A. BÍRÁLÓ MEGJEGYZÉSEI A KAZINCZY GÁBOR-FÉLE MOLIERE-FORDÍTÁSHOZ Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIIKT115 /o:ajom13-lev.tei.XIIIKT115 Az MTA Könyvtárának Kézirattárában van,jelzete: K.513/5.sz. Az MTA főtitkársága még 1938-ban vásárolta az Ernst-múzeum aukcióján, ahol évtizedekig tárlóban állt, s emiatt a kézirat első oldala alig olvasható, annyira kiszívta a napfény. Mind a négy sarkán rajzszöglukasztások nyomai látszanak. Itt először. - A jelenetek számozását A.KOHA_AUTH:96679 bírálói kéziratában vegyesen írta, arab és római számjegyekkel. Magyarország Budapest Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára K.513/5.sz 150 250 Mérete: 15 x 25 cm.; fehér papirlapokon, 7 l. terjedelemben. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó bírálat Kiadott. Teljes. Budapest Arany JánosKOHA_AUTH:96679 A. BÍRÁLÓ MEGJEGYZÉSEI A KAZINCZY GÁBOR-FÉLE MOLIERE-FORDÍTÁSHOZ I. A FÖSVÉNY A „Személyek" közűl kimaradt Valér neve és charactere. Első felv. 1. jel. „atyám haragától" . . . nem szabatosabb, nem szebb a j elhagyása. Azonban, hogy e betűt pusztítni kell, ujabb grammatikai nyomozások (mint a Fogarasi é) után nem oly csalhatatlan, mint ez előtt pár évtizeddel látszott. S a szólam mily feszes általa ! „itél fölöttem" - talán rólam. Tudtommal a magyar itél valakiről, megitél valakit; a felett aligha nem németes. 2. Jel. „nap nap mellett" - ez új. Szükséges-e? Jó-e? A napról-napra - naponkint, hosszú-e vagy gemein? S ha ez volna, jó-e a mellett, mikor utána van egy nap a másiknak? 3. Jel. „Harpag. Kire érted ezt? La Fleche. A fukarokra. Harpag. S mik e fukarok?" - A kérdés magyarban rosszúl jő, mintha Harp. azért tenné fel, hogy La Flechetől definitiót várjon. Ez a dialogot kiveszi természetes folyamából. Nem lehetne ilyenformán: Harp. „Fukar . . . mi a'?" La Fleche: „Piszkos gazember." 5. Jel. „ . . .atyám, önnek nincs miért panaszkodni s tudja a világ, hogy elég vagyona van." - hisz tudja a világ . . . 7. Jel. „ . . .benned egyesültünk (compromittáltunk?)" - Nehéz jobb szót mondani, de jobb kellenne. {Abba nyugodtunk: te döntsd el?) „az estve" nem a következő, hanem az elmúlt estére vonatkozik. - Ma este. „kisé" - nem tudom, a leíró hibája-e; mert ha kisebb, kisebbít egy s-sel van is: a kissé-ben kettő kell, mert a kis gyök után a vá, vé rag lappang. Kisvé helyett kissé (mint másutt kevésbbé a kevésbvé helyett.) Általában az orthographia kell hogy engedjen némi (csekély) módosulást a Kisf. Társaság Helyesírása folytán, mely az akadémiáé. Aki, ami, afelett, anélkül stb. még nem megy nálunk, s én magam sem vagyok meggyőződve helyességökről. Második felv. 6. Jel. „Mondom, hogy agyonverni kellend az Urat. . ." Látom, miért nincs a kell az agyon és verni közé vetve. De én az ily forma szabatosításnak még ez esetben sem vagyok barátja ! A nép nem szorul rá. Igy mondaná, nem sokkal hosszabban, a magyar köz-élet: „Mondom, úgy kell az Urat agyonverni" - vagy: „Mondom, agyon kell az urat verni" (ezt is hangsúlylyal ejtve.) Harmadik felv I. Jel. „No, elé csak mindnyájan, hogy rendeleteimet imentre kiosszam köztetek". - Az aláhúzott szót nem ismerem. Se az imént, se az imette nem lehet. Egyéb ilyet szótárban sem lelek. 