A. BÍRÁLÓ MEGJEGYZÉSEI A KAZINCZY GÁBOR-FÉLE MOLIERE-FORDÍTÁSHOZ

A „Személyek" közűl kimaradt Valér neve és charactere.

Első felv. 1. jel. „atyám haragától" . . . nem szabatosabb, nem szebb a j elhagyása. Azonban, hogy e betűt pusztítni kell, ujabb grammatikai nyomozások (mint a Fogarasié) után nem oly csalhatatlan, mint ez előtt pár évtizeddel látszott. S a szólam mily feszes általa !

„itél fölöttem" - talán rólam. Tudtommal a magyar itél valakiről, megitél valakit; a felett aligha nem németes.

2. Jel. „nap nap mellett" - ez új. Szükséges-e? Jó-e? A napról-napra - naponkint, hosszú-e vagy gemein? S ha ez volna, jó-e a mellett, mikor utána van egy nap a másiknak?

3. Jel. „Harpag. Kire érted ezt? La Fleche. A fukarokra. Harpag. S mik e fukarok?" - A kérdés magyarban rosszúl jő, mintha Harp. azért tenné fel, hogy La Flechetől definitiót várjon. Ez a dialogot kiveszi természetes folyamából. Nem lehetne ilyenformán: Harp. „Fukar . . . mi a'?" La Fleche: „Piszkos gazember."

5. Jel. „ . . .atyám, önnek nincs miért panaszkodni s tudja a világ, hogy elég vagyona van." - hisz tudja a világ . . .

7. Jel. „ . . .benned egyesültünk (compromittáltunk?)" - Nehéz jobb szót mondani, de jobb kellenne. {Abba nyugodtunk: te döntsd el?)

„az estve" nem a következő, hanem az elmúlt estére vonatkozik. - Ma este.

„kisé" - nem tudom, a leíró hibája-e; mert ha kisebb, kisebbít egy s-sel van is: a kissé-ben kettő kell, mert a kis gyök után a vá, vé rag lappang. Kisvé helyett kissé (mint másutt kevésbbé a kevésbvé helyett.) Általában az orthographia kell hogy engedjen némi (csekély) módosulást a Kisf. Társaság Helyesírása folytán, mely az akadémiáé. Aki, ami, afelett, anélkül stb. még nem megy nálunk, s én magam sem vagyok meggyőződve helyességökről.

Második felv. 6. Jel. „Mondom, hogy agyonverni kellend az Urat. . ." Látom, miért nincs a kell az agyon és verni közé vetve. De én az ily forma szabatosításnak még ez esetben sem vagyok barátja ! A nép nem szorul rá. Igy mondaná, nem sokkal hosszabban, a magyar köz-élet: „Mondom, úgy kell az Urat agyonverni" - vagy: „Mondom, agyon kell az urat verni" (ezt is hangsúlylyal ejtve.)

Harmadik felv I. Jel.

„No, elé csak mindnyájan, hogy rendeleteimet imentre kiosszam köztetek". - Az aláhúzott szót nem ismerem. Se az imént, se az imette nem lehet. Egyéb ilyet szótárban sem lelek.

5. Jel. „Be is nagy mesterség lakomát adni sok pénzzel." - az én dialectusomban így volna: Be nagy mesterség is stb.

„ . . .hanem az életre való ember arról beszéljen . . . " Puhának tetszik. (Talán: „azt fejtse meg, hogy kell kevés pénzzel adni nagy lakomát").

„magában értetik" - Ha magában: akkor értetődik (közép), nem értetik (passiva).

„Bízza rám magát" - A magát idegen. Rövidebb is, praecisebb is: „Bízza rám"

„Jakab mester a bölcsre játszsza magát." - Annyira idegen előttem, hogy még azt sem tudom, micsoda-ismus?

„Udvarmester úr meg a nélkülözhetetlenre . . ." detto.

„Kocsisa nem tudom hányat vágott az Urra . . . amiről ön szót sem akart tenni" - Az aláhúzott nem ízlik! (Ön hallgatott volt mint a nyúl, - ilyen formán lehetne magyaros, amúgy nem az.)

VI-ik Jel. „A legényre játszom magamat". - Ezeket én nem értem, Föntebb is nehány sorral: „Ki oly nagyra játszta magát." - Még ha jó volna is, sok már ennyiszer, csak egy pár lapon.

VIII. Jel. „Mind ez úrficska nagyon kellemes fiú . . ." - Ez az úrfiféle mind nagyon kellemes fiú . . .

„arctalanság" - ha már az orcátlanság hibás vagy gemein, lenne inkább arcátlanság, mert az arctalan-t hajlandók vagyunk betü szerint érteni (a mellett hogy feszűl). Azért, hogy a szemtelen átvitt, a szemetlen a saját jelentés: nem következik, hogy az arc-cal is úgy legyen. De én még azt mondom, hogy az orca jogos fejlődmény az arc mellett, s általában meggondolom magam, míg egy nyelvtény fölött eltöröm a pálcát.)

IX. Jel. (Recte: X. jelenet 3. sor!)

„Látja, mily nagy ő, de a gyom hamar nő." - Hacsak az az eset nincs, hogy Harpagon versel: az ő-t itten magyartalannak érzem. - „No lássa, mily nagy; de a gyom hamar nő."

XII. Jel. Mit tesz ez a jegy: § . . .? (Paragrafus, egye a f. . . , de itt?)

Negyedik felvonás. II. Jel.

„Vajon nincs-e e mögött valami?" - Eléggé megszoktuk a mögött ily használását, de a sajátképi magyar szólás alatt volna.

3-ik Jel. „Mert ha csakugyan mostohát kell kapnom . . ." - A magyar nem kap effélét.

„Igaz, hogy nem egészen ínyem szerinti ő." - Vagy elhallgatná a magyar, vagy nevet tenne ily esetben; „deferálni" - szükséges e szó? engedni? hódolni? - kevés? sok? vagy: hajtani atyja szavára

„a szerelem senkit sem vesz tekintetbe." - Én már így írtam volna: A szerelem nem néz senkit.

4-ik jelenet: „Urak, mi jut eszökbe?" . . .Mit csinálnak? - A legtermészetesb.

7-ik jelenet: „részesek" helyett irónnal cinkos van oldalt: ezt szedessem? Harpagon szájában jellemzőbb, mint amaz.

Ötödik felvonás. I. Jel.

Egy hiba a leírásban: „én a törvényszékre . . .ságot fogom pörbe."

2. jelenet: „Biztos; Kedves Barátom, ne titkoljon most el semmit gazdája előtt. Jakab: Isten bizony, mindazt megteendem, a mi tőlem telik stb." - Az illusió elvész, mert Jakab észrevehetné, hogy a biztos nem a lakomáról beszél. Igy a felelet visszás. Ha pl. a Biztos azt mondaná: „K. barátom, ne rejtsen el előlünk semmit", s erre Jakab ilyformán válaszolna: „Isten bizony, feladok, vagy előadok mindent, a mi csak van a háznál" - akkor a játék nem szakadna félbe.

„Jakab: Uram, itt jön ő." (Az ő-re föntebb már tettem észrevételt.)

5-ik jelenet: „csupán azért, hogy megcsalj". - Tulajdonképen itt lopás forog fenn. Lehetne meglopj és az szintén a leányra is érthető volna. Meglopni mondatunk azt, kinek háta megett vagy tudta nélkül teszünk valamit. Harpagon a tettleges tolvajságot nem nevezheti csalásnak, de Valér a meglopást értheti a szívrablásra.

Harpag. - „Meglátjátok, hogy felebaráti szeretetből áhítja pénzemet." - Az aláhúzott (első) szót nem találom a valódinak. Tán így kellene: „Megérem, hogy . . . " vagy „Lássa az ember, mégbizony felebaráti . . .

Valér: „Inkább meghalnék, hogy sem egy sértő eszmét láttattam volna iránta" (ez nehéz!) sokkal okosb és becsületesb ő".

Harpagon: „Az én pénzes ládám becsületes!" - Itt már elvész a játék, mert Harpagon, bármily confusus lelkiállapotban van, észrevehetné, hogy Valér személyről beszél, annyira személyre vonatkozó a stíl, kivált magyarban, az ő hozzátétellel. „Inkább meghalnék, hogysem csak gondolatban is megsértettem volna (még eddig láda is lehet). - Sokkal okosabb és becsületesebb az. (Az lehet láda és leány; de a becsületes, okos epitheton már kezdi Harpagont kihozni a sodrából.)

II. DANDIN GYÖRGY

I. felv. 1. jel. „ . . .házamtól is borzadok, s nem lépek belé a nélkül . . ." - „házamtól is borzadok, mert nem léphetek belé . . . stb.

2-ik jel. „Lánchordtát ! be nehezen adja rá magát, hogy egy jó napot mondjon . . ." - be nehezen fanyalodik rá, hogy stb,

". . . a házból jösz-e? . . . - „innen a házból jösz-e?"

„. . . tartok tőle, hogy meghallanak bennünket". - Tartok tőle, hogy meghallják, - vagy simplán (csendesen, lassabban): Meghallják ! (meg találják hallani)

„szemre vette" (szemügyre vette?)

„Ez az oka". (Helyes magyarság, de nem épen vág ide. - Lubin ilyet akar mondani: ez a bibéje, - ez a csínja-bínja stb.)

„a ki téged beküldött" (a ki oda küldött).

„megbeszéltetett asszonyával" Ily röviden bajos jobban; de nem épen tetszik nekem. „Szóba állított" . . .?)

„Lánchordtát ! Lobogós !" (Ezek az előrebocsátott káromlások nagyon színpadi és fordítás-ízűek.)

„ . . .s hóbortos férje miatt": de hóbortos férje miatt vigyázzon stb.

„Adtát !" - Teremtadtát (Ez sem vastagabb, de szokottabb, mint amúgy.)

„ez komédia lesz" - ebből komédia lesz.

„kösse meg a nyelvét" - fogja meg . . .

4. Jel. „egy a maga nemében, a mily elnéző ön." - Az ön elnézése ritkítja párját.

„nevénél szólítni" - nevén szólítni.

„igen megjuházódott" - ez haragra mondatik. - Igen megszelidült.

„Ha a netalán hozzánk tartozókat bántja valaki". - (Ha netalán a hozzánk tartozókat?)

5. Jel. „Ha tudnám, ki lehet ez (Igy, mintha Dandinre mutatna): Ha tudnám, ki lehet az (ki Önnek mondta).

6. Jel. „Kérem, játszsza rá magát . . ." (Ne játszd úgy a szentet" ...(Eltanultuk, igaz, ezt már, - de és így fordítanám: Sohse szenteskedj.)

7. Jel.: „Ha én volnék helyén . . . - ha én neki volnék . . .

8. Jel.: „Mily hamisan vádoltatám" - mily hamisan vádoltak.

„azon bántalomért, mely rajtam elkövettetett'' - . . .esett v. történt.

„Hogy egy ember szolgája legyek" - hogy oly ember szolgája legyek.

„Sotenville (megfenyegeti): ah!" Hogy lehet ezzel fenyegetni? - No-o !

„van szerencsém jó napot kivánni" (távozólag sohasem kiván a magyar jónapot, - kivéve, ha mágnás.)

„bántalommal illettessék" - . . .illessék.

9. Jel.: „Jól esik ez!" (a magyarnak jól esik, ha csiklandják, ha forróságban hűs szellő éri, ha friss vizet iszik stb.)

Második felvonás:

I. Jel.: „Kell, hogy te légy mind ennek oka" - Te vagy oka mind ennek, úgy kell lenni stb.

„Igen ! igen! ideje is lesz" - Úgy, úgy, fel is fér. (mert nem időről van szó, Lubin azt mondja, jobban fog vigyázni ezután.)

„vajon mi végre" (personatus az élénk párbeszédben): ugyan minek?

„Ördög vigyen el, igen!" - Veszszek el, ha nem!

„Szintén ugrál a szívem" - majd kiugrik. . .

„Csak akard és feleségem lészsz." (Az és, a használatban több helyütt idegenséget találok. Gyakorta más kötőszót kivánna az igaz magyar nyelvérzék. - „Csak akard, mindjárt felesé- gem lészsz."

„Ne, miattam mind ezt teheted stb." (A miattam már a közbeszédben is elharapódzott, pedig meinetwegen ez! Egészen feledésbe nyomja a régi jó magyar tőlem-et. Tőlem mind ezt teheted . . .

„hogy rá ne szedessetek . . ." (nehézkes a passiva ily könnyű dialógusban, mely az élet nyelvét követi.)

„ha tenni hagynál" (erős idegenség !)

„Rajta vesztettem én így már" . . . az ilyesen rajtavesztettem már én. Vagy: megjártam már az ilyessel (vagy, vagy ha póriabban: Megégette már az én szám a kása!)

2. Jel.: „badar fecsegésed az előbb." - iménti badar fecsegésed.

3. Jel.: „mily kevés tisztelettel bir előtted házas viszonyunk" - (Nehéznek találom) - Mily kevéssé tiszteled házas-viszonyunkat.

„nem fecsegek én világba". (- Bekapott, rossz. A magyar így szólna: tudom én, mit beszélek! Mondom én, mit mondok stb.)

„Istenem ! hiszen van szemünk" - „Van szeme az embernek."

4. Jel. : „Imhol ! megint körülted ólálkodik" (Az ímhol feszes) (- No lám, megint stb.)

„szivesen veszik" - . . . fogadják.

„s a tisztelt nők . . ." - hanem a tisztes nők . . .

„hogyan? mivel egy férjnek. . ." - No ugyan! stb.

„képeseknek hiszem őket . . . akarni, hogy . . . (igen nehéz ez, idegen is.) - Azt hiszem, képesek volnának azt kivánni, hogy stb.

„lgy felelsz meg azon fogadalomnak" - Nehéz is, hibás is, mert nem mondjuk: megfelelni a fogadásnak, hanem: Igy állsz a fogadásnak, így állod (így tartod meg) a fogadást?

„Igy értelmezed?" (Definitióba való stíl.) - Igy érted?

5. Jel.: „Miután kegyed látta őket." Miután kegyed őket látta, a Dandinek nem tetszenek? (Dandén-ok, taréj-ok és nem Dandén-ek.)

6. Jel. „Nincs-e arra mód (mód valamire? . . .benne, abban.)

„Lubin: Lobogós !" - (Teringettét!)

7. Jel.: „Adná isten, szánná rá magát tanúságot tenni szüleinél," (nehéz) - Itt az én emberem, Uram isten! bárcsak rá- vehetném, tegyen tanuságot mellettem az ipamék előtt . . .

8. Jel. - „arctalanság" . . .

9. Jel.: „egy feleségtől . . . ki megbecstelenít." - Oly feleségtől, v. egy oly feleségtől. (Amúgy idegen volt és marad örökké!)

„Tartsa eszében" - ne feledje, hogy kisasszonyt vett nőül.

„De miért nem gondolkozik inkább ő, becsületesebben bánni velem? (Nehéz is, idegen is.) - De mért feledi ő, hogy becsületesebben stb.

„megpisszenni" - pisszenni (meg nélkül)

10. Jel.: „Ah, ah, ah! csak lassan" - Jaj, jaj! ne bántson!"

11. Jel.: „Rajta, nagysád, üsse, a mint kell." - Verje meg jól!

„Ha még van a szívén valami, megfelelek rá." (Semmi preciz értelme nincs !)

