Az 1846/7-dik katonai év lefolytával,
mint másutt, városunkban is elkövetkezvén a biróválasztás ideje s a szokott urodalmi
candidatio megérkezvén, ez a közönség előtt mult october 31-dikén, mint a választásra kitűzött napon felolvastatott.
Ambár a közönség, mindjárt a felolvasáskor, aggodalommal vette észre, hogy a kijelölés
nem az eddigi gyakorlat szerint, hanem a városi közönség jogsérelmével történt, jelesül
a mult évi főbiró az eddigi gyakorlat ellenére, belőle kihagyatott és sem ő, sem a
lelépett tanácsbol valaki, biróságra ki nem jelöltetett, ellenben nagy részben ollyanok
tétettek be, kik vagy népszerűtlenségek, vagy más okok miatt a biróságra választhatók
nem voltak: mindazáltal, csupán azért hogy a város jelen terhes körülményei közt biró
nélkül lenni ne kényteleníttessék, megelégedett akkor vele, hogy a kijelelés irányában
csupán óvástétellel igyekezzék fenntartani gyakorlat-szentesített jogait, s mivel a
kijelöltek között még is talált egyet, kiben bizodalmát helyhezteté, a választásba
belébocsátkozott. E szerint igen nagy többséggel Szabó Mihályt választván el főbírói hivatalra, ámbár ezzel, távolléte miatt
az esküt le nem tétethette, élni kivánván jogával, miszerint a törvénybiró és esküttek
választása egyenesen a népet illeti, mind a törvénybirót, mind az eskütteket
megválasztotta, s az elsővel hivatali hitét le is tétette. Azonban az elválasztott
főbiró negyed nap mulva haza érkezvén kijelentette, hogy miután a törvénybiró és
tanácsosok választása az ő befolyása nélkül történt, ő csak azon esetben vállalja fel a
biróságot, ha a már beesketett törvénybíró helyett más, mégpedig ő általa egyenesen
megnevezett egyén választatik el s ruháztatik fel a törvénybirói hivatallal, s a
megválasztott esküttekre nézve is nekie valamelly változtatás engedtetik. Melly
feltételt a közönség, hacsak előbbi választásával következetlen nem akar lenni, el nem
fogadhatván s el nem fogadván, miután az elválasztott főbíró tovább is e feltételhez
ragaszkodik, ezt lelépésének tekinti s e szerint a város bíró nélküli helyzetben
van.
Következnék tehát most az uj választás, de tekintve a már, Szabó Mihály neve kihagyásával, megcsonkult s különben is népszerűtlen
egyénekből álló kijelölést, ez éppen nem alkalmas arra, hogy belőle az uj választás
megtörténhessék. Különös sérelemül veszi a közönség hogy az uradalom épen saját
szabadosát Ns Ladányi Istvánt is kijelölte, holott
hasonlótul már megyei végzés által is el van tiltva. És így, midőn a gyakorlatnál fogva
/:mit az 1832/6-illető törvénycikk sem változtat meg :/ három nemes és három nem nemes
egyén közül kellene a választásnak történnie, Ladányi István és Szabó Mihály kihagyása
után, már csak két nemes és két nem nemes személy van s igy az uj választás nem hat,
hanem csak négy egyénre kénytelen szorítkozni, még pedig nagy részben ollyanokra kik
iránt semmi hajlandóságot a közönség nem érez.
Illy kellemetlen helyzetünkbe kénytelenek vagyunk alázatos esedezéssel járulni Tekintetes
Másod Alispán ur eleibe, hogy magas tiszti állásánál és tekintélyénél fogva az uradalmi
t. tisztséget odabimi, illetőleg utasítni méltoztassék, miszerint az eddigi gyakorlatot
mindenekben szemei előtt tartva, a birói kijelölést Ladányi István mint szabados és Szabó Mihály, mint bíróságot nem vállaló egyén kihagyásával a közönség
bizodalmát bíró személyekből (kiket az általunk beküldött ugynevezett propositioból
kiszemelhet) hova hamarább egészítse ki, hogy városunk igen nagy kárára, tovább bíró
nélkül lenni ne kényteleníttessünk.
Kik legmélyebb tisztelettel maradtunk.
Szalontá
n, november 7-én
1847 tartatott közönséges gyülésünkben.
Nagyszalonta
Arany János
Arany János
n
Jegyzet Az itteni biróválasztással kapcsolatban tudnunk kell a következőket: A főbirók megbízatása
egy évre szólt, a közigazgatási vagy katonai évet értve ezen, amely nov. 1-től okt.
31-ig tartott. Ha tevékenységükkel megnyerték a köznép, válamint a felettes
hatóságok bizalmát, még három ízben újraválaszthatták őket.
Szalonta
közigazgatását az 1768-ban kötött úrbéri egyezség szabályozta. Ennek
értelmében a helyi elöljáróság a lakosság polgári ügyeiben elsőbíróságot gyakorolt,
azonban minden jelentősebb végzésüket, határozatukat az uradalom jogi intézőjével
kellett jóváhagyatniok. ősidőktől szokás volt Nagyszalonta
Szalontá
n, hogy 12 embert jelölt a közgyűlés a főbiróságra:
hármat-hármat a tanácsbeli nemesek és nem-nemesek, és ugyancsak hánnathám1at a külső
nemes és nem-nemes lakosság közül. Az első csoportbéli hat személy között kellett
lennie a lelépő főbírónak is, hogy újraválasztásával vagy cppen mellőzésével
kifejezhesse a nép az iránta való bizalmát vagy rosszallását.A 12 jelölt nevét a
derecskei uradalmi tisztséghez terjesztették fel. Itt ezek közül három, később
hat személyt választottak, s az eredményt zárt borítékban küldték víssza
Nagyszalonta
Szalontá
ra.
A
meghatározott napon a jegyző a választásra jogosultak előtt feltörte a pecsétet,
felolvasta jelöltek nevét, és ha az előző főbíró is közöttük volt, megkezdték a
választást (
Móczár: i. m. 84-85.
1.).
Az 1847-esbíróválasztás eseményei az okt. 24-én tartott közgyűléssel kezdődnek. Itt Kenyeres János főbíró felhívta a jelenlévők
figyelmét, hogy elérkezett az idő az új bíró kandidációjának megtételére. Egyben
kéri, hogy tekintettel lévén már egy ízben történt újraválasztására, valamint
arra a személyes kívánságára, hogy tovább nem szándékszik hivatalban maradni -
nevét a jelöltek között ne is emlitsék. Kérésének a közgyűlés nem tesz eleget,
sőt nevét az első helyen terjeszti be az urasághoz. Ezt azzal indokolják, hogy
munkájával magát erre érdemessé tette, másrészt pedig a jogos gyakorlattó1 sem
akarnak elállni.
A bíróválasztás okt. 31-re volt kitűzve. A Nagyszalonta
Derecské
ről érkezett borítékot felbontva a szavazók arról
győződtek meg, hogy az uradalom megsértette a szokásjogot és a jelöltek sorából
teljesen mellőzte Derecske
Kenyeres
főbírót és a többi tisztviselőt. Ebben az időben már nem három, hanem hat nevet
küldött le az uradalom.
Az üggyel és a városon esett jogsérelemmel nov. 7-én ismét foglalkozik a
gyűlés. Erélyesen és határozottan szembeszáll az uradalom tiszttartójának,
Vadász Pálnak szokatlan eljárásával,
és a város jogos gyakorlatán esett sérelem ·és jogcsorbítás orvoslását kéri.
Amint a Vkgy említi, az uradalmi önkény ellen már a megyénél is óvás tétetett.
Ez a szóban forgó szöveg.
Azon a gyűlésen hozott végzés még egy további
intézkedést helyez kilátásba: „a közelgő December 13-án tartandó megyei T. közgyűlésre tétessen
folyamodás és óvakodás az Uradalmi T. Tisztség törvénybe ütköző tette iránt,
kiemelvén a folyamodásban, hogy már ily esemény adván magát elő akkor is
sérelmét látta abba a közönség és óvást tett a T. Ns Megyénél és azt meg is
nyerte." (Vkgy az Arany múzeumban, Borbély Pálfőjegyző írása.)
Az F.:43 hátlapján lévő,
nov. 9-én kelt alispáni
végzés méltányosnak találja a város kérését, azonban ennek ellenére sem lépnek
közbe a törvényesség és a szokásjog fenntartása érdekében. Sántha György alispán oda utasítja Kenyeres János
Szalontá
t, hogy az „ újabb kijelölés és birói
választás megtartása iránt járuljon a Derecskei Uradalom tettes
Tisztségéhez".
Nem ismerjük az események további alakulását, sem a megyei
közgyűlés döntését. Annyit tudunk csupán, hogy e törvénysértés miatt a város
perbe fogta az uradalmat, a főbírói székben pedig megmaradt az okt. 31-én megválasztott
Szabó Mihály főbíró.
Szabó Mihály, gazdálkodó, nem volt nemesi
szánnazású, korábban és mostani hivatalával párhuzamosan is a ref. egyh.
kurátora, gondnoka volt.
Nagyszalonta