5. Jel. „Be is nagy mesterség lakomát adni sok pénzzel." - az én dialectusomban így volna: Be nagy mesterség is stb. „ . . .hanem az életre való ember arról beszéljen . . . " Puhának tetszik. (Talán: „azt fejtse meg, hogy kell kevés pénzzel adni nagy lakomát"). „magában értetik" - Ha magában: akkor értetődik (közép), nem értetik (passiva). „Bízza rám magát" - A magát idegen. Rövidebb is, praecisebb is: „Bízza rám" „Jakab mester a bölcsre játszsza magát." - Annyira idegen előttem, hogy még azt sem tudom, micsoda-ismus? „Udvarmester úr meg a nélkülözhetetlenre . . ." detto. „Kocsisa nem tudom hányat vágott az Urra . . . amiről ön szót sem akart tenni" - Az aláhúzott nem ízlik! (Ön hallgatott volt mint a nyúl, - ilyen formán lehetne magyaros, amúgy nem az.) VI-ik Jel. „A legényre játszom magamat". - Ezeket én nem értem, Föntebb is nehány sorral: „Ki oly nagyra játszta magát." - Még ha jó volna is, sok már ennyiszer, csak egy pár lapon. VIII. Jel. „Mind ez úrficska nagyon kellemes fiú . . ." - Ez az úrfiféle mind nagyon kellemes fiú . . . „arctalanság" - ha már az orcátlanság hibás vagy gemein, lenne inkább arcátlanság, mert az arctalan-t hajlandók vagyunk betü szerint érteni (a mellett hogy feszűl). Azért, hogy a szemtelen átvitt, a szemetlen a saját jelentés: nem következik, hogy az arc-cal is úgy legyen. De én még azt mondom, hogy az orca jogos fejlődmény az arc mellett, s általában meggondolom magam, míg egy nyelvtény fölött eltöröm a pálcát.) IX. Jel. (Recte: X. jelenet 3. sor!) „Látja, mily nagy ő, de a gyom hamar nő." - Hacsak az az eset nincs, hogy Harpagon versel: az ő-t itten magyartalannak érzem. - „No lássa, mily nagy; de a gyom hamar nő." XII. Jel. Mit tesz ez a jegy: § . . .? (Paragrafus, egye a f. . . , de itt?) Negyedik felvonás. II. Jel. „Vajon nincs-e e mögött valami?" - Eléggé megszoktuk a mögött ily használását, de a sajátképi magyar szólás alatt volna. 3-ik Jel. „Mert ha csakugyan mostohát kell kapnom . . ." - A magyar nem kap effélét. „Igaz, hogy nem egészen ínyem szerinti ő." - Vagy elhallgatná a magyar, vagy nevet tenne ily esetben; „deferálni" - szükséges e szó? engedni? hódolni? - kevés? sok? vagy: hajtani atyja szavára „a szerelem senkit sem vesz tekintetbe." - Én már így írtam volna: A szerelem nem néz senkit. 4-ik jelenet: „Urak, mi jut eszökbe?" . . .Mit csinálnak? - A legtermészetesb. 7-ik jelenet: „részesek" helyett irónnal cinkos van oldalt: ezt szedessem? Harpagon szájában jellemzőbb, mint amaz. Ötödik felvonás. I. Jel. Egy hiba a leírásban: „én a törvényszékre . . .ságot fogom pörbe." 2. jelenet: „Biztos; Kedves Barátom, ne titkoljon most el semmit gazdája előtt. Jakab: Isten bizony, mindazt megteendem, a mi tőlem telik stb." - Az illusió elvész, mert Jakab észrevehetné, hogy a biztos nem a lakomáról beszél. Igy a felelet visszás. Ha pl. a Biztos azt mondaná: „K. barátom, ne rejtsen el előlünk semmit", s erre Jakab ilyformán válaszolna: „Isten bizony, feladok, vagy előadok mindent, a mi csak van a háznál" - akkor a játék nem szakadna félbe. „Jakab: Uram, itt jön ő." (Az ő-re föntebb már tettem észrevételt.) 5-ik jelenet: „csupán azért, hogy megcsalj". - Tulajdonképen itt lopás forog fenn. Lehetne meglopj és az szintén a leányra is érthető volna. Meglopni mondatunk azt, kinek háta megett vagy tudta nélkül teszünk valamit. Harpagon a tettleges tolvajságot nem nevezheti csalásnak, de Valér a meglopást értheti a szívrablásra. Harpag. - „Meglátjátok, hogy felebaráti szeretetből áhítja pénzemet." - Az aláhúzott (első) szót nem találom a valódinak. Tán így kellene: „Megérem, hogy . . . " vagy „Lássa az ember, mégbizony felebaráti . . . Valér: „Inkább meghalnék, hogy sem egy sértő eszmét láttattam volna iránta" (ez nehéz!) sokkal okosb és becsületesb ő". Harpagon: „Az én pénzes ládám becsületes!" - Itt már elvész a játék, mert Harpagon, bármily confusus lelkiállapotban van, észrevehetné, hogy Valér személyről beszél, annyira személyre vonatkozó a stíl, kivált magyarban, az ő hozzátétellel. „Inkább meghalnék, hogysem csak gondolatban is megsértettem volna (még eddig láda is lehet). - Sokkal okosabb és becsületesebb az. (Az lehet láda és leány; de a becsületes, okos epitheton már kezdi Harpagont kihozni a sodrából.) II. DANDIN GYÖRGY I. felv. 1. jel. „ . . .házamtól is borzadok, s nem lépek belé a nélkül . . ." - „házamtól is borzadok, mert nem léphetek belé . . . stb. 2-ik jel. „Lánchordtát ! be nehezen adja rá magát, hogy egy jó napot mondjon . . ." - be nehezen fanyalodik rá, hogy stb, ". . . a házból jösz-e? . . . - „innen a házból jösz-e?" „. . . tartok tőle, hogy meghallanak bennünket". - Tartok tőle, hogy meghallják, - vagy simplán (csendesen, lassabban): Meghallják ! (meg találják hallani) „szemre vette" (szemügyre vette?) „Ez az oka". (Helyes magyarság, de nem épen vág ide. - Lubin ilyet akar mondani: ez a bibéje, - ez a csínja-bínja stb.) „a ki téged beküldött" (a ki oda küldött). „megbeszéltetett asszonyával" Ily röviden bajos jobban; de nem épen tetszik nekem. „Szóba állított" . . .?) „Lánchordtát ! Lobogós !" (Ezek az előrebocsátott káromlások nagyon színpadi és fordítás-ízűek.) „ . . .s hóbortos férje miatt": de hóbortos férje miatt vigyázzon stb. „Adtát !" - Teremtadtát (Ez sem vastagabb, de szokottabb, mint amúgy.) „ez komédia lesz" - ebből komédia lesz. „kösse meg a nyelvét" - fogja meg . . . 4. Jel. „egy a maga nemében, a mily elnéző ön." - Az ön elnézése ritkítja párját. „nevénél szólítni" - nevén szólítni. „igen megjuházódott" - ez haragra mondatik. - Igen megszelidült. „Ha a netalán hozzánk tartozókat bántja valaki". - (Ha netalán a hozzánk tartozókat?) 5. Jel. „Ha tudnám, ki lehet ez (Igy, mintha Dandinre mutatna): Ha tudnám, ki lehet az (ki Önnek mondta). 6. Jel. „Kérem, játszsza rá magát . . ." (Ne játszd úgy a szentet" ...(Eltanultuk, igaz, ezt már, - de és így fordítanám: Sohse szenteskedj.) 7. Jel.: „Ha én volnék helyén . . . - ha én neki volnék . . . 8. Jel.: „Mily hamisan vádoltatám" - mily hamisan vádoltak. „azon bántalomért, mely rajtam elkövettetett'' - . . .esett v. történt. „Hogy egy ember szolgája legyek" - hogy oly ember szolgája legyek. „Sotenville (megfenyegeti): ah!" Hogy lehet ezzel fenyegetni? - No-o ! „van szerencsém jó napot kivánni" (távozólag sohasem kiván a magyar jónapot, - kivéve, ha mágnás.) „bántalommal illettessék" - . . .illessék. 9. Jel.: „Jól esik ez!" (a magyarnak jól esik, ha csiklandják, ha forróságban hűs szellő éri, ha friss vizet iszik stb.) Második felvonás: I. Jel.: „Kell, hogy te légy mind ennek oka" - Te vagy oka mind ennek, úgy kell lenni stb. „Igen ! igen! ideje is lesz" - Úgy, úgy, fel is fér. (mert nem időről van szó, Lubin azt mondja, jobban fog vigyázni ezután.) „vajon mi végre" (personatus az élénk párbeszédben): ugyan minek? „Ördög vigyen el, igen!" - Veszszek el, ha nem! „Szintén ugrál a szívem" - majd kiugrik. . . „Csak akard és feleségem lészsz." (Az és, a használatban több helyütt idegenséget találok. Gyakorta más kötőszót kivánna az igaz magyar nyelvérzék. - „Csak akard, mindjárt felesé- gem lészsz." „Ne, miattam mind ezt teheted stb." (A miattam már a közbeszédben is elharapódzott, pedig meinetwegen ez! Egészen feledésbe nyomja a régi jó magyar tőlem-et. Tőlem mind ezt teheted . . . „hogy rá ne szedessetek . . ." (nehézkes a passiva ily könnyű dialógusban, mely az élet nyelvét követi.) „ha tenni hagynál" (erős idegenség !) „Rajta vesztettem én így már" . . . az ilyesen rajtavesztettem már én. Vagy: megjártam már az ilyessel (vagy, vagy ha póriabban: Megégette már az én szám a kása!) 2. Jel.: „badar fecsegésed az előbb." - iménti badar fecsegésed. 3. Jel.: „mily kevés tisztelettel bir előtted házas viszonyunk" - (Nehéznek találom) - Mily kevéssé tiszteled házas-viszonyunkat. „nem fecsegek én világba". (- Bekapott, rossz. A magyar így szólna: tudom én, mit beszélek! Mondom én, mit mondok stb.) „Istenem ! hiszen van szemünk" - „Van szeme az embernek." 4. Jel. : „Imhol ! megint körülted ólálkodik" (Az ímhol feszes) (- No lám, megint stb.) „szivesen veszik" - . . . fogadják. „s a tisztelt nők . . ." - hanem a tisztes nők . . . „hogyan? mivel egy férjnek. . ." - No ugyan! stb. „képeseknek hiszem őket . . . akarni, hogy . . . (igen nehéz ez, idegen is.) - Azt hiszem, képesek volnának azt kivánni, hogy stb. „lgy felelsz meg azon fogadalomnak" - Nehéz is, hibás is, mert nem mondjuk: megfelelni a fogadásnak, hanem: Igy állsz a fogadásnak, így állod (így tartod meg) a fogadást? „Igy értelmezed?" (Definitióba való stíl.) - Igy érted? 5. Jel.: „Miután kegyed látta őket." Miután kegyed őket látta, a Dandinek nem tetszenek? (Dandén-ok, taréj-ok és nem Dandén-ek.) 6. Jel. „Nincs-e arra mód (mód valamire? . . .benne, abban.) „Lubin: Lobogós !" - (Teringettét!) 7. Jel.: „Adná isten, szánná rá magát tanúságot tenni szüleinél," (nehéz) - Itt az én emberem, Uram isten! bárcsak rá- vehetném, tegyen tanuságot mellettem az ipamék előtt . . . 8. Jel. - „arctalanság" . . . 9. Jel.: „egy feleségtől . . . ki megbecstelenít." - Oly feleségtől, v. egy oly feleségtől. (Amúgy idegen volt és marad örökké!) „Tartsa eszében" - ne feledje, hogy kisasszonyt vett nőül. „De miért nem gondolkozik inkább ő, becsületesebben bánni velem? (Nehéz is, idegen is.) - De mért feledi ő, hogy becsületesebben stb. „megpisszenni" - pisszenni (meg nélkül) 10. Jel.: „Ah, ah, ah! csak lassan" - Jaj, jaj! ne bántson!" 11. Jel.: „Rajta, nagysád, üsse, a mint kell." - Verje meg jól! „Ha még van a szívén valami, megfelelek rá." (Semmi preciz értelme nincs !) Harmadik felvonás I. Jel..: „Lubin. - Nagysás uram. - Az ily párbeszédben nincsen magyar íz; a magyar cseléd, ha megszólítják, azt mondja rá: Tessék; nem ura címét. Tudom, hogy ellepte már a színpadot, de nem jobb azzal. „Te kiváncsi vagy, Lubin." (Ez a tudásvágyra vonatkozik. Ha Lubin magyar cseléd, akkor a kiváncsit arra érti, hogy szeret kiváncsiskodni -'- ételt, italt, s épen nem feleli rá: igen is.) - Te szeretnél tudós lenni . . . „én megfejtem a diákot", - Értem, tudom, beszélem a németet, franciát, diákot - mind idegen szólás. „Én sejtek diákul" (v. értek.) „Ez a leány arannyal ér föl". - Aranyat ér. Jel.: „Klaudina, szegény Klaudinám. - Magyaml nincs ok szegénynek mondania. „Szépecskén, Lubin." (A „szépecskén" nagyon szépecske . . .) Angelika most ismervén meg először Lubint, magyar dialogban így szólhata: „Ni ni Lubin!" vagy: „Ni ni! ez Lubin !" „Igen helyes tanács" (A tanács mindig fontosabb) - Helyes gondolat. 3. Jel.: „Gazdádon pompásan kitettek." (kitenni valakin - túl tenni fényűzésben stb. - Kifogtak! ez csellel történik.) Dandin; „Ki az? „ (Mellette, a kezében lévén, nem mondhatja: az) Ki vagy? (Aki például tolvajt fogott s. azt hiszi, markában tartja, nem kiált így: Ki az?) 4. Jel.: „Colin ! - Uram.!" - Ld. fentebb. „Értesz-e jól?" (Bevettük: de a magyar dolgot ért, nem személyt. - Érted hát jól?) ,,Jösz-e? (Jösz hát már?) Bármint lennének is" (homály s erőszak) - Bármi bajok volna is. 5. Jel.: „Mert nem tehetünk ellene" - (Nem tehetünk mást v.) „nincs mit tennünk". „és szüléktől függünk" (oly szüléktől.) 8. Jel.: „Hát aztán „mi nagy rosz van (benne), az éji hűs levegőt élvezni. „fürmender, asszonyom." (a fürmender nem is magyar, nem is általában ismert; magam sem tudom, mit tesz itt.) „gőgét, haragát stb" (Szükséges ez? Szebb ez?) „Nagy buzgóság kell, hogy az ember elhigyje" - (Tán így: Nagy hit kell, hogy stb.) 11. Jel. „Hogyan? ti. . .'' Ez a gyakori hogyan kérdés épen nem magyaros. Dandin itt például oly zavarban kell hogy legyen, hogy nem jut eszébe e personátus irodalmi kérdés. Én merném azt a szabadságot venni, hogy ezt rebegtetném Dandin urral: ,,Mi-mi-mi?" - Dandin: „Micsoda ! így merészelsz . . ." itt is elhagynám a szöveget: Micsoda! Hallatlan vakmerőség! 12. Jel.: „Adjanak elégtételt" - Vegyenek. (Az adja, ki lakol) „Váratott magára" - váratta magát (a magyar ezt accusativussal köti; a német wartet auf Jeinanden.) 14. Jel.: (Dandinhoz) „Menjen haza s térjen eszére. (Feleségéhez) és mi, galambom, menjünk feküdni." - Miután Dandin otthon van (bár a háza előtt, de otthon) én megfordítanám: ,,Menjen fekünni, mi pedig jerünk haza.'' 15. Jel.: „Ah, most már abban hagyom, s látom, hogy rajtam semmi sem segít" (A mit fenebb az s, és-ről megjegyeztem, az több helyt előfordul a darabban. Itt például így fordítanám: „Ah, most már abban hagyom, mert látom, hogy rajtam semmi sem segít. Kit oly rossz nővel vert meg az isten, mint engem, az nem tehet jobbat; ugorjék fővel a vízbe." -