I. JELENTÉS az 1869-ki akadémiai nagyjutalomról.

I. JELENTÉS

Az 1869-ről hátralékban maradt s az 1863—68. évkörben megjelent természettudományi munkákat illető nagyjutalom, a III. osztály jelentése alapján, Frivaldszky Imre (1865-ben az A.k. Évkönyvei XI. köt. IV. darabja gyanánt 274 negyedr. lapon, 13 kőrajzú táblával megjelent) ily című munkájának itéltetett oda: „Jellemző adatok Magyarország Faunájához". — Fő célja e munkának hazánk faunája létrejöttéhez hozzájárulni. Első szakaszában közli hazánk nevezetesebb állatfajait: a másodikban az új s nagyrészt szerző által feltárt fajokat, hazánk sajátjait vagy legérdekesbjeit, jó ábrákkal ellátva irja le. Felkarol összesen 1079 állatfajt. Előbbre viszi a hazai tudományt, de egyszersmind a világirodalmi érték polcára is felemelkedik azon számos eredeti adat által, mely e munkának maradandó becset kölcsönöz. Tekintetbe veendő még az is, hogy e munkában sok az eredeti, fáradságos s gyakran költséges nyomozás által nyert adat; más részt pedig az osztály egy, az állattani buvárkodásra ernyedetlenül és sikeresen szentelt csaknem félszázados munkálkodás iránt is óhajtotta elismerését kifejezni.

E szerint a nagyjutalom Frivaldszky Imre rendes tagnak kiadatni határoztatott.

Arany János

főtitkár.

II. JELENTÉS

az 1869-ki Marczibányi mellékdíjról.

A Marczibányi alapítványból 1869-re fennmaradt, s az 1863—68. évkörben nyomtatva megjelent természettudományi munkák közől az akad. nagyjutalommal koszorúzottat becsére nézve követő műnek rendelt jutalom a III. oszt. véleménye alapján

Hunfalvy János

1863—5 időközben, 3 kötetben megjelent e című munkájának itéltetett: „A Magyar Birodalom Természeti Viszonyainak Leírása." — Mert, irodalmunkban hiányozván egy, a tudomány ujabb fogalma szerinti földirat, szerző a magyar birodalom természeti viszonyainak kidolgozásával kezdte meg azt, s művében fényes tanúságot nyujt arra, hogy a hazánk természeti viszonyai földerítésére szolgáló eddigi vizsgálatok eredményeit nagy szorgalommal s kritikával tudta egy egésszé állítani össze. Úgy hogy általa hazánk természettudományi leírása a geographiai tudomány jelen szinvonalára van emelve, s az irodalom terén e részben e munka korszakosnak mondható. Különösen áll ez az első részről, melyben a magyar birodalom területének alakzati, hegyrajzi, geológiai és hydrographiai viszonyait fejtegeti. A munka kivívta magának a külföld szakembereinek elismerését is, s bármely irodalomnak díszére válnék.

E szerint a jutalom a szerzőnek kiadatni határoztatott.

Arany János

főtitkár.

III. JELENTÉS

A Nádasdy pályázatról.

A gr. Nádasdy Tamás nevét viselő alapítványból kitűzött jutalomra beérkezett két elbeszélő költemény egyikének sem itéltetett oda a jutalom. Ugyanis az I. oszt. jelentése szerint, az I. számú „Raskai Demeter" c. pályamunka minden tekintetben bírálat alatti; a másik, a

Petőfi

Petőfi Sándor

ből vett jeligés „Romilda" társánál jobb ugyan, a mennyiben nyelvében némi választékosság, verselésében némi gyakorlottság mutatkozik; de ez előnye is, részint erőltetéssel, részint üres rím-csengéssel párosult. Meséjében s jellemrajzában nemcsak az alakítási erő hiányzik, hanem a lélektani alap is; e mellett erkölcsi felfogás és költői igazságszolgáltatás tekintetében is hibás, sőt a jobbérzést bántó.

Minélfogva e két pályamű jeligés levelei még ülés folytán megsemmisíttettek.

Arany János

főtitkár.

IV. JELENTÉS

az 1869-ki Sámuel-díjról.

Az 1869-re szóló Sámuel-díj, az azon évben nyomtatva megjelent nyelvtudományi értekezések közől, az I. oszt. véleménye alapján, Vámbéry Ármin „Magyar és török-tatár nyelvbeli szóegyezések" c. dolgozatának itéltetett, mint a mely versenytársai közt tartalmának ujságával s gazdagságával leglényegesben gyarapítja nyelvészetünket, s oly tért művel, melyhez csak kevés nyelvészünk fér, s így kettős nyereményül üdvözlendő. Ha szerző egyes nézeteihez s módszere némely részleteihez kétség férhet is, — egyrészben becses anyagot nyujt a nyelvészetnek, mert összehasonlításai nagyobb körben mozognak, mint a milyenben nyelvhasonlítóink eddig foroghattak: a mi pedig a szók rokonságainak megalapítására mulhatatlan szükséges.

Arany János

főtitkár.

V. JELENTÉS

a Hölgyalapítványi széptani pályázatról.

A M. Hölgyek alapítványából kitűzött pályafeladatra: „Kivántatik az aesthtetika kézikönyve" stb., beérkezett 3 pályamunka, egyikének sem itéltetett oda a jutalom; mert az I. oszt. jelentése szerint mindenik olvasottságra, szorgalomra és komoly törekvésre mutat ugyan: de egyszersmind az olvasottak meg nem emésztését, a széptani eszmék körül tájékozatlanságot, a fogalmazásban szabatosság s az előadásban csin és ízlés hiányát tanúsítja. Az I. számú,

Petőfi

Petőfi Sándor

ből vett jeligével, alig egyéb tökéletlen kivonatnál Carriere széptanának első részéből; szabatosabb a II. számú

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

ból vett jeligés, de szintoly csonka, mert a művészet nemeit nem tárgyalja. Legteljesebb, de feldolgozás tekintetében leginkább hátramaradt a Goethe-féle jeligés III. számú. A szép fogalmát egyik munka sem tisztázza, sőt inkább összezavarja s élvezhető előadása egyiknek sincs.

Arany János

főtitkár.

VI. JELENTÉS

a Fáy-alapítványi jutalomról.

A pesti első hazai takarékpénztár által Fáy András nevére tett alapítványból kitűzött pályakérdésre „Fejtessék ki... az anyagi érdekek előmozdítására célzó egyesületek és intézetek állása, szervezete s hatása a közgazdasági életre, Európa művelt államaiban..."stb. beérkezett egy pályaműnek, a II. oszt. jelentése alapján megítéltetett a jutalom. Az osztály jelentése szerint e pályamű alakban és módszerben nem felel ugyan meg azon igényeknek, melyek akadémiai pályamunkától méltán megvárhatók; midőn részletesen tárgyalja az anyagi érdekek előmozdítására szolgáló egyletek s intézetek állását, s a művelt világ e tárgyra vonatkozó törvényeit és intézkedéseit, csak röviden említi azon kérdést: mi lenne ez irányban teendő a törvényhozás részéről saját hazánkban; továbbá nincs kellően kimerítve benne azon viszonyos hatás, melyet a nevezett intézetek a közgazdasági életre, a törvényhozás, az egyesületek útján a nemzetgazdaság fejlődésére gyakorolnak; végre az adatgyűjtés s a felsorolt intézetek megismertetése, mélyebben ható bölcselet nélkül növeli ugyan irodalmunkat kiterjedésben, de nem viszi előbbre a tudományt belértékben; mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a pályamű a kérdést nagy részben megfejti s hogy mint nemzetgazdasági kézikönyv, irodalmunk jelen állásában hézagot pótol, sőt nyereménynek tekinthető: az Osztály e jutalmat kiadandónak véleményezi, azon észrevétellel, hogy a munka, az elemi definitiok rövidítése, az ismétlések mellőzése, a hazánkra vonatkozó statisztikai adatok önálló kezelése s az idegen szók lehető kihagyása által csak nyerni fog.

Felbontatván a szerző nevét rejtő jeligés levél, abból Kautz Gyula neve tünt ki s részére a jutalom kiadatni határoztatott.

Arany János

főtitkár.

VII. JELENTÉS

a Sztrokay-pályázatról.

A Sztrokay A.-alapítványból kitűzött pályakérdésre: „Fejtessenek ki a házasságból eredő jogviszonyok" — beérkezett egy pályamű a II. oszt. által nem ajánltatott jutalomra. Mert vannak ugyan érdemei, melyeknél fogva megjelenése jogirodalmunkra nézve kivánatosnak mutatkozik, de nem képez olya kerekded s formailag is kielégítő egészet, minőt az alapítvány intézkedése föltételez, s bár szerzője nem sok anyagot gyüjtött össze, nem nyujtja azokat úgy feldolgozva s összeállítva, mint egy magasabb becsű irodalmi műben megkivántatnék, s hogy azok a törvényhozási célokra is nagyobbmértékben felhasználhatók volnának, holott a Sztrokay- alapítvány nemcsak viszonylag, hanem saját belbecsénél fogva is méltó művet igenyel.

E szerint a jeligés levél felbontatlanul elhamvasztatott.

Arany János

főtitkár.

VIII. JELENTÉS

a Dóra-pályázatról.

A Dóra Szilárd úr által tett alapítványból kitűzött jutalom kérdés: „Fejtessék ki a magasabb kereskedelmi szakoktatás feladata...", egy pályaművet eredményezett, de a mely a II. oszt. jelentése szerint, a tárgyat ki nem meríti, a szakmába vágó irodalmat egészen mellőzi, sehol sem fordulván elő akár forrásoknak, akár e tárggyal foglalkozó műveknek idézése; se tartalma, se alakja szerint nem áll tudományos értekezés szinvonalán.

Mihez képest a jutalom ki nem adása határoztatván, jeligés levelét a kinevezett küldöttség megsemmisítette.

Arany János

főtitkár

IX. JELENTÉS

a Gorove, erkölcstudományi pályázatról.

A Gorove-alapítványból föltett jutalomkérdésre: „A családi élet erkölcsi alapja. . ." beérkezett 3 pályamű egyike sem itéltetett jutalomra méltónak. Ugyanis a II. oszt. jelentése szerint az I. számú („Ha hív a szolga" jeligével) felvilágosításul számos példát hoz ugyan fel, elbeszélés útján, a családélet köréből, mi, tekintve a mű nyelvezetét, népies olvasmányul ajánlja, de mivel a kérdést tudományos deductio mellőzésével tárgyalja, nem felel meg a pályázat céljának. A II. sz. (jeligéje: „A boldogság a házasságban stb") már inkabb tudom. jellegű, megemlíti a családélet erkölcsi alapját, de indoklás és bizonyítás nélkül; végig megy az innét folyó kötelességeken, de szakadozva; hiányzik benne a rendszeres következetesség. A III. sz. bibliai jeligés munka alig több, mint néhány lapra terjedő vázlat, s úgy tűnik fel, mintha csak egy nagyobb műnek főbb körvonalait akarta volna adni.

Mely szerint a jeligés levelek felbontatlanul a tűz martalékai lettek.

Arany János

főtitkár.

X. JELENTÉS

a Vitéz-féle természettudományi pályázatról.

A Vitéz alapítványból 1868-ban kitűzött kérdésre: „Irassanak le azon módszerek, melyek a bor és must vegyi vizsgálatára, különösen a főbb alkatrészek meghatározására szolgálnak, oly népszerű modorban, hogy annak nyomán egyszerű segédeszközökkel, a nemszakértő is képes legyen ezen meghatározásokat eszközölni" — beérkezett 4 pályamunka közől, a III. oszt. jelentése szerint egyik sem ütvén meg a mértéket, a jutalom ki nem adása határozatba ment, s a jeligés levelek felbontatlanul megsemmisíttettek.

Kelt

Pest

Budapest

en, a MTA 1870, május 24-én tartott nagygyűléséből.

JELENTÉS

a MTA új választásáról.

Az Akadémia mostani nagygyűlésén következő tagok választattak:

Az. I. (Nyelv és Széptudományi) Osztályban:

Tiszteleti taggá:

Székács József

lev. tag.

Levelező taggá: