I. JELENTÉS A Philosophiai Nagy- és Marczibányi-jutalomról.

[szerkesztői feloldás]

JELENTÉS

A Philosophiai Nagy- és Marczibányi-jutalomról.

Az 1859–1864. évkörre eső philosophiai nagyjutalom, az osztály véleménye alapján, egynek sem adható ki az ez évkörben megjelent philosophiai munkák közől.

A Marczibányi 50 aranyos mellékjutalom

Warga János

l. t. Bölcsészettana 1861. és 1863-ban megjelent első, második, negyedik, ötödik, s a tapasztalati lélektant, a gondolkodást, az ethika elemeit s a bölcsészettan történetének alapvonalait tartalmazó köteteinek ítéltetett oda; mint a mely Bölcsészettanban tartalom és forma legjobban födözik egymást, s a szerző mind a rendszer, mind az iskola követelményeinek eleget igyekszik tenni. Fogalmai világosak, kellően rendezettek; a nyelve, bár nem elég folyékony, de szabályos.

Kelt a M. T. Akadémia 1867. jan. 29-én tartott nagygyűléséből.

Arany János

titoknok.

II.

[szerkesztői feloldás]

JELENTÉS

A Törvénytudományi Nagy- és Marczibányi, valamint a Sztrokay Antal nevét viselő jutalmakról.

Az 1860–1865. évkörben megjelent jog- és államtudományi művekre a Törvénytudományi Osztály jelentése örömteljes megelégedést fejezett ki azon tapasztaláson, hogy az odaítélendő jutalmakra nézve nem az évsor szegénysége, hanem inkább a benne megjelent jeles és figyelemreméltó szakbeli munkák nagy száma okozta az elhatározás nehézségét. Szerencsét kívánhat az osztály az irodalomnak s országnak azon nagyobb számú hasznos, s részint kitünő művekhez, melyek ez évsor alatt, a jog- és államtudományokat érezhetőleg előre vive, s ezeknek irodalmunkban eddig volt állását jóval túlhaladva, megjelentek, s melyek közül az akadémiai jutalmat többen is megérdemelnék, míg most csak dicsérettel említhetők.

Azonban, választani kellvén, a több jeles közől az osztály véleménye első helyre sorozta

Deák Ferenc

ig. és t. tag azon közjogi munkáját, mely előbb a Budapesti Szemlében adatván ki, azután „Adalék a magyar közjoghoz” cím alatt külön füzetben is megjelent. E mű, polemicus természetű, de egyszersmind közjogunk legfőbb alapelveit oly kristálytiszta világosságban terjeszti elő, vitás kérdéseit oly meggyőző erővel tárgyalja és fejti meg, hogy mintegy a magyar alkotmányos jog nagybecsű catechismusának tekinthető. De miután az akadémiai Ügyrend gyűjteményben megjelent (bár onnan külön is lenyomott) munkákat kizár a nagyjutalomból: az osztály azon fájdalmas kénytelenségben találta magát, hogy a nagyjutalmat

Deák Ferenc

említett művének nem ajánlhatta kiadatni.

E szerint a 200 arany nagyjutalmat az Akadémia, a Törvénytudományi Osztály véleménye alapján, Dózsa Elek t. t. „Erdélyhoni Jogtudomány”-ának ítélte, mint a mely Erdély egész köz- és magánjogát s jogtörténetét magában foglalván, nagy gonddal, szorgalommal s az adatokat lelkiösmeretesen felhasználó ügyszeretettel összeállítva, nemcsak alaposság, világosság, kimerítő terjedelem által kitűnő, hanem a maga nemében egyetlen s így eredeti is, közhasznúságra nézve pedig szinte első helyet foglal el.

A Marczibányi 50 arany mellékjutalmat Kautz Gyula r. t. „Nemzetgazdaság s Pénzügytan” című munkájának ítélte az Akadémia, mint a mely, a tudomány színvonalán állva, szerzője többi becses műveivel együtt a külföldi tudós világ elismerésében is részesült.

A Sztrókay Antal nevét viselő 100 arany jutalom, az 1864. és 1865. években megjelent jogtudományi munkák közül,

Pauler Tivadar

r. t. „Büntető Jogtan” című könyvének ítéltetett, mely az osztály véleménye szerint az e téren ekkorig megjelent magyar nyelvű dolgozatok közt első helyet foglal el, s úgy tudományos magas értéke s rendszeressége, mint nemesen szabadelvű s a tudomány és tapasztalás újabbkori vívmányait felölelő iránya s tartalma által kitűnő.

A mondott évkörben megjelent munkák közől, a jutalmazottakon kívül, még dicsérettel emelte ki az osztály véleménye Wenczel Gusztáv r. t. „Magyar és Erdélyországi Magánjogát” ; Weninger Vince l. t. „Politikai Számtanát” ; Konek Sándor l. t. „Statistikáját” ; Kautz Gyula r. t. „Országászat-tanát” ; Hoffmann Pál l. t. „Római magán Jogrendszerét” ; Kerkapoly Károly l. t. „Protestáns Egyházalkotmányát” ; Dózsa Elek t. t. „Erdélyhoni ref. Egyházjogát” ; néh.

Szalay László

„Fiume, Szerb telepek és Horvát kérdés” c. dolgozatait; végre Szathmáry Károly „Az Alföld és Fiume” c. monographiáját; – melyek részint tudományos rendszeresség, s az adatok s anyagok gondos, szorgalmas összegyűjtése s feldolgozása, mindnyájan pedig alapos tudományosság s közhasznúság tekintetében, figyelemre méltók.

Kelt a M. T. Akadémia 1867. január 29-én tartott nagygyűléséről

Arany János

titoknok.

III.

[szerkesztői feloldás]

JELENTÉS

Az 1865-ki és 1866-ki Sámuel-Jutalomról.

Az Akadémia, Nyelvtudományi Osztálya véleménye alapján, az 1865-ik évi Sámuel-jutalmat

[szerkesztői feloldás]

15 arany

Budenz József l. tagnak a Nyelvtudományi Közleményekben 1865 folytán megjelent „Cseremisz Szótár” című munkájának ítélte, minthogy az, a cseremisz nyelvnek hozzáférhető szókincsét egész teljességében adja, s ez által nyelvtudományunknak felette becses segédeszközt nyújt.

1866-ról a 15 arany Sámuel-díjt szintén Budenz József l. t. „Mordvin Tanulmányok” című értekezésének itélte, mely a Nyelvtudományi Közlemények 1866-iki folyamában jelent meg, és hasonlókép jeles dísze nyelvtudományi irodalmunknak.

Kelt Pesten, a M. T. Akadémia 1867. január 29-én tartott nagygyűléséből.

Arany János

titoknok.

AJOM14

Megjegyzések: