JEGYZŐKÖNYV

Bihar megye állandó bizottmányának folyó évi május 4-én s több napjain

Érolaszi

ban folytatva tartott üléséből.

Nagyszalonta

város folyamodására mi alulírt küldöttség végzésileg megbízatván, hogy a beadott panaszt, melly a panasztevő közönségnek 68,518 f. 30 krig lett eladósíttatását tárgyazza, szigoruan vizsgálnók meg, s a találandókhoz képest célszerűen intézkednénk: ebbeli eljárásunkról a következő jelentést teszszük:

Folyó hó 19-én

Szalontá

Nagyszalonta

ra kimenvén mindenek előtt végére jártunk, vallyon a beadott panasz valóban a városi közönségé-e vagy csak némelly egyeseké. A város elöljárói által előmutatott, itt az ./. alatt kivonatban mellékelt községi jegyzőkönyv meggyőzött bennünket, hogy a panasz, a városi közgyülés határozata nyomán adatott be.

E jegyzőkönyvben elősoroltatnak az adósságok, mellyek iránt a panasz tétetik. Kétfélék azok, részint az egyházat, részint a várost illetők: de mivel a város és ekklézsia egy alapon nyugszik, mind a két rendű adósság a város közönségét terheli.

Az ekklézsia részére felvett adósságok közt legrégibb azon 1000 vforint, melly még 1823-ban, toronyzsindelyzésre, a debreceni collégiumtól kölcsönöztetett. Ennek kamatja, a helybeli lelkész. előadása szerint, az ekklézsia curátori számadásaiban, kiadásúl évenkint előfordúl.

A 2. és 3. pont alatti, összesen 6500 forint, 1844 óta iskolaépítésre vétetett fel. Ezt szinte egyházi elöljárók kezelték. Az iskola felépült„ de még teljesen el nem készült. A lakosok annak nagyszerűsége miatt panaszkodnak, azt állítván hogy kisebb iskolával is be lehetett volna érni. Szinte ez iskolához kölcsönöztetett a megyétöl mintegy 256000 tégla.

A 4. pont alatti 412 forint 30 kr az. 1847-dik évi curátori számadásban van bevételűl téve.

Az 5. és 6. pont alatti 15,000 forint, melly a takarékpénztárból kölcsönöztetett, és a Péczely József urtól kölcsönvett 12,500 forintból 7500 forint a ./ /. alatti, egyházszámadási kivonatban bevételül feltalálhatók; ugyanott azoknak kiadása is elsoroltatván. A

Péczely

Péczely József

uréból 5000 forint alább, a városi számadás megemlitésekor, fel fog jőni.

A város nevére felvett adósságok közt legrégibb az I. pont alatti 856 forint, a melly 1834-ben ökrök vételére kölcsönöztetett, de a mint előadatik, rajta ökröket nem vettek, mindazáltal az. 1834-dik évi birói számadásban bevételűl elő kell fordulnia; e számadást azonban, minthogy jelenleg megyei törvényszéki vizsgálat alatt van, másolata pedig a városnál elégett, meg nem tekinthettük.