Harmadik felvonás

I. Jel..: „Lubin. - Nagysás uram. - Az ily párbeszédben nincsen magyar íz; a magyar cseléd, ha megszólítják, azt mondja rá: Tessék; nem ura címét. Tudom, hogy ellepte már a színpadot, de nem jobb azzal.

„Te kiváncsi vagy, Lubin." (Ez a tudásvágyra vonatkozik. Ha Lubin magyar cseléd, akkor a kiváncsit arra érti, hogy szeret kiváncsiskodni -'- ételt, italt, s épen nem feleli rá: igen is.) - Te szeretnél tudós lenni . . .

„én megfejtem a diákot", - Értem, tudom, beszélem a németet, franciát, diákot - mind idegen szólás. „Én sejtek diákul" (v. értek.)

„Ez a leány arannyal ér föl". - Aranyat ér.

Jel.: „Klaudina, szegény Klaudinám. - Magyaml nincs ok szegénynek mondania.

„Szépecskén, Lubin." (A „szépecskén" nagyon szépecske . . .)

Angelika most ismervén meg először Lubint, magyar dialogban így szólhata: „Ni ni Lubin!" vagy: „Ni ni! ez Lubin !"

„Igen helyes tanács" (A tanács mindig fontosabb) - Helyes gondolat.

3. Jel.: „Gazdádon pompásan kitettek." (kitenni valakin - túl tenni fényűzésben stb. - Kifogtak! ez csellel történik.)

Dandin; „Ki az? „ (Mellette, a kezében lévén, nem mondhatja: az) Ki vagy? (Aki például tolvajt fogott s. azt hiszi, markában tartja, nem kiált így: Ki az?)

4. Jel.: „Colin ! - Uram.!" - Ld. fentebb.

„Értesz-e jól?" (Bevettük: de a magyar dolgot ért, nem személyt. - Érted hát jól?)

,,Jösz-e? (Jösz hát már?)

Bármint lennének is" (homály s erőszak) - Bármi bajok volna is.

5. Jel.: „Mert nem tehetünk ellene" - (Nem tehetünk mást v.) „nincs mit tennünk".

„és szüléktől függünk" (oly szüléktől.)

8. Jel.: „Hát aztán „mi nagy rosz van (benne), az éji hűs levegőt élvezni.

„fürmender, asszonyom." (a fürmender nem is magyar, nem is általában ismert; magam sem tudom, mit tesz itt.)

„gőgét, haragát stb" (Szükséges ez? Szebb ez?)

„Nagy buzgóság kell, hogy az ember elhigyje" - (Tán így: Nagy hit kell, hogy stb.)

11. Jel. „Hogyan? ti. . .'' Ez a gyakori hogyan kérdés épen nem magyaros. Dandin itt például oly zavarban kell hogy legyen, hogy nem jut eszébe e personátus irodalmi kérdés. Én merném azt a szabadságot venni, hogy ezt rebegtetném Dandin urral: ,,Mi-mi-mi?"

- Dandin: „Micsoda ! így merészelsz . . ." itt is elhagynám a szöveget: Micsoda! Hallatlan vakmerőség!

12. Jel.: „Adjanak elégtételt" - Vegyenek. (Az adja, ki lakol)

„Váratott magára" - váratta magát (a magyar ezt accusativussal köti; a német wartet auf Jeinanden.)

14. Jel.: (Dandinhoz) „Menjen haza s térjen eszére. (Feleségéhez) és mi, galambom, menjünk feküdni." - Miután Dandin otthon van (bár a háza előtt, de otthon) én megfordítanám: ,,Menjen fekünni, mi pedig jerünk haza.''

15. Jel.: „Ah, most már abban hagyom, s látom, hogy rajtam semmi sem segít" (A mit fenebb az s, és-ről megjegyeztem, az több helyt előfordul a darabban. Itt például így fordítanám: „Ah, most már abban hagyom, mert látom, hogy rajtam semmi sem segít. Kit oly rossz nővel vert meg az isten, mint engem, az nem tehet jobbat; ugorjék fővel a vízbe." -

AJOM13

Megjegyzések: