SzF II. évf. 15. - 1861. nov. 6.
- Minthogy már benne vagyunk a helyreigazításban: nem hagyhatjuk szó nélkül a F.
Leves elménckedését, hogy a KT.
Cicero
forditott leveleit adja
pártolóinak. Ha úgy volna, sem találnák oly nevetségesnek, mint az
emlitett lap. Cicero, Marcus Tullius
Cicero
levelei, a mellett, hogy az epistolaírás örök remekei maradnak, Róma legmozgalmasb korszakába, politikai, társas, családi életének minden
művelt egyént éredeklő részleteibe vezetik az olvasót, valamint Cicero, Marcus Tullius
Kazinczy
levelei a nem rég letünt irodalmi kor
minden rétegét megvilágosítják. - De nincs is úgy. A KT, a pártolóknak igért könyveken
kívül még sok másféle kiadáshoz járulhat, anyagi, vagy (mint ez esetben) szellemi
pártolása által. Vigyázzon a nevettető, hogy maga ne váljon nevetségessé.
Kazinczy Ferenc
Az „Ember tragédiája"
[!]
cimű, közelebb a KT. részéről sajtó alá
bocsátandó s a pártolói illetékbe szánt eredeti dramatizált költeményre is, egyik lap
ellenében, megjegyezzük, hogy „helyesírása" még sem oly képtelen rosz; de ha az volna
is, mi szükség a közönséget valamely kézirat rosz orthographiájára
figyelmeztetni? Gyakorlott írókat tudunk, kiknek hibás kézirata van. Ami a „színpadon
megállhatást" illeti: szeretnők tudni, vajon [sic!]
Dante
„Isteni komédiája" mint bohózat, nem buknék-e meg a
budai népszínházban? Pedig az már csak remekmű.
Alighieri. Dante
n
Jegyzet
. - Ugyanott 1862. évf. 259. lapján - ekkor már Vajda János szerkesztésében - támadják a KT-ot é
az Akadémiát a meddő pályázataik és regény-fordításaik miatt, s elég ritkán
adnak hírt a KT üléseiről általában, pl. mindössze 1862 októberében, majd 1863 febr.-ban az ünnepi ülésről: és a Nővilág
, valamint Bolond Miska c.
vicclap , sőt
Madách
helyesírása ugyan nem
volt egészen korszerű, de észrevehető, hogy a támadás nem annyira ellene
irányult, mint inkább az akadémikusok és a KT néhány tagja ellen. A Fekete
Leves c. lap már Madács Imre
A.
személyével is gúnyolódik 1861. okt.
20. és 29-i
számaiban. „Bús Vitéz" nevű szerkesztője igazi neve Matkovics Pál; jellemző Arany János
A.
lelki nagyságára, hogy folyóiratában mégis helyet adott
ettől az embertől egy vidám elbeszélésnek:
SzF II. évf. II. fele 12. és köv.
lapjain. Később Arany János
Matkovics
sokat nyomorgott, az írói Segélyegylet
kegyelemkenyerén élt (lásd
JKK XII. köt.
392 - 393. 1. jegyzet).
A KT kiadói tevékenységét egyébként mások is erősen bírálták, így a
Hajnik-féle Magyar Sajtó
1861. évf. 319. lapján
szúrnak Matkovics Pál
A.
cikke felé
(SzF). hogy „ha van is némi ziláltság az irodalomban, nagyon
feketeszemüveg kell ahhoz, hogy ily szinben lássa valaki az állapotot"
Arany János
[szerkesztői feloldás]
tudniillik. hogy nem lennének írói tehetségekEötvös
elnöki beszédéről. Ezért is csípte
vissza őket Eötvös József
A.
a
Koszorú
1863. júl. 1-i
számában, hogy immár nem baj, ha terjedelmében megkisebbedett a
Magyar Sajtó, - legalább nem fogják annyit bántani a KT-ot
[
JKK XII. k. II7. l.]
Elég gyakran gúnyolódott a Hölgyfutár c. lap Arany János
[szerkesztői feloldás]
1863. nov.-i számaiban[szerkesztői feloldás]
1862. ápr.
20.
[szerkesztői feloldás]
aug-szept.Jókai
sem átallotta A Hon-ban
(1864. febr. 7.)
általánosságban támadni a KT kiadvány-terveit, újból a fordítások „elvét"
hibáztatva, holott Jókai Mór
A.
már a
Társaság ülésein is, lapjaiban is többször kifejtette, hogy ebben nem a Társaság
a hibás, hanem az írók, passzivitásukkal !
A Sürgöny és a Fekete Leves c. lapok ízetlenkedéseire
(1861-62), valamint a
Gombostű szúrkálásaira többnyire nem is tartották méltónak
felelni [lásd
JKK XII. köt. 443-445.
jegyzet lapjait].
Arany János