Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
JELENTÉSEK  
  az 1865. évi december 7–10. napjain tartott XXVI-dik nagygyűlésen eldöntött pályázatokról.  
  I. JELENTÉS  
  az 1858–63. évi mathematikai nagy jutalomról és a másod-, vagyis Marczibányi-jutalomról.  
  A Mathematikai Osztály az 1858–63. évkörben két munkát talált legkitünőbbnek: Petzval Ottó rt. „Erő- és géptanát” s Weisz (Vész) János Ármin „Felsőbb Mennyiségtanát”. Amaz két terjedelmes kötetben jelent meg. Az egyik a nyugtant, a másik a moztant, külön-külön, rendszeresen és következetesen, bámulatos könnyüséggel tárgyalva, e nagyfontosságú tudomány terjesztését, felvilágosítását hathatósan elősegíti. E munka a reáliskolák számára kivonatként is „Géptan” cím alatt, külön megjelenvén, e tudományt ez által a középtanodákban is előmozdítja és terjeszti. Szóval, e munkának dús tartalma, helyes elrendezése, rendszeres és következetes tárgyalása, könnyen érthető irálya, csinos kiállítása méltán megérdemli, hogy a pályázó munkák legjelesbjei közé számíttassék. De e munka jeles tulajdonságai mellett csak az sajnálandó, hogy szövegében sok nyomtatási hiba van, sőt még itt-ott számítási hibák is lelhetők. – A másik figyelemre méltó munka Weisz (Vész) János Ármin „Felsőbb Mennyiségtana”, mely két kötetben jelent meg. A szerző szoros mathematikai rendszert állított fel, és ezt egész munkáján következetesen viszi keresztül. Az előforduló egyes származtatásokat világosan és következetesen hozza le. Szóval, e munka a tudomány mostani szinvonalán áll. De szűkebb alapra levén fektetve, kiterjedése a szokottnál kisebb, és így korlátolt célokra van szánva.  
  E két jeles munkát egymással összehasonlítva kitünik, hogy mig egy oldalról Petzval Ottó munkája, tárgya nagy fontossága, dús tartalmánál és kiterjedésénél fogva kitünő helyet foglal ugyan el, de a megbízásból nagyobb sietséggel készült munka helyenként némi fogyatkozást szült; más oldalról
Weisz (Vész) J. Ármin
Vész János Ármin
munkája kitünő gonddal van ugyan szerkesztve, de a kellőnél szűkebb alapra fektetve. Ennélfogva az Osztály e két munkát egyenlő értékűnek tartván, indítványa következtében a nagy jutalom a két munka között felosztatni s úgy kiadatni határoztatott.  
  Az osztály e két munkához becsben legközelebb állónak Weninger Vince lt. „Politikai Számtanát” jelölé ki, mint a mely irodalmunkban új jelenség, s abban, ügyes szerkezete és gyakorlat hasznossága által kiváló helyet foglal el; és így a másod vagy Marczibányi-jutalom, az Osztály javaslata alapján, e most nevezett munkának itéltetett.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7-én 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
 
II. JELENTÉS  
 
Lucanus
Lucanus, Marcus Annaeus
 „Pharsaliájának” pálya- fordításairól.  
  Az egy névtelen hazafi ajánlatából kitűzött 100 arany jutalomért pályázó kilenc „Pharsalia”-fordításra nézve a bírálók többsége egyezik abban, hogy átalános becse egyik fordításnak sincs, csak viszonylagos. Ketteje a bírálóknak a VII-ik számú – „Le plus grand des événements” stb. Marmontelből vett jeligés – pályaművet emeli ki a többi felett, mint a mely a Pharsalia eredeti szövegének leghelyesb olvasását, magyarázatát, értelmezését illetőleg, a különféle kiadások s fordítások szorgalmas tanulmánya mellett, önálló éles ítélet, emelkedett, erőteljes tiszta magyarságú nyelv, s átalában hibátlan, könnyen folyó verselés által jeleskedik: az eredeti munka szavait és kifejezéseit majd mindenütt találólag, talpra esetten tudja visszaadni; számos, eddigi íróinknál nem divatos szókat és kifejezéseket méhszorgalommal keresgél össze, melyek mégsem sértik a fület, s mely harmadik -külön véleményű bíráló szerint is, mindig magyaros, egyszerű, erőltetés és dagály nélküli; egyes részeket szerencsésen s híven az eredetihez ad elő; úgy hogy e harmadik bíráló is hajlandó volna ennek itélni a jutalmat, ha a II. számú – „Fortes creantur fortibus et bonis” jeligés – pályaművet előbbre nem tartaná, mely szerin e jó magyaros, erőltetés nélküli, értelmes, elég sima, szép és hangzatos nyelvével, – a tartalom velejének jó felfogásával s hű visszaadásával, értelmező jegyzetei és előbeszéde okáért is – a mai olvasó közönség igényeinek inkább megfelel. E II. számút egy másik bíráló is dicséretre érdemesíti. A többi pályaművek némelyikéről, kivált a „Hő tiszteletemet a bíráló uraknak” jeligés IX. számúról szintén emelnek ki a bírálók majd egy, majd más oldalt vagy vonást; más részről egy sincs, mely kinyerné teljes jóváhagyásukat; sőt a jutalomra ajánlottakat is javítandó hibák jegyzékével kisérik; s míg a többség által kiemelt VII. számúról ajánlói a nyelvi érdemet és a beható tanulmányt dicsérik, azt jegyzik föl más részről, hogy versei nem mindenütt élénkek és gördülékenyek; a fordítmány a tartalomhoz sem mindig egyaránt hű.  
  Az Osztály véleménye szerint a VII. sz. fordításnak, melyet két bírálat ajánl, a jutalom kiadatni, s a megrótt hibák a fordítóval közöltetni határoztattak; az egy bíráló által jutalomra, másik által is dicséretre érdemesített II. sz. pályamű pedig dicsérő megemlítésre méltónak itéltetett. – Felbontatván az illető jeligés levelek, a VII. sz. pályamunka forditójául Baksay Sándor ref. pap Csanádon, a II. számúnak forditójául pedig Laky Demeter , premontrei kanonok Csornán, tünt ki.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok  
 
 
III. JELENTÉS a Marczibányi-jutalomra beérkezett egy nyelvtudományi pályairatról.  
  A Marczibányi 40 aranyos jutalomra kitűzött pályakérdés oly elvek felállítását kivánja, melyek új szólásmódok alkotásánál szem előtt tartandók, s melyek elhanyagolása nyelvbeli előadásunkra károsan hat. A 26 lapnyi pályairat legnagyobb részt csak a kitűzött kérdés paraphrasisa; a két sőt sajátkép egy elv, mely felállíttatik, egész átalánosságban forog, kevés és nem is mindig helyes példák által kisérve; mikre néhány indítvány következik, melyek kivitele épen e pályaműtől váratott.  
  A bírálók egyezően elvetik a pályaművet, s így a M.-jutalom ez alkalommal ki nem adatott.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok  
 
 
IV. JELENTÉS a Nádasdy eposzi jutalomról.  
  Az ifju gr. Nádasdy Ferencz-alapította s néhai gr. Nádasdy Tamás nevét viselő alapítványból kitűzött jutalomtételre versenyző hat pályamű közűl a bírálók egyike a IV. sz., Zrinyi címet viselőnek kivánta kiadatni a jutalmat, nemcsak mivel társai közt legjobb, hanem mert átalános költészetünk díszére szolgál. Ellenben a más két bíráló Zrinyit figyelemre méltónak sem itélvén, egyedül a Losárdi Zsuzsánna c. pályaművet emelte ki, mint olyant mely társait messze felűlmulja, s amelyet magában is dicséretes tulajdonok tüntetnek ki. Irója teljes birtokában van a verselési technika virtuositásának. Stylusa csillog, ragyog, rajzai nem egy helyt elevenek, új színüek. Gyakorlott ecsettel festi itt-ott a természet képeit s jeleneteit, olykor éles vonásokkal a fölvett alakok jellemét is. De fő ereje kiválóan a lyrai természetű részletekben nyilatkozik meg, sőt maga a beszély hősnője is ily lényegűnek mondható. Szerelme, az egész mű folytán alig lép ki a negativitás köréből, s nem ragadja oly küzdelmekre, melyek közt hősileg diadalmaskodhatnék, vagy elbukhatnék. Az egész mű inkább egy pályakép, mint költői cselekvény. A jellemrajz és cselekvény hibáit olykor maga az előadás még inkább kiemeli, mely több helyt közel áll a prózai novellisticus előadáshoz, s hiányzik belőle az emelkedettség és gyorsaság, melyet költői beszélyben megkivánunk.  
  Ezek szerint, a Zrinyi mellé nyilatkozat kisebbségben maradván, a Losárdi Zsuzsannát részben méltányló szavazatok egyike pedig határozottan a jutalom ki nem adása mellett nyilatkozván: a Nádasdy eposzi díj ezúttal ki nem adatott.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok  
 
 
V. JELENTÉS az 1863. és 1864. évi Sámuel-díj kiadásáról  
  Az évenként 15 aranyból álló Sámuel-díj mindenkor az illető évben megjelent nyelvészeti értekezések közül annak levén kiadandó, mely a Nyelvtudományi Osztály által e jutalomra mint legjobb, ajánltatik; miután jelenleg két évi díj vala rendelkezés alatt, azok a Nyelvtudományi Osztály ajánlatára következőleg itéltettek oda:  
  I. Az 1863-ban nyomtatva megjelent értekezések közül Kriza János lev. tagnak a „Vadrózsák” I. kötetéhez csatolt „Nehány szó a Székely Nyelvjárásokról” című dolgozata nyerte el, mint a mely ama nyelvjárásokat, igénytelen modorban bár, de alaposan és világosan tünteti elő, s ez által a székely szólás ismeretét nem kis mértékben előbbre viszi.  
  2. Az 1864-ben kijött értekezések sorából
Brassai Sámuel
Brassai Sámuel
 l. tag „Mondattanának” az Akad. Értesitő nyelvtud. osztálya III-ik kötetében megjelent „Második tüzetes része” lőn érdemesítve jutalomra; melynek fő jelessége abban áll, hogy a mondatbeli hangsúly és élőbeszéd alapján rakja le a magyar syntaxis épületét, oly tüzetesen, mikép előtte senki.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
 
VI. JELENTÉS a Gorove-díjra versenyzett bölcsészeti pályamunkákról.  
  A Gorove-alapból 30 arany jutalom mellett, 1865-re feladott pályakérdésre: Minő befolyást gyakorol a természettudományok ujabb fejlődése az emberi lélek és akarat szabadságát védő bölcseletre? stb. – érkezett három pályamunka közül, a bíráló-vélemények alapján, az Akad. Philosophiai Osztálya a jutalmat egyik munkának sem vélte kiadhatni; a II. számút azonban, melynek jeligéje „To be or not to be”, mivel a bölcsészetben jártas és tájékozott, mélyebbre ható és elvszerűen következtető elméről tanuskodik, s a kérdést, bár lényeges hézagokat hagyva, de mégis oly szellemben és irányban tárgyalja, mint a feladat kivánja, dicsérettel kitüntetendőnek indítványozta.  
  Miután a dec. 7-i nagygyülésben magok a bírálók s az Osztály tagjai kijelenték, hogy e II. sz. pályairatot nyomtatásra érdemesnek nem tartják, mindhárom pályamű jeligés levelei felbontatlan elégettettek, és így a Gorove-díj ezúttal ki nem adatott.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
 
VII. JELENTÉS az Első M. Általános Biztosító Társulat alapítványából kitűzött jutalomra versenyző nemzetgazdasági pályaművekről.  
  Az Első Magyar Általános Biztosító Társulat alapítványából ezer forint jutalom mellett az Ak. Statistikai Bizottsága által kitűzött pályakérdésre: „Minő hatást gyakorol Magyarország anyagi fejlődésére, névszerint mezei gazdaságára, iparára, kereskedelmére a birodalom határain fennálló vámvonal?” – versenyzett 3 pályamű mindegyikében a bírálók sok helyes nézetet találtak elmondva, sok érdekes adatot egybeállítva, melyek a pályafeladat megfejtéséhez s a magyar közönségnek e kérdésben tájékozásához becses adalékokat nyujtanak. A három mű közül mindazáltal különösen az I. számut, e jeligével: „ .ne prorsus inutilis olim Vixisse hinc videar, pereamque in funere totus. Horatius” – a másik kettő felett a tárgynak mind elméleti kifejtésében teljesebbnek és több oldalúnak, mind történelmi és statistikai adatokkal felderítésében annyival bővebbnek, kimerítőbbnek tartják, hogy már a rendkívüli szorgalommal, sok fáradsággal egybehordott anyagok nagy bőségénél fogva sem kételkednének ennek itélni oda a jutalmat, ha azt elméleti nézeteinek helyessége mellett, egyszersmind gyakorlati iránya kiválólag nem ajánlaná is. Midőn azonban a bírálók ez I. számú pályaműnek a jutalmat egyértelmüleg odaitélik: nem mulaszthatják el magának a műnek érdekében, kifejezni óhajtásukat, hogy e mű, melynek mielőbbi megjelenését kivánják, azon átalános részeknek, melyekre nézve a közönség már eléggé tájékozva van, kihagyásával, s egyes, szorosan a kérdésre nem tartozó kitérések mellőztével vagy rövidítésével, s styl tekintetében is gondosan átnézve és javítva adassék sajtó alá.  
  Felbontatván a jeligés levelek, az I. sz. pályadolgozat szerzőjéül dr. Kautz Gyula egyetemi tanár s akadémiai lev. tag tünt ki; s részére a jutalom kiadatni határoztatott.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
 
VIII. JELENTÉS a Hölgydíjra érkezett Festészet-történetről.  
  A Magyar Hölgyek alapítványából, 300 ft. jutalom mellett, a Festészet egyetemes történetét tárgyazó kézikönyvre hirdettetvén pályázat: a beérkezett egy pályaműről a bírálók véleménye oda megy ki, hogy szerzője nagy szorgalomra és szép olvasottságra mutató compilatiót nyujt, mely e szak szegénysége mellett irodalmunkban, hézagpótlónak tekintethetik; bár az eszmény elméletével kelleténél inkább el van fogulva, s bár gyakorlati tárgyismerete hiányos és így itéletei meg nem állhatnak. A némelykori nagyon virágos előadás több egyszerűséget és határozottságot óhajtat velünk; minek azonban néha szépműtani műnyelvünk fejletlensége az oka.  
  Jutalomra egyik bíráló sem ajánlván, annak ez úttal ki nem adása elhatároztatott. –  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok  
 
 
IX. JELENTÉS a Hölgydíjra pályázott „Bölcsészeti Erkölcstan” könyvéről  
  A M. Hölgyek alapítványából 300 ft. jutalom mellett, a Bölcsészeti Erkölcstan Kézikönyvére hirdetett pályázaton megjelent egy munkát, mint a mely a bírálók véleménye szerint szigorúan iskolai tankönyv, de a magasabb népszerűség igényeinek meg nem felel, a philosophiai osztály jutalomra nem ajánlván: jeligés levele elégettetett, s a jutalom ez úttal ki nem adatott.  
  Kelt
Pest
Budapest
en dec. 7. 1865  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
 
X. JELENTÉS a Hölgy-díjra versenyzett „Füvészet Alapvonalai” c. pályaművekről.  
  A Magyar Hölgyek alapítványából, 300 ft. jutalom mellett, pályázat lévén hirdetve a Füvészet Alapvonalai c. könyvre: miután a beérkezett öt rendbeli pályamunka között, a bírálók véleménye szerint, egy sincsen, mely a legmérsékeltebb igényeket is kielégítené: a Természettudományi Osztály egyiket sem ajánlotta jutalomra vagy kinyomtatásra.  
  E szerint a jeligés levelek elégettetvén, a díj ez alkalommal ki nem adatott. –  
  Kelt
Pest
Budapest
en dec. 7. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
 
XI. JELENTÉS a Hölgy-díjra pályázó „Állati Élettanról.”  
  A M. Hölgyek alapítványából hirdetett 300 forintos jutalomra, melynek célja egy pályázás útján előállítandó kézikönyv: „Állati Élettan” volt, csupán egy munka érkezvén: miután ez is, a bírálók véleménye szerint, azon célt, hogy a tudomány jelen szinvonalán állva, népszerű legyen, meg sem közelíti, sok helyen hibás és téves nézeteket nyilvánít, míg némely fejezetei részletesb tárgyalást igénylenének, előadása sem szabatos: az illető osztály által se jutalomra, se kiadásra nem ajánltatott, és így jeligés levele megsemmisíttetvén, a jutalom ez alkalommal visszatartatik.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 7. 1865.  
 
 
XII. JELENTÉS a Vitéz-jutalomra érkezett pályaműről.  
  A Vitéz-alapítványból 40 arany jutalom lévén kitűzve a következő pályakérdésre: „Irassék le Magyar- vagy Erdélyországnak valamely ásványa, kőzete vagy kövülete” – csupán egy, a „Magyarhoni Antimonit Egyedrajza” c. pályairat érkezvén: ennek bírálói elismerték ugyan, hogy szerzője az Antimonit eddigelé nem ismert jegectani viszonyait, hosszas időt s fáradságot igénylő s kitünő szakavatottságot tanusító észleletei után tünteti föl, s ekként az Antimonit alakjainak ismeretét előbbre viszi s a tudományt gazdagítja; de miután kiderült, hogy e munka, német nyelven még 1864 dec. hóban, tehát előbb, mint az Akadémiához beküldetett volna, a bécsi Tud. Akadémia ülésében felolvastatott s azóta nyomtatásban is megjelent, többé mint eredeti nem pályázhatott, következőleg jutalmat sem nyerhet.  
  E szerint a jeligés levél elhamvasztatván, a jutalom ez esetben ki nem adhatónak itéltetett.  
 
 
XIII. JELENTÉS a Hölgy-díjért pályázott Római Irodalmi Történetről.  
  A Magyar Hölgyek alapítványából római irodalomtörténetre kitűzött jutalomért versenyző egy pályamunka, történeti felfogás, önálló tárgyismeret és kellő szervezet nélküli kísérlet, melyben sem tiszta átnézet, sem pontosság az adatokban; az itéletek helyett pedig lapokra terjedő latin helyek kiírása szerepel. Az előadás is pongyola, nyelve magyartalan és hibás; s így nemcsak jutalomra, de átalában semmi figyelemre nem méltó.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 9-én, 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
  PÁLYÁZÁSI SZABÁLYOK.  
  I. Minden rendű pályairat a fen
 [!]
[sic!]
 kitett határnapokig az Akadémia titoknokához küldendő; azokon túl semminemű ily munka el nem fogadtatván.  
  2. A pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen.  
  3. A szerző nevét, polgári állását és lakhelyét tartalmazó pecsétes levelen ua. jelige álljon, mely a pályamű homlokán. A pecsétes levélben netalán feljegyzett kikötések, feltételek vagy a versenyügy körül régtől fogva bevett szokásos eljárástól netán kivánt eltérések tekintetbe nem vétethetnek.  
  4. Álnév alatt pályázónak a jutalom ki nem adatik.  
  5. Ha a jeligés levél felbontása után kitetszenék, hogy a munka saját kezeírása a szerzőnek, műve a jutalomtól elesik.  
  6. A jutalmat nem nyert pályairatok kéziratai az Akadémia levéltárában maradnak.  
  7. A gr. Teleki-féle drámai pályázatoknál a társai közt legjobb műnek a jutalom mindenkor kijár; a többinél egyszersmind az absolut becs határoz.  
  8. Mind ezen feladatokra mindenrendű akad. tagok is pályázhatnak.  
  9. A Hölgyek díjai melletti pályázatokra még különösen is megjegyeztetik, hogy a pályamüvek ívszámai csak megközelítők, s az írók tájékozására s nem szorosan kötelező szabályul vannak felemlítve. Az alapítók akaratához képest azonban okvetlenül szükséges, hogy a felvett tárgyak alaposan, a tudomány állásához, a kor érdekeihez, úgy a magyar mívelt osztályok szükségei s készülete fokához mérten dolgoztassanak ki; mi nem zárja ki azt, hogy egyenesen külföldi, ángol, francia, német, a célnak megfelelő ily munkák ne vétessenek fel alapul; de ily esetben a bírálat körül egybevetés végett az eredetiek is hozzácsatoltassanak a pályaműhöz; megjegyeztetvén egyszersmind, hogy hasonbecsü eredeti mű mégis elsőséget nyer az átdolgozott mű felett.  
  Egyébiránt bármely, ha csak formai szabálynak is, elhanyagolása elejti a szerzőt a jutalomtól.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, dec. 9. 1865.  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
 
TITOKNOKI JETENTÉS AZ AKADÉMIA 1864-65. ÉVI MUNKÁLKODÁSÁRÓL.  
  818/1863.  
  Midőn e díszes falak közt, ily fényes közönség hallatára, először szólal meg a hivatalos jelentés, mely számot igyekszik adni az Akadémia szinte kétévi munkásságáról: félek, hogy a gyarló kép, melyet az feltüntet, nem az ujonc járatlanságának, hanem magának az intézetnek rovatik fel. Előadásra szűken mért időm, a tárgyak sokasága és sokfélesége, hiánya a mesterkéznek, mely nehány odavetett vonással ecseteljen, halvánnyá, hézagossá teheti vázlatomat; s ki abban e tudományos testület összes kétévi működését kimerítve akarná látni, úgy lehet csekélyleni fogná az eredményt. Mert a nemzet, mely nehéz napjaiban, nyomott és zilált viszonyai dacára, e díszhajlékot birta emelni a tudománynak, méltán várja, hogy összhangzásban legyen külső és benső; hogy a szellemi épületen is oly avatott és serény kezek dolgozzanak, a minők e csarnokot létrehozták. Reménylem azonban, hogy kik Akadémiánk munkálkodását a lefolyt pár év alatt részletesb figyelemmel kisérték s nem pusztán e vázlatból akarják megismerni, gondolatukban kitöltik ennek hézagait, általánosságát részletekkel elevenitik meg, tévedéseit megigazítják, s egyetemben tanuságot tesznek, hogy intézetünk, a viszonyok korlátai közt, semmit sem mulasztott kötelességéből.  
  De vannak, tisztelt Gyülekezet, – és talán köztünk számosabban, mint bárhol, – kik hasonló testületek munkásságát azért gáncsolják, mert a tudomány célját – mely első helyen maga a t u d o m á n y – félreismerik. Ezek mindjárt kész gyakorlati eredményt várnak a tudománytól, s ily szempontból itélik meg egyesek és testületek müködését. Kivált mi magyarok, kedvelt szójárásunk szerint is „gyakorlati nép” – mely nevet vajha minél dicséretesebben érdemeljünk meg – hajlandók vagyunk lenézni minden elméletet, ha nincs szembeötlő gyakorlati értéke; s egy magasztos tulajdonunk a hazaszeretet, könnyen gyanúba veszi a t u d o m á n y c o s m o p o l i t a s á g á t. Avagy ritkaság-e nálunk csekélylő s idegenkedő véleményt hallani ama foglalkozások legtöbbjéről, melyeket a tudomány űz, a rovar és moszat gyüjtéstől fogva, fel a bölcselem elvont világáig vagy az elriasztó képletekben beszélő mathesisig? Avagy a rokon nyelvek tanulmányát nem tévesztik-e össze még sokan ama hívságos céllal, mintha az illetők, Kőrösi Csomának pusztába veszett nyomain, most is nyelvünkön beszélő népfajt keresnének, vagy valami gyakorlati értékű s lealázó vérrokonságot kötnének Ázsia sivatagjain? Nem hallani-e minden olyas buvárlatra, melynek tárgya, térben vagy időben, távolabb esik tőlünk, ily megjegyzést: „de mit érdekel az minket magyarokat?” Mintha a világ leggyakorlatibb népe, melynek példájára úgy szeretünk hivatkozni, nem ott volna – és a legelsők közt – Ninive és Babylon romjain, egyes kő- és tégladarabokról olvasni le rég eltünt századok, nyelvestűl kiveszett népek történetét; nem ott volna – és a legelsők közt – ama csont és kőszerszámdarabok lelhelyéin, melyek az emberi nem történet előtti történetét magyarázzák! Mit érdekli őket!  
  Ha valaha, Tisztelt Közönség, most lehet a tudománynak legkevésbbé szemére vetni, mintha meddő volna gyakorlati eredményekben. Összes anyagi haladásunk, melyre a XIX. század oly büszke; mindazon nagyszerű találmány, melyek bámulatosságát, a megszokás és gyakoriság miatt, immár bámulni sem tudjuk, mindazon apró javítás, melyek kényelmét ma már észrevétlenül élvezzük, – a tudományra utal bennünket mint nemzőjére. Elmondhatni: tudományban élünk, mozgunk, lélekzünk. A tudományok, nem mint a régi bölcs mondá, csak „dicsőséget a jó, vigasztalást a balsorsban” adnak; nem csak „utaznak v e l ü n k, majorkodnak v e l ü n k ”: hanem ők nyujtanak legtöbb, mintegy emberfölötti segélyt mindenben és mi, úgyszólva, r a j t o k utazunk, á l t a l u k majorkodunk. Egyszerű vade mecum-ból anyagi előmentünk leghatalmasb eszközei lettek. – Viszont ez érintkezés az anyaggal, a földdel, mint a rege óriásának, új erőt adott magának a tudománynak is. Nemcsak alkalmasb lőn, közvetve, gyakorlati célok előmozdítására: hanem maga is, a tények alapjára állván, gyakorlatibb lőn. Minél több adat és részlet, tény és lény ismerete által jutni el az egésznek, átalánosnak fogalmára: e módszer idézte elő a tudomány ujjászületését, melynek szemmellátó tanui vagyunk. Innen a gyüjtés, kutatás, adathalmozás mindenfelé; s az úgynevezett e x a c t tudományok nyomain, historia és nyelvészet, segédeikkel együtt, immár ez úton haladnak; sőt maga a philosophia érzi, hogy az összes emberi tudást föl kell karolnia, ha boldogulni akar magasztos feladatai megfejtésében.  
  A tudomány cosmopolita természetű, igaz; határai addig terjednek, hol az emberi ismeret lehetősége megszünik, s e határ ma épúgy beláthatatlan, mint volt ezred év előtt. Ezért, kik politikai jóllétünkre közvetlen befolyást várnak tőle, vagy épen, hogy szónoki virágokkal piperézze magát, könnyen gyanuba veszik, mintha mellőzné a hazafiságot. De valamint anyagi téren nem az elzárkózás – mely már lehetetlen is – szolgál üdvünkre; hanem minél nagyobb részvét a világforgalomban: úgy a szellemiek terén politikai súlyunk is a szerint növekszik, a minő osztalékkal járultunk az egyetemes tudomány előbbviteléhez. – Egy van főleg, mi első helyen reánk magyarokra néz: hazánk minden oldalú megismerése, s megismertetése a nagyvilággal. Ha majd e haza szent földén minden rög ismerve lesz, minden kődarab elmondja, honnan jött, kikkel találkozott; ha minden élő, mely rajta tenyész és mozog, általunk összegyüjtve, a közös rendszerben foglal helyet; ha kitanultuk ege mérsékletét, a nedv- és aszályhordó fuvalmak viszonyait; ha népei egymásra temetkezett rétegeit felbuvároltuk a legmélyebbig, de kivált a ma élőnek – édes nemzetünknek – nyelv és tettben nyilatkozó multját, jelenét a tudomány teljes fényébe állítottuk: ez által oly politikai tőkére tettünk szert, melynek keletét legörömestebb ismeri el a művelt külföld. És ím, ez a honszeretet a tudományban.  
 
  A M. T. Akadémia, mint az Igazgató Tanácsnak ez alkalommal kiosztott jelentéséből részletesebben kitetszik, mind h e t v e n - n é g y osztályülésén, mind állandó bizottságaiban, mind végre kiadványai által, e kettős gyakorlatiság útján haladott leginkább. Mig egyrészről a tárgyalt tudományos kérdések közt számos volt olyan, mely szinte érintkezik a gyakorlati élettel; más részről a tudománynak – különösen a magyar föld, nyelv, nép és történelem körül tett – részletes buvárlatok alapján való építése kitartó szorgalommal és sikeresen folyt.  
  A Nyelvtudományi Osztály
Czuczor Gergely
Czuczor Gergely István
és
Fogarasi János
Fogarasi János
r. tagok szerkesztése alatt, már III. egész kötetét bocsátá közre élő nyelvünk ama nagy gyüjteményének, mely A Magyar Nyelv Szótára címet visel. Hátra van a nyelv múltját is összefoglalni egy történeti szótárban: erre nézve Mátyás Flórián lt. készületei biztatnak sükerrel, ki az osztály ülésein két izben mutatott be idevágó tanulmányokat.
Fogarasi János
Fogarasi János
, három előadáson, a Kriza-féle székely gyűjtemény nyelvkincseit méltatta, s fejtegette a sajószentpéteri (1403) végzést.
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
rt. és Joannovics György úr az „a szócskát nyelvünkben”, Budenz József lt. „néhány igeképzőt” vizsgáltak,
Brassai Sámuel
Brassai Sámuel
l . tagtól „Mondattana” egy része olvastatott.  
  A nyelvrokonság mezején, vagy azzal összefüggőleg,
Budenz
Budenz József
cseremisz tanulmányai, Vámbéry Ármin lt. ethnologiai előadásai,
Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál
rt. ismertetései a vogúl hitrege, finn történet és Müller felolvasásai köréből említendők, mindenek fölött pedig az Évkönyvek XII. kötetében megjelent Vogul föld és nép c. munka, melyet
Reguly
Reguly Antal
jegyzetei nyomán
Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál
dolgozott ki. E kötetben találjuk, rendszerezve, kipótolva, megmagyarázva
Reguly
Reguly Antal
nagy és fáradhatatlan gonddal tett gyűjtéseit a vogúl és osztják földön, melyek ily terjedelemben, ily eredeti anyaggal és színnel, alkalmasint egyetlenek az európai tudományban.  
  A széptudományok, általános és nemzeti irodalomtörténet köréből, pályamüvek bírálatain kivül – Télfy Iván lt. értekezését „az Ilias szerzője egységéről”,
Madách Imré
Madách Imre
ét „a nőről aesthetikai tekintetben”, – Duka Tivadar lt. „adatait Kőrösi Csoma életéhez” említhetem; s
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
r. tagtól „classicai nemzeti eposunk rövid történetét” és „tanulmányait az ó-magyar Margit-legendáról.”  
  A Philosophiai Osztályban Purgstaller József és Horváth Cyrill r. tagok értekeztek leggyakrabban: amaz „a létezők eszmeiségéről”
Hegel
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich
felekezetének újabb meghasonlásáról, „az anyag és erő”, – „a tünemény és eszme” – „a természet és teremtő ész” közti viszonyról; ez Apáczai Csere Jánost jellemezve mint bölcsészt, majd „Cartesius bölcsészeti főelvét”, ismerettanát, dualismusát fejtegetve.
Greguss Ágost
Greguss Ágost
rt. „a haladás elvével” foglalkozott;
Erdélyi János
Erdélyi János
rt. „Bölcsészet-történelméből Magyarországon” olvastatott fel. Emericzy Géza úr az „Isten lételének bizonyítását” tárgyalta; A. Balogh Sámuel lt. „Schopenhauer philosophiájáról” értekezett; Nagy Márton pedig a „görögök nevelészete” c. értekezéssel e tárgyú előadásait befejezte.  
  A Törvénytudományi Osztály ülésein, míg Kallós Lajos lt. „a törvények tiszteletéről”, b. Kemény Gábor lt. „a korszakok szelleméről” értekezve, inkább az elmélet terén forogtak; közelebb érinté gyakorlati viszonyainkat Horváth Boldizsár lt. értekezése „az osztrák törvénykezési reform befolyásáról erkölcsi és anyagi életünkre” ; – közelebb
Tóth Lőrinc
Tóth Lőrinc
r. tagé „a párbajról”, Suhayda János l. tagé „a köteles részről”;
Szilágyi Ferenc
Szilágyi Ferenc
l. tagé, ki Tunyogi fölötti emlékbeszédében „az erdélyi jog történelmét iskolában és irodalomban” adá elő; -s
Urházy György
Úrházy György
l. tagé, ki „a jelenkori szabadságot, tekintettel a magyar alkotmányra”, vizsgálta.  
  A Történelmi Osztály ülésein szintén ama gyüjtő, egyes pontokat új adatok és részletek világával felderítő módszert látjuk gyakorlatba véve, melyről fentebb dicsérettel emlékezénk. Fabó András lt. „Beythe István életrajzát” adja s három közleményt „Vithnyédi leveleiből”; Thaly Kálmán lt. „Bottyán tábornokot” s az „1708-iki trencsényi harcot”, – Ráth Károly lt. „az Ozman uralkodóház egy magyarországi ágát,” –
Salamon Ferenc
Salamon Ferenc
lt. „Zára 1311–13-iki ostromát, –
Szilágyi Ferenc
Szilágyi Ferenc
„a Hóra-világ történetét”, – Wenzel Gusztáv rt. „Ozorai Pipo élet- és korrajzát”, –
Szilágyi István
Szilágyi István
lt. „Drágfi János törvényesített fiát” és „Verbőczy István özvegyét” illetőleg nyújtanak részszerint új adatokat; míg Hajnik Imre ur „a nagyszombati 1621-i gyülést” és a „zsidók helyzetét Magyarországon a vegyes házakbeli királyok alatt”, – Frankl Vilmos úr „Pázmán életét” világositják. Különböző szempont alá esnek:
Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál
előadása „a finn nemzet történetírásáról” – Wenzel Gusztáv „jelentése 1863–4. tudományos útjáról” s emlékbeszéde „Waltherr László fölött”  
  A régiségtani, műtörténelmi stb. szakban legtöbbször
Henszlmann
Henszlmann Imre
és
Rómer
Rómer Flórián
tagok előadásaival találkozunk; amaz inkább a középkorra, ez inkább a római régiségekre terjesztvén ki vizsgálatát. Igy
Henszlmann Imre
Henszlmann Imre
lt., több rendbeli jelentésein kívül, értekezett „a byzanti épitészetről ” – „A keresztalak használatáról az épitészetben”, – Selmec városa régi emlékeiről, – „az osztropataki régiségekről”; előadta észrevételeit egyszer a „kassai”, – máskor a „pozsonyi székesegyházak kijavításáról”; s előadással ünneplé „Böhm Dániel József emlékezetét”. –Rómer Flórián lt. „a Buda melletti római sírokról”, – „a szarvaszói arany műemlékekről”, – „a bakony-szombathelyi éremkincsről” – az „Ószőnyön talált római régiségekről” stb. értekezett; míg
Toldy F.
Toldy Ferenc
rt. „a lebediai kőemlékek ővcsészéjét” magyarázta, s Kubinyi Ferencz t. tag „a szomolyai Kaptár-völgyben létező fülkéket” ismertette.  
  A statistika, nemzetgazdaság és földrajz a mint közelebb érintkeznek polgári viszonyainkkal, úgy az e körbeli felolvasások szorosabb kapcsolatban vannak a gyakorlati élettel. Ha Szathmáry Károly úr „a Zimony-fiumei vasútat és Magyarország érdekeit” tárgyalja; ha
Hunfalvy János
Hunfalvy János
lt. „az erdők befolyását esőzési viszonyaikra” s „Magyarország légmérséki viszonyait” veszi vizsgálat alá; ha Konek Sándor lt. mintául „a berlini statistikai seminariumot” mutatja fel s a „magyar Curia statistikai müködését” ismerteti; ha Kautz Gyula lt. „a gépüzletről” tart felolvasást: mindezek közelről érintenek bennünket. Átalánosabb jellemű Duka Tivadar lt. előadása „a Ganga deltája égalji viszonyairól”.  
  Ez osztály védszárnyai alatt jelent meg immár teljesen a Magyar Birodalom Természeti Viszonyainak Leírása, három kötetben, melyet akadémiai megbízásból
Hunfalvy János
Hunfalvy János
lt. készített.  
  A mathematikai és természettudományok, már reálisabb jellemöknél fogva is, több érintkezési pontot mutatnak fel a gyakorlattal. Nem mintha itt is széles tere nem volna az elméleti vizsgálatnak. Igy Corzan Gábor lt. „az új elemző mértan történeti fejlődését és alapvonalait” fejtegeté; Vész Ármin lt. „a leirati mértan köréből” -Győry Sándor rt. „a mathematikai műszavakról és fogalmakról ” -Schvarcz Gyula lt. „cosmicus ismeretkör legujabb vívmányairól” értekeztek. De egyenesen gyakorlati és hazai viszonyainkat tarták szemmel az oly előadások, mint Weninger Vince l. tagé, ki „a kölcsön ügyről”, a „nyugdíjazást stb. segélyző egyletekről”, – „a kiházasítási tőkék biztosításánál előforduló tartalék számításának könnyebb módjáról” értekezék, s egyszer „Thomas számoló gépét”, másszor a „kamatos kamatszámítás táblázatait” mutatá be; Hollán Ernő r. tagé, ki a „vasútügy ujabb fejlődéséről” tőn jelentést; vagy Fest Vilmos r. tagé, ki „Magyarország országos és álladalmi utai” statistikáját alkotá egybe.  
  Az idő rövidsége nem engedi, hogy a Természettudományi Osztály ülésein felolvasott nagyszámú értekezéseket szak és teljes cím szerint elősoroljam. Elég legyen érintenem a tárgyakat s jellemzésül megjegyeznem, hogy míg egyrészről az elmélet s eredeti buvárlat sikeresen folyt, másrészről kellő tekintet vala hazánkra és az életre. Egyfelől Martin Lajos lt. „a víz ellenállását”, Greguss Gyula lt. „a hőfoghatóságot”,
Szily Kálmán
Szily Kálmán
úr a „melegség mostani elméletét”, Thán Károly lt. „az összetett gőzöket”, s a „szalmiák gőz sürüségét”, – Schvarcz Gyula lt. „az embernem egységét”, – Balla Károly lt. „a föld delejességét”, – Dorner József lt. „a Ceratocephalus Orthoceras” és „Anthemis arvensis” növényfajokat vizsgálják; másfelől
Thán
Thán Károly
lt. a csízi, Molnár János úr a rákospalotai ásványvizet elemzi, – Szabó József lt. „a tarnóczi kövült fáról”, Kalchbrenner Károly lt. „a Tátra sziklazuzadékairól”, – Hantken Miksa lt. „a Buda–Esztergom-táji szerves eredetű kőzetekről”, – Érkövy Adolf lt. „az erdőkről mint esőtényezőkről”, –
Hunfalvy János
Hunfalvy János
lt. Magyarország esőviszonyairól, Divald Adolf lt. „a természettudományok és az erdőszet” viszonyáról értekeznek; Frivaldszky Imre r. t „Magyarország Faunájához” nyujt jellemző adatokat; Hazslinszky Frigyes lt. „a borsai Pietros havasi virányát” ismerteti; Pólya József rt. megirja „az aszályosság physicáját” – sőt indítványt tesz az „inséglevesek” ügyében, bírálja Hoibrenck javaslatát „a gabonafélék mesterséges termékenyítése iránt”, – s felhívja az osztály figyelmét „a hazai gyümölcstenyésztés körüli mozgalmakra”. – Egyfelől Balogh Kálmán lt. „az izomidegek végződését”, – Lenhossék József lt. „a középponti idegrendszert” vizsgálja górcsövileg; másfelől Rózsay József lt. „az aggok élet – és kórtanát” észleli; Poor Imre lt. „a természet orvosi célszerűségéhez” nyujt adalékot, s Halász Géza lt. „az életbiztosítást, orvosi szempontból” veszi vizsgálat alá.  
  Ime, tisztelt Közönség, hogyan ölelkezik az elmélet a gyakorlattal, az átalános a hazaival; úgy hogy a gyakorlatiság hiánya és a hazainak mellőzése oly vád, mely Akadémiánkat illetheti legkevésbbé.  
  Az állandó bizottságok fő feladata nyelvünk és országunk minél teljesb tudományos megismerése lévén: müködésök súlypontja épen a hazába esik, s annál szorosbban összefügg nemzeti haladásunkkal. Szabad legyen azt is vázolnom, igen röviden.  
  A Nyelvtudományi Bizottság munkálódását „Közleményeinek” III. és IV. kötetei mutatják fel. Vannak ezekben szorosan a magyar nyelvet illető értekezések; vannak a rokonnyelvek tanulmányára vonatkozók. A nyelvhasonlítás, az altai törzset illetőleg, senkire nem néz inkább, mint reánk magyarokra, s többé nem lehet idegenkednünk tőle. A nyelvészet, mikép föntebb érintém, már szinte az exact tudományok módszerét követi, s valamint a füvész a fajok és nemek minél részletesb vizsgálata utján állíthat föl rendeket, úgy az emberi nyelvek minél szélesb alapu ismeretére van szükségünk, ha a magunkéval egészen tisztába akarunk jőni. S ez a hasonlító nyelvészet feladata.  
  A Történelmi Bizottság hazánk története kútfőinek mind gyüjtése, mind kiadása körül sikeresen fáradozott. Simonyi Ernő hazánkfia, külföldön tett gyüjtéseivel a Londoni és Flórenzi Magyar Okmánytáraknak veté meg alapját, s amannak már II. kötete kész a sajtó alá; Óváry Lipót honfitársunk Nápolyban gondoskodik hazánkat illető oklevelek szerzéséről;
 [!]
[sic!]
Rákóczy Ferenc
II. Rákóczi Ferenc
gazdag levéltárának másoltatása erélyesen halad;
Szilágyi Sándor
Szilágyi Sándor
és
Szilády Áron
Szilády Áron
l. tagok folyvást gyüjtik a török–magyar viszonyokra vonatkozó okmányokat; Tutkó József úr Kassa város levéltárában, gyüjt; gr. Sándor Móric úr budai levéltára használatát szivesen megengedte. – A Bizottság kiadásaiból megjelent az Árpádkori Uj Okmánytár V. kötete Wenzel Gusztáv által, a VI-ik sajtó alatt; az Irók Osztályából Verancsics munkái
Szalay László
Szalay László
által, VI. köt, s ki van nyomva a VII. köt. is; mint szintén Forgách Commentárjai Mayer Fidéltől; Decsi Commentárjai
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
től; s tetemes kézirat vár megjelenésre, mihelyt a Bizottság pénzügye engedi.  
  Az Archaeologiai Bizottság hazai műemlékeink nyomozását, vizsgálatát és megismertetését ernyedetlenül folytatta, s e célból tagjai több rendbeli utazást is tettek, főleg
Henszlmann
Henszlmann Imre
,
Rómer
Rómer Flórián
,
Kubinyi F.
Kubinyi Ferenc
bizottsági tagok; elősegíttetvén e kirándulások a duna-gőzhajózási, a tiszai, déli és állami vaspályák igazgatóságaitól nyert szabadjegyek által, melyekért a Bizottság köszönetet mond. – Rajztárát díszes adományokkal gyarapíták Storno Ferenc,
Henszlmann
Henszlmann Imre
,
Reitter
Reitter Ferenc
orsz. főmérnök, Lehoczky Tivadar, Varsányi és Glembay mérnök, Hencz és Bergh épitész urak; Haas Mihály szathmári püspök ő nagymélt, ki a megyéjében utazó tagokat is előzékeny pártolásban részesíté; a wolfenbütteli könyvtár, a bécsi cs. k. központi bizottmány és mások, miért a bizottság szintén háláját fejezi ki. – Sajnálja ellenben, hogy a sztambuli „Corvina” iránt tett lépések nem vezettek óhajtott eredményre, sem egy országos tekintélyű magyar archaeológiai központi bizottság fölállítása végetti fölterjesztései. – Kiadásában megjelent „Közleményeinek” IV. kötete s az V.-ből az I. füz. gazdag tartalommal; védszárnyai alatt
Henszlmann Imré
Henszlmann Imre
nek a „székesfehérvári ásatások” c. jeles munkája, s közelebb gr. Andrássy Manó úr és társai alapítványából „Magyar Műrégészeti Kalauzt” fog megindítni.  
  A „hazai állapotok ismertetésének előmozdítására” alakult Statistikai Bizottság, munkálkodása közben mindinkább meggyőződött arról, hogy feladatát csak akkor oldhatná meg teljesen, ha országos statistikai hivatal volna, mely hatósági tekintéllyel s rendszeresen gyüjtené az adatokat. Fájlalja, hogy egy ilyennek létrehozása, dacára a Bizottság és Akadémia ez ügyben tett lépéseinek, még mindig jámbor óhajtás. Azonban így is törekvék, a beküldött hézagos adatok nyomán, céljai valósításához közelebb jutni. Múlt évben leginkább a birodalom s különösen hazánk pénzviszonyai, a népnevelés, végre a birtokrendezés és tagosítás körébe tartozó adatokat dolgozott fel; a takarékpénztárak müködését, az adatok hézagos beküldése miatt, nem állithatta kimerítőleg össze; valamint a földtehermentesítési adatokhoz sem juthatott. Mindazáltal Közleményeiből, melyek a VI. köt. befejeztével „Statistikai és Nemzetgazdasági” címet nyertek, 5 füzet, kettő az új folyamból, jelent meg, bő és változatos tartalommal.  
  A Mathematikai és Természettudományi Bizottság munkásságát előnyös színben tünteti fel „Közleményeinek” III-dik, terjedelmes kötete. Ezenkívül a bizottság utazásokkal is törekedett céljai előmozdítására. Hantken Miksa, Szabó József, Schenzl Guidó, Kruspér István és Kánitz Ákos urak tettek ily tudományos kirándulásokat. 1864-ben utaztak az Akadémia részéről nyujtott könnyítésekkel: Szabó József Magyarország trachyt-vidékein 5 ízben, és Olaszországban az Euganae-i hegységet kutatta át. Hantken Miksa Hontban folytatta geológiai tanulmányait; Hazslinszky Frigyes Máramarost járta be növénytani tekintetben. – Azonkívül, hogy a meteorológiai észleleteket Schenzl Guidó úr, az Akadémia észleldéjének vezetője
Budá
Budapest
n, folyvást teszi: a Bizottság oda müködött, hogy az ország különböző pontjain meteorologiai észleldéket hozzon létre, s e végre szükségesnek látta esőmérőket nagyobb számmal rendelni meg kiosztásra. Mayer Bambert, volt egyetemi csillagász, hátrahagyott észleletei, Kruspér István lt. szerkesztésében készülnek megjelenni.  
  A Könyvtár Európa és
Amérika
Amerika
több rendbeli tudományos intézeteivel fentartott csereviszony által folytonos szaporodásnak örvendett; azonkívül főhatóságok, testületek és egyesek szivességéből, olykor becses adományokban részesült. A Kézirattár gyarapítói közül gr. Szirmay József, Szontagh Dániel és Kovács Nep. János urakat emeljük ki. Mr. Jervis, az 1861-iki londoni kiállítás egyik biztosa, Szabó József tag által, becses térképeket, – Duka Tivadar keletindiai tárgyakat s
Kőrösi Csoma
Kőrösi Csoma Sándor
kéziratait, – László Károly úr Közép-Amérikából mahagóni fát ez épülethez, – dr. Bene Károly úr villanygépet, – Rochlitz Béla úr ausztráliai fényképeket stb., – Scherzenlechner Sebestyén úr mexicói madarakat és csörgőkígyót ajándékoztak, Madarász Victor úr pedig Thierry Amadénak általa művészileg készített életnagyságú arcképével kedveskedett.  
  A közelebbi nagygyűlés óta lefolyt pályázatok eredménye a következő: a néhai gr. Teleky József alapította 100 arany drámai jutalomra 1864-ben pályázott hét vígjáték közül, mint aránylag legjobb, az „Egy nagyratermett férfiu”; – 1865-ben versenyzett 15 szomorujáték közül „A fény árnyai” című lőn nyertes; mindkettőnek szerzője
SzigligetiEde
Szigligeti Ede
. A gr. Karácsonyi-jutalomra 1864-ben pályázott tíz drámai mű közül egy sem találtatott érdemesnek a koszorúra.  
  A jelen nagygyűlésen eldöntött pályázatok s ujonnan hirdetett jutalmak iránti két jelentés a t. hallgatóság közt szét levén osztva, szabad legyen csupán az eredményekre szorítkoznom.  
  Az 1858–63 évkörre eső mathematikai nagyjutalom Petzval Ottó „Erő és géptan”, s Vész J . Ármin „Felsőbb Mennyiségtan” c. munkája közt osztatott fel. Amazt dús tartalma, helyes elrendezése, rendszeres és következetes tárgyalása, könnyen érthető irálya a felvett évkörbeli munkák legjelesbjei közé emeli; a másik munka szoros mathematikai rendszert állít fel s következetesen visz ki, az előforduló származtatásokat világosan és következetesen hozza le, szóval a tudomány mostani színvonalán áll. – A másod- vagy Marczibányi-jutalmat Weninger Vince „Politikai Számtana” nyerte, mely irodalmunkban új jelenség, s ügyes szerkezeténél, gyakorlati fontosságánál fogva kiváló helyet foglal el.  
  Az egy névtelen hazafi ajánlatából
Lucanus
Lucanus, Marcus Annaeus
 Pharsaliája fordítására kitűzött jutalmat a VII. számú pályafordítás nyerte, mint a mely szövegtanulmánya s nyelvbeli derekasságáért, társai közt viszonylag legjobbnak itéltetett. Utána a II. áll, mely tős-magyaros, bár az eredetinél bővebb nyelvéért, a bírálók többsége által dicséretre lőn méltatva. Felbontatván jeligés leveleik: a VII. számé Baksay Sándor református pap Csanádon, – a II. számé Laky Demeter prémontrei kanonok, Csornán – neveket tüntetett ki.  
  A Sámuel-díjat, az 1863-ban megjelent nyelvészeti értekezések közül Kriza János „Vadrózsái” I. kötetéhez csatolt „Nehány szó a Székely Nyelvjárásokról” című dolgozata, mely tárgyát először ismerteti ily behatóan; – az 1864-ben megjelentek közül
Brassai Sámuel
Brassai Sámuel
 Magyar Mondattanának II. része nyerte el, mely syntaxisunkat elsőnek fekteti az élőbeszéd hangsúlyára.  
  Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapítványából vámügyi kérdésben kitűzött jutalomra az I. számú pályamunka itéltetett méltónak, mint a mely a másik kettő felett a tárgynak mind elméleti kifejtésében teljesebb és több oldalú, mind történelmi és statistikai adatokkal földerítésében bővebb és kimerítőbb: s a mellett gyakorlati iránya is kiválólag ajánlja. Felbontatván jeligés levele, abból dr. Kautz Gyula neve tünt elő.  
  A többi pályázatra beérkezett munkák közül egy sem találtatott a díjra érdemesnek.  
 
  És most, tisztelt Közönség, vessünk egy búcsú-tekintetet az Akadémia sirkertjébe. Megdöbbentő a szám, mellyel ott a gyászemlékek sora növekedett; de megdöbbentőbb azok felirata. A múlt évi közülésben olvasott jelentés óta tizenketten nyugosszák a holtak álmait; köztük egy, ki még amaz ülésen szava lánghatalmával sziveket gyujt vala; – köztük maga is a jelentéstevő.
[szerkesztői feloldás]
Szalay László
Szalay László
–
Kazinczy Gábor
Kazinczy Gábor
 nyitja meg az elköltözők sorát, mintegy baljóslatúl, hogy veszteségeink nagyok, pótolhatatlanok lesznek; és követik, kegyetlen változatossággal: a fáradhatatlan szorgalmú Récsi Emil ; a több mint félszázados mívelődésünkkel eggyéforrt
Fáy András
Fáy András
 ; majd az, kinek fényes múltjáért sirján az engesztelődés fátyola leng,
Kuthy Lajos
Kuthy Lajos
 ; az egy lobbanó sugárban el is enyészett
Madách Imre
Madách Imre
 ; a Névkönyvünkben nem, csak sziveinkben olvasható zarándok, kinek nem adhata sirt a föld, mely méltó koszorúit termette,
Jósika Miklós
Jósika Miklós
 ; a még feltörekvő fiatal tehetség, Torkos Sándor ; nyelvreformjaink érdembabéros veteránja, Bugát Pál ; Baumgartner András külföldi tag a természettudományi osztályban; honi történelmünk és közjogunk mélyelmű buvára, id. Bartal György ; Mészáros Imre , philosophiai osztályunk tagja; és végre az, kiről utánam méltóbb ajak fogja elmondani, hogy élte, munkálkodása, maga egy monumentum, az érc-jellem szilárdságával, a gondolkozás vas következetességével, munkáinak műplastikájával; egy, bár fájdalom! csonkafélben letört oszlop, de így is örök dísze a halhatatlanság pantheonjának:
Szalay László
Szalay László
, kinek elvesztése, mint tisztviselőé is, mennyire érzékeny csapás intézetünkre, semmi sem hirdeti hangosabban, mint épen az ellentét, hogy én állok megürült nyomán!  
 
[szerkesztői feloldás]
FÜGGELÉK A FŐTITKÁRI JELENTÉSHEZ
 
  I. A Magyar Tudományos Akadémiának 1864 jan. 25-től 1865 dec. 4-ig hetvennégy osztály, illetőleg összes ülése volt.  
  1. A Nyelv és Széptudományi Osztály ülésein
FogarasiJános
Fogarasi János
rt. „a sajó-szentpéteriek 1403-ki végzéséről”, ugyanő három ízben a Kriza-féle, „székely népköltési gyüjteményről”. – MátyásFlórián lt. „a régi magyar család és idő nevezetekről” értekeztek s az utóbbi magyar nyelvritkaságokat” mutatott be; –
BrassaiSámuel
Brassai Sámuel
lt. „Mondattanából„ a II. rész olvastatott; BudenzJózsef lt. „Cseremisz tanulmányairól„ és „szótáráról” továbbá „néhány magyar igeképző”- ről; – JoannovicsGyörgy úr „a magyar mutató szócskáról”;
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
rt. „az a indulathangról és családjáról” tartának előadást.  
  A hasonlító nyelvészettel kapcsolatban
HunfalvyPál
Hunfalvy Pál
r. t. az altáji, különösen vogúl népek „medve tiszteletéről” olvasott; később Koskinen munkáját „a finn faj régiségéről” ismertette, majd „Müller Miksa felolvasásai folytatását” bírálta. VámbéryÁrmin lt. „török–perzsa kéziratokat” mutatott be; máskor a „török–tatár faj föld-irati osztályozásáról ismét „a siita vagy perzsa-mohamedán felekezetről” értekezett.  
  A széptudományok, átalános és hazai irodalom köréből TélfyIván lt. „az Iliász szerzője egységéről”. –
MadáchImre
Madách Imre
lt. „a nőről aesthetikai tekintetben” értekeztek; DukaTivadar lt. részéről „adatok” olvastattak „Körösi Csoma életírásához”;
ToldyFerenc
Toldy Ferenc
rendes tag pedig „classikai nemzeti eposzunk rövid történetét,” majd „tanulmányait az ó-magyar Margit-legendáról” adá elő.  
  Megjelent, az osztályt illetőleg, a Magyar Nyelv szótára II. kötetéből az 5-dik, egyszersmind a III. kötetből az 1–5 füzet
Czuczor
Czuczor Gergely István
 és
FogarasiJános
Fogarasi János
szerkesztése alatt; továbbá az Évkönyvek ből a XII-dik, vagyis Reguly hagyományainak I-ső kötete: A Vogul Föld és Nép külön címen,
HunfalvyPál
Hunfalvy Pál
által dolgozva. E kötetben találjuk
Reguly
Reguly Antal
nagy és fáradhatatlan gonddal tett gyüjtéseit a vogul és osztják népek közt, melyek ily terjedelemben, ily eredeti anyaggal és színnel alkalmasint egyetlenek az európai tudományban. A mondott kötet lehetőleg egybegyüjti, a mit a vogulokról
Reguly
Reguly Antal
előtt tudtunk; azután közli
Reguly
Reguly Antal
észrevételeit a vogul földről és népről, melyeket a kidolgozó más régibb és ujabb utazók, különösen Ahlquist finn tudós észrevételeivel világosít föl. Majd a vogul mondák és énekek következnek, eredetiben és magyar fordításban, melyek annál érdekesb új világba vezetnek, mert a kötet harmadik szakasza azt deríti föl, hogy a magyarok és vogulok együtt az ugor népcsoporthoz tartoznak s hajdan az Irtis mellékein egymásnak határosai voltak. – De
Reguly
Reguly Antal
emlékét nemcsak az örökíti, a mit
Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál
kidolgozása közöl; hanem Budenz József csuvasz és cseremisz tanulmányai is, melyek alapját leginkább Reguly jegyzetei teszik. Mind ezek utazónknak nemcsak erőfogyasztó szorgalmát, hanem kitünő élességét is bizonyítják, minélfogva Reguly nem utolsó helyet érdemel a jeles felfedező utazók közt.  
  2. A Philosophiai Osztály ülésein:
GregussÁgost
Greguss Ágost
r. t. EmericzyGéza urnak „dialectikai módszer” című értekezését mutatá be; ugyanő maga értekezett „a haladás elvéről”,: végre ismét
Emericzy
Emericzy Géza
úr értekezését: „Az isten létének bizonyításai” és BaloghAlmási Sámuel l. tagét „Schopenhauer Artur philosophiájáról” – olvasá föl. PurgstallerJózsef r. t. „a létezők eszmeiségéről” – továbbá „Hegel felekezetének újabb meghasonlásáról” tarta előadást; s ugyanő „az anyag és erő” – majd „a tünemény és eszme” ismét „a természet és teremtő erő” közötti viszonyt fejtegeté. HorváthCyrill r. t. „Apáczai Csere Jánost” jellemzé mint bölcsészt; későbben „Cartesius bölcsészeti főelvéről” – máskor ugyanannak „ismerettanáról” ismét annak „dualismusáról” értekezett.
ErdélyiJános
Erdélyi János
r. t. részéről: „A bölcsészet történelme Magyarországon. Mátyás kora”, olvastatott.  
  A rokon tudományok körében NagyMárton l. t. „A görögök nevelészete” című értekezéssel e tárgyú felolvasásait berekeszté.  
  3. A Törvénytudományi Osztály ülésein: KallósLajos l . t részéről „A törvények tisztelete” című értekezés olvastatott: KeményB. Gábor „a korszakok szelleméről” értekezett: HorváthBoldizsár l. t. „az osztrák törvénykezési reform befolyását erkölcsi és anyagi életünkre” fejtegeté; SuhajdaJános lt. „a köteles részről”; –
TóthLőrinc
Tóth Lőrinc
r. t. „a párbajról” értekezett;
Szilágyi Ferenc
Szilágyi Ferenc
1. t., Tunyogi Csapó József fölötti emlékbeszédében egyszersmind „az erdélyi jog történelmét iskolában és irodalomban” adá elő;
UrházyGyörgy
Úrházy György
l. t. „A jelenkori szabadság, tekintettel a magyar alkotmányra” című értekezést tartott.  
  4. A Történelmi Osztály ülésein: FabóAndrás l. t. „Beythe István életrajzát” adta, és három ízben „Közleményeket Vitnyédi István leveleiből”; ThalyKálmán l. t. „Bottyán János II. Rákóczi Ferencz vezénylő tábornoka” – „A trencsényi harc 1708” – c. értekezéseket tarta s egy eddig ismeretlen, leginkább történeti érdekű, versgyüjteményt mutatott be. RáthKároly l. t. „az Ozman uralkodóház egy ágáról Magyarországon” ;
SalamonFerenc
Salamon Ferenc
lt. „Zára ostromáról” (1311–13);
Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál
r. t „A finn nemzet történet-írásáról” értekeztek;
SzilágyiFerenc
Szilágyi Ferenc
l. t. „A Hóravilág regényesés valódi történelme” címen egyszersmind gr.
Teleki Domokos
Teleki Domokos
hasonló tárgyú munkáját bírálta; WenzelGusztáv r. t. emlékbeszéddel ünneplé WaltherrLászló l. t. elhunytát; ugyanő jelentést tőn „1863 és 64-ben tett tudományos utazásairól” – nemkülönben „Ozorai Pipo életrajzához és kora történelméhez” nyujta „adalékokat”.
SzilágyiIstván
Szilágyi István
l. tagtól „Drágfi János törvényesített fiát” és „Verbőczy István özvegyét” tárgyazó értekezések adattak elő:
Pauler Tivadar
Pauler Tivadar
r. t. HajnikImre úr dolgozatait: „A nagyszombati 1621-ki gyülés és Pozsony meghódolása Ferdinándnak” – máskor: „A zsidók Magyarországon a Vegyes házakbeli királyok alatt” – mutatta be; Rómer Florián l. t. FranklVilmos úr munkáját olvasta: „Pázmán életéből”  
  A régiségtan, műtörténet stb. szakában:
HenszlmannImre
Henszlmann Imre
l. t. olvasta „jelentését a sztambuli szerályban európaiak által látott és nyugoti nyelveken irt codexekről” ; ugyanő „a bizanti épitészetről” értekezett; később a szathmári püsp. megyében tett archaeologiai útjáról” tőn jelentést; majd akad. megbízásból Kanitz „Serbiens Byzantinische Monumente” c. munkáját ismerteté; szintén ő „a kereszt alak használatáról a keresztyén építészetben” értekezett; majd jelentést olvasa „az Osztropatakán talált régiségekről” – egyszesmind „a Kassai” – később meg a „pozsonyi Székesegyházak kijavításáról” adta elő bíráló észrevételeit; nem különben felolvasást szentelt „Bőhm Dániel József emlékezetének” és ismertette „Selmec városa régi emlékeit”
ToldyFerenc
Toldy Ferenc
r. t. Mátyás könyvtára, a „Corvina” történetét rajzolá; más alkalommal „a lebediai kőemlékek alakjain előforduló ővcsészéről” értekezett. RómerFlorián lt. „a Buda környékén felásott római sírokról” – majd később „a szarvaszói arany műemlékekről” tarta felolvasást; nemkülönben Storno Ferenc rajzait „az orachovicai kolostorról” előadással kisérte, ugyan ő „a bakonyszombathelyi éremkincsről” végre „az ujabb időben Ó-Szőnyön kiásott római régiségekről” értekezett. KubinyiFerenc t.t. „a szomolyai Kaptár-völgyről és az ottani fülkékről” tarta előadást.  
  Az államtani, nemzetgazdasági és földrajzi szakokban:
HunfalvyJános
Hunfalvy János
lt. Szathmáry Károly úr értekezését mutatá be: „A zimonyfiumei vasút és Magyarország érdekei” címen; ő maga a „Magyar birodalom Természeti Viszonyai” c. saját munkáját ismerteté; – majd „az erdők befolyásáról” az esőzési viszonyokra, – később „Magyarország légmérséki viszonyairól” értekezett. DukaTivadar l. t. „A Ganga deltája égalji viszonyai”-ról tarta előadást; KonekSándor l. t. „a berlini Statistikai semináriumot” – későbben „a magyar kir. Curiának statistikai müködését” ismertette; KautzGyula l. t. „a gépüzletről nemzet-gazdasági fejlődésünk ujabb korszakában” tartott értekezést.  
  Ez osztályokat illetőleg megjelent az Évkönyvek XI. kötetének II. és III. darabja; továbbá „A Magyar Birodalom természeti Viszonyainak leírása” II. III. kötet,
HunfalvyJános
Hunfalvy János
tól. E mű, sok évi fáradságos gyüjtés és munka eredménye, a most megjelenő III-dik kötettel teljesen kész, s külföldön is figyelmet gerjesztett, benne foglaltatván mind az, a mit eddigelé tudunk természettudományi és geographiai tekintetben a magyar korona területéről.  
  5. A Mathematikai Osztály ülésein: WeningerVince l. t. „a kölcsönügyről mathem. szempontból” ugyanő „a betegápolást, nyugdíjazást és temetkezést segélyző egyletekről” értekezett; majd más alkalommal „Thomas számoló gépét” ismerteté; máskor a „Kamatos kamat-számítás táblázatait” – majd ismét „a kiházasítási tőkék biztosításánál előforduló tartalék számításának könnyebb módját” mutatá be. Corzan–AvendanoGábor l. t. „az új elemző mértan történeti fejlődését és alapvonalait, összefüggésben Descartes rendszerével” vizsgálta; VészI. Ármin l. t. „egy feladatot” fejte meg „a leirati mértan köréből”; HollánErnő r. t. „előleg jelentést” „a vasút ügy ujabb fejlődését” tárgyazó munkájáról; FestVilmos r. t. „Magyarország álladalmi és országos utairól” GyőrySándor r. t. „a mathematikai műszavakról és fogalmakról” értekeztek.  
  A csillagászati szakban SchwarczGyula l. t. „a cosmicus ismeretkör legujabb vívmányairól” elmélkedett.  
  6. A Természettudományi Osztály ülésein, a physikai és chemiai szakban: MartinLajos l. t. „a víz ellenállása elméletét”; GregussGyula l. t. „az állandó nyomás és állandó térfogat melletti hőfoghatóságok különbségeit” fejtegeté; – Sztoczek József r. t.
SzilyKálmán
Szily Kálmán
úr értekezését mutatta be „a melegség moztani elméletének két fő tételéről” ; ThanKároly l . t. „a szabályellenes térfogatú összetett gőzökről” értekezett; más alkalommal „Delille válaszát a szalmiak-gőz sűrüsége tárgyában” ismertette; később ugyanő „a csízi ásványvíz vegyelemzését,” – MolnárJános úr pedig Szabó József l. t. által „a rákos palotai ásványvizét” mutatták be.  
  Ásvány és földtani szakban: SzabóJózsef l. t. „a tarnóci kövült fáról” értekezett; majd „Zsigmondy Vilmos Bányatanát” mutatá be ajánlólag, s jelentést tőn „Olaszországban tett geologiai utazásáról" Vegyes tartalmu jelentést adott Kalkhbrenner Károly l. t. „Szepes megyében 1863-ban tett természettudományi utazásairól”, – Később szintén ő „a Tátra sziklazúzadékairól”, – HantkenMiksa l. t. „a buda-esztergomi vidék szerves testek által képződött kőzeteiről”, – SchwarczGyula l. t. „az embernem úgynevezett egységéről” értekeztek.  
  Meteorologiai körben: BallaKároly l. t. „a föld delejességéről, mikénti forgásáról mint az időtan alapjáról” elmélkedett; ÉrkövyAdolf l . t . „az erdőket mint esőtényezőket” vizsgálta, s ellenészrevételek következtén még egy előadással visszatért e tárgyra; PólyaJózsef r. t. „az aszályosság physicajáról”, –
HunfalvyJános
Hunfalvy János
l. t. „Magyarország esőzési viszonyairól” tartának előadást.  
  Egyéb szakokban: DornerJózsef l . t . „a Ceratocephalus Orthoceras Decand. növényfajról” továbbá: „az Anthemis Arvensis féle fajnak egy érdekes válfajáról” olvasott, s KánitzÁkostól „a Varádics (Tanacetum) nem körül tett tanulmányai előleges kivonatát” mutatá be; – DivaldAdolf l. t. „a természet-tudományok és az erdőszet” címen értekezett; PólyaJózsef r. t. „Koibrenk javaslatát a gabonafélék mesterséges termékenyítéséről” ismerteté, – egyszersmind „a hazai gyümölcstenyésztés körüli mozgalmakra” hívá fel az osztály figyelmét; HazslinszkyFrigyes l. t. részéről „a borsai Pietros havasi viránya” olvastatott; FrivaldszkyImre r. t. „jellemző adatokat” nyujta .„Magyarország Faunájához” ; – BaloghKálmán l. t. „az izom-idegek végződéséről”. – LenhossékJózsef l. t . „a középponti idegrendszer, szürke állomány, és az idegek rendszere tájviszonyairól” értekeztek; – RózsayJózsef l. t. „észleleteit az aggok élet – és kórtani köréből” adá elő; PoorImre l. t. „adalékokat” nyujta „a természet orvosi célszerűségéhez”; HalászGéza l. t. „az életbiztosításról, orvosi szempontból” értekezett. PólyaJózsef r. t. természettudományi nagy szótárát” ismertette még; és SzabóJózsef l. t. „Krim, Bochara, Bombay ángol térképeit” mutatta be, és szólott bécsi geogr. intézet hazánkat illető térképi munkálatairól.  
  A Math. és Term. tudományi osztályok kiadásai közől fölemlítjük e helyen az Évkönyvek XI. kötetének 1. darabját; Vész I.Ármin „Leírati Mértana” I. füzetét, s „Euclides Elemeit”
BrassaiSámuel
Brassai Sámuel
től, melynek nyomtatása bevégződött.  
  II. Az állandó Bizottságok e lefolyt, már szinte két év alatt is kitartóan müködtek hazánk és nyelvünk tudományos ismeretének előmozdításában.  
  I. A Nyelvtudományi Bizottság munkálkodását Közleményeinek III. és IV. köteti mutatják fel. Szorosan a magyar nyelv tudományát és történetét illetik ezekben
Fogarasi János
Fogarasi János
fönebb már említett értekezései „a székely gyüjteményről” és a szentpéteri végzésről; továbbá FábiánIstváné a „magyar családnevekről” MátyásFlóriáné: „Régi magyar család- és időnevezetek”; BudenzJózsefé „a magyar El igekötőről”; VassJózsefé: „Pótlékok a háromszéki nyelvjáráshoz” ; TorkosSándoré: „Az – e, vagy a?” – végre TakácsIstváné „némely szók (ki, mi, mely stb) használatáról.”  
  A rokon nyelvek ismeretét különösen BudenzJózsef gyarapítá következő dolgozataival: „Erdei cseremiszség. Mondat – és szövegközlés”; „Cseremisz tanulmányok” I., II., „Közlemény a khivai tatár nyelvről.” – Magát az egybehasonlító nyelvtudományt illeti
HunfalvyPál
Hunfalvy Pál
ily című értekezése: „Ahlquist a magyar nyelv rokonságáról a finnel.” Ahlquist az első, ki a finnek közt tüzetesen s mint nyelvtudós foglalkozik a magyar nyelvvel.  
  A finnek közt ujabb időben örvendetes politikai, társadalmi és irodalmi haladás mutatkozik ama bizonyos mértékű önállóság következtében, melyet az orosz kormány meghagyott Finnországnak. Az irodalmi mozgalomban, melyet a finn irodalmi társaság jeles kiadásai élénkítnek, legujabban kitünt történelmi munkák közül
Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál
némelyeket átalánosan, KoskinenGyörgy két munkáját pedig, a „Buzogány háborut” s a „Finn népek régi történeteit” különösen is ösmertette. Amaz a XVI. sz. vége felé kitört finn parasztlázadást adja elő; az utóbbi munka a hunok és magyarok régi történeteit tárgyalja, s már ennélfogva is megérdemli a magyar tudomány figyelmét.  
  2. A Történelmi Bizottság fő feladása levén a hazai történelem kisebb-nagyobb kútfőit kinyomozva összegyüjteni és közzétenni: e kettős irányban serényen müködött az 1864. évi nagygyűlés óta is.  
  A) Kútfő-nyomozásait illetöleg: a) Megbizottja, SimonyiErnő úr kutatásai folytán az angolhoni levél- és könyvtárakból nyert, 1703–1711 közti időre s
Rákóczi Ferenc
II. Rákóczi Ferenc
hadjáratára vonatkozó diplomatikai gyüjteménye 223 számmal nevekedett, s ez által a Londoni Magyar Okmánytár II-ik kötete (995 okmány) sajtó alá teljesen kész, s mihelyt a Bizottság pénzviszonyai engedik, megjelenhet. b) Szintén
Simonyi
Simonyi Ernő
 úr a flórenci levéltárban kijegyzett s hazánk történelmére vonatkozó levelek és okmányok másolataiból 352 db-ot külde ujabban, mely gyüjtemény eddig 400 szám s válogatva, Flórenci Magyar Okmánytár címmel fog a Monumenták során világot látni. c) Ugyanancsak Simonyi Ernő úr, a Bizottság felszólítása következtében kiterjeszté figyelmét Spanyolországban a híres simancasi levéltárra is, hol az ő eszközlésére a Magyarországot illetők másolása folyamatba tétetett, – nemkülönben az aragoniai koronai levéltárban s a madridi Bibliotheca National kézirattárában találtak is, melyek sorsáról azonban a Biz. bővebb tudósítást vár. d) Nápolyban, e fontos lelhelyén a hazánkat illető írott emlékeknek mind az Árpádi mind a Vegyes korra nézve, – ÓváryLipót hazánkfia gondoskodik másolatokról, a Bizottság útmutatása szerint. Habár e munka, különböző akadályok miatt, nem haladhat gyorsan: már is érdekes oklevelek jöttek mutatványul, az I.
Károly
Károly Róbert
és V. István közti családi és politikai szövetségre, nemkülönben Durazzo László ellenkirályra vonatkozók.
Óváry
Óváry Lipót
úr most kirekesztőleg I. és II. Károly nápolyi királyok okmányai másolataival foglalkozik, melyek kimerítése után Johanna és Durazzo László okiratait veendi műbe. e)
RákócziFerenc
II. Rákóczi Ferenc
gazdag levéltárának másoltatása erélyesen foly; eddig már 320 ív gyarapítja a Bizottság gyüjteményét. f)
SzilágyiSándor
Szilágyi Sándor
l . tag 1583-tól 1616-ig terjedő kamarai számadások másolataival támogatá a Bizottságot. g) Ugyanő és
SziládyÁron
Szilády Áron
l. t. a pestmegyei és kúnsági városok és egyházak levéltáraiból folyvást gyüjtik a török–magyar viszonyokra vonatkozó okmányokat, melyekből az „Emlékek” III. kötete készül. h) Gr. SándorMóric úr budai levéltára használatát hazafiui készséggel megengedte; Kassa városa gazdag és nevezetes levéltárában pedig TuttkóJózsef úr sziveskedik gyüjteni a Bizottság számára.  
  B) Kútfő-kiadásait a Bizottság négy különböző organumában eszközli. Ezek elsejét, a) a Történelmi Tárt a XII. kötettel kénytelen volt egyelőre felfüggeszteni, noha szekrényébe azóta is nevezetes mennyiségű kézirat gyült össze, mely kiadásra vár. b) A Monumenták első osztályából, az Okmánytárakból megjelent 1864-ben a X. köt., vagyis az Árpádkori Uj Okmánytár V-ik kötete WenzelGusztáv biz. tagtól; sajtó alatt van a VI-ik. A másik azaz Irók osztályából 3 kötet van kinyomva: a X-ik, mely Verancsics Minden Munkái VII. kötetét hozza
Szalay László
Szalay László
tól; a XVI-ik, mely Forgács Commentárjait MájerFidéltől és a XVII-ik, melyben DecsiBaranyai János Commentárjai foglaltatnak,
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
től. – A Monumenták jövőbeli köteteihez is tetemes munkálat van készen (részint már sajtó alatt); így az okmánytári osztályhoz tartozólag a Flórenci Okmánytár; az Irók oszt.-ból sajtó alatt Tököly Imre Naplója, Torma Károly által; várják a sajtót Szamosközynek Történeti Feljegyzései, és Gyulafy Lestár kortörténetei; Brutus II. és III. kötete; munkában Torma Károlynál Borsai Nagy Pál és Szaniszló Zsigmond krónikái; Wenzel Gusztávnál Veráncsics folytatása; kiadásra várnak Szamosközi István Történetkönyvei; Czinár Mór l. t. becses Név- és tárgymutatója Fehér Cod. Diplomaticusához, már mintegy felerészben kiszedve. – c) A Török–Magyarkori Emlékek gyüjteménye (okleveles osztály) III-ik köt.-hez, valamint az itteni Irók osztályához is, már elégséges anyag áll készen, s csak a Bizottság pénzügye javulásától várja közzétételét; úgy szintén: d) a Magyar Leveles Tár II-ik kötete is, Zay Ferenc és Nádasdi Tamás nádor leveleivel.  
  Gr.
Teleki József
Teleki József
„Hunyadiak kora” c. nagy munkájából, melyet
SzabóKároly
Szabó Károly
készít sajtó alá, a VI-ik kötet második felének nyomtatása is közelebb megindulhat. Eddigi késedelmét, egyéb akadályokon kívül, a kézirat csonka és hézagos volta okozta.  
  Végül a Bizottság azon kellemes helyzetben van, hogy a jövő év folytán Budapest fővárosnak RuppJakab úr által kútfőkből dolgozott helyirati történeteivel ajándékozhatja meg a közönséget.  
  3. Az Archaeologiai Bizottság hazai emlékek (illetőleg azok rajzai) gyüjtésében és kiadásában fáradozott.  
  A) A gyüjtést illetőleg. A honi régiségek nyomozását folytatta
HenszlmannImre
Henszlmann Imre
biz. tag peregi és pécsi útjában; ugyanaz, RómerFlórián taggal, a déli vasmegyei falfestmények vizsgálatára, – mindketten pedig SchulczFerenc építésszel,
Szathmár püsp. megyé
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
be, –
Henszlmann
Henszlmann Imre
Sárosba, – ugyanő KubinyiFerenc l . taggal
Heves
Heves megye
be, – Rómer pedig
Fehér
Fehér megye
és Tolna megyékbe tettek archaeologiai kirándulást. – A pilisi apátság érdekes romjainak felásatása kedvezőbb időre haladt; ellenben a csörszárkai vizsgálatokat előmozdíták
Pest
Pest megye
,
Heves
Heves megye
,
Szabolcs
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
, Bihar megyék hatóságai, felvilágosító jelentéseikkel. – A Bizottság rajztára igen díszes küldeményekkel gyarapodott: jelesen StornoFerenc úrtól az orachovitzai kalugyer kolostor fölvétele, –
Henszlmann
Henszlmann Imre
tól az apátfalvi templom eredeti rajzai, – Reiter Ferenc orsz. főmérnök úrtól a budai hajógyári szigeten talált római fürdő igen csinos fölvétele, – Hencz és Bergh építész uraktól a szalai műemlékek gondosan készült rajzai, – LehoczkyTivadar úrtól
Beregh megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
fa-templomai és számos bronztárgy ábrái, – VarsányiJános mérnök úrtól régibb másolatainak többszörös füzetei, – GlembayKároly mérnök úrtól a csepini aranyleletre vonatkozó rajzok, – Haas Mihály szathmári püspök ür őmgától, ki a megyéjében tett kutatásokat is előzékeny pártolásban részesíté, a fekete-ardói képek hű másolatai s több rendbeli, főleg a beregszászi templom rajzai, – a wolfenbütteli könyvtár részéről Corvin Mátyás arckép-másolatai stb. vannak a Bizottság gyüjteményében. Köszönettel tartozik a Biz. a bécsi cs. k. Középponti Bizottmánynak, mely az alább említendő Régészeti Kalauz számára mintegy 500 db. fametszvényét másolatul, ingyen átengedé, – valamint a bécsi Bauhüttének, mely felajánlotta cserébe Magyarországot illető photographiáit, – végre a dunahajózási, a tiszai, déli és államvaspályák igazgatóságainak, melyek szabadjegyekkel segíték elő archaeologiai utazásait.  
  B) A kiadást illetőleg: a) Megjelent az Archaeologiai Közlemények IV. kötete, számos rajzzal; s az V.-ből az 1-ső füzet; a 2-ik nemsokára követni fogja. Ezekben gr. Esterházy János , „a kolozsvári hajdan minorita, most ref. templomot” ismerteti; ÉrdyJános „a tétényi római sírokat”, – ifj. KubinyiFerenc „Zólyom megye műemlékeit” ; – RómerFlórián „pannóniai ujabb kiadatlan római feliratokat” közöl, értekezik a
Buda
Budapest
környékén felásott római sírokról, – „Magyar régészeti krónikát” és „Adalékokat” nyujt a magyar régészeti irodalomhoz; –
HenszlmannImré
Henszlmann Imre
től vannak: „Tanulmányok a középkori román épitészeti chronologia köréből” – és „A szathmári püsp. megyének középkori építészeti régiségei” az V. kötetben „Kiadatlan magyar érmek”
Érdy
Érdy János
től; „Római feliratok Erdélyből” TormaKárolytól; „a két hazában talált régi arany műemlékekről” – „Magyar régészeti krónika” és „Adalék a magyar régészeti irodalomhoz”
Rómer
Rómer Flórián
től; „Buda és környéke helyírati viszonyai a középkorban” RuppJakabtól. A 2-ik füzetben IpolyiArnold fogja ismertetni „az apátfalvai apátságot” és
Henszlmann
Henszlmann Imre
 „az osztropataki leletet”. – b) A Bizottság felszólítására irta
HenszlmannImre
Henszlmann Imre
r.-tag „A székesfehérvári ásatások” c. jeles munkáját. c) Szintén a Biz. védszárnyai, s
Henszlmann
Henszlmann Imre
,
Ipolyi
Ipolyi Arnold
és
Rómer
Rómer Flórián
tagok szerkesztésében fog megjelenni a „Magyar Műrégészeti Kalauz” gr. Andrássy Manó és társai alapítványából. d) A Bizottság közbenjárására SimorJános győri püspök ő mlga megigérte, hogy a győri káptalan hírneves Antiphonalejának magyar és francia nyelven való kiadását pártolandja.  
  SzenczyFerenc szombathelyi püspök úr ő mlga, a Bizottság eszközlésére megengedé, hogy a tótlaki templom oltárszárnyai, valamint a hatsági és más régi miseruhák a m. nemz. muzeumnak átadassanak; a veleméri templomnak végromlástól megóvását pedig áldozattal foganatosítá.  
  A Corvina ügyében tett föllépései a Bizottságnak, fájdalom, nem juthattak ohajtott sikerhez; mint nem a szöllősvégardói és a karcsai régi egyházak fentartása és megmentése végetti fáradozása sem. A magyar archaeologiai középponti bizottság iránt tett fölterjesztései eddig szintén nyom nélkül hangzottak el.  
  Befolyt végre a Bizottság archaeologiai tekintetben nevezetes emlékpontok táblával jelölésébe is.  
  4. A „hazai állapotok ismertetésének előmozdítására” alakult Statistikai Bizottság, munkálkodása közben, mindinkább meggyőződött arról, hogy feladatát csak akkor oldhatná meg teljesen, ha országos statistikai hivatal volna, mely kormányi tekintéllyel felruházva, a társadalmi és állami életben fölmerülő tényeket és adatokat rendszeresen gyüjtené egybe és tenné közre. Mert nem az adatok közvetlen gyüjtése, hanem azok tudományos feldolgozása az ő feladata. Minden polgárosult országban vannak és müködnek immár állami statistikai hivatalok, csak hazánk maradt e tekintetben is hátra. Minek káros voltát a Bizottság elevenen érezve, a M. T. Ak. útján ismételve sürgette a nmgú m. k. helytartó tanácsnál egy orsz. statistikai hivatal felállítását; de az e részben megindult tanácskozások fájdalom, eddig foganat nélkül maradtak, s az annyira ohajtott országos stat. hivatal maig sincs felállítva.  
  Küldetnek ugyan be némi adatok egyes hatóságok részéről a m. k. helytartó tanácshoz: de azok többnyire nagyon hiányosak s egyoldalúak, nem levén oly kormányközeg, mely az adatgyüjtést rendszeresen intézné. Ezért a Bizottság sem követhet müködésében bizonyos rendszert, hanem kénytelen a körülményekhez alkalmazkodni, s beérni a történetesen keze alá bocsátott adatokkal. Mindazáltal a múlt évben különösen három dologra fordítá figyelmét: először azon volt, hogy az osztrák birodalom s különösen hazánk pénzügyi viszonyairól lehetőleg kimerítő és hű ismertetést nyujtson a közönségnek; továbbá a népnevelésre vagyis elemi tanügyre vonatkozó adatokat igyekezett megszerzeni és feldolgozni: végre az úrbéri rendezés és tagosítás ügyének állását iparkodott földeríteni.  
  Figyelemmel kisérte továbbá a hazai takarékpénztárak müködését, sajnos azonban, hogy a létező takarékpénztárak fele sem küldötte be forgalmi kimutatásait, melyek különben is hiányosak. A földmentesítési viszonyokat tárgyazó adatok közléséért is folyamodott az illető helyre, de mindeddig siker nélkül. Havi ülésein különféle indítványokról tanakodott, pl. a Budapesten legcélszerűbben foganatosítható népszámlálásról; a Budapest műipari viszonyait feltüntető adatok megszerezhetéséről stb.  
  Végre a kiadásokat illetőleg: tekintetbe vévén azt, hogy a statistika szoros kapcsolatban van a nemzetgazdasággal s hogy eddigi, „Statistikai Közlemények” című organumában már kezdettől fogva, bocsátott közre oly értekezéseket, melyek inkább a nemzetgazdaság körébe vágnak, – célszerűnek látta a Bizottság, említett közlönye VI. kötetének befejeztével, „Statistikai és Nemzetgazdasági Közlemények” cím alatt új folyamot indítni, melyből 1865-ben már két füzet, vagyis egy kötet, összesen pedig a tárgyalt időszak folytán régibb és újabb közlönyéből öt füzet jelent meg, következő tartalommal: „Az osztrák örökös tartományokban és Magyarországban kamatbiztosítással épült vasútak viszonya az államhoz”; „Az úrbéri rendezés és tagositás ügyének állása Magyarországon”
LónyayMenyhért
Lónyay Menyhért
től; az 1864-i osztrák költségvetés, az osztrák nemzetgazdasági fejlődés I. Lipót alatt – KeletiKárolytól; „A magyarországi jelen törvénykezés statistikájához”, – „A berlini statistikai seminarium” dr. KonekSándortól; „A gépüzlet, nemzetgazdaságunk ujabb szakában” dr. KautzGyulától; „Magyarországi takarékpénztárak”, – „Népességi mozgalmak az ág. vallásfelekezet dunántuli superintendentiájában s a helvét hitvallásuak közt” GalgóczyKárolytól; „A statistika fontossága a tűzkár elleni biztosító társaságoknál”, – „Az első m. biztosító társaság által 1862 és 63-ban fizetett kárösszegek”, – „Nehány észrevétel a közvállalatok engedélyezéséről s ellenőrzéséről” Weninger Vincétől; – „Elemi tanügy a rozsnyói, nyitrai, pécsi, győri, szombathelyi, kassai, csanádi, szepesi, váci és szatmári r. kath. egyházmegyék területén I861/2-ben” dr. BarsyJózseftől; „Pest városának légtüneti és egészségügyi viszonyai 1863 és I864-ben” dr.TormayKárolytól; „Magyarország álladalmi és országos utai” Fest Vilmostól, – ezenkívül rövid közlések Egyveleg cím alatt.  
  5. A Math. és Természettudományi Bizottságnak hazai viszonyainkra vonatkozó munkásságát 1864-ről Közleményei nek III-ik, terjedelmes kötete mutatja föl leginkább, mely a folyó évben jelent meg. Benne a) vegytani értekezés van három: az elsőben „Gőzmalmaink lisztjének vegyvizsgálata” címmel; SzabóJózsef honiörleményeink világ-jelességét mutatja ki; a más kettő: HasenfeldManó ásványvíz elemzéseit tárgyalja; b) növénytani cikk van négy: „Az Imbricaria Ryssalea Magyarhon homoksíkjain” és „Eperjes viránya stilbosporái” HazslinszkyFrigyestől; továbbá KalchbrennerKároly jelentése 1863-i természettudományi utazásáról s ennek eredményeül a „szepesi gombák jegyzéke”. – c) Állattanból FrivaldszkyJános adatokat közöl „a magyarhoni barlangok Faunájához” s MargóTivadar az általa „Pest-Buda környékén feltalált ázalagfajok rendszeres átnézetét” közli; d) Földtani cikkek SzabóJózseftől: „ Pogány vár Gömörben mint bazaltkráter” és a „tarnóci kövült fáról”, továbbá HantkenMiksától „A Duna és az Újszőny, Fehérvár, Buda befogta vidék geologiai és palaeontologiai ismertetése.” e) Magasságméréseket külön cikkben közöl PettkóJános
Selmec
Selmecbánya
,
Körmöc
Körmöcbánya
, Beszterce vidékéről, Trencsén és Nyitra néhány pontjáról, – mig HantkenMiksa Tokaj-Hegyalja környékéről; NuzsinszkyKároly pedig bővebb magasságméreti cikkben tesz jelentést a
Pest-Buda
Budapest
környékén véghezvitt trigonometriai szinte lésről. – f) Meteorologiai észleleteket PettkóJános közöl
Selmec
Selmecbánya
ről, Bachmann és Hauch adatai nyomán 1845–1851, számos rajz és térkép melléklet járul a kötethez.  
  A Bizottság, a mennyire pénzereje engedi, tudományos utazásokkal is törekedett céljai előmozdítására. HantkenMiksa Hont-megyében folytatta tanulmányait; KanitzÁkos Szlavonia füvészeti átvizsgálására kért segélyt a Biz.-tól; SzabóJózsef kirándulást tett Gömörbe a pogánykori bazaltkráter s Nógrádba, Tarnócra az óriási kövűlt fa előjövési körülményeit megvizsgálni. 1865 folytán utaztak az Akad. részéről tett könnyítésekkel: SzabóJózsef Magyarország Trachytvidékein 5 ízben s Olaszországban, hol az Euganae-hegységet kutatta át; HantkenMiksa Hont m. déli részén folytatta geológiai tanulmányait; HazslinszkyFrigyes Máramarost járta be növénytani tekintetben. SchenzlGuidó, az Akadémia budai meteorologiai és magnetikai észleldéjének vezetője, KruspérIstván l. tag társaságában, a m. orvosok és természetvizsgálók marosvásárhelyi nagygyűlése alkalmával egy nagyobb körutat tettek, út közben megvizsgálván azok műszereit, kik az Akadémia érdekében meteorologiai észleleteket tesznek; egyszersmind ez alkalmat delejes észleletek tételére használva föl, melyet a kedvezőtlen időjárás dacára is, 12 állomáson sikerrel foganatosítottak is, a mellett számos magasságméreteket eszközlöttek.  
  A meteorologiai észleleteket
Budá
Budapest
n SchenzlGuidó úr folyvást teszi és jegyzi; azonban igen fontosnak látszott a Bizottság előtt meteorologiai észleldéket hozni létre az ország különböző pontjain. Ez iránt tett lépései a legtöbb helyen sikerültek, a szükséges szerek megvételére ajánlatok történtek; a Bizottság pedig kijelölte az eszközöket és esőmérőket nagyobb számmal rendelt meg, kiosztás végett oly helyeken, hol azok megszerzésére más úton nem nyilt kilátás. Az így szerzendő észleletek kinyomatását s a földgömb jelesebb észleldéi közötti szétosztását a Bizottság elhatározza, s csupán azért nem kezdette meg, mivel MayerLambert, volt egyetemi csillagász hátrahagyott észleleteivel akarta megkezdeni, melyek már rendezés és KruspérIstván l. t. szerkesztése alatt vannak.  
  A Bizottság vezetése mellett megjelent PetényiSalamon hátrahagyott műveiből az I. füzet, KubinyiFerenc r. tag által szerkesztve.  
  III. A tavalyi közűlés óta megjelent akadémiai kiadások sora, a már említettek befoglalásával, teljesen ez:  
  1. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei . Tizenegyedik kötet: I, II, III . darab (a IV-ik sajtó alatt) és a Tizenkettedik kötet első fele.  
  2. A Magyar Tudományos Akadémia Jegyzőkönyvei . A M. T. Akadémia rendeletéből közzéteszi
Csengery Antal
Csengery Antal
. – 1864, 1. 2. füzet és 1865. I. füzet.  
  3. Magyar Tudományos Akadémiai Értesitő . Új folyam: a) A Nyelv- és Széptudományi Osztály Közlönye. Szerkeszti
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
, III. kötet. b) A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi Osztályok Közlönye, szerkeszti
Csengery Antal
Csengery Antal
. IV. kötet, V. köt. 1. füzet. – c) A Mathematikai és Természettudományi Osztályok Közlönye . Szerkeszti Győry Sándor. IV. kötet 2., 3. füzet; V. kötet 1, 2. füzet.  
  4. Nyelvtudományi Közlemények . Szerkeszti
HunfalvyPál
Hunfalvy Pál
. III. kötet. IV. köt. 1, 2. füzet.  
  5. Archaeologiai Közlemények . Szerkeszti RómerFlórián. IV. kötet. V. kötet. 1. füzet.  
  6. Statisztikai Közlemények . Szerkeszti
HunfalvyJános
Hunfalvy János
. VI. köt. Uj folyam: Statisztikai és Némzetgazdasági Közlemények . Szerkeszti ugyanaz. I. kötet.  
  7. Mathematikai és Természettudományi Közlemények . Szerkeszti Szabó József. III. kötet.  
  8. Monumenta Hungariae Historica . Magyar Történelmi Emlékek: 13. Sz. Második osztály. Irók: Veráncsics Antal Összes Munkái . Közli
SzalayLászló
Szalay László
. VI. köt. Vegyes Levelek.  
  9. A Magyar Nyelv Szótára . Készitették
CzuczorGergely
Czuczor Gergely István
és
FogarasiJános
Fogarasi János
. II. kötet 5. f. III-dik kötet, 1–5 füzet.  
  10. A Magyar Birodalom Természeti Viszonyainak Leírása . Készítette
HunfalvyJános
Hunfalvy János
. II-ik kötet vége és a III-ik egész kötet. (Teljes.)  
  11. Petényi János Hátrahagyott Munkái . Szerkeszti KubinyiFerenc. I. füzet.  
  12. Hazai és Külföldi Iskolázás az Árpád korszak alatt : Irta VassJózsef. A M. T. Akadémia által Gorove-dijjal jutalmazott pályamunka.  
  13. A Magyar Tudományos Akadémia Munkálkodásairól és Pénztára miben létéről 1863-ban Jelentése az Igazgató Tanácsnak .  
  14. A Magyar Tudományos Akadémiai Almanach , csillagászati és közönséges naptárral. MDCCCLXVI-ra.  
  IV. A közelebbi nagy gyűlés óta lefolyt pályázatok eredménye következő: a néhai gr.
Teleki József
Teleki József
alapította 100 arany drámai jutalomra 1864-ben pályázott hét vígjáték közül, mint aránylag legjobb, az „Egy nagyratermett férfiú”; 1865-ben versenyzett tizenöt szomorújáték közül „A fény árnyai” című lőn nyertes; mindkettőnek szerzője
SzigligetiEde
Szigligeti Ede
. A gr. Karácsonyi jutalomra 1864-ben pályázott tíz drámai mű közül egy sem találtatott érdemesnek a koszorúra. A többi pályázatok eredménye a folyó évi dec. 11-kén tartandó közűlésben hirdettetik ki.  
  V. A könyvtár Európa és Amerika több rendbeli tudományos intézeteivel fentartott csereviszony által folyvást szaporodásnak örvendett; azonkívül fő hatóságok, testületek és egyesek szivességéből olykor becses adományban részesült. A Kézirattár gyarapítói közűl gr. SzirmayJózsef, SzontaghDániel, és KovácsNep. János urakat emeljük ki. Mr. Jervis, az 1862-ki londoni kiállítás egyik biztosa, SzabóJózsef l. t. által, becses térképeket, – DukaTivadar l. t. keletindiai tárgyakat; – LászlóKároly úr
Közép Ameriká
Közép-Amerika
ból mahagoni fát a palota díszítésére, – dr. BeneKároly úr villanygépet, – RochliczBéla úr australiai fényképeket, – WodianerAlbert úr régiségeket, – MatolayVictor úr fényképet, – PulszkyÁgost úr történeti arcképeket; VarsányiPongrác úr régi érmeket, – ScherzenlechnerSebestyén úr mexicoi madarakat és kígyót;MadarászVictor úr Thierry Amadé művészi nagy arcképét – stb, ajándékozták; melyek közül a természetrajzi gyüjteménybe valók a Nemzeti Muzeumhoz tétettek át.  
  Halál által 1864-ben hat, 1865-ben is hat tagját veszté az Akadémia:
KazinczyGábor
Kazinczy Gábor
tört. oszt. l . tagot (1864. ápr. 18.), RécsiEmil törv. oszt. l . tagot (jun. 1);
SzalayLászló
Szalay László
törv. tud. r. tagot és az Akadémia titoknokát (jul. 17.);
FáyAndrás
Fáy András
ig. és nyelvt. t. tagot (jul. 26.);
KuthyLajos
Kuthy Lajos
nyelvt. l . tagot (aug. 27.);
MadáchImre
Madách Imre
nyelvt. l. tagot (oct. 5.); továbbá 1865 folytán: b.
JósikaMiklós
Jósika Miklós
ig. és nyelvt. t . tagot (febr. 27.); TorkosSándor nyelvt. l. tagot (jul. 5.); BugátPál term. tud. r. tagot (jul. 9.); b. BaumgartnerAndrás term. tud. külf. l . tagot (jul. 30.); BartalGyörgy ig. és törv. tud. t. tagot (sept. 20.) végre MészárosImre phil. oszt. l . tagot (sept. 25.).  
  VII. Végre, mint a korábbi években, úgy e most lefolyandó kettőben is, buzgóan járultak a hazafiak az Akadémia tőkéje gyarapitásához; mely nemes buzgalomról a következő pénztári kimutatás tesz tanuságot.  
  Kelt
Pest
Budapest
en, az Igazgató Tanácsnak 1865. december 10-én tartott üléséből  
 
Arany János
Arany János
 
  titoknok.  
 
n
Jegyzet Közölve az Évk. XI. köt. V. f. 10– 19. lapjain. Betű szerint egyezik e szöveg a kézirattal (1ásd 811/1865.). – Az ünnepi ülésről képes közlést adott a Vas. Ujs. 648. és köv. lapjain.
 
 

Megjegyzések:

[szerkesztői feloldás]
Petzval Ottó 1809–1883; ak. vál.: 1858. Ak. jutalomdíjas, több biz. tagja és a műegyetem tanára. – Emlékb. Kondor Gusztávtól: Eml. VI. köt. 1. f.
[szerkesztői feloldás]
Weninger Vince 1834–1879; ak. vál.: 1860. Közgazdász, a 67-es pénzügyi tárgyalások szakértője, a közös pénzügymin. osztályfőnöke, majd MÁV elnök. Több ak. jutalomdíj nyertese. Emlékb.: Konek Sándortól Math. Ért. VII.
Vész (Weisz) János Ármin : lásd 71. sz. jegyzetünket.
[szerkesztői feloldás]
Baksay Sándor 1832–1915; ak. vál.: 1884. – Református püspök, író és műfordító, több ak. biz. tagja és műveiből többet az MTA is kiadott. – Emlékb. Kozma Andortól: Eml. XVII. köt. 13. f.
[szerkesztői feloldás]
Laky Demeter 1818–1898; csomai perjel, nyelvész és pedagógiai író.
[szerkesztői feloldás]
Kriza János 1811–1875; ak. vál.: 1841. Költő és folklorista, nyelvész, az unitáriusok püspöke; 1863-ban adta ki a Vadrózsákat; (ennek 1949-ben előkerült folytatását a Magvetőnél adtuk ki, 1956-ban, két kötetben). Emlékb.
Szász Károly
Szász Károly
tól: Nyelvtud. Értek. V. köt. 5. f.
[szerkesztői feloldás]
Brassai Sámuel
Brassai Sámuel
 1800–1897; ak. vál.: 1837. Matematikus, nyelvész és filozófus, természettudós, történész és földrajzos; egyet. tanár a kolozsvári egyetemen; több ak. biz. tagja, és műveiből sokat adott ki az MTA is. Emlékb. Concha Győzőtől: Ak. Ért. 1899. évi köt. 276. és köv. 1.
[szerkesztői feloldás]
Kazinczy Gábor
Kazinczy Gábor
 1818–1864; ak. vál.: 1858. Köziró és műfordító, a nagy
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
unokaöccse – s műveinek másolója, összegyűjtője, hagyatékának az ak. kézirattárba juttató megőrzője; hatalmas méretű oklevélmásolat- gyűjteménye az ak. kvt.-ban van. – Emlékb. Jakab Elektől: Társtud. Ért. VI. k. 3.
[szerkesztői feloldás]
Kuthy Lajos
Kuthy Lajos
 1813–1864; ak. vál.: 1843. Szinmű- és regényiró. Az abszolutizmus idején vállalt hivatala miatt közmegvetésben részesült.
[szerkesztői feloldás]
Madách Imre
Madách Imre
 1823–1864; ak. vál.: 1863. – Emlékbeszédet senki sem tartott!
[szerkesztői feloldás]
Récsi Emil 1822–1864; ak. vál.: 1858. A P. N. szerkesztője, jogtudós és ak. biz. tag. Emlékb.
Pauler Tivadar
Pauler Tivadar
tól: II. oszt. Értek. V. köt.
Az elhunyt tagok közül (a főtitkári jelentés végén):
Fáy András
Fáy András
ról lásd 38. jegyzetünket,
Jósika Miklós
Jósika Miklós
ról a 19. sz., Bugát Pál ról a 38., Mészáros Imré ről és Bartal György ről a 76., Torkos Sándor ról a 69. sz. jegyzetet.