[szerkesztői feloldás]
JEGYZŐKÖNYV
Az 1848-dik apr. 14-én tartatott
tanácsülésben jelenlévén Szabó Mihály főbiró, Ns
Bajó László törvénybiró, Madas János, Szőllősi Sándor, Bonczos Mihály
Erdélyi Sándor esküttek.
Főbiró ur előterjeszti, miszerint a városban olly hireket hall rebesgettetni, mintha a
köznép, Oláh János nevű fiatal ember által
felbujtva, vasárnap az elöljárók és előkelők ellen tömegestől akarna feltámadni,
követelendő, hogy velök a püspökségi puszták azonnali elfoglalásában s felosztásában
fogjon kezet. E hir hallására egyikét a békétlenkedőknek, Ács Lajost felhivatta, ki is rejtélyesen ollyforma szókat ejtett, hogy a
város elsikkasztott donátiója nem kerül meg addig, mig két-három embert meg nem szúrnak,
- később pedig olly hirek számyalltak, hogy az elcsábitott nép fegyveres kézzel akarja
megtámadni s felkoncolni az előkelőbbeket; Mire
Felelős lévén az elöljáróság a béke, személy és vagyonbátorságról: e veszélyessé válható
mozgalmak kitörését be nem várhatja, hanem, vizsgálat végrehajtása végett szolgabiró
Fónyad László urnak feljelenti, kérve hogy a
fenyegetö mozgalmak elháritására, a tanácscsal kezet fogva célszerűen intézkedjék.
n
Jegyzet Ebből a forradalom vidéki vetületéről egy radikális népi mozgalom hullamairól
szerezhetünk tudomást. Azokról a püspökségi pusztákról van szó, amelyek
Szalonta
határába ékelődtek idegen
testekként. Nagyszalonta
Barmód
és Nagyszalonta
Kustyán-puszta
Nagyszalonta
Szalontá
tól nem messze, délnyugatra
fekszik. Egykor a szabad hajdúk tulajdona volt, azonban a XVIII. század elején a
váradi római katolikus káptalan magáénak nyílvánitván, használatáért bért követelt a
szalontaiaktól. Erről részletesebben lásd a 27. számú jegyzetet. „A
város elsikkasztott donátiója" kitétel az egykor fejedelmi ajándékként kapott s a
püspökség által elfoglalt földekre vonatkozik.Nagyszalonta