JELENTÉSEK
A Mathematikai Osztály az 1858–63. évkörben két
munkát talált legkitünőbbnek:
Petzval Ottó
rt. „Erő- és géptanát” s
Weisz (Vész) János Ármin
„Felsőbb Mennyiségtanát”. Amaz két terjedelmes kötetben jelent
meg. Az egyik a nyugtant, a másik a moztant, külön-külön, rendszeresen és
következetesen, bámulatos könnyüséggel tárgyalva, e nagyfontosságú tudomány
terjesztését, felvilágosítását hathatósan elősegíti. E munka a reáliskolák számára
kivonatként is „Géptan” cím alatt, külön megjelenvén, e tudományt ez
által a középtanodákban is előmozdítja és terjeszti. Szóval, e munkának dús tartalma,
helyes elrendezése, rendszeres és következetes tárgyalása, könnyen érthető irálya,
csinos kiállítása méltán megérdemli, hogy a pályázó munkák legjelesbjei közé
számíttassék. De e munka jeles tulajdonságai mellett csak az sajnálandó, hogy
szövegében sok nyomtatási hiba van, sőt még itt-ott számítási hibák is lelhetők. – A
másik figyelemre méltó munka Weisz (Vész) János Ármin
„Felsőbb Mennyiségtana”,
mely két kötetben jelent meg. A szerző szoros mathematikai rendszert állított fel, és
ezt egész munkáján következetesen viszi keresztül. Az előforduló egyes
származtatásokat világosan és következetesen hozza le. Szóval, e munka a tudomány
mostani szinvonalán áll. De szűkebb alapra levén fektetve, kiterjedése a szokottnál
kisebb, és így korlátolt célokra van szánva.
E két jeles munkát egymással összehasonlítva kitünik, hogy mig egy oldalról
Petzval Ottó munkája, tárgya nagy fontossága, dús tartalmánál és kiterjedésénél fogva
kitünő helyet foglal ugyan el, de a megbízásból nagyobb sietséggel készült munka
helyenként némi fogyatkozást szült; más oldalról
Weisz (Vész) J. Ármin
munkája kitünő gonddal van ugyan szerkesztve, de a kellőnél szűkebb
alapra fektetve. Ennélfogva az Osztály e két munkát egyenlő értékűnek tartván,
indítványa következtében a nagy jutalom a két munka között felosztatni s úgy kiadatni
határoztatott.
Vész János Ármin
Az osztály e két munkához becsben legközelebb állónak
Weninger Vince
lt. „Politikai Számtanát” jelölé ki, mint a mely irodalmunkban
új jelenség, s abban, ügyes szerkezete és gyakorlat hasznossága által kiváló helyet
foglal el; és így a másod vagy Marczibányi-jutalom, az Osztály javaslata alapján, e
most nevezett munkának itéltetett.
Arany János
Arany János
II. JELENTÉS
Az egy névtelen hazafi ajánlatából kitűzött 100 arany
jutalomért pályázó kilenc „Pharsalia”-fordításra nézve a bírálók többsége egyezik
abban, hogy átalános becse egyik fordításnak sincs, csak viszonylagos. Ketteje a
bírálóknak a VII-ik számú – „Le plus grand des événements” stb. Marmontelből vett
jeligés – pályaművet emeli ki a többi felett, mint a mely a Pharsalia
eredeti szövegének leghelyesb olvasását, magyarázatát, értelmezését illetőleg, a
különféle kiadások s fordítások szorgalmas tanulmánya mellett, önálló éles ítélet,
emelkedett, erőteljes tiszta magyarságú nyelv, s átalában hibátlan, könnyen folyó
verselés által jeleskedik: az eredeti munka szavait és kifejezéseit majd mindenütt
találólag, talpra esetten tudja visszaadni; számos, eddigi íróinknál nem divatos
szókat és kifejezéseket méhszorgalommal keresgél össze, melyek mégsem sértik a fület,
s mely harmadik -külön véleményű bíráló szerint is, mindig magyaros, egyszerű,
erőltetés és dagály nélküli; egyes részeket szerencsésen s híven az eredetihez ad
elő; úgy hogy e harmadik bíráló is hajlandó volna ennek itélni a jutalmat, ha a II.
számú – „Fortes creantur fortibus et bonis” jeligés – pályaművet előbbre nem tartaná,
mely szerin e jó magyaros, erőltetés nélküli, értelmes, elég sima, szép és hangzatos
nyelvével, – a tartalom velejének jó felfogásával s hű visszaadásával, értelmező
jegyzetei és előbeszéde okáért is – a mai olvasó közönség igényeinek inkább megfelel.
E II. számút egy másik bíráló is dicséretre érdemesíti. A többi pályaművek
némelyikéről, kivált a „Hő tiszteletemet a bíráló uraknak” jeligés IX. számúról
szintén emelnek ki a bírálók majd egy, majd más oldalt vagy vonást; más részről egy
sincs, mely kinyerné teljes jóváhagyásukat; sőt a jutalomra ajánlottakat is javítandó
hibák jegyzékével kisérik; s míg a többség által kiemelt VII. számúról ajánlói a
nyelvi érdemet és a beható tanulmányt dicsérik, azt jegyzik föl más részről, hogy
versei nem mindenütt élénkek és gördülékenyek; a fordítmány a tartalomhoz sem mindig
egyaránt hű.
Az Osztály véleménye szerint a VII. sz. fordításnak, melyet két bírálat ajánl, a
jutalom kiadatni, s a megrótt hibák a fordítóval közöltetni határoztattak; az egy
bíráló által jutalomra, másik által is dicséretre érdemesített II. sz. pályamű pedig
dicsérő megemlítésre méltónak itéltetett. – Felbontatván az illető jeligés levelek, a
VII. sz. pályamunka forditójául
Baksay Sándor
ref. pap Csanádon, a II. számúnak forditójául pedig
Laky Demeter
, premontrei kanonok Csornán, tünt ki.
Arany János
Arany János
III. JELENTÉS a Marczibányi-jutalomra beérkezett egy
nyelvtudományi pályairatról.
A Marczibányi 40 aranyos jutalomra kitűzött pályakérdés oly elvek felállítását
kivánja, melyek új szólásmódok alkotásánál szem előtt tartandók, s melyek
elhanyagolása nyelvbeli előadásunkra károsan hat. A 26 lapnyi pályairat legnagyobb
részt csak a kitűzött kérdés paraphrasisa; a két sőt sajátkép egy elv, mely felállíttatik, egész átalánosságban forog, kevés és nem is
mindig helyes példák által kisérve; mikre néhány indítvány következik, melyek
kivitele épen e pályaműtől váratott.
Arany János
Arany János
IV. JELENTÉS a Nádasdy eposzi jutalomról.
Az ifju gr. Nádasdy Ferencz-alapította s néhai gr. Nádasdy Tamás nevét viselő alapítványból kitűzött jutalomtételre versenyző hat pályamű közűl a bírálók egyike a IV. sz.,
Zrinyi
címet viselőnek kivánta kiadatni a jutalmat, nemcsak mivel társai közt legjobb,
hanem mert átalános költészetünk díszére szolgál. Ellenben a más két bíráló
Zrinyit figyelemre méltónak sem itélvén, egyedül a
Losárdi Zsuzsánna
c. pályaművet emelte ki, mint olyant mely társait messze felűlmulja, s amelyet
magában is dicséretes tulajdonok tüntetnek ki. Irója teljes birtokában van a
verselési technika virtuositásának. Stylusa csillog, ragyog, rajzai nem egy helyt
elevenek, új színüek. Gyakorlott ecsettel festi itt-ott a természet képeit s
jeleneteit, olykor éles vonásokkal a fölvett alakok jellemét is. De fő ereje kiválóan
a lyrai természetű részletekben nyilatkozik meg, sőt maga a
beszély hősnője is ily lényegűnek mondható. Szerelme, az egész mű folytán alig lép ki
a negativitás köréből, s nem ragadja oly küzdelmekre, melyek közt hősileg
diadalmaskodhatnék, vagy elbukhatnék. Az egész mű inkább egy pályakép, mint költői cselekvény. A jellemrajz és cselekvény hibáit olykor
maga az előadás még inkább kiemeli, mely több helyt közel áll a prózai novellisticus
előadáshoz, s hiányzik belőle az emelkedettség és gyorsaság, melyet költői beszélyben
megkivánunk.
Ezek szerint, a
Zrinyi
mellé nyilatkozat kisebbségben maradván, a Losárdi Zsuzsannát
részben méltányló szavazatok egyike pedig határozottan a jutalom
ki nem adása mellett nyilatkozván: a Nádasdy eposzi díj ezúttal ki nem
adatott.
Arany János
Arany János
V. JELENTÉS az 1863. és 1864. évi Sámuel-díj
kiadásáról
Az évenként 15 aranyból álló Sámuel-díj mindenkor az illető évben megjelent
nyelvészeti értekezések közül annak levén kiadandó, mely a Nyelvtudományi Osztály
által e jutalomra mint legjobb, ajánltatik; miután jelenleg két évi díj vala
rendelkezés alatt, azok a Nyelvtudományi Osztály ajánlatára következőleg itéltettek
oda:
I. Az 1863-ban nyomtatva megjelent értekezések közül
Kriza János
lev. tagnak a „Vadrózsák” I. kötetéhez csatolt „Nehány
szó a Székely Nyelvjárásokról” című dolgozata nyerte el, mint a mely ama
nyelvjárásokat, igénytelen modorban bár, de alaposan és világosan tünteti elő, s ez
által a székely szólás ismeretét nem kis mértékben előbbre viszi.
2. Az 1864-ben kijött értekezések sorából
Brassai Sámuel
l. tag „Mondattanának” az Akad. Értesitő
nyelvtud. osztálya III-ik kötetében megjelent „Második tüzetes része”
lőn érdemesítve jutalomra; melynek fő jelessége abban áll, hogy a mondatbeli hangsúly
és élőbeszéd alapján rakja le a magyar syntaxis épületét, oly tüzetesen, mikép előtte
senki.
Brassai Sámuel
Arany János
Arany János
VI. JELENTÉS a Gorove-díjra versenyzett bölcsészeti pályamunkákról.
A Gorove-alapból 30 arany jutalom mellett, 1865-re feladott
pályakérdésre: Minő befolyást gyakorol a természettudományok ujabb fejlődése az
emberi lélek és akarat szabadságát védő bölcseletre? stb. – érkezett három pályamunka
közül, a bíráló-vélemények alapján, az Akad. Philosophiai Osztálya a jutalmat egyik
munkának sem vélte kiadhatni; a II. számút azonban, melynek jeligéje „To be or not to
be”, mivel a bölcsészetben jártas és tájékozott, mélyebbre ható és elvszerűen
következtető elméről tanuskodik, s a kérdést, bár lényeges hézagokat hagyva, de mégis
oly szellemben és irányban tárgyalja, mint a feladat kivánja, dicsérettel
kitüntetendőnek indítványozta.
Miután a dec. 7-i nagygyülésben magok a bírálók s az
Osztály tagjai kijelenték, hogy e II. sz. pályairatot nyomtatásra érdemesnek nem
tartják, mindhárom pályamű jeligés levelei felbontatlan elégettettek, és így a
Gorove-díj ezúttal ki nem adatott.
Arany János
Arany János
VII. JELENTÉS az Első M. Általános Biztosító Társulat alapítványából kitűzött
jutalomra versenyző nemzetgazdasági
pályaművekről.
Az Első Magyar Általános Biztosító Társulat alapítványából ezer forint jutalom
mellett az Ak. Statistikai Bizottsága által kitűzött pályakérdésre: „Minő hatást
gyakorol Magyarország anyagi fejlődésére, névszerint mezei gazdaságára, iparára,
kereskedelmére a birodalom határain fennálló vámvonal?” – versenyzett 3 pályamű
mindegyikében a bírálók sok helyes nézetet találtak elmondva, sok érdekes adatot
egybeállítva, melyek a pályafeladat megfejtéséhez s a magyar közönségnek e kérdésben
tájékozásához becses adalékokat nyujtanak. A három mű közül mindazáltal különösen az
I. számut, e jeligével: „ .ne prorsus inutilis olim Vixisse hinc videar, pereamque in
funere totus. Horatius” – a másik kettő felett a tárgynak mind elméleti kifejtésében
teljesebbnek és több oldalúnak, mind történelmi és statistikai adatokkal
felderítésében annyival bővebbnek, kimerítőbbnek tartják, hogy már a rendkívüli
szorgalommal, sok fáradsággal egybehordott anyagok nagy bőségénél fogva sem
kételkednének ennek itélni oda a jutalmat, ha azt elméleti nézeteinek helyessége
mellett, egyszersmind gyakorlati iránya kiválólag nem ajánlaná is. Midőn azonban a
bírálók ez I. számú pályaműnek a jutalmat egyértelmüleg odaitélik: nem mulaszthatják
el magának a műnek érdekében, kifejezni óhajtásukat, hogy e mű, melynek mielőbbi
megjelenését kivánják, azon átalános részeknek, melyekre nézve a közönség már eléggé
tájékozva van, kihagyásával, s egyes, szorosan a kérdésre nem tartozó kitérések
mellőztével vagy rövidítésével, s styl tekintetében is gondosan átnézve és javítva
adassék sajtó alá.
Felbontatván a jeligés levelek, az I. sz. pályadolgozat szerzőjéül dr.
Kautz Gyula
egyetemi tanár s akadémiai lev. tag tünt ki; s részére a jutalom kiadatni
határoztatott.
Arany János
Arany János
VIII. JELENTÉS a Hölgydíjra érkezett Festészet-történetről.
A Magyar Hölgyek alapítványából, 300 ft. jutalom mellett, a Festészet egyetemes történetét tárgyazó kézikönyvre hirdettetvén pályázat: a
beérkezett egy pályaműről a bírálók véleménye oda megy ki, hogy szerzője nagy
szorgalomra és szép olvasottságra mutató compilatiót nyujt, mely e szak szegénysége
mellett irodalmunkban, hézagpótlónak tekintethetik; bár az eszmény elméletével
kelleténél inkább el van fogulva, s bár gyakorlati tárgyismerete hiányos és így
itéletei meg nem állhatnak. A némelykori nagyon virágos előadás több egyszerűséget és
határozottságot óhajtat velünk; minek azonban néha szépműtani műnyelvünk
fejletlensége az oka.
Arany János
Arany János
IX. JELENTÉS a Hölgydíjra pályázott „Bölcsészeti
Erkölcstan” könyvéről
A M. Hölgyek alapítványából 300 ft. jutalom mellett, a Bölcsészeti Erkölcstan
Kézikönyvére hirdetett pályázaton megjelent egy munkát,
mint a mely a bírálók véleménye szerint szigorúan iskolai tankönyv, de a magasabb
népszerűség igényeinek meg nem felel, a philosophiai osztály jutalomra nem ajánlván:
jeligés levele elégettetett, s a jutalom ez úttal ki nem adatott.
Arany János
Arany János
X. JELENTÉS a Hölgy-díjra versenyzett „Füvészet
Alapvonalai” c. pályaművekről.
A Magyar Hölgyek alapítványából, 300 ft. jutalom mellett, pályázat lévén hirdetve a
Füvészet Alapvonalai c. könyvre: miután a beérkezett öt rendbeli
pályamunka között, a bírálók véleménye szerint, egy sincsen, mely a legmérsékeltebb
igényeket is kielégítené: a Természettudományi Osztály egyiket sem ajánlotta
jutalomra vagy kinyomtatásra.
Arany János
Arany János
XI. JELENTÉS a Hölgy-díjra pályázó „Állati
Élettanról.”
A M. Hölgyek alapítványából hirdetett 300 forintos jutalomra, melynek célja egy
pályázás útján előállítandó kézikönyv: „Állati Élettan” volt, csupán
egy munka érkezvén: miután ez is, a bírálók véleménye szerint, azon célt, hogy a
tudomány jelen szinvonalán állva, népszerű legyen, meg sem közelíti, sok helyen hibás
és téves nézeteket nyilvánít, míg némely fejezetei részletesb tárgyalást
igénylenének, előadása sem szabatos: az illető osztály által se jutalomra, se
kiadásra nem ajánltatott, és így jeligés levele megsemmisíttetvén, a jutalom ez
alkalommal visszatartatik.
XII. JELENTÉS a Vitéz-jutalomra érkezett
pályaműről.
A Vitéz-alapítványból 40 arany jutalom lévén kitűzve a következő pályakérdésre:
„Irassék le Magyar- vagy Erdélyországnak valamely ásványa, kőzete vagy kövülete” –
csupán egy, a „Magyarhoni Antimonit Egyedrajza” c. pályairat érkezvén:
ennek bírálói elismerték ugyan, hogy szerzője az Antimonit eddigelé nem ismert
jegectani viszonyait, hosszas időt s fáradságot igénylő s kitünő szakavatottságot
tanusító észleletei után tünteti föl, s ekként az Antimonit alakjainak ismeretét
előbbre viszi s a tudományt gazdagítja; de miután kiderült, hogy e munka, német
nyelven még 1864 dec. hóban, tehát előbb, mint az
Akadémiához beküldetett volna, a bécsi Tud. Akadémia ülésében felolvastatott s azóta
nyomtatásban is megjelent, többé mint eredeti nem
pályázhatott, következőleg jutalmat sem nyerhet.
XIII. JELENTÉS a Hölgy-díjért pályázott Római Irodalmi Történetről.
A Magyar Hölgyek alapítványából római irodalomtörténetre kitűzött jutalomért
versenyző egy pályamunka, történeti felfogás, önálló tárgyismeret és kellő szervezet
nélküli kísérlet, melyben sem tiszta átnézet, sem pontosság az adatokban; az itéletek
helyett pedig lapokra terjedő latin helyek kiírása szerepel. Az előadás is pongyola,
nyelve magyartalan és hibás; s így nemcsak jutalomra, de átalában semmi figyelemre
nem méltó.
Arany János
Arany János
I. Minden rendű pályairat a fen
[!]
kitett határnapokig
az Akadémia titoknokához küldendő; azokon túl semminemű ily munka el nem
fogadtatván.
[sic!]
3. A szerző nevét, polgári
állását és lakhelyét tartalmazó pecsétes levelen
ua. jelige álljon, mely a pályamű homlokán. A pecsétes levélben netalán feljegyzett
kikötések, feltételek vagy a versenyügy körül régtől fogva bevett szokásos eljárástól
netán kivánt eltérések tekintetbe nem vétethetnek.
5. Ha a jeligés levél felbontása után kitetszenék, hogy a munka saját kezeírása a
szerzőnek, műve a jutalomtól elesik.
7. A gr. Teleki-féle drámai pályázatoknál a társai közt legjobb műnek a jutalom
mindenkor kijár; a többinél egyszersmind az absolut becs határoz.
9. A Hölgyek díjai melletti pályázatokra még különösen is megjegyeztetik, hogy a
pályamüvek ívszámai csak megközelítők, s az írók tájékozására s nem szorosan kötelező
szabályul vannak felemlítve. Az alapítók akaratához képest azonban okvetlenül
szükséges, hogy a felvett tárgyak alaposan, a tudomány állásához, a kor érdekeihez,
úgy a magyar mívelt osztályok szükségei s készülete fokához mérten dolgoztassanak ki;
mi nem zárja ki azt, hogy egyenesen külföldi, ángol, francia, német, a célnak
megfelelő ily munkák ne vétessenek fel alapul; de ily esetben a bírálat körül
egybevetés végett az eredetiek is hozzácsatoltassanak a pályaműhöz; megjegyeztetvén
egyszersmind, hogy hasonbecsü eredeti mű mégis elsőséget nyer az átdolgozott mű
felett.
Arany János
Arany János
TITOKNOKI JETENTÉS AZ AKADÉMIA 1864-65. ÉVI MUNKÁLKODÁSÁRÓL.
Midőn e díszes falak közt, ily fényes közönség hallatára, először szólal meg a
hivatalos jelentés, mely számot igyekszik adni az Akadémia szinte kétévi
munkásságáról: félek, hogy a gyarló kép, melyet az feltüntet, nem az ujonc
járatlanságának, hanem magának az intézetnek rovatik fel. Előadásra szűken mért időm,
a tárgyak sokasága és sokfélesége, hiánya a mesterkéznek, mely nehány odavetett
vonással ecseteljen, halvánnyá, hézagossá teheti vázlatomat; s ki abban e tudományos
testület összes kétévi működését kimerítve akarná látni, úgy lehet csekélyleni fogná
az eredményt. Mert a nemzet, mely nehéz napjaiban, nyomott és zilált viszonyai
dacára, e díszhajlékot birta emelni a tudománynak, méltán várja, hogy összhangzásban
legyen külső és benső; hogy a szellemi épületen is oly avatott és serény kezek
dolgozzanak, a minők e csarnokot létrehozták. Reménylem azonban, hogy kik Akadémiánk
munkálkodását a lefolyt pár év alatt részletesb figyelemmel kisérték s nem pusztán e
vázlatból akarják megismerni, gondolatukban kitöltik ennek hézagait, általánosságát
részletekkel elevenitik meg, tévedéseit megigazítják, s egyetemben tanuságot tesznek,
hogy intézetünk, a viszonyok korlátai közt, semmit sem mulasztott kötelességéből.
De vannak, tisztelt Gyülekezet, – és talán köztünk számosabban, mint bárhol, – kik
hasonló testületek munkásságát azért gáncsolják, mert a tudomány célját – mely első
helyen maga a t u d o m á n y – félreismerik. Ezek mindjárt kész gyakorlati eredményt
várnak a tudománytól, s ily szempontból itélik meg egyesek és testületek müködését.
Kivált mi magyarok, kedvelt szójárásunk szerint is „gyakorlati nép” – mely nevet
vajha minél dicséretesebben érdemeljünk meg – hajlandók vagyunk lenézni minden
elméletet, ha nincs szembeötlő gyakorlati értéke; s egy magasztos tulajdonunk a
hazaszeretet, könnyen gyanúba veszi a t u d o m á n y c o s m o p o l i t a s á g á t.
Avagy ritkaság-e nálunk csekélylő s idegenkedő véleményt hallani ama foglalkozások
legtöbbjéről, melyeket a tudomány űz, a rovar és moszat gyüjtéstől fogva, fel a
bölcselem elvont világáig vagy az elriasztó képletekben beszélő mathesisig? Avagy a
rokon nyelvek tanulmányát nem tévesztik-e össze még sokan ama hívságos céllal, mintha
az illetők, Kőrösi Csomának pusztába veszett nyomain, most is nyelvünkön beszélő
népfajt keresnének, vagy valami gyakorlati értékű s lealázó vérrokonságot kötnének
Ázsia sivatagjain? Nem hallani-e minden olyas buvárlatra, melynek tárgya, térben vagy
időben, távolabb esik tőlünk, ily megjegyzést: „de mit érdekel az minket magyarokat?”
Mintha a világ leggyakorlatibb népe, melynek példájára úgy szeretünk hivatkozni, nem
ott volna – és a legelsők közt – Ninive és Babylon romjain, egyes kő- és
tégladarabokról olvasni le rég eltünt századok, nyelvestűl kiveszett népek
történetét; nem ott volna – és a legelsők közt – ama csont és kőszerszámdarabok
lelhelyéin, melyek az emberi nem történet előtti történetét magyarázzák! Mit érdekli
őket!
Ha valaha, Tisztelt Közönség, most lehet a tudománynak legkevésbbé szemére vetni,
mintha meddő volna gyakorlati eredményekben. Összes anyagi haladásunk, melyre a XIX.
század oly büszke; mindazon nagyszerű találmány, melyek bámulatosságát, a megszokás
és gyakoriság miatt, immár bámulni sem tudjuk, mindazon apró javítás, melyek
kényelmét ma már észrevétlenül élvezzük, – a tudományra utal bennünket mint
nemzőjére. Elmondhatni: tudományban élünk, mozgunk, lélekzünk. A tudományok, nem mint
a régi bölcs mondá, csak „dicsőséget a jó, vigasztalást a balsorsban” adnak; nem csak
„utaznak v e l ü n k, majorkodnak v e l ü n k ”: hanem ők nyujtanak legtöbb, mintegy
emberfölötti segélyt mindenben és mi, úgyszólva, r a j t o k utazunk, á l t a l u k
majorkodunk. Egyszerű vade mecum-ból anyagi előmentünk leghatalmasb eszközei lettek.
– Viszont ez érintkezés az anyaggal, a földdel, mint a rege óriásának, új erőt adott
magának a tudománynak is. Nemcsak alkalmasb lőn, közvetve, gyakorlati célok
előmozdítására: hanem maga is, a tények alapjára állván, gyakorlatibb lőn. Minél több
adat és részlet, tény és lény ismerete által jutni el az egésznek, átalánosnak
fogalmára: e módszer idézte elő a tudomány ujjászületését, melynek szemmellátó tanui
vagyunk. Innen a gyüjtés, kutatás, adathalmozás mindenfelé; s az úgynevezett e x a c
t tudományok nyomain, historia és nyelvészet, segédeikkel együtt, immár ez úton
haladnak; sőt maga a philosophia érzi, hogy az összes emberi tudást föl kell
karolnia, ha boldogulni akar magasztos feladatai megfejtésében.
A tudomány cosmopolita természetű, igaz; határai addig terjednek, hol az emberi
ismeret lehetősége megszünik, s e határ ma épúgy beláthatatlan, mint volt ezred év
előtt. Ezért, kik politikai jóllétünkre közvetlen befolyást várnak tőle, vagy épen,
hogy szónoki virágokkal piperézze magát, könnyen gyanuba veszik, mintha mellőzné a
hazafiságot. De valamint anyagi téren nem az elzárkózás – mely már lehetetlen is –
szolgál üdvünkre; hanem minél nagyobb részvét a világforgalomban: úgy a szellemiek
terén politikai súlyunk is a szerint növekszik, a minő osztalékkal járultunk az
egyetemes tudomány előbbviteléhez. – Egy van főleg, mi első helyen reánk magyarokra
néz: hazánk minden oldalú megismerése, s megismertetése a nagyvilággal. Ha majd e
haza szent földén minden rög ismerve lesz, minden kődarab elmondja, honnan jött,
kikkel találkozott; ha minden élő, mely rajta tenyész és mozog, általunk
összegyüjtve, a közös rendszerben foglal helyet; ha kitanultuk ege mérsékletét, a
nedv- és aszályhordó fuvalmak viszonyait; ha népei egymásra temetkezett rétegeit
felbuvároltuk a legmélyebbig, de kivált a ma élőnek – édes nemzetünknek – nyelv és
tettben nyilatkozó multját, jelenét a tudomány teljes fényébe állítottuk: ez által
oly politikai tőkére tettünk szert, melynek keletét legörömestebb ismeri el a művelt
külföld. És ím, ez a honszeretet a tudományban.
A M. T. Akadémia, mint az Igazgató Tanácsnak ez alkalommal kiosztott jelentéséből
részletesebben kitetszik, mind h e t v e n - n é g y osztályülésén, mind állandó
bizottságaiban, mind végre kiadványai által, e kettős gyakorlatiság útján haladott
leginkább. Mig egyrészről a tárgyalt tudományos kérdések közt számos volt olyan, mely
szinte érintkezik a gyakorlati élettel; más részről a tudománynak – különösen a magyar föld, nyelv, nép és történelem körül tett – részletes
buvárlatok alapján való építése kitartó szorgalommal és sikeresen folyt.
A Nyelvtudományi Osztály
Czuczor Gergely
és Czuczor Gergely István
Fogarasi János
r. tagok szerkesztése alatt, már III. egész kötetét bocsátá közre élő
nyelvünk ama nagy gyüjteményének, mely
A Magyar Nyelv Szótára
címet visel. Hátra van a nyelv múltját is összefoglalni egy történeti
szótárban: erre nézve Mátyás Flórián lt. készületei biztatnak sükerrel, ki az osztály ülésein két izben
mutatott be idevágó tanulmányokat. Fogarasi János
Fogarasi János
, három előadáson, a Kriza-féle székely gyűjtemény nyelvkincseit méltatta,
s fejtegette a sajószentpéteri (1403) végzést.
Fogarasi János
Toldy Ferenc
rt. és Joannovics György úr az „a szócskát nyelvünkben”, Budenz József lt. „néhány igeképzőt” vizsgáltak, Toldy Ferenc
Brassai Sámuel
l . tagtól „Mondattana” egy része olvastatott.
Brassai Sámuel
A nyelvrokonság mezején, vagy azzal összefüggőleg,
Budenz
cseremisz tanulmányai, Vámbéry Ármin lt. ethnologiai előadásai, Budenz József
Hunfalvy Pál
rt. ismertetései a vogúl hitrege, finn történet és Müller felolvasásai
köréből említendők, mindenek fölött pedig az Évkönyvek XII. kötetében
megjelent Vogul föld és nép c. munka, melyet Hunfalvy Pál
Reguly
jegyzetei nyomán Reguly Antal
Hunfalvy Pál
dolgozott ki. E kötetben találjuk, rendszerezve, kipótolva, megmagyarázva
Hunfalvy Pál
Reguly
nagy és fáradhatatlan gonddal tett gyűjtéseit a vogúl és osztják földön,
melyek ily terjedelemben, ily eredeti anyaggal és színnel, alkalmasint egyetlenek az
európai tudományban.
Reguly Antal
A széptudományok, általános és nemzeti irodalomtörténet köréből, pályamüvek
bírálatain kivül – Télfy Iván lt. értekezését „az Ilias szerzője egységéről”,
Madách Imré
ét „a nőről aesthetikai tekintetben”, – Duka Tivadar lt. „adatait Kőrösi Csoma életéhez” említhetem; s Madách Imre
Toldy Ferenc
r. tagtól „classicai nemzeti eposunk rövid történetét” és „tanulmányait
az ó-magyar Margit-legendáról.”
Toldy Ferenc
A Philosophiai Osztályban Purgstaller József és Horváth Cyrill r. tagok értekeztek leggyakrabban: amaz „a létezők eszmeiségéről”
Hegel
felekezetének újabb meghasonlásáról, „az anyag és erő”, – „a tünemény és
eszme” – „a természet és teremtő ész” közti viszonyról; ez Apáczai Csere Jánost jellemezve mint bölcsészt, majd „Cartesius bölcsészeti főelvét”,
ismerettanát, dualismusát fejtegetve. Hegel, Georg Wilhelm Friedrich
Greguss Ágost
rt. „a haladás elvével” foglalkozott; Greguss Ágost
Erdélyi János
rt. „Bölcsészet-történelméből Magyarországon” olvastatott fel.
Emericzy Géza úr az „Isten lételének bizonyítását” tárgyalta; A. Balogh Sámuel lt. „Schopenhauer philosophiájáról” értekezett; Nagy Márton pedig a „görögök nevelészete” c. értekezéssel e tárgyú előadásait
befejezte.
Erdélyi János
A Törvénytudományi Osztály ülésein, míg Kallós Lajos lt. „a törvények tiszteletéről”, b. Kemény Gábor lt. „a korszakok szelleméről” értekezve, inkább az elmélet terén
forogtak; közelebb érinté gyakorlati viszonyainkat Horváth Boldizsár lt. értekezése „az osztrák törvénykezési reform befolyásáról erkölcsi és
anyagi életünkre” ; – közelebb
Tóth Lőrinc
r. tagé „a párbajról”, Suhayda János l. tagé „a köteles részről”; Tóth Lőrinc
Szilágyi Ferenc
l. tagé, ki Tunyogi fölötti emlékbeszédében „az erdélyi jog történelmét iskolában és
irodalomban” adá elő; -s Szilágyi Ferenc
Urházy György
l. tagé, ki „a jelenkori szabadságot, tekintettel a magyar alkotmányra”,
vizsgálta.
Úrházy György
A Történelmi Osztály
ülésein szintén ama gyüjtő, egyes pontokat új adatok és részletek
világával felderítő módszert látjuk gyakorlatba véve, melyről fentebb dicsérettel
emlékezénk. Fabó András lt. „Beythe István életrajzát” adja s három közleményt „Vithnyédi
leveleiből”; Thaly Kálmán lt. „Bottyán tábornokot” s az „1708-iki trencsényi harcot”, –
Ráth Károly lt. „az Ozman uralkodóház egy magyarországi ágát,” –
Salamon Ferenc
lt. „Zára 1311–13-iki ostromát, – Salamon Ferenc
Szilágyi Ferenc
„a Hóra-világ történetét”, – Wenzel Gusztáv rt. „Ozorai Pipo élet- és korrajzát”, – Szilágyi Ferenc
Szilágyi István
lt. „Drágfi János törvényesített fiát” és „Verbőczy István özvegyét”
illetőleg nyújtanak részszerint új adatokat; míg Hajnik Imre ur „a nagyszombati 1621-i gyülést” és a „zsidók helyzetét Magyarországon
a vegyes házakbeli királyok alatt”, – Frankl Vilmos úr „Pázmán életét” világositják. Különböző szempont alá esnek:
Szilágyi István
Hunfalvy Pál
előadása „a finn nemzet történetírásáról” – Wenzel Gusztáv „jelentése 1863–4. tudományos útjáról” s emlékbeszéde „Waltherr László
fölött”
Hunfalvy Pál
A régiségtani, műtörténelmi stb. szakban legtöbbször
Henszlmann
és Henszlmann Imre
Rómer
tagok előadásaival találkozunk; amaz inkább a középkorra, ez inkább a
római régiségekre terjesztvén ki vizsgálatát. Igy Rómer Flórián
Henszlmann Imre
lt., több rendbeli jelentésein kívül, értekezett „a byzanti épitészetről
” – „A keresztalak használatáról az épitészetben”, – Selmec városa régi emlékeiről, – „az osztropataki régiségekről”; előadta
észrevételeit egyszer a „kassai”, – máskor a „pozsonyi székesegyházak kijavításáról”;
s előadással ünneplé „Böhm Dániel József emlékezetét”. –Rómer Flórián lt. „a Buda melletti római sírokról”, – „a szarvaszói arany
műemlékekről”, – „a bakony-szombathelyi éremkincsről” – az „Ószőnyön talált római
régiségekről” stb. értekezett; míg Henszlmann Imre
Toldy F.
rt. „a lebediai kőemlékek ővcsészéjét” magyarázta, s Kubinyi Ferencz t. tag „a szomolyai Kaptár-völgyben létező fülkéket” ismertette.
Toldy Ferenc
A statistika, nemzetgazdaság és földrajz a mint közelebb
érintkeznek polgári viszonyainkkal, úgy az e körbeli felolvasások szorosabb
kapcsolatban vannak a gyakorlati élettel. Ha Szathmáry Károly úr „a Zimony-fiumei vasútat és Magyarország érdekeit” tárgyalja; ha
Hunfalvy János
lt. „az erdők befolyását esőzési viszonyaikra” s „Magyarország légmérséki
viszonyait” veszi vizsgálat alá; ha Konek Sándor lt. mintául „a berlini statistikai seminariumot” mutatja fel s a „magyar
Curia statistikai müködését” ismerteti; ha Kautz Gyula lt. „a gépüzletről” tart felolvasást: mindezek közelről érintenek
bennünket. Átalánosabb jellemű Duka Tivadar lt. előadása „a Ganga deltája égalji viszonyairól”.
Hunfalvy János
Ez osztály védszárnyai alatt jelent meg immár teljesen a Magyar Birodalom
Természeti Viszonyainak Leírása, három kötetben, melyet akadémiai
megbízásból
Hunfalvy János
lt. készített.
Hunfalvy János
A mathematikai és természettudományok, már reálisabb
jellemöknél fogva is, több érintkezési pontot mutatnak fel a gyakorlattal. Nem mintha
itt is széles tere nem volna az elméleti vizsgálatnak. Igy Corzan Gábor lt. „az új elemző mértan történeti fejlődését és alapvonalait” fejtegeté;
Vész Ármin lt. „a leirati mértan köréből” -Győry Sándor rt. „a mathematikai műszavakról és fogalmakról ” -Schvarcz Gyula lt. „cosmicus ismeretkör legujabb vívmányairól” értekeztek. De egyenesen
gyakorlati és hazai viszonyainkat tarták szemmel az oly előadások, mint
Weninger Vince l. tagé, ki „a kölcsön ügyről”, a „nyugdíjazást stb. segélyző
egyletekről”, – „a kiházasítási tőkék biztosításánál előforduló tartalék számításának
könnyebb módjáról” értekezék, s egyszer „Thomas számoló gépét”, másszor a „kamatos
kamatszámítás táblázatait” mutatá be; Hollán Ernő r. tagé, ki a „vasútügy ujabb fejlődéséről” tőn jelentést; vagy
Fest Vilmos r. tagé, ki „Magyarország országos és álladalmi utai” statistikáját
alkotá egybe.
Az idő rövidsége nem engedi, hogy a Természettudományi
Osztály ülésein felolvasott nagyszámú értekezéseket szak és teljes cím
szerint elősoroljam. Elég legyen érintenem a tárgyakat s jellemzésül megjegyeznem,
hogy míg egyrészről az elmélet s eredeti buvárlat sikeresen folyt, másrészről kellő
tekintet vala hazánkra és az életre. Egyfelől Martin Lajos lt. „a víz ellenállását”, Greguss Gyula lt. „a hőfoghatóságot”,
Szily Kálmán
úr a „melegség mostani elméletét”, Thán Károly lt. „az összetett gőzöket”, s a „szalmiák gőz sürüségét”, –
Schvarcz Gyula lt. „az embernem egységét”, – Balla Károly lt. „a föld delejességét”, – Dorner József lt. „a Ceratocephalus Orthoceras” és „Anthemis arvensis” növényfajokat
vizsgálják; másfelől Szily Kálmán
Thán
lt. a csízi, Molnár János úr a rákospalotai ásványvizet elemzi, – Szabó József lt. „a tarnóczi kövült fáról”, Kalchbrenner Károly lt. „a Tátra sziklazuzadékairól”, – Hantken Miksa lt. „a Buda–Esztergom-táji szerves eredetű kőzetekről”, –
Érkövy Adolf lt. „az erdőkről mint esőtényezőkről”, – Thán Károly
Hunfalvy János
lt. Magyarország esőviszonyairól, Divald Adolf lt. „a természettudományok és az erdőszet” viszonyáról értekeznek;
Frivaldszky Imre r. t „Magyarország Faunájához” nyujt jellemző adatokat;
Hazslinszky Frigyes lt. „a borsai Pietros havasi virányát” ismerteti; Pólya József rt. megirja „az aszályosság physicáját” – sőt indítványt tesz az
„inséglevesek” ügyében, bírálja Hoibrenck javaslatát „a gabonafélék mesterséges termékenyítése iránt”, – s felhívja
az osztály figyelmét „a hazai gyümölcstenyésztés körüli mozgalmakra”. – Egyfelől
Balogh Kálmán lt. „az izomidegek végződését”, – Lenhossék József lt. „a középponti idegrendszert” vizsgálja górcsövileg; másfelől
Rózsay József lt. „az aggok élet – és kórtanát” észleli; Poor Imre lt. „a természet orvosi célszerűségéhez” nyujt adalékot, s
Halász Géza lt. „az életbiztosítást, orvosi szempontból” veszi vizsgálat alá.
Hunfalvy János
Ime, tisztelt Közönség, hogyan ölelkezik az elmélet a gyakorlattal, az átalános a
hazaival; úgy hogy a gyakorlatiság hiánya és a hazainak mellőzése oly vád, mely
Akadémiánkat illetheti legkevésbbé.
Az állandó bizottságok fő feladata nyelvünk és országunk
minél teljesb tudományos megismerése lévén: müködésök súlypontja épen a hazába esik,
s annál szorosbban összefügg nemzeti haladásunkkal. Szabad legyen azt is vázolnom,
igen röviden.
A Nyelvtudományi Bizottság munkálódását „Közleményeinek”
III. és IV. kötetei mutatják fel. Vannak ezekben szorosan a magyar nyelvet illető
értekezések; vannak a rokonnyelvek tanulmányára vonatkozók. A nyelvhasonlítás, az altai törzset illetőleg, senkire nem néz inkább, mint
reánk magyarokra, s többé nem lehet idegenkednünk tőle. A nyelvészet, mikép föntebb
érintém, már szinte az exact tudományok módszerét követi, s valamint a füvész a fajok
és nemek minél részletesb vizsgálata utján állíthat föl rendeket, úgy az emberi
nyelvek minél szélesb alapu ismeretére van szükségünk, ha a magunkéval egészen
tisztába akarunk jőni. S ez a hasonlító nyelvészet feladata.
A Történelmi Bizottság hazánk története kútfőinek mind
gyüjtése, mind kiadása körül sikeresen fáradozott. Simonyi Ernő hazánkfia, külföldön
tett gyüjtéseivel a Londoni és Flórenzi Magyar Okmánytáraknak veté meg alapját, s
amannak már II. kötete kész a sajtó alá; Óváry Lipót honfitársunk Nápolyban gondoskodik hazánkat illető oklevelek szerzéséről;
gazdag levéltárának másoltatása erélyesen halad;
[!]
Rákóczy Ferenc[sic!]
II. Rákóczi Ferenc
Szilágyi Sándor
és Szilágyi Sándor
Szilády Áron
l. tagok folyvást gyüjtik a török–magyar viszonyokra vonatkozó
okmányokat; Tutkó József úr Kassa város levéltárában, gyüjt; gr. Sándor Móric úr budai levéltára használatát szivesen megengedte. – A Bizottság
kiadásaiból megjelent az Árpádkori Uj Okmánytár V. kötete Wenzel Gusztáv által, a VI-ik sajtó alatt; az Irók Osztályából Verancsics munkái Szilády Áron
Szalay László
által, VI. köt, s ki van nyomva a VII. köt. is; mint szintén
Forgách Commentárjai Mayer Fidéltől; Decsi Commentárjai Szalay László
Toldy Ferenc
től; s tetemes kézirat vár megjelenésre, mihelyt a Bizottság pénzügye
engedi.
Toldy Ferenc
Az Archaeologiai Bizottság hazai műemlékeink nyomozását,
vizsgálatát és megismertetését ernyedetlenül folytatta, s e célból tagjai több
rendbeli utazást is tettek, főleg
Henszlmann
, Henszlmann Imre
Rómer
, Rómer Flórián
Kubinyi F.
bizottsági tagok; elősegíttetvén e kirándulások a duna-gőzhajózási, a
tiszai, déli és állami vaspályák igazgatóságaitól nyert szabadjegyek által, melyekért
a Bizottság köszönetet mond. – Rajztárát díszes adományokkal gyarapíták
Storno Ferenc, Kubinyi Ferenc
Henszlmann
, Henszlmann Imre
Reitter
orsz. főmérnök, Lehoczky Tivadar, Varsányi és Glembay mérnök, Hencz és Bergh épitész urak; Haas Mihály szathmári püspök ő nagymélt, ki a megyéjében utazó tagokat is előzékeny
pártolásban részesíté; a wolfenbütteli könyvtár, a bécsi cs. k. központi bizottmány
és mások, miért a bizottság szintén háláját fejezi ki. – Sajnálja ellenben, hogy a
sztambuli „Corvina” iránt tett lépések nem vezettek óhajtott eredményre, sem egy
országos tekintélyű magyar archaeológiai központi bizottság fölállítása végetti
fölterjesztései. – Kiadásában megjelent „Közleményeinek” IV. kötete s az V.-ből az I.
füz. gazdag tartalommal; védszárnyai alatt Reitter Ferenc
Henszlmann Imré
nek a „székesfehérvári ásatások” c. jeles munkája, s
közelebb gr. Andrássy Manó úr és társai alapítványából „Magyar Műrégészeti Kalauzt” fog
megindítni.
Henszlmann Imre
A „hazai állapotok ismertetésének előmozdítására” alakult Statistikai Bizottság, munkálkodása közben mindinkább meggyőződött arról,
hogy feladatát csak akkor oldhatná meg teljesen, ha országos statistikai hivatal
volna, mely hatósági tekintéllyel s rendszeresen gyüjtené az adatokat. Fájlalja, hogy
egy ilyennek létrehozása, dacára a Bizottság és Akadémia ez ügyben tett lépéseinek,
még mindig jámbor óhajtás. Azonban így is törekvék, a beküldött hézagos adatok
nyomán, céljai valósításához közelebb jutni. Múlt évben leginkább a birodalom s
különösen hazánk pénzviszonyai, a népnevelés, végre a birtokrendezés és tagosítás
körébe tartozó adatokat dolgozott fel; a takarékpénztárak müködését, az adatok
hézagos beküldése miatt, nem állithatta kimerítőleg össze; valamint a
földtehermentesítési adatokhoz sem juthatott. Mindazáltal Közleményeiből, melyek a
VI. köt. befejeztével „Statistikai és Nemzetgazdasági” címet nyertek,
5 füzet, kettő az új folyamból, jelent meg, bő és változatos tartalommal.
A Mathematikai és Természettudományi Bizottság munkásságát
előnyös színben tünteti fel „Közleményeinek” III-dik, terjedelmes kötete. Ezenkívül a
bizottság utazásokkal is törekedett céljai előmozdítására. Hantken Miksa, Szabó József, Schenzl Guidó, Kruspér István és Kánitz Ákos urak tettek ily tudományos kirándulásokat. 1864-ben utaztak az Akadémia részéről nyujtott könnyítésekkel:
Szabó József
Magyarország trachyt-vidékein 5 ízben, és Olaszországban az Euganae-i hegységet kutatta át. Hantken Miksa
Hontban folytatta geológiai tanulmányait; Hazslinszky Frigyes
Máramarost járta be növénytani tekintetben. – Azonkívül, hogy a meteorológiai
észleleteket Schenzl Guidó úr, az Akadémia észleldéjének vezetője
Budá
n, folyvást teszi: a Bizottság oda müködött, hogy az ország különböző
pontjain meteorologiai észleldéket hozzon létre, s e végre szükségesnek látta
esőmérőket nagyobb számmal rendelni meg kiosztásra. Mayer Bambert, volt egyetemi csillagász, hátrahagyott észleletei, Kruspér István lt. szerkesztésében készülnek megjelenni.
Budapest
A Könyvtár
Európa és
Amérika
több rendbeli tudományos intézeteivel fentartott csereviszony által
folytonos szaporodásnak örvendett; azonkívül főhatóságok, testületek és egyesek
szivességéből, olykor becses adományokban részesült. A Kézirattár gyarapítói közül
gr. Szirmay József, Szontagh Dániel és Kovács Nep. János urakat emeljük ki. Mr. Jervis, az 1861-iki londoni kiállítás egyik biztosa,
Szabó József tag által, becses térképeket, – Duka Tivadar keletindiai tárgyakat s Amerika
Kőrösi Csoma
kéziratait, – László Károly úr Közép-Amérikából mahagóni fát ez épülethez, – dr. Bene Károly úr villanygépet, – Rochlitz Béla úr ausztráliai fényképeket stb., – Scherzenlechner Sebestyén úr mexicói madarakat és csörgőkígyót ajándékoztak, Madarász Victor úr pedig Thierry Amadénak általa művészileg készített életnagyságú arcképével kedveskedett.
Kőrösi Csoma Sándor
A közelebbi nagygyűlés óta lefolyt pályázatok eredménye a
következő: a néhai gr. Teleky József alapította 100 arany drámai jutalomra 1864-ben
pályázott hét vígjáték közül, mint aránylag legjobb, az „Egy nagyratermett
férfiu”; – 1865-ben versenyzett 15 szomorujáték
közül „A fény árnyai” című lőn nyertes; mindkettőnek szerzője
SzigligetiEde
. A gr. Karácsonyi-jutalomra 1864-ben pályázott
tíz drámai mű közül egy sem találtatott érdemesnek a koszorúra.
Szigligeti Ede
A jelen nagygyűlésen eldöntött pályázatok s ujonnan hirdetett jutalmak iránti két
jelentés a t. hallgatóság közt szét levén osztva, szabad legyen csupán az
eredményekre szorítkoznom.
Az 1858–63 évkörre eső mathematikai nagyjutalom
Petzval Ottó
„Erő és géptan”, s
Vész J . Ármin
„Felsőbb Mennyiségtan” c. munkája közt osztatott fel. Amazt dús
tartalma, helyes elrendezése, rendszeres és következetes tárgyalása, könnyen érthető
irálya a felvett évkörbeli munkák legjelesbjei közé emeli; a másik munka szoros
mathematikai rendszert állít fel s következetesen visz ki, az előforduló
származtatásokat világosan és következetesen hozza le, szóval a tudomány mostani
színvonalán áll. – A másod- vagy Marczibányi-jutalmat
Weninger Vince
„Politikai Számtana” nyerte, mely irodalmunkban új jelenség, s
ügyes szerkezeténél, gyakorlati fontosságánál fogva kiváló helyet foglal el.
Az egy névtelen hazafi ajánlatából
Lucanus
Pharsaliája fordítására kitűzött jutalmat a VII. számú pályafordítás
nyerte, mint a mely szövegtanulmánya s nyelvbeli derekasságáért, társai közt
viszonylag legjobbnak itéltetett. Utána a II. áll, mely tős-magyaros, bár az
eredetinél bővebb nyelvéért, a bírálók többsége által dicséretre lőn méltatva.
Felbontatván jeligés leveleik: a VII. számé
Baksay Sándor
református pap Csanádon, – a II. számé
Laky Demeter
prémontrei kanonok, Csornán – neveket tüntetett ki.
Lucanus, Marcus Annaeus
A Sámuel-díjat, az 1863-ban megjelent nyelvészeti
értekezések közül
Kriza János
„Vadrózsái” I. kötetéhez csatolt „Nehány szó a Székely
Nyelvjárásokról” című dolgozata, mely tárgyát először ismerteti ily
behatóan; – az 1864-ben megjelentek közül
Brassai Sámuel
Magyar Mondattanának II. része nyerte el, mely syntaxisunkat elsőnek
fekteti az élőbeszéd hangsúlyára.
Brassai Sámuel
Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapítványából vámügyi kérdésben kitűzött
jutalomra az I. számú pályamunka itéltetett méltónak, mint a mely a másik kettő
felett a tárgynak mind elméleti kifejtésében teljesebb és több oldalú, mind
történelmi és statistikai adatokkal földerítésében bővebb és kimerítőbb: s a mellett
gyakorlati iránya is kiválólag ajánlja. Felbontatván jeligés levele, abból dr.
Kautz Gyula
neve tünt elő.
És most, tisztelt Közönség, vessünk egy búcsú-tekintetet az Akadémia sirkertjébe.
Megdöbbentő a szám, mellyel ott a gyászemlékek sora növekedett; de megdöbbentőbb azok
felirata. A múlt évi közülésben olvasott jelentés óta tizenketten nyugosszák a holtak
álmait; köztük egy, ki még amaz ülésen szava lánghatalmával sziveket gyujt vala; –
köztük maga is a jelentéstevő. –
[szerkesztői feloldás]
Szalay László
Szalay László
Kazinczy Gábor
nyitja meg az elköltözők sorát, mintegy baljóslatúl, hogy veszteségeink nagyok,
pótolhatatlanok lesznek; és követik, kegyetlen változatossággal: a fáradhatatlan
szorgalmú
Récsi Emil
; a több mint félszázados mívelődésünkkel eggyéforrt
Kazinczy Gábor
Fáy András
; majd az, kinek fényes múltjáért sirján az engesztelődés fátyola leng,
Fáy András
Kuthy Lajos
; az egy lobbanó sugárban el is enyészett
Kuthy Lajos
Madách Imre
; a Névkönyvünkben nem, csak sziveinkben olvasható zarándok, kinek nem adhata
sirt a föld, mely méltó koszorúit termette,
Madách Imre
Jósika Miklós
; a még feltörekvő fiatal tehetség,
Torkos Sándor
; nyelvreformjaink érdembabéros veteránja,
Bugát Pál
;
Baumgartner András
külföldi tag a természettudományi osztályban; honi történelmünk és közjogunk
mélyelmű buvára, id. Bartal György
;
Mészáros Imre
, philosophiai osztályunk tagja; és végre az, kiről utánam méltóbb ajak fogja
elmondani, hogy élte, munkálkodása, maga egy monumentum, az érc-jellem
szilárdságával, a gondolkozás vas következetességével, munkáinak műplastikájával;
egy, bár fájdalom! csonkafélben letört oszlop, de így is örök dísze a halhatatlanság
pantheonjának:
Jósika Miklós
Szalay László
, kinek elvesztése, mint tisztviselőé is, mennyire érzékeny csapás intézetünkre,
semmi sem hirdeti hangosabban, mint épen az ellentét, hogy én állok megürült
nyomán!
Szalay László
I. A Magyar Tudományos Akadémiának 1864 jan.
25-től 1865 dec. 4-ig hetvennégy osztály, illetőleg összes ülése volt.
1. A Nyelv és Széptudományi Osztály ülésein
FogarasiJános
rt. „a sajó-szentpéteriek 1403-ki végzéséről”, ugyanő három ízben a
Kriza-féle, „székely népköltési gyüjteményről”. – MátyásFlórián lt. „a régi magyar család és idő nevezetekről” értekeztek s az utóbbi
magyar nyelvritkaságokat” mutatott be; – Fogarasi János
BrassaiSámuel
lt. „Mondattanából„ a II. rész olvastatott; BudenzJózsef lt. „Cseremisz tanulmányairól„ és „szótáráról” továbbá „néhány magyar
igeképző”- ről; – JoannovicsGyörgy úr „a magyar mutató szócskáról”; Brassai Sámuel
Toldy Ferenc
rt. „az a indulathangról és családjáról” tartának előadást.
Toldy Ferenc
A hasonlító nyelvészettel kapcsolatban
HunfalvyPál
r. t. az altáji, különösen vogúl népek „medve tiszteletéről” olvasott;
később Koskinen munkáját „a finn faj régiségéről” ismertette, majd „Müller Miksa
felolvasásai folytatását” bírálta. VámbéryÁrmin lt. „török–perzsa kéziratokat” mutatott be; máskor a „török–tatár faj
föld-irati osztályozásáról ismét „a siita vagy perzsa-mohamedán felekezetről”
értekezett.
Hunfalvy Pál
A széptudományok, átalános és hazai irodalom köréből TélfyIván lt. „az Iliász szerzője egységéről”. –
MadáchImre
lt. „a nőről aesthetikai tekintetben” értekeztek; DukaTivadar lt. részéről „adatok” olvastattak „Körösi Csoma életírásához”; Madách Imre
ToldyFerenc
rendes tag pedig „classikai nemzeti eposzunk rövid történetét,” majd
„tanulmányait az ó-magyar Margit-legendáról” adá elő.
Toldy Ferenc
Megjelent, az osztályt illetőleg, a
Magyar Nyelv szótára
II. kötetéből az 5-dik, egyszersmind a III. kötetből az 1–5 füzet
Czuczor
és Czuczor Gergely István
FogarasiJános
szerkesztése alatt; továbbá az
Évkönyvek
ből a XII-dik, vagyis
Reguly
hagyományainak I-ső kötete:
A Vogul Föld és Nép
külön címen, Fogarasi János
HunfalvyPál
által dolgozva. E kötetben találjuk Hunfalvy Pál
Reguly
nagy és fáradhatatlan gonddal tett gyüjtéseit a vogul és osztják népek
közt, melyek ily terjedelemben, ily eredeti anyaggal és színnel alkalmasint
egyetlenek az európai tudományban. A mondott kötet lehetőleg egybegyüjti, a mit a
vogulokról Reguly Antal
Reguly
előtt tudtunk; azután közli Reguly Antal
Reguly
észrevételeit a vogul földről és népről, melyeket a kidolgozó más régibb
és ujabb utazók, különösen Ahlquist finn tudós észrevételeivel világosít föl. Majd a vogul mondák és énekek
következnek, eredetiben és magyar fordításban, melyek annál érdekesb új világba
vezetnek, mert a kötet harmadik szakasza azt deríti föl, hogy a magyarok és vogulok
együtt az ugor népcsoporthoz tartoznak s hajdan az Irtis
mellékein egymásnak határosai voltak. – De Reguly Antal
Reguly
emlékét nemcsak az örökíti, a mit Reguly Antal
Hunfalvy Pál
kidolgozása közöl; hanem Budenz József
csuvasz és cseremisz tanulmányai
is, melyek alapját leginkább Reguly jegyzetei teszik. Mind
ezek utazónknak nemcsak erőfogyasztó szorgalmát, hanem kitünő élességét is
bizonyítják, minélfogva Reguly nem utolsó helyet érdemel a
jeles felfedező utazók közt.
Hunfalvy Pál
2. A Philosophiai Osztály ülésein:
GregussÁgost
r. t. EmericzyGéza urnak „dialectikai módszer” című értekezését mutatá be;
ugyanő maga értekezett „a haladás elvéről”,: végre ismét Greguss Ágost
Emericzy
úr értekezését: „Az isten létének bizonyításai” és
BaloghAlmási Sámuel l. tagét „Schopenhauer Artur philosophiájáról” – olvasá
föl. PurgstallerJózsef r. t. „a létezők eszmeiségéről” – továbbá „Hegel felekezetének újabb
meghasonlásáról” tarta előadást; s ugyanő „az anyag és erő” – majd „a tünemény és
eszme” ismét „a természet és teremtő erő” közötti viszonyt fejtegeté. HorváthCyrill r. t. „Apáczai Csere Jánost” jellemzé mint bölcsészt; későbben „Cartesius
bölcsészeti főelvéről” – máskor ugyanannak „ismerettanáról” ismét annak
„dualismusáról” értekezett. Emericzy Géza
ErdélyiJános
r. t. részéről: „A bölcsészet történelme Magyarországon. Mátyás kora”,
olvastatott.
Erdélyi János
A rokon tudományok körében NagyMárton l. t. „A görögök nevelészete” című értekezéssel e tárgyú
felolvasásait berekeszté.
3. A Törvénytudományi Osztály ülésein: KallósLajos l . t részéről „A törvények tisztelete” című értekezés
olvastatott: KeményB. Gábor „a korszakok szelleméről” értekezett: HorváthBoldizsár l. t. „az osztrák törvénykezési reform befolyását erkölcsi és anyagi
életünkre” fejtegeté; SuhajdaJános lt. „a köteles részről”; –
TóthLőrinc
r. t. „a párbajról” értekezett; Tóth Lőrinc
Szilágyi Ferenc
1. t., Tunyogi Csapó József fölötti emlékbeszédében egyszersmind „az erdélyi jog történelmét
iskolában és irodalomban” adá elő; Szilágyi Ferenc
UrházyGyörgy
l. t. „A jelenkori szabadság, tekintettel a magyar
alkotmányra” című értekezést tartott.
Úrházy György
4. A Történelmi Osztály ülésein: FabóAndrás l. t. „Beythe István életrajzát” adta, és három ízben „Közleményeket
Vitnyédi István leveleiből”; ThalyKálmán l. t. „Bottyán János II. Rákóczi Ferencz vezénylő
tábornoka” – „A trencsényi harc 1708” – c. értekezéseket
tarta s egy eddig ismeretlen, leginkább történeti érdekű, versgyüjteményt mutatott
be. RáthKároly l. t. „az Ozman uralkodóház egy ágáról Magyarországon” ;
SalamonFerenc
lt. „Zára ostromáról” (1311–13);
Salamon Ferenc
Hunfalvy Pál
r. t „A finn nemzet történet-írásáról” értekeztek; Hunfalvy Pál
SzilágyiFerenc
l. t. „A Hóravilág regényesés valódi történelme” címen
egyszersmind gr. Szilágyi Ferenc
Teleki Domokos
hasonló tárgyú munkáját bírálta; WenzelGusztáv r. t. emlékbeszéddel ünneplé WaltherrLászló l. t. elhunytát; ugyanő jelentést tőn „1863 és 64-ben tett tudományos
utazásairól” – nemkülönben „Ozorai Pipo életrajzához és kora történelméhez” nyujta
„adalékokat”. Teleki Domokos
SzilágyiIstván
l. tagtól „Drágfi János törvényesített fiát” és „Verbőczy István
özvegyét” tárgyazó értekezések adattak elő: Szilágyi István
Pauler Tivadar
r. t. HajnikImre úr dolgozatait: „A nagyszombati 1621-ki gyülés és Pozsony
meghódolása Ferdinándnak” – máskor: „A zsidók Magyarországon a
Vegyes házakbeli királyok alatt” – mutatta be; Rómer Florián l. t. FranklVilmos úr munkáját olvasta: „Pázmán életéből”
Pauler Tivadar
A régiségtan, műtörténet stb. szakában:
HenszlmannImre
l. t. olvasta „jelentését a sztambuli szerályban európaiak által látott
és nyugoti nyelveken irt codexekről” ; ugyanő „a bizanti épitészetről” értekezett;
később a szathmári püsp. megyében tett archaeologiai útjáról” tőn jelentést; majd
akad. megbízásból Kanitz „Serbiens Byzantinische Monumente” c. munkáját ismerteté;
szintén ő „a kereszt alak használatáról a keresztyén építészetben” értekezett; majd
jelentést olvasa „az Osztropatakán talált régiségekről” – egyszesmind „a Kassai” –
később meg a „pozsonyi Székesegyházak kijavításáról” adta elő bíráló észrevételeit;
nem különben felolvasást szentelt „Bőhm Dániel József emlékezetének” és ismertette
„Selmec városa régi emlékeit” Henszlmann Imre
ToldyFerenc
r. t. Mátyás könyvtára, a „Corvina” történetét rajzolá; más alkalommal „a
lebediai kőemlékek alakjain előforduló ővcsészéről” értekezett. RómerFlorián lt. „a Buda környékén felásott római sírokról” – majd később „a
szarvaszói arany műemlékekről” tarta felolvasást; nemkülönben Storno Ferenc rajzait „az orachovicai kolostorról” előadással kisérte, ugyan ő „a
bakonyszombathelyi éremkincsről” végre „az ujabb időben Ó-Szőnyön kiásott római
régiségekről” értekezett. KubinyiFerenc t.t. „a szomolyai Kaptár-völgyről és az ottani fülkékről” tarta
előadást.
Toldy Ferenc
Az államtani, nemzetgazdasági és földrajzi szakokban:
HunfalvyJános
lt. Szathmáry Károly úr értekezését mutatá be: „A zimonyfiumei vasút és Magyarország
érdekei” címen; ő maga a „Magyar birodalom Természeti
Viszonyai” c. saját munkáját ismerteté; – majd „az erdők befolyásáról” az
esőzési viszonyokra, – később „Magyarország légmérséki viszonyairól” értekezett. DukaTivadar l. t. „A Ganga deltája égalji viszonyai”-ról tarta előadást; KonekSándor l. t. „a berlini Statistikai semináriumot” – későbben „a magyar kir.
Curiának statistikai müködését” ismertette; KautzGyula l. t. „a gépüzletről nemzet-gazdasági fejlődésünk ujabb korszakában”
tartott értekezést.
Hunfalvy János
Ez osztályokat illetőleg megjelent az
Évkönyvek
XI. kötetének II. és III. darabja; továbbá „A Magyar Birodalom
természeti Viszonyainak leírása” II. III. kötet,
HunfalvyJános
tól. E mű, sok évi fáradságos gyüjtés és munka eredménye, a most megjelenő
III-dik kötettel teljesen kész, s külföldön is figyelmet gerjesztett, benne
foglaltatván mind az, a mit eddigelé tudunk természettudományi és geographiai
tekintetben a magyar korona területéről.
Hunfalvy János
5. A Mathematikai Osztály ülésein: WeningerVince l. t. „a kölcsönügyről mathem. szempontból” ugyanő „a betegápolást,
nyugdíjazást és temetkezést segélyző egyletekről” értekezett; majd más alkalommal
„Thomas számoló gépét” ismerteté; máskor a „Kamatos kamat-számítás táblázatait” –
majd ismét „a kiházasítási tőkék biztosításánál előforduló tartalék számításának
könnyebb módját” mutatá be. Corzan–AvendanoGábor l. t. „az új elemző mértan történeti fejlődését és alapvonalait,
összefüggésben Descartes rendszerével” vizsgálta; VészI. Ármin l. t. „egy feladatot” fejte meg „a leirati mértan köréből”; HollánErnő r. t. „előleg jelentést” „a vasút ügy ujabb fejlődését” tárgyazó
munkájáról; FestVilmos r. t. „Magyarország álladalmi és országos utairól” GyőrySándor r. t. „a mathematikai műszavakról és fogalmakról” értekeztek.
A csillagászati szakban SchwarczGyula l. t. „a cosmicus ismeretkör legujabb vívmányairól” elmélkedett.
6. A Természettudományi Osztály ülésein, a physikai és
chemiai szakban: MartinLajos l. t. „a víz ellenállása elméletét”; GregussGyula l. t. „az állandó nyomás és állandó térfogat melletti hőfoghatóságok
különbségeit” fejtegeté; – Sztoczek József r. t.
SzilyKálmán
úr értekezését mutatta be „a melegség moztani elméletének két fő
tételéről” ; ThanKároly l . t. „a szabályellenes térfogatú összetett gőzökről” értekezett; más
alkalommal „Delille válaszát a szalmiak-gőz sűrüsége tárgyában” ismertette; később
ugyanő „a csízi ásványvíz vegyelemzését,” – MolnárJános úr pedig Szabó József l. t. által „a rákos palotai ásványvizét” mutatták be.
Szily Kálmán
Ásvány és földtani szakban: SzabóJózsef l. t. „a tarnóci kövült fáról” értekezett; majd „Zsigmondy Vilmos
Bányatanát” mutatá be ajánlólag, s jelentést tőn „Olaszországban tett geologiai
utazásáról" Vegyes tartalmu jelentést adott Kalkhbrenner Károly l. t. „Szepes megyében 1863-ban tett természettudományi utazásairól”, –
Később szintén ő „a Tátra sziklazúzadékairól”, – HantkenMiksa l. t. „a buda-esztergomi vidék szerves testek által képződött
kőzeteiről”, – SchwarczGyula l. t. „az embernem úgynevezett egységéről” értekeztek.
Meteorologiai körben: BallaKároly l. t. „a föld delejességéről, mikénti forgásáról mint az időtan
alapjáról” elmélkedett; ÉrkövyAdolf l . t . „az erdőket mint esőtényezőket” vizsgálta, s ellenészrevételek
következtén még egy előadással visszatért e tárgyra; PólyaJózsef r. t. „az aszályosság physicajáról”, –
HunfalvyJános
l. t. „Magyarország esőzési viszonyairól” tartának előadást.
Hunfalvy János
Egyéb szakokban: DornerJózsef l . t . „a Ceratocephalus Orthoceras Decand. növényfajról” továbbá: „az
Anthemis Arvensis féle fajnak egy érdekes válfajáról” olvasott, s KánitzÁkostól „a Varádics (Tanacetum) nem körül tett tanulmányai előleges kivonatát”
mutatá be; – DivaldAdolf l. t. „a természet-tudományok és az erdőszet” címen értekezett; PólyaJózsef r. t. „Koibrenk javaslatát a gabonafélék mesterséges termékenyítéséről”
ismerteté, – egyszersmind „a hazai gyümölcstenyésztés körüli mozgalmakra” hívá fel az
osztály figyelmét; HazslinszkyFrigyes l. t. részéről „a borsai Pietros havasi viránya” olvastatott; FrivaldszkyImre r. t. „jellemző adatokat” nyujta .„Magyarország Faunájához” ; – BaloghKálmán l. t. „az izom-idegek végződéséről”. – LenhossékJózsef l. t . „a középponti idegrendszer, szürke állomány, és az idegek
rendszere tájviszonyairól” értekeztek; – RózsayJózsef l. t. „észleleteit az aggok élet – és kórtani köréből” adá elő; PoorImre l. t. „adalékokat” nyujta „a természet orvosi célszerűségéhez”; HalászGéza l. t. „az életbiztosításról, orvosi szempontból” értekezett. PólyaJózsef r. t. természettudományi nagy szótárát” ismertette még; és SzabóJózsef l. t. „Krim, Bochara, Bombay ángol térképeit” mutatta be, és szólott
bécsi geogr. intézet hazánkat illető térképi munkálatairól.
A Math. és Term. tudományi osztályok kiadásai közől fölemlítjük e helyen az
Évkönyvek
XI. kötetének 1. darabját; Vész I.Ármin „Leírati Mértana” I. füzetét, s „Euclides
Elemeit”
BrassaiSámuel
től, melynek nyomtatása bevégződött.
Brassai Sámuel
II. Az állandó Bizottságok e lefolyt, már szinte két év
alatt is kitartóan müködtek hazánk és nyelvünk tudományos ismeretének
előmozdításában.
I. A Nyelvtudományi Bizottság munkálkodását Közleményeinek
III. és IV. köteti mutatják fel. Szorosan a magyar nyelv
tudományát és történetét illetik ezekben
Fogarasi János
fönebb már említett értekezései „a székely gyüjteményről” és a
szentpéteri végzésről; továbbá FábiánIstváné a „magyar családnevekről” MátyásFlóriáné: „Régi magyar család- és időnevezetek”; BudenzJózsefé „a magyar El igekötőről”; VassJózsefé: „Pótlékok a háromszéki nyelvjáráshoz” ; TorkosSándoré: „Az – e, vagy a?” – végre TakácsIstváné „némely szók (ki, mi, mely stb) használatáról.”
Fogarasi János
A rokon nyelvek ismeretét különösen BudenzJózsef gyarapítá következő dolgozataival: „Erdei cseremiszség. Mondat –
és szövegközlés”; „Cseremisz tanulmányok” I., II.,
„Közlemény a khivai tatár nyelvről.” – Magát az egybehasonlító nyelvtudományt illeti
HunfalvyPál
ily című értekezése: „Ahlquist a magyar nyelv rokonságáról a
finnel.” Ahlquist az első, ki a finnek közt tüzetesen s mint nyelvtudós foglalkozik a
magyar nyelvvel.
Hunfalvy Pál
A finnek közt ujabb időben örvendetes politikai, társadalmi és irodalmi haladás
mutatkozik ama bizonyos mértékű önállóság következtében, melyet az orosz kormány
meghagyott Finnországnak. Az irodalmi mozgalomban, melyet a finn irodalmi társaság jeles
kiadásai élénkítnek, legujabban kitünt történelmi munkák közül
Hunfalvy Pál
némelyeket átalánosan, KoskinenGyörgy két munkáját pedig, a „Buzogány háborut” s a „Finn
népek régi történeteit” különösen is ösmertette. Amaz a XVI. sz. vége felé
kitört finn parasztlázadást adja elő; az utóbbi munka a hunok és magyarok régi
történeteit tárgyalja, s már ennélfogva is megérdemli a magyar tudomány
figyelmét.
Hunfalvy Pál
2. A Történelmi Bizottság fő feladása levén a hazai
történelem kisebb-nagyobb kútfőit kinyomozva összegyüjteni és közzétenni: e kettős
irányban serényen müködött az 1864. évi nagygyűlés óta
is.
A) Kútfő-nyomozásait illetöleg: a) Megbizottja, SimonyiErnő úr kutatásai folytán az angolhoni levél- és könyvtárakból nyert, 1703–1711 közti időre s
Rákóczi Ferenc
hadjáratára vonatkozó diplomatikai gyüjteménye 223 számmal nevekedett, s
ez által a
Londoni Magyar Okmánytár
II-ik kötete (995 okmány) sajtó alá teljesen kész, s mihelyt a Bizottság
pénzviszonyai engedik, megjelenhet. b) Szintén
II. Rákóczi Ferenc
Simonyi
úr a flórenci levéltárban kijegyzett s hazánk történelmére vonatkozó levelek és
okmányok másolataiból 352 db-ot külde ujabban, mely gyüjtemény eddig 400 szám s
válogatva,
Flórenci Magyar Okmánytár
címmel fog a Monumenták során világot látni. c) Ugyanancsak Simonyi Ernő úr, a Bizottság felszólítása következtében kiterjeszté figyelmét
Spanyolországban a híres simancasi levéltárra is, hol az ő
eszközlésére a Magyarországot illetők másolása folyamatba tétetett, – nemkülönben az aragoniai koronai
levéltárban s a madridi Bibliotheca National kézirattárában találtak is, melyek sorsáról azonban a
Biz. bővebb tudósítást vár. d) Nápolyban, e fontos lelhelyén a hazánkat illető írott emlékeknek mind az Árpádi
mind a Vegyes korra nézve, – ÓváryLipót hazánkfia gondoskodik másolatokról, a Bizottság útmutatása szerint. Habár
e munka, különböző akadályok miatt, nem haladhat gyorsan: már is érdekes oklevelek
jöttek mutatványul, az I. Simonyi Ernő
Károly
és V. István közti családi és politikai szövetségre, nemkülönben Durazzo László ellenkirályra vonatkozók. Károly Róbert
Óváry
úr most kirekesztőleg I. és II. Károly nápolyi királyok okmányai
másolataival foglalkozik, melyek kimerítése után Johanna és Durazzo László okiratait veendi műbe. e) Óváry Lipót
RákócziFerenc
gazdag levéltárának másoltatása erélyesen foly; eddig már 320 ív
gyarapítja a Bizottság gyüjteményét. f) II. Rákóczi Ferenc
SzilágyiSándor
l . tag 1583-tól 1616-ig terjedő kamarai számadások másolataival támogatá a Bizottságot.
g)
Ugyanő és Szilágyi Sándor
SziládyÁron
l. t. a pestmegyei és kúnsági városok és egyházak levéltáraiból folyvást
gyüjtik a török–magyar viszonyokra vonatkozó okmányokat,
melyekből az „Emlékek” III. kötete készül. h) Gr. SándorMóric úr budai levéltára használatát hazafiui készséggel megengedte;
Kassa
városa gazdag és nevezetes levéltárában pedig TuttkóJózsef úr sziveskedik gyüjteni a Bizottság számára.
Szilády Áron
B) Kútfő-kiadásait a Bizottság négy különböző organumában
eszközli. Ezek elsejét, a) a Történelmi Tárt a XII.
kötettel kénytelen volt egyelőre felfüggeszteni, noha szekrényébe azóta is nevezetes
mennyiségű kézirat gyült össze, mely kiadásra vár. b) A Monumenták
első osztályából, az Okmánytárakból megjelent 1864-ben a X. köt., vagyis az
Árpádkori Uj Okmánytár
V-ik kötete WenzelGusztáv biz. tagtól; sajtó alatt van a VI-ik. A másik azaz Irók osztályából 3 kötet van kinyomva: a X-ik, mely
Verancsics
Minden Munkái VII. kötetét hozza
Szalay László
tól; a XVI-ik, mely
Forgács
Commentárjait MájerFidéltől és a XVII-ik, melyben DecsiBaranyai János Commentárjai foglaltatnak, Szalay László
Toldy Ferenc
től. – A Monumenták jövőbeli köteteihez is tetemes munkálat van készen
(részint már sajtó alatt); így az okmánytári osztályhoz tartozólag a Flórenci
Okmánytár; az Irók oszt.-ból sajtó alatt
Tököly Imre Naplója, Torma Károly által; várják a sajtót Szamosközynek Történeti Feljegyzései, és Gyulafy Lestár kortörténetei; Brutus II. és III. kötete; munkában
Torma Károlynál Borsai Nagy Pál és Szaniszló Zsigmond krónikái; Wenzel Gusztávnál Veráncsics folytatása; kiadásra várnak Szamosközi István Történetkönyvei; Czinár Mór l. t. becses Név- és tárgymutatója Fehér Cod. Diplomaticusához, már
mintegy felerészben kiszedve. – c) A
Török–Magyarkori Emlékek
gyüjteménye (okleveles osztály) III-ik köt.-hez, valamint az itteni Irók
osztályához is, már elégséges anyag áll készen, s csak a Bizottság pénzügye
javulásától várja közzétételét; úgy szintén: d) a Magyar Leveles
Tár II-ik kötete is, Zay Ferenc és Nádasdi Tamás nádor leveleivel.
Toldy Ferenc
Gr.
Teleki József
„Hunyadiak kora” c. nagy munkájából, melyet Teleki József
SzabóKároly
készít sajtó alá, a VI-ik kötet második felének nyomtatása is közelebb
megindulhat. Eddigi késedelmét, egyéb akadályokon kívül, a kézirat csonka és hézagos
volta okozta.
Szabó Károly
Végül a Bizottság azon kellemes helyzetben van, hogy a jövő év folytán
Budapest fővárosnak RuppJakab úr által kútfőkből dolgozott helyirati történeteivel ajándékozhatja meg a
közönséget.
3. Az Archaeologiai Bizottság hazai emlékek (illetőleg azok
rajzai) gyüjtésében és kiadásában fáradozott.
A) A gyüjtést illetőleg. A honi régiségek nyomozását
folytatta
HenszlmannImre
biz. tag peregi és pécsi útjában; ugyanaz, RómerFlórián taggal, a déli vasmegyei falfestmények vizsgálatára, – mindketten pedig SchulczFerenc építésszel, Henszlmann Imre
Szathmár püsp. megyé
be, – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Henszlmann
Sárosba, – ugyanő KubinyiFerenc l . taggal Henszlmann Imre
Heves
be, – Rómer pedig Heves megye
Fehér
és Tolna megyékbe tettek archaeologiai kirándulást. – A pilisi apátság érdekes
romjainak felásatása kedvezőbb időre haladt; ellenben a csörszárkai vizsgálatokat előmozdíták Fehér megye
Pest
, Pest megye
Heves
, Heves megye
Szabolcs
, Bihar megyék hatóságai, felvilágosító jelentéseikkel. – A Bizottság rajztára igen díszes küldeményekkel gyarapodott: jelesen StornoFerenc úrtól az orachovitzai kalugyer kolostor fölvétele, –
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Henszlmann
tól az apátfalvi templom eredeti rajzai, –
Reiter Ferenc
orsz. főmérnök úrtól a budai hajógyári szigeten talált római fürdő igen csinos
fölvétele, –
Hencz
és
Bergh
építész uraktól a szalai műemlékek gondosan készült rajzai, – LehoczkyTivadar úrtól Henszlmann Imre
Beregh megye
fa-templomai és számos bronztárgy ábrái, – VarsányiJános mérnök úrtól régibb másolatainak többszörös füzetei, – GlembayKároly mérnök úrtól a csepini aranyleletre vonatkozó rajzok, – Haas Mihály szathmári püspök ür őmgától, ki a megyéjében tett kutatásokat is
előzékeny pártolásban részesíté, a fekete-ardói képek hű másolatai s több rendbeli,
főleg a beregszászi templom rajzai, – a wolfenbütteli
könyvtár részéről Corvin Mátyás arckép-másolatai stb. vannak a Bizottság
gyüjteményében. Köszönettel tartozik a Biz. a bécsi cs. k.
Középponti Bizottmánynak, mely az alább említendő Régészeti Kalauz számára mintegy
500 db. fametszvényét másolatul, ingyen átengedé, – valamint a bécsi Bauhüttének, mely felajánlotta cserébe
Magyarországot illető photographiáit, – végre a dunahajózási, a tiszai, déli és államvaspályák igazgatóságainak, melyek
szabadjegyekkel segíték elő archaeologiai utazásait.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
B) A kiadást illetőleg: a) Megjelent az
Archaeologiai Közlemények
IV. kötete, számos rajzzal; s az V.-ből az 1-ső füzet; a 2-ik nemsokára követni
fogja. Ezekben gr. Esterházy János
, „a kolozsvári hajdan minorita, most ref. templomot” ismerteti; ÉrdyJános „a tétényi római sírokat”, – ifj. KubinyiFerenc „Zólyom megye műemlékeit” ; – RómerFlórián „pannóniai ujabb kiadatlan római feliratokat” közöl, értekezik a
Buda
környékén felásott római sírokról, – „Magyar régészeti krónikát” és
„Adalékokat” nyujt a magyar régészeti irodalomhoz; – Budapest
HenszlmannImré
től vannak: „Tanulmányok a középkori román épitészeti chronologia
köréből” – és „A szathmári püsp. megyének középkori építészeti
régiségei” az V. kötetben „Kiadatlan magyar érmek”
Henszlmann Imre
Érdy
től; „Római feliratok Erdélyből” TormaKárolytól; „a két hazában talált régi arany műemlékekről” – „Magyar
régészeti krónika” és „Adalék a magyar régészeti
irodalomhoz”
Érdy János
Rómer
től; „Buda és környéke helyírati viszonyai a középkorban” RuppJakabtól. A 2-ik füzetben IpolyiArnold fogja ismertetni „az apátfalvai apátságot” és
Rómer Flórián
Henszlmann
„az osztropataki leletet”. – b) A Bizottság felszólítására irta Henszlmann Imre
HenszlmannImre
r.-tag „A székesfehérvári ásatások” c. jeles munkáját. c)
Szintén a Biz. védszárnyai, s Henszlmann Imre
Henszlmann
, Henszlmann Imre
Ipolyi
és Ipolyi Arnold
Rómer
tagok szerkesztésében fog megjelenni a „Magyar Műrégészeti
Kalauz” gr. Andrássy Manó és társai alapítványából. d) A Bizottság közbenjárására SimorJános győri püspök ő mlga megigérte, hogy a győri káptalan hírneves Antiphonalejának magyar és francia nyelven való kiadását
pártolandja.
Rómer Flórián
SzenczyFerenc szombathelyi püspök úr ő mlga, a Bizottság eszközlésére megengedé, hogy a
tótlaki templom oltárszárnyai, valamint a hatsági és más
régi miseruhák a m. nemz. muzeumnak átadassanak; a veleméri
templomnak végromlástól megóvását pedig áldozattal foganatosítá.
A Corvina ügyében tett föllépései a Bizottságnak, fájdalom,
nem juthattak ohajtott sikerhez; mint nem a szöllősvégardói és a karcsai régi
egyházak fentartása és megmentése végetti fáradozása sem. A magyar archaeologiai középponti bizottság iránt tett
fölterjesztései eddig szintén nyom nélkül hangzottak el.
4. A „hazai állapotok ismertetésének előmozdítására” alakult Statistikai Bizottság, munkálkodása közben, mindinkább meggyőződött arról,
hogy feladatát csak akkor oldhatná meg teljesen, ha országos
statistikai hivatal volna, mely kormányi tekintéllyel felruházva, a
társadalmi és állami életben fölmerülő tényeket és adatokat rendszeresen gyüjtené egybe és tenné közre. Mert nem az adatok közvetlen
gyüjtése, hanem azok tudományos feldolgozása az ő feladata. Minden polgárosult
országban vannak és müködnek immár állami statistikai hivatalok, csak hazánk maradt e
tekintetben is hátra. Minek káros voltát a Bizottság elevenen érezve, a M. T. Ak.
útján ismételve sürgette a nmgú m. k. helytartó tanácsnál egy orsz. statistikai
hivatal felállítását; de az e részben megindult tanácskozások fájdalom, eddig foganat
nélkül maradtak, s az annyira ohajtott országos stat. hivatal maig sincs
felállítva.
Küldetnek ugyan be némi adatok egyes hatóságok részéről a m. k. helytartó tanácshoz:
de azok többnyire nagyon hiányosak s egyoldalúak, nem levén oly kormányközeg, mely az
adatgyüjtést rendszeresen intézné. Ezért a Bizottság sem követhet müködésében
bizonyos rendszert, hanem kénytelen a körülményekhez alkalmazkodni, s beérni a
történetesen keze alá bocsátott adatokkal. Mindazáltal a múlt évben különösen három
dologra fordítá figyelmét: először azon volt, hogy az osztrák birodalom s különösen
hazánk pénzügyi viszonyairól lehetőleg kimerítő és hű
ismertetést nyujtson a közönségnek; továbbá a népnevelésre
vagyis elemi tanügyre vonatkozó adatokat igyekezett megszerzeni és feldolgozni: végre
az úrbéri rendezés és tagosítás ügyének állását iparkodott
földeríteni.
Figyelemmel kisérte továbbá a hazai takarékpénztárak
müködését, sajnos azonban, hogy a létező takarékpénztárak fele sem küldötte be
forgalmi kimutatásait, melyek különben is hiányosak. A földmentesítési viszonyokat tárgyazó adatok közléséért is folyamodott az
illető helyre, de mindeddig siker nélkül. Havi ülésein különféle indítványokról
tanakodott, pl. a Budapesten legcélszerűbben foganatosítható népszámlálásról; a Budapest műipari viszonyait
feltüntető adatok megszerezhetéséről stb.
Végre a kiadásokat illetőleg: tekintetbe vévén azt, hogy a
statistika szoros kapcsolatban van a nemzetgazdasággal s hogy eddigi,
„Statistikai Közlemények” című organumában már kezdettől fogva,
bocsátott közre oly értekezéseket, melyek inkább a nemzetgazdaság körébe vágnak, –
célszerűnek látta a Bizottság, említett közlönye VI. kötetének befejeztével,
„Statistikai és Nemzetgazdasági Közlemények” cím alatt új folyamot
indítni, melyből 1865-ben már két füzet, vagyis egy kötet,
összesen pedig a tárgyalt időszak folytán régibb és újabb közlönyéből öt füzet jelent
meg, következő tartalommal: „Az osztrák örökös tartományokban és
Magyarországban kamatbiztosítással épült vasútak viszonya az államhoz”;
„Az úrbéri rendezés és tagositás ügyének állása Magyarországon”
LónyayMenyhért
től; az 1864-i osztrák költségvetés, az osztrák
nemzetgazdasági fejlődés I. Lipót alatt – KeletiKárolytól; „A magyarországi jelen törvénykezés statistikájához”,
– „A berlini statistikai seminarium” dr. KonekSándortól; „A gépüzlet, nemzetgazdaságunk ujabb szakában” dr. KautzGyulától; „Magyarországi takarékpénztárak”, – „Népességi
mozgalmak az ág. vallásfelekezet dunántuli superintendentiájában s a helvét
hitvallásuak közt” GalgóczyKárolytól; „A statistika fontossága a tűzkár elleni biztosító
társaságoknál”, – „Az első m. biztosító társaság által 1862 és
63-ban fizetett kárösszegek”, – „Nehány észrevétel a közvállalatok
engedélyezéséről s ellenőrzéséről” Weninger Vincétől; – „Elemi tanügy a rozsnyói, nyitrai, pécsi, győri,
szombathelyi, kassai, csanádi, szepesi, váci és szatmári r. kath. egyházmegyék
területén I861/2-ben” dr. BarsyJózseftől; „Pest városának légtüneti és egészségügyi viszonyai 1863 és
I864-ben” dr.TormayKárolytól; „Magyarország álladalmi és országos utai”
Fest Vilmostól, – ezenkívül rövid közlések
Egyveleg
cím alatt.
Lónyay Menyhért
5. A Math. és Természettudományi Bizottságnak hazai
viszonyainkra vonatkozó munkásságát 1864-ről
Közleményei
nek III-ik, terjedelmes kötete mutatja föl leginkább, mely a folyó évben jelent
meg. Benne a) vegytani értekezés van három: az elsőben
„Gőzmalmaink lisztjének vegyvizsgálata” címmel; SzabóJózsef honiörleményeink világ-jelességét mutatja ki; a más kettő: HasenfeldManó ásványvíz elemzéseit tárgyalja; b) növénytani
cikk van négy: „Az Imbricaria Ryssalea Magyarhon homoksíkjain” és
„Eperjes viránya stilbosporái” HazslinszkyFrigyestől; továbbá KalchbrennerKároly jelentése 1863-i természettudományi utazásáról s
ennek eredményeül a „szepesi gombák jegyzéke”. – c) Állattanból
FrivaldszkyJános adatokat közöl „a magyarhoni barlangok Faunájához” s MargóTivadar az általa „Pest-Buda környékén feltalált ázalagfajok rendszeres
átnézetét” közli; d) Földtani cikkek SzabóJózseftől: „
Pogány vár Gömörben mint bazaltkráter” és a
„tarnóci kövült fáról”, továbbá HantkenMiksától „A Duna és az Újszőny, Fehérvár, Buda befogta vidék geologiai
és palaeontologiai ismertetése.” e) Magasságméréseket külön cikkben közöl PettkóJános
Selmec
, Selmecbánya
Körmöc
, Beszterce vidékéről, Trencsén és Nyitra néhány pontjáról, – mig HantkenMiksa Tokaj-Hegyalja környékéről; NuzsinszkyKároly pedig bővebb magasságméreti cikkben tesz jelentést a
Körmöcbánya
Pest-Buda
környékén véghezvitt trigonometriai szinte lésről. – f) Meteorologiai
észleleteket PettkóJános közöl Budapest
Selmec
ről, Bachmann és Hauch adatai nyomán 1845–1851, számos rajz
és térkép melléklet járul a kötethez.
Selmecbánya
A Bizottság, a mennyire pénzereje engedi, tudományos utazásokkal is törekedett céljai
előmozdítására. HantkenMiksa
Hont-megyében folytatta tanulmányait; KanitzÁkos
Szlavonia füvészeti átvizsgálására kért segélyt a Biz.-tól; SzabóJózsef kirándulást tett Gömörbe a pogánykori bazaltkráter s Nógrádba, Tarnócra az óriási kövűlt fa előjövési körülményeit megvizsgálni. 1865 folytán utaztak az Akad. részéről tett könnyítésekkel: SzabóJózsef Magyarország Trachytvidékein 5 ízben s Olaszországban, hol az Euganae-hegységet kutatta át; HantkenMiksa
Hont m. déli részén folytatta geológiai tanulmányait; HazslinszkyFrigyes
Máramarost járta be növénytani tekintetben. SchenzlGuidó, az Akadémia budai meteorologiai és magnetikai észleldéjének vezetője, KruspérIstván l. tag társaságában, a m. orvosok és természetvizsgálók marosvásárhelyi
nagygyűlése alkalmával egy nagyobb körutat tettek, út közben megvizsgálván azok
műszereit, kik az Akadémia érdekében meteorologiai észleleteket tesznek; egyszersmind
ez alkalmat delejes észleletek tételére használva föl, melyet a kedvezőtlen időjárás
dacára is, 12 állomáson sikerrel foganatosítottak is, a mellett számos
magasságméreteket eszközlöttek.
A meteorologiai észleleteket
Budá
n SchenzlGuidó úr folyvást teszi és jegyzi; azonban igen fontosnak látszott a Bizottság
előtt meteorologiai észleldéket hozni létre az ország különböző pontjain. Ez iránt
tett lépései a legtöbb helyen sikerültek, a szükséges szerek megvételére ajánlatok
történtek; a Bizottság pedig kijelölte az eszközöket és esőmérőket nagyobb számmal
rendelt meg, kiosztás végett oly helyeken, hol azok megszerzésére más úton nem nyilt
kilátás. Az így szerzendő észleletek kinyomatását s a földgömb jelesebb észleldéi
közötti szétosztását a Bizottság elhatározza, s csupán azért nem kezdette meg, mivel MayerLambert, volt egyetemi csillagász hátrahagyott észleleteivel akarta megkezdeni,
melyek már rendezés és KruspérIstván l. t. szerkesztése alatt vannak.
Budapest
A Bizottság vezetése mellett megjelent PetényiSalamon hátrahagyott műveiből az I. füzet, KubinyiFerenc r. tag által szerkesztve.
III. A tavalyi közűlés óta megjelent akadémiai kiadások sora, a már említettek
befoglalásával, teljesen ez:
1.
A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei
. Tizenegyedik kötet: I, II, III . darab (a IV-ik sajtó alatt) és a
Tizenkettedik kötet első fele.
2.
A Magyar Tudományos Akadémia Jegyzőkönyvei
. A M. T. Akadémia rendeletéből közzéteszi
Csengery Antal
. – 1864, 1. 2. füzet és 1865. I. füzet.
Csengery Antal
3.
Magyar Tudományos Akadémiai Értesitő
. Új folyam: a)
A Nyelv- és Széptudományi Osztály Közlönye.
Szerkeszti
Toldy Ferenc
, III. kötet. b) A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi
Osztályok Közlönye, szerkeszti Toldy Ferenc
Csengery Antal
. IV. kötet, V. köt. 1. füzet. – c)
A Mathematikai és Természettudományi Osztályok Közlönye
. Szerkeszti Győry Sándor. IV. kötet 2., 3. füzet; V. kötet 1, 2. füzet.
Csengery Antal
4.
Nyelvtudományi Közlemények
. Szerkeszti
HunfalvyPál
. III. kötet. IV. köt. 1, 2. füzet.
Hunfalvy Pál
6.
Statisztikai Közlemények
. Szerkeszti
HunfalvyJános
. VI. köt. Uj folyam:
Statisztikai és Némzetgazdasági Közlemények
. Szerkeszti ugyanaz. I. kötet.
Hunfalvy János
8.
Monumenta Hungariae Historica
. Magyar Történelmi Emlékek: 13. Sz. Második osztály. Irók:
Veráncsics Antal Összes Munkái
. Közli
SzalayLászló
. VI. köt. Vegyes Levelek.
Szalay László
9.
A Magyar Nyelv Szótára
. Készitették
CzuczorGergely
és Czuczor Gergely István
FogarasiJános
. II. kötet 5. f. III-dik kötet, 1–5 füzet.
Fogarasi János
10.
A Magyar Birodalom Természeti Viszonyainak Leírása
. Készítette
HunfalvyJános
. II-ik kötet vége és a III-ik egész kötet. (Teljes.)
Hunfalvy János
12.
Hazai és Külföldi Iskolázás az Árpád korszak alatt
: Irta VassJózsef. A M. T. Akadémia által Gorove-dijjal jutalmazott pályamunka.
13.
A Magyar Tudományos Akadémia Munkálkodásairól és Pénztára miben létéről
1863-ban Jelentése az Igazgató Tanácsnak
.
IV. A közelebbi nagy gyűlés óta lefolyt pályázatok
eredménye következő: a néhai gr.
Teleki József
alapította 100 arany drámai jutalomra 1864-ben
pályázott hét vígjáték közül, mint aránylag legjobb, az „Egy nagyratermett
férfiú”; 1865-ben versenyzett tizenöt
szomorújáték közül „A fény árnyai” című lőn nyertes; mindkettőnek
szerzője Teleki József
SzigligetiEde
. A gr. Karácsonyi jutalomra 1864-ben pályázott
tíz drámai mű közül egy sem találtatott érdemesnek a koszorúra. A többi pályázatok
eredménye a folyó évi dec. 11-kén tartandó közűlésben
hirdettetik ki.
Szigligeti Ede
V. A könyvtár
Európa és Amerika több rendbeli tudományos intézeteivel fentartott csereviszony által
folyvást szaporodásnak örvendett; azonkívül fő hatóságok, testületek és egyesek
szivességéből olykor becses adományban részesült. A Kézirattár gyarapítói közűl gr. SzirmayJózsef, SzontaghDániel, és KovácsNep. János urakat emeljük ki. Mr. Jervis, az 1862-ki londoni kiállítás egyik biztosa, SzabóJózsef l. t. által, becses térképeket, – DukaTivadar l. t. keletindiai tárgyakat; – LászlóKároly úr
Közép Ameriká
ból mahagoni fát a palota díszítésére, – dr. BeneKároly úr villanygépet, – RochliczBéla úr australiai fényképeket, – WodianerAlbert úr régiségeket, – MatolayVictor úr fényképet, – PulszkyÁgost úr történeti arcképeket; VarsányiPongrác úr régi érmeket, – ScherzenlechnerSebestyén úr mexicoi madarakat és kígyót;MadarászVictor úr Thierry Amadé művészi nagy arcképét – stb, ajándékozták; melyek közül a természetrajzi
gyüjteménybe valók a Nemzeti Muzeumhoz tétettek át.
Közép-Amerika
Halál által 1864-ben hat, 1865-ben
is hat tagját veszté az Akadémia:
KazinczyGábor
tört. oszt. l . tagot (1864. ápr. 18.), RécsiEmil törv. oszt. l . tagot (jun. 1); Kazinczy Gábor
SzalayLászló
törv. tud. r. tagot és az Akadémia titoknokát (jul. 17.); Szalay László
FáyAndrás
ig. és nyelvt. t. tagot (jul. 26.); Fáy András
KuthyLajos
nyelvt. l . tagot (aug. 27.); Kuthy Lajos
MadáchImre
nyelvt. l. tagot (oct. 5.); továbbá 1865 folytán: b. Madách Imre
JósikaMiklós
ig. és nyelvt. t . tagot (febr. 27.); TorkosSándor nyelvt. l. tagot (jul. 5.); BugátPál term. tud. r. tagot (jul. 9.); b. BaumgartnerAndrás term. tud. külf. l . tagot (jul. 30.); BartalGyörgy ig. és törv. tud. t. tagot (sept. 20.)
végre MészárosImre phil. oszt. l . tagot (sept. 25.).
Jósika Miklós
VII. Végre, mint a korábbi években, úgy e most lefolyandó kettőben is, buzgóan
járultak a hazafiak az Akadémia tőkéje gyarapitásához; mely
nemes buzgalomról a következő pénztári kimutatás tesz tanuságot.
Arany János
Arany János