MÉLT. SPLÉNYI HENRIK ÚRNAK
A M. T. A. f. hó 7-én tartott ülésében
Lónyay Menyhért
m.
eln. úrnak, mint a Vörösmarty-szobor ünnepélyén megjelent küldöttség vezértagjának
jelentéséből örvendve értesült azon kitüntető és szíves fogadásról, melyben Méltóságod,
a t. Bizottság, Sz. Fehérvár előljárói, közönsége
s egyes polgárai az Akad. küldöttségét részesítették. Egyszersmind lélekemelő hatást
gyakorolt e tud. testületre a kegyelet és mélyérzelmű hazafiság amaz örvendetes ténye,
mely ottan e hó 6-án végbe ment. Nem
mintha e honfi kéz által mesterien alkotott emlékszobor, e fényes ünnepély, a szónoklat
és költészet ezen hódolása, a mindenünnen összesereglett díszes gyülekezet, a lakoma és
vigalomzaj, adhatnának valamit a költő nagyságához; de mivel e tény ama vigasztaló
időjelek gyöngysorába fűződik, melyek azt mutatják, hogy mi lettünk nagyobbak.Igenis! A
helyett, hogy feledő közönnyel tapodná elhunyt jelesei sírját, vagy legjobb esetben a
központ felé fordítaná sóvárgó szemeit, ma már egyes vidék is – majd ez, majd amaz –
nemesen érzi, hogy valamint első a büszkeségben, úgy elsőnek kell lennie a kegyeletben
azok iránt, kik kebléből emelkednek oda, hol az összes nemzet tekint rájok büszkén és
kegyelettel.
Lónyay Menyhért
Ily kezdemények, a szellemi önkormányzat ily vonzó példái sorában
kitűnő helyet foglal a sz. fehérvári ünnepély, melynek üdvözlő visszhangjához jelen
szózat is csatlakozik.
Az Akad. annyival inkább hivatva érzé magát hálásan emlékezni meg azon hazafiakról, kik
ez emlékszobor létrejöttét eszközlék, mivel ez által a magyar nemzeti
irodalmat látja megtisztelve, melyet kiválóan képvisel. – Midőn tehát
Mélt., a t. Bizottság tagjai, a városi és megyebeli közönség, szóval mindazon hazafiak
és honleányok irányában, kik az emlék felállítása költségeihez áldozataikkal járultak,
köszönetét jegyzőkönyvileg is kifejezte, egyszersmind alulírtakat bízott meg annak
írásbeli tolmácsolására.