A CS. KIR. TANHATÓSÁGHOZ
Alulirt Arany János a nagykőrösi teljes
gymnasiumban elválasztott tanár, fensőbb rendelet folytán köteles lévén életirásomat
eléterjeszteni, azt e következőkben teljesitem:
5. Alsóbb iskoláimat kezdettem s végeztem Nagy Szalontán. A
természettani, philosophiai és jogtani tudományokat 1832-től bezárólag 1836-ig
hallgattam a debreceni ref. főiskolában. Onnan szülőföldemre Szalontára a latin nyelv nyilvános tanitójául hivatván, e minőségben
1840-ig működtem; attól fogva csaknem
egészen a forradalom végéig, szinte ott Szalontán városi jegyző
voltam.
7. Anyanyelvemen, a magyaron kívül értem és beszélem a latin és német, - olvasom az
angol, francia és hellén nvelvet.
8. A magyar irodalomnak a felső, a görög nyelvnek az alsó osztályokban tanitását
vállalván magamra: ezekből a tanári vizsgálatot annak idejében letenni késznek
nyilatkozom.
9. Az 1848-ik évi márc. 15-ike
Szalontán városjegyzői minőségben találván, e hivatalt a
forradalom alatt is békésen folytattam, s mint ez ./. és ./ /. alatti - itten hiteles
másolatban csatolt - bizonyitványaimból kitűnik, egészen az 1849-ik évi május vége feléig, jelesül azon hó 25-ik napjáig. Akkor azonban
épen nem politikai célokból, hanem mint ./ /. alatti bizonyitványban ki van fejezve,
csupán azért, mivel Szalonta város egy 1847-ben kiállott iszonyú tűzvész miatt eladósodván s a
forradalom alatt a lakosság a város házi adóját nem fizetvén, közköltség hiánya miatt
hivatali fizetésemet másfél évig meg nem kaphattam, s ez által megszorult helyzetbe
jutottam, kénytelen valék családom eltartása tekintetéből a forradalmi kormánytól egy
alárendelt irodai hivatalt elfogadni. Így történt, hogy 1849-iki május 25-ikétől junius 30-áig
a belügyministeriumnál csupán mint fogalmazó (concipista) alkalmaztatván, ideiglenesen
Pestre felmentem; de csakhamar átlátván a dolgok állását, s
e lépésemet megbánva, még mielőtt a forradalmi kormány Szegedre
kivonult volna, ezt odahagyva jul.
l-sőjén Szalontára családomhoz visszautaztam, s már
jul. 3-ikán ./. és ./ /. alatti
bizonyitványok szerint ismét Szalontán voltam.
Ez időtől fogva a kapcsolt bizonyítványok szerint mint magános ember Szalontán békésen éltem; sőt mint a ./. alattiból kitűnik, az 1850-iki egész évet egy cs. kir. közigazgatási
főszolgabíró úr szemei előtt s irodájában töltöttem; 1851 május l-ső napjától fogva, mi igen sokak előtt tudva
van, október közepéig, midőn e tanári
székre meghívást kaptam, csász. kir. kamarás Méltóságos Tisza Lajos úr házánálGeszten mint a költészet és
görög nyelv magán oktatója működtem, ki, ha az idő rövidsége s távolság engedné,
politikai s erkölcsi fedhetetlen magamviseletemről bizonyságot tenni hogy nem
vonakodnék, legkevésbé sem kételkedem.
n
Jegyzet
A.
nyilatkozata a két
önéletrajzról: „önéletrajzomban úgy tettem, mint Arany János
Tinódi
a poesissel: semmit hozzá nem tettem,
belőle el nem vettem. Első ízben elhallgattam azt, amit nem kérdeztek, t. i. az
irodalmi működést: másodízben, megvallottam, oly nyiltan, hogy megdicsértek érte.
Van egy leirat, mely nyiltságra, kisebb hibák elnézése igeretével szólít fel: én
annak eleget tettem. Tanácsolni nem akarok e részben, mert kiki maga tudja
körülményeit." (
Lévayhoz, 1854. ápr. 22. HIL II.29.)Tinódi Sebestyén