[szerkesztői feloldás]
GYULAI PÁL OSZTÁLYTITKÁRHOZ:
Barna Ferdinándl. tag értekezését „A finn költészetről, tekintettel a
magyar ősköltészetre" az akadémiai Értekezések során leendő
kiadásra méltónak ítélem, mint a mely II. részében igen érdekes és sok ujat tartalmazó
összehasonlítást teszen a finn költészet — különösen a Kalevala — s a magyar,
jelesül a székely népköltészet között; III. részében pedig a finn hitrege istenségeit a
magyar népi hagyományokban elég szerencsésen nyomozza.
Kevésbé
[!]
sikerültnek tartom az I. részt, melyben felette sok beszéd fordíttatik az
altáji hasonlító nyelvtudomány szükséges voltának bizonyítására, mit irodalmunkban nem
tudom, hogy valaki tagadna többé. Különösen e részben, de az egész munkán keresztül is,
fárasztja az olvasót az eszme csapongó menete, hosszu kitérésekkel, a körmondatok
hosszadalmassága, incisumokkal túlhalmozása. a pontozás tökéletlensége, mely szerint
több értelmi körmondat egybe zsúfoltatik, duzzadt és nem ritkán tautolog kifejezések
összetorlódása, még is lapályos, hibáktól sem ment nyelv.
[sic!]
Minden esetre szükség kinyomatás előtt, az egészet gondosan átnézni, a stíl és
interpunctio hibáit kijavítni, miben a szerkesztő úr, mint jeles stilista, szerzőnek
kivánt segélyt nyújthatna.
Arany János
Arany János