A 2. pont alatti 25,000 forint régi taksa és csapszékhaszonbér nem fizetéséből eredettnek adatik elő. Tudniillik a város előljároi, elkezdve 1826/7-től, nem szedetvén ki évről évre az uradalmi taksát pontosan, a kiszedett összegekből pedig a város részére évről évre sokat elköltögetvén, - más felől az uradalmi bormérést és mészárszéki jogot évenkint kibérelvén, de a haszonbért meg nem fizetvén: odajutott a közönség, hogy 1843 elején többel mint nyolcvan ezer forinttal lenne adósa az uradalomnak. Ennek megvételére az uradalom a megyétől hatalomkart kért és nyert, mit hogy a város kikerülhessen, az akkori elöljáróság megfeszített igyekezettel járt el a tartozások behajtásában. Be is hajtotta; a mi behajtható volt, de munkája bevégeztével az adósság leszállítva még nem volt, még több mint 25,000 forint hiányzott. Sokan az adósok közül, annyi évek során, elpusztúltak; az elöljárók, város költsége cím alatt, évről évre több pénzt szedtek fel az adószedőktől, mint az uradalmi pénztár kára nélkül tehették volna, s igy 1826-tol 1839-ig 12,899 f. 43 kr hiány lett a taksapénzben, mit már az egyes lakosokon követelni nem lehetett, - a csap- és mészárszék haszonbér pedig 1836-tól 1843-ig 13,693 f. 23 krra, - a két összeg együtt 26,593 f. 06 krra rugott fel, mint ez a 3/. alatt mellékelt táblás kimutatásban évről évre le van hozva. Hátra volna annak megvizsgálása, miképen, kiknek gondatlansága, viszszaélése miatt maradoztak a város nyakába e taksa és haszonbéri tartozások: de minthogy az illető régi számadások a városnál meg nincsenek, hanem részint törvényszéki vizsgálat alatt vannak, részint azon már keresztül is mentek, a nyomozásba nem ereszkedhettünk.

Az ./. szám alatt mellékelt jegyzőkönyvi kivonatban 3. pont alatt állo 1250 forint, mellyet a város előljároi helytelenül a város részére fordítottak, ugyszinte a 4. pont alatti 6000 forint, s a Péczely Józsefur hiteléből 5000 forint az itten 4./. alatt bemutatott várospénztárnoki számadásban foglalnak helyet. E számadást mi, már csak terjedelmes voltánál fogva is, küldöttségileg végig nem vizsgálhatván, minden okleveleivel s azon észrevételekkel és nehézségekkel együtt, mellyeket arra két rendű számvevő városi választmány tett, s mellyek 2. 3. számmal jelöltetnek, olly véleménynyel mutatjuk be, hogy miután e megye a községi számadások vizsgálására, kebelében külön törvényszéket állított fel, s miután azon előbbi számadások, mellyek a vizsgálatnak alapúl s vezérfonalúl szolgálhatnak, már hihetően ezen törvényszék kezeihez fogtak jutni: mindezen számadási panaszok csak az emlitett számvevőszék által vizsgáltathatnak meg alaposan s egybefüggőleg; miért is jelen iratokat oda áttétetni kérjük.

Egyébiránt a mennyiben előttünk panasz tétetett, hogy a lakosok, ez adósságok miatt nyugtalankodva, a rájok kivetett folyóévi költségeket, mellyekből az adósságok kamatja is fedezendő, fizetni vonakodnak, sőt némellyek a fizetést kereken megtagadják: figyelmeztetve őket a káros következményre mit e meg tagadás a városra nézve szülhetne, tartozásaik pontos beadására komolyan megintettük.

Kelt

Szalontá

Nagyszalonta

n, junius 21. 1848.

Arany János

küldöttség jegyzője

Klobusiczky János

küldöttségi elnök

Balogh Péter mk küldöttségi tag

Ambrus János

Zilahi Lajos tiszti főügyvéd

Sughó József

főszolgabíro

Klobusiczky István Eskütt

[szerkesztői feloldás]

Az ügyirat hátlapján ez áll:

Hivatalos jelentés

Bihar megye állandó bizottmányához, a Szalontai közönség számadási panasza megvizsgálására kinevezett megyei küldöttségtől.

n

Jegyzet Az 1848. febr. 13-án tartott közgyűlésen vetődött fel először hivatalosan a város nagyméretű eladósodásának ügye. Az ekkor hozott végzés, valamint a többrendbeli sürgetés nyomán megyei küldöttség szállt ki

Szalontá

Nagyszalonta

ra az egyházi és a városi számadások megvizsgálására. E küldöttség jegyzője

A.

Arany János

volt. Munkálatukat összegezi a szóban forgó jelentés, amelynek során./. jellel ismételten hivatkoznak az F.: 52-ben közölt 39. sz. jegyzőkönyvre. Az egész kérdéshez lásd F.: 52 jegyzetét.

AJOM13

Megjegyzések: