JEGYZŐKÖNYV Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ52 /o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ52 Románia Nagyszalonta Vkgy - hat teljes lapon Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó jegyzőkönyv Kiadatlan. Teljes. Nagyszalonta Arany JánosKOHA_AUTH:96679 JEGYZŐKÖNYV Az 1848-dik évi februar 13-án tartatott Közgyülésen, jelen lévén: a tanács részéről: Szabó Mihály főbíró, Ns Bajó László törvénybíró, Ns Erdélyi Sándor , Tenkei Mihály Ns Tolnai István , Szőllősi Sándor , Bonczos Mihály Ns Kenyeres János , Megyeri János , Madas János Ns Kenéz Péter esküttek; külsők közül: itt nyolcvanhat név felsorolása következik, amit igy fejez be AranyKOHA_AUTH:96679 : „és még sokan, kiket a nagy sürűség miatt feljegyezni nem lehetett." (38.) Főbiró Szabó Mihály ur, mint elnök, a közgyülést megnyitván előterjeszti, a város közdolgai intézésére a közönség által megbízott állandó választmány folyó évi januar 6-án és folytatolag 17-én tartott összeüléseiben, a mult 1846/7-dik évi birói számadást vizsgálat alá vévén, arra észrevételeit, és nehézségeit 12 pontban maga is megtette ugyan, de mivel maga ezen nagy választmány az egyes számadási pontok részletes boncolásában kellőleg el nem járhatott, annak végrehajtására kebeléből egy kisebb küldöttséget nevezett ki, melly küldöttség a számadásokat részletes vizsgálat és taglalás alá vetvén, ámbár munkálatát még végképen be nem fejezte, az eddigi munkálat eredményét megvizsgálás és jováhagyás végett előterjeszteni kívánja. Ezután a jegyző felolvasá először a nagy állandó választmány által 12 pontban szerkesztett, azután pedig a küldöttség által 31. pontban tett számadási észrevételeket és nehézségeket, melly utóbbi munkálatot, és a mennyiben az első is ebben foglaltatik, a nagyobb választmány munkálatát is a közgyülés, egyhangu felkiáltás utján elfogadván, s magáévá tévén, ezen értelemben végeztetett. A küldöttség munkálatából tisztán megértette jelen közönség, hogy a mult évi birói számadásban összesen 10,377 vforint II. kr foglaltatik ollyan, a mi a közönség tudta, jóváhagyása nélkül, sőt akarata ellen, a városnak illy megnyomorodott állapotjában, rendeltetésén kívüli helyekre fordíttatott: annál fogva a küldöttségnek helybenhagyott vélekedése értelmében, az ott megírt pontok szerint ki tetsző teherben, az illető főbíró, mint utalványozó, és a pénztárnok ezennel elmarasztatnak; tőlök a terhökül tett összegeknek minél előbbi bevétele az elöljáróságnak kötelességeül tétetvén. Ezenkívül, minthogy a nehézségek 17-dik pontja alatt világosságra derül az, mi.kép a múlt évi pénztárnok, ki egyszersmind szék gazda lévén, fizetéseül a város szénájából 6 szekérrel járult volna, mint egyuttal törvénybiró, Fóris István gyüjtető s szénahordató esküttnek meghagyta, hogy a város kóróséri kaszálója napkeleti zugjában számára 9 boglyát hagyjon meg, hogy pedig azt el is vitette, öt esküttembernek azon előadásából, miszerint a Megyeri János cserei kertjébe behordott szénát nyomult állapotban is 8 szekérre becsülték, megtetszik, azonfelül, hogy a 3. szekér széna árát 60 ftban, a nehézségek illető pontja értelmében megtérítni köteles; ezen aljas tette jegyzőkönyvbe igtattatván, meghatároztatik, hogy mint megbélyegzett ember, soha többé városi közhivatalt ne viselhessen. Végre, az állandó választmány által tett nehézségek 4.-dik pontja szerint t. Szász József főmérnök urnak megíratni rendeltetik, hogy mivel a közönség, midőn a határ méretését elhatározta, sem az elöljáróságot, sem akármi néven nevezendő küldöttséget arra, hogy a mérés iránti szerződést, mielőtt annak planumát a közönségnek bemutatná, megkösse és érvényesítse, meg nem hatalmazta, sőt, az e részben netalán létezhető, különben is hitelesítetlen jegyző könyvet magáénak sem ismeri, tagadván a közönség, hogy akár az előljárók, akár más egyének, az ő ellenére olly hallatlanúl terhes szerződésre léphessenek, a között szerződményt, mint egyesek factumát, magára nézve, ugy múltra, mint jövőre érvénytelennek, kötelező erővel nem bírónak nyilvánítja; annál inkább, mert mihelyt a város népe a mérési előkészületeket észrevette, s a megkötött szerződmény terhes voltát - melly közgyülésre soha be nem mutattatott - hirből meghallotta, azonnal csapatonként tódult a városházához ellenmondását nyilvánítandó; melly tiltakozás folytán a mérés meg is szünt. Ezen mérési szerződés tehát a közönségre nézve semmisnek nyilvánittatván, a multévi főbiró által t. főmérnök urnak előre adott 5000 vft csak azon esetben nem követeltetik vissza, ha azt t. főmérnök ur, mint a kivel a templom építés iránt is szerződés keletkezett, ezen szerződésre szállításkép elfogadja, s feljegyzi ellenkező esetben oda utasítja tisztelt főmérnök urat, hogy a kikkel szerződött, azokkal végezzen. Egyébiránt hajlandó a közönség arra, hogy főmérnök urral, ha különben sem érvényes szerződésétöl eláll, a mérés iránt, olcsóbb áron és könynyebb feltételek mellett szerződésre lépjen, olly módon t. i. hogy részletes térkép nélkül, csupán földkönyvileg mutattassék ki az egyes lakosok birtoka; melly alku megtételére az elöljáróságot ollyformán bizza meg, hogy mielőtt a szerződés aláiratnék, annak pontjai jóváhagyás végett, minél számosabb tagokból álló közgyülés elébe terjesztessenek. (39.) Idősb ns. Balog János ur indítványt tesz, hogy jóllehet azon küldöttség, melly a város activ és passiv állapota tisztába derítésére kineveztetett, e beli munkálatát még be nem fejezte, célszerű lenne, ha jelen gyülésbe elsoroltatnának azon kötelezvényes adósságok, mellyek egyszermásszor a helybeli sz. ekklézsia és város nevére felvétettek hogy legalább ezekre nézve tudja magát a közönség tájékozni. Ezen felszólítás során a jegyző felolvasta n. t. Balog Péter ur kimutatását az eklézsia nevére felvett adósságokat illetőleg; melly szerint I. Még 1823-ban toronyzsindelyezés alkalmával a debreceni collegium pénztárábol kamat fizetés september hó. 1000 f 2. Néhány évvel ez előtt iskolaépitésre ugyanonnan kamat fizetés september hó. 5000 f 3. 1846-ban, iskolaépítés közben a superintendentia pénztárából kamat fizetés september. 5000 f 4. 1847. tavaszán a tractus pénztárából Kamatfizetés mártius hó. 412 f 30 x 5. 1847. ápr. 20. a takarékpénztárból 7500 6. 1847. jun. 8. ugyanonnan Kamatfizetés évnegyedenkint. 7500 7. 1847. aug. Péczeli urtól (összesen) Kamatfizetés Sz.György és Sz.Mihály napok. 12500 Mihez járulván a város nevére felvett kötelezvényes adósságok, u.m: I. Még 1833/4-ben a nváradi görög egyesült káptalan kezelése alatti u.n. Mecs alapítványból ökrök vételére vett Kamatfizetés Ápril, vége 856 f 2. 1844-ben a régi taksa és csapszék árenda be nem fizetéséből eredett adósság leszállítására a görög egyesült káptalantól Kamatfizetés april és october vége. 25000 f 3. 1847. Majus 12. a királyi kincstárból 4-es kamatra kölcsönözött sooopftból a lakosoknak kölcsön ki nem osztatott 5000 pft. - Kamatfizetés majus 12. 1250 4. 1847. Julius és Augustusban debreceni Özvegy Kollner Illyésné től 6000 68518 f 30 kötelezvényes adósságok összege váltócédulában, mihez adva még a t. megyétől kölcsönözött 256,000 téglának 10 ft-jával számított árát 2560 f. összes mennyiség 71.078 f. 30 ide nem számítva még a mult évről be nem szedett egész taksa tehert, a közadóbeli hátralevőséget, raktári tartozást, templom és iskola felépítésére ezentúl kivántató tetemes költséget, s egyéb még tisztára nem derült tartozásokat. Ezen adósságok elősorolása a jelenvoltakra leverő hatássa lévén, miután az adósságok felszedőit, a köz pénztár kezelőit érdeklőleg legélesebb kifakadásokban törtek volna ki a gyülés legtöbb tagjai if. ns Balog János inditványnyal állott fel, mellyben kifejté, hogy ha volt eset, midőn egyes ember panaszára királyi biztosság küldetett le, mennyivel hihetőbb, hogy midőn ennyi ezerből álló lakosság veszélye forog fenn, sem tagadtatnék meg ő felsége trónjánál az orvoslat. Célszerűnek látná tehát, ha mindazok, kik ez adosságok felhalmoztatását fájdalmas szivvel érezték, s az ellen folyamodásukat még a mult nyáron a tekintetes megye közgyülésére beadták, hol az mai napig is felolvasatlanul s tárgyalatlanúl van, e rendkivül felszaporodott adósságok felszedésének okait megvizsgálandó megyei küldöttségért oly módon folyamodnának, hogy ha az, rögtön és elég hatályossággal nem intézkednék, panaszukat egyenesen ő felsége trónjáig is felemeljék. Melly indítvány felkiáltások utján oda módosíttatván, hogy ne egyesek, hanem maga jelen közgyülés tegye meg az ez iránti lépéseket. Végeztetett. Meg levén ezen közgyülés győződve, hogy e roppant adósságnak illy nagy mértékbeni felhalmozódása sem mindég parancsoló kénytelenségből sem mindig közgyülési határozat folytán történt; erős okai lévén hinni, hogy ezen kölcsönözések eredetére térve, nem különben hová fordíttatásukat taglalva, nyomos, hatályos vizsgálat során sok visszaélés fogna világosságra jőni: nem akarván e sürgetős orvoslatot igénylő tárgyat a szokott számadási hosszadalmas vizsgálatok sorára halasztani, kötelességeül teszi a tanácsnak, hogy a megyei tekintetes közgyűlésre folyamodjék a közönség nevében, kérvén ezen adóssági állapot megvizsgálására végrehajtó erővel felruházott küldöttséget neveztetni ki, melly tekintetes küldöttség mind az adósságvétel okait, mind a felvett pénzek hovafordítását szigorúan latbavetvén, a városnak, a találtatandókhoz képest, rögtöni eljárás utján, elégtételt szolgáltasson. (40.) Elnöklő főbiró ur jelenti, hogy még a harangok árában is 2200 vfttal vagyunk adósok a harangöntőnek, ki ezért folyo évi Sz; György napig elvárakozik; ezen adósság a fent elősoroltak közt nem lévén, kér rá külön alapot neveztetni ki. Végzés. A közönség ezen adósságra nézve jónak látja a lakosok vallási kegyeletéhez folyamodni, annál fogva odaútasítja az elöljáróságot, próbálja meg azt önkénytes ajánlat utján szállítni le. Egyébiránt értésére esvén a közönségnek, hogy egy egyházi gyűlésben a harangok meghúzásáért a halottaktól az ekklézsia részére fizetés határoztatott: ezen határozat, mint az egyházi gyülés körét meghaladó, érvénytelennek nyilatkoztatik. (41.) Ugyancsak főbíró ur előadja, miszerint a fentebbi kimutatásból átláthatja az érdemes közönség hogy csupán a kötelezvényes adósságok meghaladják a 71,000 forintot, minek évi kamatja többre megy 4000 forintnál, ezt tehát már jelen évben fizetni kell; ezenkívül Péczeli József ur 12500 forint kölcsönét már felmondván, ezt is ki kell módolni; továbbá a templom építésre t. Szász József urnak többel tartozunk 13,000 forintnál, az iskolát építni kell, városházat is építni kellene, a tavalyi taksa, portio egészen fenn van, (kivévén a mi ez utóbbiból elengedtetett) az ideit is fizetni kell, vám költségére is kell kivetést tenni, mert a városnak alig van egyébünnen jövedelme, ha mindezek kivettetnek, a lakosság soha meg nem győzi. Kér tehát valamelly bizonyos fundust adatni fel a kamatokra, felmondott tőkére, templom és iskola építésre. Mire Id. Balog János azt indítványozza, hogy hogy a kettőzés A.KOHA_AUTH:96679 tévedése mivel ezen adósságokat ki.ki birtokaránylag viselni tartozik, nem tekintve arra hogy egyéb terhek is vannak, mivel ez is teher, még pedig legnagyobb teher: vettessék ki házra földre szőlőre, jószágra, szóval minden vagyonra birtokaránylag. Erre a különböző vélemények csak egymásközti beszédben s zavart lármában nyilatkozván Jegyző Arany JánosKOHA_AUTH:96679 előadta saját véleményét e dologban. Ő tudniillik azon szempontból indulva ki, hogy a hol az adósság illy bizonyos, az annak letörlesztésére, kamatja fizetésére szolgáló alap nem lehet olly bizonytalan, olly ingatag, mint a lakosokra való kivetés mellynek beszedése, köztudomás szerint, annyi nehézséggel, sőt visszaéléssel jár, ha már a közönség, régebben hozott határozatát, miszerint az Orosi közös puszta egyharmad része haszonbérbe adassék, most már elegendőnek nem tartja, nagyobb résznek, vagy az egésznek bérbeadásától pedig irtódzik: szóló javaslatot kíván tenni, melly szerint az orosi puszta kiadatnék ugyan, tudniillik. a bérbeadási kellő biztosítások megtétetnének, még sem adatnék ki a mennyiben a szalontai legelőt nem szűkítené meg annyira, mint az, idegennek bérbeadás által történnék. Javalata szerint bérbeadatnék a puszta szalontai 100 vagy több részvényes gazdáknak, kik kötelezvényileg állnának jót a haszonbéri összegért, melly pénztárt egy a tanácstól egészen külön álló választmány kezelne. Ez által eléretnék a cél, t. i. a haszonbér biztos bevehetése, míg más részről, köteles lévén a vállalkozók, illő bér mellett a többi lakosok marháit is befogadni a legelőre, nem szoríttatnék meg annyira a szalontai nyomás, mintha idegen árendásnak adatnék ki a puszta. Végzés. Ezen indítvány elvileg elfogatatván a kivitel részleteinek kidolgozására küldöttség neveztetik ki. Név szerint: ör. Ns Balog János , Id. Ns Bajó János , if. Ns Balog János , Ns Lovassy Mihály , Ns Pap József , Ns Balog György , Ns Kenéz János , Ns Nagy Sándor , Ns Szemes István , Ns Hajdú György , Ns Darvasi Ambrús , Ns Márkus Ferenc , Ns Jámbor Ferenc , Ns Szél Mihály , Madas Sándor , Ns Szakács Sándor , Ns Balog Mihály , Ns Bajó Sándor , Ns. Ladányi István , Ns H. Balog Mihály , Rozványi József , Tenkei István , Ör. Illyés János , S. Nagy Mihály s az egész tanács; munkálatokat a jövő vasárnap tartandó közgyűlésre bemutatandók. Ebbe a naplóba A.KOHA_AUTH:96679 mindeddig nem írt - kivéve a nagy tűz megörökítését az első lapokon. Életrajzírói szerint A.KOHA_AUTH:96679 nem szívesen vegyült a közgyülés lármájába, s így örömest belenyugodott abba, hogy ott Borbély Pál főjegyző vezesse a tollat. Maga inkább elvállalta a terhes munkát adó, de valamivel nyugodtabb bírói teendőket, valamint a tanácsülések jegyzőkönyvének vezetését ( Gyöngyösy LászlóKOHA_AUTH:111753 i. m. 165.1.; valamint Ercsey SándorKOHA_AUTH:107792 30. 1. és RozványKOHA_AUTH:123558 i.m. III. köt. 96-97. 1.). Ezen a napon mégis A.KOHA_AUTH:96679 végzi a gyűlés jegyzőjének a teendőit, sőt a vitatott kérdések helyes megoldásához tevékenyen hozzájárul. Rozvány GyörgyKOHA_AUTH:123558 szerint: „A.KOHA_AUTH:96679 ez időben mélyen fájlalta szülőföldjének szomorú sorsát, különösen azt, hogy tehetetlenül vergődik s mind mélyebben belebonyolódik az özön bajok hínárjába. Feltette magában, hogy kilép eddig tartózkodó állásából és megkísérli szülőföldjét az elnyeléssel fenyegető hínárból kimenteni." (I.m. III. köt. 98. 1.) Fontosságukra való tekintettel főszövegben közöljük az összes vitára bocsátott ügyeket. Ezek megértéséhez tudnunk kell a következőket: Szalonta-város pénzügyi helyzete a már ismertetett okok miatt - 1822-től kezdve állandóan romlott (lásd részletesebben a 10. sz. jegyzetben).A negyedszázad óta felgyülemlett és egyre súlyosbodó terhek, a város pénzügyeinek ziláltsága elviselhetetlenül nehezedtek Szalontá ra; vezetőire és lakóira egyaránt. Kenyeres főbíró és A.KOHA_AUTH:96679 jegyző 1847-ben már javasolta a közgyűlésnek: adják bérbe az orosi puszta harmadát, s ebből a pénzből rendre letörleszthetik a tartozásokat. Elgondolásuk kevés támogatóra talált, s igy azt nem is ültették át a gyakorlatba. (lásd Városi közgyűlés 1847. ápr. 24.). Több hasonló, a közösség érdekét szolgáló, de lemondást igénylő vagy némi terhet jelentő javaslat bukott meg a lakosság egyes csoportjainak ellenállásán. A Bihar megyei közgyűléseken dúló pártharcok a vidéken is erősen éreztették hatásukat, s ez megosztotta. a szavazati joggal rendelkező tehetősebb gazdák sorait. Néha csupán azért ellenezték egyik vagy másik intézkedést, mert az ellenpárt emberei mellette voltak. Így húzódott el 1848 elejéig Szalonta pénzügyi helyzetének rendezése, ami elől az akkori vezetőség: Szabó Mihály főbíró és a tanács tovább már ki nem térhetett. Jellemző azonban gondolkodásukra az a tény, hogy nem a valóságos és célravezető megoldás után kutattak, hanem az előző főbírók, pénztámokok és esküdtek között keresték a bűnbakot. Velök akarták kifizettetni a több tízezer forintra rúgó tartozást, aminek pedig nagy részét annak idején taksákra, középítkezésekre, a szükséget szenvedő lakosok segélyezésére fordították. Igaz, találhatunk példát a felelőtlen, oktalan költekezésre is, de a közgyűlési vitán a kettőt senki sem igyekezett egymástól elhatárolni. Szabó Mihály főbírónak sem elég tudása, leleményessége nem volt a válságból kivezető út megtalálására, sem erélye a hátralékos- es a folyó adók begyűjtésére. Bár az előző ősz közepes termést adott, a város még néhány hivatalnokát sem tudta idejében fizetni. A fentieken kívül az egyes jegyzőkönyvekhez még a következőket kell tudnunk: A 38. sz. ügyhöz: A tűzvész után, ápr. 24-én tartott első közgyűlésen felvetette Kenyeres főbíró azt a gondolatot, hogy válasszanak egy 60 tagból álló külső tanácsot, amolyan gazdasági bizottmányt, amely teljhatalommal ruháztatnék fel a sürgető bajok elintézésére. A javasló főbíró igy egy tevékeny, a közös cél érdekében egyesülő testületet akart maga mellett látni, háttérbe szorítva a pártokra szakadt, minden reformot megbuktató, népes közgyűléseket. Javaslatát a közgyűlés elfogadta, a választást megejtette. A tanács felállításához a főispán és a főszolgabíró is hozzájárult, de a földesúr jogi képviselője óvással élt. A sürgető szükség arra indította az új főbírót és a nov. 28-i közgyűlést, hogy a 60-as bizottság az uradalom engedélye nélkül is kezdje meg tevékenységét. A szövegben erről a közületről és a kebeléből választott kisebb küldöttség első tevékenységéről van szó. A felülvizsgáló bizottság 10 335 Ft-nyi összeg indokolatlan elköltéséről számolt be. A közgyűlés úgy határozott, hogy azt a pénzt Kenyeres főbíróval és Kis János pénztámokkal megfizetteti. Ez a kérdés több közgyűlésen felmerül még, azonban a nevezettek tisztázták a maguk helyzetét, és a fenti összeget nem kellett visszafizetniök. A nehezményezett kiadásban bennefoglaltatik a határfelmérésért Szász mérnöknek előlegül adott 5 000 Ft (lásd 34. sz. jegyzetet a teljes Szász-ügyre vonatkozóan), valamint a csapláriszámadásban borfogyasztás címen szerepló 335 Ft. Ez utóbbit később törölték a nem igazolt kiadások sorából, mivel Balog Mihály esküdt felvilágosította az érdekelteket, hogy ez a földesúri ellenőrzés megtévesztését szolgálja. A pénzből a hajdonikális-per újabb költségeit fedezték. A szénalopás vádja Kis János t, a hivatalával visszaélő előző pénztárost és törvénybirót terheli. Kórós-ér Szalontá tól nyugati irányban folyik. A mellette fekvő földek egy része erről kapta nevét. Csere - Szalonta délkeleti része, külvárosa. A 39. sz. ügyhöz: Iskolaépítés: a református templom mögötti, úgynevezett Nagyiskoláról van szó, amelyhez 1845-ben kezdtek. Szerződését lásd az 1846. máj. 29-i regesztában. Emeletes, nyolc tantermet és több kiegészítő helyiséget magába foglaló épület, amely 1912-ig a szalontai gimnáziumnak is otthont adott. A.KOHA_AUTH:96679 idejében ezt az iskolát a debreceni Református Kollégium partikulájaként tartották nyilván, s építésekor ezért kértek innen kölcsönt. Superintendentia - egyházi főhatóság, református püspökség. Traktus - református egyházkerület A 40. sz. ügyhöz: A nagy tűz alkalmával elolvadt vagy megrepedt harangok helyett három újat készíttetett a város Romek Henrik váradi mesterrel (lásd Móczár i.m. 109. 1.). A végzésben emlitett közadakozást sikerrel szervezték meg. Ugyanez a végzés illetéktelennek jelenti ki az egyházi gyűlést arra, hogy a temetési harangozásért pénzt szedjenek az ekklézsia számára. Ennek következő a magyarázata: „ 1848-ig Szalonta város, mint egészében protestáns vallású község, teljesen egy volt az egyházzal. Ennek egyházi és iskolai épületeit a város állitotta elő. A város volt az egyháznak patrónusa .. Az Egyház számadúsához alig tartozott egyébb a papbérnél, mely szinte gabonában fizettetett. A városi főbíró a lelkésszel együtt elnökölt az egyházi gyűléseken és itten a tanácskozásnak a jegyzőkönyveit mindig a városi jegyző vezette." ( RozványKOHA_AUTH:123558 i. m. III. köt. 109-110. 1. vesd össze F.: 3 jegyzetét). Így a városi közgyűlés fenntartotta magának a jogot, hogy a harangozás díjáról is határozzon. A 41.sz. ügyhöz: A.KOHA_AUTH:96679 javaslatához lásd e jegyzetek bevezetőjéből az Orosi ra vonatkozó részt, valamint e mostani jegyzet elején álló, összefoglaló útmutatást. A.KOHA_AUTH:96679 tapasztalatból tudta, hogy a szalontaiak rapszodikus adófizetése nem tekinthető megbízható alapnak a nagymértékű adósság kiegyenlitésére. Ezért elevenítette fel a maga és Kenyeres volt főbíró egyik korábbi elgondolását az orosi-puszta harmadának bérbeadásáról. Indítványát a közgyűlés elfogadta; kivitelezése több, következő gyűlésen vita tárgyát képezi, azonban mindezeknek ellenére sem valósították meg. Csak 1850-ben, a forradalom leverése után folyamodik ehhez a megoldáshoz az akkori főbíró. A febr. 13-i gyűlést részletesen tárgyalja monográfiájában Rozvány Gy.KOHA_AUTH:123558 i. m. III. köt. 96- 111.; ahol kihagyásokkal és pontatlanul a jegyzőkönyv szövegét is közli.