JEGYZŐKÖNYV
Az 1847-dik év jun. 14-én tartatott
tanácsülésben jelenlévén Ns Kis János,
törvénybiró, Madas János ns Tolnay István
Megyeri János, ns Kenéz Péter
Bonczos Mihály, ns Balog Márton, Fóris István
esküttek.
Szél Péter előmutatván az ./. alatti becsli levelet, annak nyomán l 1/2 vékára becsült
árpabeli kárát, Torma Istvánnén és Kovács Istvánnén, mint tolvajokon, s ezek férjein, mint
orgazdákon megvétetni kéri.
Torma Istvánné és Kovács Istvánné nem ismerik ugyan el, hogy minden kárt ők tettek volna, de nem
tagadják, hogy szedtek az árpa fejekből, őrettek is egy fukával, pogácsát is sütöttek
belőle, s azt férjeikkel együtt megették; árpát is talált náluk a káros.
A vádlott nők, mint tolvajok s férjeik mint orgazdák a mezei rendőrségi törvény
értelmében, a másfél vékára becsiilt árpának kétszeres megtéritéseül 13 ft 30 krban, a
becsüs birák fuvara és napidíja fejében 3 ft öszvesen 16 ft 30 krban, egyik a másikért
jót állva, elmarasztatnak, s ez összeg bevételére Bonczos Mihály eskütt és társa kiküldetik; a két nő ezen kivűl, mint valóságos
tolvajok, 24 órai árestommal fenyíttetvén meg. -
n
Jegyzet A tűzvész után - már a nagy ínség miatt is - erősen elszaporodtak a tolvajlások.
Hogy ezeknek elejét vegyék, a városi tanács két eszköz höz folyamodott: élelem- és
pénzsegélyben részesítette a rászorulókat s fokozott szigorral büntette a vétségek
elkövetőit. Ez utóbbinak bizonyítéka a szóban forgó ítélet is.