NAGYMÉLT. H. EÖTVÖS JÓZSEF M. K. MIN. ÚRNAK,
Jászay Sámuel
úr
folyamodványát, melyben a MTA által 1858-ban a már akkor elhúnyt
Jászay Pál
történelmi munkájának ítélt nagyjutalmat e jeles tudósunk nővérei számára kiadatni kéri,
méltóztatott Jászay Pál
Budá
n f. é. jun. 15-én kelt becses iratával hozzám utasítani a
végett, hogy e tárgyban némi tájékozó felvilágosítást adjak.
Budapest
Mire szerencsém van tisztelettel jelenteni, hogy a kérelem alapja áll; mert az Akad.
1858. dec. 15-én tartott
nagygyűlésében a történettudományi nagyjutalmat az 1844-49 évkörben megjelent szakbeli művek közől a még 1852-ben elhalt
Jászay Pál
ily című munkájának ítélte: „A Magyar
Nemzet Napjai a mohácsi vész után, Pest, 1846." Jászay Pál
Jászay
tehát e jutalmat maga többé fel nem vehette, s
ily esetekre az Akad. Ügyrend 90 pontja (az 1867-i
Almanach szerint a 94. pont) e) alatti bekezdése így szól: „Ha meghalt író
munkája itéltetnék legjobbnak, minden különös esetben különösen határoztatik meg:
kiadassék-e az elhúnyt örököseinek a jutalom, vagy ne?" — Azonban az 1858-i nagygyűlés jegyzőkönyvében ily nemű határozatot a
fenforgó esetre nem találok.
Jászay Pál
Megkérdeztem akad. pénztárnok
Tóth Lőrinc
urat is: vajon kiadatott-e a Jászay féle jutalom valakinek;
válaszul azt nyertem, hogy senkinek sem adatott ki. E szerint, az Ügyrend idézett pontja
szerint az Akadémia által lészen eldöntendő, vajon a fenforgó esetben kiadassék-e az
elhúnyt oldalvéreinek.
Tóth Lőrinc
n
Jegyzet
Jászay
oldalági
rokonainak később elküldték az MTA jutalmát, minthogy beigazolódott a pénztár
iratai közt, hogy senki sem vette föl 1858
óta.
Jászay Pál