HALÁLESET BEJELENTÉSE A JAN. 27-I ŰLÉSEN.

A hírlapok meghozták a döbbentő tudósítást, a család gyászjelentése is megérkezett:

Erdélyi János

n

Jegyzet Lásd:

nincs többé! Sérteném e perc hangulatát s a jelenlévők érzelmeit, ha részletes adatok felhordásába ereszkedném arra nézve: ki volt ő. Majd eljön a kegyeletes visszaemlékezés órája, midőn felszámítjuk a veszteséget, melynek e pillanatban csak súlya borít el. Ami leginkább fáj, az, hogy jelesünk — mint előtte annyi más — még szinte nem vala túl élete munkabíró delén, s ő a munkát nemcsak birta, hanem egész lélekkel teljesíté is. Költő, műbíráló, bölcsész: e három jelesség összhangzatban fejlett s jutott érettségre nála; mint költő, néhány darabjában senki mögött nem, — mint műbíráló, az egyetemest a nemzetivel kapcsolva, mindenkor a jelen szinvonalán áll, s tetemes része van benne, hogy költészetünk a hazai föld érintése által megizmosodjék; mint philosoph, épen hazai bölcsészetünk kisded pantheonjának oszlopait rakja vala, midőn a kérlelhetetlen halál, a még csak 54 éves férfiút, e hó 23-án, oly váratlanul kivágta sorainkból. Legyen áldott emlékezete !

n

Jegyzet

A.

Arany János

az I. oszt. január 27-i ülésében jelentette be a gyászesetet, mégpedig (a Rónay Jácint által vezetett jkv. szavai szerint:) „mélyen megilletődve".