Koszorú III. évf. l. 163. - 1865. febr. 12.

Kisfaludy Károly

születésének évnapján, tartá a Kisfaludy-társaság tizenötödik közgyülését. - A fővárosi közönség már öt év óta megszokta e közgyűléseket, melyekben egy-egy délelőtt igen kedvesen és emlékezetesen telik el, s ez idei közgyülésre is szép számmal jelent meg. Hölgyek, férfiak, legkivált az egyetemi ifjuság, egészen megtölték a termet.

B.

Eötvös József

elnök hatályos szavakkal nyitá meg a gyülést; megemlékezett a társaság halottairól, szomorúan említé, hogy ritkul a régi harcosok sora, s mind ezért vigasztalást csak a fiatalabb erőkben keres, kik a haza iránti kötelesség érzetétől áthatva, szent akarattal igyekeznek a kidőltek nyomába lépni.

Ezután

Greguss Ágost

tartá titoknoki jelentését a társaság múlt évi működéséről. Elsorolá, hogy a társaság pártolói az új folyamra már Abonyi Lajos négy kötetes regényét, a „Mi nótáink"-at s Camoens Luziádáját kapták, s még m. e. 10 ívet fognak kapni; hogy a társaság meginditá

Shakespeare

Shakespeare, William

minden munkáinak magyar forditását s már három kötetet ki is adott; hogy a népköltészeti gyűjtemény folyvást örvendetesen szaporodik, kiadó is találkozott s a kiadás megkezdéséhez csak az irodalmi viszonyok kedvezőbbre fordultát várják; hogy a társaság alaptőkéje mily szépen gyarapodott ez elmult nehéz évben is. Azután szólott egyenkint a társaság múlt évi halottairól, kiknek nevét nem kell fölemlítenünk, hiszen e halottak a nemzetéi is, s minden hazafi fájdalommal gondol reájuk. Végül

Arany János

volt igazgatótól búcsuzott el, ki, más elfoglaltság várván reá, hivatalát letette.

A titoknoki jelentés után

Tóth Lőrinc

tartott emlékbeszédet

Fáy András

, irodalmunk Nestora fölött, ki már csak egyedül volt fenn, az utóbbi években,

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

korának bajnokai közül. Nem gyászbeszédet tart - mondá - mert hiszen mire volna akkor a gyász, midőn egy nyolcvan éves agg, dicsőn megfutott pálya után, boldogan és nyugodtan elszenderül. Mert

Fáy

Fáy András

pályája dicső volt; nem zajjal élt, nem zajjal halt meg, soha sem kapta őt hirtelen magasra az olcsó népszerűség, nem szemkápráztató tűzijáték volt élte, mely lobbot vet s haszon és nyom nélkül elpattan, hanem a szeliden sütő jótékony nap, mely csirát kelt, virágot fejleszt, gyümölcsöt érlel. Dicsőségét több hazai intézet hirdeti.

Utána Dobsa Lajos olvasott egy felvonást „Aba Sámuel" című tragédiájából.

S erre egy szomorú emlékbeszéd következett.

Lévay

Lévay József

tartotta ezt, a hatalmas munkálkodásai közől, férfi ereje delén kimult

Kazinczy Gábor

fölött, kinek halálával az irodalomban egy gondos, lelkiismeretes, önérdekére távolról sem néző műfordító, kutató, gyűjtő, - szónoki széken elragadó szavú szónok, a baráti körökben egy szívből szeretni tudó jó barát s kedves társalgónak élete, munkálkodása szakadt meg oly váratlanul, oly megdöbbentőleg.

Végül

Tóth Kálmán

segédtitkár olvasta fel az alább közölt két jelentést a társaság által a mult évben hirdetett pályázatokról, s a jövő évre tűzött két pálya-feladványt - s az elnök néhány szóval bezárta a gyülést.

[szerkesztői feloldás]

Jegyzetet lásd: