SzF II. évf. 15. - 1861. nov. 6. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIIKT27 /o:ajom13-lev.tei.XIIIKT27 Vegyes rovat 2 köt. Ismeretlen. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó szerkesztői glossza Kiadott. Teljes. Budapest Arany János SzF II. évf. 15. - 1861. nov. 6. - Minthogy már benne vagyunk a helyreigazításban: nem hagyhatjuk szó nélkül a F. Leves elménckedését, hogy a KT. Cicero forditott leveleit adja pártolóinak. Ha úgy volna, sem találnák oly nevetségesnek, mint az emlitett lap. Cicero levelei, a mellett, hogy az epistolaírás örök remekei maradnak, Róma legmozgalmasb korszakába, politikai, társas, családi életének minden művelt egyént éredeklő részleteibe vezetik az olvasót, valamint Kazinczy levelei a nem rég letünt irodalmi kor minden rétegét megvilágosítják. - De nincs is úgy. A KT, a pártolóknak igért könyveken kívül még sok másféle kiadáshoz járulhat, anyagi, vagy (mint ez esetben) szellemi pártolása által. Vigyázzon a nevettető, hogy maga ne váljon nevetségessé. Az „Ember tragédiája" cimű, közelebb a KT. részéről sajtó alá bocsátandó s a pártolói illetékbe szánt eredeti dramatizált költeményre is, egyik lap ellenében, megjegyezzük, hogy „helyesírása" még sem oly képtelen rosz; de ha az volna is, mi szükség a közönséget valamely kézirat rosz orthographiájára figyelmeztetni? Gyakorlott írókat tudunk, kiknek hibás kézirata van. Ami a „színpadon megállhatást" illeti: szeretnők tudni, vajon Dante „Isteni komédiája" mint bohózat, nem buknék-e meg a budai népszínházban? Pedig az már csak remekmű. Madách helyesírása ugyan nem volt egészen korszerű, de észrevehető, hogy a támadás nem annyira ellene irányult, mint inkább az akadémikusok és a KT néhány tagja ellen. A Fekete Leves c. lap már A. személyével is gúnyolódik 1861. okt. 20. és 29-i számaiban. „Bús Vitéz" nevű szerkesztője igazi neve Matkovics Pál ; jellemző A. lelki nagyságára, hogy folyóiratában mégis helyet adott ettől az embertől egy vidám elbeszélésnek: SzF II. évf. II. fele 12. és köv. lapjain. Később Matkovics sokat nyomorgott, az írói Segélyegylet kegyelemkenyerén élt (lásd JKK XII. köt. 392 - 393. 1. jegyzet). A KT kiadói tevékenységét egyébként mások is erősen bírálták, így a Hajnik-féle Magyar Sajtó 1861. évf. 319. lapján szúrnak A. cikke felé (SzF). hogy „ha van is némi ziláltság az irodalomban, nagyon feketeszemüveg kell ahhoz, hogy ily szinben lássa valaki az állapotot" tudniillik. hogy nem lennének írói tehetségek. - Ugyanott 1862. évf. 259. lapján - ekkor már Vajda János szerkesztésében - támadják a KT-ot é az Akadémiát a meddő pályázataik és regény-fordításaik miatt, s elég ritkán adnak hírt a KT üléseiről általában, pl. mindössze 1862 októberében, majd 1863 febr.-ban az ünnepi ülésről: Eötvös elnöki beszédéről. Ezért is csípte vissza őket A. a Koszorú 1863. júl. 1-i számában, hogy immár nem baj, ha terjedelmében megkisebbedett a Magyar Sajtó, - legalább nem fogják annyit bántani a KT-ot [ JKK XII. k. II7. l.] Elég gyakran gúnyolódott a Hölgyfutár c. lap 1863. nov.-i számaiban és a Nővilág 1862. ápr. 20. , valamint Bolond Miska c. vicclap aug-szept., sőt Jókai sem átallotta A Hon-ban (1864. febr. 7.) általánosságban támadni a KT kiadvány-terveit, újból a fordítások „elvét" hibáztatva, holott A. már a Társaság ülésein is, lapjaiban is többször kifejtette, hogy ebben nem a Társaság a hibás, hanem az írók, passzivitásukkal ! A Sürgöny és a Fekete Leves c. lapok ízetlenkedéseire (1861-62), valamint a Gombostű szúrkálásaira többnyire nem is tartották méltónak felelni [lásd JKK XII. köt. 443-445. jegyzet lapjait].