[szerkesztői feloldás]
NEKROLÓG A X. KISGYŰLÉSEN
Szomorú kötelességet teljesítek, midőn a hírlapi tudósítások nyomán az Akadémia egy
igazgató tagjának múlt febr. hó 27-én
történt gyászos elhunytát kell jelentenem.
Nem szükséges kimondanom a nevet: hisz mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy szépirodalmunk
egy régi fáradhatatlan bajnokáról van szó, ki a mellett, hogy a költészet egy ágát,
melyben szinte kezdeményező volt, a virágzásnak nevezetes fokára emelte, – egyszersmind,
méltán kedvelt regényei által, hathatósan előmozdítá, szélesebb körben is elterjeszté a
nyelvújítás diadalát. Legyen szabad most, a halál engesztelő közbenjárása után,
reménylenünk, hogy bár földi részei nem nyughatnak a hazai földben, nem leend megvonva
Akadémiánktól a végső kegyelet nyilvánítása, s hogy így e jelesét is befogadhatja azon
egyszerű de díszes Pantheonba, melyet emlékbeszédek s Évkönyvei által szokott emelni
elhunyt tagjainak.
Méltóztassék az Akadémia intézkedni emlékbeszéde iránt.
[szerkesztői feloldás]
Az Akadémia
fájdalmas érzéssel értesült b. Jósika Miklós
tiszteleti és igazgató tagja elhunytáról, s az illető
nyelv- és széptudományi osztály határoztatott felhivatni, hogy a feledhetetlen
férfiú emlékbeszédéről gondoskodjék.Az Akadémia fájdalmas érzéssel értesült b.Jósika Miklós