SZERZŐDÉS
Melly egy részről Szalonta városa, mint bérbeadó, más részről Ns
Kis János mint haszonbérlő között, a város
cserép égető szinje iránt a következő pontok és feltételek alatt köttetett.
1. Átadja a város saját cserépégető szinjét Ns Kis János uramnak haszonbérbe, a jelen
darab évet, a haszonbér fizetésre nézve egésznek számítva, mostantól fogva
1850-dik év utolsó napjáig s igy
1848 első napjától számitva a
három évet, a jelen darab évére pedig
különösen kivánván az egy évi haszonbért.
2. Tartozik a haszonbérlő évenkint kilencven = 90 forintot és 1 krt ezüst pénzben, a
város pénztárába lefizetni.
3. Köteles a bérlő a meglevő szin mellé még egy szint, abba polcozatot és 8 ezer
cserépformát készíttetni, a leégett lakoházat teljesen helyreállitani, mindezen
javitásokat a város a szerződési idő elteltével elfogadni, s igazi árukat megtéritni
tartozván.
5. A helybeli ekklésia és város részére megkivántató cserepeket szabott áron, minden
mások mellőzésével köteles kiszolgáltatni.
6. Helybeli lakosoknak a cserepet 15, a téglát 12 vfton felül adni ezer számra, a görbe
cserepet pedig darabját 6 vkron felül adni nem szabad.
7. A helybelinek az idegenek felett elannyira köteles elsőbbséget adni, hogy mindaddig,
míg helybeliek jelentkeznek más város vagy helységbelinek cserepet vagy téglát adni
egyátalában nem szabad, s minden esetben a mikor e pontot áthágni merészlené, szóper
utján rajta beveendő husz ezüst forint birságot köteles letenni. Ha azonban a lakosok
közül senki sem jelentkeznék, vagy ha igen is, előpénzzel le nem foglalná a cserepet
vagy téglát, akkor szabadsága lesz idegennek is, úgy a hogy tudja, eladni. Melly
szerződés állandová tételére kiadtuk két egyenlő példányban mind két fél által aláirt
jelen kölcsönös szerződési levelünket.
n
Jegyzet
Szalontán az első cserépégető-színt 1839-ben állíttatta fel a város; azonhau a helybeli
lakosság nemigen használta készítményeit. A nagy tűz során jelentéktelen kár
érte. Szalonta elöljárósága az 1847-es tüzet követő városrendezés keretében
jelentős szerepet szánt a vállalatnak. Ezt bizonyítják a szerződésen kívül azok
a különböző intézkedések, amelyekkel a téglafalú, cseréppel fedett házak
építését szorgalmazta. Így például csak azok kaptak az 5 000 ezüst forintos
állami kölcsönből, akik „kötelezték magukat házukat cserépfedélre építeni"
(
Rozvány
i. m.
III. köt. 67. 1.). A szerződő Kis János feltételezhetően azonos a törvénybíróval.
Rozvány György