AJOM13

   

  Ki volna oly elvetemült, ki oly istentelen, a ki az égi testeket vizsgálva, meg nem hunyászkodnék, s arcát el nem rejtené a kudarcot vallott hivalkodás elől  

  Kétségbe esettek! ne nagyjatok erőt venni magatokon, ne engedjétek magatokat oda bánataitoknak, ne csüggedjetek el, még a legvegső csapás alatt sem  

  Tudjuk azt mindnyájan, hogy a csillagos égnek visgálása már magába is mily ihlett-séggel tölti be keblünket, de mellé mégha azt is gondolóra veszük, hogy ezek mindannyi világok, melyek bölcs végzetek szerént, egymás körül kerengvén folytonosan megtartják kiszabott rendjöket, s össze nem zavarodnak; előttünk fog állni ez isten egész nagyságában. Valyon azok a régi pogányok a kiknek nem jutott az a szerencse, mint nekünk, hogy az isten nagyságáról, felvilágosodott személyektől kaphattak volna tanitást, nem hitték isten nagyságát?! nem tisztelték az istent, - csak ugy mint mi - csakhogy elvont fogalmakban?!  

  Kaszap Zsigmond  

  Az emberi társaságban számtalanon vannak olyanok, kik tehetetlenségük ellenére is vágynak a többi emberek közzül kitűnni, s hiressé tenni magokat a világ előtt. S ha netalán tán őket ebbéli szándékjukban a szegénység gátolni akarná, azon rögtön tudnak segiteni, még pedig ha jó úttal moddal nem lehet, nem átalják ők erre a legalacsonyabbsa legfertelmesebb kőrülményeket is felhasználni  

  De lépjünk ezen jelenet után egy szegényes egy valodi nyomorúságot jelképező hajlékocskába, tekincsük meg ennek két elöregedett lakóját, a kik oly gondnélküli derült arcal ülnek nagyon régi tulipánnal cifrázott ládáikon; a másika pedig iskolából éppen most érkezett kis gyermekét hintázva térdein ily nemű kérdésekkel halmozza el, hát mit tanultál ma? tudsz-e már olvasni s. t. b. kis fijam  

  Az ilyen emberek mindég nyugodtak, semmi rosz cselekedet nem nyomja lelküket, s ha valami cselekedetük volna is olyan a mely lelküket nyugtalanitaná, azért mingyárt penitenciát tartanak, hogy a minden percben megjelenhetó halál őket készületlen ne találja.  

  Jelenjünk meg most már egy ily éltében erényekkel diszeskedő haldokló ágya mellett is, s hasonlítsuk öszve a fentebb említett haldoklóval, megfogjuk látni hogy ez mily nyugodtt mily megadólag mosojogva veti magát a halál karjai közzé, míg ama átkokkal és Isten káromlásokkal hagyja el a világot.  

  Kaszap Zsigmond  

  Ha forgatjuk a történelem lapjait, s megnézzük vagyis megolvassuk az azokra feljegyzett külömbbféle eseményeket, mindenikből az fog kiviláglani, hogy a megkivántatott kellékekkel ellátott tervek is, - ha nem lelkesedésen alapulnak, füstbe mennek, s csak nagyobb szerencsétlenségbe sodorják a tervezőt.  

  Midőn Xerxes - elbizván magát hatalma s ereje érzetében - a görögöknek hadat izent, nem hiányzottak tervénél a hadviseléshez megkivántatott emberek, nem a hadi kőltséghez szükséges pénz, s a katonák eltartására való eleség, mert a birodalban való emberek testével szabadon rendelkezhetett, a hadi kőltségekre szükséges pénzt alattvalóitól ki zsarolhatta, s a katonák eltartására való eleséget Görögországba nyomulása alkalmával a kőzbe eső tartományoktol erőszakkal is megszerezhette, de nem a lelkesedést . (Azt mondja a példabeszéd is, „hogy a mely kutyát bottal kell hajtani a nyul után soha sem eszünk annak fogásábol")  

  Vagy teszem, midőn egy leigázott nép - leakarván rázni nyakárol zsarnokának jármát - felkelést rendez  

  Kevesen voltak a görögök, midőn a Thermopiléi főldszorosnál, a szabadságukat elrablással fenyegető tulnyomó persa sereggel összeütkőztek - mert egy emberre husz ellen is jutott - de még sem ijedtek meg  

  Lelkesedés inditcson tehát benünket minden nagyobb vállalat elkezdésénél, mert csak úgy reménylhetünk jó sikert annak tovább folytatásá s bevégzésére.  

  Kaszap Zsigmond  

  Minden tüneménynek, mi a természetben történik, - bár mily rendkivülinek tűnjék is az fel ; meg van saját egyszerű oka, mely szerint bebizonyithatjuk, s megczáfolhatjuk a minden egyes tüneményben babonát sejtő nép hiedelmét.  

   

  Midőn már a nép annyira ment volna, hogy a nagyon természetes úton csodát tevő papokat, már nem csak félte s tisztelte, hanem mint a természetet kényök kedvök szerint igazgató lényeket, istenként imádta, a papok még borzasztóbb felvilágositásokat adtak minden tünemény felől, csakhogy a népet mely őket árnitásukért királyi módon tartotta, folyvást elaltathassák, nehogy álmából felébredve, megismerje e csalásukat, s őket a boldogság polcáról, a boldogtalanság tengerébe taszitsa.  

  Ha valamelyik ősünk sirjából feltámadnaA telegráfról ! hű arra még szavakat sem tudna találni, arra egyenesen azt mondaná, hogy ilyent még az ördögök közül sem mindenik tudna kigondolni . s t?! ki az első kisértette meg a villany légbőli lehozatalát; mint a világ elveszésének hirdetőjét, rettegve kérdezné meg: „ha valyon miféle csapásokkal ostorozza még az Ura bűnös emberi nemzetet, mig a már nem sokára bekövetkező itéllet nap eljönne? 1 Pedig lám, sem a telegráf nem ördögi mű! se nem volt Próféta hogy az említett előítéletet megérdemlette volna  

  De ki győzne minden egyes természeti előhaladást egyenként előszámlálni, arról egész könyveket irhatnánk s még maradna el belőlök, elég az hozzá, hogy a természeti dolgok roppant haladása az ujabb időkben odajutott, miszerint önkénytelenűl azon gondolat ötlik eszünkbe, hogy talán már elérte az emberi kutatás ne tovább-ját.  

  Kaszap Zsigmond-é 1860 apr:26.