MÉL T. CSERNEKI ÉS TARKŐI GRÓF DESSEWFFY EMIL ÚR ÖZVEGYE,

szül. báró Wenckheim Paulina asszony ő Nagyságának teljes tisztelettel,

A MTA e hó 10-én tartott rendkívüli ülésében, mély megdöbbenéssel vette a gyászhírt, hogy tisztelve szeretett Elnöke nincs többé az élők között. A fájdalom, mely minden arcon tükröződik vala, őszintén hirdeté nagyságát ama veszteségnek, melyet az első percekben érezni igen is, de teljes mélysége szerint belátni és felfogni nem vala képes a gyülekezet. Maga a díszes hely, hol szomorú összejövetelét tartá, emlékezés mind arra, mi e tudományos Intézet ujabb életében buzdító, emelő, lelkesítő s anyagi és szellemi virágzását előmozdító történt; kétséges tekintet a jövőbe, hol az üresen hagyott nyomok pusztasága [törölt]
« oly leverően s oly megdöbbentőleg »
oly vigasztalan kilátást enged: minden, minden, a nemes Elhunytnak élénk de hasztalan visszaóhajtását gerjeszté a szivekben, hogy a megfosztatás érzelme annál leverőbb legyen. Mert hová tekinthetne maga körül az Akadémia, hol legelső pillantása gróf

Dessewffy Emil

érdemeivel ne találkozzék!

Azonban e lesújtó érzelem közepett is megemlékezék a gyülés azon szivekről, melyeket szorosabb mert bensőbb, szentebb mert családi kötelék egyesít vala a Dicsőülttel; melyek elválása tehát a legmélyebb szakadás nélkül nem történhetett. Ha a bölcselem képes volna, Mélt. Grófné, balzsamírt nyújtani a vérző kebelre: ez Akadémia összes tudományát felajánlaná, hogy enyhítse azok fájdalmát, kik szeretett Elnöke szivéhez legközelebb voltak. [törölt]
« Legkedvesebjei voltak. »
Igy, nem tehet mást, mint hogy néma tisztelettel álljon meg az övénél is szentebb fájdalom előtt; időtől s a keresztyén vallás gyógyító erejétől várva el annak enyhületét.

Egy van, mi által az Akadémia igazi részvételét e nagy keserűségben kifejezheté: azon intézkedéseinek összege, melyek által felejthetetlen Elnöke szomorú emlékezetét megtisztelni és fentartani elhatározta. Egyik óhajtása ezek közt, a Dicsőültnek szobrát az Ő alkotta palotában felállíttatni, egyszersmind arcképét, elhunyt jelesei Pantheonjában, termében felfüggeszthetni. Ez utóbbi óhajtást illetőleg a Méltóságos Családtól [törölt]
« várja »
reméli az Akad., hogy őt az Elhunytnak egy életnagyságú arcképével megajándékozni kegyes leend.

Kelt a MTA 1866. évi január 10-én tartott rkív. össz. üléséből, Méltóságodnak alázatos szolgái:

m. elnök, titoknok.

n

Jegyzet özv.

Dessewffyné

Wenckheim Paulina

hez küldött részvétlevelüket, melyet

Eötvös

Eötvös József

másodelnök és

A.

Arany János

titoknok írt alá,

A.

Arany János

a saját családi gyásza hangulatában fogalmazta; ezért fejez ki sokkal többet, mint az átlagos hivatalos részvét.