NAGY TISZTELETŰ CONSISTORIUM! E SZENT EKKLÉSIA ÉRDEMES BELSŐ ÉS KÜLSŐ
ELŐLJÁRÓI!
Alúlírt, bátorkodom alázatosan nyilvánítani, miképpen a Nagy Tiszteletű Consistoriumnak,
azon atyailag, s érdemen kivül rólam kegyesen gondoskodó ajánlatát, miszerint engem
fizetésemet megpótolva, hivatalomban továbbra is megmarasztani méltóztatott, el nem
fogadhatom. - Nem hálátlanság, nem makacsság, vagy büszke magamban bizakodás e tettemnek
rúgója, mert mindig hálálva fogom én azt érzeni, mit tett velem, érdemtelennel ezen
szent Ekklésia, s ha ezentúl is, más sorsban, más hivatalban valaha némi megelégedést
érezek, nem felejtem el soha azon első léptemet. mely engem arra vezetett, tisztelettel
és köszönettel fogok emlékezni ezen szent Ekklésiáról. - De ha egy embernek sem lehet
eltiltani, hogy érzése és meggyőződése szerint ne cselekedjék, azon esetben, ha
tudniillik ezen meggyőződés sem Isteni, sem emberi törvényekkel nem ellenkezik
alázatosan esedezem, ne vegye megsértésűl a Nagy Tiszteletű Consistorium, ha én is ezen
meggyőződésemet követtem. Okaim, melyek ezen szíves ajánlatot elfogadni tiltanak,
röviden ide mennek ki:
1-ször. A tanítói hivatal oly terhes foglalatosság, mely egy lelkiismeretes tanítótól az
egész napot, s mindennapokat egymás után annyira el fog, hogy épen semmi gazdálkodást
nem vihet. - Lelkiismeretes tanítónak annyi gondot ad az oskola. hogy lehetetlen, hogy a
gazdálkodás gondjai azokkal összeférhessenek.
2-szor. Gazdálkodás nélkül, mint házas ember, ki nem jöhetek, nőtlenül maradva pedig még
mindig csak ott lészek, a hol most vagyok, célomtol szintúgy távol. - De a mi legfőbb, s
épen főok:
3-szor. Nem érzek magamban erőt arra, hogy egy ilyen terhes pályán halálomig
megmaradhassak, hogy ezt mindenkor egyforma kedvvel és szorgalommal folytathassam. - És
így, ezen utolsó pontot tekintve a mi véleményem szerint fő is tartozik lenni mindenki
előtt - nem lemondásomat, hanem megmaradásomat lehetne háládatlanságra és
tiszteletlenségre magyarázni, minthogy maradásom esetében megcsalnám a Nagy Tiszteletű
Consistorium bizodalmát, olyasmit vállalván magamra, minek lelkiismeretesen megfelelni
soha képes nem lennék. - Még egy-két esztendeig ugyan, mint nőtlen, kedvvel és erővel
tudnám folytatni hivatalomat, de akkor csak célomat távolítanám; mert ha örökösen
maradni magamat erősnek nem érezném, elébb-utóbb azon lépést kell tennem, melyet most
tenni akarok.
Mely alázatos lemondásomat, azon, véleményem szerint nem igazságtalan bizalmammal
rekesztem be, hogy ne magyarázza tiszteletlenségnek ezen tettemet a Nagy Tiszteletű
Consistorium, s ne változtassa, azon engem oly édes érzettel jutalmazott bizodalmát,
irántami hidegséggé, idegenséggé, vagy épen megvetéssé. - Saját keble érzi az embernek,
mit tehet mit nem? S ha valaki, ezen meggyőződés szerint cselekszik, nem teszen
igazságtalanúl. - Én egyébiránt magamat ezentúl is a Nagy Tiszteletű Consistoriumnak
kegyes indulatjába és jó emlékezetébe ajánlva, vagyok