonás itt.) 126. l. „Megjöttek ők már?" (Az ők egészen fölösleges, rontja a magyar ízt. - „Megjöttek-é?" „Nerissa, jer be!" (Go in) „Menj be!" (Portia künn marad, csak Nerissát küldi, hogy rendezkedjék odabenn.) 127. l. „Mindannyiból szépen kiváltatám.'' (Nehéz passiva ez itt. A passiva elmegy periodusokban, de költői (hát még drámai)' nyelvben szenvedhetetlen.) 128. l. „Részemről ám bénuljon érte meg'' (A részemről nem magyar. „tőlem, felőlem yolna; miattam már német; vagy nem bánom) „Tőlem törjék ki inkább a keze, v. Törjék ki, tőlem, inkább a keze." „Bírói irnok . . . (rosz hang, hiatus, nehéz). „Egy irnok, ugye?" 129. l. „E kézre!" (Nincs benne semmi magyarság). „Történne rajtam" 130. l. „Tán csak nem a tőlem (ik) vett zálogon" ". . . nyert . . ." „Nincs a gyűrű, már annak vége van." (Ez is jó, de élesb volna:) „Nincs a gyűrü már; a gyűrű oda!" 131. l. „S hogy mit sem vőnek el, csak e gyűrűt . . ." (Magyaros volna, mégsem az itt a vőnek) „S hogy semmit el nem vőn, csak a gyűrűt . . ." „Veszszek, ha nem nő kapta el gyűrűmet". „Vesszek, ha nem nőé lett a gyürü." „Ki nem fogott el . . ." (ismételve fogadott helyett. Ez nem megy „élő" nyelvben, a dráma nyelve pedig élő nyelv) „Esküm tanúi a szent éji lámpák . . ." ". . . e szent éji lámpák (a csillagok)" 133. l. „Kettős magadra s elhiszem" (positiv elhivésnek hangzik, nem iróniának) „Kettős magadra, - majd hiszem !'' 135. l. „Szép nők! az útban mannát hintetek." „Szép nők ti mannát szórtok mindenütt." 136. l. „Jó! életemben semmit oly nagyon Nem őrizek, mint hölgyem gyűrűjét." A magyar mikor valamit feltesz magában, így szól „No, sohsem cselekszem azt többé stb." - Itt is: „No, életemben semmit oly nagyon Nem őrizek, mint hölgyem gyűrűjét." Ács ZsigmondKOHA_AUTH:97194 fordítását a kecskeméti, 1853. évi kiadás nyomán bírálta meg. ÁcsKOHA_AUTH:97194 mint nagykőrösi tanár már az 1840-es években is foglalkozott különféle műfordításokkal, s híres volt arról, hogy hét nyelven tud olvasni és beszélni; e Shakespeare-fordításán is jelezte: „Angolból fordította." Ez akkor még feltűnést keltett, mert a legtöbben német fordítások után dolgoztak. A Velencei kalmár ral Lévay JózsefKOHA_AUTH:140396 is foglalkozott, de felhagyott tervével, s így ÁcsKOHA_AUTH:97194 kötete került hivatalos bírálatra. Az 1861. jún. 25-i ülésen A.KOHA_AUTH:96679 -t és Lukács Móric ot kérték fel megbirálására. - Érdekes, hogy a Shakespeare-bizottsági első jelentés nyolcadik bekezdésében lásd: F: 107. éppen A.KOHA_AUTH:96679 hangoztatta azt az elvet: nem lehet a bírálókat akkora munkára kesztetni, hogy egész műveket szóról szóra összehasonlítsanak az eredetivel - és mégis egyedül ő volt az, aki önmagára nem alkalmazta ezt az elvet. Fordítótársai sokkal könnyebb módon teljesítették vállalt kötekességüket, de A.KOHA_AUTH:96679 kivétel nélkül soronkint végig ment minden művön, amelynek fordítását vele bíráltatták meg, és az eredetivel összehasonlította a fordítók munkáját. ÁcsKOHA_AUTH:97194 fordításában háromszáznál több helyen javított; legtöbbször a költői átstilizáláson felül egész sorokat fordított újra; ezenkívül hosszabb drámaelméleti bevezetésben fejti ki nézeteit a drámai nyelvről, a fordítás technikájáról, és egész esztétikai tanulmányt ír magáról a műről. Ács ZsigmondKOHA_AUTH:97194 megfogadta minden tanácsát, és a javított példányt már őszre beküldte, úgyhogy nov. 27-én a Társaság ülésén már foglalkozhattak vele és kiadásra javasolták. A.KOHA_AUTH:96679 bírálatának részletes méltatása: Bayer J.KOHA_AUTH:100049 i. m. II. köt. 134-149. 1. és Voinovich III. köt. 84-86. l.