FÁJDALOM ÉDESÍTI MEG A BOLDOGSÁGOT Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIINK33-41 /o:ajom13-lev.tei.XIIINK33-41 Debreceni Déri Múzeum. Népr. Adattár 191. sz Itt először. Magyarország Debrecen Debreceni Déri Múzeum 191. sz. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó dolgozat Kiadott. Teljes. Nagykőrös Kovács Ambrus Arany JánosKOHA_AUTH:96679 TAVASZI HAJNAL Ily gyönyörű tavaszi hajnalon a-UU/-UU/U-/U Beszitt szagos légbe vegyülve vagyonU-/U-/-UU/-UU/U A tulipán, ibolya, nárcis és más Virágok édes szagu illata: mily 5.Élvezet e szagokat összeszivni ! 10. A rengeteg lombjain is remeg a Harmat, ezer piciny arany alakban, S a kis madár szopja meg a levelet, S hangja, ha énekel, ezen italtol Oly andalitó, hogy az emberi szív 15. S lélek az égbe ragadódik itt ez passiva, nem ódik attol: 21. S e madarak dalai aláhúzva mind az Istent Magasztaló hymnusok Kovács Ambrus A KÖZÉPSZERŰSÉG „Követsd kövesd mindenben a középutat, Mert e közép uton legbiztosabban Vezérel a nyugalmas öntudat. Soh'se kívánd a szélsőséget: abban Teljes nyugodtság és öröm soh'sincs, Csupán üres gyönyör s csalóka fény van" Egy régi bölcs, - a ki előtt a kincs Haszontalan dolog volt, - szóla ekkép; Mert - úgy mond - kincscsel együtt béke nincs. S e bölcsnek élte mégis épen oly szép, S talán szebb volt, mint oly hatalmasé, Kinek hatalmát szerte-széllyel a nép Borzadva és rettegve ismeré. - Ne is keressük a magas hatalmat; Mert annak, aki a ki már azt meglelé, Ma még szerencse-babért osztogathat, S arany ruhába burkolhatja őt, Holnap pedig helyette rongyot adhat; S 1esulytja suly (főnév ly képzővel) su-ít = sujt ige a su hang utánzó gyökről a szerencse-kergetőt, Lesulytja a porig, ki a magasbol Leesve, összedől a sors előtt. Ki kincseket szomjúhozik, csak abbol aláhúzva Vegyen példát, hogy a fösvény, kinek Halommal áll aranyja, reszket abbol aláhúzva 9.vszKiadni egy garast is; 10-13. vsz. Kovács Ambrus A HADAKÚTA 1. vsz. A vezér futott egy kis csapattal A sós tengerig, de népe többjét A hegyek közé vezette a sors Hogy pihenje ki magáts erőjét Visszakapva,Rím bezártával új mondatot kezdeni nem kell. - majd ha újra ellen Háborítja, küzdhessen az ellen. Nem soká tudának itt nyugodni; Mert az ellen újra kezdte harcát, S elhatározá, hogy a világbol aláhúzva Eltörülje a hunoknak arcát: Csakhogy e parányi népet égi Végezet dicső hatalma védi. 8. vszNem zavarta meg Csabát ez a hír, Jött azonnal hű népét segítni: aláhúzva Széjjel is veré erős karokkal Ellenét, hogy nem tudott az vivni,ez magában véve jó rím, de előtte is már ni volt a rím, az ilyet kerülni kell S kénytelen volt meggyalázva menni ez magában véve jó rím, de előtte is már ni volt a rím, az ilyet kerülni kell Vissza hajlokába, s ott pihenni.ez magában véve jó rím, de előtte is már ni volt a rím, az ilyet kerülni kell Megparancsolá a kis pataknak, Hogy ha nagy folyamra nő, s kevélyen Hurcol árbocos hajókat hátán, És a tengerig halad, ne légyen Oly kevély: alázza meg magát ott, S mondja el Csabának a mit hallott.jobb rím volna: látott 12.vszItt pedig, miként az árva honfi, Kit honátol elvetett a végzet, - Búsan és komoly léptekkel ballag, Sziviben csupán egy édes érzet: Honfitársait hogy boldogítja; Tengerig jut így, léptit gyorsítva. Újra jött a hun vezér, s az ellen Újra érezé, nyögé hatalmát nem lehetne mondani, hogy nem jó kép, de mégis úgy tűnik fel, hogy a szalmát csak a hatalmát juttatta eszébe; Még kegyetlenebbül szétveré most, S szétzilálta, mint szél a szalmát nem lehetne mondani, hogy nem jó kép, de mégis úgy tűnik fel, hogy a szalmát csak a hatalmát juttatta eszébe És a húnok újra nyughatának túl bő - rím, ezt inkább kerülni mint keresni kell. Megnyerése által e csatának.túl bő - rím, ezt inkább kerülni mint keresni kell. 16. vsz. Szórta tűz-nyilát, fogyasztva elisio? A diák megjegyzi: igen! az ellent, És dörögve ment tovább az égen. 23. vsz. És az út, a hol keresztül mentek Még ma is meglátszik a nagy égen, S ezt az útat a székely nép most is - Emlékéül hogy mi törtent régen Tiszteletben tartja, s elnevezte gyönge rimmel zárja be. Hadak-utának, s ma is az neve.gyönge rimmel zárja be. Kovács Ambrus BÉVEDD ESTÉJE 1856 Hamar fiúk, siessünk! A gyors idő nagyon fut: Pár óra, és ez év már Mohos gödörbe nyugszik. Csapkodjuk azt a - kártyát? de nem szabad. Az asztalhoz keményen, Ugyis kevés idő van Már hátra e nagy évböl Eh! mit nekünk, örüljünk, Szomorkodánk elégszer, Mi óta már e kényúr Uralkodik felettünk. Vigan tehát! örüljünk, Hogy élte megszakad; majd Talán utóda jobb lesz: S bővebben osztogatja Áldásait fejünkre! - Folyjon tehát a munka, Mig vége lesz ez évnek !! Kovács Ambrus ÚJ ÉV NAPJÁN. 1857 Imé beköszönte az új év ! Lelöké tronjárol elődét, 3 - 18. sor Kovács Ambrus SZÜRETI EST. - 856. oct. 15. - Lement a nap, s a csillagok Feljöttenek; derült az ég. Mily ünnepélyesen terül el A rezgő fenyben úszó messzeség! A sok csillag mint tündököl! Az égben tán az angyalok Estélyt aláhúzva rendeztek, s a tömérdek Szövétnek fénye a mi úgy ragyog?! Az apró szőke fellegek Ezer szörnynyé változnak át, S veszekszenek, mig végre egyik Levágja a másiknak a nyakát. aláhúzva 5.vszAz esti szellő fujdogál S a távolból víg hangokat: Füttyöt, zenét, hangos mosolygást, S öröm rivogással danát ragad. Emerről ostorpattogás Nyomúl elő kürt hangival, S bordó kongással: ebbe már csak Gyönyört találhat minden a ki hall. aláhúzva 7-12.vsz Kovács Ambrus LOGODI SIMON Magyarhonban van a török, Pusztítja már a vidéket. „Achmed bég ! én - mond Szolimán Szabács ellen küldlek téged" Achmed bég már Szabács várát Megszállotta török haddal. Megszállotta, ostromolja, Dörg az ágyú, döbög a fal. „Hű vitézim! - mond Logodi Körülvették erősségünk, A pogány sok, mi meg kevés, Szabácsban kell veszni nékünk. „Hanem azért a míg lehet, Védelmezzük hősiesen, S ha nem lehet, ha leromlik, Minket romjába temessen". Szondiéhoz hasonló történet bontakozik ki 10. vsz. Aki gyáva, - mond Logodi Meneküljön; de a vitéz Hazájának jóllétéért Dicső halállal halni kész!" S ők mind hősök és vitézek, Gyáva módon nemis futnak: Küzdenek, de hasztalan, hej ! Végre mind halálra jutnak. aláhúzva Kovács Ambrus SÍNON (VIRGIL UTÁN) Íme azonban amott egy hátra kötött kezü ifjat Hoznak elő a király elejébe a trójai őrökclamore A ki magát mintegy önként engedte vezetni,ultro obtulerat Hogy tervét kivigye, s hogy Tróját a görögöknek Megnyithassa. Bizott bátorságába' vagy a cselt Véghez vinni, vagy a bőszöknek jutni vasára. Most ujságvággyal csődülnek a „volt" kihúzva láb! trójai ifjak S a foglyot bekeritvén, csúfolják vetekedve. Halld most e görögöt, s bíráld meg mindet ez egybőlröviden de nem az van kifejezve 57. Eurypylest küldénkküldők hát Phoebus oraculumához Megtudakolni jövőnk, s az ilyen szomorú szavakat szólt: 69 Hallgat tíz napig a jós, s folyvást mentegetőzék Félve akárkinek is holtát elhozni aláhúzva szavával, A míg végre Uliss ösztönzésére hajolván, Megtöri a csendet, s engem jelöl áldozatul ki. 138Ily aljas cselek és Sinon vészes szava által Mindent elhittünk, és szétbontván aláhúzva falainkat, A falovat bevonánk, s a hon estét ezzel okoztuk. aláhúzva Kovács Ambrus FÁJDALOM ÉDESÍTI MEG A BOLDOGSÁGOT Alig képzelhetni embert, ki ha hatalmában állna a boldogság és nyomor közül nem az elsőt választaná. Alig képzelhetni embert, ki a boldogság után ne sohajtoznék, azért ne fáradna, küzdene, munkálódnék, hogy azt megszerezze, s ha'megszerezte, 'azon ne törekednék, hogy azt minél tovább, sőt egész életében folyvást birtokában tarthassa. Minden ember szeretné ha soha nyomort és inséget nem kellene látnia, hanem tetőtől talpig boldogság' és örömben uszkálva haladhatná át a bölcső és koporsó közti rövid útat: pedig valamint minden a mi sok, egészségtelen, úgy a boldog napok is ha hosszasan tartanak, egyhangúakká, unalmasokká és kellemetlenekké válnának ... Igen helyesen mondja erre nézve a példabeszéd: „a ki'a 'keserűt nem ízlelte, nem tudja mi az édes" Továbbá, ha az ember egész életében boldogságban élne; talán el is bizakodnék, elkevélyednék, nem ismerne magánál hatalmasabb lényt: a magánál szerencsétlenebbeket pedig nemhogy megszánná, sőt büszkén megvetőleg tekintene le azokra, nem tudván, mily keserves állapot az, ha valakit a szerencséje elhagy, s azonfelül az emberek is nemhogy ahelyett, hogy segítenék, bíztatnák a fájdalmak közt, kárörömmel tekintenek rá, edzik rajta büszkesegök fegyverét, s ezzel még keserübbé teszik boldogtalan napjait. Valamint nemcsak nem hasznos sőt igen káros volna az egész természetre nézve, ha az ég mindig: tiszta a lég mindig csendes volna, ha s „ha" kihúzva a nap mindig égető hévvel sütne le földünkre; ha a csendes légtengert soha fel nem zavarnák a zúgó szelek, s a mosolygó láthatárra zord fellegek nem tódulnának, s el nem takarnák az égető napot, s a tüzétől lelenkadt növény országot hűs cseppjeikkel fel nem üditenék: épen így nem lenne jó, ha a szív és lélek örökké derült, vidám és boldogság teljes volna; ha soha nem űzné el a vigságot a bú és gond sötét fellege, s az elbizakodás és rút kevélység égető napját nem homályositaná, s nem szégyenítené meg. Kovács Ambrus Kovács Ambrus utóneve is gyanittatja, hogy gyökeres kőrösi. Valóban megtaláljuk az iskola 1853 -54. évi katalógusában. Eszerint is nagykőrösi, apja István , kisiparos. Szilágyi Sándor osztályfőnök beirása szerint a IV. osztályban·végig „praeclarus", azaz kitűnő, s mindkét félévben osztályelső, az évvégi vizsgán pedig „jutalomra méltónak ítéltetett"A következő évben az V. osztályban maga A.KOHA_AUTH:96679 az osztályfőnöke. Itt egy fokkal kissé gyengébb az eredménye; minden tárgyból „eminens", azaz jeles, úgy félévkor, mint évvégén; az osztályban már csak harmadik. Abból az évből, melyben itt közölt dolgozatait irta, nincs meg a katalógus, ellenben megvan az érettségije esztendejéből: 1857- 58-ból. Itt már nagyot esik: a három eminens osztályzat mellett 3 elégséges és 2 „alig elégséges" szalad be a bizonyítványába. Helyezési száma az osztályban első félévkor 11-ik, a másodikban 14-ik. Megindult a serdüléssel a lefelé csúszás . . . Magyarból azonban mindenütt megtartotta kiváló értékelését. Érdemes elolvasm róla A.KOHA_AUTH:96679 jellemzését: „ Prózai szerkesztése kevésbé könnyed, de a versírásban jó tehetségű, olvasása és szavalása élénk és értelmes." (V. oszt.) Az érettségi előtt már esztétikát is tanulnak, mi talán jobban próbára tette az üjakat. A.KOHA_AUTH:96679 ekkor is így ítél: „Stílusa folyékony és értelmes, az esztétikai elemzést jól felfogta." (Az eredeti bejegyzések latin nyelven szólnak.) A füzet címlapja így szól: Magyar dolgozatok. Kovács Ambrus tulajdona, 856. Oct. 18. - Közben is számos keltezés mutatja, hogy az egész dolgozat az 1855-57. tanévből származik.: A címlap jobb alsó sarkán ott fa van a diák megjegyzése: VIIik oszt. A diák neve alá idegen kézzel oda van írva: „Arany JánosKOHA_AUTH:96679 megjegyzéseivel". Ez kétségtelen, nemcsak az évfolyamból, hanem A.KOHA_AUTH:96679 jellegzetes írásából is látszik. Hogyan került a dolgozat Debrecen be nem tudjuk. A címlapon még az áll: Szűk Jenő VI. r. kath. gimn. tanuló úr ajándéka. Szap. 1908: 374. Mellette a pecsét lenyomata: „Debreczen szab. kir. város múzeuma" körirattal. Íme, tehát elég korán bekerült, még a Déri Múzeum elődjébe, mégse beszélt róla senki. Most is csak Barta JánosKOHA_AUTH:99581 professzor hívta fel rá a figyelmünket bírálatában. A dolgozatban egyetlen próza van, szemmel látható A.KOHA_AUTH:96679 igazsága: versírásra könnyen állott a tolla. Ügyes és egyéni hangú költeményeket találunk füzetében, alig jelez bennük hibát a költő-tanár is. Terjedelmes Vergilius-műfordítása egyenesen meglepő. A 33. sz. Tavaszi hajnal végén A.KOHA_AUTH:96679 megjegyzése: „optime" = igen jól van. A 34. sz. A középszerűség dantei terzinákba önti az ismeretes horatiusi tanítást. Ritka az ilyen A.KOHA_AUTH:96679 dicséret: „Nagyot nőjön!" A 35. sz. A hadakúta tanulságosan összevethető a Bán János második füzetében szereplő feldolgozással (26. sz.) Ott is a természeti elemek háborgása, folyammá dagadó patak mormolása, szél sivítása adja tudtul Csabának vérei veszedelmét. Úgy látszik, magát az eseményt közösen megtárgyalták az iskolában, de már a versmértek is egészen más Kovács nál: szinte kifogástalan trochaeusokban halad, amelyeket előbb két fél-rím, végül pedig a záró két sorra terjedő páros rím is összetart. A.KOHA_AUTH:96679 még bonyolultabbakra is adott példát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy A.KOHA_AUTH:96679 éppen ez időben foglalkozik legbehatóbban a Csaba-históriával (lásd JKK IV. köt. 165. s köv. l.). Az ő tervében a X. pont lett volna: „Csaba íre és a székelyek." A tanár hatása félreismerhetetlen, anélkül, hogy megkötné a diákok kezét. Erről az 1856- 57. tanévről nem maradtak fenn a dolgozatcímek, de még az 1858- 59. évben is intézményesen kitűzi A.KOHA_AUTH:96679 a VII. osztályban (lásd e kötet 217. lapján, a VII. oszt. 2. sz. tételét 1). Látszik, hogy kíváncsi volt maga is diákjai felfogására. 36. sz.: Bévedd estéjének vagy éppen Szent-bévedd estéjének nevezte a nép az esztendő utolsó napját, amelyen illett az évi maradékokat elfogyasztani. - Figyeljük meg, milyen kitűnően halad az anakreoni forma: szinte CsokonaiKOHA_AUTH:105458 ra emlékeztet. A 38.: sz. Szüreti est 2. verszakában szereplő szép képet vö. Kosztolányi Hajnali részegségével „Az égben bál van, minden este bál van". A 39. sz.: Logodi Simon a balladairás divatjára mutat. SzondiKOHA_AUTH:169761 ról számosan írnak ilyesmit. Utóbbi cim szerepel az 1855-56. év VI. oszt. 3. tételében (213. 1.). AranyKOHA_AUTH:96679 is, ekkoriban irja híres balladáját (1856. jún. l. JKK. I. köt. 261. l.). A 40. sz.: Sinon kedvelt témája A.KOHA_AUTH:96679 -nak (lásd 1854- 55. évf. VII. oszt. 18. tételét e kötet 112 lapján). Az utolsó, prózai dolgozatéhoz több hasonló cím szerepel A.KOHA_AUTH:96679 gyűjteményében, ha nem is éppen ilyen fogalmazásban, pl. 1854-ben, V. oszt. 14. tétele (112. 1.). Meglepően színes a Kovács megoldása.