Értésemre esett, hogy tegnap, távollétemben egy, a kecskeméti n. t. Egyháztanács által
megbizott küldöttség szerencsélteté látogatásával itteni lakásomat, oly céllal, hogy
megbízatásához képest, engemet a kecskeméti főgymnasium egyik tanári - és pedig igazgató
tanári állomására meghíjon.
A mennyire megtisztelve érzem magamat a kecskeméti egyháznak bennem helyzett ezen
bizodalma által, melynek megnyilatkozását már másszor is volt szerencsém tapasztalni:
annyira fáj kimondanom, hogy annak ezúttal sem tehetek eleget. Egy új, - vagy újból
szervezendő intézet kormányzása sokkal erősb, erélyesb jellemet igényel, mint a
milyennek magamat ismerem, s valóban akkor élnék vissza a tiszt. egyház bizodalmával, ha
e se physice se moraliter nem nekemvaló állást elfogadnám.
A mi pedig azon még szóba nem hozott, de fölkerülhető esetet illeti, hogy mint közrendű
tanár cserélném föl állásomat az ottanival: részemről e cserét mi sem indokolná egyéb,
mint azon tisztelet, melylyel a kecskeméti egyház iránt viseltetem. De ide, már közel öt
évi megszokás után, számosb kötelékek fűznek, s jobban irtózom a változástól, új
viszonyok közt mintegy új élet kezdésétöl, hogysem ez állásomat másutt hasonlóval
fölcserélni óhajtsam. Vannak férfiak, kik a kecskeméti gymnasiumnak több szolgálatot
tehetnek, mint én, törött kedélyű, változó egészségű ember.
Legyen szives Kegyed a n. t. Egyháztanácsnak legmélyebb köszönetemet tolmácsolni s tagadó
válaszomért engem kimenteni; ki szives üdvözlettel maradtam
Arany János
Arany János