[szerkesztői feloldás]
JEGYZŐKÖNYV
Az 1848-dik évi februar 13-án
tartatott Közgyülésen, jelen lévén: a tanács részéről:
Szabó Mihály főbíró, Ns Bajó László törvénybíró, Ns Erdélyi Sándor, Tenkei Mihály Ns
Tolnai István, Szőllősi Sándor, Bonczos Mihály
Ns Kenyeres János, Megyeri János, Madas János Ns
Kenéz Péter esküttek; külsők
közül:
[szerkesztői feloldás]
itt nyolcvanhat név felsorolása következik, amit igy fejez be
Arany
: „és még sokan,
kiket a nagy sürűség miatt feljegyezni nem lehetett."itt nyolcvanhat név felsorolása következik, amit igy fejez beArany János
Főbiró Szabó Mihály ur, mint elnök, a közgyülést
megnyitván előterjeszti, a város közdolgai intézésére a közönség által megbízott állandó
választmány folyó évi januar 6-án és
folytatolag 17-én tartott
összeüléseiben, a mult 1846/7-dik évi birói számadást vizsgálat alá vévén, arra
észrevételeit, és nehézségeit 12 pontban maga is megtette ugyan, de mivel maga ezen nagy
választmány az egyes számadási pontok részletes boncolásában kellőleg el nem járhatott,
annak végrehajtására kebeléből egy kisebb küldöttséget nevezett ki, melly küldöttség a
számadásokat részletes vizsgálat és taglalás alá vetvén, ámbár munkálatát még végképen
be nem fejezte, az eddigi munkálat eredményét megvizsgálás és jováhagyás végett
előterjeszteni kívánja.
Ezután a jegyző felolvasá először a nagy állandó választmány által 12 pontban
szerkesztett, azután pedig a küldöttség által 31. pontban tett számadási észrevételeket
és nehézségeket, melly utóbbi munkálatot, és a mennyiben az első is ebben foglaltatik, a
nagyobb választmány munkálatát is a közgyülés, egyhangu felkiáltás utján elfogadván, s
magáévá tévén, ezen értelemben
A küldöttség munkálatából tisztán megértette jelen közönség, hogy a mult évi birói
számadásban összesen 10,377 vforint II. kr foglaltatik ollyan, a mi a közönség tudta,
jóváhagyása nélkül, sőt akarata ellen, a városnak illy megnyomorodott állapotjában,
rendeltetésén kívüli helyekre fordíttatott: annál fogva a küldöttségnek helybenhagyott
vélekedése értelmében, az ott megírt pontok szerint ki tetsző teherben, az illető
főbíró, mint utalványozó, és a pénztárnok ezennel elmarasztatnak; tőlök a terhökül tett
összegeknek minél előbbi bevétele az elöljáróságnak kötelességeül tétetvén.
Ezenkívül, minthogy a nehézségek 17-dik pontja alatt világosságra derül az, mi.kép a múlt
évi pénztárnok, ki egyszersmind szék gazda lévén, fizetéseül a város szénájából 6
szekérrel járult volna, mint egyuttal törvénybiró, Fóris István gyüjtető s szénahordató esküttnek meghagyta, hogy a város
kóróséri kaszálója napkeleti zugjában számára 9 boglyát hagyjon meg, hogy pedig azt el
is vitette, öt esküttembernek azon előadásából, miszerint a Megyeri János cserei kertjébe behordott szénát nyomult állapotban is 8
szekérre becsülték, megtetszik, azonfelül, hogy a 3. szekér széna árát 60 ftban, a
nehézségek illető pontja értelmében megtérítni köteles; ezen aljas tette jegyzőkönyvbe
igtattatván, meghatároztatik, hogy mint megbélyegzett ember, soha többé városi
közhivatalt ne viselhessen.
