ÉLETRAJZI PÓTLÁS

Az oktatásügyi magas miniszteriumnak a nagykőrösi helv. hitvallású egyháztanácshoz folyó évi május 10-ikéről 366. sz. a. intézett rendelete folytán alulirttól újabb s kimeritőbb önéletrajz kivántatván s e célból az itten mellékleteivel együtt D⁶/ alatt visszaszerkesztett régibb önéletírás szinte alulirtnak kézbesittetvén: ez utóbbinak a fentirt rendelet értelmében kiegészitésére következőket adom elé:

Megjegyezvén először is, hogy forradalom előtti, alatti és utánni irói pályámról elébbi életrajzomban csak azért nem tettem emlitést, mert a fensőbb helyről érkezett kérdő pontokban ez nem kivántatott: minthogy a D⁶/ alatt polgári életem egyszerű folyama úgy elé van terjesztve, hogy ahhoz nincs mit hozzáadnom: erre vonatkozólag csupán a ./ / /. alatti bizonyítványt tartom szükségesnek ide csatolni, melyben életem és törvényes viseletem a mélt. csász. kir. kamarás Borosjenői Tisza Lajos úr házánál töltött félévi időről is igazoltatik.

Ami pedig irodalmi szerény működésemet illeti, előre bocsátván, hogy valamint a politikai élettől többnyire félrevonulva csendesen töltöttem napjaimat, s a pártmozgalmakban a D⁶/-hoz ./ /. alatt csatolt bizonyitvány szerint is semmi részt nem vettem, úgy a politikai ujságlapokba is sem a forradalom előtt, sem az alatt, sem utána - még csak vidéki leveleket sem írtam, rövid működésem a költészet terére szorítkozott. Első felléptem az »Elveszett alkotmány« című vig eposszal történt, mit a Kisfaludy-társaság jutalom hirdetése folytán irtam, s mely a mondott irodalmi társaság Évkönyveinek VII-ik kötetében még censura alatt megjelent. Az egész a megyegyülési s választási visszaéléseket teszi nevetségessé párt különbség nélkül. E mű 1846-ban íratott; következő évben szinte a mondott társulat által jutalmazva »Toldi« cimű népies költői beszélyem jelent meg; következő 1848 elején, de még hasonlólag censura alatt „Murány ostroma" cimű történeti költeményem. Rövidebb verseket a forradalom előtt 1847-ben a „Pesti Divatlap" cimű szépirodalmi folyóiratban közöltem csekély számmal, s az „Életképek" -ben szinte egyet-kettőt, minden politikai célzás nélkül.

1848. Május havában, tehát mindjárt a forradalmi időszak kezdetén, midőn vidéki ember legkevésbbé sem tudta magát tájékozni, hogy vajjon forradalom-e a bekövetkezett változás, vagy pedig a legvalódibb törvényszerűség tere, Pesten levő némely író barátaimtól levelet s egyszersmind felhívást kaptam, hogy Pestre költözvén lakni, ottan egy néplap szerkesztését vállalnám fel, melynek semmi egyébb célja, mint az 1847/8-iki országgyűlésen hozott törvényeket népszerűen magyarázni. A lap egyes aláirók által leendett biztositva, s azok engem néztek ki szerkesztőül. Kecsegtetve a kedvező kilátás által, melyet e lap nyujtani látszott 4-5000 p. forint évi hasznot biztositván részemre: a körülményeket megtudni Pestre felmentem, azonban bár ezek szegény sorsomhoz mérve nagyon is kedvezők voltak, a lap szerkesztését fel nem vállaltam, hanem visszamentem szerény lakóhelyemre Szalontára. Igy a lap szerkesztése másnak adatott által, ki azt Pesten „Nép barátja" cim alatt meg is inditotta. Minthogy azonban az én leköszönésem által juthatott csak az érintett szerkesztő azon laphoz, nem akarván kezemből minden anyagi hasznot kibocsátani, nevem a lap alatt mint szerkesztőtársé jelent meg, holott én folyvást Szalontán Bihar megyében lakván, mint a D⁶ ./ /. alatt igazoltam, a lap szerkesztésében részt nem vehettem. Hanem irtam abba egy-két verset, vagy prózai törvénymagyarázó cikket, de csak octóber feléig, mig t.i. az események tisztábban nem kezdtek előttem kifejteni. Nevem a lap alatt igaz hogy egész december végéig megmaradt, de octóber után abba egy betűt sem irtam, nevemnek kihagyását azonban a szerződés miatt, a mely köztem s a tulajdonképi szerkesztő közt létezék a félév eltelte előtt nem követelhettem. A lap később Debrecenben is megjelent, de nevem, befolyásom nélkül.

