Aranysárkány fejléc kép
 
  TISZTELT KORMÁNYZÓ ELNÖK UR !  
  Azon mezőváros, mellyben hivatalkodásom eddigi kilenc évét sanyanían töltém, részint elemi csapások, részint és főleg elöljárói régiebb s ujabb hanyagság és visszaélések miatt, de vétkemen kivül, olly rendetlen állapotra jutott, hogy már két év óta hivatalnokait sem birja fizetni.  
  Nem vala szándékom hivatalkámat, mellynek rögös pályáján olly kevés elismerésben és olly sok lenézésben részesültem, valaha mással cserélni fel; sőt kedvező feltételeket több ízben utasítottam vissza csupán azért, mert városom állapotának jóra fordulását még reméltem: de most már oda estek dolgaink, hogy lelkem nyugalma és családom mindennapi kenyerének biztosítása végett kénytelen vagyok itt felmondani, másutt keresni a hivatalt  
  És ha már helyemet változtatnom kell, ugy gondolám, hogy talán a kormányi alsóbb hivatalok valamellyikének is megfelelhetnék, - kivált miután huzamos irodai munkálkodás által béketürésem is eléggé meg van edzve. Melly hivatalra érzem magamat képesnek, azt, mielőtt tehetségemet a hivatallal összemérném, meg nem határozhatom; valamint azt sem tudom, micsoda állások lehetnek üresen: de szeplőtlen becsületemre mondom, hogy egy pillanatig sem késném a helyet, mit be nem tölthetek, másnak átengedni.  
  Ezek előrebocsátása után legyen elég magamat Kormányzó Elnök Ur gondoskodásába ajánlanom és még annyit kémem, hogy elutasíttatásom esetén ez ne a hivatalos út nyilvános lépcséőin, hanem magán uton adassék tudtomra, mert szégyenleném, ha, amire vágytam, arra mások elégtelennek itélnének. Ki maradok  
  Elnök Urnak  
  igaz tisztelője  
 
Arany János
Arany János
 
 
Szalonta
Nagyszalonta
, május 1. 1849.  
 
[szerkesztői feloldás]
a folyamodvány külsején ez áll:
 
 
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
úrhoz,  
  Magyarország kormányzó elnökéhez,  
  intézett folyamodvány  
 
Arany János
Arany János
tól  
 
n
Jegyzet
A.
Arany János
majd tíz évig volt szülővárosának másodjegyzője s ebben a beosztásában Nagyszalonta „állapotának jóra fordulásán" buzgólkodott. Azonban 1849 tavaszára a város anyagi gondjai annyira összekuszálódtak, hogy rajta segíteni szinte lehetetlennek látszott. Amint az 52., 60. és 68. sz. jegyzetben említettük, a lakosság nem fizette az adót, s így a város nem folyósíthatta hivatalnokai járandóságát. Más tényezők is közbejátszottak; tehát
A.
Arany János
- hosszú töprengés után - úgy határoz, hogy megválik tisztségétől. Lépését önéletrajzában a következőkkel indokolja:
„. .a zűrzavaros időszak alatt alig kaptam meg valainit jegyzői fizetésemből, a város belügyei mindinkább bonyolódtak, a hivatal a körülmények miatt mind terhesebbé vált.
" E két elsődleges okhoz számítsuk még azt is, hogy - amint maga vallja - : „
1848. folytán többször is megfordultam
Pest
Budapest
en s fényét megkezdém kívánni, mi természetesen elégületlenné tőn alacsony helyzetemmel;
"Ehhez járult író barátim ösztönzése: keressek magamnak valami állomást, melly a központhoz közelebb vigyen, - s magam. is vágytam az írói körökkel gyakoribb érintkezésbe jőni." Nem kevésbé siettette, erősítette elhatározását „a forradalmi fegyverek szerencséjének" a híre, elsősorban
Buda
Budapest
sikeres ostroma..(Önéletrajz. JKK. 115. 1.) Ilyen előzmények indítják
A.
Arany János
-t arra, hogy hivatalért jelentkezzék
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
nál. Folyamodását
Kossuth
Kossuth Lajos
magáévá teszi, és
A.
Arany János
a forradalmi kormány belügyminisztériumában kap hivatalt. Fogalmazói kinevezése május 9-én kelt, de a háborús események miatt meglehetősen soká, 19-én kapja kézhez. (Az eredeti akta az Arany János Emlékmúzeum Levéltárában, II. 39 sz. alatt.)
A.
Arany János
ekkor késedelem nélkül cselekszik: 21-én beadja lemondását a két felettes fórunmak (lásd F.: 74-t és jegyzetét). Meg se várja a végzést, hanem feleségét
Szalontá
Nagyszalonta
n hagyva máj. 24-én Debrecenbe indul, ahova másnap már meg is érkezik.
 
 

Megjegyzések:

MOL 1848/49-es minisztériumi levéltár, XIII. folyamodványok. 1251. Rakt. sz. 622/14 darab. A szóban forgó folyamodványának szövege 1954-ig ismeretlen volt. Ekkor lelt rá Sarlós Béla az Országos Levéltárban.