TITOKNOKI JELENTÉS 1867-RŐL.

Ha tudományos Akadémiánk múlt évi munkásságát vázolandó, a szokottnál kevesebb eredményt bírnék felmutatni: igazolást ugyan alig, de mentséget találnék a körülményekben. „Elszakadott testvértelen" helyzetünk hozza magával, hogy valahányszor a nemzeti életkérdésünket illető politikai mozgalom magasabb hullámokat vet, mindannyiszor kisebb-nagyobb mértékben háttérbe szorul a szépművészet és a tudomány. Kevesen vagyunk, Tisztelt Közönség ! — s mint ostromlott várban, melynek védő ereje aránylag csekély, minden kéz, minden figyelem a leginkább veszélyeztetett oldalra pontosul össze, habár a többi védetlen marad is: úgy nálunk egy-egy jelentősebb átalakulási folyam megköveteli munkásait onnan is, hol azok a haza szolgálatára ép oly szükségesek. Nem akarom elvitatni a polgári kötelességeit a tudóstól, de talán mégsem tévedek azt állítván, hogy a tudós főleg mint tudós teljesíti polgári kötelességét, azáltal, ha a tudomány zászlóját, melynek bajnoka, hona díszére és javára minél magasban lobogtatni törekszik. Ez nem zárja ki, sőt éleszti a hazafias irányt; de hogy a tudomány, a politikai élet minden lendületével hátrább essék, ez nem mutatna összes államszerveztünk épségére. Mert nem az a test ép és egészséges, melynek vére, erős rohamokban, majd a szívre, majd a fejre tolúl: hanem a melyben minden szerv, egyik zajosabban s feltűnőbb mozgással, a másik elrejtve, csöndesen, de mind teljes összhangban működik.

Azonban visszatekintve az Akadémia közelebbi munkálkodására, nem látok okot a föntebbi mentséghez folyamodni. Mind az osztályokban, mind az állandó bizottságokban folyton folyt az eszmecsere, melynek eredményét számos kötetre menő új kiadvány hirdeti. Az osztályok negyvenöt ülésén mily változatos tárgyak szolgáltak előadásul, részletesebben a ma szétosztott jelentés mutatja. Én rövidre szabott időmhöz képest csak futólag, mint vizet a fecske szárnya, érinthetem azokat.

A nyelv- és széptudományi osztály főleg altáji nyelvhasonlítással foglalkozott; de volt egy pár, a sémi és árja nyelvekre vonatkozó, és egy a „pedig" és „kedig" szavainkat nyelvtörténetileg világosító előadás is. Az ó klasszikai, jelesen a görög irodalom terén, az abból összeállftott attikai törvénykönyv bemutatását említhetem. Az irodalomtörténet Margit legendánk korát, XVI. és XVII. századi magyar okmányokat s a Biblia legújabb fordítását ismerteti; a széptudományi szakban — , pályaművek beható bírálatain kívül —, a francia klasszikai drámáról hallottunk értekezést. — A Magyar Nyelv (már kész) Szótárának kiadása ernyedetlenül foly, s vége felé közeledik.

A nyelvtudományi bizottság a Közleményeinek egy új kötetét bocsátá ki; gondjait kiterjeszté a magyar helyesírásra, melynek újra átnézése szükségessé vált; s egy megbízott tagja a Magyar Nyelvtörténeti Szótárt immár nyomatni kezdi.

A bölcsészeti osztályban philosophiai értekezés négy tartatott, melyek az Ismerettant, Aristoteles bölcsészetét, a Módszert, s a philosophia mint önálló tudomány jogosultságát tárgyazzák; a nevelésügy két ízben volt fejtegetve; egy előadás politikai, egy az őstörténeti philosophia körében forgott. Az osztály kiadásában

Apáczai Csere

Apáczai Csere János

bölcsészeti munkái közel vannak a megjelenéshez.

A törvénytudományi osztályban a magyar közjog-történet s a római magánjog egyes mozzanatai, továbbá a büntetőjog alapelvei s a francia polgári törvénykezés szolgáltak különösebben tárgyául fejtegetésnek; a közgazdasági szakmában az 1848-iki törvények idevágó momentumai s az államadósság-ügy elmélete foglalják el az előtért.

A történettudományi osztály szorosan vett históriai előadásai kizárólag honunk történetével foglalkoztak; nagy részök az erdélyi fejedelmek,

Bocskai

Bocskai István

,

Bethlen

Bethlen Gábor

s a

Tököly

Thököly Imre

-

Rákóczi

II. Rákóczi Ferenc

korát világosítja; egy visszapillant II. Géza idejére, egy Rogerius életét tárgyalta; külön értekezést jut

Aquincum

Budapest

történetének; s „magyar nyelv ügye II. József alatt" és „Cserey Heléna" címekben multszázadi korrajzokat veszünk; mig „egy magyar-perzsa követség" keleti viszonyainkat szellőzteti; — az archaeologiában Sz. Margit oltára s Nápolyi Legendája, Vajda-Hunyad vár, Lipótvár megszállási érmei s a Corvina ügyében tett újabb vizsgálatok teszik az osztálybeli előadás főbb pontjait; míg a műtörténet a francia festészettel foglalkozott. — A statisztika mezején hazánk népesedési mozgalmai, a budai magyar műegyetem, a nemzetnek szellemi élete a párizsi világtárlaton, s ugyanott a katholikus és protestáns egyházak ismertetése szolgált anyagul. — A földirat Palgrave arábiai utazása által volt képviselve. — Ott, hol a statisztika a közgazdasággal érintkezik, „Magyarország mezőgazdasága"című értekezés képezi a kapcsolatot.

A történelmi bizottság, mely kirekesztőleg hazánk multja földerítésében fáradoz, a lefolyt év eredményeül öt nagy kötettel lép a közönség elé. Ezek: a Történelmi Emlékek (Monumenta) 3, a Történelmi Tár egy új kötete s egy monographia: Buda-Pest és környékének Helyrajzi Története. — E mellett sajtó alá bocsáttatott hatrendbeli és sajtó alá készített ugyanannyi kiadványt; amazok a Londoni Magyar Okmánytár, Brutus, a Török-Magyarhoni Emlékek folytatásai, továbbá Tököli Naplója, a Rákóczi-Tár és Vithnyédi Levelei; ezek a Történelmi Tár két újabb kötete, Marino Sanuto és Rhédei László irataiból, egy Milanói Magyar Okmánytár, Beatrix királyné Levelestára, a Dunántúli Magyarország Egyházi Emlékei; végre Kritoboulos, utolsó byzánti történetíró munkája II. Mehmet életéről, mely görög-magyar és görög-francia kettős kiadásban fog megjelenni. — Anyaggyűjtés foly a flórenci Magyar Okmánytárra; érdekes követjelentések másoltatnak a modenai levéltárból; és Zsigmond király Levelestárát bírja a bizottság.

Az archaeologiai bizottság „Közleményei" VII. kötetének első füzetét adá ki, a másik sajtó alatt van. Ezen kívül a Magyar Műemlékek díszkiadásához: a Pécsi Székesegyház Monographiájához s a zalai falfestményekhez megtette előmunkálatait. — Fölterjeszté egy Országos Archaeologiai Bizottság tervezetét s az országos műemlékek kisajátítása s fentartása iránt az országgyűléshez törvényjavaslatot nyújtott be; nem különben a magyar közoktatási, pénzügyi, közlekedési minisztériumoknál kérőleg és javaslólag közbenjárt a hazai régiségek megóvására. — Eszközle némely ásatásokat is; valamint külföldi hason célú intézetekkel s tudósokkal üdvös érintkezést kötni s fentartani törekedett.

A statisztikai bizottság szintén „Közleményei" 2 újabb füzetével tanúsítja ez évi munkásságát. Egyszersmind örvendetes tényül jegyzi föl, hogy a magyar kormány sietett az Ak. egyik régi óhajtását teljesítni, midőn a földmívelési-, ipar- s keresk. minisztérium kebelében statisztikai szakosztályt állíta fel, melynek feladata az adatok gyűjtését vezetni, rendszeresítni, a begyűlt adatokat közzé tenni, melyekben azután az Ak. statiszt. bizottsága bő anyagot talál tudományos feldolgozásra.

A matem. és természettudományi társ-osztályok ülésein, az előbbinek köréből a fensőbb egyenletek 2, a magasabb algebrai görbék és felületek egy, Poncelet tétele is egy előadásban tárgyaltattak; míg az alkalmazott részben egy „új életbiztosítási nem" lőn bemutatva.— Physikai szakban a vízgőz nyomásának törvényei, a delejes lehajlás, a magnetikai „állandók" viszonyai vizsgáltattak s volt egy értekezés az elhunyt Faraday tud. működéséről; a vegytanban a bor gyógyhatása s némely só-jegecek s oldatok nagyrészt eredeti elemzésén kívül, egy újonnan felfedezett légnem bemutatása által előbbre lépett a tudomány; Légtüneti észletetek, a talajvíz ingadozása, meteoritek bemutatása képezék a többi előadások tárgyait; földtani szakban hazánk geológiai halmai vonták magukra a figyelmet. A gyógyszakban az egészségügy philosophiája, 22 évi bonctani vizsgálat eredménye, — az állattan és rokontudományok terén hazánk madarai, az állattenyésztés fontossága s a keleti marhavész szolgáltak értekezések tárgyául.

A mathem. és természettudományi bizottság folytatta az adatgyűjtést, részint országszerte szaporodó észlelő állomásai, részint tagjai kiküldése, utaztatása által. Az Érmellékre átalában természettani, a Felföldre növénytani, Franciaországba geológiai kirándulás történt. Megindította, az Akadémia helyiségeiben a physikai munkálkodást, s jelenleg ugyanott vegytani laboratorium létrehozásában fáradoz. Közleményeiből már az V. kötet első fele jelent meg.

Jutalmakat az Akad. az év folytán kétszer ítélt oda: a gr. Teleki József-díjat

Szigligeti Ede

„Kedv és hivatás" c. vígjátékának: s a Fekésházy öt évkörre szóló utólagos díjat

Ballagi Mór

Német--magyar és Magyar-német Szótára második kiadásának. — Az e nagygyűlésen eldöntött jutalmak ügyéről a hivatalos jelentés mindjárt következik.

Hazafias adományokkal ez évben is szépen gyarapodott az Akadémiának mind szellemi mind anyagi tárháza. Az utóbbira történt adakozások illetőleg kegyeletes hagyományok jegyzékét feltünteti a most széjjelosztott pénztári kimutatás, itt csak a magyar Hölgy-alapítók közé belépett Rupprecht-Demidoff Kornélia, Vojnics Jakabné s Kende Kanutné sz. Kállay Ida úrnők neve legyen megemlítve. — A szellemi segédeszközök során ki kell emelnünk

Pulszky Ferenc

tiszt. tag nagylelkű adományát, ki 1200 kötetre menő igen ritka, igen becses könyvtárát ajándékozta intézetünknek; és gr. Hadik Gusztáv úrét, kinek másfél ezret meghaladó könyv-gyűjteménye szintén nagy hálára kötelezi Akadémiánkat. Kisebb de becses adományokkal Oltványi Pál, Zsoldos Ignác r. t., Hellner Péter és Szokoly Viktor urakat nevezzük meg; — műtárgyak közt Dóra Konstantinné asszony a Wagner festette „Izabella búcsúját" s

Kazinczy Ferenc

nek özv. Fáy Alajosné szül. báró Splényi Sarolta úrnő ajándékozta hű arcképét emeljük ki, s mit legelőbb kell vala említenünk, azon gyöngéd kezek által hímzett dísz-szőnyeget, mellyel hazánk széplelkű hölgyei részéről Bohus Jánosné asszony ő maga ékesíté fel termünket s mely ím lehetővé teszi, hogy a tudomány emberei, egyszer egy évben legalább, virágokon taposnak.

Virágokon - a temetőbe! — Esztendők hosszú sora óta egy év sem ragadott el közülünk annyi áldozatot, mint épen a közelebbi. A kegyelet első helyen gyászolja Akadémiánk egykori Pártfogóját,

István

Habsburg-Lotharingiai István Viktor

nádor-főherczeget, s az igazgató tanácsból Lonovics József érsek, egyszersmind tiszt. tag, és b. Prónay Albert elvesztését. Tiszteleti tagjaink sorából az, kinél senkisem vala méltóbb a tiszteletre, s ki még frissen vitte sírjába az Akadémia koszorúját, Dósa Elek hiányzik; rendes tagjaink közül nem kisebb nevek lőnek visszaóhajtásunk hiú tárgyai, mint Purgstaller József , Balogh Pál és oly váratlanul az, kit épen ide vártunk:

Erdélyi János

, s legújabban a szárnyaló hír szerint Nagy Károly is. A levelezők számából

Pákh Albert

és

Bérczy Károly

, Csányi Dániel és Szinovácz György , s testvére útján alig egy hónappal Almási Balogh Sámuel népesítik a nem ismert tartományt, honnan nem tér meg utazó; s a tudós világgal együtt mi is részt veszünk oly külső tagok utáni fájdalomban, mint

Faraday

Faraday, Michael

és

Mittelmayer

Mittermayer, Carl Joseph Anton

;

Poncelet

Poncelet, Jean

,

Flourens

Flourens, Jean-Pierre

és

Bopp

Bopp, Frantz

. — Ime, nem kevesebb mint tizennyolc gyászeset, rövid 13 hó alatt!

De az élő, ha egykorig könnyel áztatta, majd mívelés alá veszi a rögöt, mely kedves vagy tisztelt hamvakat fedez; a megszakadt nyomokon új munkásság pezsdül, és — az Akadémia halhatatlan!

n

Jegyzet

[szerkesztői feloldás]

Többi személyt lásd:

jegyzetben

AJOM14

Megjegyzések: