BIRÁLAT A SZÜN-ÓRÁK C. IFJUSÁGI LAP BALLADAPÁLYÁZATÁRA Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIINK134 /o:ajom13-lev.tei.XIIINK134 Kecskeméti Áll. Levéltár Kiv. 3: sz. Itt először. Magyarország Kecskemét Kecskeméti Állami Levéltár Kiv. 3.sz Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó bírálat Kiadott. Teljes. Nagykőrös Arany JánosKOHA_AUTH:96679 BIRÁLAT A SZÜN-ÓRÁK C. IFJUSÁGI LAP BALLADAPÁLYÁZATÁRA A hozzám birálat végett beadott balladák közül az I. számu Hoffer től, csinos verselés ugyan, de nincs benne balladai cselekvény, mert hogy Mátyás királyKOHA_AUTH:119265 egy dictiót tart, seregét a török ellen vezeti; s győz (hol? mikor?) aztán megint egy dictiót tart: az illy átalánosságot cselekvénynek mondani nem lehet. A 2. számúnak Bán tól, verselése sem üti meg a mértéket, cselekvénye pedig, SchillerKOHA_AUTH:313551 Haramiái ból véve, egy drámára is elég bonyolult, balladára sok. A „sirok felett valami elterül" s aztán „vig dalra lelkesül" (SchillerKOHA_AUTH:313551 nél legalább alusznak a haramiák, nem lármáznak) mikor az élve eltemetett ősz atyának valaki ételt hoz. A haramiák kihallgatják az ősz atya sorsát, a haramvezér megtudja, hogy az ő atyja az öreg, testvére a rosz fiu, ki így kínozza, kedvese a hölgy kit a rosz testvér szerelmével gyötör. Ez első fordulat. Elhozatván a rosz testvért s a hölgyet, a leány a haramiában kedvesére ismer, s már boldogul élhetnének együtt. Második fordulat. De a haramiák megöléssel fenyegetik a vezért, ha őket elhagyja. Harmadik fordulat. A leány, haramiáné lenni, vagy az elválást tulélni nem akarván, kéri kedvesét, hogy őt ölje meg, mit ez sans gene meg is tesz. Negyedik fordulat. Az öreg is most a haramiavezérben fiára ismer és haldoklik. Ötödik fordulat. A haramvezér ennyi csapás után a törvény kezébe akarja magát adni. Végkifejlés. Ime ez olly bonyolult cselekvény, mi a ballada szűk körét felülmulja. Még sem lehet belőle a rosz testvér megbüntetését kivenni, kit a vezér fenyeget egy párszor, de hogy megölné, arról szó sincs. Az utolsó beszédet is a haldokló apáénak gondolná az ember, a végső két sorig, hol a törvény kezébe adásról van szó. A 3. számúnak cselekvénye egyszerűbb ugyan, de nem világosabb. A tragicum sulya abban látszik helyezve lenni, hogy az atya, kinek leányát el akarják szöktetni, Hansabéget megöli. De miért kell ezen úgy elszörnyedni? azt a balladából ki nem vehetjük. Nem méltó volt-e az apa boszúja, kinek leánya megbecsteleníttetik, ha nem Handsabéget, hanem magát a Nagyvezírt ölte volna is meg? A verselés különben csinos, szabályos. A 4. számmal jegyzettnek, csinos, szabatos, épen balladához illő verselése mellett, cselekvénye egyszerű, s a történethez ragaszkodó. Béla király a muhi vérnapon nagy veszélyből menekszik. Két Forgács fedezi futásában. A király lova kidől, az egyik Forgács a magáét kölcsönzi neki, s gyalog maradván elvesz. A király lova másodszor is kidől, a másik Forgács látta már testvérén, mi sors vár reá, ha lovától megfosztja magát, de azért egy percig sem kétkedik lovát átengedni. Ebben nyilvánul hősi lélekereje. Mintha isten és sors ezért jutalmazni akarná, dacára a mongolok nyilzáporának, megmenekül, s övé a dicsőség, hogy királyát is megmentette Végre. az 5. számu, legcsinosb verselésűnek, mellyben egy pár szép költői momentum van, cselekvénye az, hogy Álmos fellázad Kálmán ellen, háborút indít, melly az ő meggyőzetésével végződik, ekkor barát ruhában a király táborába megy, s bűnét bevallva, megkérleli. E cselekvény nagyon mindennapi dolog. A gyenge hódol az erősebbnek. A bukott fél megköveti a nyertest. Mi van ebben? Tán nagylelkűség Álmostól? Nem, gyávaság. Vagy Kálmán nagy lelkűsége a megbocsátásban? Ez, historiailag, szép dolog: de balladában nem ragad meg bennünket, megbocsátani annak, ki már ugy is ártahnatlanná van téve. Rendes folyása a dolgoknak. Ha Kálmán a dacoló Álmost csata közben fogatja el, vagy épen vele víván, kegyelmez életének: igy talán nagy lelkűsége szembetűnőbb volna, mert küzdelembe kerülne megbocsátni annak, ki vasát épen mellének szögezte: de midőn unokatestvér, bűnét bánva, térdel elébe: a megbocsátás némileg erkölcsi kötelesség gyanánt tűnik fel, mert ellenkezőt tenni, az esdőt, ki bizalommal járult hozzája, elfogatnia, lefejeztetnie, brutalitás volna. Mindezeket összevéve, a 4-k számút találom ollyannak, mellynek cselekvénye a balladait leginkább megközeliti: az első Forgács önfeláldozása, s a másodiknak készsége követni a dicső példát, mellyek által a cél, a király megmentése szerencsésen eléretik, szívemelően hat. A kivitel is költői, a nyelv, verselés csinos, kerül minden fölöslegest, s épen annyit mond, mint balladában szükség; szóval a balladának mind lényegét, mind formáját leginkább eltalálta. Legközelebb áll hozzá az 5 számú de ennek cselekvénye nem elégít ki; verselése csinosabb de szélesebb is mint a 4-iké, ezért nem annyira balladai; még szélesb a 3-iké, egyes hibákkal a kifejezésben, s elhibázott cselekvénnyel; a 2k és 1sö egy színvonalra tehetők, amaz túlbonyolodott, drámából vett, s tisztán ki nem vitt cselekvényével, s nem elég szabályos verselésével; ez jó, eléggé balladai verseléssel, de határozott cselekvény nélkül. Nkőrös január 24. 1855 AranyKOHA_AUTH:96679 „Bírálat a Szün-órák c. ifjuságilap balladapályázatára" című írással kapcsolatban kiemeljük, hogy Tolnai LajosKOHA_AUTH:127403 Hajnal és Szivárvány című ifjúsági lapokra emlékszik ( Sötét világ. 60. 1.), de mások is felrémlenek neki.Szilády ÁronKOHA_AUTH:126296 ( ItK 1898; évf. 117. 1.) Benkó ImreKOHA_AUTH:101508 könyvére irt részletes bírálatában kissé bővebb adatokat jegyez fel: „1852-3-ban Magyar Sándor és Hoffer Endre , Hajnal ' című lapot szerkesztett. Ágai is irt bele. A ,Hajnal' még 1853/4-ben is pitymallott. 1854/5-ben Péter Dénes szerkesztett. ; Szünórák ' című lapot, melynek teljes folyamát ma is őrzi. A , Gyám ' ezeknek lehetett a folytatása.Tudniillik BenkóKOHA_AUTH:101508 megemlítette (176. l.), hogy „A.KOHA_AUTH:96679 buzditásának eredménye lett az is, hogy a feisőbb osztálybeli növendékek írott lapot szerkesztettek. Először ,Gyom' címmel indult meg, s mikor ennek első számát megmutatták A.KOHA_AUTH:96679 -nak, ezt jegyzé meg: „Nagyon helyes, csakhogy a gyomot nem szaporitani, hanem inkább irtani kell." Az utolsó évben Grosch József szerkészté, , Szépirodalmi kísérletek ' címmel a lapot, s ezen működését is figyelembe vette A.KOHA_AUTH:96679 a TomoryKOHA_AUTH:127440 -féle jutalom odaítélésénél. Így pótolta A.KOHA_AUTH:96679 ezen ifjúsági lap pártolása s a rendes órákon való rendszeres szavaltatás által tanítványainak némileg az Önképző-kört, amit az akkori viszonyok között nem volt szabad·megalakítani." Persze, ezeket a lapokat csak kézírással állították elő, s bizalmas úton terjeszthették. - Sajnos, egyedül a Szünórákból maradt fenn egy teljes sorozat: 13 számmal, talán éppen az, amelyről SziládyKOHA_AUTH:126296 megemlékezik. Tudniillik. Péter Dénes és Szuper Lajos , a két szerkesztő, halasi származású volt, SziládyKOHA_AUTH:126296 meg odakerült papnak, s inidőn Péter D. 1904-ben meghalt (lásd Vasárnapi Ujság nekrológját 1904. évf. 15. sz.), megkaphatta a családtól a becses emléket, melyben öccsének, Szilády János nak is jelentek meg költeményei. De ott vannak Tolnai LajosKOHA_AUTH:127403 kísérletei is, LuciánKOHA_AUTH:127403 álnév alatt, mindjárt az 1. számban: Kórágyamon és Komor bú címmel. (Lásd It 1957 Szilády ÁronKOHA_AUTH:126296 közlése) Mikor a Szünórák ballada-pályázatot hirdetett, nyilván A.KOHA_AUTH:96679 hatása alatt, a beérkezett művek bírálatát maga A.KOHA_AUTH:96679 vállalta el, s két sűrűn teleírt negyedíves lapon oldotta meg feladatát. A nyertes költeményeket aztán sorozatosan közölte a lap. Az első díj új tehetséget koszorúzott: Bolyó József volt a bírálatban kiemelt A két Forgách szerzője. Azóta sem tudunk róla többet. - Verse így hangzik: Kemény, de gyászos harc után Győzött a tar sereg, A kis magyar hadtest dicsőn Elhunyva szendereg. Még Béla fut s mellette száll Két hű vitézi kar, Mig vad dühvel nyomába zúg Fél milliónyi tar. És a királynak ménje már Mind jobban elmarad, S már feltűnik megette az Özönnyi csorda-had. Ő harc terén nem lelte a Halált, kereste bár, S ah! most reá átkosb dolog: Pogány bilincse vár. - De im ! egyik Forgács fivér Elhagyja ép lovát, És gyorsan a sorsüldözött Királynak adja át. „Fuss, oh uram ! nem csak tied, Honunké életed, Csak egy magyart veszt bennem az, De veszni fog veled" Szólt és nemes haraggal a Tatár seregre szállt, Harcolt, csatázott, öldökölt Majd halt dicső halált. Fut Béla nyert új ménje, s ah ! Futtában összehull, S visszhangzik a lég a tarok Rémes zajgásitól. - De szól az ifjabbik fivér „Gyors ménem íme vedd, Fuss oh király e nép elől S az ég legyen veled !" És most lováról a vitéz Egyszerre lent terem Előtte tátong a Sajó A szörnyű sír-verem. Az ifju hős nem féli azt, De sót gyomrába fut, És szörnyű nyilzápor között A tulsó partra jut. A nagy királynak ajka egy Édes sohajra kél: „Oh hű magyar nép! ily nemes Sziv csak te benned él!" Mond s a cserélt új harci mén Mint szél, sebest halad, S az üldöző tatár sereg Nagy messze elmarad Közli a Szünórák 9. száma.