[szerkesztői feloldás]
AZ 1867 DECEMBERI ÖSSZES ÜLÉSBEN:
Kötelességim legsúlyosabb részét teljesítem, midőn egy-egy elhunyt tag halálát kell
bejelentenem. S a jelen év folyamán már tizenkettedik halottról hangzik itt a
gyászjelentés: megdöbbentő arány, a milyen 1858 óta nem fordult elő.
Bérczi Károly
lev. tag, még csak 47 éves korban, elhunyt.
Benne egy finom műveltségű embert, s írót vesztettünk el, ki a szépirodalmi, jelesül a
beszélyírás terén már a negyvenes évek óta jó hangzású névvel birt, ki közelebb az
orosz Bérczy Károly
Puskin
legjelesb művének irodalmunkba átültetése által műfordítóink
kevés számát örvendetesen gyarapítá s kit az Akadémia azon szolgálataiért választott
leginkább tagjai közé, melyeket egy külön s azelőtt kevéssé művelt szakban, a kedvtelési
(sport) irodalom meghonosítása, jelesül „Vadászati Műszótára" s „Vadász
és Verseny Lapjai" által a magyar nyelvnek tőn. Mint szépirodalmi pályaművek
bírálója mind haláláig részt vett az akadémiai munkálkodásban, s művelt, nemes ízlése,
biztos itélete e téren is Akadémiánk előmenetelére volt.
Pushkin, Aleksandr Sergeevich