JEGYZŐKÖNYVE

az 1868. jan. 21. illetőleg máj. 31-i akad. ülésből nyomdaügy eligazítására kinevezett, a bizottságok előadóiból, a titoknok és akad. jegyzőből álló küldöttség 1869 jan. 3-án tartott ülésének, melyen (az elutazott

Hunfalvy Pál

on kívűl minden tag meghívása után) jelen voltak Keleti Károly, a statistikai, Rómer Flóris, az archaeologiai,

Toldy Ferenc

, a történelmi bizottság előadói,

Arany János

titoknok.

A titoknok előadja azon fölterjesztését, melyet Akad. elnök úr ő nagyméltóságához, mint az e bizottság tagjaival f. é. május 10-én történt tanácskozás eredményét, bemutatott, melyben t. i. az Athenaeum fölemelt áraira nézve az a vélemény mondatván ki, hogy azok még most is oly mérsékeltek, hogy szilárd hittel bíró pesti nyomda intézettől olcsóbb árakat concursus utján sem remélheti; ez árak elfogadása némi csekély módosításokkal ajánltatott a nm. elnökségnek, csupán a nyomtatási gyorsabb eljárás elnöki szorgalmazása kéretvén; előadja továbbá, hogy a nm. elnök úr a mondott athenaeumi árszabást közölte rövid úton a kir. egyetem budai nyomdájával, mely a maga részéről amannál valamivel jutányosabb ajánlatot tévén, azt a nm. elnök úr a végre küldötte le a titoknoki hivatalhoz, hogy az Akadémia az Athenaeum és az egyetemi nyomda árait összehasonlítva, elhatározását ő nmlgával tudassa; minek folytán ez ügy a máj. 31-i akad. összes ülés elé terjesztvén, ez az állandó bizottságok szerkesztőiből, az akad. titoknok és jegyzőből álló jelen küldöttségre bízza az összehasonlítást, s annak nyomán a jelentés tételt a nagym. elnök úrhoz.

A küldöttség pontról pontra összehasonlítván az Athenaeum által kivánt s az egyetemi nyomda által ajánlott nyomtatási árakat, az utóbbinak árait némely pontban 1—2%-tel jutalmasbaknak találta ugyan; mind az által, tekintetbe véve, hogy az egyetemi nyomda oly tetemes anyagbetű-készlettel, oly nagyszámú szedő személyzettel, tudomása szerint nem rendelkezik, hogy az Akadémia sokféle és számos nyomtatványai fenakadás nélküli folytatásáról kezességet vállalhatna; betű alakjai is nem oly változatosak, sem oly csinosak mint az akad. nyomtatványoknál megkivántatik, ismert papir-nemei sem kielégítő nehézségűek; a mellett az idegen, arab vagy sanskrit, örmény stb. betűk előforduló szükségletére is aligha volt kellő figyelemmel az ajánlattevő nyomda; valamint arra sem, hogy a kijelölt munkák és folyóiratokban a nagyobb garmond mellett sokszor tetemes petit-szedés fordul elő, melyekért az Athenaeum külön árt nem számitott; sokszor egészen eltérő betű vagy jegy metszése kivántatott, szintén csak a rendes árban; tekintve továbbá a két nyomda helyiségét, hogy mig az Athenaeum minden szerkesztő, szerző, javitnok stb. mint központon levővel könnyen értekezhetik, a budai nyomda legfölebb azoknak volna könnyen hozzáférhető, kik a budai várban laknak, mig a többiek, a legnagyobb rész, tetemes idő és költség nélkül nem érintkezhetnének: mind ezeket tekintve a küldöttség az Athenaeum árait még azon esetre is elfogadhatóknak véli, ha e nyomda semmi további módosításba belé nem egyeznék.

Miután azonban reménye van a küldöttségnek, hogy az Athenaeumnál az egyetem-nyomda árait megközelítő némi árleszállításokat kieszközölhet; ennek megkisérlésére önként ajánlkozó tagját Keleti Károlyt bízza meg, oly módon, hogy ha sikerül némely kijegyzett tételt szállíttatni, akkor a titoknok az e szerint kiigazított jegyzéket terjessze föl és ajánlja elfogadás végett a nmélt. elnök úrnak; de ha e leszállítás nem sikerülne is, a küldöttség maradjon meg előbbi véleménye mellett, s ajánlja, a nm. elnökségnek az Athenaeum árai elfogadását, természetesen az előbbi fölterjesztésben kijelentett kivánatok épségben tartása mellett egyszersmind fölemlíttetvén, hogy nyomdai késedelmek igen gyakori oka, abban rejlik, hogy a roszul

[!]

[sic!]

szedett első ívek sokszor minden javítás nélkül küldetnek az Akadémia javitnoki irodájába, hol az ily első correctura a különben is csekély számú személyzettől tetemes időt elrabol: Keleti Károly b. tag annak kieszközlésére is fölkéretik, hogy az első javítást (mint mindenütt) a nyomda legyen köteles végeztetni, s az akadémiai javítókhoz csak a 2-ik correctura íveket küldje; mi ha az Athenaeum részéről elfogadtatnék, a titoknok mint oly nagy előnyt hozza fel a nm. elnökséghez teendő fölterjesztésben, mely az egyetemi nyomda látszólag jutányosabb árait fölöslegesen is ellensúlyozza.