Aranysárkány fejléc kép
 
KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV  
  Alulirtak Fő Hadnagy Ns Balog Mihály ur által a Ns Özv. Fónyad Gáspárné asszony kérésére kiküldetvén E. Gyarakra a végett, hogy a nevezett asszony részére ottan némelly tanuvallomásokat vennénk ki, s e célból mai napon az Oláh István gyaraki házához kimenvén következő tanuvallást vettünk ki.  
  Kérdö pontok  
  1. lsmerri-e a Tanu szalontai Ns Darvasi Ambrust és fiait?  
  2. Hallott-e a tanu ezektől valami fenyegető szavakat a kérdeztető irányában azon harmad dézma behordását illetöleg, melly a Fónyad Gáspárnál régota zálogban volt, mostanság azonban kiváltott e. gyaraki birtokrészen termett?  
  3. Tud-e tanut nevezni és kit e dologban?  
  Első Tanu Oláh Istvánné Gara Erzsébet E. gyaraki lakos jó lélekkel vallja az 1-őre Jolismerem mindeniket. 2-dikra. Bor vétel végett megfordulván a mult napokban Darvasi Ambrus uram házánál, menet közben, mig férjem a szekérnél volt, beszélgettem a Darvasi Ambrus uram fiával
Sándor
Darvasi Sándor
ral s felhozodván a Ns Fónyad Gáspárné asszonyommal való baja, ezt illetőleg azt mondotta előttem Darvasi Sándor uram: „nekünk szabadságot adott rá szolgabiro Fónyad László ur, hogy akárki akarja behordani a harmadrész dézmát vágjuk le az ökrét, mert az minket illet." Ezt én elhallgattam; s kijövén Gyarakra, későbben Ns Fónyad Gáspárné asszonyom minket fogadván meg a dézma vontatók bevontatására, a fiamtól, midőn ezen munkából haza jött hallottam hogy midőn már kilenc vontatót már bevontatott a dézmából, odaérkezvén Ns Darvasi Ambrus uramnak két fiai azt mondották: szerencséje a fiamnak, hogy most épen vontatásban nem találták, vagy hogy még hozzá nem nyult másik vontatáshoz, mert most menne az ökör a város felé. 3-dikra ez utóbbi körülményre nézve a fiam jó tanú lehet. Ki hogy előttünk ekép nyilatkozott légyen, hitelesen bizonyitjuk.  
  Szalontán Augustus 16-án 1846.  
  mint kiküldöttek  
  jegyző  
 
n
Jegyzet Noha az A.-család nemesség iránti keresletét a bécsi udvari kamara soha sem ismerte el, a szalontai hajdú-utódok maguk közül valónak tudták Aranyékat. Az itteni nemesek elsőfokú bírósági szervének, a hadnagyi széknek is
A.
Arany János
a jegyzője. Ez és a későbbi hadnagyi széki dokumentumok azt bizonyítják, hogy ebben az időben nem ragadtatják a szalontai nemesek olyan nagyfokú túlzásokra magukat a köznéppel szemben, mint pl. a harmincas években. Sajátos szervezetüknek elsősorban az a szerepe, hogy kisebb peres ügyeikben a maguk által választott főhadnagy és szék-vezetőség ítéljen, és ne tartozzanak a városi tanács hatáskörébe, s ezzel is megkülönböztessék magukat a nem-nemes lakosoktól. Azonban éppen a jegyző
A.
Arany János
személyén keresztül a két szervezet közötti szakadék némileg áthidalódik. A jelen ügyben alperesként szereplő „Ns. Darvasi Ambrus" ismert alakja lehetett az
A.
Arany János
korabeli Nagyszalontának. Nevével több ízben találkozunk elsősorban peres aktákon. Egykor asztalos volt, majd vagyonos gazda lett. 1837-ben a nép közakarattal őt választotta meg főbírónak, meg se várva az uradalmi jelölest. Az eset kapcsán az uradalom pert indít, és súlyos ítéletet hoz 63 szalontai ellen (
Rozvány
Rozvány György
i. m. III. köt. 185-95. l.).
A.
Arany János
és családja is közelebbi kapcsolatba került Darvasi Ambrussal. Az 1849-es év második felében - a jegyzői hivatalból és lakból kitudva - a költő
Darvasi
Darvasi Ambrus
házában vesz ki hónapos-szobát (
Voinovich
Voinovich Géza
I. köt. 251 -52. 1.). A tulajdonos nem tagadta meg magát és közszájon forgó zsugoriságát
A.
Arany János
-nyal szemben sem (
Gyöngyösy
Gyöngyössy László
: i. m. 171. 1.) Bizonyára ez is sürgette
A.
Arany János
-t, hogy saját házat szerezzen.
[szerkesztői feloldás]
Fónyad László helybeli hajdú-nemes családból származik. Jogot végzett.
A.
Arany János
idejében hosszú időn át Szalonta szolgabírája. A család tagjai egyaránt használták a Fónyad és a Fónagy nevet. Nemesi levelükön az előbbi áll, a nép azonban a második változatot találta értelmesebbnek, s azon emlegette őket.
A szövegben szerepló Erdőgyarak - Szalontától D-re fekvő falu; kocsiúton kb. 17 km.
 
 

Megjegyzések:

H. Fekete
H.Fekete Péter
gyűjt.
[szerkesztői feloldás]
AJEM - III. 173