A most emlitett lapon kivül a forradalmi időszak alatt csupán még az Életképekbe adtam mindössze 3-4 verset. Ezekben és a Népbarátban közlött verseim némelyikében, nem tagadom, hogy lehetnek itt-ott olyan célzások, melyek mostani szempontból tekintve forradalmiaknak bélyegeztethetnek: de tekintve az akkori körülményeket és még azt, hogy én egyszerű falusi ember egész a forradalom leküzdéséig oly helyen éltem, mintegy elszigetelve, hol a cs. k. hadseregek egyszer is meg nem fordultak, hová semmi hirdetmény, proclamatió vagy más ilyen egész 1849-ik évi Augusztusig teljességgel nem jutott, értem Bihar megyének azon déli szögét, hol Szalonta fekszik s melyen az egész forradalom alatt cs. kir. seregek át nem vonultak, ellenben az egész forradalom utoljára ottan összpontosult, - tekintve, mondom, e körülményeket, egyedül csendes, higgadt kedélyemnek köszönhetem, hogy a forradalom árjától százszorta jobban el nem ragadtattam, és ez idő alatt kelt verseimben is megelégedtem némi elfátyolozott célzásokkal nem az uralkodó ház ellen, hanem bizonyos alkotmányos féltékenységből eredetekkel; akkor és ott, a mikor és a hol merészebb fellépések tapsokkal jutalmaztattak volna.

Forradalom óta szinte csak a szépirodalmi magyar lapokba és folyóiratokba vagy Albumokba (Hölgyfutár, Emléklapok, Magyar irók füzetei, Pesti Röpivek, Remény, Losonci Phoenix, Enyedi Album, Értesitő, Viszhang, Délibáb, Szépirodalmi Lapok, Divatcsarnok, Szikszói Enyhlapok, Thalia) adtam rövid verses dolgozatokat, vagy nevem első betüjének (A) vagy egész nevemnek aláírásával, álnév alatt vagy név nélkül sem a forradalom előtt, sem az alatt s után nem irtam, kivéve holmi irodalmi satyrácskákat. Önállóan a „Nagyidai cigányok" cimű népies vig eposz jelent meg csupán tőlem a forradalom óta és egy költői beszély „Katalin" cimű

Ennyiből áll irodalmi egész működésem, melynek a fentisztelt rendelet értelméhez képesti hív elősorolásával az igazságnak tartoztam, s melyet félelemből vagy más tekintetből nem szépitettem, mert tisztán érzem, hogy habár az előzményeknél fogva az ifjúság nevelésére politikailag veszélyesnek bélyegeztetném, s ez általam soha nem keresett de meghivás folytán elfogadott hivatalból vissza lépni kénytelenittetném is: mint egyszerű polgár a fennálló törvényes rendnek mindég barátja fogok lenni, ezt hozván magával kedélyem nyugalma s a már letett eskü szentsége, melyet becsületes és vallásos érzelmű ember meg nem sérthet.

Arany János

felgymnasiumi tanár.

Kelt Nagy Kőrösön junius 7, 1853.

n

Jegyzet

A.

Arany János

nyilatkozata a két önéletrajzról: „önéletrajzomban úgy tettem, mint

Tinódi

Tinódi Sebestyén

a poesissel: semmit hozzá nem tettem, belőle el nem vettem. Első ízben elhallgattam azt, amit nem kérdeztek, t. i. az irodalmi működést: másodízben, megvallottam, oly nyiltan, hogy megdicsértek érte. Van egy leirat, mely nyiltságra, kisebb hibák elnézése igeretével szólít fel: én annak eleget tettem. Tanácsolni nem akarok e részben, mert kiki maga tudja körülményeit." ( Lévayhoz, 1854. ápr. 22. HIL II.29.)

AJOM13

Megjegyzések: