NAGYMÉLT. M. KIR. HELYTARTÓ TANÁCS!
A MTA alulírt napon tartott összes ülésében, könyvtári bizottsága jelentéséből sajnosan
értette meg, hogy az akad. könyvtár, főleg magyar irodalmi munkában igen hézagos és
szegény, mivel a köteles példányokat rég idő óta csak nehány vidéki
nyomda – a fővárosiak közül alig néha elvétve egy – szokta beküldeni, megszerzésökre
pedig az évenkinti könyvtári budget távol sem elegendő; ez különben is inkább a külföldi
tud. munkák s folyóiratok megrendelésére lévén szánva.
Miután közelget az idő, hogy a Könyvtár, mihelyt rendezése bevégződik, megnyíljék a
köz-használatra: valóban nemcsak érezhető hátrány, hanem szégyen is lenne, ha éppen a m.
irodalom ily szegényűl és csonkán maradna benne képviselve. A törvény nem mulasztaná el
e részben gondoskodását; az 1840. évi VI.
tc. 11-ik szakasza világos rendelete szerint „a Magyarországban és kapcsolt részeiben
nyomtatott munkákból a magyar tudós társaságot egy-egy példány
illeti”, de e törvény, kivált a közelebbi súlyos időkben, nem volt
figyelemre méltatva, s így történt, hogy a nagyobb nyomdák csupán rendőri szabályokhoz
tartván magukat, köteles példányaiknak beküldését egészen
megszüntették.
A baj, ha a múltra nézve orvosolható nem lenne is, jövőben legalább enyhülne azáltal, ha
a Nmélt. Helyt. Tanács egy kibocsátandó kegyes Intézvényben a nyomdatulajdonosokat s
kiadókat méltóztatnék az idézett törvény pontos megtartására komolyan utasíttatni illető
hatóságaik útján, – egyszersmind arra is felszólíttatni, hogy amennyiben még tehetik,
eddigi mulasztásukat is helyrehozni törekedjenek. Hogy pedig a mulasztásokat jövőre
ellenőrizni s idejekorán orvosolni lehessen: a Tud. Akad. legalázatosabban fölkéri a
nmélt. Helyt. Tanácsot: kegyeskedjék megengedni, hogy az Akad. a törvény rendeletét nem
teljesítőkről minden évben jelentést tehessen; mi végre a hazában létező
nyomdatulajdonosok és bejegyzett könyvkiadók hivatalos névjegyzéke megküldését
alázatosan kéri.