HOFFER ENDRE ÍRÁSAINAK BÍRÁLATA Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIINK124 /o:ajom13-lev.tei.XIIINK124 Eltűnt. Az utolsónak közölt novellatöredék: PIM V. 1210. sz. A bírálat fakszimiléje az Új Idők 1914. jan. 4-i számában. Az utolsónak közölt novellatöredék először itt. Ismeretlen. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó bírálat Kiadatlan. Elveszett. Nagykőrös HOFFER ENDRE ÍRÁSAINAK BÍRÁLATA Novellájáról Ha mint fogalmazási gyakorlatot veszem tekintetbe, teljesen méltányolom a kifejlett, sőt virágos (néhol nagyon is virágos) sztilt, hol többé nem az a kérdés, mint némellyeknél az osztályban, nem maradt-e el a verbum regens? van-e subjectum? stb. Ezen már túl van, ékesen is tud irni; bár, mint fölebb emlitém, szóvirágait bővebben hinti, mint kellene; no de hiszen érettebb évei majd megtanítják, meddig van a kellő határ. Nem mellőzhetem el még is, hogy ujolag ne figyelmeztessem, hogy e szaggatott irály, e style coupée csak egy faja a prózai előadásnak; s így, ha folyvást csak ezt miveli, csupán egyoldalulag fejtette ki prózáját. Apró vétségeket itt-amott megjelöltem, két szót találtam, nem helyes értelemben használva. otthoniasság (a mezőn!) és zamatos füvek. Otthoniasság társadalmi szó, a vendég érezheti; viselheti magát társaságban otthoniasan de erdőn, pusztán otthoniasságról beszélni furcsa. Zamat= aroma, zamatos= aromás; az az illat, mi némely gyümölcsből, vagy borból evés vagy ivás alkalmával üt meg; a fű zamatosságát tehát csak az mondhatná, ki megevés közben ollyannak találta. Ennyit, fogalmazási tekintetben. Ha veszem, mint novellát (:minek hibátlanságát sem éveitől sem eddigi tanulmányától egy általában nem követelem:) irány adóúl inkább, mint megrovásképen, szükségesnek látok egy pár megjegyzést. Cselekvényt, jellemet indokolni kell. Vid nincsen indokolva. Miért öli meg jóltevőjét, Salamon t? Mert ő ördög. De a müvészet az embert se mint angyalt se mint ördögöt nem rajzolhatja. Gonosz tettét nem lehet csupán ez által indokolni. A világ költészetében legnagyobb két gonosztevő, Jago és III. Richard ShakespeareKOHA_AUTH:312856 nél, nem csupán azért követnek el alávaló és szörnyű vétkeket, mert bennök az ördögi természet, hanem, mert erre ingereltettek. Az első, Othello általi mellőztetéseért áll bosszút, a másik gyülöli az egész világot, mert az őt, idomtalan külseje miatt lenézi. Megvan bennök a gonosz hajlam, de tettök" indokoltatik. Ez indokolás regényben, novellában szinte szükséges, mellőzhetetlen. Nem elég hogy Vid ördög: az a kérdés, miért ördög? Miért áll boszút? - Mi célja vele? Kell okának lenni, vagy a multban, vagy a jövőben. Vid feltámadása ellen sem szólok, bár Turóczi váltig mondja: „sed et ipsum (Vid) sepelire fecit (Ladislaus)". De óvatosan éljen a feltámasztással, miután azt már az Erbia-féle regények is elkoptatták. Az illyenről mondja CsokonaiKOHA_AUTH:105458 : „Ötször vették egymás nyakát Ötször mondtak jó éjtszakát Mindketten az életnek. Mi a darab oeconomiáját illeti: sok benne a természetföstés, mi a cselekvény folyamatát lassuvá teszi, s a gyakori előfordulás miatt unalmassá is válhatik. A vihar festése tulzott, könnyebben kiteper a szél egy lombos tölgyet, mint egy nyilat a sebből. Pedig nem az a szép, ami tulság. L. 17/II. 1853. AKOHA_AUTH:96679 NB. Ha Videt, mint valósággal őrültet akarta feltüntetni, akkor beszéde, tettei nagyon is következetesek; emlékezete nagyon is hű. Vígjátékáról Tehát vígjáték, és pedig ollyan, melly helyzeteken (situatio) alapul, egészen francia modorban. Páris ból megszöknek, Lyon ban kiki feltalálja, amit - nem keresett. A situatiókat, fonák helyzeteket, minden vígjáték szokta, kisebb nagyobb mértékben, használni: de épen azért mert illy közönséges dolog, az effélében lehető legnagyobb változatosság kívántatik, s egy kis valószínűség sem árt. A mellett a jellemfestére is szükség ügyelni, s élces előadás nélkül a beszéd nem eleven. Jelen dolgozatot, mint első próbát, mindenesetre méltánylanom kell: a helyzetet meglehetősen kigondolta, a nyelv, ha nem párizsi és saloni is, de hibátlan s itt ez a fő cél. Hiányzik az, amit tiszta comicumnak neveznek, de azt nem is kezdő műben kell keresnünk, hiányzik még sok egyéb: olvasás; szorgalmas tanulmányozás által mind megszerezhető. Tegye el három évre, akkor olvassa fel újra, örömmel fogja tapasztalni, mennyit haladt e 3 év alatt a fejlődésben. Ezt többi műveire is ajánlom; mert mindnyájan olly ifjonti kísérletek, mellyek megérdemlik, hogy később is visszaemlékezzék reájok, s összehasonlítást tegyen mostani, s netán akkori dolgozatai között. julius 12. 1853. Novellatöredékéről Két (lengyel?) menekült „menhelyet" kéme Nichtshaber urtól és feleségétől, de azok csak úgy adnának, ha feleségül veszik lányukat. „Oh kedves kisasszony, nem akarunk nőszülni, nem, nem, nem" - hangoztatja Tolmajszkij Nabugodonozor és Leveles Egidius. Egidius még az orrát is „lecsókoltatja" a kutyával, ugyancsak valami öncsonkítást javasol barátjának, csakhogy „ne kelljenek". Nehezen meg is szabadulnak, Inci Vincéhez és Pinci Vincéhez megy a két lány, az ó segítségükkel. őt év mulva ujra találkoznak: ekkorra már 24 gyereke lesz a két párnak. Mikor ezt meghallják a menekültek, holtan esnek össze. Sok mulatságos, de groteszk jelenet van az 5 lapnyi töredékben. Végül így szól A.KOHA_AUTH:96679 bírálata: „Az isten nyugtassa meg őket! A stylus eléggé kifejlett, kár illyen torzképekre vesztegetni. Igen sok benne a pad alatt hentergés, sárban hentergés, egymáson hentergés etc., de annál kevesebb a benső összefüggés a történetben, az élethűség az alakokban s jellemzésben. Nem azt mondom, hogy víg modorban nem lehet dolgozni: lehet, de kissé nemesebben. A dulakodások néhol nagyon is hosszura nyúlnak, nagy szélű derelye: sok a tésztája, kevés a turója. Styláris hibát csak egyet jegyeztem meg: nagy, de nagyobb bajuszú: ez nem világos. Nagy termetű, de nagyobb bajuszú Hoffer Endre novelláját és vígjátékát nem ismerjük, tárgyukat Hahn Adolf ismertette: „A két birálat közül az első egy novelláról szól, melynek Salamon magyar király a hőse, ki a szerző felfogása szerint Vid által öletik meg, midőn már lemondva a koronáról s a világtól elvonulva, remeteéletet él. - A másik egy vígjáték bírálata, melyben a komikus situatiók két össze nem illő házaspár, - fiatal nő, öreg férj, s viszont: öreg nő, fiatal férj - szökési kísérleteiből támadnak. Mind a kettőt híven, az eredeti kéziratból közöljük, mely Hoffer Endre szegedi főreáliskolai igazgató umak, a nagy költő egykori tanártársának tulajdona. Az első bírálatot ugyanő, AranyKOHA_AUTH:96679 nak kőrösi éveit felrajzolván, felolvasta azon a kegyeletes ünnepélyen, mellyel a főreáliskola november 19-én AranyKOHA_AUTH:96679 emlékének áldozott." ( EPhK. 1883. 45. 1.)