Végre, az állandó választmány által tett nehézségek 4.-dik pontja szerint t. Szász József főmérnök urnak megíratni rendeltetik, hogy
mivel a közönség, midőn a határ méretését elhatározta, sem az elöljáróságot, sem akármi
néven nevezendő küldöttséget arra, hogy a mérés iránti szerződést, mielőtt annak
planumát a közönségnek bemutatná, megkösse és érvényesítse, meg nem hatalmazta, sőt, az
e részben netalán létezhető, különben is hitelesítetlen jegyző könyvet magáénak sem
ismeri, tagadván a közönség, hogy akár az előljárók, akár más egyének, az ő ellenére
olly hallatlanúl terhes szerződésre léphessenek, a között szerződményt, mint egyesek
factumát, magára nézve, ugy múltra, mint jövőre érvénytelennek, kötelező erővel nem
bírónak nyilvánítja; annál inkább, mert mihelyt a város népe a mérési előkészületeket
észrevette, s a megkötött szerződmény terhes voltát - melly közgyülésre soha be nem
mutattatott - hirből meghallotta, azonnal csapatonként tódult a városházához
ellenmondását nyilvánítandó; melly tiltakozás folytán a mérés meg is szünt. Ezen mérési
szerződés tehát a közönségre nézve semmisnek nyilvánittatván, a multévi főbiró által t.
főmérnök urnak előre adott 5000 vft csak azon esetben nem követeltetik vissza, ha azt t.
főmérnök ur, mint a kivel a templom építés iránt is szerződés keletkezett, ezen
szerződésre szállításkép elfogadja, s feljegyzi ellenkező esetben oda utasítja tisztelt
főmérnök urat, hogy a kikkel szerződött, azokkal végezzen. Egyébiránt hajlandó a
közönség arra, hogy főmérnök urral, ha különben sem érvényes szerződésétöl eláll, a
mérés iránt, olcsóbb áron és könynyebb feltételek mellett szerződésre lépjen, olly módon
t. i. hogy részletes térkép nélkül, csupán földkönyvileg mutattassék ki az egyes lakosok
birtoka; melly alku megtételére az elöljáróságot ollyformán bizza meg, hogy mielőtt a
szerződés aláiratnék, annak pontjai jóváhagyás végett, minél számosabb tagokból álló
közgyülés elébe terjesztessenek.
Idősb ns. Balog János ur indítványt tesz, hogy
jóllehet azon küldöttség, melly a város activ és passiv állapota tisztába derítésére
kineveztetett, e beli munkálatát még be nem fejezte, célszerű lenne, ha jelen gyülésbe
elsoroltatnának azon kötelezvényes adósságok, mellyek egyszermásszor a helybeli sz.
ekklézsia és város nevére felvétettek hogy legalább ezekre nézve tudja magát a közönség
tájékozni.
Ezen felszólítás során a jegyző felolvasta n. t. Balog Péter ur kimutatását az eklézsia nevére felvett adósságokat illetőleg;
melly szerint
I. Még 1823-ban toronyzsindelyezés
alkalmával a debreceni collegium pénztárábol kamat fizetés september hó.
I. Még 1833/4-ben a nváradi görög egyesült káptalan kezelése alatti u.n. Mecs
alapítványból ökrök vételére vett Kamatfizetés Ápril, vége
2. 1844-ben a régi taksa és csapszék árenda
be nem fizetéséből eredett adósság leszállítására a görög egyesült káptalantól
Kamatfizetés april és october vége.
3. 1847. Majus 12. a királyi
kincstárból 4-es kamatra kölcsönözött sooopftból a lakosoknak kölcsön ki nem osztatott
5000 pft. - Kamatfizetés majus
12.
kötelezvényes adósságok összege váltócédulában, mihez adva még a t. megyétől kölcsönözött
256,000 téglának 10 ft-jával számított árát
ide nem számítva még a mult évről be nem szedett egész taksa tehert, a közadóbeli
hátralevőséget, raktári tartozást, templom és iskola felépítésére ezentúl kivántató
tetemes költséget, s egyéb még tisztára nem derült tartozásokat.
Ezen adósságok elősorolása a jelenvoltakra leverő hatássa lévén, miután az adósságok
felszedőit, a köz pénztár kezelőit érdeklőleg legélesebb kifakadásokban törtek volna ki
a gyülés legtöbb tagjai if. ns Balog János
inditványnyal állott fel, mellyben kifejté, hogy ha volt eset, midőn egyes ember
panaszára királyi biztosság küldetett le, mennyivel hihetőbb, hogy midőn ennyi ezerből
álló lakosság veszélye forog fenn, sem tagadtatnék meg ő felsége trónjánál az orvoslat.
Célszerűnek látná tehát, ha mindazok, kik ez adosságok felhalmoztatását fájdalmas
szivvel érezték, s az ellen folyamodásukat még a mult nyáron a tekintetes megye
közgyülésére beadták, hol az mai napig is felolvasatlanul s tárgyalatlanúl van, e
rendkivül felszaporodott adósságok felszedésének okait megvizsgálandó megyei
küldöttségért oly módon folyamodnának, hogy ha az, rögtön és elég hatályossággal nem
intézkednék, panaszukat egyenesen ő felsége trónjáig is felemeljék. Melly indítvány
felkiáltások utján oda módosíttatván, hogy ne egyesek, hanem maga jelen közgyülés tegye
meg az ez iránti lépéseket.
Meg levén ezen közgyülés győződve, hogy e roppant adósságnak illy nagy mértékbeni
felhalmozódása sem mindég parancsoló kénytelenségből sem mindig közgyülési határozat
folytán történt; erős okai lévén hinni, hogy ezen kölcsönözések eredetére térve, nem
különben hová fordíttatásukat taglalva, nyomos, hatályos vizsgálat során sok visszaélés
fogna világosságra jőni: nem akarván e sürgetős orvoslatot igénylő tárgyat a szokott
számadási hosszadalmas vizsgálatok sorára halasztani, kötelességeül teszi a tanácsnak,
hogy a megyei tekintetes közgyűlésre folyamodjék a közönség nevében, kérvén ezen
adóssági állapot megvizsgálására végrehajtó erővel felruházott küldöttséget neveztetni
ki, melly tekintetes küldöttség mind az adósságvétel okait, mind a felvett pénzek
hovafordítását szigorúan latbavetvén, a városnak, a találtatandókhoz képest, rögtöni
eljárás utján, elégtételt szolgáltasson.
Elnöklő főbiró ur jelenti, hogy még a harangok árában is 2200 vfttal vagyunk adósok a
harangöntőnek, ki ezért folyo évi Sz; György
napig elvárakozik; ezen adósság a fent elősoroltak közt nem lévén, kér rá
külön alapot neveztetni ki.
A közönség ezen adósságra nézve jónak látja a lakosok vallási kegyeletéhez folyamodni,
annál fogva odaútasítja az elöljáróságot, próbálja meg azt önkénytes ajánlat utján
szállítni le. Egyébiránt értésére esvén a közönségnek, hogy egy egyházi gyűlésben a
harangok meghúzásáért a halottaktól az ekklézsia részére fizetés határoztatott: ezen
határozat, mint az egyházi gyülés körét meghaladó, érvénytelennek nyilatkoztatik.
Ugyancsak főbíró ur előadja, miszerint a fentebbi kimutatásból átláthatja az érdemes
közönség hogy csupán a kötelezvényes adósságok meghaladják a 71,000 forintot, minek évi
kamatja többre megy 4000 forintnál, ezt tehát már jelen évben fizetni kell; ezenkívül
Péczeli József ur 12500 forint kölcsönét már
felmondván, ezt is ki kell módolni; továbbá a templom építésre t. Szász József urnak többel tartozunk 13,000 forintnál, az iskolát
építni kell, városházat is építni kellene, a tavalyi taksa, portio egészen fenn van,
(kivévén a mi ez utóbbiból elengedtetett) az ideit is fizetni kell, vám költségére is
kell kivetést tenni, mert a városnak alig van egyébünnen jövedelme, ha mindezek
kivettetnek, a lakosság soha meg nem győzi. Kér tehát valamelly bizonyos fundust adatni
fel a kamatokra, felmondott tőkére, templom és iskola építésre.
Mire Id. Balog János azt indítványozza, hogy hogy
mivel ezen adósságokat ki.ki
birtokaránylag viselni tartozik, nem tekintve arra hogy egyéb terhek is vannak, mivel ez
is teher, még pedig legnagyobb teher: vettessék ki házra földre szőlőre, jószágra,
szóval minden vagyonra birtokaránylag.
Jegyző
Arany János
előadta
saját véleményét e dologban. Ő tudniillik azon szempontból indulva ki, hogy a hol az
adósság illy bizonyos, az annak letörlesztésére, kamatja fizetésére szolgáló alap nem
lehet olly bizonytalan, olly ingatag, mint a lakosokra való kivetés mellynek beszedése,
köztudomás szerint, annyi nehézséggel, sőt visszaéléssel jár, ha már a közönség,
régebben hozott határozatát, miszerint az Orosi közös puszta egyharmad része haszonbérbe
adassék, most már elegendőnek nem tartja, nagyobb résznek, vagy az egésznek
bérbeadásától pedig irtódzik: szóló javaslatot kíván tenni, melly szerint az orosi
puszta kiadatnék ugyan, tudniillik. a bérbeadási kellő biztosítások megtétetnének, még
sem adatnék ki a mennyiben a szalontai legelőt nem szűkítené meg annyira, mint az,
idegennek bérbeadás által történnék. Javalata szerint bérbeadatnék a puszta szalontai
100 vagy több részvényes gazdáknak, kik kötelezvényileg állnának jót a haszonbéri
összegért, melly pénztárt egy a tanácstól egészen külön álló választmány kezelne. Ez
által eléretnék a cél, t. i. a haszonbér biztos bevehetése, míg más részről, köteles
lévén a vállalkozók, illő bér mellett a többi lakosok marháit is befogadni a legelőre,
nem szoríttatnék meg annyira a szalontai nyomás, mintha idegen árendásnak adatnék ki a
puszta.
Arany János
Ezen indítvány elvileg elfogatatván a kivitel részleteinek kidolgozására küldöttség
neveztetik ki. Név szerint: ör. Ns Balog János,
Id. Ns Bajó János, if. Ns Balog János, Ns Lovassy Mihály, Ns Pap József, Ns
Balog György, Ns Kenéz János, Ns Nagy Sándor, Ns
Szemes István
, Ns Hajdú György, Ns Darvasi Ambrús, Ns Márkus Ferenc, Ns
Jámbor Ferenc, Ns Szél Mihály, Madas Sándor, Ns
Szakács Sándor, Ns Balog Mihály, Ns Bajó Sándor,
Ns. Ladányi István, Ns H. Balog Mihály, Rozványi József,
Tenkei István, Ör. Illyés János, S. Nagy Mihály s
az egész tanács; munkálatokat a jövő vasárnap tartandó közgyűlésre bemutatandók.
P. Szemes István
n
Jegyzet Ebbe a naplóba
A.
mindeddig nem írt - kivéve a nagy tűz megörökítését az első lapokon. Életrajzírói
szerint Arany János
A.
nem szívesen
vegyült a közgyülés lármájába, s így örömest belenyugodott abba, hogy ott
Borbély Pál főjegyző vezesse a tollat.
Maga inkább elvállalta a terhes munkát adó, de valamivel nyugodtabb bírói teendőket,
valamint a tanácsülések jegyzőkönyvének vezetését (
Arany János
Gyöngyösy László
i. m.
165.1.; valamint
Gyöngyösy László
Ercsey Sándor
30. 1. és
ifj. Ercsey Sándor
Rozvány
i.m. III. köt. 96-97. 1.). Ezen a napon mégis Rozvány György
A.
végzi a gyűlés jegyzőjének a teendőit, sőt a
vitatott kérdések helyes megoldásához tevékenyen hozzájárul. Arany János
Rozvány György
szerint:
„Rozvány György
A.
ez időben mélyen
fájlalta szülőföldjének szomorú sorsát, különösen azt, hogy tehetetlenül vergődik s
mind mélyebben belebonyolódik az özön bajok hínárjába. Feltette magában, hogy kilép
eddig tartózkodó állásából és megkísérli szülőföldjét az elnyeléssel fenyegető
hínárból kimenteni." (I.m. III. köt. 98. 1.) Fontosságukra való
tekintettel főszövegben közöljük az összes vitára bocsátott ügyeket. Ezek
megértéséhez tudnunk kell a következőket: Arany János
Szalonta-város
pénzügyi helyzete a már ismertetett okok miatt -
1822-től kezdve állandóan romlott
(lásd részletesebben a 10. sz. jegyzetben).A negyedszázad óta
felgyülemlett és egyre súlyosbodó terhek, a város pénzügyeinek ziláltsága
elviselhetetlenül nehezedtek Nagyszalonta
Szalontá
ra; vezetőire és lakóira egyaránt. Nagyszalonta
Kenyeres
főbíró és Kenyeres János
A.
jegyző 1847-ben már javasolta a közgyűlésnek: adják bérbe
az orosi puszta harmadát, s ebből a pénzből rendre letörleszthetik a
tartozásokat. Elgondolásuk kevés támogatóra talált, s igy azt nem is ültették át
a gyakorlatba. (lásd Városi közgyűlés 1847. ápr. 24.). Több hasonló, a közösség érdekét szolgáló, de
lemondást igénylő vagy némi terhet jelentő javaslat bukott meg a lakosság egyes
csoportjainak ellenállásán. A Bihar megyei közgyűléseken dúló pártharcok a
vidéken is erősen éreztették hatásukat, s ez megosztotta. a szavazati joggal
rendelkező tehetősebb gazdák sorait. Néha csupán azért ellenezték egyik vagy
másik intézkedést, mert az ellenpárt emberei mellette voltak. Így húzódott el
1848 elejéig Arany János
Szalonta
pénzügyi
helyzetének rendezése, ami elől az akkori vezetőség: Szabó Mihály főbíró és a tanács tovább már ki nem térhetett.
Jellemző azonban gondolkodásukra az a tény, hogy nem a valóságos és célravezető
megoldás után kutattak, hanem az előző főbírók, pénztámokok és esküdtek között
keresték a bűnbakot. Velök akarták kifizettetni a több tízezer forintra rúgó
tartozást, aminek pedig nagy részét annak idején taksákra, középítkezésekre, a
szükséget szenvedő lakosok segélyezésére fordították. Igaz, találhatunk példát a
felelőtlen, oktalan költekezésre is, de a közgyűlési vitán a kettőt senki sem
igyekezett egymástól elhatárolni. Szabó Mihály főbírónak sem elég tudása, leleményessége nem volt a
válságból kivezető út megtalálására, sem erélye a hátralékos- es a folyó adók
begyűjtésére. Bár az előző ősz közepes termést adott, a város még néhány
hivatalnokát sem tudta idejében fizetni. A fentieken kívül az egyes
jegyzőkönyvekhez még a következőket kell tudnunk: A 38. sz. ügyhöz:
A tűzvész után, ápr. 24-én
tartott első közgyűlésen felvetette Nagyszalonta
Kenyeres
főbíró azt a gondolatot, hogy válasszanak egy 60
tagból álló külső tanácsot, amolyan gazdasági bizottmányt, amely teljhatalommal
ruháztatnék fel a sürgető bajok elintézésére. A javasló főbíró igy egy tevékeny,
a közös cél érdekében egyesülő testületet akart maga mellett látni, háttérbe
szorítva a pártokra szakadt, minden reformot megbuktató, népes
közgyűléseket.
Javaslatát a közgyűlés elfogadta, a választást megejtette.
A tanács felállításához a főispán és a főszolgabíró is hozzájárult, de a
földesúr jogi képviselője óvással élt. A sürgető szükség arra indította az új
főbírót és a nov. 28-i
közgyűlést, hogy a 60-as bizottság az uradalom engedélye nélkül is kezdje meg
tevékenységét. A szövegben erről a közületről és a kebeléből választott kisebb
küldöttség első tevékenységéről van szó. A felülvizsgáló bizottság 10 335 Ft-nyi
összeg indokolatlan elköltéséről számolt be. A közgyűlés úgy határozott, hogy
azt a pénzt Kenyeres János
Kenyeres
főbíróval és Kis János pénztámokkal
megfizetteti. Ez a kérdés több közgyűlésen felmerül még, azonban a nevezettek
tisztázták a maguk helyzetét, és a fenti összeget nem kellett visszafizetniök. A
nehezményezett kiadásban bennefoglaltatik a határfelmérésért Kenyeres János
Szász
mérnöknek előlegül adott 5 000 Ft
(lásd 34. sz. jegyzetet a teljes Szász-ügyre vonatkozóan), valamint
a csapláriszámadásban borfogyasztás címen szerepló 335 Ft. Ez utóbbit később
törölték a nem igazolt kiadások sorából, mivel Balog Mihály esküdt felvilágosította az érdekelteket, hogy ez a
földesúri ellenőrzés megtévesztését szolgálja. A pénzből a hajdonikális-per
újabb költségeit fedezték. A szénalopás vádja Kis Jánost, a hivatalával visszaélő előző pénztárost és
törvénybirót terheli.
Kórós-ér Szász Károly
Szalontá
tól nyugati irányban folyik. A mellette fekvő földek egy
része erről kapta nevét.
Csere - Nagyszalonta
Szalonta
délkeleti része, külvárosa.
A 39. sz.
ügyhöz: Iskolaépítés: a református templom mögötti, úgynevezett
Nagyiskoláról van szó, amelyhez 1845-ben kezdtek. Szerződését lásd az 1846. máj. 29-i regesztában. Emeletes, nyolc
tantermet és több kiegészítő helyiséget magába foglaló épület, amely 1912-ig a szalontai gimnáziumnak is
otthont adott. Nagyszalonta
A.
idejében ezt az iskolát a debreceni Református Kollégium partikulájaként
tartották nyilván, s építésekor ezért kértek innen
kölcsönt.
Superintendentia - egyházi főhatóság, református
püspökség.
Traktus - református egyházkerület
A 40. sz.
ügyhöz: A nagy tűz alkalmával elolvadt vagy megrepedt harangok
helyett három újat készíttetett a város Romek Henrik váradi mesterrel (lásd Móczár i.m. 109. 1.). A végzésben emlitett
közadakozást sikerrel szervezték meg. Ugyanez a végzés illetéktelennek jelenti
ki az egyházi gyűlést arra, hogy a temetési harangozásért pénzt szedjenek az
ekklézsia számára. Ennek következő a magyarázata: „ 1848-ig
Arany János
Szalonta
város, mint egészében
protestáns vallású község, teljesen egy volt az egyházzal. Ennek egyházi és
iskolai épületeit a város állitotta elő. A város volt az egyháznak patrónusa ..
Az Egyház számadúsához alig tartozott egyébb a papbérnél, mely szinte gabonában
fizettetett. A városi főbíró a lelkésszel együtt elnökölt az egyházi gyűléseken
és itten a tanácskozásnak a jegyzőkönyveit mindig a városi jegyző vezette."
(
Nagyszalonta
Rozvány
i. m. III. köt. 109-110. 1. vesd össze
F.: 3 jegyzetét). Így a városi közgyűlés fenntartotta magának a
jogot, hogy a harangozás díjáról is határozzon.
A 41.sz.
ügyhöz:
Rozvány György
A.
javaslatához lásd e
jegyzetek bevezetőjéből az Orosira vonatkozó részt,
valamint e mostani jegyzet elején álló, összefoglaló útmutatást. Arany János
A.
tapasztalatból tudta, hogy
a szalontaiak rapszodikus adófizetése nem tekinthető megbízható alapnak a
nagymértékű adósság kiegyenlitésére. Ezért elevenítette fel a maga és
Arany János
Kenyeres
volt főbíró
egyik korábbi elgondolását az orosi-puszta harmadának bérbeadásáról. Indítványát
a közgyűlés elfogadta; kivitelezése több, következő gyűlésen vita tárgyát
képezi, azonban mindezeknek ellenére sem valósították meg. Csak 1850-ben, a forradalom leverése után
folyamodik ehhez a megoldáshoz az akkori főbíró.
A febr. 13-i gyűlést részletesen
tárgyalja monográfiájában
Kenyeres János
Rozvány Gy.
i. m. III. köt. 96-
111.; ahol kihagyásokkal és pontatlanul a jegyzőkönyv szövegét is
közli.
Rozvány György